*Kedvesen visszamosolyog a fiúra. Bár nem jár ki gyakran a szobájából, amikor kijön, mindig kellemesen érzi magát. Lehet gyakrabban kéne ismerkednie? Most viszont nincs kedve ezen gondolkodni, mivel van jobb dolga is, méghozzá ismerkedni és beszélgetni. A fiú nevét könnyen meg fogja jegyezni, hiszen a Jack név, egy igen csak gyakran használatos név New Yorkban, ahonnan jött.
A fiú felajánlja neki a helyét, és Ireth is csinál neki helyet, erre még szélesebben mosolyodik el.*
- Ennyire azért nem vagyok kövér, hogy két helyet foglaljak el.*Mondja nevetve, majd leül a padra, így szembe kerülve Jackel. Ekkor viszont egy kérdés jön felé, s ő válaszol is.*
- Szoktam olvasni is, de most éppen egy új dalon dolgozom, illetve fényképezni szoktam és különböző témákba rendezem őket, így alakítom ki a portfólióimat.*Mondja, és akkor még meg sem említette, hogy milyen sportokat szokott űzni. Nem igazán unatkozik, mindig talál valami kedvére valót, ezért nem is csoda, hogy van mikor napokig ki sem dugja az orrát a szobájából, bár ezen változtatni szeretne, mert azért ő is csak társasági lény, de időnként elég jól titkolja.*
- Neked van valami hobbid?*Kérdezi, de nem is kell sokáig várnia, hogy újabb kérdést kapjon.*
- Van a parkban egy kávézó, meg egy presszó is. Kellemes helyek.*Mondja, mivel már jó ideje a suliban van, így azért már eléggé jól ismeri a terepet, görkorizás közben elég jól meg lehet figyelni mindent. Tekintete Ireth könyveire téved, s felméri az adagot, illetve néhány címet is el-elolvasgat.*
- Te egy egész hónapra akartál ide kiköltözni ezzel a könyvtárral?*Mondja viccelődve, enyhe túlzást beleszőve mondatába. Tudja, hogy szobatársa szeret olvasni, ő is sokat tölt a saját kis zugában, ebben hasonlítanak, talán másban is, hiszen nagyon jól kijönnek, szereti a lány társaságát, jó vele beszélgetni.*
- És amúgy merről jöttél Jack?*Kérdezi a fiútól, s ismét ránéz, mosolyogva.*

// Ireth kérésére a karik mennek a frigóba. //

*Aram különösen érdekfeszítőnek tartja az Extremusos diákokat, többek között ezért sem hagyta faképnél Katyerinát. Ő szinte biztos volt abban az elején, hogy ha felveszik a Torneransba, az extremusba fog kerülni, de - szerencsétlenségére - mégsem így történt. Nem mintha különösebb baja lenne a Pilluamuleto karral, viszont így kevésbé tud elvegyülni, kevésbé tudja titokban tartani azt, hogy belül mennyire...

Másrészt, még soha nem beszélgetett tündével, így ez a találkozás neki mindenképpen dupla jackpotot jelent.
Talán ez a kivételes jellem, vagyis ez a fajta különös érdeklődés mások jelleme iránt, furcsán hathat "normális" gondolkodású egyéneknek, de Aram merőben máskép közelít meg elég sok dolgot, így számára az egyén-egyén közti kapcsolatnak is megvan a saját különös - rideg - jelentősége.*

- Westray sziget, Skócia? Hmm, igazán szép hely lehet.

*Továbbra is azzal a nyílt éjfekete szemekkel néz a lányra, miközben meg kedvesen mosolyog. Könnyen félreérthető is lehet akár ez a mosoly egy lánynak, egy fiúnak pedig - aki nem ferdén néz a világra - csak szimplán kedvesnek, barátságosnak tűnhet mindez.
Úgy tűnik, hogy Katyerina egyáltalán nem szenved érdeklődési hiányban, hiszen máris teszi a következő kérdést. Aram azon kapja magát, hogy egyáltalán nincs szükség irányítania a beszélgetést.*

- Hogy őszinte legyek, nagyon meglepődtem, amikor fölvettek ide. Eredetileg az USA lett volna a célpont, de mikor megkaptam az értesítést innen, egyből meggondoltam magam.

*Mondja kuncogva. Valóban, amikor megkapta a levelet Torneransból, nagyon megörült, hiszen egyáltalán nem egy akármilyen mágusképzőről van szó, még akkor sem, ha nem rég indult újra. Valahogy biztos volt benne, hogy jó kezekben lesz itt. Na meg a hely is, Farquem, egy nagyon szép sziget, ami önmagában megér annyit, hogy itt töltsön el néhány évet az életéből.*

- Sajnos, Örményországban elég gyatra az oktatás, szerencsére én valamelyest pótolni tudtam magán úton a tananyagot. De még így is érzem, hogy kevés volt, amit otthonról hoztam. Ugyanakkor bízom benne, hogy sikerül majd behoznom az elmaradást.

*Kivillannak fehér fogai ahogyan kiszélesedik a mosolya.*

- Igazán jól érzi a macskám magát az öledben... * félrebillenti a fejét, ahogyan szeretetteljes tekintettel nézi Bagirát, ahogyan egyenletesen szuszog.*

- Te nyilván nagyon közel állsz a természethez, így az állatokhoz is. Mondd csak, mennyire természetes, hogy egy ilyen macska, mint Bagira, -nyilvánvalóan a környezetváltozás hatására - ennyire kivetkőzzék teljesen önmagából? Nem mintha bánnám, hogy most egy kicsit olyan... fiatalosabb, de sajnos az iskola nem éppen a legmegfelelőbb hely egy ilyenszerű énváltozásra...

*Ismét a lány szemeibe néz*

- Tudod, vannak itt olyan egyének, akik nem szívesen látnak errefelé az elbóklászó macskákat.

*Közlékeny természetéből kifolyólag kettejük beszélgetése egyre inkább kezd barátságossá válni. Aram nem hiába hozta fel a természet és a lány közti párhuzamot. Nem akar direkt rákérdezni, de reménykedik, hogy előbb-utóbb Katyerina mesélni fog valamit tünde-mivoltáról.*

- Te? Miért éppen a Torneransot választottad

*Ahogyan leírja Katyerina Westray szigetét, Aram méginkább szeretne eljutni egy olyan helyre, mint az, hiszen világ életében szeretett volna olyan helyeken megfordulni, mint például Westray. Ha pedig Katyerina azt mondja, hogy ott igazán lehet meditálni - és a leírtak alapján: erdők, sziklák, kevés ember, na meg a tenger morajlása; biztosan ideális hely arra -, akkor az nem lehet egy rossz hely.
Ezen elgondolkodva Aram azon veszi észre magát, hogy egyre inkább szinpatikusabbnak tartja a tündéket, mint az embereket, holott maga is az utóbbi fajba sorolható... fizikailag.*

- Tudod, az a helyzet, hogy én szívesebben élnék egy olyan helyen, ahol te születtél...

*Figyeli a szökőkútban gyöngyöző vizet, és egy pár másodpercig elmereng. Ezáltal kifejezéstelenné válik az arca, bár őbenne rengeteg érzelem kavarog: ellentétes, bár túlnyomó részben negatív érzések saját hazája iránt; személyes élmények, amiket most jobb ha a felszín alatt tart, mert ha előjönnek, nem biztos, hogy kordában tudja tartani magát. Hiszen a legfontosabb most az, hogy elvégezze ezt az iskolát, és hogy kiképezzék... aztán meg vissza kell térnie hazájába.
Az ittléte alatt csakis ez az egy cél lebeghet előtte, és semmi más!*

- Visszatérve az örmény oktatásra, hát... nem tudom, mennyire vagy tisztában vele, de nálunk nem éppen a legrózsásabb a politikai- és társadalmi helyzet. Már évszázadok óta szöges ellentétben állnak érdekeink a velünk szomszédos török féllel...

*Egy darabig érdeklődve figyeli Katyerina arckifejezését, majd folytatja.*

- Nem tudom, mennyire ismerős neked az a hegység, hogy Ararát... nos mágus körökben az az egyik legősibbnek tartott mágikus hely a világon. Több évezredes mágia uralja azt a vidéket, mivel már az emberi civilizáció kezdetétől külömböző ritusok helyeként szolgált. Képzeld, még egy bizonyos mugli vallás mitológiájában is, az Özönvíz után - ami elpusztított mindent a világon - Noé bárkája - az ács, akit isten kiválasztott, hogy családájával egyedül ő élje túl a szörnyű csapást - az Ararát tetején feneklett meg.
- Szóval az Ararát hegység jeleneleg török fennhatóság alatt található, Örményország pedig nem rég vált függetlenné, mind mugli- mind pedig mágus-körökben Oroszországtól. A hazámnak feltett szándéka, hogy visszaszerezze nemzeti kincsét az azt elbitorló Törökországtól... Nem kell hogy mondjam, ebből az érdekellentétből származott, és származik most is az összes... konfliktus...

*Hogy miért is mondja el Katyerinának ezeket, nem tudja. Talán azért, mert elvileg ez a kialakult elyzet amúgy sem titok; talán azért, mert reméli, hogy a tünde-lány megérzi, hogy valójában mennyire egy elcseszett helyzet ez az egész, és hogy ő is mennyire elítéli ezt a gyarló, emberi viselkedést.
Egy kicsit szomorúan néz a távolba. Már a kezdetek óta úgy nevelték belé, hogy mindig legyen hű hazájához, mert csak összetartás mindennél fontosabb. Csak úgy lehet boldog, ha alárendeli magát ennek az érzésnek. Egyszóval ez a nevelés arra volt jó, hogy folyamatos bűntudatot ébresszen benne. Számára ugyanis a neveltetés során kialakult érkölcsi konvenciók és etikai kódok képezik egész létének a lényegét. Már korábban rájött arra, hogy ezek a mélyen beléje ivódott normák képesek egyedül kordában tartani azt a személyt, ami tulajdonképpen sajátmaga lecsupaszított énje.*

- Volt egy Armania nevezetű hely, ahol régebben jártam. Az volt Örményország egyetlen komolyabb tanintézménye. Volt benne alapszintű oktatástól felfele minden, amit el tudsz képzelni. Sajnos, amikor negyedikes voltam az iskolát török merénylők a földdel tették egyenlővé...

*Beszéde halk és elmerengő, de arckifejezése továbbra is semleges marad. Talán sosem fogja ezt a pajzsot levonni mások előtt, már annyira az énjévé vált. Azt viszont nem említi meg - nem akar rá gondolni - hogy válaszcsapásként mit lépett Örményország, hogy megbosszúlja Armaniát, és az ott elhunyt ezernyi diákot és tanárt.*

- Emiatt manapság már nincs rendes oktatás nálunk. Az ország ugyanakkor eléggé szegény ahhoz, hogy finanszírozni tudja a fiatalok külföldön való oktatását, így csak néhányan, akik "a felső tízezerbe" tartoznak - többek között a családom is - tudják megengedni maguknak, hogy tovább tudjanak tanulni.

*Katyerina el sem tudja képzelni, hogy Aram mennyire irigyli őt, hogy ő egy olyan helyen született, ahol nincsenek ilyenszerű konfliktusok. Nem akarja magának bevallani, de az ösztönlény, ami vele párhuzamosan létezik a testében, még életében nem érezte ilyen jól magát, hogy végre kiszakadhatott abból a környezetből az által, hogy ide jöhetett a Torneransba.
Az a tény meg, hogy maximalista, emiatt egy kicsit nagyobb önkritikával rendelkezik, mint az átlag, ezért volt az a kijelentése, hogy nem érzi, hogy felkészülten érkezett volna az iskolába.*

- Ezek után gondolom, elhiszed, ha azt mondom, hogy magándiákként töltött további éveim alatt nem igazán tanultam mident úgy, ahogyan az iskolai program megkövetelné. Hogy úgy fogalmazzak, apám kizárólag azokat a mágiaágakat taníttatta velem, amik föltétlenül szükségesek, természetesen az ottani helyzetet figyelembe véve.

*Mondatával tulajdonképpen arra céloz, hogy nagyrészt átkokat, meg pajzsokat tanult. Ezek között meg elég soknak van köze a fekete mágiához is. A mentális mágiát pedig az apja sajátmaga tanította neki, Aram pedig büszke arra, hogy apja egy olyan valaki, aki talán a legjobb mentális mágus az országban.
Ő maga is örvend, hogy más vizekre eveznek a beszélgetésben, hiszen fogalma sincs, hogy mi a fenéért hagyta magát, hogy akár ennyire is megnyiljon valakinek, akivel most beszélget először életében. Így, utólag viszont megnyugtatja magát, hogy ezáltal legalább egy igazi pilluamuletos diák képét mutatja a lánynak, és ez később a hanszára is válhat.*

- Köszönöm, megfogadom tanácsodat. Remélem, a kastély ezen részében majd elegendő ideje és helye lesz arra, hogy kibontakoztassa elfojtott ösztöneit.

*Mondja egy hálás mosoly kíséretében, ugyanakkor nem kis öniróniával magának, amit persze nem érzékel Katyerina, mivel ez csak a belső hangjára érvényes. Érdeklődve hallgatja Katyerinát, mert igazán érdekli a téma.
Megcsóválja a fejét és vállát megvonva szólal meg.*

- Csak annyit tudok, hogy más a miénk, mint a tiétek. Tudod, felénk nem is élnek tündék, mielőtt ide kerültem volna, még egyikőtökkel sem találkoztam. Az, amit tudok, csak könyvekből tudom, de az sosem egyenlő a tapasztalat útján történő tanulással.

*Izgatott láng gyúl a szemében, ahogy kimondja az utolsó szót is.*

- Pontosan miben más? Tudnál mutatni egy amolyan kimondott tünde-varázslatot, amit esetleg megtanultál otthon?

*Kifejezetten jó érzi magát, ahogyan most játssza a kisgyereket. Valamiért nem csak Bagirából, hanem belőle is kihozta gyermeki énjét ez a csodálatos hely.*

//Először is bocsi a késői válaszért, sok dolgom volt/van ezen a héten. A látszat ellenére nem akarom befejezettnek tekinte a játékot, ezért is hagytam a végét nyitottra. //

*Rufi követi a lányt a kertbe. És ő is szét nézz, a pik-nik szóra csak nevet egyet.*
-Én csak sétálgattam, nem készültem sehova se.*mondja a lánynak majd leül a földre.*
-Te nem ülsz le mellé?*kérdezi a lánytól.* -És te miért voltál a folyosókon? Te tartottál valahova?*kérdezi ismét Jesst.*
-Én megismerkedésünk óta erre a pillanatra várok.*mondja a lánynak mélyen a szemébe nézve.*

[Jack]

Régen jártam már erre, s mivel kint hideg van, s itt bent most is gyönyörűek a virágok ide kívánkozik lelkem. Tudom, hogy itt elég kellemes az idő, így csak egy egyszerű, feeszes, fehér pólóban, és egy kék gatyóban jövök le a toronyból, amit éppen ébredéskor magamra kaptam reggel. Minek is öltözködnékl nagyok ki, hisz nem órára, s nem is találkára indulok, hanem csak úgy barangolni kicsit, hogy ne nyomja a hátamat már annyira az ágy. Kezemben egy könyv, s pár jegyzet, melyeket leteszek egy padra, hogy a számomra legszebb virágba beleszagoljak. Ez a virág egy rózsa, egy kék rózsa. Különös, hogy virágként ezt szeretem, de mint parfüm ez nekem már tűl erőteljes lenne, így kerülöm, mert nem szeretek kitünni a rengetegből egy hatallmas illatfelhővel.
Visszalépek könyvemmhez, s felnyitom azt, hogy lelelessek. De nem, itt semmegy jobban az, hogy könyvem tartalmára figyelni tudjak, mert gondolataim messze járnak. Messze, a múltban, az aprócska házikóban, ahol éltem, s ahol nevelőanyám élt még nemrégen. Zsebekendőt keresek elő, s letörlöm szememből kiszökő könnycseppet, s újra a virágok közé temetem gondolataimat, hogy eltereljem figyelmemet.
Felépek a már említett padra, hogy annak támlájára letelepedhessek. Térdemre könykölök, s arcomat kezeim közé temetem, miközben lábammal lesodrom jegyzeteimet, melyek jó pergamentekercshez hűen szétgurulnak.
- Jajj már.... csak én lehetek ilyen szerencsétlen.
Lelépek a padról, s nekilátok összeszedegetni őket

[Krisztyne]

Jack sétál az iskkola falai között egy kardigánban, és egy farmer nadrágban. Nem tudja, hogy merre tart, mert nemsokat jár ki a szobájából. Felsétál az első emeletre, majd egy ajtó elé áll. Nincs kiírva se az ajtóra, se a falra, hogy ez milyen helyiség, így úgy gondolta, hogy benéz ide. Mikor benyitott, akkor egy füves terület tárult a szeme elé. Először azt hitte, hogy kiment a szabadba, de utána rájött, hogy ez lehetetlen, mert most tél van, és télen nem süt a nap, és a virágok sem virágoznak. Még mindig nem tudja, hogy holvan, de abban reménykedett, hogy lesz itt valaki, aki elmagyarázza, hogy milyen hely ez. Még mielőtt ezt kigondolhatta volna, akkor már meg is látott egy lányt. Vele még nem találkozott. Éppen a holmiait pakolta fel, amik éppen a földön hevertek. Szépen lassan odasétált hozza, hoyg segítsen neki, meg akkor ezzel egyben be is mutatkozzon.
-Szia. Jack vagyok.
Emellett segített neki a papírokat, összeszedni, majd kérdezett egyet.
-Meg tudod mondani, hogy mi ez a hely?

A lány kicsit zavartan állt fel, és köszönt. Mikor megkérdezi, hogy mit mondtam, akkor megismétlem a nevemet, majd szedjük tovább a tekercseket. Mikor már mind fenn volt a padon, akkor Jack leül, és hallgatja a választ, ami épp most adott a lány arra, hogy hol vannak.
-Télikert? Azt látom, hogy csodás, nekem is tetszik. Szép hely.
Előtte persze be is mutatkozott a lány, és kiderült, hogy Krisztynek hívják. Jack jobban körbenéz, és látja, hogy a plafon megvan bűvölve. Elég alapos munka, és szép, biztosan az egyik tanár csinálta meg. Ekkor megkérdezte a lány, hogy eltévedtem-e, és persze válaszolok is rá.
-Nem, nem tévedtem el, csak nem tudtam, hogy hol vagyok. Bár végülis az felér egy eltévedéssel
Mosolyog picit, majd lehervad picit a mosoly az arcáról. Próbál a Krisztyre figyelni, de ő is csöndben van, és nem szólal meg. De nem is baj, kell néha egy kis hatásszünet. Igaz, nagyon közös témájuk sincs, hiszen nem ismerik egymást.

Miután Jack látja, hogy a lány leül, majd feláll, odanéz, ahol ült a lány, és észreveszi, hogy pont a tekercsekre ült. Bár így, hogy most nem kerekek, így már nem is nevezhető tekercsnek. Jack is nevet picit, majd helyesel arra, amit Kriszty mond.
-Hát ebben az egyben biztos lehetsz.
A lány feláll, és ölébe veszi a "tekercseket", majd visszaül a padra. Majd a lány követi a tekintetem, és a plafonra néz. Miután mindketten leveszik tekintetüket föntről, utána a lány feltesz két kérdést. Jack ránéz a lányra, majd válaszol.
-Yorkból jötem, és ott is éltem. Csak anya azt mondta, hogy iskolába is kéne járnom, és így elküldött ide.
Mesélt egy kicsit magáról.
-És te? Honnan valósi vagy?