Első emeleti folyosók

*Megnyalja kiszáradt alsó ajkát, de ezzel sem nagyon segít a problémáján, amit tulajdonképpen nagyon egyszerűen nikotinhiánynak lehetne definiálni. Egyébként ahogy elterpeszkedik a helyén, nem tűnik valami bizalomgerjesztőnek. Farmer, fekete póló, szoros lófarokba kötött haj, amitől csak még jobban látszik, hogyha a lány nem is kórosan sovány, de azért meglehetősen csontos alkat, ráadásul ugyan ez ebből a pózból nem megállapítható elsőre, de a magasságát jó 175-180 centire lehet becsülni. Bőre sápatag, amitől csak még inkább elütnek a sötét szembogarak. Jobb kezén egészen a kézfejéig sűrű tövises indák fonják körbe a karját, aztán ki tudja, hogy a póló alatt meddig folytatódnak. A másik kezének csuklóján pedig egy szövegdrót-szerű örök-festékkarkötőt véstek ügyes emberkék a tetoválószalonban. Elől deszka, hátul léc, igazából ha lenne rajta egy kalap, és az arca kevesebb fényt kapna az ember nyugodt szemmel nézné fiúnak, főleg a nyers mozdulat alapján amivel pont abban a pillanatban sikerül meggyújtania a cigarettáját mikor Matsuo odalép hozzá.
Olyan tekintettel mered a srácra, mintha minimum azt mondta volna hogy 'Hello, a Marsról jöttem, a tejúton dzsaltam le egy Milky Way csokoládé-meghajtású gördeszkán, a nevem Pajzán Micky.' Amikor pedig a hogyléte felől érdeklődnek akkor már igazán elgondolkozik azon, hogy Matsuo jól van-e, bár azért addig nem jut el, hogy aggódjon is az elmeállapotáért.
Inkább megállapítja, hogy valami istentelenül jótét lélekkel sodorta már megint össze a sors, aki azt hiszi, hogy 'akar róla beszélni'. De nem akar, meg amúgy is elég bizarrul hangzana ha most ő elkezdené mesélni az élettörténetét. Az utóbbi időben az Alexszel és Akaneval történő italozgatásokon és ópiumpartikon kívül nem nagyon élt társasági életet, szóval meglepettségében még bunkónak is elfelejt lenni, és csak egy döbbent-morgós, de rendkívüli értelemről tanúskodó reakciót tud csak kibökni.*
- He?
*Még jó, hogy a füstöt nem nyeli félre, az azért tényleg kínos lenne, meg hát az imidzsre is vigyáznia.. kéne, de ő már Opheliával se tudott mit kezdeni mikor körbeugrálta a tetoválásait, hogy úú, igaziak? A bemutatkozásra csak összeráncolja a homlokát, és végre valahára eszébe jut, hogy a füstöt ki is kéne fújnia most már.*
- Én meg nem. Amúgy meg ha bajom lenne sem lenne hozzá túl sok közöd.. *A hosszú fülekre pislog. Vigyor. Áhá.* .. Legolas..
*A kisebb élménybeszámolót közömbös arccal hallgatja végig. Na igen, hallgatja, de az kérdéses, hogy figyel-e. Egyszerűen nem érdekli túlzottan, hogy a másik mikor unatkozik, mikor nem, és miért van itt. Az ő dolga, úristen, miért hiszi itt mindenki azt, hogy Erin egy leheletnyit is érdeklődik ember és kevésbé embertársai iránt? Mikor Matsuo befejezi, mélyen letüdőz egy újabb adagot, hosszan néz rá, mint aki azon gondolkozik, hogy a füle vajon 5 vagy 6 centi-e.. aztán a füstöt kifújva kicsit közelebb hajol.*
- Noh, figyelj csillagbogaram. Nemt'om mennyire vagy tájékozott ezen a helyen, de.. vannak itt olyanok.. akikhez hozzászólhatsz, vigyorogva elmennek veled libikókázni vagy farkamtudja mi'csinálni. És vagyok Én. Én nem szoktam elmondani mi bajom, még akkor sem, ha van. Szeretek morcos lenni, szeretem ha hagyják elszívni nyugodtan a cigim, és szeretem ha elkerülnek.
Viszont...
Nem szeretem, ha csak úgy idejönnek hozzám barátkozni, nem szeretem, ha megpróbálnak felvidítani (kivéve ha van söröd vagy cigid, bármelyik jöhet és spanok vagyunk), és nem szeretem a hosszúfülű fajtádat sem.
*Oké Erin, frankó vagy. Nem is voltál annyira bunkó. Gondolatban megveregeti a saját vállát.*

**Hozzászólások** : 47 **Évfolyam** : Második

*Ahogy Maoh közelebb ér a fiatal lányhoz feltűnik neki, hogy amit eddig távolról ruhamintának hitt, az bizony nem más, mint tetoválás, ami körbefonja a lány karját. Így, közelebbről megnézve a lányt kicsit megrökönyödik, de igyekszik nem túl feltűnően rácsodálkozni annak kinézetére, így inkább belekezd a bemutatkozásba és ismerkedésbe. Ekkor a lányka meggyújtja a szájából lógó cigarettát és így hallgatja Maoh szavait. Mikor a srác a bemutatkozás végére ér meglepetten látja, hogy az új ismerőse milyen értetlen arccal mered rá. Egy darabig várja a lány válaszát, de nem éppen azt kapja, amire számít. Az értetlen arc mellé egy rövid, de annál tartalmasabb "He?" szócska társul, majd pedig a srác elé fújt cigifüst után a lány végre hosszabban is megszólal. Végre? A szavak nem túl barátságosan törnek elő belőle, amire Maoh hirtelen meglepetésében csak pislog párat. A lány nevét nem tudta meg, helyette viszont kapott egyből egy gúnynevet tőle. Mivel tudja, hogy a lány mire
célzott ezzel, már az ő szemében sem túl szimpatikus a legújabb ismerős.*
-Hogy mi? Nem szeretem, ha gúnyolódnak velem... csonti... *vág vissza ő is, bár azt ő is tudja, hogy ez nem sikerült olyan mélyen szántóra, mint a lány beszólása. Maoh ezután mégis folytatja a mondandóját, fene tudja miért, hiszen az előző mondatokból nem úgy tűnt, hogy egymásban találnák meg az esti beszélgetőpartnert, de azért ő még tesz egy próbát. Bárkinek lehet rossz napja. Azonban a folytatás sem mondható éppen kellemesnek. Az elején még Matsuo higgadtan hallgatja az agresszív lány mondandóját, hogy mit szeret és mit sem. Azt azonban már nem tűri el, hogy a fajtájával kezdjék el osztani őt. Na nem azért, mert meg akarná védeni a tündéket a mindennek elmondás elől. Csak saját magát akarja védeni, mivel arról nem tehet, hogy van benne tünde vér. Sőt, szíve szerint ha tehetné valahogy megoldaná, hogy teljes mértékben ember legyen. Ezért mikor ezeket a szavakat vágja a fejéhez a lány, mérgében beveti titkos trükkjét, miszerint a vöröses-barnás szemeit egységesen vörössé színezi, mely a legtöbb ember rémisztgetéséhez elég jól beválik, ha hozzáveszük azt is, hogy Maoh nem éppen a legbájosabb kinézetű srác. Külseje már önmagában is tiszteletet parancsolónak hat, ezekkel a szemekkel pedig elég sok mindent elért már.*
-Nem tűröm, hogy így beszélj rólam. Ha tudni akarod, a hosszú fülű... fajtámat... én sem szeretem túlzottan. Inkább embernek tekintem magam, mintsem hozzájuk hasonlónak. *mondja kissé megemelt hangon. Kevés dolog van, amivel hamar fel lehet húzni Maoht, de ennek a lánynak sikerült beletalálnia egy ilyen dologba.*
-Én pedig azt nem szeretem, ha egy ilyen kis beképzelt törpe akarja nekem osztani a dolgokat. Attól még, mert rossz napod van, nem kell bunkón lekezelni azt, aki odamegy hozzád. De ahogy látom, a te életviteled már csak ilyen. *mondja fintorogva a srác, majd félig elfordul a lánytól. Úgy tűnik tényleg sikerült keményen beszólnia ennek a lófarkas csajszinak, mivel Maohn látszik, hogy a távozást fontolgatja. Azonban ő sem mehet el anélkül, hogy ne adná vissza legalább részben a lánynak az esti hangulat elrontását, így fordulat közben kezével kiveri a másik szájából a cigarettát, ami így a földre esik. Mikor megindul szándékosan eltapossa a földön heverő cigit, majd félig visszafordulva csak annyit mond.*
-Nemt'om mennyire vagy tájékozott ezen a helyen, de ... a suliban tilos a dohányzás. *ezzel hátat fordít új ismerősének és elindul a folyósón arról, amerről jött. A folyosó végéhez érve még visszaszól a lánynak.*
-A sörömet meg inkább mással osztom meg. Te kérj inkább a kamionosoktól. Ők hasonló színvonalon vannak veled... *ezzel befordul a folyosón és elindul valamerre az éjszakában.*

*Érdektelenül figyeli ahogy a fiú tajtékozik. Huhm.. vajon amikor jelenetet rendez akkor ő is így néz ki? Neem, ő ijesztőbb, ugye? Már csak azért is, mert mint bebizonyosodott, ha az agyára ráereszkedik a vörös köd, akkor hajlamos komolyabb kárt tenni másokban mint egy szimpla, kisebb ütés. Példának okáért már megint csak Ameliet kell említeni, akinek csak perceken múlt az, hogy nem fulladt meg Erin ujjainak szorításában. Az más kérdés, hogy Jezebel vicces kedvében volt, és neki köszönhetően az amúgy is heves érzelmei csak még szélsőségesebbek lettek. Mindenesetre most fáradt is, álmos is, morcos is, de ez mind állandó alaphelyzet nála, szó sincs itt rossz napról. Ha úgy vesszük Erin egész élete egy rossz nap. Bal lábbal született vagy tudja is ő.*
- Hát, ha nem szereted akkor szokd meg.
*Vigyor, ebben a vigyorban még sincs semmi barátságos. Rosszindulatú, gunyoros, és valahol mélyen agresszív, amitől az embernek az a tévképzete támad, hogy ez sokkal inkább valami vicsor, és valójában épp most nyúlt be egy vadállat ketrecébe aki most él is a lehetőséggel és tőből leharapja a karját, hogy aztán élvezetten csámcsoghasson rajta. A kellemetlen aurára pedig meghatározhatatlan, nem természetes, a tündék, fél-tündék pedig még érzékenyebbek is erre. Egy vérlény meg határozottan az orrában érzi a halál fémes szagát. Kellemetlen nekromantának lenni, de a boldog tudatlanság egyelőre elég aktuális. Visszabámul a vörös szemekbe. Egyrészről megszokta. Jezebel szemei is vörösek mikor épp nem azzal szórakozik, hogy jégkékkel leplezi, azon pedig hogy bármiféle fenyegetéstől kétségbeessen már réges-rég túl van. Annyira érdektelenül pökhendi, annyira üres, annyira.. komolyan azt gondolná bárki aki ránéz erre a mély barna tekintetre, hogy ennek a lánynak teljesen mindegy mi van vele. Él-e, hal-e, kedvelik vagy nem kedvelik. Ez az agresszorkodás is inkább amolyan kényszer-tulajdonságnak tűnik amit magához szoktatott.*
- Juj, nem tűröd? Mit csinálsz? megmutatod milyen mérges vagy és jajdenagyon csúnyát mondasz? Ahh, szinte érzem ahogy a szavaid a húsomba vájnak, neee, hagyd abba kérlek, ez fáááj...
*Az előadás még hiteles is lehetne, ha nem vigyorogna közben olyan tenyérbemászóan önelégülten, hogy még a legtürelmesebb embernek is azonnal kinyílna a bicska a kezében. Nem is csoda, hogy Maoh egy az egyben kiveri a szájából a cigarettát, bár kár azért a szálért, elvégre épphogy csak a félig jutott, még simán szívhatta volna egy ideig. Azért emiatt elég morcos lesz, és jól megjegyzi magának a fiú arcát és nevét amolyan 'Jössz te még az én utcámba' alapon. Meg lesz még ennek a böjtje.*
- Pfhh. Tudom, hogy az. És?
*Szemöldökfelvon, aztán felvilágosult arccal újabb megállapítást tesz.*
- Aaah, hogy te egy ilyen jófiú vagy, akkor viszont tényleg siess innen, mert már lövik a pizsit, rohanj vissza alukálni kis poszátácska. Vigyázz magadra, ne fogadj el a nagybácsiktól és nagynéniktől alkoholt, mert nem szabad, sőt, csúnyán se beszélj, ne állj szóba idegenekkel, és sose térj le a sárga köves útról Dorothy!
*Látja el 'jó tanácsokkal' a távozót, miközben élesen felröhög, bár ebben a hangban sincs igazán semmi kellemes, kissé karcos, rekedten, biztosan a sok cigaretta az oka. Mindenesetre vállat vonva előkapar egy újabb szálat, aztán azt is meggyújtja, és kedélyesen tovább dohányzik. Ugyan nem úgy, ahogy azt Maoh gondolta, de sikerült egészen felvidítania a lányt.
Mindig más kára a legszórakoztatóbb.*

*Különös a mai este. Nem azért mert a fogyó holdat felhők takarják, ebben az évszakban ez teljesen normális. Az estét a folyosókon sétálgató japán származású lány teszi különössé. Vagyis nem is az, hogy sétál, hanem az a szembetűnő tény, hogy mennyire céltalan az esti kiruccanása. Igazán nem volt semmi ötlete, hogy mit csináljon. Egyszerűen csak késztetést érzett egy kis test mozgásra, pedig házi feladatot kéne írnia, és korábban ez mindig elsődleges szempont volt. Most minden más.
Tulajdonképpen könnyen írhatná a szerelmi bánat számlájára a dolgot, ha elismerné, hogy szerelmes (volt) és fáj neki, hogy egy szó nélkül lehagyták. Természetéől adódóan azonban kizárt, hogy bármi hasonlót beismerjen. Az hogy mozgásra van szüksége, mert ahogy jön a tél egyre hűvösebb lesz az alagsor sokkal elfogadhatóbb magyarázat, és azt is indolkolja, hogy az első emeltre jött. Hiszen a meleg levegő felfelé száll, tehát az első emeleten melegebb van mint az alagsorban.
Persze mindez csak ámítás. Ő sem veszi komolyan ezeket a gondolatokat, de a valódi okokat nem hajlandó figyeleme venni. Az arcán komorság, a szemeiben egy kis bánat. Mégsem fog erről beszélni senkivel sem. Ez magánügy, egy fajta múló szeszély, egész biztos, hogy elmúlik majd.
A fekete ruhák, kivételesen nem a megszokottság miatt vannak rajta, ez most sokkal inkább a hangulatát tükrözi. Bár valószínű, hogy ezt nem veszi észre senki sem, aki nem ismeri elég jól. Elvégre eddig mindig feketében járt. Az elmúlt napokban kezdett színesebben öltözködni, de nem biztos benne, hogy azt bárki is észrevette. A mostani fekete hosszú ujjú felső, és a hozzáválasztott fekete szoknya azonban mára kitűnő választásnak tűnt. Térdig érő bakancsával, nem csap túl nagy zajt, de az egyenletlen puffanásokból érezni, hogy nem igazán tudja merre menjen.*
~ Jó lenne összefutni valakivel, aki eltereli a gondolataimat. Mindegy kivel, csak beszéljünk valamiről... Valami teljesen másról... ~
*Gondolja, s egy keserű mosoly is megjelenik az arcán. A folyosón haladva, egy világosabb sávot vesz észre a falon, s csak jó pár másodperc után esik le neki, hogy az ablakon át beszűrödő Hold fénye okozza a jelenséget. Egy nagy sóhaj után az alakhoz lép, s kinyitja azt s a kinti erős szél rögtön be is tör rajta. Kumiko egy percre megborzong, de nem csukja vissza az ablakot. Hagyja hogy a szél fújja a haját, s közben reméli, hogy a rossz gondolatokat is kifújja a fejéből*

*Úgy tűnik ezen a napom több céltalanul kóborló diák is erre a folyosóra tévedt. Illetve Kumikon kívül még egy biztosan.
Clio sétálgat lefelé, maga mögött hagyva egy... kettő... tíz... harminc... sok lépcsőt. Eleinte még a fokokat is számolja, csak hogy ezzel is menjen az idő. Most nincs ihlete íráshoz, túl sötét van a fényképezéshez, meg különben is, semmihez nincs hangulata. Már nagyon régen nem találkozott Derekkel, és ez elszomorítja, de hát ilyen az élet. Túl kell élni...
Ruhája a szokásos, tehát csípőfarmernadrág, ami most fekete színű, lila színű topp, rajta szürke, cipzáros pulcsi. Fejére lila baseball sapkát tett fel, haja egy copfba van összefogva, frufruja szokás szerint a szemébe lóg. Lábán szürke edzőcipő van, lila cipőfűzővel.
Ahogy sétálgat a folyosón egyszeriben észreveszi rég nem látott barátnőjét. Odamegy hozzá, s egy kedves mosollyal köszön is neki.*
- Hali! Hogy vagy?*Kérdezi, miközben eltöpreng azon, hogy a lány mit kereshet itt kint ilyenkor és hogy vajon nem e zavar. Nem kérdez rá, ha zavar, azt úgy is észreveszi és akkor láp is, viszont jól esne neki egy kis társaság, ugyanis most hangulata igen egykedvű életét kétségek övezik, amikről most szeretne megfeledkezni és valami egész másról, valami felüdítőről beszélgetni.
Hiányzik neki derek, ugyanakkor mindig is szabad, független típus volt, így könnyebb elviselnie a dolgot. Kifelé ezt pedig a világért se mutatná. Utálja ha gyengének tűnik, mert nem az. Megtanulta, hogy hogy legyen önmaga, hogy védje meg magát, mind lelkileg, mind testileg és jól tűri a magányt. Igen is erős és azt pillanatok alatt meggyűlöli aki ennek az ellenkezőjéről akarja őt meggyőzni, vagy egyszerűen nem hiszi el.
A helyzet most viszont nem ilyen drámai, hiszen Kumiko a barátnője. Szereti őt, a társasága felüdíti, s bár eddig nem találkoztak napi szinten, de azért bízik abban, hogy a lány is hasonlóan érez iránta, tehát barátjának tekinti. Ezt viszont nem tudhatja pontosan, de nem is baj, hiszen az emberek nem nyitott könyvek, még is, aki akar egy idő után megértheti még a legrejtjelesebb írással íródott részeket is.*

*Léptek zaja rángatja vissza a jelenbe, s egy pillanattal később egy rég nem hallott de ismerős hang töri meg a csendet. Kissé meglepetten fordul Clio felé, s közben igyekszik a szél által összekócolt fekete tincseit elrendezni. Behajtja az ablakot, s csak ezt követően válaszol.*
- Szia Clio! Rég láttalak!
*Mondja őszintén, némi örömmel a hangjában, s egy halvány mosoly is átfut az arcán. Nem igazán tudja, hogyan kéne reagálnia. Régóta nem látta a másikat, s bár akkor barátként tekintett rá, nem biztos benne, hogy most is azok. Tornerans előtt nem voltak barátai, így azt sem tudja, van-e valamilyen íratlan szabály, milyen sűrűn kell találkozni egy baráti kapcsolat fentartásához. Ezek a gondolatok viszont gyorsan elszállnak, mert szükségét érzi, hogy válaszoljon a kérdésre. Igaz nem biztos benne, hogy valódi e Clio érdeklődése, vagy szimplán udvariasság, de ha még barátok, akkor talán az előbbiről van szó. S ha mégis az utóbbi lenne, akkor is ugyanazt válaszolná...*
- Köszönöm, jól vagyok. Jó, hogy elkezdődött a tanév.
*Egyáltalán nem bánja, hogy társasága akadt. Sőt Clio érkezése egészen olyan, mintha a szellemek meghallgatták volna. Majd ha visszamegy a szobájába lehet hálát is ad érte, most azonban fontosabb, hogy a mellette álló lánnyal foglalkozzon.
A válasz, amit adott, tipikusan rá jellemző, és igaz is. Már nagyon várta az új tanévet és tanórákat is, s a lelkesedés a hangjából is kítűnik, bár próbálja leplezni. De az igazság az, hogy a tanulás olyasmi amivel el tudja terelni a figyelmét. Legalábbis általában... mert ugye, ma este nem sikerült, de talán ha beszélget valakivel, akkor utána könnyebb lesz újra a könyvekre koncentrálni.*
- És veled mi újság?
*Tényleg érdkeli mi van Clioval hiszen nagyon régóta nem látta, s hiányolta is a társaságát elinte, aztán persze a vizsgák miatt amúgy sem volt ideje ilyesmikre gondolni, a vizsgák után pedig csak egy személyre járt a fejében, akit ideje lenne kivernie onnan. Nem gondolta volna, hogy ez ilyen nehéz lesz. Kissé megrázza a fejét. Erre most tényleg nem akar gondolni. S hogy ez sikerüljön újabb kérdést tesz fel.*
- Hogy-hogy itt? Ilyen későn?
*Igaz ő is sétálgat, és még van egy kis idő a takarodóig, de ő prefektus, takarodó után is kint lehet, azonban Clio nem az, és nem lenne jó, ha bajba kerülne - mondjuk miatta. Jobb lesz ha figyeli az órát. Erre a gondoltarta rögtön le is pillant a balkezére, s amikor leolvassa az időt az óráról megnyugszik: még van elég idejük, hogy beszélgessenek és Clio is vissza fog érni a Pillus körletbe.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

//Serenius Fi Ham//

A mostanában gyakran előforduló morcos idő ellenére a szabadba vágyódva lesek ki egyideig szobá ablakán, mígnem azon nem kapom magam, hogy már a komódom előtt ülök keresztbe tett lábakkal. Ruháim kzül gyorsan kapom ki a nemrégen vásárol szerelést, hogy háziruhámat arra cserélhessem. Felöltöm magamra, odalépek a tükröm elé, hogy megszemléljem magamon. Egész érdekesen festek a csikos kötött felsőben, a hozzá illő lilás, szintén kötött, rövid szoknyámban. Harisnyámat ugyan már nem látom, csak ha lenézek, s közben bele is csúsztatom lábamat egy meleg, hosszú szárú, fekete csizmába. Kék tincseimet kicsit meggazítom, pár lilás tincset alkotok bele akaratommal, hogy passzoljon egy csöppet ruhámhoz, majd kezembe kapok egy sapkát felkapok egy kiskabátot még magamra, s arra egy meleg talárt, és elindulok lefelé.
Gyorsan, szinte kettesével veszem a lépcsőket, s csak itt, az első emelet folyosóján lassítok meg. Kénytelen vagyok, mert megcsúszok a siettségben, s sikeresen hanyatt esek.
- Áááááá!
Ngyszerű. ilyen már úgyis régen volt, hogy rajtam nevessen a fél iskola. Már azt hittem, hogy tavalyi esetek elhagynak, és nem leszek anyira szerencsétlen, mint ez ideig voltam.
Nyöszöögve ülök fel, hogy megállapítsam nem tört el semmm, csak a fenekem látja kárát a huppanásnak. Na meg a harisnyám...

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Nov. 18 2009, 15:58

//Krisztyne Blackcat//

*Különös ez a hét, Serenius még határozottan nem találja a helyét a mágustanodában. Szobájában még csak alig pár holmit pakolt el, mert még él benne a - persze teljesen megalapozatlan - érzés, hogy bármelyik pillanatban jöhet egy elszólító levél, és akkor feleslegesen pakolna ki. Miközben látszólag céltalanul lődörög a kastélyban, igyekszik emlékezetébe vésni a megtett utat, képeket, ajtókat, lépcsőfokok számát, és mindent, ami később megkönnyítheti a kiiagzodást ebben a hatalmas épületben. Valójában nem elégedettlen azzal, amit lát, de hiányoznak neki a boltívek, a mozaikok és a sok arany és kék, a harsány színek. Gondolatai felderítés közben el-elkalandoznak, hiszen most meg éppen azon kezdi el újra töri a fejét, hogy minek az arab megfelelője lehet az, hogy zöld fülű. Ugyanis még nem sikerült eldöntenie, hogy megsértődjön-e azon, hogy egyik háztársa zöld fülőnek szólította.*
~ A zöld az a természet, a fű, a pálmafák, a zsendülő termés. A zöld az jó a sivatagban! Persze, a nyers gyömölcs is zöld... De mi köze ennek a fülemhez?~
*Amikor is egy gyanús foltot vesz észre az elsőemeleti folyósó márványpadlóján, de mielőtt még közelebbről is szemügyre vehetné, a folt begyűjti az első áldozatát, aki nem más, mint egy tartka öltözetű kék-lila hajú...*
~...dzsinni? Ha kissé légiesebb lenne, biztosan dzsinninek hinném, kék-lila haj, tarka öltözet, fekete csizma. Itt így néznek ki, így öltöznek a lányok? ~
*Valószínüleg nagy szerencséjére eszébe sem jut kinevetni a lány, inkább odalép hozzá, és míg bal kezével félrehajtja kaftánja bal szárnyát és előrehajol, jobb kezét felkínálja a lánynak. A hófehér anyag arany-ezüst hímzésel van beszegve, és ez a színösszeállítás éles ellentétet alkot sivatagi nap barnította bőrszínével és hollófekete hajával. Hangja símogatóan kedves, dallamos minden mondata, ennek ellenére beszédén érezni, hogy nem saját anyanyelvén szólal meg, hanem egy számára idegen nyelven.*
- Serenius Fi Ham vagyok! Nálunk az a mondás járja, hogy aki jótékonyságot vet, barátságot arat. Segíthetek?
*Miközben a lány válaszára vár, kíváncsian végigméri tetőtől talpig, melegbarna szemei hosszan elidőznek a lány formás lábain.*
- Felhasadt a *valahogy nem jut eszébe a harisnya szó, így mással helyettesíti* a második bőröd! És összemaszatolódtál! Én a helyedben nem ücsörögnék ott, ki tudja, mi az, amint elcsúsztál.
*Int fejével a még mindig alattomosan csillogó olajos folt felé. *

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

~A fejemet is beütöttem volna?~
Megtapogatom a fejemet, de semmi. Összeszorítom a szemem, hogy aztán ismét kinyissam, de ugyan az a kép fogad. Mert ha én egy dzsinni lennék, akkor ő egy angyal képében tetszeleg előttem. A hosszú kaftán, amit visel, a hófehér színével, a gyönyörű, csillogó szálakkal való hímzésével tökéletes, anyagának különös lágyságával elbűvölik a halandó leányok szemét. Kicsit feljebb kell emelnem a tekintetemet, hogy meggyőződjek a felől, hogy a ruhához ember is tartozik, és nincsenek szárnyai. Szerencsére megszólal, amitől észbekapok.
~Nagyszerű...most tök hülyének nézhet engem.~
- Barátságot...hát az majd elválik. Krisztyne Blackcat vagyok.
Ahogy érzem magamon a mustrálást, magam előtt összefonom két karomat, félrebiccentett a fejjel figyelem őt, hogy rájöjjek mi is olyan érdekes neki rajtam, mire ismét megszólal, ahogy lábaimat fürkészi. Inkább nőies hangon szólalok meg, mintsem lányos csacsogással. Kedvesen, kellemesen.
- Harisnyának nevezik. Nem érdekes, majd veszek fel másikat. És köszönöm a segítséget.
Elfogadva a felém nyújtott kezet felállok, hogy én is nézzem a fiúval a foltot, amit halvány gőzöm sincs, hogy hogyan került ide. Valaki lehet, hogy azzal szórakozik nem messze, hogy kik is vágódnak hanyatt. Körbepislogok, keresve egy rejtőzködőt, de sehol senkit nem látok.
- Na ezt el kell tüntetni, amíg valaki össze nem töri magát. Lavatio!
Az ezüst markolatú, tölgyfa pálcámmal a folt felé mutatok, hogy a folt köddé váljon, és magamról is megpróbálom eltüntetni a maszatot, bár a szoknyámról, hátulról elég nehezen megy.
- Egye meg a fene, majd eltüntetem fent. Egyébként hová indultál?
Ha már így összefutottunk meg is ismerkedhetnénk, különben nem lesz barátság a segítségnyújtás eredménye. Pedig én is egyre szívesebben ismerkedek, nem úgy, mint mikor idekerültem.
- Én a parkba indultam egy kicsit levegőzni. Ha van kedved tarts velem.

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Nov. 19 2009, 02:37

//Krisztyne Blackcat//

- Sorirart Biro’aitak, vagyis örvendek, Krisztyne Black, kinek szépsége láttán a nyíló arab jázmin is szégyenkezve zárja össze szirmait.
*Nem fukarkodik a bókokkal, amik az őszinteség látszatát keltő természetességgel gördülnek a szájára. S amikor Serenius a nagy, érdeklődő szemekbe néz, elégedetten nyugtázza, hogy nem csak a marokkói, de a mellékelt ábra szerint a helyi lányokra is hatással van. Legalábbis az egyikükre! Mikor Krisztyne helyesbíti, jobb kezét a mellkasára téve köszöni meg a segítséget.*
- Ó, igen, harisnya. Köszönöm! Izgalmas viselet, gondolom, nálunk, Marokkóban az asszonyok a hőség miatt nem hordanak ilyet sosem.
*Mikor a lány elfogadja a segítő kezet, ellenáll a kísértésnek, hogy belecsípjen a kötött szoknyába bújtatott formás fenékbe, bár a hangsúlyosan nőies hanglejtés nem téveszti el a hatását. Aztán érdeklődéssel figyeli, amint a lány eltünteti a foltot. *
- Hálásak lehetnek az itteni diákok, hogy ennyire szívén viseled az épségüket, de aki ezt itthagyta, korbácsot érdemelne, hiszen csupán a szerencsén múlott, hogy nem esett komolyabb bajod! Érdekes megoldás a Lavatio, én az Emoveo-val próbálkoztam volna a padlón, ami meg a ruhádat illeti, megengeded?
*Azzal az engedélyt szinte meg sem várva egy tiszta kendőt rántva eltűnteti a lány hátára, fenekére kenődött maszatokat. A helyzetet kissé pikánssá teszi, hogy közben kihívóan a lány szemébe néz, és mintha a fürge férfitenyér kissé tovább időzne bizonyos tájakon, de csak egy pillangószárny-rebbenésnyi pillanattal tovább.*
- Kész is! Jómagam az Istállókhoz indultam, de Mesebeszéd és Fenséges biztosan megbocsájtanak, ha ma lemondok a társaságukról. Szívesen szegődnék a kíséretedbe, ha megmutatod nekem a parkot, és mesélsz magadról, honnan jöttél, mi céllal, és mióta vagy itt.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

A nevem fele mintha lemaradt volna, de sebaj. Lényeg, hogy a Krisztyt megjegyezte. De ez a bókáradat...azt hiszem eltévesztette a fiú a házszámot. Nálam ennyi bókkal nem lehet ám előre haladni. Jó...persze...én is szeretem, mint minden nő, hisz hiúságunkat emeli a fellegejkbe, de így lerohanni velük? Most mit szóljak én ehhez? Megsérteni nem akarom, hogy fapofával válaszoljak neki, hisz nem tudhatom, hogy öszinték e szavai, vagy bújkál valami hátsó szándék mögöttük. Még nem vagyok biztos a dolgomban, hisz nem ismerem annyira. Na de mégiscsak fiúból van, vagy mi fene, amit be is bizonyít.
-Én isnkább egy macerás viseletnek nevezném. Nem tudom mi igalmas egy ilyen vacakon, nem is igazán szeretem. Különben is nehéz lehámozni egy lányról szerintem.
Na tessék, még egy huncut mosolyt is társítok hozzá, hogy nyomatékosabb legyen a célzás. Amit annak vél a fiú, aminek akar. A foltot meg már csak azért sem hagyom ott, mert a végén még felfelé is elesek rajta, amilyen kétbalkezes vagyok néha.
...és lámcsak, már jön is a bizonyosság, hogy ő is egy férfikezdemény, akinek hol is jár az esze? Még szerencse, hogy nem vagyok gondolatolvasó, mert belepirulnék. Ez itt most nem egy sötétségbe burkolózott bál.
Hálásak vagy sem, eltünt a folt, és én sem vágódok el rajta mégegyszer.
Elhúzottan mondom ki e szavakat, mert már a kendővel kezében igyekszik letakarítani a fenekemet...., akarom mondani a szoknyámat. Nem is érkezek megszólalni, meg nem is nagyon tudok. Vagy nem is akarok? A fene tudja, mostanság magam sem értem magamat, akkor más hogyan érthetne meg engem?
Belemélyesztem tekintetemet a fiú igéző szemeibe, hogy kiolvassam belőle mire is gondolhat ebben a pillanatban.
Azt hiszem már tökéletes lesz. Köszönöm.
Szemem még mindig a fiúéval összekapcsolódik, s mivel hogy közben a keze a fenekemnél van valahol elég közel kerülök hozzá. Mosolygok kicsit, majd esütöm a szemem, s egyet hátrébb lépek kicsit zavartan.
- Szívesen megmutatom a parkot neked. Mesélni? Hát....abban nem vagyok valami jó. Nem szeretek magamról beszélni. Igazán nem.
Egy szép nagy sóhaj után elindulok a fiú mellett, hogy az utlsó lépcsősorokat is leküzdve kiérjünk a szabadba.
- Skóciából jöttem, ott éltem nevelőanyámmal. Ahogy mindenki itt a suliban tanulni szeretnék. Már tavaly félévtől itt vagyok. Lényegében még nem igazán tudom, hogy mi is akarok lenni. Egyébként a pilluba tartozok. Te? Mesélj te is, hátha neked jobban megy!

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Vas. Dec. 06 2009, 23:31

*Na igen, ismét egy folyosó. Samy viszont tanult hibájából, és nem megy már közel a falakhoz. Egyszer már majdnem sikeresen apró cserepekre tört egy vázát, nincs kedve megismételni. Akkor is leginkább csak szerencséje volt, hogy még időben elsikerült kapnia a zuhanó vázát. De azért a virágok kicsit megtörtek. Na de az azért mégse olyan szembetűnő, mintha a vázát törte volna össze. Mint elefánt a porcelánboltban.... Mondták rá régen, kicsi korában. Akkoriban elég ügyetlen és félénk volt. Most viszont... Változott. Külsőre is. Inkább szépen a folyosó közepén marad. Ma már bejárta párszor a kastélyt, egyszer sikerült is eltévednie. Na de megtalálta az utat, most pedig itt van, ismét. Már csak társaság kéne, mert elég unalmas egész nap egyedül császkálni fel alá. De hátha végre összefut valakivel.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Vas. Dec. 06 2009, 23:52

*A harmadikon már eleget ücsörgött az ablakban, a második emeletet is ismeri, így itt az ideje, hogy lefelé vegye az irányt, és kipróbálja, hogy milyen az elsőn is megtenni ugyanezt. Ki tudja, mi mindenre bukkan rá esetleg itt is, amit nem említett senki, illetve még nem fedezett fel magától. Ugyan bejárta már nagyjából a kastélyt, keresve a legmegfelelőbb helyet a sátrának, mert a harmadikon nem maradhat sokáig, hiába választott egy csinos ki beugrót, ami nincs szem előtt. Friminka is könnyedén felfedezte, nem hiányzik,hogy esetleg ezt más is megtegye csak azért, mert éppen kíváncsi természet. Ugyan ha megpróbál "betörni", rosszul jár, ám ennek ellenére azért sosem biztos abban, hogy esetleg nem teszi meg valaki holmi kedvtelésből. Megigazítja a köpönyegét, végigsimít a koponyán, így sétál lefelé a lépcsőn, hogy utána el is tűnjön az egyik folyosón végre.*

-Nos, Francis, melyik ablakot választod? A ma esti adag még hiányzik.

*Szelíden pillant a koponyára, majd előre, és hiába a félhomály, a sötétség, könnyedén szúrja ki az alakot, pontosabban a sziluettjét. Beazonosítja, nem ismeri, lány, és tőle alacsonyabb jóval, ám ez nem tartja vissza attól, hogy felé vegye az irányt. A cigi ráér később is, ám ha már itt van, miért hagyná ki a társaságot? Most éppen olyan ing van rajta, hogy saját maga sétál oda hozzá, és nem lép meg azonnal, hogy békén hagyják. A léptei szinte nesztelenek, bár ez most nem célja, nem óhajt infarktust sem okozni senkinek, mert azzal lenne érdekes elszámolni. Nem siet, nem hirtelen terem ott, komótosan közelíti meg a lányt, hogy aztán ráköszönjön. A bemutatkozást egyelőre elhalasztja, majd pótolja, ha kiderül, nem zavaró tényezőként bukkant fel éppen, hanem esetleg még igényt is tartanak a társaságára. Francist nem rejti el, hozzátartozik, legfeljebb majd a köpönyege alá rejti, ha ijedelmet okoz.*

-Szia! Csatlakozhatok?

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Hétf. Dec. 07 2009, 00:08

*Éés, igen Samynek ma szerencséje van. Ugyanis a folyosó másik végén nemsokára feltűnik egy magas fiú. Lassan közelít, aztán köszön.*-Szia. Persze, örülök a társaságnak. De, pontosan mihez is akarsz csatlakozni? *Kérdi kicsit értetlenül, mosolyogva. Hisz nem csinált semmit, csak sétált a folyosón. * Egyépként Samantha vagyok. Pugnax.*Mutatkozik be, mintha mellékes lenne.*Benned kit tisztelhetek?*Kérdi, mivel a fiú nem mutatkozott még be. Így pedig elér érdekes egy társalgás lenne. Anonim beszélgetés. Vicces.*-Mi járatban itt a folyosón?*Kérdi tök komoly arccal, pedig tudja ő is milyen hülyeséget kérdezett. De valahogy sosem volt erőssége a beszélgetés. Max miután már jól ismer valakit. Látja, hogy a kezében valami furcsa van. Egy koponya?! Hát, nem igazán reagál semmt, úgy tesz mintha ott se lenne.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Hétf. Dec. 07 2009, 00:35

*Megáll a lány előtt, nem lép be az intim szférájába, azt ő maga sem szereti, ha valaki úgy indít. Majd ha esetleg már olyan az ismeretség, akkor már lehet szabadabb is, de addig nem illendő, mert még félreértik és tiszteletlenségnek, vagy ne adj isten, zaklatásnak veszik. Erre senkinek nincs szüksége, jobb a békesség, aztán majd elválik. Áttetsző szürke szemeit a Samanthára függeszti, így várja a választ, vagyis a lehetőségeket. 50-50%, annyira nem rossz esély ez, bármelyik bejöhet. Az, hogy nem sikít, nem riad meg a koponyától, az nála máris egy jó pont, és ezt egy apró biccentéssel ismeri el. A pozitív jelzésre elmosolyodik, máris nem olyan merev, mint eddig volt.*

-Kösz! Gondoltam, az esti sétádat tartod, de... miért ne lehetne együtt folytatni?

*Fejbe verték... minden bizonnyal, ha már ilyet mond, bár Cliohoz is odalépett, ahogy Midorikawához és Veronához is. Nem szívbajos kölyök, csak az a nem mindegy, hogyan fogadják. A bemutatkozásra bólint, megjegyezte a karral együtt, és egyből társítja Konidikkel, Amelie-vel és Eddel, aki haver. Most sem folyamodik ahhoz a szokáshoz, amit még hazájából hozott magával, hiszen, nem olyan típus, másrészt sosem lehet tudni, hogy ezt hogyan veszik tőle. Magyarán, nem csókol kezet, csak nyújtja a sajátját.*

-Örvendek. Noel, Noel Wyard, Párizsból. Körbejárok csupán, mert nem mindent fedeztem fel még eddig, és itt az ideje, hogy rögződjön.

*Francia, igen, hiába nem mondaná meg róla az ember, pedig az, ott született, ott is élt egészen addig, mígnem az iskolába érkezett. A kiejtésére figyel, s néha ugyan talán érezhető az akcentusa, de ügyel arra, hogy ez minél kevesebbszer forduljon elő. A kérdést megválaszolja, ám nem fedte fel a teljes igazságot, mert nem biztos, hogy Samantha örülne annak, ha bejelentené, márpedig alkalmas dohányzóhelyet keresett éppen. No nem mintha ezt titkolnia kellene, ám nem lenne megfelelő indítás.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Dec. 09 2009, 22:35

*Szemeit a fiúra függeszti, várja a bemutatkozását, na meg a válaszát. S mikor a fiú bemutatkozik és kezet nyújt, ő is odanyújtja a kacsóját.*-Igen, valóban esti sétát tartok. Szóval, akár sétálhatunk együtt is. Örülök hogy találkoztunk Noel. Én se ismerek még minden helyet. *Na jó. Túl kiváncsi, így nem bírja ki, hogy meg ne kérdezze, miért hurcolászik magával.*-Am, ha szabad kérdeznem, miért van nálad az a koponya?*Kérdi kiváncsian pislogva. El sem tudja képzelni mi célt szolgálhat.*-Tán ezzel ijesztgeted a folyosón a többieket?*Teszi még hozzá mosolyogva a kis kérdését. Őt ugyan nem rémítette meg, de lehet akad olyan, aki kisebb sikító rohamot kapott volna, a koponya láttán.*
-Franciaország, gyönyörű hely. Biztos honvágyad van. *Mosolyog. Nem gondolta, hogy a fiú francia országból jött. Úgy tűnik jól leplezi, mert semmi akcentus, semmi arra utaló jel, hogy francia lenne. Ha nem mondja, lehet Samy sosem tudja meg. Egyszer járt már francia országban a családjával, de nagyon nagyon régen. Már szinte nem is emlékszik rá. De annyira még emlékszik, hogy fantasztikus élmény volt. Megnézték az Eiffel-tornyot, szétnéztek Párizsban. Ennyire emlékszik.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Dec. 10 2009, 00:35

*Áttetsző szürke szemeivel figyeli a lányt, a bemutatkozást nem sokáig halogatta, nem illett volna, és eleve hozzátartozik az illemhez. Határozottan ráz kezet Samanthával, ám nem viszi túlzásba, ügyel arra, hogy azért ne okozzon gondot ez sem. Az invitálásra egy halvány mosollyal az arcán bólint, és ki is használja az alkalmat, nem utasítja el.*

-Kösz! Nagyjából bejártam mindent, volt rá időm, bár biztosan akad olyan, amit még sosem láttam. ~Mondjuk a pincében, vagy odakint.~

*A kérdő tekintetet követi, és Francisra pillant, innentől kezdve pedig tudja, mi következik. Halkan felnevet, ez a szokásos játszma, a kérdés csak az, mi lesz a végkimenetel. Nem ítéli el emiatt Samanthát, elvégre ezt a kérdést mindenki felteszi, vagy azt, hogy eredeti-e?*

-Francis? Ő mindig velem van, mindig viszem mindenhová, nekem olyan, mint másnak a kabalája, vagy amulettje, hozzám tartozik. Nem, nem ijesztgetek senkit, tiszteletben tartom, ha valaki nem viseli el, vagy esetleg megijed tőle.

*Szeretettel simít végig a koponyán, látszik rajta, mennyire ragaszkodik hozzá. Ijesztgetésre, ahogy Samantha fogalmazott, még sosem gondolt, de nem is tervezi, hogy kipróbálja, elég különcnek tartják enélkül is. Sikítva még senki nem rohant el, egyedül Verona volt az, akit feszélyezett a látványa, így eltakarta szépen. A megállapításra bólint.*

-Igen, az. Néha van, mennék vissza Párizsba, de most nem lehet. Még nem. És te? Honnan jöttél?

*Meglepetés… magától kérdez, és nem zárkózik be, ahogy a legtöbb esetben, illetve akkor, ha érzi, nem igazán értékelik a próbálkozását. Azonban tényleg érdekli, hogy a lány honnan érkezett, és kérdőn pillant rá, hogy induljanak-e, vagy sem?*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Dec. 10 2009, 20:27

-Az meglehet, Elég nagy ez a hely. Még azt sem tartom kizártnak, hogy nincs olyan, aki már minden kis zeg-zugot ismerne, hiába van már itt régóta.*Mondja, majd figyelmesen hallgatja, Noel válaszát, a koponyát illetően. Kicsit furcsának találja, na de mindenkinek vannak furcsaságai.*-Értem. Hát, nem semmi egy ö ˝kabala˝*Mondja, s a kabala szóhoz a levegőben idézőjelet mutat. Aztán rajta a sor, hogy feleljen a fiú kérdésére.*
-Hát, nem tudom megmondani, honnan is jöttem. Rengeteget utaztunk a családommal, állandó lakhelyünk nem is volt. Eltöltöttünk egy kis időt valahol, aztán költözés. Ez a kis idő, pár évet jelentett. A legtöbb az 5 év volt. Ez részben a szüleim munkája miatt is, részben pedig azért, mert imádnak utazni. *Feleli. Még tudna beszélni, de inkább csendben marad, mert nem szeretné untatni a fiút. Közben pedig ha csak a fiúnak nincs más ötlete, elindulnak sétálni.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Dec. 10 2009, 20:54

-Egészen biztos. Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy maga a diri sem tud mindenről, és lehetne neki is meglepetést okozni. Hatalmas a kastély, talán egy élet is kevés arra, hogy mindent felfedezz benne.

*A folyosó vége felé pillant, nem képedne el, ha kiderülne, rejtett helyiségek is vannak, számít rá, sőt, egyenesen biztosra veszi, hogy ez így van. Otthon is akadt rá olyan szobákra 15 év után, amit előtte soha nem talált meg, pedig tényleg felfedezte az épületet, nem is egyszer, hiszen ha nem a temetőben volt, akkor ez volt az egyik kedvenc szórakozása. Azt ugyan sosem értette, Raul hogyan volt képes mindenhol ráakadni, amikor biztosra vette, rejtekhelyre lelt. Kérdezte, de választ sosem kapott rá, így egy idő után már nem is firtatta. Halkan felnevet Samantha reakcióján, no nem rosszallásból... aranyosnak találja.*

-Nem tudtam másképp mondani. Amióta az eszemet tudom, velem van, és igazából tényleg egy kabalához tudom hasonlítani, még ha számomra nem is az, hanem sokkal több annál.

*Mennyire furcsa ez a szokása, nem taglalja, maga is látja, hiszen itt mindenkinek kisállata van, vagy valami hasonlója, ám ez Párizsban sem volt másképp. Ezért is ütött el tőlük többek közt, ezért is nem illett sehogyan sem közéjük. A többség morbidnak találta, és őrültnek tartotta, mert nem vált meg Francistól soha, ez alapján nagyon hamar megítélték, és ferde szemmel néztek rá. Ők mentek, a koponya maradt, és ez így volt jó, mert akik elfogadták, azokat sosem zavarta, bár igaz, tőlük kapta. Figyeli Samanthát, és őszintén megdöbben, amikor nem tudja, honnan érkezett, de a magyarázatot hallva elmosolyodik.*

-Azért az nem olyan rossz, hiszen sok olyan helyen jártál, ahová más soha nem jut el, ám azért el tudom képzelni, nem lehettél túl lelkes. Így nehéz... barátokat szerezni. Gondolom, akkor a szülőhelyeden sem sokat tartózkodtál, igaz?

*Ilyesmiben neki nem volt része, bár barátai így sem nagyon akadtak, legalábbis a korosztályából. A csoportja testesített meg mindent egyben, családot, testvéreket, barátokat. A lányra pillant, nem tűnik túl elkeseredettnek, sőt, egészen lelkes, és ez egy újabb mosolyt csal az arcára. Elindul a lépcsők felé, ha már sétálnak, akkor ne ácsorogjanak egy helyben.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Dec. 10 2009, 22:24

-Meglehet. Nem hiszem hogy azzal töltené az idejét, hogy felfedezzen minden apró kis zugot a kastélyban. Vagy akár a környékén. Biztos vagyok benne, hogy ott is van egy két hely.
*Fejti ki véleményét. Közben sétálnak végig a folyosón, és folytatják a beszélgetést. A koponya miatt meg nem cirkuszol ő. Lehet néhányan különcnek tartják Noelt, de ő nem. Őróla is hamar kialakul egy kép mostanában, mióta változott a külseje. Hamar ítélnek az emberek első látás alapján.*
-Értem. És honnan van? Mármint igazi? Van valami története?*Kérdi érdeklődve. Biztosan érdekes emlékek fűzhetik hozzá a fiút. Reméli, nem haragszik meg a fiú a sok kérdésért, de nagyon hát a kíváncsisága határtalan.*-Nem valóban nem volt annyira rossz. Egy ideig rossz volt, de aztán én is megszerettem az utazásokat. Rengeteg kultúrát ismertem meg, rengeteg érdekes embert, gyönyörű helyeken jártam, és a nyelvtudásom is bővült. A szülőhelyemen 5, vagy hat évet tartózkodtunk. Aztán amint nem voltam már olyan kicsit, és végigtudtam ülni hosszabb utazásokat is, jött a költözés. Barátok terén, tényleg nem volt túl jó, de megszoktam. Most pedig, itt leszek egy darabig, lesz időm barátkozni.*
Mondja Noelnak. Kicsit talán bő lére eresztette a mesélést, de sajna, ha egyszer elkezd beszélni, olyan témával kapcsolatban amiről tud beszélni, akkor nehezen áll be a szája.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Dec. 10 2009, 23:52

-Elfoglalt fickónak tűnik, de ha nagyon versenyezne a diákokkal, kenterbe verne még mindig mindenkit, azt hiszem. Esetleg ha úgy adódik, majd megkérdezem tőle, ám lehet, elküld melegebb éghajlatokra.

*Megnézne egy ilyen versenyt, kíváncsi lenne rá, ki nyerné meg. Minden bizonnyal vagy egy deviáns srác, vagy pedig a diri. Más nem győzhet, ez egészen biztos, azért tanár létére csak jobban tudja, mit rejtenek a falak, vagy a birtok. Nem siet, ráérősen sétál Samantha mellett, nem rohanni mennek, csak körbenézni. A Francisra vonatkozó kérdésre ismét elmosolyodik, végül bólint.*

-Kaptam. A magántanáromtól, Raultól, mikor még kicsi voltam. Mivel mindig a nyakán lógtam és látni akartam, mit csinál, ki kellett találnia valamit, ami leköt. Eredeti, több mint 200 éves, és így tudtak lefoglalni, így nem voltam örökösen láb alatt. Más története nincs, nem tudom, kié volt.

*Nem érdeklődött, soha nem kérdezte meg, egyszerűen elfogadta azt, hogy van, és az övé. Azóta viszi és ápolja rendszeresen, mert arra is szükség van, nem lehet csak úgy tulajdon. A kérdéshalmazért nem haragszik, ennyit ritkán kérdeznek a koponyájáról, de arra is jó ez, hogy felmérje, Samanthát tényleg nem zavarja, és nem nézi idiótának miatta. Hallgatja a lányt, egyáltalán nem találja idegesítőnek, hogy többet beszél, sőt.*

-Érdekes lehetett, én nem nagyon utaztam, Párizsban éltem végig szinte. Tudom, sok minden van, amit tényleg csak akkor élvezhet az ember, ha látja élőben, másképp nem. Szerencsés vagy, hogy ezt megtehetted, még ha ez azzal is járt, hogy barátokat nem nagyon tudtál szerezni mellette. Legalábbis tartósan. Talán van olyan, akivel a mai napig levelezel, vagy találkozol?

*Érdekli, hogy ezt így meg lehetett-e oldani vagy sem, esetleg Samanthának igénye sem volt rá? Majd kiderül, már ha a lány egyáltalán hajlandó erről beszélni, és nem elutasító. Megáll a lépcsőnél, döntsön ő, merre szeretne menni, csupán kérdőn pillant rá, mint aki azt kérdezi, hogy felfelé, vagy lefelé?*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Pént. Dec. 11 2009, 18:25

-Lehetséges. De ki tudja, lehet akad olyan diák, aki még az igazgatónál is jobban ismeri a helyet. Leginkább olyan személyt tudok elképzelni, aki szeret bújkálni.
*Vélekedik hangosan. Ő is szívesen megnézne egy ilyen versenyt. Megnézné, ki nyerné. Az igazgató, vagy esetleg egy ügyesebb diák? Jó kérdés.*
-Érdekes sztori azért ez is. Nem semmi kis magántanárod volt akkor neked. Nem sűrűn osztogatnak a gyerekeknek koponyákat hogy lefoglalják őket. Különleges.*Mondja. Ez a legmegfelelőbb szó szerinte. Végülis, tényleg, kinek jutna eszébe egy gyereknek egy koponyát.*
-Hát igen, szerencsés. Részben. Igaz, hogy vannak dolgok, amik akkor a legszebbek ha élőben látja az ember. Persze azért akadnak kivételek. De ennek a költözködés dolognak ugyanúgy voltak előnyei, mint hátrányai. Nem sok barátot szereztem. És igen, van olyan akivel még mai napig tartom a kapcsolatot. Nem is egy. Őket még a szülővárosomból ismerem. Mi négyen voltunk a környék rosszaságai. Velük azóta, is levelezek, meg néha találkozunk is. Bár nem valami ritkán.
*Válaszolja Noel kérdésére.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Pént. Dec. 11 2009, 19:20

-Passzolom, tényleg nem tudom, aztán az is lehet, pont a diri okozna meglepetést nekünk.

*Nem mondhatná, hogy meglepődne rajta, hiszen ki tudja, merre jár az öreg, ha éppen nem látják? Az is lehet, hogy tele van a kastély titkos folyosókkal, amiket csak ő ismer, más pedig nem, mert még nem fedezték fel őket. Az is megérne egy kutatómunkát, annyi szent.*

-Érdekes? Miért? Raul sokat tud, szinte tőle tanultam mindent, és teljesen természetes volt az, hogy ilyet kapok. Ő nekromanciával foglalkozik, és az engem is érdekel.

*Persze, hogy nem érti, mi ebben a furcsa, hiszen ebben nőtt fel, ebben élt, így számára evidens dolog volt, hogy ilyesmivel játszik, nem mással. Mivel mindig láb alatt volt szó szerint, jobban ismeri a csontokat és halottakat, mint a kortársai, vagy sok más ember. Ő örült a koponyának, olyan volt, mintha hatalmas kincset kapott volna, és szeretettel ölelte magához, hurcolta mindenhová. Igaz, emiatt nem lehet azt mondani, hogy kevésbé lógott Raul nyakán, de ha feladatot kapott, akkor órákig is elbíbelődött Francissal.*

-Sok munka van vele, mert ápolni kell, hogy így nézzen ki, ne sérüljön könnyen, és ne menjen tönkre.

*Napi szinten is több óra, de ha a nagy generált végzi, akkor rámegy a fél napja is. Ezzel tényleg le lehetett kötni a figyelmét, mert félvállról venni nem szabadott, és nem is szabad. Ez is az élete részévé vált, enélkül már nem is tudja, mihez kezdene.*

-Mint mindennek. Valamit valamiért, ez örök igazság, és te ha nem is teljesen önszántadból, de feláldoztad a barátokat azért, hogy utazhass, olyat láss, amit más nem. Az jó dolog, ha nem fordultak el, hanem megértették és még mindig igénylik a társaságodat. Tényleg szerencsés vagy, Samantha.

*Még mindig várja a döntést, és ha a lány nem mutat egyik irányba sem, akkor el fog indulni. Egyelőre még vár, hiszen úgy illik, hogy a hölgy hozza meg a döntést, és ne ő kényszerítse rá az akaratát. Neki mindegy, merrefelé mennek, mindkét utat ismeri… nagyjából.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Pént. Dec. 18 2009, 00:17

*Jól gondolja valószínűleg Noel. Biztos tudna meglepetést okozni nekünk a mi drága jó igazgatónk. Ki tudja milyen rejtett folyosókról, és búvóhelyekről les például a szabályszegő diákokra.*-Nem is az hogy érdekes. Csak kicsit szokatlan. Neked lehet nem, nekem viszont igen. De szerintem nincs semmi kivetni való benne. Egész eredeti ahogy egy koponyával a kezedben mászkálsz itt fel s alá.*Mondja s még egy mosolyt is megereszt hozzá. Egész jópofának találja ezt az egész koponyás dolgot.*-Akkor ha jól sejtem rengeteg időt áldozol rá. Na ezért nem irigyellek. Én biztos megunnám egy idő után. Nem igazán tudok huzamosabb ideig egy dologgal foglalkozni.*Magyarázza a fiúnak.*-Am, ha neked is jó, részemről mehetünk mondjuk lefelé.*Teszi még hozzá, mikor látja hogy a fiú arra vár, hogy most merre menjenek.*-Persze csak ha neked is megfelel.*Mondja még végül.*-át igen, mondhatjuk hogy szerencsés vagyok. De végülis már megszoktam, és megszerettem, ezt az életet. Máshogy már biztos nem tudnék élni. Nekem az túl szürke unalmas, és egyhangú lenne.

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Pént. Dec. 18 2009, 17:54

*Azért szöget üt a fejébe, hogy hol lehetnek titkos kis folyosók és átjárók, egyszer tényleg nem lenne rossz ezeknek is utánajárni. Akár rövidítés lenne, már meg is éri, nem kell lépcsőzni, nem kell kerülni, lehetne egyszerűbben is közlekedni. Ezt feljegyzi magában, amikor kedve szottyan rá, majd körbenéz, hátha rálel néhányra, és kideríti, hova is vezet. Samantha indoka érthető, sokak számára szokatlan a mániája, de emiatt nem ítél el senkit. Más világból jöttek, más múlttal rendelkeznek, így ebben nincs semmi megbotránkozó.*

-Igazad van, sokak számára valóban az, nekem nem, hiszen ebben nőttem fel, természetes, hogy ő van. Nehezen fogadják el, vagy éppen ferde szemmel néznek rám emiatt, ezt is tudom, megszoktam az évek alatt. Jól sejted, valóban időigényes, nem két perc, sőt órák kérdése a napi ápolás is, mert erre szükség van, hogy megőrizzem az állagát. Hetente egyszer szoktam úgynevezett nagygenerált végezni, az szinte fél napomat elveszi, de nem, nem unom, talán azért, mert az életem része.

*Szó szerint, mióta az eszét tudja, azóta csinálja, így nem érzi tehernek, sosem érezte, élvezi is. Ahogy más néha kimossa a kabaláját, ő úgy gondozza Francist. Kisállata nincs, nem is volt, de így ideje sem lett volna rá, hiszen a koponya kényes darab, nem fér bele. Nem is vágyott rá soha, hogy egyszer legyen, annyira örült Francisnak is, mikor megkapta. Valahogy természetesnek vette, hogy koponyát kapott, és nem mást, nem is kérdezett semmit, nem követelt, egyszerűen boldog volt, és úgy szorította magához, mint más a maciját.*

-Az azt jelenti, Samantha, hogy még nem találtál olyan elfoglaltságot, ami leköt, ennyi az egész. Próbálkozol, vagy próbálkoztak nálad, de nem találták el. Hidd el, ha egyszer olyan dologba fogsz, ami tényleg érdekel és lenyűgöz, képes leszel órákon keresztül csak azzal foglalkozni hosszú-hosszú évekig. Lefelé? Rendben, menjünk arra.

*A lányt elnézve egyértelműnek tűnik, hogy még keresi azt, ami tényleg foglalkoztatná és nem csupán napokra. Ezen elmosolyodik, hiszen nincs egyedül, nagyon sokan járnak hasonló cipőben még, de előbb-utóbb csak rájönnek, mit is szeretnének. Amikor Samantha dönt, akkor mosolyogva bólint, és lassú léptekkel indul meg lefelé, neki megfelel, nem volt konkrét célja.*

-Ez sokat számít, ám ha ennyire az életed részévé vált, gondolom, akkor ilyen irányba szeretnél majd elindulni, nem? Olyan területen, ahol az utazás kritérium, igaz? Az ereklyevadászat az ilyen például.