Első emeleti folyosók

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Dec. 19 2009, 00:08

*Néhány pillanatig ő is elgondolkodik, hogy vajon miféle rejtett, titkos folyosók lehetnek. Hová vezetnek, ki tud róluk. Egyszer nem lenne rossz esetleg megkeresni néhányat már ha van. Jól jöhetnének, egy egy alkalommal. Amit Noel mesél a koponyáról, arról hogyan ˝gondozgatja˝ érdeklődve hallgatja.*
-Hát igen. Még igazándiból nem találtam olyasmit amivel lekötném magam. Bár, akad egy két dolog. Táncolni szeretek, olvasni, és íjászkodni. Ezeket már egészen régóta csinálom, és még nem untam meg. A nyáron pedig, mikor egy kis időre hazamentem, akkor gitározni tanultam. Több, kevesebb sikerrel. Az is nagyon tetszik. Szóval le tudom én magam azért kötni, de vannak időszakok, mikor még ezekkel se.
*Magyarázza Noelnak, miközben lefelé tartanak az első emeletről a lépcsőn. Közben azért a nagy magyarázás közben figyel a lába elé is, mert nem szeretne orra bukni.*-Igeen, gondoltam rá. Bár még nem igazán gondolkoztam ezen, de szeretnék utazgatni továbbra is. Hogy milyen helyekre, az meg még majd eldől. Te mivel szeretnél foglalkozni? Nekromanciával esetleg mint a magántanárod? Vagy valami mással?
*Kérdi érdeklődve. Közben, ha leérnek a lépcső végére, akkor rátérnek a földszinti folyosóra, hacsak Noel nem mond mást.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Jan. 06 2010, 21:06

*Rufus jön erre, nem tudja, hogy miért jött a folyosóra. Főleg az első emeletire, de azt tudja, hogy merre kell sétálnia ahhoz, hogy a szobájába menjen. De ő ahelyett, hogy kapkodná a lábait, hogy hamar letudjon piheni, inkább lassan sétál néha megáll, hogy gyönyörködhessen a fal rejtelmeiben, néha úgy elgondolkozik, hogy majdnem hasra esik a járólapban.*
~Minek jöttem én ide? Mindegy tök jó ez a folyosó, és amúgy is már elég rég voltam itt, úgyhogy egy kicsit bámészkodok majd utána felmegyek a szobámba.~*gondolja magában és elkezdi nézni a plafont a falant és mindent ami körülötte van.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Jan. 06 2010, 21:21

*Jessica utoljára körülbelül a bál idején volt kint azóta kicsit hanyagolta a témát, inkább pihizett a szobájában, rajzolgatott, házit írt, meg ilyesmik. Szóval épp itt volt az ideje, hogy kimozduljon. Mivel nem szándékozott kastélyon kívül tartózkodni, ezért csak a benti hőmérsékletnek megfelelően öltözött fel. Egy kék koktélruhát választott, hozzá természetesen egy kék topánkát, egy ezüst csöngős fülbevalót és egy enyhe kékes szemhéjpúdert, az arcpír, spirál és szemceruza mellé, meg persze egy kis szájfényt.*
-Idefigyelj, na idefigyelj,
El kell mondanod, amit érzel
Ne menekülj, ne hagyj egyedül
Én az igazat akarom, értsd meg
Idefigyelj, hát idefigyelj
Rád ha érdemes, szívesen várok
Mert én csak egy…mert én csak egy szerelmes lány vagyok.*Énekli nagyon, nagyon halkan a dalt, sőt néha inkább csak halkan dúdolgat, miközben az első emeleti folyosókra téved. Nem tudja miért jött erre, valami megérzés vagy valami ilyesmi. És igen, a megérzés be is jött.*~Vajon kicsoda?~*Teszi fel a kérdést magában, amikor meglát egy fiút a folyosón... halkan lépked közelebb, nehogy megzavarja a nagy bámészkodásban. Még mindig halkan dúdol, majd csak egyre közelebb lépked.*
- Rufus!*Kiáltja el magát, mikor felismeri, s elkezd felé szinte szaladni. A fiú nyakába ugrikl, márha az elkapja, ha nem akkor csak megáll előtte és kicsit lihegve, boci szemekkel pislog rá.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Jan. 06 2010, 21:45

*Rufus hall valami halk éneklő hangot, bár a szöveget nem tudja kivenni, hisz nincs olyan közel az eladó, hogy hallja is, hogy miről énekel, meg őt most amúgy is más foglalja le.*
~Fiatalok! Bárcsak nekem lenne ilyen jó hangom! Na, mindegy inkább nézegettem ezt a falat és lassan megyek is tovább.~
*majd mikor meghallja, hogy valaki az ő nevét mondja ki, ill. kiáltja akkor felkapja a fejét és a hang irányába néz, még ideje se volt, hogy köszönjön, már a nyakában van egy ismerős lány akit Rufi sikeresen elkap.*
-Szia Jessica, hát te voltál az akit hallottam énekelni?*kérdezi a lánytól, majd megcsókolja.* Nagyon örülök, hogy újra láthatlak, annak még jobban, hogy újra megcsókolhatlak.*majd térdre borul a lány előtt, de nem azért hogy megkérje a kezét, ahnem azért, hogy énekeljen neki.*
-Bár az éj sűrűjén
ezer rémkép vesz körbe,
bírnom kell - Ő érte!

Sorra életre kél,
minden vérszívó, vad démon,
minden árnyék veszély.

Győznöm kell, lélekkel!
Bármi vár,
hullhat vérem, nem nagy ár -
ő érte!
Innét már nincs más út,
lépjek bár a semmibe,
szívem hajt érte!

Minden vágy eggyé vált,
Tűnő emlék az otthon,
Hozzá fűz szerelmem.
És ha Őt nézem én,
Minden félelem csak látszat
És az érzés, mi győz.

Szívem már oly erős,
Tűz és elszántság járja testem át -
Ő érte.
Minden vészt állnom kell,
Míg csak biztos révbe érünk -
Őt kell védjem.

Szív és ész
tettre kész!
Érted győztem le önmagam
is én - csak érted!

Semmi nem gyűr le már!
Itt vagyok, csak bízz bennem!
Én nem hagylak el!
Lesz erőm, lesz hitem!
Bátran áldoznám fel most mindenem -
Te érted!

Folyjon vérem,s ha kell,
vesszek el, hisz végzetem:
szeretni téged.

Jessica!
*majd mikor befejezte az éneklést a lány szemébe néz és mégegyszer megcsókolja.*
-Most már tudod, hogy mit érzek IRÁNTAD?*kérdezi a lánytól.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Jan. 06 2010, 21:59

*Igazán örül a fiú reakciójának, meg főleg annak, hogy elkapta és nem a padlón landolt. A csókokra csókkal válaszol természetesen, majd kissé kíváncsian pislog a fiúra amikor letérdel elé, de Jess nem mozdul, megvárja, hogy mi sül ki a dologból, hát nem torta az egészen biztos, de nem bánja:D Miután Rufus elkezd énekelni neki, figyelmesen hallgatja, s mikor a dal végére ér, a újabb csókot kap, majd egy kérdést, akkor hirtelen megszólalni sem tud.*
- Öhm, kö-kö-köszö-szönöm.*Dadogja végül ki, teljesen elpirult zavarában, ilyen "bókokat" még sosem kapott senkitől éppen ezért nem is igazán tudja hogyan kezelje a helyzetet, de azért megpróbálja a lehető legjobban, és hogy a fiú kiigazodjon rajta. Így hát megfogja a kezét és elhúzza őt az egyik padhoz, majd saját maga helyet foglal.*
- Igazán kedves. *Egy nagy puszit nyom az arcára, majd ismét hallgat, nem igazán tudja mit csináljon.*
- Egyébként mi újság veled?.*Teszi fel pár perc csönd után kérdését.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jan. 07 2010, 01:21

*Rufus az éneklés után mást várt pl.: egy pezsgőt, vagy egy ügye voltál. De semi, csak egy köszönöm, meg egy igazán kedves mondattal dobja meg őt a lány. De nem lesz mérges emiatt Rufi. Leül a padra és válaszol a lány kérdésére.*
-Semmi. Veled? Nem si tudtam, hogy Koni barátom prefi lett. Csak pár napig zárkóztam el a sulitól és ilyenek történnek, bár örülök neki.*moindja a lánynak majd mosolyog az újdonságra.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jan. 07 2010, 22:18

//olvadás van//
*Az utolsó dal, amit a fiú énekelt kissé lesokkolta, persze nem azért mert nem volt szép, vagy nem volt jó az előadásmód, csak egyszerűen nincs hozzászokva az ilyen helyzetekhez, és így belegondolva talán sértő lehetett a fiú számára, vagy talán félre érthette a reakcióját. Szóval miután válaszolt az általa feltett kérdésre, s még hozzáfűzött pár dolgot, a lány nem az iránta irányuló kérdésre válaszol elsősorban.*
- Visszatérve az énekre, ne érts félre, nem azért nem ujjongtalak körbe mert nem tetszett, hanem azért mert nagyon is tetszett, és úgy hirtelen nem tudtam kifejezni se a gondolataimat, se az érzéseimet, de nem is beszélek többet a bénázásomról, csak még egy dolgot a történtekkel kapcsolatban, vagyis inkább egy választ. Én is szeretlek.*Immáron szélesen mosolyog, ahogyan szokott, s egy nagy cuppanóst nyom Rufi pofijára.*
- Egyébként velem sincs semmi érdekes, és engem kissé meglepett a dolgot, sőt először kicsit meg is ijesztett, de szerencsére utána közölte, hogy nem a szigorúságáról lesz híres, vagy hírhedt.*Levegővétel.* Szerencsénkre*Vigyor.* Mindenesetre én is örülök neki, bár nem lehet valami könnyű nem szigorú prefinek lenni, legalábbis szerintem... a középutat megtalálni nehéz, és nem csak ott, máshol is. Na de elég a bölcsességekből, mit szólnál, ha elsétálnánk a télikertbe? Ezen az emeleten van valahol, bár a pontos helyét nem igazán tudom.*Kicsit elhúzza a száját, mintha gondolkodna, közben persze folyamatosan a fiúra pislog.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Jan. 07 2010, 22:34

*Rufus végig hallgatja Jess mondani valóját és picit meglepődik.*
-Értem, amúgy köszönöm! Csak most hirtelen meglepődtem, mert nem tudtam, hogy hogy jött ez ide.*mosolyog a lányra, majd a puszitól elpirul egy kicsit.*
-Hát remélem is, hogy nem lesz szigorú prefi.*mondja mosolyogva.*
-Hát elsétálhatunk, bár már én se nagyon tudom az utat, de hátha nem tévedünk el.*nevet a lányra, majd feláll és ha lány is feláll, akkor indulhat a séta a Télikertbe.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Hétf. Jan. 11 2010, 22:17

*Pislog nagyokat, ahogy kiosztják a térképről. Dede hát ő még csak pár hete jött. Kicsit elszégyellve magát hajtja le a fejét, mikor az órárajárás kerül szóba. Valójában eddig csak egy órán volt.*
-Bocsánatot kérek a tiszteletlenségemért. Nem akartam kérdőre vonni a tudását, rosszul fogalmaztam.
*Nem néz a férfire, tudja, hogy roszul fogalmazott. Pedig hányszor elmondták neki, hogy tanuljon meg beszélni. Csendben lépked a tanár mellett. Körbe-körbe néz, miközben rálép a lépcsőre, és megtorpan. Becsukja a szemét, és fülel. Halk motoszkálást hall az első emeleti folyos felöl. Izgatottan fordul Owain felé.*
-Tetszett hallani, arra van Süni.
*Majdnem pattog, és megszaporázza a lépteit, közben válla fölött visszafordulva hallgat. Nem, nem fog elesni, nem ügyetlen, már öt ées kora óta nem esett el, akkor is csak azért mert Daeron viccből kicsit meglökte, de utána csak nevettek. Az emlékre elmosolyodik, és visszavág.*
-Valóban, de leginkább meghúztam magam a sötétben, és nem sokat érintkeztem emberekkel. Ezért vagyok kicsit gyer....
*Hatalmas puffanás, és csilingelő kacagás. Nadia elesett ahogy a lépcsőn futott felfelé. Gyorsan felpattan, és nevet tovább.*
-Jóhól vagyohok.
*Reflexszerüen mondja, majd abbahagyja a nevetést, és figyelmesen hallgat.*
-Értem. Az tök jó lehet, ha van gyereke. De biztosan nehéz is. Az a folytonos aggódás, meg féltés. Bár honnan is tudnám, nincsennek is igazi szüleim.
*Egy csöppnyi gúny van csak a hangjában, majd inkább csendben sétál tovább. Oldalra fordulva boldog mosoly terül szét az arcán, és odaszaladva az egyik ablakhoz, felkapja az állatkát.*
-Megtaláltuk, tanár úr, megtaláltuk. Süni bemutatom Owain professzort, Owain professzor, ő itt Süni.
*Megvan a bemutatás is, Süni a zsebbe, de előtte puszi neki, majd indul is tovább.*
-Professzor, akkor most tetszik is menni?
*Lebiggyeszti a száját, semmiképp nem akar egyedül maradni. Lehajtja a fejét, és Sünit kezdi el simogatni.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Kedd Jan. 12 2010, 18:24

- Nem probléma, már megszoktam....
Megszoktam, mert mindig akad egy két diák, akinek hamarabb jár a szája, mint az esze, s ha így tesz, akkor bizuony olyat is kimond, amit nem akar. Hogy a szőke leányzó idetartozik-e vagy csak lányos zavarában kavarodik bele a szavakba azt már én nem tudhatom.
- Tetszett vagy sem, hallottam...
A hang irányába fordulok, hogy a lányt követve megkeressük a sünt. Mikor látom, hogy megbotlik ösztönösen kapok utána, hogy ne üsse meg magát nagyon, így azonban derekát átölelve segítem fel, majd ellépek tőle, hallgatva nevetését.
- Örülök, hogy jól van, de ön valóban kissé gyerekesen tud viselkedni, ami ellen tennie kellene, vagy tévedek?
Bármennyire bájos is ez a gyerekes viselkedés, sehogy nem illik a szép, felnőttes archoz. Az viszont, hogy kíváncsi mindenre, már érthető számomra. Egyre inkább érthetővé válik. Hisz egy gyerek abból tanul, hogy kérdez, s arra válaszokat kaő. Amint ezt végiggondolom, s összekapcsolom ama kijelentésével, hogy árvaházi, már minden másképp alakul bennem is.
- Valóban nehéz a folytonos aggodalommal együttélni, de kérdem én...csak vérszerinti szülők aggódhatnak egy gyermekért annyira, hogy bármit megtegyenek érte?
Bízom abban, hogy csak álca a gyerekessége, s pontosan érti mit mondok. Érti, hogy ő érte is aggódhat valaki, aki ha nem is szülő anyja, mégis nagyon szeretjheti még ha csak nevelője is.
Micsoda szinpadias bemutatás...
- Üdvözlöm kedves Süni!
Fejet hajtok az állat felé, most sem feledve a modoros, mogorva viselkedésemet, s bár úgy tűnik belemegyek a játékba ott érezhetőa szarkazmus hangomban most is. Nem tudom levetni magamról eme pajzsot, mely megvéd attól, hogy közel engedjek magamhoz könnyedén bárkit is.
Felvonom szemöldököm, mikor a lány zsebébe csúsztatja a sünit, s kérdő pillantást vetek felé.
- Miért rejti a zsebébe? Nem csoda ha megszökik...a sün a természetben érzi jól magát, s nem kegyed zsebében.
Indulnék már visszafelé, s teszek is pár lépést hátrafelé, mikor a lány csüggedő arcáról le tudom olvasni, hogy bizony nem szeretné ha itthagynám, s meg is erősít ebben szavaival.
- Szeretnék...fáradt vagyok kisasszony...és nem is tudom hogyan tudnám én önt szórakoztatni.

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szer. Jan. 13 2010, 22:06

*Csak egy pillanatra ugyan, de összerándul, nem szereti ha hozzáérnek, még ha az segítség is. Egy kissebb mosollyal köszöni, meg, többre nem futja. Talán igaza van. Valóban gyerekesen viselkedik.*
-Igaza lehet. Valóban nem jó, ha az ember tizenhét éves suhancként még gyerekes. És valóban tennem kellen ellene, de valahogy nem megy. Túlságosan belémékelődött. Tudja, mióta újra a bátyámmal vagyok, úgy érzem senki nem vesz komolyan. Persze tudom, érzem, hogy Dé szeret, de mintha kételkedne bennem. Lehet én vagyok hülye, bocsánat a szóhasználatért, és nem így van. Bocsánat, túl sokat fecsegek magamról.
*Sosem szeretett magáról beszélni, most valahogy mégis egyre többet mond. Magát átölelve gondolkodik, mikor meghallja Owain mondatát. Sokáig nem válaszol, csak néz maga elé, és szinte látszik a szemén, hogy dolgozik az agya. Értelmes lány, csak egy maszk ez a játékosság. Persze ha elengedi mgát, akkor nagyon életvidám, de kevesen látják az igazi énjét. Lassan felnéz Owainra, és tekintete értelmet sugároz.*
-Valóban, nem csak vérszerinti szülők aggódhatnak a gyerekükért. Uganakkor vannak olyan vészerinti szülők, akik szinte nem is foglakoznak a gerekeikkel. Ne értsen félre, az én szüleim nem ilyenek voltak. Ugyanakkor, én sosem érzékeltem, hoy aggódott volna értem bárki is. Senki nem áll hozzám annyira közel, hogy tujda milyen vagyok, talán csak Daeron.. Nem tudom, sosem gondolkoztam még el ezen.
*Fejét oldalra dönti, és úgy mered előre. Egy kicsit felnevet, ahogy a tanár üdvözli az állatot, ugyanakkor kiérzi a szarkazmus. Nagyon tiszteli az olyanokat, akik tudnak így beszélni. A kérdésre rögtön hevesen elkezd magyarázni.*
-Mikor találtam, épp aludtam a mezőn, és belemászott a zsebembe, úgy leltem rá, meg is szúrt rendesen, aztán mikor hazavittem, a zsebembe rejtettem, és onnantól kezdve mindig ott alszik, meg ott tölti ideje nagy részét. Nem bántom ezzel, tudom, ha el szeretne menni, el tudnám engedni. Igaz, sokáig sírnék utána, de ettől függetlenül tudom, hogy akkor neki jobb lenne kint a szabadban. De eddig még nem szeretett volna elmenni.
*Mondandója befejeztével megajándékozza a tanárt egy ragyogó mosollyal, ami le is hervad az arcáról. *
-Akkor nem szeretném, hogy miattam ne tudjon pihenni. Elszórakoztatni nem kell, elvagyok én magamban is, de akkor elengedem a professzrurat, mert látom, hogy fáradt. Jó éjszakát! Remélem még találkozunk. Persze, ha szeretne maradni, akkor annak örülök.
Újjabb mosoly, és félredöntött fejjel, érdeklődő szemekkel várja a választ.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Pént. Jan. 15 2010, 20:32

Érzem azt a rezdülést. Apró jele lehet az annak, hogy bántották, vagy fél attól, hogy bántani akarják. Az ember ösztönös reakciója erre, hogy védekezik. Nem sok közöm van hozá, így csak hakan elnézését kérem, hogy aztán hallgassam szavait.
- ...hát igen, ha túl sok gyerekes megnyílvánulása van, azzal eléri, hogy ne vegyék komolyan. De szerintem aki megismeri rájön, hogy belül ön is sokkal több már egy kisgyereknél. Sem önt, sem Daeront nem ismerem annyiraa, hogy következtetni tudjak kettejük kapcsolatából, vagy akár külön-külön személyiségéről, de nem hiszem, hogy fivére bölcsebb lenne mint ön.
Azon, hogy most sokat beszél önmagáról halványan elmosolyodok, majd visszakerül arcomra a mogorvaságom.
- Talán mert nem enged magához közel senkit. Erre még nem gondolt? Meg kellene valakinek nyílni, valakiben megbízni, ahoz, hogy az viszonozni tudja először a bizalmat, majd aztán a tiszta szeretetet.
Mondom én..."Bort iszik, és vizet prédikál" tipikus esete....hogy van-e valami különbség az ő, és az én álcám felvonása, s a bezárkózás között, az ebben az esetben lényegtelen.
- Kisasszony, ne kételkedjen magában. Ahogy hallom szavaiból ön igazán értelmes leányzó. Biztos vagyok benne, hogy megállja a helyét a nagyvilágban.
A süni története elég érdekesnek tűnik számomra. Valahogy az az érzésem az állattal kapcsolatban,,, hogy azt emberek nevelték fel, majd szabadon eresztették, s Daia mellett lelte meg megnyugvását, és az emberi közelséget, gondoskodást.
- Ezek szerint ő talált magára. Vigyázzon rá!
Mármint a süni vigyázzon a lányra....
Szemébe nézve azt olvasom ki tekintetéből, hogy szeretné ha maradnék, így ledobom a kabátomat a lépcsőre úgy, hogy mindketten elférjünk rajta, s leülök rá, majd megütögetem magam mellett a lépcsőt, hogy csatlakozzon hozzám ő is.
- Ha már elérte, hogy maradjak, üljön le legalább!

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Jan. 16 2010, 11:55

*Észreveszi a halvány mosolyt, de most nem teszi szóvá, csak elraktározza magában, hogy Owain ilyet is tud. Egy kicsit lehajtja a fejét. Nem engedne közel magához senkit? Dehogynem, csak idő kérdése míg mebízik valakiben.*
-Dehogynem engedem közel magamhoz az embereket. Csak kicsit hosszú ídő mire képes leszek bízni valakiben, és addigra az illető megun, és elmegy. És ugyanez a következő embernél is. Próbálok kicsit nyíltabb lenni, de nem tudom, hogyan kezdjek neki. Mindenkivel akivel találkozom, osszam meg a legféltetteb titkaim. Az szerintem nem nyíltság, hanem hülyeség, igaz?
*Most ő tett fel kérdéseket, bár inkább eldöntendőek. Arra, hogy ne kételkedjen magában, csak halványan elmosolyodik, és nagyon halkan szinte suttogva szólal meg.*
-Azt hiszem, nem megy. Bár megpróbálhatom.
*Nem biztos benne, hogy meghallotta, de reménykedik. Hogy miért, maga se tudja. Csak figyeli Sünit, ahogy érdeklődve kikukucskál a zsebéből, ezért leteszi a földre, hadd szaladgáljon egy kicsit. A "Vigyázzon rá" mondatra kicsit felhúzza a szemöldökét. De tud magára vigyázni. Még sosem esett le fáról, nem fulladt vízbe, csak néhányszor. De tehet ő róla, hogy nem tud úszni?*
-Szerintem vigyázni fog rám. Legalábbis remélem.
*Egy mosoly kíséretében csüccsen le a kabátra, majd lábait kinyújtja, és érdekldve néz fel Owainra.*
-Tudom, hogy nem szabad személyese kérdeznem, de egyből kettőt is felteszek. Ne tessék megharagudni, jó? A Profeszor úrnak vérszerinte gyermeke van? És ha nem, nehéz volt megbízni benne?
*Hadarja egy szuszra, majd vesz egy nagy levegőt, és a levegőben elhúzza a kezét szája előtt, jelezve, hogy nem kíván több személyes kérdést feltenni. De erre tényleg kíváncsi. Mert ha tapasztalatból eszélt, akkor segíthet neki, hogy könnyebben bízzon meg emberekben.*

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Pént. Jan. 22 2010, 22:54

- Istenek mentsék meg attól, hogy minden titkát elmondja bárkink is. Teljesen sosem szabad kiadni magát senkinek sem. Legalábbis nekem ez a véleményem. De bizalmat csak akkor nyer, ha ad is, így ki kell válogatnia, hogy mit mondana el magáról, és mit nem, egy-egy embernek. Az, aki nem tart ki ön mellett, akinek nincs elég türelme, nem is lenne igazi barátja. Előbb-utóbb azonban ön is megtalálja azt, akiben bízhat.Lehet, hogy barát, lehet, hogy több lesz annál.
Meghallottam. Elég jó a fülem, tudtommal jobb egy átlag emberénél, így aki mllette ül, még ha halkan beszél is, nem okozhat gondot nekem.
- Na mondom, hogy bízzon magában! Először is ne suttogjon. Elvégre kegyed egy lány, a szájában a fegyvere. Nyissa ki bátran, ha mondandója van. Első lépésnek tökéletes megoldás, aztán meg szépen lépésenként haladva.
A süni orrocskáját megsimogatom, ahogy szaglászva kidugja a lány zsebéből, majd figyelem, ahogy lábaival kopogtatja végig a folyosó kövét. figyelem, mert ha megint lelép, akkor kezdhetjük előről a kutatást, és valahogy jobb itt beszélgetni, mint császkálni fáradtan.
- Ez tényleg elég személyes, de ha már feltetted válaszlok rá. Nincs vérszerinti gyermekem, de remélem majd lesz valamikor. Örökbe fogadott fiam van, akivel valami okból hamar megértettük egymást. Talán azért, mert sokmindenben hasonlít rám. Szerintem ismered is őt. A ti karotokhoz tartozik. Egyrészt azonban sajnálatos, hogy nekem kell az apjának lenni persze, mert jobb lenne, ha a vérszerinti szüleivel lehetne, bár ez sem mindig igaz. De miért érdekel a magánéletem?
Komor arcom most is magmarad, de hangomon érezhető, hogy nem vagyok kőszívű, ha annak tűnök is olykor.

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Pént. Jan. 29 2010, 22:32

*Lehajtott fejjel, kicsiket bólogatva hallgatja, de nem tudja hogy kezdjen neki. Felemeli a fejét, és nagy zöldeskék szemeit ráfüggeszti Owainra.*
-Ez így mind szép meg jó, de ott vagyok elakadva, hogy hogyan válogassam ki?
*Válaszokat, esetleg segítséget nem vár, amolyan költői kérdés volt, meg majd Daeron segít. Ha nem szépkékszemek és meghatja. A gondolatra egy boldog mosoly kúszik az arcára, majd már egészen hangosan is kezd el beszélni*
-Akkor mesélek. Nem nem mesélek, inkább logikázok. Tehát ha hangosan beszélek, akkor több ember fog velem barátkozni? De eddig mindig azt mondták, ne kiabáljak, mert az azt jelenti, félek. Pedig nem félek semmitől.
*Teljesen magabiztos...Most. Lábait mosolyogva ütögeti össze, és nézi Süni hogyan rohangál egyik páncéltól a másikig. Ugyanúgy nem veszti szem elől ahogy Owain, nem akarja, hogy megint meglépjen. Meglátja, hogy egy ablak ki van nyitva, és sünök nem másznak Sünitől bármi kitelik, ezért gyorsan felpattan, és gyorsan bezárja. Visszahuppanva komoly arccal hallgatja a férfit, majd elgondolkozik.*
-És hogy hívják? Mert szinte még senkit nem ismerek, csak Edwardot. Hogy miért érdekel? Nem is tudom, talán mert olyan érdekes embernek látszik. De legközelebb, amit megígérek nem lesz, de ha mégis, üssön le, rendben?
*Teljesen komolyan beszél, de közben arcán ott virít egy tündéri mosoly, majd egy cseresznyét kivéve a zsebéből, odagurítja Süninek, hadd falatozzon egy kicsit.*
-És mit szeret csinálni szabadidejében? Ez ugye nem túl magánjellegű? Mert ha igen, akkor csöndben maradok, és maga kérdezhet. Úgy jó?
*Érdeklődő hatalmas szemek, angyali arc. Ez Nadia.*

///Bocsánatot kérek a késői válaszért.///

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Vas. Jan. 31 2010, 14:39

- Gondolja végig mik azok, amiket bárkinek el lehet mondani, mert attól még nem adja ki magát. Például most mi is beszélgetünk és elég sokat megtudtam önről, pedig nem ismer engem. Bennem miért bízik? Mi alapján döntötte el, hogy mit mondhat el, és mit nem?
Kérdésre kérdés a válasz, mint már oly sokszor, és célravezető is leggyakrabban. Ezzel lehet úgy segíteni, hogy önmagától jöjjön rá, mi is jó neki, és ne én mondjam meg, hisz nem lehetek a helyében, ahogyan senki más sem. Ahogy Daeron is csak tanácsot adhat neki, de attól még neki nem biztos, hogy nagyobb lesz az önbizalma.
- Egyrészt kisasszony, mindenkinek van legalább egy félelme. Ez egy alapvető emberi tulajdonságunk. Önnek is van, ha másnem most attól fél, hogy nem tud beilleszkedni ide. Másodszor nem azt mondtam, hogy kiabáljon, hanem, hogy ne suttogjon, merjen hangosan beszélni, mint ahogy most is megteszi, magabiztosan.
Milyen érdekes, valóban sokat megtudok róla, és mégis oly keveset. De nem is kérdezősködök, hisz ha szeretne valamit elmondani úgyis megteszi.
Kérdései miatt eszembe jutnak a nemrég történtek, a sok különös eset, amit áátéltünk együtt Eddel, ami elkomorít kicsit.
- Akkor van szerencséje már ismerni a fiamat.
Kicsit felháborodok azon, mikor arra kér, hogy üssem le, így felvont szemöldökkel meredek reá.
- Én nem ütök meg ok nélkül senkit, nőt meg még okkal sem, úgyhogy ne is gondoljon ilyenekre,még viccből sem! Ha olyat kérdez, amire nem szeretnék válaszolni, azt szépen meg fogom önnek mondani. Az viszont érdekelne, hogy miből gondolta, hogy érdekes ember vagyok?
Nézem, ahogy a süni eszegeti a cseresznyeszemet, majd hallgaom a kérdések további záporát.
-Szabadidőmben? Vadászni szoktam. De ez inkább olyan erdőjáró séta. Lassan én leszek itt az erdőkerülő, és vadőr. Nem volt még szerencsém összefutni az itteni hivatalos erdőőrrel.
Tényleg, ki is ő, mert nem ártana vele összefutnom, de majd, egyszer remélem sikerül.
Kérdezzek? Na azzal baj lesz. Nem vagyok egy szószátyár típus, így a kérdésekkel bajom van. De tud kegyed magáról beszélni kérdések nélkül is, azt hiszem. De ön is kérdezhet még, ha már úgy is ittragadtam az iskolában. Nem is nagyon akaródzik felállnom, legalább pihenek, és még valami hasznosat is művelek közben.
Mogorva arcomra nagyon apró mosoly húzódik, kezeimet felhúzott térdemre fektetem, magam előtt összefonva ujjaimat.

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Szomb. Feb. 06 2010, 18:40

-Talán....
*Kicsit bizonytalanul kezdi a mondatát, de aztán ránéz Owainra, és magabiztosabban fog bele újra.
-Talán azért bízom önben, mert segített megkeresni Sünit. Megnézhetnék valamit? Nyújtsa ki a markát, kérem.
*Ha a férfi eleget tesz a kérésének, beleteszi Sünit és rázárja a kezét.*
-Szúr? Mert ha nem akkor tényleg bízok önben.
*Biztosan fél valamitől. Csak nem tudja bevallani magának. Egyszerűen nem megy neki. Talán magától a félelemtől fél. Beilleszkedni? Azt még ráér. Felkapja a fejét. Tényleg Ed lenne Owain fia? Sosem gondolta volna. Kissé el is tátja a száját, de gyorsan észbe kap és elmosolyodik.
-Őt szeretem. Nagyon aranyos.
*Nagyban bóloat, és kicsire összehúzza magát. Nem akarta feldühíteni a férfit, csak egyfajta mondás.*
-Bocsánat nem akaratam.
*Csak hallgatja a válaszokat, miközben Sünit macerálja. Felteszi a térdére, és élvezettel nyomkodja az orrát. Tehát meséljen kérdések nélkül, meg kérdezzen.*
-Hát én Moszkvában szlettem. A szüleink nagyon rég meghaltak, és külön árvaházba kerültünk Daeronnal. De aztán őt adoptálták, és megkérte a mostai szüleinket, hogy engem is adoptáljanak. Egyszer elvisz vadászni? Jól áll magának a mosoly, többször mosolyoghatna.
*Olyan hirtelen vált témát, mint ahogy a hangulatai váltakoznak. Nagy szemekkel pilog fel Owainra, miközben Sünit böködi.

Tárgy: Re: Első emeleti folyosók Csüt. Feb. 11 2010, 13:40

- Ennyi miatt nem szabad bíznia bennem. Csak azért, mert egy kisállatot megkeresünk, még nem vagyok megbízható. Lehet, hogy volt ezzel valami célom, hogy közeebb kerüljek önhöz. Természetesen nem így van, de ez is megtörténhetne. De az emberekben kialakul valami belső sugallat, ami alapján el tudják dönteni, hogy valakiben bízik-e vagy sem.
Kinyitom tenyerem, mindkettőt, s belezárom a kisállatot. Nem szúr, de nem vagyok benne biztos, hogy azért mert bízik bennem az állat. Ismerem az állatokat, ösztönből tudom már, hogy hogyan kell megfogni egy ilyen kis lényt, hogy az ne féljen tőlem, s azt is tudom, hogy csak egy irányban szabad tüskéihez nyúlni. Az viszont tény, hogy az említett tudásnak, vagy netán a süni felé érezhető kisugárzásomnak köszönhetően nem gömybölyödik össze, hanem apró orrocskáját kifelé dugja ujjaim közül, keresve gazdáját.
Meglepetésekben nem szűkölködik ez a lán, ez tény. Haqllgatom, ahogy elmeséli életét, már ami eddig lezajlott, majd hirtelen témát vált, s még arra sem hagy időt, hogy reagáljak a halottakra.
- Vadászni? Nem is tudom. Ahogy én vadászok, az nem ilyen leánynak való. De egyerdei túrára szívesen elviszem, ha megfelel. Egyébként is gondoltam rá, hogy egy erdei túrát szervezek. Sokan még ki sem dugták az iskolából az orrukat az erdőbe, pedig igazán gyönyörű. Titokzatos, rejtelmes, és szép. De ha nem szeretne társasággal menni, akkor külön is megoldhatjuk, de az előzőt javasolnám inkább önnek.
Még jó, hisz éppn arról beszéltünk eddig, hogy társaság kellene neki, hogy tanulnia kel, hog kiben menyire bízzon meg, s ez csak akkor megy, ha emberek, tündék közé téved.
Még jó, hogy nem vagyok az a pirulós fajta, mert az, hogy megdicséri mosolyomat, zavarba is hozhatna akár. Így viszont nem, csak visszavonom az álarcomat, s ismét komoran nézek.
- Lehet, hogy jól áll, de nem hiszem, hogy többet kellene. Nem, az nem én vagyok.
Dehogynem, de ezt nem kell mindenkinek tudnia, elég ha én tudom, és azok, akik nagyon közel kerülnek már hozzám. Sünit közben elengedtem, térdemre csapok egyet, s felállok. Kezemet nyújtom a lánynak is, hogy felsegítsem.
- Ha nem haragszik meg rám, én most már tényleg visszavonulnék....

Gyorsan lépkedek a tanár mellett, nagy iramot tart, a lépcsőfokokat csak úgy szedi. Egy térképet nyom a kezembe, közben hallgatom a szöveget, amit mint ha csak könyvből olvasna. Kicsit elbambulok közben, de minden szavát tökéletesen értem. Hirtelen hátrafordította a fejét, majd megszólalt. Végighallgattam majd válaszoltam.
- Nincsen semmi kérdésem ezzel kapcsolatban, uram - mondtam, miközben fölfelé sétáltunk egy lépcsőn. Egy kicsit mogorván kérdezett, de ez nem zavart. Otthon már megszoktam.
- Viszont egy kérdésem lenne a tanárúrhoz - mondtam - ön mit tanít?

Oldalra lesve konstatálom, hogy az ifjonc bírja velem tartani a lépést. Bírnia is kell, hisz a toronyból minden nap leereszkedni, meg onnan vissza felkaptatni..Nem véletlen az, hogy én elkerülöm az épületet ha csak tehetem. Bár ez jobbára nem a lépcsők, hanem a puccosabb kinézet, már maga az, hogy ez egy kastély. Jó nekem az odúm.
- Mitológiák és Vallások másodéveseknek, ezen kívül Varázsfegyvertan és Rúnamágia az én tantárgyam. Mit fog felvenni? Ha jól tudom kapott tantárgylistát.
Kíváncsi szemekkel nézek rá. Vajon lesz-e általa egy új tanítványom, vagy művész lélekként Friminkához kerül? Bár így is összefuthatunk, elvégre elég sokat forgok az említett hölgy körül, aki a Táncmágiát műveli magas szinten.
- Fent, a szoba falán talál majd egy házirendet, de pár szóban azért elmondom. 1 év alatt este 11 után nem jöhet ki a hálókörletéből, annak csevegőjéből. Órákra egyenruhában illik megérkezni, és nem árt a pontosság. Egyenruhaként a karunkhoz igazodó talárt kap. Az iskolában tilos használni mindenféle harci eszközt. Bizonyos termekbe csak korlátozott bejárás van, órákon, illetve külön engedéllyel.
Haladunk fölfelé közben, az eddigi tempóban, én hosszú léptekben a folyosókon, lépcsőket kettesével véve.

//Ugrunk a harmadikra!//

**Hozzászólások** : 14 **Kor** : 77

Elég érdekes lenne Olympe-ot egy erdő közepén vadászgatni látni... Fiatalkorában természetesen volt már hasonló élményben része, de napjainkban bizonyosan nem volna hajlandó semmiféle ehhez hasonló dologra. Még egy erdőbe sem menne be szívesen, a vadászatról nem is beszélve. Nem való az már neki... Kísérőjével egyre biztosabban haladnak a szobája felé. Legalábbis Olympe erősen reméli, hogy Tayler nem valami sötét szárnyba fogja vezetni, ahol aztán megtámadja majd és esetleg kilöki az ablakon. Senkiben nem lehet megbízni. Ez Olympe egyik hitvallása. Hát még egy ilyen vadőr kinézetű 3 tárgyat tanító karvezető-helyettesben. Persze tény, hogy a nő szívéhez nagyon közel áll a Mitológiák és Vallások tantárgy, ezt semmiféle módon nem szeretné jelezni a férfinek.
- Elég ha a szobámig kísér. Nekem sincs annyi időm, hogy az egész kastélyt körbejárjam. A térképet viszont elfogadnám. De csak azért, hogy megtaláljam majd a termét, ha az órájára indulnék...
Feleli flegmán Olympe. Nem mondhatná, hogy túlzottan elfáradt az úton hiszen szinte végig aludt. Sosem keltették fel túlságosan az érdeklődését az efféle tájak, olvasni vagy papírmunkát csinálni pedig egy zötykölődős úton esélytelen.
- Egyébként, mióta tanít maga itt?

Ha már ennyire elvetemült lennék, hogy kezet emelek egy nőre, akkor az biztos, hogy nem egy ablakon lenne kibillentve. Sötét helynek ott lenne a termem, de ugye azt már elhagytuk. Bár ha belegondolok, hogy itt az első emeleten belökhetném a MitVall terembe, s ott keresztül húzhatnám hajánál fogva a Vft terembe, akkor még van mód arra, hogy valamit elkövessek ellene. Na de mint azt sokan már tudják, nem folyamodok tettekhez, nem ütök meg senkit, hacsak nem támad rám. Helyesebben nem tör az életemre. Mert hát ha kapnék egy pofont itt Miss Burton-től, azt nem viszonoznám természetesen. Egy térképet varázsolok kezembe menet közben, hogy a nő felé nyújtva ironizáljak finom hangvételben.
- Parancsoljon kérem. Örömmel várom érkeztét az órámon. Bármelyiken.
Hogy mennyire fogok neki örülni, az kérdéses. Inkább azt mondanám, hogy nem fogok neki nagy feneket keríteni, hogy a nagysága belibben a termembe. Legközelebb Vft órám lesz, amire ha nem igyekszik úgy jár mint a késő diákok. Ráadásul jobban jár, ha idegileg is felkészül, pláne ha nem szereti a sötétet.
Érdekelne, hogy ha egyszer repülő paripák húzták "szekerét", akkor hogyan is tudott rázkódni az alatta. Netán rögös a tejút?
Na már csak ez kellett, hogy a három tantárgy, s a Kvh poszt mellé megkérdezze, hogy mióta tanítok itt. Ezt a kérdést talán el kellene hárítanom Gerardra. No de egye fene, üsse kavics...úgyis kiderül.
- Egy éve hölgyem. Ön mióta felügyelő a minisztériumnál?
Pimasz kérdés, persze hogy az, hisz ezzel a korára is rákérdezek, no meg egy kicsit kritizálom is, hisz el sem indultam volna úgy egy iskola ellenőrzésére, hogy ott minden egyes tanárról, munkatársról, minden egyes adatot ne fújnék kívülről. De ez én vagyok, s nem ő...
Persze közben haladunk, hisz terelgetem végig a folyosón, s itt el is mondom, hogy milyen termeket találhat, majd a következő lépcsősor felé folytatjuk utunkat.

*Igen, már megint errefelé caplat, hol is sétálhatna máshol?! Hiszen ez az ő "sétálgatási törzshelye", vagyis egy jól bevált hely, ahol séta, vagy éppen ücsörgés közben találkozik valakivel, néha idegennel, néha ismerőssel, mintha csak erre találták volna ki ezeket a folyosókat, hogy valakibe mindig belebotoljon. Persze Jessica örül neki, hiszen mostanság is olyan magányosan telnek a napjai, hogy lassan megőrül a magány társaságában.*~Ez már őrjítő, hogy lehetek ilyen szerencsétlen, nemcsak azt a pár embert kerülöm folyton el akiket ismerek, hanem az iskola többi lakóját is, ez borzalmas. Vajon ez a sorsom?~ *Tűnődik magában és közbe lassan lépdel előre, a nagy semmibe, merthogy semmi úti célja nincsen, csak úgy kóvályog a kastélyban és persze örül a tavasznak és persze így is öltözött fel, vagyis tavasziasan. Magassarkú helyett, ő egy balettcipőt választott magának. Persze indulás előtt enyhén kisminkelte magát, fújt magára a kedvenc parfümjéből, ami enyhén édes illatú. Halkan dúdolgat a folyosón, majd egyszer csak hirtelen felpattan az egyik ablakpárkányra és néz kifelé az ablakon, közben dúdol valami szép számot és a lábait lógatja.*

*Hogy mi a frászt keres itt? Na ez egy jó kérdés, fogalma sincsen. Nyugodtan sétálgat, így este felé a kastélyban, hiszen eddig mindig csak a külső helyszíneken sétált, és ott talált embereket is, beszélgetőpartner gyanánt, de most itt az idő, hogy megpróbálkozzon bent is elvegyülni az emberek között. Nincs rajta semmi érdekes, egy magas, szálkás, de erős, izmos testalkatú fiú, sűrű sötét hajjal, és sötét, de csillogó szemekkel. Furcsa ezt mondani, de a lányt előbb érezte meg, az édes illatú parfümjét, és előbb hallotta meg a dúdolását, mintha meglátta volna, így tudatosan indul el felé, még mielőtt egy fordulóból kilép, és meglátja az ablakpárkányon ücsörögni. A lány igen csinos, mint ebben az iskolában lassan minden lány, hiszen mindenkin, akivel találkozott, azt tapasztalta, adnak magukra, cserfesek, beszédesek, igazi tinilányok. Kivéve Violettán, de az a lány egy külön típus. Nem akarja megijeszteni a lányt, így direkt hangos léptekkel, persze nem dübörögve, csak hallhatóan közeledik felé, és az ajkain egy félmosollyal int. *
- Hello. Peter vagyok. Magányosan szeretnél tengődni és kinézni az ablakon, vagy esetleg jó lennék egy beszélgetőpartnernek? * Kérdezi, egy charme-os félmosollyal, de nem eltúlozva. Egy mosoly, csipetnyi charme-mal, olyan alapvető dolog, mint a Jessicán a parfüm. Lassan közelebb lép, és az ablakpárkánynak dől, háttal, a lány felé pillantva, tartva még egy kissé a távolságot, hogy ne legyen olyan zavaró, vagy éppen frusztráló azonnal a közelsége. Nem akarja elijeszteni, ő tényleg csak ismerkedni szeretne.*

*Már lassan teljesen belemerült gondolataiba, mikor léptek hangjára lesz figyelmes, abba az irányba pillant és látja, hogy egy srác közeledik felé. Mivel nem akar se bunkónak tűnni, se elutasítónak, így arra felé fordul a párkányon, már amennyire lehet egy párkányon forogni. A fiú ekkor megszólal, először köszön, majd hozzáfűz még valamit, aminek hatására Jessica a szokásos mosolyával ajándékozza meg Petert. Majd ő is bemutatkozik.*
- Szia, Jessica vagyok és ahogy látom, vagyis hallom*javítja ki magát* tökéletesen megfelelsz beszélgetőpartnernek.*Igen, Jess az első mondat alapján szimpatikusnak találta Petert, így miért utasítaná vissza. Ha nem lenne szimpi akkor se küldené el, nem igazán olyan típus, de így még kifejezetten is örül neki. A másik fél ekkor közelebb lép és a párkánynak dől, Jess persze követi tekintetével. Mi mást is csinálhatna?!*
- Ha szeretnél, nyugodtan ülj fel ide, nem harapok.*Jegyzi meg vidáman.* ~Remélem nem veszi tolakodásnak, hogy rögtön felinvitálom magam mellé, de most minek álljon itt mellettem, amikor ülhet is.~*Ha Peter úgy dönt felül, akkor arrébb csusszan, ha nem akkor marad ott ahol van és tovább legelteti tengerkék szemeit a srácon.*
- Hanyad éves vagy? Melyik kar büszkélkedhet veled és még egy kérdés, hogy nehogy valami nyomozónak higgy, melyik a kedvenc tantárgyad?* Persze, sorra jönnek a kérdések, először a sulival kapcsolatosak, majd később, ha lesz később és nem hagyják itt rátér majd a magánéletre, persze a válaszok stílusával próbálja leszűrni a tulajdonságait.*