Nárcisszának hiányzik egyrészt az otthona, másrészt a régi kastély is, ahol tanult és tulajdonképpen élt. Végül is, neki hét éven keresztül volt egy másik otthona, és ezt nem tudja csak úgy kitörölni. Még mindig kellemes érzés tölti el, ha a régi iskolájára gondol.
Hallva Damient megtalálja a keserűséget a szavaiban. Olyan mintha bujkálna valami elől. Pedig a lány szerint erre igazán semmi szükség nincsen. Miért kéne szégyellnie azt amilyen? Ez egyetlen dolog, amit nem szabad: eltakarni azt, akik igazán vagyunk. Ha valaki nem tud elfogadni olyannak, amilyennek születtünk azzal nem érdemes foglalkozni.
Követi a fiú tekintetét, le a kitűzőjére.
- Látod! Te is megnézted, hogy melyik házból vagyok. Alapból ez a megkülönböztetés, már rossz. De mindegy, ezt szerintem nem mindenki érzi. De ha nem is nyíltan, akkor is valamilyen szinten egymás ellen buzdítják a karokat.
Az újabb kérdésre elhallgat, és érdeklődővé válik a tekintete. Ez a kérdés egészen érdekes. Nem mintha nem lenne hétköznapi, de ezt eddig még nem sokan kérdezték meg tőle.
- Magyarországról, de éltem Angliában is egy darabig. A családomnak egészen kalandos dolgai is voltak. - Ennyit mond, majd ha Damien kíváncsi még részletekre úgy is rá fog kérdezni. A lány nem is kérdez vissza, majd elmondja magától ha akarja.

// Fagyasztó//

*Arwen mikor a klubhelyiségbe akart menni, valahogy eltévedt még új itt és nagyon nem tudja merre kell még menni, de amúgy is nagy ez az iskola, pár év múlva is biztos eltéved. Léptei szaporák voltak mivel nem akart büntetést kapni, mivel ilyenkor még nincs ágyban, de hát mit lehet tenni aki eltévedt pórul jár, de Arwen még nem is álmos. Egy ajtó van résnyire nyitva amin fény szűrődik ki. Próbált a lány egy óvatos mozdulattal átmenni, de aztán kiverte ezt az egészet a fejéből. Mivel nem tudta milyen ajtó, tanáré vagy sem, így hátrébb állt és próbált futó tempóval átsuhanni nehogy meglássák. Mikor sikerült és úgy vélte nem vette észre folytatta a sétát a klubhelyiségbe, de egy hangra figyelt fel. Olyan gyerek játéknak tűnő hang volt. Hátrébb lépett és benézett az ajtón, ami előtt átrohant az imént. Nem látott senkit az ajtón, így hát benyitott és bedugta a fejét körül nézni. Mikor látta, hogy senki nincs bent, így hát belépett és meglátva a látványt teljesen elkápráztatta a lányt.*
~Ezt biztos le fogom rajzolni, ez hihetetlen, ilyen gyönyörű kertet.~
*Magában elmélkedett miközben ment végig az ösvényen és az útja során talált egy padot, mindjárt be is foglalta, elővette a füzetét és neki állt lerajzolni az előtte álló növényt. Arwen minden hülyeséget lerajzol amit szépnek és jónak talál hiába ez már csak ő, nem lehet rajta változtatni és nem is akar változni. Így kell elfogadni ezt a lányt. Miközben ült és rajzol kitört a ceruzájának a hegye, így kénytelen volt egy másikat elővenni. Mivel nem volt nála hegyező, így mást nem tudott csinálni. Még szerencse, hogy mindig van nála kb. 3-4 grafit. Csendben ült és rajzolt.*

*Már éppen lerajzolta a tökéletes lombkoronát, mikor egy fájdalmas hangra figyel fel. Oldalra pillant és egy fiút lát aki éppen valamit csinál a lábával. Egy kis kavics esett ki a papucsából, így hát Arwen egyből rájött valószínű, hogy a kavics nem a papucsba való. Eltette a ceruzáját a nadrágja zsebébe és egyik kezében megfogta a füzetét, majd felállt.*
- Szia, én Togi Arwen vagyok és Signumusos diák vagyok, épp eltévedtem, a klubhelyiségem felé indultam de aztán hallottam egy gyerekes hangot aki épp játszik és bejöttem megnézni ki az, de nem találtam senkit így hát leültem ide és rajzoltam. A te hangodat hallottam akkor ezek szerint, mert nem hiszem, hogy más is van itt rajtunk kívül.
*Próbált Arwen kicsit tömören beszélni, mert ha elkezdi mondani a dolgokat akkor nem hagyja abba. De hát ilyen ez a lány szeret sokat beszélni, de az mért baj? Vannak elég különös viselkedései, de így kell elfogadni. A nyak kinyújtásra, mivel már becsukta a füzetét, így egy kis gúnyos mosoly látható az arcán. Nyújtja a füzetét Raphy-nak, hogy ha szeretné akkor lesse meg a rajzait.*
- Épp ezt a gyönyörű növényt rajzoltam, vagyis kezdtem el mikor jöttél.
*Apró mosoly után folytatta a mondani valóját.*
- Teli van csodás rajzokkal amiket itt az iskolában csináltam, az egyik kedvencem a kék-barlang-os rajz.
*Nagyobb mosoly kerül az arcára és úgy nyújtja a fiú felé a füzetét.*
- Nem nagyon ismerek itt senkit, csak épp pár diákot akivel néha találkoztam. Te melyik karból vagy?
*Nagy kék szemekkel várja a fiú válaszát és közben körbe néz nehogy valaki meglepje őket.*

*Arwen csak mosolyog Raphy különös mozgásaira, de nagyon nem zavarja. A fiú szavait figyeli és bár már este van megpróbálta fel is fogni, mit is mondanak neki. Értelmes lány csak ha fáradt nagyon eltud kalandozni. Figyeli Raphy minden mozdulatát és megpróbálja figyelemmel követni. Látja, hogy Raphy leül a padra amiről az imént felállt és leült a fiú mellé, mert az álláshoz kicsit fáradt. Nézi ahogy Raphy végig lapozza a füzetet és megpróbálja nyitva tartani a szemeit. Mikor felé nyújtja a füzetet elveszi tőle és a padra rakja le. Máris érkezett egy kérdés amire azonnal válaszolt is.*
- Régóta, amióta az eszemet tudom, otthon Londonban is állandóan rajzoltam anyu mindennap füzeteket hozott haza, mert annyit rajzoltam, hogy beteltek egy nap alatt. Most is már csak pár oldal maradt, így elég hamar be kéne szereznem egy füzetet, hogy tudja tovább rajzolni.
*Egy kis mosoly kúszik az arcára és nézi a kertet. Gondolkodik, hogy mégis mit rajzoljon le. Annyi mindent szeretne egyszerre lerajzolni, hogy ha egy terem teli lenni sok vászonnal még az is kevés lenne neki. Bele van bolondulva a rajzolásba, talán ezért sincs sok barátja, mert inkább a rajzzal foglalkozik, mint barátkozzon. Lehet ezért beszél sokat, mert egyszerre kijön belőle. Ki tudja ez már rejtély marad. Arwen se érti magát, de ha van valami jó kaland akkor még a rajzolást is abba tudja hagyni. A fiú szavaira bólint egyet és mélyebbre merül a gondolataiban. Látszott rajta, hogy nincs magánál, mert nagyon elmerült a gondolataiban, de ez előszokott fordulni vele, mikor egy ilyen gyönyörű szép táj van előtte. Mondjuk ez esetben kert, de az mindegy nála.*

*A lány tágra nyílt szemekkel nézi az egyik növényt és csak tanakodik, mivel nagy a csend mással nem tud foglalkozni. De arra eszmélt fel, hogy a fiú beszélt hozzá nem nagyon értette, bunkó se akart lenni, így csak mosolygott. Próbált visszaemlékezni a fiú kérdésére és valami derengett neki a tájképről meg a csendéletről, de nem tudta miről van szó és kicsit kipirulva inkább visszakérdezett, nehogy valami orbitális hülyeséget mondjon aztán a végén még teljesen idiótának nézi Arwent.*
- Bocsi, mit kérdeztél nem értettem tisztán.
*Arwen megdörzsölte a szemeit, hogy lásson is valamit. Figyelmesen nézte a fiút és a kérdését is próbálta felfogni, így álmosan.*

- Hát igen, általában azt rajzolom le ami tetszik, de próbálkozok az ember ábrázolásával, de még nem tökéletes. Így a természetet rajzolom le. Bár azt mondják, hogy nehezebb a természetet lerajzolni, de szerintem meg az embert nehezebb, mert amennyi arc vonásra figyelni kell és az egyéb adottságokra, nehezebb én mondom.
*Egy mosoly kerül az arcára, hogy milyen jó bonyolult mondatot talált ki, így lehet, hogy a fiú nem fogja érteni, de hát Arwen-nek nem az erőssége az érthető beszéd. Szeret mozaik szavakkal dobálózni, hogy egyedi maradjon a beszéde. Ovis korában is ilyen jó volt. Az óvó nénik nem igen értették, hogy mit akar.*
~ Jaj, remélem nem túl érthetetlen a mondatom, emlékszem még az oviban is gondot okozott.
*Mikor visszagondolt az ovis korára nagyot nevetett, így Raphy-nak fura lehetett a légből kapott nevetés. Arwen visszafogta magát és Raphy-ra nézett, de akkora már nagyon széles vigyor volt az arcán.*

*Arwen nézett a fiúra még mindig nagy mosollyal és hallgatta szavait. Máris jött egy kérdés a hihetetlen jó kedvéhez, hát igen az ilyen helyzeteket soha nem ússza meg.*
- Csak visszagondoltam az ovis koromra, mikor az óvó nénik nem értették mit akartam, mert olyan érthetetlenül fogalmaztam meg a mondataimat. És ez annyira vicces volt, még az anyámat is behívták beszélgetni, hogy még is mit akar a gyerek. De jártam logopédushoz még otthon, hogy tudjak normálisan fogalmazni.
*Mosolyogva próbálta magát kimagyarázni, persze ez nem olyan kellemetlen helyzetből kimagyarázós dolog volt, tényleg erre gondolt vissza. A beszéd után elhallgatott és elgondolkozott, de most itt maradt a földön, nem szállt el sehova a gondolata, figyelt a fiúra, várta válaszát.*