Tornerans Mágusképző Szakiskola
Köszöntünk mindenkit az oldalon!

Amennyiben már regisztrált tag vagy, kérjük kattints a Bejelentkezés gombra, viszont ha vendég, nézz bátran körbe, itt is, és a főoldalon is (amit elérsz fent, a Főoldal gombra kattintva). Amennyiben regisztrálni akarsz, klikk a Regisztráció ikonra a fenti menüsortban, töltsd ki a tesztet, és pár nap után be lesz regisztrálva a karaktered!

Kellemes böngészést kíván: a vezetőség

Tornerans Mágusképző Szakiskola

Tornerans Mágusképző Szakiskola :: http://torneransmagusk.atw.hu/
 
FőoldalHomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokFelvételizésBelépésRegisztráció

Share | 
 

 Átváltoztatástan terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 10, 11, 12
SzerzőÜzenet
Christian Blackstone
Tanár
avatar

Kos Hozzászólások : 39
Tantárgy(ak) : Illúziómágia tanár
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Vas. Feb. 28 2010, 11:07

A tükör előtt állva borotválja lefelé arcáról sebtében a feleslegesnek titulált arcszőrzetet, a neves-nemes alkalomra készülődvén. Bár túlságosan is sok hangulata nincs ehhez a cselekedethez, néha muszáj megejteni az elegáns, és fess külső elnyerése érdekében. Plusz, ha egyszer Akanénak azzal van problémája, hogy a nyugati világ férfija szőrös, akkor kivételesen nem fog ellenkezni vele, inkább kiszolgálja annak minden egyes kívánságát. A körülbelül öt-tízperces tömény unalom után elmosva a borotvát visszateszi a helyére, és kisétál a szoba nappali részébe, melyben már erősen felfedezhetőek a Christian-féle vonások a japán motívumok között elrejtve. Az első szembetűnő dolog, hogy a vázák meglehetősen ritkítottak lettek, ami az elhelyezésüket illetik. Neki az valahogy abszolút nem számít, hogy milyen Edo-korból származnak, vagy honnan, attól még felesleges belőlük ennyi, csak azért, hogy legyen. Csodálkozik is azon, hogy ez nem tűnt fel azonnal a múltkor a nőnek, bár ami azt illeti, eléggé sietősen ment lefelé Sionnal a kínzókamrába, majd az aktus után a lehető legsebesebben távozott is a helyről, hogy még véletlenül se találkozhasson a férfival.

Az egzotikus fényáradat is el van tüntetve, vagy legalábbis nem narancssárgás-vöröses beütést nyer most már a teremben, inkább átlagos lámpafényűt. Sosem értette, hogy mire jó az, ha ilyen tónusú függönyt használnak az emberek, azt pedig abszolút nem, hogy mi értelme van ilyenre színezni a lámpát is. Hangulatemelés? Jó vicc. Inkább csak bordélyházi hatást lehet vele elérni. Ahogy egyre jobban mondogatja magának Christian, hogy ez lesz az érv, magával már teljesen kibékült. Hiszen a nő nem akarja azt, hogy egy nyugati környezetben olyan helyen fogadja az esetleges látogatókat, amelynek a beütése a színjáték következtében olyan, hogy már csak pár hiányos öltözetű nőnek kellene illegetnie magát, és teljes a katarzis.

A hálószobában a szekrényében egy megfelelő póló után kezd el kutatni, mely jelen esetben kék színű lesz, és felül gombos; nadrágjául pedig egy farmert választ. Laza öltözet, nem is akarja túlzásba vinni, férfikimonót pedig azért nem fog felvenni, hogy teljes mértékben a nő kegyeiben járjon. A tüllszoknyás balettelőadás pedig elfeledhető, még mindig nem gondolta meg magát ez ügyben, hogy prezentáljon valami gyönyörű melodrámát e tánc formájában. Biztos benne, hogy sok mindent elérhetne, de azért hülyét nem fog magából csinálni azért, hogy a nő lefeküdjön vele. Majd a nő fog könyörögni később, hogy mikor történik már meg az első alkalom. De ez most nem az az idő, ugyanis most a számonkérés az elsődleges szándék, ami miatt felkeresi a szeretett makrancos Katát. A számonkérés tárgya pedig mi más lenne, hogy mégis mit képzel, a közös lakosztályukban csinálja egy… diákkal?! Ez abszurd, felháborító, groteszk és őrültség, sőt, kifejezetten infantilis. Akanénak egy diák kell, amikor megkaphatja az évezred férfiját, természetesen Christian személyében. Azt az aprócska tényleg pedig már meg sem említem, hogy ennek a férfinak a testében lappang egy olyan lélek, mely a nő számára annyira fontos. Az már más kérdés, hogy Christian szerint ez képtelenség.

Utolsó motívumként még elgondolkozik azon, hogy vegyen-e fel egy zakót, vagy sem, de a végén lemondóan sóhajt egyet, és otthagyja a fekete színű vászonanyagot. Kisétál a rezidenciából, és nagyon megerőltető pár méteres séta után megérkezik az átváltoztatástan terembe. Halkan benyit, nehogy megzavarjon egy Sion-Akane menetet, persze a kopogás az kimarad. Örömére és egyben bánatára a nő csak iszogat, teljesen egyedül, szemével azonnal kiszúrja a megtöltött poharat. Cseppet sem titkolva jelenlétét, hangosan odaballag, és elveszi azt, majd felemelve poharát benyögi a kulcsmondatot. – Igyunk – azzal a szóval jött lendülettel le is húzza az italt. – Tudod nagyon kényelmes még mindig az ágyad, de valahogy nélküled olyan üres. Nincs tök totál véletlenül kedved már visszajönni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Vas. Feb. 28 2010, 15:39

Pedig a mai program nagyon is egyszerű volt: Leissza magát a sárga földig, aztán szenvedni még egy sort, hogy miért nem tud végre dönteni és átmenni a saját lakosztályába.
Tényleg nyugis terv volt ez, az már nem számít, hogy akkor teljesen értelmetlenül tölti el a napot, legalább még összekapart volna egy kis időt magának. Arról fogalma sincs, hogy ugyanennyi ideje van még pluszban Chrisnek átrendeznie a lakását, melyet amúgy imád és szeret, csak éppenséggel hónapokon keresztül nem járt arrafelé. Talán éppen ezért nem vette észre azokat az árulkodó nyomokat, amik talán maradásra és tombolásra késztették volna. Azonban a termén is látszanak változtatások, hiszen négy hónapig félig itt lakott, félig Erinnél, szóval már megtalálható egy ruhás szekrény, egy kisebb szekrény, amiben egyéb holmikat tárol, meg persze egy italos szekrény is, az elengedhetetlen. Az ételeket mindig idehozatta, fürdeni Erinnél fürdött, szóval egész jól megoldotta a dolgot. Azt leszámítva, hogy nagyon is hiányzott neki a saját "kis" helye, ami eddig a nyugalmat jelentette, most azonban magát a rettegést.
Nagyban húzza meg a boros üveget, átadná magát éppenséggel az alkohol okozta élménynek, amikor megjelenik Christian. Mert akármennyire nem rejtette véka alá jelenlétét, Akane némi kis fáziskéséssel fogja fel, hogy itt van. Szemei enyhén elkerekednek és a döbbenettől félre is nyel rögtön. Nagyban köhögve, torkát köszörülve csapja vissza az asztalra az üveget, ahogy próbál levegőt kapni, de aztán hamar le is küzdi a köhögőrohamot, már csak szemeinek szélét törölgeti. Ennyit a büszke, arrogáns tartásról.
Még így is csak elkerekedett szemekkel mered Christianra, mint aki éppen kísértetet lát, pedig pontosan jól tudja, hogy nagyon is élő emberről van szó. Arról persze fogalma sincs, hogy a múltkori Sionos esetet teljesen félreértette a másik, ő még csak észre sem vette, hogy ott volt, annyira sietett lefelé, majd kifelé zavarában és dühében.
- Mi... micsoda?
Nyögi ki először alig hallhatóan, hebegve.
Okés, tényleg már ésszerű lett volna ez a találkozás, de még mindig nem tud napirendre térni efelett. Főleg azért, mert gondolatai rögtön valahol egészen máshol járnak, pontosabban szólva még mindig a férfin, csak már egészen más témában. A kígyószemek nem sokáig időznek a másik tekinteténél, egyre lejjebb és lejjebb haladnak... na álljon meg a menet!
~Egy császárnő hideg fejjel gondolkozik. Fogd vissza szépen magadat, tegye meg ő a lépéseket, aztán... aztán meglátjuk.~
Megköszörüli a torkát, miközben automatikusan felegyenesedik és hátrébb lépdel. Ugyan ott az asztal közöttük, de még mindig nem érzi elég nagy távolságnak, úgyhogy muszáj még hátrébb húzódnia. Hogy maga, vagy Chris érdekében...
- Visszamenni...
Még fel kell fognia a szavakat, hogy éppenséggel a férfi hívja vissza őt, amit voltaképpen nagyon is akart... Most meg is történt, erre ő habozik. Négy hónap bőven elég volt neki megtartóztatnia magát, távol Christiantől és a szeretett lakosztályától. Végül megköszörüli a torkát, megembereli magát, felszegi állát, majd kérdőn felvonja a szemöldökét mosolyogva.
~Jól van, megy ez még...~
- Miért is kellene nekem visszamennem...?
Pontosan jól tudja miért kellene visszamennie, nagyon is akarja, de attól még a másiktól akarja hallani az indokokat. Ha elég meggyőzőnek hangzanak a férfi érvei, mérlegelné a helyzetet (amit már hónapok óta tesz voltaképpen). Közben igyekszik palástolni, hogy mennyire feszült és zavart. Magára több ezer átkot szór, amiért valójában boldognak érzi magát, hogy újra láthatja a férfit.

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Christian Blackstone
Tanár
avatar

Kos Hozzászólások : 39
Tantárgy(ak) : Illúziómágia tanár
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Hétf. Márc. 01 2010, 16:32

Az, ha a problémákat itallal oldja meg az ember, túlságosan is egyszerű megoldás. Lássuk élő példának Christiant: nem iszik, csak alkalmanként, és mégis, teljesen kiegyensúlyozott életet él. Inkább szembenéz a gondokkal, nem hátrál meg előlük, valahogy nem is bírná idegileg, ha csak vesződne. Rossz döntést hoz? Kit érdekel, nem zavartatja magát még véletlenül sem, emberből van, teljesen jogában áll, ha hibás következtetést von le. Aki pedig ezért felelősségre vonja, az így járt, ha neki jól esik az, hogy egy ellenséggel több van, akkor élje nyugodtan az ilyen szintű életét. Maximum majd nem csak előre, hanem hátra is kell néha pillantania, nehogy a barnahajú ember ott legyen mögötte. Bár nem, Christian azért nem ilyen durva, és erőszakos, sokkal finomabb módszerei vannak arra, ha az igazát akarja kivívni. Na és persze sokkal tisztességesebbek is. Nyílt kártyákkal játszani sokkal izgalmasabb, mint hátba támadni, hiszen így a másik erejével is tudunk számolni.

Na persze ilyen kis apró, mellékes problémák előfordulnak a férfi életében is. Ilyen most ez a felvegyen-e zakót, vagy sem téma is, de annyira elenyésző ez a típusú gond, hogy nem is igazán kell figyelembe venni, nem az élete múlik rajta. Nem olyan dolgokon vacillál, hogy adja-e fel korábbi életét, és szálljon-e fel a csábítás bíborszínű, bársonnyal bélelt gondolájára, hanem azon, milyen megjelenési formának adjon a csúcstalálkozó alkalmával. Mert ez csúcstalálkozó lesz, de még milyen: négy hónap után lényegében először kétirányú. Eddig csak látta a nőt, amint az extremusos hálók felől rohant az átváltoztatástan felé, majd vissza, ezt az utat napi szinten megtéve, azonban ezen kívül egyáltalán nem sikerült elcsípnie még. Nem is gond, hiszen legalább sok ideje volt, hogy a saját szája íze szerint, letisztítsa a szobában feleslegessé titulált tárgyak garmadát. Sokkal átláthatóbb így a tér, hogy a japán holmik fele el van tüntetve – nevezetesen egy új helyiségbe vannak cipelve, mely a Raktár névvel van jelölve –, valamint könnyebb is mozogni benne. Az pedig már tényleg csak nagyon mellékes, hogy Christian sokkal nagyobb örömét leli abban, ha a nyugati kultúra motívumai fellelhetőek a bútordarabok között, a túlságosan is egzotikus, keleties darabok mellett. Teljes az összkép.

A bor, melyet Akanétól csen el, igazából baromira rossz ízű. Sőt, egyenesen undorító, hogy milyen löttyöket képes meginni, a minőségre nem is figyelve a nő. De ha egyszer ez teszi boldoggá, akkor legyen úgy, ámen. Lehúzza, magában szitkozódik, hogy miért vállalkozott erre, majd mosolygós tekintettel figyeli a nő lehiggadásának hosszú folyamatát. Hogy ez megjátszott-e, vagy sem, egyáltalán nem foglalkoztatja, kétség kívül vicces a szituáció, így jogosan somolyog magában, mintha ő semmit sem értene. – Nagyon jól értetted. Kényelmes az ágyad, de jó lenne, ha visszajönnél. Elmondanám japánul is, hogy megértsd, de bocs, nem tudok. Nem világnyelv. – Még szép, hogy egy kis kötekedést belevisz a dologba, nem Christian Blackstone lenne a neve, ha nem piszkálná még mindig a japánokat, azok nyelvét, művészetét, gondolkozásmódját, és életvitelét. Na meg persze ruházatát. Attól végképp felállna a szőr a hátán, ha lenne.

– Ezek szerint mégsem olyan vészes az angolod. Visszamenni, pontosan – jegyzi meg még mindig vigyorogva, szinte már gúnyosan kacagva azon, hogy a nő mennyire próbál napirendre térni az események felett. Hát igen, ez az a szituáció, amiben abszolút nem tud uralkodni a feminista én, hiszen annak a szerepe jelen helyzetben teljesen ki van szolgáltatva a meglepetés erejének, melyet a férfi okoz. – Mondjuk azért, hogy megjöjjön az eszed, hogy te a férfiakat szereted, és nem a kisfiúkat. Tudod még mindig nagyon szívesen segítek benne – ejti ki a tárgy kulcsmondatát, melyre annyira kíváncsi, és nem, nem hajlandó szemet hunyni felette, neki ezt tisztáznia kell magával is és a nővel is. Egyszerűen az önbecsülésén esett csorba azzal, amikor meglátta, hogy Sion, jóllakott napközis módjára jött fel a kínzókamrából. Egy alig tizenéves kiskölyök győzött felette, na ne. Ez nonszensz. – Na meg persze hiányzol is – teszi hozzá mellékesen, halkan, alig halhatóan. Vélhetőleg a nő fel sem fogja majd értetlenkedésében, de ez még a jövő zenéje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Kedd Márc. 02 2010, 01:39

Már egészen megszokta, hogy így oldja meg a problémáit. Kezdve a dühkitöréseit, amiknél akkoriban ez tűnt az egyetlen megoldásnak. Aztán szépen lassan az alkohol mindennapossá vált és már szinte fel sem tűnt neki, hogy minden nagyobb problémájánál ahhoz nyúl rögtön. Másrészről nagyon is megéri ez az itókázás, hiszen olyan állapotba jut, aminél semmi gondja, baja, gondolata nincs. Persze amióta egy ilyen alkalom egy gyerekkel és egy Hello Kitty tetoválással járt, azóta jobban odafigyel azért erre a gondolkodásmentes nihilállapotra.
Azt persze maga is gondolta, hogy ennyi idő után ez a találkozás igen fontos és meghatározó lesz. Elvégre itt nem csak arról van szó, hogy akkor most visszamenjen-e, vagy sem. Ennél sokkalta többről, mert el kell döntenie, hogy mit is akar akkor a férfitól. Kihasználja-e a lehetőséget, hogy partnere nem halhat meg a méregtől, vagy inkább megtartja a távolságot kettejük között? Mert ha előbbit választja, érzi és tudja, hogy sokkal jobban meg fog változni az élete, mint ahogyan azt ő szeretné.
Mármint azon kívül, hogy a férfi pofátlanul felforgatta a berendezését. De azon majd ráér később kiverni a hisztit.
Még mindig zavartan pislog fel Christianra, már éppen kérné meg, hogy csípje meg vagy valami, mert valahogy nem tudja elhinni, hogy nem álmodik. Persze erre hamar rájön, amikor a férfi belefűz némi kis csipkelődést is a szavaiba. Csípőre teszi egyik kezét, azzal megkerüli az asztalt lassacskán, Chris elé állva és közben kicsit nekidőlve az asztalnak.
- Majd egyszer világnyelv lesz, meglátod!
Mosolyodik el magabiztosan, a férfi következő szavaira pedig morrant egyet összevont szemöldökkel.
- Nagyon jó a felfogóképességem, efelől ne legyenek kétségeid.
Veti oda némi kis sértettséggel a hangjában, miközben rájön, hogy nem volt túl jó ötlet a férfi elé állnia. Főleg úgy, hogy az asztal sincs köztük, tehát semmi akadálya annak, hogy most azonnal átkarolhassa a nyakát és újra megcsókolhassa, mint az első alkalommal. Csak sokkaaaaaal hosszabban, szenvedélyesebben és vadabbul. Kígyó szemei lassan levándorolnak Christian ajkaira, hosszan mered rájuk nagyot nyelve. Mivel kezei a háta mögött vannak, úgy támaszkodik az asztalra, körmeit a falapba vájja, hogy türtőztessen azért magán. De a férfi szavai is igencsak kizökkentik a vágyakozásból. Furcsálkodva vonja össze a szemöldökét.
- Hogy mi van? De én nem szeretem a kisfi...
Szemei enyhén elkerekednek.
~Mondd, hogy nem...~
- Fogalmam sincs, miről beszélsz.
Kapja el tekintetét róla és pillant le a földre, mintha ott valami nagyon érdekes dolog lenne. Próbálja kerülni a témát, próbál nagyon hideg hangnemben beszélni, sejti, hogy hogyan is jöhetett le a dolog Christiannek. Pedig nincs miért szégyenkeznie, elvégre ő nem csinált semmit. Nem szereti a fiatalabbakat és Sionnal sem csinált semmit se az ostorozáson kívül. Azt is csak azért, mert császárnői méltóságát taposták éppen, sőt, két lábbal ugráltak rajta! De ha kiderül, hogy a kölyök mást mondott, biztos, hogy nem ússza meg élve a legközelebbi találkozásukat.
Mivel éppenséggel igen nagy a csend, ezért hallja ám a másik halk szavait. Bár ha nem lenne csend, akkor is meghallaná, mert egyszerűen olyan szavak ezek, amiket nem sokszor hallott. Talán a ritkaságuk miatt is vágja rá rögtön automatikusan, szintén nagyon halkan.
- Te is nekem.
Meglepő lehet, hogy egyáltalán ennyi viszonzást ki lehet csikarni a nőből, de igyekszik Dorothea tanácsát megfogadni és engedni a férfinak. Persze ezt a hiányt próbálja rákenni csak a testi vágyakozásra, de valójában nagyon is hiányoztak neki a mindennapos viták, csipkelődések, gúnyolódások és gyermeteg szekálások. Meg úgy egyáltalán az, hogy nincs egyedül, folyamatosan ott volt mellette a férfi a nap huszonnégy órájában. Pont, ahogyan Jin is.
Ami azonban nagyon is zavarja, hogy folyamatosan a férfi ajkait, nyakát és mellkasát szugerálja. Végülis teljesen jogos, hiszen neki szemmagasságban körülbelül ezek a testrészek vannak, de egészen más okból kifolyólag kalandoznak el gondolatai ezek láttán. Végül megköszörüli a torkát, majd összefonja maga előtt a karjait (már csak azért is, hogy véletlenül se akarjon nyúlkálni), kérdőn felpillantva.
- És ha azt mondom, hogy visszamegyek, de nem fekszem le veled ~...még~?

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Christian Blackstone
Tanár
avatar

Kos Hozzászólások : 39
Tantárgy(ak) : Illúziómágia tanár
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szomb. Márc. 13 2010, 20:40

Ebből is látszik, hogy Christian és Akane mennyire különböző életfelfogás szerint él. Míg a férfinak egyáltalán nem természetes az, hogy a problémákat alkohollal, és dühkitörésekkel kell kezelni, addig a nőnek bizony igen. Ez mondhatni egy nagy szakadék köztük, ráadásul olyan, aminek éppen, hogy fordítva kellene lennie: mennyivel életszerűbb már az, hogy a nő ordibál a férfival azért, amiért már megint a cimborákkal tölti az estéjét, a haverokkal, ahelyett, hogy otthon lenne vele. Hát igen, az élet nagyon furcsa dolgokra képes alkalomadtán, de mint minden probléma, ez is megoldható, legalábbis Christian életfilozófiája nagyon errefelé kacsintgat. Teljesen optimista, szinte már zavaróan, annyira, hogy az idegesítse az embert. Főleg Akanét. Na és persze emellé a rendkívül magas optimizmus mellé, ha még egoizmus is társul: gyilkosan necces, és idegesítő személyiség alakulhat ki belőle.

Nem zavartatja magát, miközben iszogatja az italt. Ő megteheti, férfi, neki ez szinte papírforma, hogy ami alkohol, az jó barát. Persze nem a részeges apuka szintjén, aki hazamegy, szétveri a családot, ha nem látja a vacsorát az asztalon, miután ő kidolgozza mindenét, de az alkalmakat azért meg lehet ünnepelni a fent említett nedűvel. Neki nem lételeme az, hogy folyamatosan igyon, nem függő, és nem győzöm hangsúlyozni, amit az előző bekezdésben is megtettem: nem ezzel oldja meg a gondjait. Sokkal jobb módszerek is vannak ennél, melyek akár még hatásosabbak is lehetnek. – Én pedig még mindig az angol királynő lánya vagyok – jegyzi meg kissé kötekedő hangnemben, amely mögött a tipikus persze-persze értelem bújik meg. Annyira nagy jelentőséget nem fordít annak, hogy Akane mennyire szenved, ezt természetes velejárónak veszi, vagy inkább annak a hatásnak, amelyet képes kiváltani. Hát igen, a szerelem nagyon sok mindenre képes. Ugyanis az igazsághoz hozzátartozik az, hogy Christiannak szent meggyőződése, hogy a nő a lelke mélyén halálosan szerelmes, csak annyira gyáva, és feminista, hogy ezt képtelen kimutatni. Vagy egyszerűen érzelmi defekt, evolúciós zsákutca.

– Nagyon is jól tudod, hogy miről beszélek. Igazából tökre egyszerű elviselni, hiszen fiatal is vagy, meg minden, de azért hogy ennyire annak képzeld magad… És pont az én orrom előtt. Hát, ez azért már több a soknál. A közös lakosztályunkba cipeled a szeretőidet, szép, mondhatom. Ahhoz képest, hogy rólam álmodozol, nagyon érdekesen tudod ezt kifejezni, tudod-e – a sértett hang azonnal kivehető abból, ahogy beszél, és talán az is, hogy mennyire iszonyatosan égeti belülről a féltékenység, szinte teljesen felemészti őt. Sosem képzelte, hogy ez a tanárkodás ennyire szörnyű is lehet. Először is megpillantja azt a nőt, akit meg akar szerezni magának, másrészt pedig az a nő nevezetes az egyik tanítvánnyal elégíti ki természetéből fakadó vágyait, harmadrészt pedig éppenséggel úgy, hogy azt azonnal a férfi orrára kösse. Na, ez az ördögi kör, ez nem is vitás. Állát kissé felszegi, miközben hallgatja a nőt. Nem nagyon reagál a te is nekem mondatra, persze azért magában jó mélyen elraktározza, hogy később majd elővehesse, alkalomadtán, de ez most a magyarázkodások pillanata, nem pedig az érzelmeké. Inkább a második kifejezés az, ami felkelti az érdeklődését, bár a mondat utolsó fele nem nyeri el teljesen a tetszését.

– Még mindig azt hiszed, hogy meg tudsz szabadulni tőlem? Eléggé naiv vagy. Viszont hallgatlak, nem akadályozlak abban, hogy elmagyarázd, mit is csináltál pontosan a kínzókamrában kivel is… valami Sion – játszik rá, mintha nem lenne jó a névmemóriája. Nagyon is jól tudja, hogy hogyan hívják azt a kölyköt, az aktus után azonnal utána is járt. Igyekezett minden egyes információt megszerezni Gerardtól, amit csak lehet, szerencsére bőséges aktát sikerült begyűjtenie, melyet kedvére olvasgathatott. A szobában valamelyik polcon még mindig megtalálható a Sion Gavrail névvel fémjelzett kis lefűző, melyben a legkülönfélébb dolgok foglalnak helyet: személyes adatok, oktatási azonosító, családi állapot, lakhely, származás, helyi dolgozatok eredményei, korábbi ténykedések; mintha valami kémadatbázisban olvasgatna. Még egy kis fénykép is van mellékelve, amolyan extra ajándék gyanánt, melyet legszívesebben kitépne, és elégetne, de sajnos muszáj megtartani, ugyanis a törvény az törvény: Gerard számára pedig nem akar bajt. – És ha már itt tartunk, akkor igazán elmesélheted, hogy mi a bajod velem, miért nem vagyok neked én eléggé jó? Azon kívül, hogy pedofil vagy, és én éppen hogy idősebb vagyok. Ha velem nem, vele miért igen? – ami egyszer idegesíti, az idegesíti, és addig nem nyugszik, míg nem hallja meg a hivatalos válaszokat. Agyában gyorsan bekapcsolja az esti mese hatást, de a mai történet nem a Jancsi és Juliska lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szomb. Márc. 13 2010, 23:20


- Jól tartod magad még mindig.
Veti oda a férfi beköpésére a nő kissé kettős jelentéstartalommal. Mert ahogy kimondja, végigméri Christiant vágyakozó tekintettel, de rögtön meg is köszörüli a torkát. Gyáva és feminista? Abszolút. Legalábbis amilyen bátor és agresszív harcban és a politikában, ugyanolyan gyáva és képes megfutamodni az érzelmek terén. Utóbbinál ugyanis nem sok tapasztalata van és teljesen ismeretlen számára ez a terület.
Vágyódásából mindössze a férfi szavai zökkentik ki. Összevonja a szemöldökét, felszegi az állát és úgy teszi csípőre a kezét, miközben az asztalának támaszkodik.
- Még szép, hogy fiatalnak képzelem magamat, 22 éves vagyok! Miért ne...
A vádakra szemei elkerekednek, döbbenten mered a férfira. Arca hol hullasápadtból vált át egészen vörössé. Persze, azt sejtette, hogy a férfinak másképpen jött le az a jelenet Sionnal, de így kimondva ez az egész sokkal bosszantóbb és felháborítóbb. Dühödten szisszent fel, majd toppant egyet lábával.
- Ez már a pofátlanság határa!!! Hogy mersz engem ilyen vádakkal illetni, mih?! Miféle nőnek nézel te engem? Azt hiszed éretlen kölyköket rángatok be az ágyamba, amikor még a magatokat naaaagy és erős, érett férfiaknak titulált barmokat se tartom többre? És csak úgy tájékoztatásképpen: Én voltam itt előbb, az a lakosztály az ENYÉM, te csak egyszerűen betolakodtál az én területemre, az életembe!!!
~Meg a szívembe~
Dühös, még szép hogy az. Ilyen vádakra ki ne lenne az voltaképpen? Azt már nem is veszi észre, hogy Chris szavai mögött ott a sértettség és a féltékenység, most sokkal inkább érzi sértettnek magát ezekkel a koholt vádakkal. A férfi mindössze csak annyit látott, hogy egy idióta kölyköt lerángatott a kínzókamrába, aztán ő elrohant. Utóbbi teljesen természetes cselekedet, elvégre az elmúlt időszakban folyamatosan bujkált a másik elől. Persze, ha Sion teljesen mást mondott, amikor feljött...
~Mi az istenért hagytam hátra?!~
Nem is veszi észre, hogy miközben felháborodottan állt ki önmagáért, egészen közel lépdelt a férfihoz, hogy csak pár centi választja el őket egymástól. Azonban a düh és a méreg vörös köde miatt nem fogja fel mennyire veszélyes ez a közelség számára. A kérdésre dühödten fújva egyet kapja el tekintetét és pillant oldalra morrantva.
- Nem. Már nem hiszem.
Veti oda kelletlenül, pontosan jól tudja, hogy többet nem menekülhet el a másik elől. Mérgesen felszisszent, ahogy visszakapja rá a tekintetét, felszegi állát, még egy kicsit fel is pipiskedik. Valahogy nem túl jó érzés, ha vitapartnerünknek csak a válláig érünk. Így nem tűnik túl kiegyenlítettnek a küzdelem.
- Mégis minek képzeled magad, hogy számon kérj rajtam bármit is? ~Csókold meg!~ Nem vagyok a feleséged, nem vagyok a menyasszonyod, nem vagyok a szeretőd, még csak nem is randizunk! ~Csókold meg!~ Te meg úgy esel itt nekem, mintha örök hűséget esküdtem volna neked! ~Csókold már meg!!!~
Egészen döbbenten sápad el és nagy szemekkel mered a férfira. Mi az, hogy mi baja vele? Hát nem teljesen egyértelmű? Egész testében megremeg a haragtól és a sértettségtől, mire mellkason csapja Christiant felvillanó hüllőtekintetével.
- NEM VAGYOK PEDOFIL! NEM FEKÜDTEM LE VELE, FOGD MÁR FEL, TE IDIÓTA!
Azzal hirtelen karolja át Chris nyakát, áll lábujjhegyre, majd csókolja meg vadul, szenvedélyesen és mohón. Egészen hozzásimul a másikhoz, ujjaival finoman túr bele a sötét hajtincsek közé, miközben minden porcikájával sokkalta többet akar és követel. Ha rajta múlik egészen hosszan el is tart a mámorító csók, végre kiélvezheti minden egyes pillanatát, nem kell tartania a méregtől, itt van végre az, aki kell neki... kell ennél több? Kiélvezi amíg csak lehet, hogy már levegőt alig kap, majd pihegve húzódik el egy kissé, de csak egy centire a férfitól. Fogaival óvatosan harap Chris alsó ajkába, majd nyalint végig azon és suttogja végül nagyon halkan, rekedtes hangon.
- Te ostoba... idióta... barom... hülye... állat... Mégis mi a fenét vársz tőlem? Betolakszol az életembe, jössz és két lábbal beletaposol az elveimbe és felbolygatsz olyan érzéseket amiktől rettegek. Ha egyszer csak te is egyedül hagynál ebben a káoszban, én...
Megrázza a fejét zavartan, fekete hajtincsei a mozdulatot követve ide-oda ringanak, de nem lép el tőle. Továbbra is Christian nyakát karolja és fáradtan sóhajtva fekteti arcát a mellkasára, lehunyja szemeit, de nem fejezi be szavait. Látszik rajta, hogy teljesen belefáradt a folyamatos önmegtartóztatásba és a kemény, védelmező páncél fenntartásába, az érzések és vágyak elleni hadakozásba... pedig ő tényleg keményen harcolt, de egyszerűen eddig tartottak ki az energiái.
Talán most először viselkedik tényleg, igazán normálisan a férfi előtt.

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Christian Blackstone
Tanár
avatar

Kos Hozzászólások : 39
Tantárgy(ak) : Illúziómágia tanár
Kor : 39

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Hétf. Márc. 15 2010, 12:13

– Köszönöm, szerintem is irigylése méltó az alakom és a fizikai állapotom – jegyzi meg szarkasztikus hangnemben, ujjával kicsit megkocogtatva a kezében lévő pohár szélét. A nő tekintete, és szenvedési foka még mindig nem tűnik fel neki egy cseppet sem, hiszen ezeket a vágyakozó tekinteteket már másoktól teljes mértékben megszokta, így természetesnek veszi. Vagy csak ennyire vak lenne? Hát, az is lehet. – Hidd el, én sem vagyok sokkal idősebb – meglepően hat rá kissé, hogy még csak most tudja meg, hogy pontosan hány éves is a nő, az pedig végképp nem, hogy eddig szóba sem került, hogy Christian mennyi idős is. Ki tudja, lehet, hogy tényleg nagyon jól tartja magát, vagy éppenséggel a mágiának hála sikerült valami jó kis illúziót magára öltenie, és valójában egy hatvanéves vénember. Bármi elképzelhető, még az is, hogy igazából nő, csak különös perverziót érez abban, hogy férfinak mutassa magát. Vagyis… megrögzött véleménye, hogy a természet kibabrált vele, és az ő identitása inkább az erősebbik nem.

Persze mindez nem igaz, de furcsa, hogy nem játszott még el a nő a gondolattal. Hiszen köztudott, hogy Christian a világ egyik legjobb illuzionistája, így bármit megtehet, ami ezzel kapcsolatos, és nem ütközik a törvénybe. A nő felháborodását érdeklődve hallgatja, igazából lehet, hogy le van hordva a sárga földig, de ettől függetlenül kellemes újra hallgatni azt, ahogyan kötekednek egymással, vagy jelen esetben veszekednek. Kifejezetten hiányzott az életéből a csipkelődő hangnem, a kötekedés, hogy nincs kit piszkálni az agyament dolgokkal, melyek esetlegesen megfordulnak a fejéből. – Éppen ez az, lehet, hogy minket, nagy, erős alfahímeket nem tartasz semmire, de a kisgyerekeket pedig igen. Mégis honnan tudjam, amikor gyáván megfutamodsz minden egyes alkalom elől, amikor közelebb kerülünk egymáshoz? Nem is ismerlek igazán, Akane Achironu, csak azt tudom, hogy feminista japánmániás vagy, akinek a megrögzött véleménye, hogy a lelkemben ott van valami régi szerelmed. Mégis honnan tudjam, hogy merrefelé érdeklődsz… úgy? – teszi fel a költői kérdéseket, kissé feszült hangnemben. A tény az tény. Nem ismeri igazán a nőt, és talán éppen emiatt szervezi a japán utat is, melyről természetesen Akane még semmit sem tud.

Ez a kissé romantikus szituáció már kezd egyre kínosabb lenni. A nő felháborodik a férfi féltékenységén, teljesen regénybe illő, sőt, kifejezetten idegesítő. Amikor átgondolta a dolgokat, hogy meg kell tennie ezt a lépést, nem nagyon gondolt bele abba, hogy ez ilyenné is fajulhat, viszont így, hogy már látja, hová eveznek a csónakkal, bánja, hogy felhozta a témát. Kár volt érte. Elég lett volna, ha átjön, köszön neki, beszélgetnek arról, hogy jöjjön már vissza, Akane csillogó szemekkel eleget tesz a kérésnek, és kész, vége van a történetnek. Vagyis ennek a fejezetnek, jöhetne a boldog happy end. Ez viszont már késő. A sértések folyamatosan jönnek, a kapcsolatok felhánytorgatásától kezdve egészen az őszinte megvallásig, miszerint a nő nem pedofil, semmiféle érdeklődést nem mutat a gyerekek iránt. Christian már kezdene is hinni, esetleg, a szíve már kifejezetten fáj amiatt, hogy ilyenekkel traktálja Akanét, amikor meg nem történik az ominózus eset.

A csók egészen váratlanul éri, habár vágyott rá. Eleinte fel sem eszmél, csak annyit érez, hogy a nő kezei a nyakát közrefogva pihennek a férfi testén, miközben az ajkak hirtelen tapadnak rá Christianéra. Ha tehetné, mély levegőt venne, azonban így teljes oxigénhiányban adja át magát az idilli érzésnek, melyre oly régóta vágyott, és melyet nem neki kellett kezdeményeznie. Besaccolni sem tudja, mennyi ideje tart már a csók. Másodpercek, percek, vagy talán órák? Kár is ezen rágódni, annyi bizonyos, hogy hosszan elhúzódik, és a nő tényleg mindent megtesz, hogy örömet szerezzen magának, és a férfinak is. Kifejezetten olyan érzés ez, mintha Akane számára ez lenne az első igazi, és próbálná kifejezni benne az eddig mélyen tagadott érzelmeket, és szenvedélyt, melyet a feminizmus nem engedett kiengedni. Az elválás fájdalmasabb, mint arra számított. Költői kérdésként fogja fel azokat, melyeket a nő mond, mintha csak nem is történtek volna meg, eltűntek az éterben. Mély levegőt vesz, miközben átöleli a nőt, szinte magához szorítja, és vágyik arra, hogy ez a pillanat sose érjen véget. Mégis, belülről égeti valami, valami, aminek utat kell engednie, pedig tudja nagyon jól, hogy nem lenne szabad kimondania. Lehunyja a szemeit, és lassan elengedi a nőt, lágyan támasztva őt. Amint újra kinyitja, íriszeivel a falat kezdi el bámulni. – Őt is így csókoltad?

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Hétf. Márc. 15 2010, 18:40

Csak a szemeit forgatja a férfi megjegyzésére, pedig tisztában van vele, hogy minden egoizmust mellőzve, tényleg igazat mond a férfi. Persze Akane rögtön meg is jegyzi magában, hogy ha ennyire tudatában van a pasas ezzel, akkor kár is említeni neki, ő aztán nem fogja hízlalni meg simogatni az egóját. Főleg úgy, hogy a nő nem szokott másokat dicsérni, sőt, elvárja, hogy őt dicsérjék és bókoljanak neki bőszen (ugyebár az arisztokrata múlt hatása).
- Mennyivel vagy idősebb?
Csusszan ki száján a kérdés, pedig nem akarta ki is mondani.
Igazából még ő sem gondolt bele, hogy valójában nem is ismerik egymást. Sem a múltjáról, sem a kedvenc dolgairól, sem egyéb információkról nem társalogtak, őmaga meg nem szokott másokról érdeklődni, nála ez teljesen ismeretlen. Amennyit megtudtak a másikról, azt is csak a folyamatos civakodások és piszkálódások alkalmával tudhatták meg. Az meg, hogy esetleg nővel lenne dolga, vagy Christian nem is néz ki olyan jól, csak illúzióval takargatja kilétét, meg se fordul a fejében. Már az a tény is megrázó volt, hogy Jin lelke egy nyugati testébe került, aki abszolút nem hasonlít régi szerelmére sem külsőre, sem jellemre.
Hol elsápad, hol kivörösödik arca a férfi szavaira, miközben magában képtelen eldönteni, hogy most mihez kezdjen ezzel a pasassal. Végül nagy levegőt vesz és remegve fújja ki. Próbál minél higgadtabb lenni, de ez nem valami egyszerű ilyen vádak mellett. Na jó, azért próbálkozzunk meg vele.
- Nem szeretem a kölyköket. Se nevelni őket, se szeretkezni velük. És nem vagyok gyáva, többet harcoltam életemben, mint hinnéd! Egyszerűen csak... csak... Én ehhez nem vagyok hozzászokva!
Fakad ki dühösen és elkínzottan, majd mérgesen nyújtja kezét kézrázásra.
- Konnichiwa! Akane Achironu vagyok, Farquemben születtem az Úr 1334. évében, április hónap 4. napján, Farquem királyi családjának elsőszülöttjeként és egyetlen lányaként. Van három öcsém, az egyik hadvezér, a másik nekrofil, a harmadik pedig méregkeverő. Négy évesen eljegyzett a japán császár, tizenhat évesen utaztam Japánba, egy évre rá feleségül vett a császár, huszonegy évesen pedig megöltem és özvegy lettem. Ugyanekkor veszítettem el a testőrömet és egyetlen bizalmasomat Jint is, majd kerültem át ebbe az iskolába és ebbe a korba. Az első alkalmam egy kissé félresikerült kísérlet volt, tekintve, hogy végül erőszakkal vették el. Azóta az érdeklődésemet csak azok keltették fel úgy, akiket meg is akartam ölni.... És te ki vagy?
Hadarja el bőszülten és idegesen, még egyik kezét ökölbe is szorítja, ahogy remeg dühében. Attól függetlenül, hogy próbál higgadt maradni és normális hangnemben beszélni, látszik rajta, hogy majd' szétveti az idegesség és a harag. Már csak tényleg a dühhullámok hiányoznak, hogy teljes legyen a kép. Tekintetével közben keresi, hogy honnan a fenéből szedhetne alkoholt most hirtelenfelindulásból, de aztán ugyebár megtörténik a nagy és régóta várt csók.
Tényleg belead mindent és kiélvezi a helyzetet, a pillanatokat, amennyire csak tudja. Talán ennyire szenvedélyesen Jint se csókolta, bár azt a csókot igencsak beárnyékolta a tudat, hogy kedvese meg is fog halni utána. Az, hogy Christian magához öleli, meglepő módon nagyon jól esik neki, nem is akarja, hogy véget érjen. Éppen ezért lepődik meg, amikor elengedik. Zavartan pislog fel a férfira, nem értve, hogy miért engedik el. Amikor azonban Chris megszólal, szemei döbbenten kerekednek el. A következő pillanatban pedig egy hatalmas pofont kever le a férfinak teljes erejéből, mely nagyot is csattan, ahogy annak a rendje. Rögtön hátrébb lép és úgy suttogja halkan az ajtóra mutatva.
- Kifelé!
Megköszörüli a torkát, majd felemeli a hangját, ha esetleg nem értették volna elsőre.
- KIFELÉ!!! KIFELÉ!!!
Azzal dühödten fordít hátat a férfinak, miközben remegő kézzel kezd el kutatni valami alkohol után az asztalán.
- Minek jöttél ide?! Minek kérdezel, ha úgyse hiszel nekem?!
Végül megragadja a megkezdett bort, meghúzza és úgy fordul vissza dühösen.
- Takarodj innen!!! Nem akarlak látni! TŰNÉS!

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kurt Herrman
Diák - Extremus
avatar

Jelige : XX. Az Éon
Hozzászólások : 45
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szer. Ápr. 14 2010, 18:55

[Április 1.]

Már egy ízben kezdték megszokni a kölyköt. A vörös tincsek átfordultak feketébe, a szeme meg bepirosodott, ez váltotta ki a furcsálkodást. Mikor mindazon két alkalommal megkérdezték, mi történt vele, konokul hallgatott. Teljesen érthetetlen, vajh' miért titkolja valaki, hogy saját apjának a laborpatkánya? Túlzottan nem foglalkoztatta ez a kérdés, annál inkább mestere kiképzése. Habár decemberben adódott hét, hogy nem egy ellene irányuló gyilkossági merénylettel keltette fel a sensei, minden áldott este úgy feküdt le, hogy a szobáját egy atomtámadásra is bebiztosította. Ezek az őrkörök azonban, attól eltekintve, hogy könyvből tanulta őket, nem vonultattak fel semmilyen erőt. Zajt keltettek, fényhatást, esetleg apróbb kellemetlenségeket, amikkel felverhették tulajdonosukat rémálmából, hogy belecsöppenhessen egy másikba. Felírásuk bonyolult módon történt, néhány perces fejtörést okozva a nőnek - ügyes taktika, de az első néhány alkalom után nem élt vele. Tudta, hogy nem jönne be, nameg, megkapta érte a fejmosást. Nem szabad olyannal kísérleteznie, aminek még az alapjait sem ismeri, ez volt rá az indok. Pedig mintha elismerést látott volna...
Halló. Halló. Hallucináció.
Kopognának a léptei, ha felvett volna valamit a lábára. Nem tette. Sőt, az egész kinézete sugall inkább egy, egy... egy akármit, semmint egy tanulót. A nadrág, a felső, és a mindent megkoronázó cilinder túlságosan is együtt van, túlságosan is passzol egymáshoz. Apró részleteivel, egyedi árnyalataival és a tökéletesen rászabott méretével kizárja annak lehetőségét, hogy valamelyik jelmezboltból szerezte volna be. Ezt bizony rá varrták. Kurt pedig felvette. Mit felvette? Hozzáidomult, belesimult. Még a haját is levágatta, s az már igazán nem meglepő, ha a vérszín szempárt felváltotta valami lehetetlenül kék, s a fejfedő alól bordó hajszálak kandikálnak ki. A mozgása hol emlékeztet a régire, hol nem. Az egyenes tartást még mindig nem tanulta meg igazán, öltözete azonban most kiemeli hosszú végtagjait, s ettől légiessé válik a figura. Lendületesen sétál, úgy fest, mintha bármelyik percben eleshetne, de szorult belé valami ijesztő magabiztosság... nem tudni, mi az. Csak az az érzés támad az emberben, hogy nem akarja megtudni a forrását. Nem fogná fel.
Ráüt kettőt az ajtóra, s mikor annak gazdája utat enged, jobb kezét egy elegáns fordítással kitárja, hogy bal kezével, melyet elfed a bő ingujj csak jelzésszerűen maga elé emelhesse a cirmos kancsót.
- Teát?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szer. Ápr. 14 2010, 19:44

Per pillanat úgy érzi, mintha élete legkeményebb napjai, hetei, hónapjai lennének mögötte. Pedig megélt már ennél húzósabb, életveszélyesebb helyzeteket is. Ugyan, kérem, mi ez azokhoz képest? Hiszen mindössze csak a nem létező érzelmi életét borították fel fenekestül, nem a világ vége jött el. Ennek ellenére mégis annak érzi, bosszantómódon. Azonban már rég a saját lakosztályába vonult volna vissza Christianhez, ha nem lenne az a piszok nagy büszkesége és makacssága, aminek köszönhetően addig nem tántorít tanterméből, amíg bocsánatot nem kérnek tőle.
Éppen a vérlények vérével foglalkozó régebbi kísérleteit folytatja igen elmélyülten (legalább addig sem törődik Christiannel és spórol az itallal is), amikor kopogtatnak az ajtaján. Megrökönyödötten vonja össze szemöldökét, némileg túlságosan is izgatottan indul el az ajtó felé. Kígyószemeivel reménykedőn figyeli a kilincset, miközben kinyitja az ajtót lassacskán, magában bizakodva, hogy ki is a nem várt vendég. Ahogy megpillantja végül a srácot, csalódottan állapítja meg, hogy nem éppen a bocsánatáért esedező Chris az, így pár perc alatt látható, amint a reménykedő tekintetből kivesznek az érzések és a szokásos hideg arccal pillant a fiúra.
- Öhm... Konnichiwa!
A tökéletes érzéktelenség ellenére is tökéletesen lejön, hogy először nem ismeri fel szeretett tanítványát, hiszen akkor egészen másképpen fogadná őt, nem úgy, mint egy átlagos diákját. Hosszú ideig csendben figyeli, lassan felcsillan a gyanakvás tekintetében, ahogy szépen lassan rájön, valahonnan ismerős ez a fiú... Vörös rövid haj... kék szemek... Honnan az istenből ismerős ennyire???
Az arca, igen, az arcvonásai...!
Szemei elkerekednek, majd hirtelen széles mosoly jelenik meg az arcán, egyik kezét csípőre vágja, a végére már szélesen vigyorog.
- Kurt fiam, csak nem átmentél álcázásba? Mi ez az új... stílus? Meg ruházat?
Hátrébb lép egyet, utat engedve kedvenc tanítványának, majd be is csukja az ajtót utána, ha az besétál. Persze, a nagy lelkiválságában teljesen megfeleledkezett a fiú tanításáról. Sóhajtva lépdel aztán be, majd foglal helyet tanári katedráján, asztalához varázsolva egy széket, hogy arra leülhessen Kurt is.
- Sajnálom, hogy az utóbbi időben megfeledkeztem rólad. Christian irányított át ide?
Csoda! A nő bizony azt mondta, hogy sajnálja, és kivételesen semmi irónia, semmi gúny, semmi hazugság nincs ebben a szóban, egészen őszintén mondja. Elvégre ő kifejezetten szereti tanítani a fiút, nagy tehetségnek tartja, az ilyen kölyköt öröm tanítani új dolgokra. Persze a gondolatra, hogy esetleg a srác összefuthatott Christiannal, már cseppet sem olyan üdítő, ki tudja mit feltételez már megint róla a férfi. Sóhajtva pillant aztán a kancsóra elmosolyodva.
- Remélem zöld tea van benne... Az most jól esne.

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kurt Herrman
Diák - Extremus
avatar

Jelige : XX. Az Éon
Hozzászólások : 45
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szer. Ápr. 14 2010, 20:04

Ez a rész az egyik kedvence, lassan már sportként fogja űzni. Mindig is kíváncsi volt, vajon hogy viselkedhet privátban más tanítványokkal a nő. Velük is egyszerre ilyen gyilkos és gondoskodó? Vagy valóban annyira utálja mindet, mint ahogy az órán mutatja? Emlékszik még arra az Átváltoztatástan órára, ahol az egyik lány félt a vérét használni, ő meg megpróbálta megnyugtatni. Milyen leszúrást kapott érte! Aludni se tudott azon az éjjelen, csak markolta a párnáját, és várta, mikor kúszik a kígyó az ágyához, és marja halálra. Másnak talán nevetséges lehetne ez a helyzet, de ő valóban rettegett azokban az órákban. Szerencsétlen fiú, ezért ilyen halott az idegrendszere.
- Gondoltam én... nem tudom, ez most ilyen.
Válaszolja leplezett flegmasággal a hangjában, és beljebb merészkedik. Akkor csak jól sejtette, hogy itt kell lennie. Amikor bekopogott a senseihez, és egy férfihang szólt ki, hogy "Egy pillanat!" mint egy szégyenlős kislány, úgy elrohant. Mit zavarhatott meg? Mit keres ott az az idegen? Miért nincsenek egy ideje órái? És miért nem adja ki Mr. Egy Pillanat napok óta a mesterét? Éppen tervezte, hogy ha itt sem találja meg Akanet, ostrommal beveszi a lakosztályát.
- Nem, senki sem. Jöttem magamtól. - válaszolja a kérdésre, miközben helyet foglal a széken. Bal lábát felhúzza törökülésbe, és lerakja a kancsót az asztalra. ~ Sajnálom? Sajnálom?? Ezt biztos ő mondta? Tuti a visszhang játszik velem. ~ Még körbe is néz hozzá a teremben, mintha keresné azt, de meglepő módon nem találja meg. Leveszi cilinderét is, fejjel felfelé lerakja a kancsó mellé, és belényúl.
- Zöld, persze. Vagy fekete, vagy vörös, nem emlékszem már, mit raktam bele. - magyarázza a teljes tudatlanságát teljes magabiztossággal, miközben fejfedőjéből két csészét vesz elő. - Megint elfogytak a szobatársaim, képzelje. A legutóbbi... akit majdnem megöltem - húzza szórakozott félmosolyra a száját. Ó igen, egy újabb rajtaütésen önvédelemből majdnem álmába fojtotta a srácot. - átköltözött valahova, a harmadik pedig talált magának szobatársakat, ezért beköltözött oda. - nem is igazán veszi észre, hogy ezzel mit sugall: bizony, ő még mindig a vendégszobában alszik. Erre ugyan a nő is rájöhet, hisz azért hetente-havonta megfordul ott, hogy egzecírozza a tanítványát, de belegondolva... lassan egy tanéve tanul itt, és még mindig el van különítve az Extremusosoktól. Kurt szerint ezzel nincs gond, addig sem piszkálják őt ésvagy történne velük baleset. - De szerencsére egyik sem beszél erről, már visszahallottam volna a pletykákat. Azt hiszik, hogy ha elmesélik a vendégszoba fantomszörnyét, meglátogatja őket egyik éjjel, és bosszút áll.
Elneveti magát, vidáman, szánakozón és valamilyen furcsa, ijesztő éllel a hangjában. Kiönti beszéde közben a teát, és a másik egészségére felemeli tulajdon csészéjét.
- Bár belegondolva, nem is rossz ötlet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szer. Ápr. 14 2010, 20:29

Még szép, nem mindenki részesül ám olyan kegyben, mint amilyenben Kurt és Erin részesül. Természetesen igyekszik a nő még megmaradt hatalmát, és félelmetes kisugárzását megtartani. De ez már szinte kínkeservesen megy neki, és ez nem csak annak köszönhető, hogy kezd megváltozni. Többek között annak is, hogy valahogy a diákok egyre merészebbek, neki meg vannak kötve a kezei ebben az új korban, ráadásul pofátlan módon ugyanolyan korúnak kezelik őt. Ami rendben, hízelgő abból a szempontból, hogy fiatalos és fiatal, hiszen még csak most fogja betölteni a huszonharmadik életévét. De idegesítő abból a szempontból, hogy így képtelen megfegyelmezni őket, ahogyan azt megérdemelnék, szerinte.
- Óhh... értem. Már azt hittem szándékosan álcázod magad előttem.
Vigyorodik el a nő ciccegve megcsóválva a fejét. Képtelen a kölyökre hosszantartóan haragudni, bár még fogalma sincs, hogy miért. Lehet önmagát látja benne, lehet egyszerűen csak kezdi elveszteni régi önmagát, rejtély. Pedig már kicsit zavaró, hogy az utóbbi időben a gyerek egyre inkább változtatja a külsejét, Akanenek pedig fogalma sincs miért. Eddig mindössze úgy volt vele, hogy biztosan csak a saját szórakozására megy ez az extrém és szélsőséges külsőváltoztatás.
Hallhatóan megkönnyebbült sóhaj a válasz a fiú szavaira, úgy dünnyögi elégedetten biccentve.
- Hála Merlinnek...
Aztán hüllő szemeit komolyan veti a srácra, miközben folytatja.
- Kérlek, jó ideig ne keress a lakosztályomban, egyelőre itt lakom a tanteremben, meg Erinnél. Majd küldök levelet, ha már visszaköltöztem.
Nem, ő aztán nem akar még egy botrányt, amivel ismételten csak megvádolnák a pedofíliával. Egyáltalán érdemes neki a kölykökkel találkoznia, meg órát tartani nekik? Mégis honnan a fenéből tudja, hogy már mit ki nem néznek belőle. De Kurt-öt nem adja! Ő az ő tanítványa és kész, nem fogja csak azért elhanyagolni, mert ilyen hülyeségeket feltételez róla Christian. Gondolataira arca kissé elkomorul, de aztán felvont szemöldökkel figyeli a fiút, majd a kancsóra sandít érdeklődő tekintettel.
- Áhá. Szóval meglepetés.
Állapítja meg, aztán felvonja a szemöldökét a kis cilinderes mutatványra. Fejét enyhén oldalra biccenti, miközben furcsálkodva mormogja.
- Ezt meg hogy csináltad?
Kérdi fejét csóválva, de aztán csak int, hogy öntsenek nyugodtan neki. Ha a fiú önt neki is teát, rögtön meg is kóstolja, figyelemmel kísérve a beszámolót és vonja fel kérdőn íves szemöldökeit.
- A vendégszoba fantomszörnyének neveznek? Gratulálok! Még egy kicsit rádolgozol, és elérheted a vámpír pletykaszintet, mint amit én valaha Japánban.
A végére széles és büszke mosoly terül szét az arcán. Óhh, azok a régi szép idők! Majd sóhajtva teszi szépen vissza csészéjét az asztalára.
- De ha nem gond, akkor ma nem tartok órát... kicsit... összesűrűsödtek a dolgaim mostanság. Attól még beszélgethetünk, persze.

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kurt Herrman
Diák - Extremus
avatar

Jelige : XX. Az Éon
Hozzászólások : 45
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szer. Ápr. 14 2010, 22:41

- Izgalmas lehet az embereknek, hogy vajon ki mindenkit tanít. - ő azért megőrzi az illemformákat, és magázza a nőt. Habár csak hat-hét évvel lehet idősebb nála, úgy érzi, ezt a gátlásosságot igen is fent kell tartani. Nem csak azért, mert ez az etikett, hanem mert muszáj valamiféle távolságot tartania tőle. Így is elképesztő az a rajongás, amit érez a sensei iránt. Bármit megtenne érte, és képtelen aludni, ha napokig nem találja, ha napokig nem kap felőle hírt. Nem szerelem ez. Sokkal inkább valami furcsa imádat. - Meg aztán, ki tudja, talán tudok egy mosolyt csalni az arcára. - dől előre lassan, és azt a tipikus, óvatos-Kurt mosolyát ölti magára. Egészen aranyos látvány így, szinte szelíd. - Elvégre, már több ízben sikerült is.
Dől aztán hirtelen hátra, ábrázatáról szinte egy kézvonással letörölve minden mimikát. Jól csinálja: nem színészi technika ez, sokkal inkább valami, ami zsigerből jön. A felkérésre bólint egyet, s megenged magának egy röpke gondolatmenetet. Vajon Mr. Egy Pillanat miatt tartja távol a lakosztályától? Érthető is, ha talált magának valakit a nő, főleg az első hetekben illik őket magukra hagyni. Ujjaival szórakozottan dobol kettőt a csészéjén. Valaki Akane életében... nem, tulajdonképpen nem zaklatja fel. Nem érez féltékenységet vagy irigységet, és ez számára megnyugtató. Nem esett át a ló túloldalára a kapcsolatot illetően, csak éppen annyit enged meg magának, amennyit egyik másik diák sem. Elkötelezettséget, színtiszta tanítvány-tudatot, amit ma már nagyon kevesen élnek meg.
- Azt inkább megőrizném magamnak, tartsunk meg néhány varázst.
Tulajdonképpen nem is azért nem árulja el, mert édesanyja bűbájáról van szó, hanem mert jó érzés, ha valami tudást magáénak tudhat a mestere előtt. Ettől különleges marad, ettől van neki valamije, ami piszkálhatja a másik csőrét.
- Vámpír? HA! - széles kargesztussal fejezi ki értetlenkedését. - Én nem csillogok, mint egy sztenderd-vérszopó. Ráadásul nekem nincs olyan mániám, hogy kiszívjam mások nyakát... meg aztán, rá se mozdulok a lányokra. - belekortyol a zöldteába. - Sőt, még a fiúkra se.
Mosolyodik el sunyin itala mögött. Még jó. Leteszi csészéjét szinkronban a másikkal. Direkt utánozza? Végülis, eddig nem tett semmi öngyilkosat, még ha Bolondok Napja van is. Irónikus, hogy pont ilyenkor vált ilyen imidzsre, de mit tehetne: a naptár csak úgy pereg, neki meg most jött ez a sugallat. Cilinderét visszapattintja a feje búbjára, és kiigazítja szeméből azt a néhány oda sem lógó hajtincset. Majd mintha csak lereagálna valamit, olyan lendülettel dől előre, és támaszkodik meg alkarjaival a térdein.
- Sensei, olyan furcsa mostanában. "Sajnálja", meg "nem gond, ha"-zik, előzékeny, türelmes és reménykedő. Azt hiszem, hiúság lenne azt gondolni, hogy ez mind miattam van, bár - széles, öntelt mosoly. - persze, ezt is megérteném - visszafogottan érdeklődő arc vissza. -, de érti... más ez, mint lassan egy éve. Emlékszem, év elején rettenetesen letolt, amiért segíteni akartam egy lánynak, sőt, utána piszkált is a következő magánórán... jó, oké, inkább ezt a részét nem feszegetem.
Elvigyorodik. Kurt meg a veszélyérzéke összeadva nem ad ki pozitív értéket, most sem.
- Meg igazából, ha már ez a téma... - amit ő vetett fel, ugye: kicsit szorongó, ahogy megint hátradől. - Olyan kínos, de ... nem bírok bánni a nőneműekkel. - valahova a mestere mellé néz. Érthető, nem fekszik neki a dolog, de valamit kezdeni kell vele. - Persze, elkerülhetem őket egy ideig, de már a családom is kezd azzal piszkálni, hogy... érti... áh! - cilinderéhez kap, és meggyűrögeti annak szalagját. - Van egy lány, akivel nagyon össze akarnak hozni a szüleim, mert elvileg szép, meg szőke meg gazdag, és hogy tetszem neki. De nem tudom... mit kell rajtuk nézni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Csüt. Ápr. 15 2010, 01:38

Mindössze csak flegmán megvonja a vállát, kissé arrogánsan és arisztokratikusan. Igyekszik még pár mozdulatot és hatást azért megtartani, hogy azért ne tűnjön fel rögtön a változás másoknak. Persze ez naiv gondolat Kurtnél, főleg úgy, hogy a fiú azért jó ideje ismeri már és elég sokat tanította, többet, mint bárkit itt a diákok közül. Természetes hát, ha még a legapróbb mozdulatok is feltűnnek neki, amik mások a nőnél. Azonban ezt az arrogáns hatást rögtön le is rombolja az a meglepetten elkerekedett tekintet, amivel aztán a fiúra pislog nagyokat. Ezek a kölykök mind megbolondultak?! Döbbenten mered még mindig szótlanul a srácra, aztán megköszörüli a torkát és zavartan kapja el a tekintetét a csésze szélét piszkálgatva finoman.
- Nem mondták még neked, hogy nem illendő ilyeneket mondani a mesterednek? Még egy ilyen és Merlinre mondom, pofont kapsz! A mosoly amúgy is csak egy jelentéktelen és felesleges dolog.
Jelenti ki végül kissé bosszankodva. Nem, nem fogja hagyni magát azért sem. Ha már a saját tanítványa szórakozni kezd vele, akkor mégis hová fajul a világ?! Sóhajt egy nagyot, aztán a srác szavaira összevonja szemöldökét, majd mormogja halkan, legyintve egyet.
- Ám legyen, ahogy akarod.
Veti végül oda a fiúnak, bár nagyon is zavarja, hogy nem lett elárulva neki ez a kis trükk. Biztosan ki fogja még lesni, vagy megpróbálja majd a maga módján kikísérletezni, hogy hogyan lehetséges. Nah nem mintha valaha is cilinderben fog szaladgálni, de azért sosem lehet tudni, hol tudja még alkalmazni ezt. Meg aztán ha valamit nem ismerünk, akkor a kíváncsiságunk annál jobban hajt minket, hogy megfejtsük a lényegét. Szóval látszólag belenyugszik, valójában azonban már azon töri a fejét, hogy hogyan csinálhatná meg ő is.
Megrökönyödötten vonja össze szemöldökét, miközben felemeli a kezeit.
- Állj! Ki mondta, hogy szívtam volna bárki nyakát is? Jó... az igaz, hogy kellett vér a kísérleteimhez, de mindössze ennek köszönhető a jelző. Mellesleg pedig... mi van a csillogással?
Erről még életében nem hallott, hogy a vámpírok csillognának. Pedig sokféle lényt látott már életében, több ezer legendát hallott már vámpírokról és társaikról, de hogy csillognának... ez azért túl hihetetlen neki. Azt már végképp nem érti, hogy hogyan jön ehhez a témához a lányokra, meg a fiúkra mozdulás, így azt inkább nem is boncolgatja. Persze nem veszi észre, hogy esetleg utánoznák őt, most sokkal inkább figyel fel Kurt szavaira. Amik... nem igazán tetszenek neki. Ennyire feltűnő?! Mogorván fonja össze maga előtt a karjait, ahogy a hüllőszemek szúrón figyelik a tanítványt. Merlinre, legalább csinálna úgy a kölyök, mintha nem vette volna észre! Olyan nagy kérés legalább a félelemkeltő imázs illúzióját kelteni?! Könnyedén vonja meg a vállát végül.
- Azért a húzásodért még mindig mérges vagyok rád, úgy emlegesd! Egyébként nem tudom miről beszélsz, bizonyára csak megfáztam, vagy elkaptam valami vírust, se több, se kevesebb. Mondjuk ott van a Christianusz Blakstoneusz vírus, abból el se tudod képzelni mennyire nehéz kilábalni!
Szusszantva hunyja le szemeit és kortyol újabbat teájából, de bár ne tette volna! Ahogy folytatja Kurt, szemei elkerekednek és sikeresen félrenyeli a teát, amit éppen iszogatott volna nagy nyugalmában. Köhögve teszi le a csészét, majd köszörüli meg a torkát és veregeti meg mellkasát, mire végre elmúlik a köhögés és összeszűkült szemekkel sandít Kurtre. Elvégre mégis a kölyök hibája, minek kell ilyen témát felhoznia?! Végül igyekszik nagyon kimérten válaszolni.
- Nem értem ezt miért pont tőlem akarod megtudni. Felvilágosításra ott vannak a szüleid, vagy éppenséggel összeszedhettél volna pár információt az évfolyamtársaidtól. A generiációd amúgyis nagyon jól tájékozott... -Itt kissé el is húzza a száját fintorogva, visszagondolván a Sionos esetre.- A mestered vagyok, de csak az átváltoztatástan terén.-Megvonja a vállát végül nagyot sóhajtva.- Ha én annak idején azt akartam, hogy egy férfi figyeljen rám, elég volt egyszerűen csak nagyobb dekoltázst viselnem és kész. Szóval gondolom csak egy dologra figyeltek. Belsőleg meg... passz. Annyira figyelj, hogy legyen esze és kész. Csalódnék, ha egy ilyen tehetséges kölyök valami buta kis fruskával szűrné össze a levet.
A végére egy széles mosoly is dukál, tényleg nem tud haragudni rá.

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kurt Herrman
Diák - Extremus
avatar

Jelige : XX. Az Éon
Hozzászólások : 45
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Szomb. Ápr. 24 2010, 19:04

- Egy mosoly lehet felesleges, de nem jelentéktelen. - ha pimaszkodásról van szó, igazán elemében tud lenni. Hátradőltében karbaölti kezeit, és félrenéz. - Valakinek sokat számít az. - hangsúlya abból a szempontból tökéletes, hogy lezárja vele a gondolatmenetét. Erre nem lehet mit mondani; hevesen ellen lehet neki állni vagy szemérmesen hebegni rá, de továbbfűzni lehetetlen. Ez a fiú hozzáállása, ami jelen esetben úgy tűnik, hogy erős és megingathatatlan.
Valamit tényleg tud a külsejével játszani.
- Senki sem mondta! - fordul vissza hirtelen, játékos félmosolyra húzva száját. - Csak ők általában azt szokták. A kísérletekhez meg... - elhallgat. Igaz, nincs órájuk, de szinte látszik rajta, hogy ha nem mondja ki, amire kíváncsi, felrobban. Hogy ne legyen tele a terem apró Kurt-darabkákkal, inkább megelőzi azt. - Tényleg, fogunk még vérlények vérével kísérletezni? - elvigyorodik. Sunyin, pofátlanul és mégis kisfiúsan. A nő újabb értetlenkedésére pedig elnyom egy nevetést, és a rövid fuldoklás után válaszol is. - Tudja... régebben nem voltak olyan divatosak a vámpírsztorik. Drakulával elszórakoztak egy ideig, aztán elfoglalták magukat mással. Kilencvennégyben kijött egy remek film, az Interjú a vámpírral. Tizenöt évvel később pedig rájöttek, hogy váó, ez a vámpírdolog mennyire kemény, tuti tetszene a tinilányoknak. Megnézték az előbb említett darabot és elhúzták a szájukat. - szinte színészi játékkal kíséri a meséjét. - "Nem", mondták, "túl sok a vér, és kevés olyan női szereplő van benne, akivel azonosulhatna egy tizenhat éves gimnazista." Na meg ráadásul felgyújtják az egyiket, ami a mai nézőközönségnek nem a legmegfelelőbb. Ezért kitalálták, hogy legyenek vámpírok, legyenek vegetáriánus vámpírok, amik ha kimennek a napra, akkor csillognak!
Maga is megrökönyödik a meséjére, mintha csak most fogná fel; vagy gesztikulálna a nő helyett is. Szünetet tart, de nem veszi fel az előző testtartását. Azt a hallgató, valamit elhallgató, és egyáltalán nem Kurthöz illően szilárd magatartást. Mert valljuk be, az ijesztő. Mintha egy percre a sensei fölé kerekedne a személyisége.
Képzelődés. Biztosan.
- Az évfolyamtársaimtól? Nem nagyon beszélgetek velük. - fordul vissza kifejezetten csendes, visszafogott hanggal. - Ismerek egyet-kettőt, futólag vagy csak névileg. Alex, azt hiszem... egyszer ránéztem a haverjára, de volt egy érzésem, hogy ha nem lépek le azonnal, agyonver. Aztán ki van még... Raijal is összefutottam már, de csak alig néhány mondatra. - gondolkozólag felhümmög. - Az utóbbi napokban Sionnal is találkoztam, de egyszerűen annyira vigyorgott valamin, hogy nem akartam megtörni a lelkesedését.
- Azt hiszem, mégsem vagyok olyan eszes. - csuklóját egy szinte már kecses mozdulattal fordítja ki, és tenyerét beismerően mutatja felfelé. - Egyrészt látja, a lehető legegyszerűbb dologgal is hogy állok... emberek... - lehetetlenül kék szemeivel félrenéz. Az a megtörés, ami hirtelen felvillan benne, megerősítheti Akaneban azt a gondolatot: igen, ez nem az eredeti árnyalat. Nem is kontaktlencse. Említette már Kurt, hogy az apja bájitalkeverő. Ő lehet a kísérleti alanya.
Valószínűleg otthonról hozhatta tehát azt, hogy...
- Az emberek nem mások számomra, mint valamik, amiken lehet kísérletezni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Vas. Ápr. 25 2010, 13:30

Mogorván összevonja szemöldökét a mosolyról alkotott véleményre, majd nagy levegőt vesz és fúj ki, magában japánul elszámolva legalább tízig. Nem, nem fogja megbüntetni egyetlen tanítványát, nem fog üvöltözni, nem fog püfölni és pofozkodni. Ha mindezek közül bármelyiket is megtenné, akkor biztosan elárulná magát, hogy mennyire zavarja ez a mosoly-téma. Főleg, hogy egyrészről az ő mosolyáról van szó. Így aztán csak szépen átugorva a témát figyel inkább a vámpírokról szóló kis előadásra. Egy ideig emésztgeti és magában taglalja.
- Értem... De mi az a film?
Kérdi végül furcsálkodva, elvégre nála ennek az alkotásfajtának a fejlődése teljesen kimaradt. Ráadásul itt a kastélyban nincsenek nagyon muglitárgyak (ha vannak is, ő nem találkozott vele), így teljesen le van maradva a modern találmányokból és fejlesztésekből. Májusban lesz, hogy már egy éve itt van, de még csak most kezdi igazán zavarni, hogy alig tud a kastélyon kívüli világról valamit is. Ez a rövid idejű érzés, hogy fölémagasodhatnak, talán pontosan ennek köszönhető. Akane ugyanis hiába próbál meg továbbra is a leghatalmasabb boszorkánynak mutatkozni, teljesen bizonytalan ebben a modern világban.
- Alex Garner? Jah... Erintől hallottam róla pár dolgot.
Rait is persze, hogy ismeri, bár régóta nem látta (nem mintha ő túl sokat járkálgatna a kastélyban mostanában), azonban a követező névre egészen megmerevedik és érezhetően feszültebbé válik a levegő. Dühösen csap egyet az asztalra, majd csattan fel megvillanó hüllőtekintettel.
- Neeee emlegesd előttem annak a pokolfajzatnak a nevét előttem!!! És ha legközelebb találkozol vele, üzenem neki, hogy be ne tegye a lábát egy órám...
Ahogy észreveszi magát, hogy kicsit túllőtt a célon, nyomban el is hallgat, be sem fejezve mondatát. Zavartan mered Kurtre, aztán az asztalra maga elé, majd mogorván húzza el a száját.
- Ha az a hülye kölyök nem kavar be, akkor most talán újra a lakosztályomban lehetnék...
Sziszegi halkan, akárcsak egy kígyó, tömény dühvel a tekintetében és a hangjában. Azonban magában újra elszámol szépen japánul, de most százig. Nagy levegő be, nagy levegő ki, nagy levegő be, nagy levegő ki, be, ki, be, ki, be, ki, be... Hideg mosolyt húz arcára, jelezve, hogy most már minden rendben van. Felvont szemöldökkel figyeli a fiút, érdeklődő tekintettel. Ahogy elhangzik a nagy bölcsesség a fiú szájából, a hideg mosoly elszélesedik, szemei felcsillannak, lassan biccentve, helyeslőn.
- Játékszerek. Nem igaz?
Kérdi végül mosolyogva, majd elgondolkodva simít végig saját arcélén, aztán igazítja meg kimonójának redőit, láthatóan egészen a gondolataiba merülve. Végül újra szélesedni kezd mosolya, egyre sötétebbé válik és magabiztosabbá.
- Nos, akkor fogd fel úgy a kapcsolataidat velük, mintha játszanál velük. Mindent fogj fel úgy, mintha kísérleteznél továbbra is, mégha éppenséggel nem is átváltoztatással. Ha jók a kísérleteid, és ügyesen játszol, akkor remekül kiismerheted őket és ki is tudod használni a gyengeségeiket.
Természetes, hogy a fiúban látja önmagát és a jövőjét. Elvégre az átváltoztatáshoz való tehetsége ugyanakkora, mint amilyen Akanenek volt ilyen idősen. S ugyan a nő sokkal kegyetlenebb és gonoszabb dolgokat művelt akkoriban, attól még vannak hasonló vonások a jellemükben. Ráadásul Erinen kívül Kurt az egyetlen olyan diák, akit órán kívül is elvisel maga körül. Elgondolkodva hallgat és figyeli furcsa szemeivel tanítványát, aztán sóhajtva húzza el a száját.
- Ne kövesd el végül azt a hibát, hogy azonosulsz a játékaiddal.

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kurt Herrman
Diák - Extremus
avatar

Jelige : XX. Az Éon
Hozzászólások : 45
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Vas. Ápr. 25 2010, 14:00

- A film az olyan, mint régen volt a színház. A szereplők megtanulják és eljátszanak egy történetet: annyiban különbözik a kettő, hogy a filmet megörökítik. Tehát ugyanazt az előadást meg lehet nézni többször, anélkül, hogy a színészek megint eljátszanák. Mint amikor a mágus olvas másnak az emlékeiben: akárhányszor megnézheti, mindig ugyanazt látja, és nem avatkozhat bele. Nos, ilyen a film. A muglik találták fel. -magyaráz, és próbál minél érthetőbb példákat hozni. Talán sikerül átadnia, mit is takar ez a fogalom. Az első példájánál már érezte, hogy ez nem lesz olyan kézenfekvő, ezért hozta fel inkább a másodikat. Múlt és mágia; igen, ezen a kettőn át megértheti a mestere. S ha mégsem, akkor majd mutat neki egyet.
A dühkitörés pánikreakciót vált ki a fiúból. A magabiztos kisugárzás átfordul védekezőbe. Alig észrevehető, ahogy a csészefogó kéz elválik a porcelántól, és az asztallapra fekszik: rajzol. Gyorsan, és látatlanul. Mire Akane a mondandója végére ér, ő már felvette a kört, mégsem aktiválja. Csak nyugszik rajta a balja, kicsit talán feszülten is. Rendezi arcvonásait, próbálja a félelmet, a rettegést eltüntetni a mimikájából. Hiába mondja azt, hogy a helyettes megváltozott, attól még igenis féli őt. Attól, hogy emberi érzelmeket kezd magáévá tenni, a tudása nem kopik. Attól még ugyanúgy fogja életveszélyes módszerekkel őt reggelente kelteni, és próbálni meggyilkolni, ha a különórákon bénázik. Most is azt csinálja. Egy olyan nevet említett, amit nem kellett volna. Mr. Egy Pillanat és Sion tehát tabutéma - Kurt nem hülye, csak merész. Tanul a hibáiból.
Egészen addig hallgat, míg a másik le nem nyugszik, és adja ennek a jelét. Teljesen a kamaszba lett fojtva a szó: eddig készségesen beszélt, de most, hogy felvette a tanárnő az eredeti szerepét, ő is visszacsúszik a magáéba. Az engedelmesen hallgató tanítvány pedig a hideg mosolyra nemhogy még jobban megijedne - különösképp pont ettől nyugszik meg. Ez az a mosoly, ami számára az elismerés. Nem az órákon osztott pontok, vagy matricák a füzetben, ugyan. Egyetlen mosoly. Ez számára minden.
- Végülis, mindegyik ember épülhet egyetlen sémára...
Szólal meg elgondolkodva, miközben karomgyűrűs ujjával a vérkört cirógatja.
- Egy körre... benne néhány motívumra. Ezeknek a kombinációjára. A kombinációk miatt lesznek mások, de mégsem egyediek. Nincs egyedi, csak más és más egy közegben. Egy pentagramma vagy rosszabb esetben több, néhány átló, szelő és négyzet... - felnevet, hátradől. - Túl sokat gondoltam ezidáig az emberekről, pedig mi sem vagyunk többek, mint anyagból formált kísérletek.
Kifejezéstelen tekintete a szoba egyik sarkára irányul. Hogy mi járhat valójában a fejében, nem tudni. De nem hazudhat, Kurt nem tud hazudni.
- Azonosulni velük? - fordul érdeklődve a kérdezőhöz. - Az azt jelentené, hogy nem használnám többet az átváltoztatást. Annyiban állok én fölöttük, hogy tudom, miképp alakítsam a környezetem vagy majd idővel őket... - ujjdobolás az asztalon. - Jó idővel. Még egy átkozott pitypangot se tudok úgy átalakítani, hogy ne halna bele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 684

TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   Hétf. Ápr. 26 2010, 03:04

Érdeklődő tekintettel figyel és hallgatja a fiú szavait, látszik rajta, hogy igyekszik minél több dolgot megtanulni az új világból. Persze ez nem azt jelenti, hogy értené éppenséggel a muglik logikáját, de attól még érdekes. Ahogy dolgozza fel magában az információkat, töprengve hümmögi elgondolkodón.
- Hmmm... Furcsa. Bár a mugliknak mindig is furcsa szokásaik voltak... Bezzeg a mágiát nem ismerik, vagy félik, ezért aztán a dolgaikat végtelenül bonyolultan és rengeteg fáradtsággal oldják meg. Sose értettem a logikájukat...
Állapítja meg végül legyintve egyet és nagyot sóhajt.
- Mellesleg visszatérve előző kérdésedre... Természetesen fogunk még kísérletezni vérlények vérével. Még mindig nem jutottam jelentős felfedezésre ezen a területen sajnos... De biztos forrásból kapom a vért, így persze nem aggodalmaskodom ezen.
Az már megint más tény, hogy ez a forrás meg van zsarolva, éppen ezért olyan biztos.
Azonban valóban öregedhet már, vagy éppenséggel túlságosan el van foglalva a féktelen dühével, ugyanis egyáltalán nem veszi észre a fiú ügyködését az asztalán. Pedig ez egy harcban bizony öreg hiba, hiszen egy ilyenen akár az élete is múlhat akár. Már a mondandója végére ér, amikor lassan tekintetét Kurt baljára veti, magában azonnal tudatosul, hogy egy komolyabb ellenségnél ez végzetes figyelmetlenség lett volna. Ilyenkor gyűlöli a legjobban az érzelmeket, érzéseket és furcsa, emberi gondolatokat, elvégre elvonják figyelmét a racionális lépésekről és alapokról. Márpedig igenis figyelni kell a körülötte lévők lépéseit és tetteit a legapróbb megmozdulásoktól kezdve. Mások talán paranoiának neveznék, ő azonban ezt túlélésnek hívja igen találóan. Azonban nem teszi szóvá ezt a ballépést, mert alapelv az is, hogyha már elkövetik egy bakit, akkor ne ismerjük be, amíg nem szükségszerű. Főleg ha ezen a méltósága és a hatalma múlik. S hogy még véletlenül se merüljön fel a gyanú, érdeklődéssel hallgatja a fiú szavait, majd rögtön fel is veti gondolatait.
- Az emberek átváltoztatását az animágián kívül, még nem ismerték... legalábbis az én koromban. De ahogyan az újabb könyvekből olvastam és tanulmányoztam, ez a mostani világban se változott...
Egészen eltöpreng, majd a hüllőszemek felcsillannak egészen sötét lelkesedéssel.
- Ha feltalálnám azt a varázskört, amivel az embereket, az embereken lehetne változtatni, akkor ebben a korban is elismernének végre! Ez egy igazán áttörő varázslat lenne, végre! Híres lehetnék és megint tisztelnének és megbecsülnének, rettegnének tőlem!
Álmodozva pillant a fiúra, de aztán sóhajtva csóválja meg a fejét.
- De valószínűbb, hogy az elismerés után rögtön átsorolnák a tiltott tudományokba és senki, vagy csak nagyon kevesek ismerhetnék meg a találmányomat...
Ez egy kissé letöri a lelkesedését ugyan, de nem olyan fából faragták, mint akit nagyon akadályozna egy ilyen tényező. Maximalistán akkor is végigviszi azt, amit akar. Azon, hogy végül találmánya milyen besorolásba jut, ráér később töprengeni.
- Nem egészen erre az azonosulásra gondoltam. Olyan azonosulásra, mint mondjuk... érzéseket veszel fel és sajátítasz el... Olyanokat, amiket eddig megvetettél, vagy távol állt tőled. Aztán úgy viselkedsz, ahogyan a játékszereid... Úgy teszel, ahogy a játékszereid. Végül teljesen olyanná válsz, mint azok, akiket addig megfigyeltél. Mint egy rémálom.
Fintorodik el kissé, de aztán újra felveszi hűvös mosolyát, bíztatón megborzolva a fiú hajtincseit.
- Emiatt ne aggódj! Mire azt mondom, hogy végeztem a tanításoddal, addigra egy több száz éves tölgyet is képes leszel átváltoztatni!
Széttárja a karjait nagy lendülettel, aztán nyújtózkodva sóhajt fel és kérdőn vonja fel a szemöldökét Kurtre pillantva.
- Más tanárok óráin szoktál bent lenni? És... hallasz rólam néha pletykákat?
Hogy különösen nagy érdeklődését megmagyarázza, természetesen hozzá is fűzi magyarázatát.
- Ahogy te sem, én se nagyon kommunikálok mostanság más emberekkel rajtad és Erinen kívül. Nem hallok túl sok új hírt...

_____________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Átváltoztatástan terem   

Vissza az elejére Go down
 

Átváltoztatástan terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
12 / 12 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 10, 11, 12

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tornerans Mágusképző Szakiskola :: Központi kastély :: Alagsori rendszer-


HungarianForum.com | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | Sosblogs.com