Sötét Varázslatok Kivédése tanterem

*Nem éppen jókedvű, Izzy nem tart vele, bár megérti, a fiú nem akar tanulni annyit, el kell fogadnia. Egyedül érkezik, természetesen akit sosem hagy el, az a koponya, aki most is ott van a hóna alatt. Már-már szokásosan a saját ruháit, vagyis a fekete nadrágot, fehér inget, és a saját koromfekete talárját viseli, nem azt, amit itt a többség vagy mindenki. A miértre nem ad választ, csak rá kell nézni. Egyértelmű, lázadó típus, és most is éppen azt teszi. Így lázad a kar ellen ahová került, ahová nem tartozik. Azt ugyan még nem döntötte el maradéktalanul, mivel szeretne foglalkozni a jövőben, azonban erősen hajlik a nekromancia felé, de semmiféle tudást nem vet meg, ha arról van szó. Tanulni akar, a karrier mindennél fontosabb a számára, így szinte mindent felvett amit csak lehetett, azonban akad egy, amit nem akar emelt szinten. Ez pedig a természetmágia, és ha agyonverik sem fogja elsajátítani jobban, mint amennyi az éppen csak meglévő vizsgához szükséges. Felsóhajt, még nem nyit be, előbb a koponyára pillant.*

-Húzzunk öreg, mert már így is késében vagyunk. Szerinted? Olyan lesz mint Sam bá? Akkor kedvelni fogjuk, Francis. Nézzük, aztán meglátjuk. Legfeljebb ha nem jön be, kihagyjuk, mit szólsz hozzá? Bár nem tervezem, mert kedvelem a tárgyat magát. Gyere, menjünk be.

*Végül bekopog és belép a terembe, megrökönyödik azon, hogy az szinte kong az ürességtől, holott ő is jócskán késéssel ért ide. Tényleg értékeli, hogy itt ezzel nem törődnek, nem ez az elsődleges szempont. A lányra pillant, neki biccent és ismét valahol hátul ül le, elkülönülve mindenkitől, ahogy már megszokta az évek során. Még mindig gondja van a beilleszkedéssel, azóta sem találta meg a körleteit, de a harmadikon igencsak jól érzi magát a sátrában. Néhány fazont megismert, akik egy percig sem próbálták befolyásolni, hanem egy az egyben úgy fogadták el, ahogy van. Seonnal szeret beszélgetni, rajta érzi, nem olyan mint a tanárok általában, ahogy az "elmebeteg karmester" sem. Csípi a fickót, őrületes volt az órája. Francist az asztalra helyezi, melléfekteti a pálcáját, és hátradől. Szótlanul várja az óra kezdetét, ahogy eddig is tette, magányos farkasként.*

//Ha már helyrejött a fórum. :-)//

*Mattal esnek be, igazán nagystílűen, pontosan. Mégiscsak Svkról van, szó, mely igazán érdekli, főként, hogy átoktörőire ment, ahol igazából kenni vágni kell az egészet. Nagystílűnek azért nevezhető eme bejövetel, mivel igencsak harsányan csinálják, legalábbis ami a dolog Edward részét illeti, aki üres popcornos zacskót pukkaszt szét, miután felfalta annak tartalmát. Szakadt farmere most is leszakadni kívánkozik róla, fekete, perwoll color black magikkel mosott inge viszont frissen vasaltnak, sőt makulátlannak tűnik, ezzel is jelképezi öltözéke a benne dúló kettősséget. (nem, nem arról van szó, hogy skizofrén, a narkolepszia, más betegség) Most viszont, nagyon is ébren van, sőt cipekedik, ugyanis gumicukortól és négy tábla csokitól kezdve még narancslevet és szendvicset is hozott az órára. Persze ennek felét Mattire pakolta, hogy ha már együtt jelennek meg…előre várható a totális őskáosz, a srác is részt vegyen a hurcolásban. Végülis tervezi megkínálni, habár eddig ebben a kegyben még csak egyetlen egy ember részesült. Maugli azonban lehet kivétel, mégiscsak összekötik őket a meztelen nők…
S a terembe, ahogy belép, már ott van Dante, a koponyájával beszél, hát biztos nem normális a fiú…noha ez sokszor jó pont nála, bár akkor originálabb lenne, ha csak a koponyával állna szóba, s a tanárokkal nem. Vet is egy kaján pillantást Mattre, fejével a fiú felé bökve, hogy ezt nézze…Mégis eredetinek véli valahol a koponyát, akkor is, ha srác nem is hasbeszélő, sőt, lehetne Hamlett is akár, lehet annak jobban beillene.*
-Mit gondolsz? Hamlett, vagy Dante? *Kérdezi Mauglit ő kb mindenkit elnevez, akit érdemes, s olykor azokat is, akiket nem. De köszönni köszön neki, mindenkinek fog, baromi hangosan, mert neki nem vakkantottak múlt órán vissza egy fia sziát sem, bár az is igaz, hogy ő is csak biccentett. Ugyanakkor meg elvárja, hogy külön tiszteletben, imádatban meg miegymásban részesítsék a puszta tény miatt, hogy hajlandóztatik létezni.*
-SZIA *Köszön jó hangosan, noha ezt nem csak Hamlettel fogja eljátszani, az összes belépő idegei próbára lesznek téve, hiszen úgy beszél velük, mintha süketek lennének. Téblábolni nem téblábol sokat, levágja magát egy székre, persze Mattnak jut hely mellette, a sok kajával együtt, amiket maguk mellé tesz a padra.*
-SZIA *Köszön aztán jó hangosan a lánynak is, Mattire vigyorogva, ha csinos lány van a helyszínen, neki speciel eszébe jut az a közös élmény a tónál...*
-Ha elaludnék kelts fel, ezen az egy órán mindenképpen ébren akarok lenni. *Ezen, meg varázsfegyvertanon, de az kicsit még odébb van. Oda is el kell ráncigálnia Mattet, Owainról nem lehet lemaradni. Tényleg…őt még nem nevezte el.*

Összeszedve gondolatait, és szükséges kellékeit, Gina neki lódul az SVK terem felkeresésének, hogy rész vegyen első sötét varázslatok kivédése óráján. Siet nagyon nehogy, még véletlenül is elkéssen innen is...nem akar még egy olyan kellemetlenséget, mint Gottwald professzorral. Az egyenruhához kényelmes cipőt kap magára, hiszen nem lehet tudni mi vár rájuk. Bár talán nem lesznek még kellemetleségek, meg megoldhatatlan dolgok az első órán. Rohanva teszi meg - szerencsére szobor mentes - folyosók, és lépcsők sűrű hálózatát. Mikor odaér a terem ajtóhoz lopva az órájára pillant, és hatalmas mosollyoal az arcán látja, hogy éppen időben érkezett, tisztában van vele, hogy most a helyét is nyugodtan elfoglalhatja, és még a cuccait is elő szedheti kényelmesen.
Megigazgatja a ruháját, mély levegőt vesz, majd benyitott az ajtón. Szerencsére nem ő az első, mert hát az éppen nem akart lenni.
Gyorsan körbepillanat az igencsak tetszetős teremben, majd oda köszön társainak is.
-Sziasztok - na ez is széles vigyoros köszönésre sikeredett. Aztán szépen a lány mögötti hátsó padban foglalja el a helyét. Az tökéletes lesz neki. elővesz egy darab pergament egy tollat, és persze a pálcáját, kényelmesen elhelyezkedik a székben és türelmesen várja az óra kezdést.

*A másik delikvens belépője sem épp kisstílű. Maga előtt lebegteti a csokikat, és pár szendvicset, úgy ügyeskedik, hogy forogjanak. Zsonglőrködik velük. Egy-egy pálcarándításának köszönhetően néha kiválik egy szendvics a kajahalmazból, hogy aztán ügyesen újra az irányítása alá vonja. A gumicukrot és szörpöt a másik kezében viszi. Haja a megszokott: göndör, kócos, szanaszét áll. Ruhája nem látszik a talártól, illetve a talár is ruha, csak éppen takarja a többit. Cipője torna. Arckifejezése koncentrálós. Ez megváltozik, mikor az egyik szendvics búcsút int társainak, és rohanvást az ablak felé indul. Ekkor csodálkozva az öntörvényű zsemlére mered, és figyelemmel kíséri, amint kiveti magát az ablakon.*
- Kamikáze. *kommentálja a dolgot. Hangja érdekes, rekedtes-mély. Vállat von, amúgy sem ő fogja megenni a szendvicset. Ki enné, ha csoki is van?
Tekintetét végigjártatja a teremben ülőkön. Ellára féloldalasan rámosolyog, Georginára szintén. Noelt és a koponyát elnézve felhúzza a fél szemöldökét, mosolyra húzódó szájzuggal azonos oldalon.*
- Sziasztok. *jut el a köszönésig is. Mikor Ed a véleményét kérdezi, ismét szemügyre veszi az emberi maradvánnyal társalgó fiút. Rövid tűnődés után válaszol is.*
- Hamlet. *Innentől őt nem érdekli. A padhoz lebegteti az édességeket, és a maradék szendvicset, amik nagy puffanással érnek.. padot. Ő is követi őket, azzal a különbséggel, hogy ő a széken landol. Végigtekint az előtte lévő halmon, sóhajt egy halkat. Az olyan dolgait, mint amit most tenni készül, jobb szereti egyedül intézni, a szobájában. Na de fene se gondolta, hogy a folyosón a minden jóval megpakolt Edwarddal fog találkozni, aki a minden jó felét rásózza. Mindegy.
A zsebéből fiolát és steril tűt húz elő. A legtöbben ilyenkor szoktak felkiáltani, hogy „Hopp, a kis drogos!” és mennek oda hozzá kuncserálni. Vagy az elkövetkezendő percekben.
A tűt kibontja. Beleszúrja a fiola tetejébe. Megtölti. Kihúzza. Egy keveset kifröccsent belőle, de csak a hatás kedvéért, ez nem a vérébe megy. Aztán fogja, egy laza mozdulattal a karjába döfi.*
- Nem drog. *szögezi le Edre nézve. Csak a félreértések elkerülése végett. Kihúzza a tűt, a kuka felé dobja. Nincs szerencséje, mellé.
Zokszó nélkül feláll, a szemeteshez sétál, belevágja a tűjét. Ha már ott van, az üres fiolát is. Ezután visszamegy a padhoz, leül. Már csak várnia kell.*
- Miért aludnál el? Annyira nem lesz unalmas. Szerintem. *persze lehet, hogy a fiú csak istentudjamitcsinált az éjszaka. Ötletei vannak, vigyora mutatja, mifélék. Neki is a tó jut eszébe. Többek között.*

*Dante igen érdekesen válna belőle, a pokol ellenére is, Hamlet már más tészta, de ez itt nem Yorick koponyája, és ennek ellenére nem érdekli, minek keresztelik el. Ha őrültnek nézik, tegyék, ugyan a skizoid hajlamára még nem derült fény itt, de nem őrült, csupán különc. Lázadó ifjú, aki kiáll a véleménye és a szokásai mellett. Legfeljebb ha úgy véli, nem ez az amit keresett, nem érzi jól magát, pakol és megy. Nem fog sírva fakadni akkor sem. Elgondolkodva forgatja a koponyát a kezében, a megjegyzésre megrándul a szája széle, a hangos köszönésre pedig csak felpillant, alaposan végigméri a fiút, és biccent..*

~Dante, mi? Attól, hogy ordítasz haver… nem csikarsz ki belőlem egyebet. Sem süket nem vagyok, sem idióta állat, mellényúltál.~

*Kifinomult a hallása az évek során, a temetőben és az éjszakában töltött idő megtanította rá, mindenre figyelni kell, a legapróbb rezdülésre és neszre is, csak meg kell tudni különböztetni őket, melyik az, amire ugrani kell, és melyik az, amelyik szóra sem érdemes. Hallotta a nem neki szánt kérdést is, de rezzenéstelen arccal tűri, nem, nem érdekli. Egy pillantással néz végig a másik srácon és a lányon is, utóbbit már látta Dalmágián. Ő késett el, prefektusként vagy miként. Legalábbis így emlegette Sam bá.*

-Sziasztok!

*Az extremusosnak köszön és a lánynak is. Hogy miért? Mert nem ordítottak. Polgárpukkasztó és idegesítő lehet a pugnaxosnak, de tesz rá magasról. Legközelebb nem kiabál, hanem választ egy normális hangszínt és akkor kinyitja a száját neki is. Talán. Nem antiszociális, csak felmérte, ez nem az ő társasága lesz, vagy nagyon kevés az esély rá. Egyelőre nem von le semmiféle következtetést, neki nem szokása elhamarkodottan ítélkezni úgy, ahogy ezt a többség teszi vele szemben. Nem zavarja semmi, rezzenéstelen arccal figyeli, ahogy az egyik fiú szúrja magát, csak azt vágja le azonnal, az nem anyag.*

~Ha lőné magát, nem óra előtt tenné meg, hanem utána, csendes zugot keresve, és nem lenne feltűnő.~

*Járatos a témában, nem egyet próbált, csak végül leállt. Raul miatt és a páncél miatt. Az már egészen más kérdés, hogy azóta a páncélokat messzire elkerüli, még megtámadja egy, és ismét verekedésbe keveredik egy vastömeggel. Ez már a magánügye, egyedül Izzy tudja róla, neki elmondta, de ugyanúgy nem tudta megmagyarázni neki, hogy a mókusok nem vérszomjasak, ahogy a fiú sem neki, miszerint a páncélok nem támadnak rá. Furcsa párost alkotnak, de van bennük közös vonás, nem is kevés. Nem mondhatni, hogy jó gyerek és szabálytisztelő lenne, ahogy az sem, könnyedén nyit mások felé, bár nincs mit csodálkozni rajta. Az a pár év, amit maga mögött tudhat, ráébresztette arra, nem igazán értik meg vagy fogadják el a dilijei miatt. Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. Ehhez tartja magát, ha valaki normálisan közeledik felé, nem utasítja el, de az nagyon ritka, ha ő szólít meg bárkit is. Teljes nyugalommal pillant az ajtóra, a társaságra és Francisra. Kíváncsi az órára, unalmasnak nem nevezné, már amennyit Raul tanított neki, abból erre következtet. Egyes egyedül a proftól teszi függővé, látogatni fogja, vagy sem. Ha kinézi őt a koponyája miatt, egyértelmű, de ha olyan, mint az „elmebeteg karmester”, akkor marad.*

*A mai napom tudhatja magáénak az első SVK órát. Igaz, hogy ennek a tanítására szerezte meg legelőször a diplomáját, de a sors úgy hozta, hogy még pár éven keresztül tanult, hogy aztán egy államilag támogatott amerikai középiskolában taníthasson fizikát. Hát mondhatni eléggé nagy leesés egy mágus számára ha a végén ott köt ki, hogy muglikat tanít. De hát hiába ilyen az élet, ő így járt.
A folyosókon sétálgat, kezében egy notesszal, illetve egy tollal. Az övéhez csatolva a pálcája is megtalálható, hiszen valamivel be is kell majd mutatnia a diákoknak a varázslatokat. Órájára pillant, amin azt láthatja, hogy ha siet akkor még éppen beér az óra kezdésre. Bár nem tudja, hogy ezeknél a diákoknál mennyire számít az, hogy késik-e vagy sem. Régebbi kollégájával egy grafikon alapján arra jöhettek rá, hogy az a tanár a jó fej aki később kezdi el az óráját, és korábban fejezi be. De hát nem lehet mindig jó a diákoknak.
Az utolsó sarkon fordul be, és már látja a terem ajtaját, kissé ő is ideges, hiszen nem igazán akar az első órája után rögtön felmondó nyilatkozatot adni az igazgatónak, vagy éppenséggel neki adják azt a felmondó nyilatkozatot, hogy köszönjük, de nem kérünk magából.
Végül belép a termébe, és maga mögött bezárja az ajtót. Tekintetét körbe járatja a diákokon, és szeme megakad az élénk vörös hajú lány haján, egy koponyán, és egy hallom ételen és italon. Ajkaira egy kis mosoly kúszik, majd megszólal.*
-Látom a fiatal emberek figyelmesek voltak, és hoztak az osztálynak egy kis jutalom csokit.
*Határozott pillantást vett a két fiúra, majd az asztal felé bök a fejével, hogy odahelyezhetik az édességet. Végül is ő nem szedi el tőlük, ők is kapnak belőle ha jól dolgoznak.*
-Vagy különben a signumusos fiú az önök koponyáját is megsimogathatja majd. Feltéve ha igényt tart rá.
*Pillant a koponyával rendelkező fiúra. Egy ilyen hobbi miatt nem fogja kiküldeni. Sőt inkább legyen koponyája, mint sem körömlakkja, és műkörme. Az asztalához lép, majd neki támaszkodik, és a diák seregre néz... Seregre, ami egy kiscsoportos létszámnak felel meg.*
-Üdvözlöm önöket az első Sötét Varázslatok Kivédése órán. Remy Chevalier vagyok az önök új tanára, és egyben a pugnaxosok új karvezető helyettese.
*Ezt mellékesen hozzá biggyeszti, mivel ahogyan látta két pugnaxos diák is részt vesz az óráján. Kinyitja a füzetét, majd a tollát megpörgeti a kezében, és írásra készen állva felvési az egyik lap tetejére azt, hogy "Első évfolyam", majd alá egytől tízig beszámozza a sorokat. Igaz, hogy nincsenek annyian, de reménykedni lehet.*
-Nos, mivel ha jól tudom ezt a tantárgyat még nem tanultátok az iskolában, így nyugodtan feltehetem azt a kérdést, hogy milyen gondolataitok vannak erről a tantárgyról. Vagy, hogy szerintetek mit fogunk tanulni, ezeken az órákon. Ezenkívül még szeretném megérdeklődni a neveteket és a karotokat.
*Érdeklődve néz a diákokra, majd ajkain egy újabb mosollyal biztatja őket.*
-Gyerünk, gyerünk nincs hülye kérdés, csak hülye válasz.
*Ezzel a mondattal a diákoknak adja át a szót várva a mondataitokat.*

// A késők még nyugodtan megérkezhetnek. //

Még azt a pár lapot is sikerült jó alaposan összefirkálnia az elmúlt percekben. Akár mániának is számíthatnánk már azokat az órákat, melyekben az összes hatvan percet hangosan számolja. Kezét tintásan ereszti le maga mellé, mikor hangok hallása után, s egymást követve két diák vonul be a terembe, melybe ő is tartózkodik. Szeme elkerekedik, mikor a fekete hajú kezében meglátja a koponyát, melyhez még beszél is. Ajkait résnyire nyitva bámulja a fiú minden lépését egészen a leültéig. Mikor érzi már, hogy előtör üldözési mániája, előrefordul, s a lehető legkisebbre húzza össze magát. Csak akkor sikerül feloldódnia, mikor prefektustársa, Edward lép be az ajtón. Mosolyra húzza száját, s kislányos boldogsággal köszön vissza neki.
Aztán természetesen a "dögös macát" is végigmustrálja azzal a gondolattal, hogy bizonyára megrázta egy áram, s nem talált fésűt.
A tanár beviharzásával sikeresen elérte, hogy az Ella által kirakott tankönyvek lesöprésre ítéltessenek. Tintás kezét a szájához emelve próbálja elkapni őket, de csak egy kék borítóst sikerül megmentenie a földdel való frontális ütközéstől.
-Hoppá...
A könyvet felismerve boldog mosoly terül szét arcán, s a "Sötét Varázslatok Kivédése" felirattal megáldott, keményborítós könyvet maga elé rakja.
Sikeres feltűnési viszketegségi akciója után a tanárt is leelemzi. Bár nem találkozott vele, tudja, akármilyen meglepő, hogy a karvezető helyettese. Első ránézésre kicsit ziláltnak tünik, gonosznak és sátáninak, és hogy meg is kell szólalni....ez már kész rémálom.
Nagy levegőt véve áll fel a padból, s a tömeghisztéria elkerülése miatt meg is szólal, kicsit rekedtes hangon.
-Öhh...Ella Anderson...prefektus...őő Puknix.
Stíröli le a piros akármicsodát a mellkasán, de a feliratot nem sikerül rendesen elolvasnia. Vörös szemeit visszamelve a tanárra ül le, s így folytatja mondókáját. Sajnos az egyetlen zavaró tényező a hátsó asztalon illatozó édességek milliárdja, mely hamarosan a bendőjében fog örök nyugovóra térni.
-Nos, a Sötét varázslatok kitérítése arra szolgál, hogy megvédjük magunkat az olyan lényektől, mint a mumus. Van hozzá egy bot -felemeli a varázspálcáját-, mellyel hadonászva elkergethetjük őket. Ezidáig két alkalommal használtam. Egyszer felgyújtottam az üvegházat, egyszer pedig elárasztottam a párbajtermet...
Két ujjával óvatosan visszateszi a pálcáját az asztalra, még mielőtt egy újabb Katherine-hurrikánt idézne elő élőben.

//A pontokat Daeron Oronar, Exis diáknak tessék beírni //

*Ácsi, ácsi, Ed sosem néz le senkit, sőt egyáltalán nem ítéli el a koponyás legényt, egyrészt, mert vele mindenki megteszi annak ellenére, hogy semmit nem tudnak róla az első és a tizedik találkozás között, másrészt, mert akkor olyan lenne, mint Ireht, azt pedig legalább annyira szeretné elkerülni, mint a pestist. Ő csak megjegyezte, hogy „fura” tett rá egy megjegyzést, ami nem volt sem pozitív, sem negatív, a gúny pedig minden megjegyzéséhez társul, akár akarja, akár nem, vagy akármit gondol, annyira beléivódott, hogy létezése része lett. Köszönni sem azért köszönt hangosan, mert lenézni akarná a társaságot, hanem mert Dalmágia órán hiába biccentett az embereknek, egy fia reakciót sem kapott cserébe, s ez a másik dolog, amit gyűlölni tud a lenézés mellett: ha nem veszik figyelembe létezését. Ezért köszön most hangosan mindenkinek, nemcsak a fiúnak, persze Noel nem köszön neki vissza, hiszen bizonyára azt hiszi, amit mindenki más, hogy a nagyképű ficsúr, fel akarja magára hívni a figyelmet, miközben őt bolondban nézi, nos kérdés, hogy akkor ki ítélkezik ki felett? Még jó, hogy megfelelni azt nem akar, sőt barátkozni sem, sőt a dalmágia óta eljutott egy olyan pontra, hogy tesz az egészre, ami volt azt ideje múlt időbe temetni, úgyhogy ebbe a reakcióba sem hal bele. Egy intés Ginának, egy idő után átgondolja ezt a hangos köszönés dolgot-és nem ér ennyi fáradtságot, ehelyett azt figyeli felvont szemöldökkel, miszerint szendvicse éppen megunja az életet és kirepül az ablakon Matti jóvoltából.*
-Höm…*Köhint fel, a meghökkenéstől pislogva kettőt, mielőtt napirendre térne a jelenet felett. Ez eltart pontosan annyi másodpercig, hogy a szendvics a földnek vágódjon és füstbe menjen szerény visszainvitálása.*
-Höm…*Kommentálja újra.*
-Most már tudom kire ne bízzak zsömle életeket, nagyjából egyáltalán. *Fogja, elhúzza Matti elől, maga elé a maradék két szendvicset, ennyi a testvéri osztozkodásról haver - típusú pillantással, mit a tied most ugrott ki az ablakon-szempillarángás követ. Most még füzetet is hozott, igaz nem tudja minek, folyton lusta jegyzetelni, rajzolni meg nem tud, csak pálcikameberkéket, meg koponyákat, olyat ami neki van a karján. De arra teszi a szendvicseket, hisz ki tudja milyen dzsuvás a pad. Hogy a tetkó hogyan került oda ahová, nem titok, csak éppen még senkinek nem mesélte-viszont tűvel csinálták a dolgot, s lassan már az sem lesz titok mennyire fél tőle. Kishíján leszakad alsó álkapcsa, mikor Matti előhúzza fóbiája tárgyát, s olyan hátra húzódik tőle a székkel, amilyen hátra csak a másik pad engedi. Szólni nem tud, csak szája remeg, s az sem elhanyagolható információ, hogy pillanatok alatt hullább lesz arcának színe az eddigi csontfehérnél is. Szeretné jelezni, hogy ne itt előtte, mert mindjárt összeesik, ahogy a tetováló szalonban is kishíján eljátszotta ezt a jelenetet-de képtelen akárcsak egy nyikkanásnyi hangot is kiadni, inkább arccal előreborul, rá a padra, mintha csak fáradt lenne, unná a banánt, az összes rohadt gyümölcsöt a világon. Egy kicsit jobban is lesz, körül belül pár és egy pillanat múlva, mikor már csak sötétséget lát és nem, amint Mattie karjába szúrja az inzulint, s azt csak képzeletben álmodja tovább. Edre hiába néz, neki csak a hajával találkozik, a fiú maga egyenletesen lélegzik a padon, kezével eltakarva arcát, s még szemét is szorosan lehunyva.*
-Ahha…*Sóhajtja ki a levegőt, kissé reszketeg hangon, s nem is emelkedik fel addig, amíg Matti be nem mászik mellé, vissza. Ekkor felegyenesedik, bár ackifejezéséből ítélve felnyalta a padot, s az zöldcitromlében tocsogott.*
-Cukorbeteg vagy? Én meg tű fóbiás, örvendek. *Kezet nem nyújt neki, elég a savanyú ábrázattal, különben is, fantáziájának köszönhetően előtte lebeg még a kép, hogy a fiú beleszúrja a tűt karjába…Néhányat pislog, mert ez legalább annyira horrorisztikus számára., mint amikor elvágták Sammy torkát az orra előtt, s nagy levegőt véve, hogy émelygését leküzdje szólal csak újra meg. Ha nem drog amit a fiú karjába szúrt ugyanis könnyű arra következtetni, mi baja lehet.*
-Te jó ég Matt, ha cukorbeteg vagy, nem ehetsz a csokiból, meg a cukrokból! *Visszatolja elé a szendvicset, hogy akkor mégis egy ezt, s megcsóválva a fejét.*
-Sőt, a narancsléből sem, mert bepisilsz. *Jó, tudja, hogy ezen nem illik nevetni, mégsem képes rá, hogy megakadályozza szája rándulását, hiszen a legjobb gyógyír a nevetés, meg különben is, marha jól el lehet poénkodni a dolgokat, s akkor fele annyira sem tűnnek tragikusnak. Bár ő hiszi, hogy kevésbé élné túl a cukorbetegséget, mint a narkolepsziát, hisz lusta lenne állandóan a mosdóba járni, az inzulint, pedig folyton elfelejtené beadni magának. K.O Így viszont elvan azzal, hogy néhanapján elalszik, csak úgy…*
-Néha elalszom, csak úgy, hirtelen, semmiből semmi. Nem tudom megakadályozni. Narkolepszia. *Kommentálja a cukorbetegnek. Jók ők XD*
-De szerintem a tied neccesebb. Bár, mondjuk, ha hegymászás közben alszom el… Mindegy, a lényeg, hogy nyakon öntést ne. *Azt már csinálta Frimika…és nem, nem volt jó arra ébredni, hogy megfullad, meg belefolyik az orrába a víz. Éppen elhallgat, mikor belép a tanár, s ő követi tekintetével lépéseit, egészen kifejezéstelen arccal, rajta felejtett sápadtsággal, amíg ki nem szúrja a minipikniket az asztalukon. Edward reakciója, mint mindig, ha a kajájára pályáznak:*
-Dehogy az osztálynak, ez mind a miénk! *Csattan fel, reflexszerűen, s el lehet mondani skótnak, meg miegymásnak, ha kajáról van szó, ami szent perszehogy, az csak az övé lehet, maximum egy-két embernek ad, ha szépen pitiznek, vagy azoknak, akik közelebbi kapcsolatba hajlandóztattak kerülni vele és MÉG nem jutottak el arra a pontra, hogy ezt megbánják. Csalódott-felháborodott kép, hogy meg kell válnia a kajától, megint csomó percet kell eltöltenie úgy, hogy nincs a szájában semmi. Nagyon nem illik neki ez az ábrázat, nem néz ki még 15-nek sem vele, s elvettékakisautóóóm effekt teljesen, nem is mozdul mindaddig, amíg a tanár be nem jelenti, hogy a Pugnax-helyettese.*
~Afrancba~
*A gondolathoz csatolandó, felfogja, nem kéne feleselnie...s lassú, vontatott lépekkel, elnyűtt fintorral kisétál a tanári asztal elé, kezében a szendvicsekkel, s a három db csokival. Mindig van kiskapu-hiszi serényen, ezért a negyedik táblát az egyik zsebébe a gumi cukrot a másikba, a narancslevet pedig az asztalon “felejtette”Inni csak szabad...az nem hangos, meg különben is szeretné megnézni az egy Mattie szenvedéseit, ha ki kell majd mennie a mosdóba tőle.*
-Tessék, nem szeretném, ha Hamlett vérszemet kapna és a koponyám más kezében végezné halálom után. Megsúgom, hamvasztást kérek. *Teszi hozzá, kissé szemtelen félmosoly kíséretében. Nem tehet róla, akkor is idegtépő tud lenni, ha elhatározza, hogy most aztán nem! Ilyennek született...De gyorsan visszasiet, nemhogy Remy meggondolja, lelövi és eladja a fejét, különben is fáj a diák lába a katedra elé járulva, visszafelé azonban még a csiga is begyorsul erezzel. Még egy mosoly is jár prefitársának Ellának, egy kacsintás kíséretében, hiszem megszólal, bemutatkozik, beszélni kezd. Aztán már csak ül, csak egy kocka csokit tol szájába észrevétlennek szánva, s hallgatva a lányt. Idővel viszont bizonyára elérkezik a pillanat, s újra meg kell szólalnia, ezúttal egy felelet okán. Lenyeli akkor a csokoládét, s úgy kezd neki a szövegnek.*
-Edward Lyons vagyok, Pugnaxos és a Sötét varázslatok kivédése a *Majdnem azt mondja az egyik kedvenc tantárgyam, de valami használható információ kéne, ezért lenyeli mondata folytatását, s eképp helyesbít:*
-Az egyik legfontosabb önvédelmi tréning a varázsvilágban, hiszen nemcsakhogy felkészít bennünket a gonosz elleni küzdelemre, mint a neve is mutatja a sötét varázslatok kivédése, megtanítja a legalapvetőbb önvédelmi technikákat, mihez kezdjünk a varázslényekkel szemben, hogyan vértezzük fel magunkat súlyos átkok, démonok, szellemek és még sorolhatmám miféle lények támadásai ellen, s ha jók vagyunk benne, megtanultunk kívállóan védekezni, tudásunkat gyakorolhatjuk, ha feltesszük életünk a gonosz elleni küzdelemre, vagyis beállunk aurornak. Ezért alap tantárgy az SVK, ha valakigonosz mágus irtó szeretne lenni, bár nehéz időkben egyáltalán nem árt felkészülni. Az átkokat is megismerjük majd szerintem, hatásukat, hazsnálatukat, meg persze a védekezési technikákat, esetleg néhány varázslény elemzését és az ellenük felhasználandó igéket. *Bár ő szívesen ugrana egyből a magasisikolára. Démonűzés, átoktörés, harc vámpírok ellen...Bele is merül a gondolatba, arca komor-komoly elszántságot tükröz, egészen amíg visszatérve Ellára felfelé nem rándul szájának sarka. Persze, Ed nem tud nevetni egy bizonyos élmény óta, most azonban vigyorog, s felmutatja a lánynak hüvelykujját, ha netán rápillant. Muszáj neki gratulálnia, sőt lehet nem ártana követni, mert ilyeneket ő is szeretne csinálni. Meg is jegyzi Mattinek, pontosabban lefirkantja, lám milyen jól jött a papír...*

Jó a csaj, nem? Ha elvisszük a sövénykertbe szerinted azt is felgyújtja?

*Lehet ezt még ő sem gondolja komolyan...Hiszen prefektus, nem írhat ilyeneket...vagy mégis?*

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

*A folyosóról koppanások zaja hallatszik be a terembe, ám ez messze nem kopogás. A hang egyre hangosabb lesz, míg nem az ajtó elől hallatszik, s elnémul. További reakció nem-igen következik egyelőre, Aido állt meg az ajtó előtt. Nagy lélegzeteket vesz, egy pillanatra összeszorítja markát, az ajtót bámulja. Nagy kérdés az, ami megfordult a fejében, bent van-e már a tanár. Fontos dolog tud ez lenni így, az első óra alkalmával, főleg, hogy a tanárt még tavaly sem ismerte. Azzal, hogy késett-e talán meghatározza a tanár szemében az ő személyiségét, ki tudja, talán lekezelően fog vele benni ezek után midnig, esetelg felemlegetni az első órai kérdést.*
*Aido még szinte sosem késett sehonnan, vagy ha igen, arra már nem tud visszaemlékezni. Szeret pontos lenni, bár időnként vele is megeshet, hogy kicsúszik fejéből az időpont, vagy a helyszín. Ezúttal egyik sem volt meg, csupán kissé elaludt. Szemei alatt még halványan bár, de látszanak a karikák, haja őssze-vissza borzolt, s ruhája is kissé gyűrődött. Sok az árulkodó jel.*
*Végül elszánja magát a japán származású tünde. A kilincsre teszi kezét, lenyomja azt, majd benyit. Egyből a tanári asztal felé veti pillantását, arcáról az a kis mosoly is eltűnik, bizony, késve érkezett. Jobbjával tarkóját kezdi el vakargatni, ahogy beljebb lép, már csak megszokásból is egy nagy lendülettel, mélyen meghajol a tanár felé, hogy elnézését fejezze ki.*
-Elnézést a késésért.... *Húzza ki magát, s kirajzolódik a teljes alakja a fiúnak. Viszonylag magas, izmosabb testalakzattal, láthatóan sokat dolgozott már kézzel is az életben, nem csak a pálca híve. Hosszú, fekete kimonót visel, melyen egy vörös sárkány tekergőzik fel, a lábaitól kezdve, két kört leírva, egészen a jobb válláig, ahol is a sárkány a fejét pihenteti meg. A ruházat alól kikandikál egy szintén fekete markolat, kissé, alig láthatóan hajlított, nem európai kard. Fülei kissé hosszúkásak, testtartása laza, ám egyenes. Egyenesen a tanár szemébe néz, a kérdést még hallotta, így majd megválaszolja azokat is, ám előbb beljebb sétál, egy helyet elfoglal magának, s mikor rá kerül a sor, hangosan és érthetően válaszol.*
-Aido Mikuto a nevem és szerintem a tantárgy a sötét varázslók által kedvelt varázslatok elleni védekezéseket tanítja meg, névből ítélve. Persze ez jelenthet harci helyzeteket is, amikről tudomásunk van, hogy ezek a varázslók szoktak így támadni. Személy szerint már várom az órákat, érdesnek hangzanak így elsőre, persze majd kiderül idővel minden. *Majd amilyen hirtelen megkezdte a szövegelést, úgy fejezi is be.*

*Elgondolkodva, szótlanul figyeli a többieket, Edward arckifejezésére sem reagál, elvégre ő köszönt Dalmágián is neki, még ha az biccentésben merült is ki. Hatalmas tévedésben él a fiú, ha azt hiszi, hogy elítéli, vagy megítéli, csupán csak figyeli az emberek reakcióit. Már Edward testbeszéde is arra utal, talán komplexusa van, de ezt ő tudja, nem elítélendő dolog. Addig nem jelent ki semmit, amíg nem ismeri, majd akkor. Ahogy nyílik az ajtó, odapillant, áttetsző szürke szemeit az érkezőre emeli, semmiféle érzelem nem olvasható le róla, ahogy végigméri a férfit. Köszön, aztán ugyanolyan hallgatásba burkolózik, ahogy eddig is tette. Minek beszélne? Francist helyezgeti az asztalon ide-oda, de ez nem azt jelenti, hogy nem figyel, sőt. Azon mosolyog, hogy a pugnaxos lány szerencsétlenkedik, és áldja az eget, hogy nem csapatjátékos, és külön ül. Ha a koponyát verte volna le, akkor minden bizonnyal minimálisan ordít, és azt tényleg csak egy minimális reakció lenne akkor tőle, ami jelezné, erőteljesen vissza kell magát fognia, hogy mást ne tegyen. Mert Francis az, akiért bármire képes.*

-Mit szólsz hozzá? Maradunk?

*A koponyára pillant, majd ismét a profra, és egyáltalán nem érzi gáznak, hogy Francist kérdezte. Az első megjegyzésen még vigyorog egy sort, a signumusos jelzőre viszont megrándul a szája széle, és ökölbe szorul a keze. Nem, ő nem signumusos, hiába is akarják meggyőzni erről. Ezt híven tükrözi a ruházata is, amiben még véletlenül sincs egyenruhára hasonlító darab, ahogy a talár is a sajátja. Mindene fekete, még a western csizmája is, egyedül az inge az, ami fehér. A talárján lévő ezüst csík már más tészta, de az belül van, és senkinek nem mutatja meg. Az már az ő magánügye, hogy mit ábrázol.*

~Csúcs. Azért ennyire nem ijesztő a fazon, hogy repkedjenek a könyvek, és átrendezzük a termet.~

*Vigyorog a lányon, elkönyveli magában, ő se komplett, ami neki azt jelenti, jó pont. Hallgatja Chevalier bemutatkozását, és rájön, azt se tudja ki a karvezető vagy a helyettese, csak egy emberrel beszélt, aki prefektusnak mondta magát, amikor megérkezett. Ezen felül nem nagyon mutatott érdeklődést sem a körletek sem a többiek iránt. Jó ez így neki. Pár jó arcot megismert, és kész. A kijelentésre viszont már egy vigyor suhan át az arcán. Hogy ő vérszemet kapjon? Cöhh. Maximum akkor, ha Francishoz érnek, akkor viszont nagyon is. Majdnem megvonja a vállát, de visszafogja magát, mielőtt megszólal, végül is senki nem veszélyezteti az ereklyéjét és Remy sem mondta azt, húzzon kifelé vele együtt.*

-Nem kell aggódnod, öreg, nem vágyom a kajádra, sem a koponyádra. Nekem van sajátom.

*Pillant Edwardra, és azzal sem foglalkozik, hogy Hamletnek merték nevezni. Nem rohan a falnak tőle, ami neki természetes, másnak nem, ennyi az egész. Amilyen jelzőket eddig ráaggattak, ez már szinte felvidítja. A kérdésre felpillant, de nem szólal meg, amíg a lány beszél, csendben van, aztán felröhög. Nem bírja ki. Kitérés, mumus, bot, hadonászás, felgyújtás, árasztás… ebben a sorrendben roppant humoros. Nehezen erőltet magára komolyságot, egy okét mutat Ella felé, aztán végighallgatja Edwardot is, önvédelem. Érdekes megfogalmazás, el kell ismernie. A hirtelen beesőt is szemügyre veszi, csak nem küldik el, bár Sam bá ekkor tört ki ordításban. Van ez így, ki hogyan tolerálja az ilyesmit, emberi értékrendtől függ. Ő maga sem mindig pontos, van, amikor eltereli a saját figyelmét annyira, hogy utána rohanhat. Miután a lány is elmondta a véleményét, feláll.*

-Noel Wyard. A Sötét varázslatok Kivédése… félig már a nevében is benne van, mi célt szolgál, de ennél sokkal összetettebb dologról van szó. Bár a kitérés kifejezés sem rossz, amit Ella használt, mert… arc. Egyrészt ártó szándékú varázslatok ellen védekezhetünk elsősorban, legyenek azok fizikai hatásúak vagy másfélék. Ez nem árt, ha éppen aurornak készül valaki, de emellett hasznát vesszük akkor is, ha éppen avatatlan szemek vagy kezek elől vagy től akarunk bármit is megvédeni. Azonban nem csupán a védekezés a célja, hanem a támadás is, vagyis megtanulhatjuk azt is, hogyan ártalmatlanítsuk az ellenfelet vagy ellenfeleket egy esetleges harc vagy párbaj esetén, melyek lehetnek bármilyen faj tagjai, élők vagy sem. Én nem gyújtottam fel semmit, nem árasztottam el semmit, csak sikerült berobbantanom egy kripta bejáratát, aminek nem nagyon örültek a bent maradottak és a holtak sem. Mumusom nincs, nem tudok róla, de ha van is, az nem a halál.

*Nem mond kart, megint nem, ahogy Dalmágián sem volt hajlandó rá. Ella kitérésén még mindig vigyorog, az óriási. Azt nem lehet komoly ábrázattal lereagálni, mert nem. Amit gondolt elmondta, és hogy berobbantott valamit, hát istenem. Csak gyakorolni akart egy kicsit, megmutatni Raulnak, mennyit fejlődött. Jól sikerült. Nem győzték kiásni a foglyokat, ő meg nem győzött bocsánatot kérni azért, mert éjnek idején jutott eszébe ilyesmi. Mindenki botlik, senki sem tökéletes. Mitől fél igazán? Maga sem tudná megmondani. Talán a félelemtől, mert attól rosszabb nincs. Ha valamitől tart, jobb ha bele sem kezd. Elgondolkodtató, neki mi lehetne a mumusa. Végül visszaül, és csak Francist húzza maga elé, szinte reflexszerűen védve mindenkitől. Berögződött mozdulat, tisztán látható. A prof pedig majd elmondja, mennyi hülyeséget hordtak itt össze. Egy pergament húz maga elé, Chevalierre pillant és türelmesen vár.*

*A dögös maca teljesen árammentes, viszont a bé variáció nem áll messze az igazságtól. Van neki fésűje, meg látta is valahol, de.. Tengernyi dolga mellett nem tudott rá időt szakítani. Van ez így.
Mikor Eddie szóba hozza a zsömlét hümment egyet.*
- Nem én tehetek róla! Láthattad, hogy magától döntött a távozás mellett. *vigyorog. Közben ő is előkotorja a füzeteit, pár tollat, miegymást. A pálca is előkerül, de csak rövid ideig pihen a padon; úgy tűnik, Matt biztonságosabbnak tartja a zsebét.*
- Hát te? Valami apró betűs szöveg van ott, és rövidlátó vagy? Bántja a szemedet a fény? Mi bajod? *érdeklődik a görnyedezést látva. Mikor meghallja az okot, bólint.*
- Hát ez hoppá. *elképesztő ez a tolerancia. Ez az együttérzés.. Na de nem tehet róla. A cukorbetegséghez inzulin kell, ahhoz tű. Szopacs, viszont a fóbiát le lehet küzdeni. Mikor Ed megemlíti, hogy nem ehet édességet, azaz azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy elhúzza előle a csokikat, úgy néz rá, mint egy kiskutya, akit elvittek az anyjától, mint egy kiskölyök, akivel közlik, hogy a Karácsony elmarad, mint egy naiv emberpalánta, akit hasba szúrtak, és még nem érzi a fájdalmat, nem fogta fel, hogy mi történt vele, de látja a vért. Mindez nem tart tovább egy, maximum két másodpercnél.*
- Ne szopass. Mennyit tudsz te a cukorbetegségről? Most lőttem be magam inzulinnal, persze, hogy ehetek csokit, cukrot, bármit, amit akarok! *A narancslés dolgot annyira méltóságon alulinak, valamint hülyeségnek tartja, hogy nem is reagál rá.*
- Hát azért az se lehet semmi. Mondjuk a hegymászós nem túl valószínű, még arra a fára sem bírtál normálisan felmászni. *cukkolja, naná. Az persze nem jut eszébe, hogy akkor, amikor ez történt, az ő talárja repült Edward képébe.
Mikor belép a tanár, ő is elhallgat. Alaposan végigméri, már-már túl alaposan, a benyomásait szépen elraktározza. És ó, ne, félelmei beigazolódni bizonyulnak. Ő itt meg lesz fosztva a kajától. Holott most már ehet is.. Ezt a szívást. Aztán visszaidézi a mondatot, elmosolyodik. A gumicukrot a zsebébe süllyeszti, ahogy Ed is teszi az övével. A csokit már kivitte a drága jó padtársa, neki nincs más dolga, mint ülni, és szemezni a narancslével. Más kérdés, hogy poharuk nincs, de Matt nem egy finnyás fiú. Látja ő, hogy Eddie csokizik, és ez valószínűleg azt jelenti, hogy más is látja. Ennek két következménye lehet: A: Hamletnek innentől választéka lesz, eldöntheti melyik koponyával beszélgessen, és B: A kedves, aranyos, megértő Remy bácsi elnéző lesz vele, és figyelmen kívül hagyja, mivel mégiscsak Ed hozta. A csokit. Mattünk vállat von, és Ellára figyel. Mosolyra húzódik a szája, megteheti, mivel a lány előttük ül, nem látja. Nem kineveti, csak elképzelte a jelenetet. Ed szövegére bólint, egyetért. Noelnél egyszerűen csak figyel. Mit tud még ehhez mondani?! Hát, a nevét mindenképpen.*
- Matthew Shady, Extremus. *Nem áll fel, így is látszik. Lusta dög, és szemtelen is. A fejfáját már megtervezte, ezzel nem lesz gond. És a családja majd gondoskodik a szép temetésről, még ha üres koporsót is kell a gödörbe helyezniük.*
- Mint tudjuk, legjobb védekezés a támadás. Nem árt olvasni az ellenfelünk arcából, hogy a legkisebb rezdülésekből is tudjuk, hogy mire készül. A gyorsaság sem rossz pont, hogy hamarabb tudjunk lépni. Hasznos még ilyen téren a non-verbális varázslás, ami megakadályozza az ellenfelet abban, hogy kapásból rávágja a megfelelő védekezést. *Itt pár másodpercnyi szünet következik, ugyanis észleli, hogy kissé eltért a kivédése témától.*
- A fekete mágia Voldemort Nagyúr idejében élte fénykorát. Hatalmas varázsló volt, az egyetlen, aki elérte, hogy behódoljanak neki, és a fekete mágia határait is jócskán kitolta. A varázshatalmú emberekben ekkor tudatosult, hogy nem árt magukat megvédeni. Ennek megtalálták a módját, persze ha a Nagyúr igazán el akart érni valamit, azt elérte. Majdnem sikerült halhatatlanná tennie magát. *Ismét kis hatásszünet, nem mintha lenne a varázslótársadalomban bárki, aki nem ismeri a történelmet.*
- De mint tudjuk, ez nem sikerült neki, legyőzték, megölték, eltűnt. Ettől persze még szelleme itt kísért köreinkben, rosszra bujtogat egyeseket, és persze követői is akadnak. Úgyhogy manapság sem árt védekezni. *Esti meséjét lezártnak tekinti, (önmagával) elégedetten hátradől, lévén kiselőadása saját megítélése szerint egész jól sikerült. A Sötét Nagyúr misztifikálása is alig érződött a hangján. Alig.
A levelet elolvassa, a lányra pillant. Fogja a tollát, dőlt betűkkel, elég nehezen olvasható macskakaparással válaszol.*
Fel hát. Vigyük. *vár egy kicsit, majd még odafirkantja:* Az egész táblát egyedül akarod megenni?
*A belépő fiúnak biccent.*

*Ahogyan a diákok mondatait várja, valami mást hall. Még hozzá könyv tömegek borulását. Magasra emelt szemöldökkel csodálkozik el a földön szétterülő könyvkupacon. Nem tudja magában eldönteni, hogy a lány most ennyire eminens tanuló, vagy ezekkel a könyvekkel súlyzózik, vagy, hogy csak szimplán nincs valami rendben nála. Pálcájával elmond egy varázslatot, amihez még tesz pár mozdulatot is, majd a könyvek szépen sorban helyezkednek el az asztal előtt.
Miután ezt a kis incidens letudta elindul a padok között. Csendben hallgatja a diákokat, miközben a nevüket jegyzeteli le a füzetébe. A beszélő diákok mellett megáll, hogy jobban hallja amiket mondanak. Először is Ella szólal meg. Újabb csodálkozásra kényszeríti őt a lány mondatainak sokasága.*
-Nos, tisztelt pugnaxos prefektus, ez így igaz, hogy van egy olyan varázslat is, amivel mumusokat kergetünk el, de ez majd a második évfolyamban lesz. A továbbiakhoz meg gratulálok. Nem rossz eredmény.
*A tollát átrakja a füzet tartó kezébe, majd kicsit megpaskolja a lány vörös hajzuhatagát. Végül a csokoládés fiú mellé lép, és színtisztán látja, ahogyan elmajszol egy keveset a fogrontó édességből. Felvési a nevét, Edward.*
-Köhöm. Még mielőtt válaszolnék. Vidd ki azt a másik táblát is az asztalra. Ennyire mohónak azért nem kéne lennie. Az ebédlőbe úgyis ingyen van minden, és remélem nem gondoltad azt, hogy hülyének néz.
*Kicsit feljebb emeli a hangját. A két fiú mögötti padnak neki támaszkodik, és úgy várja a cselekedeteit, miközben hozzá fűz pár dolgot a mondataihoz.*
-Természetesen megtanulunk védekezni néhány veszélyesebb lény ellen, de a fogtündér ellen semmit sem tanulunk. Ami pedig ezt az irtást illeti. Az aurorok nem ölhetnek meg senkit, hanem törvény elé állítják a bűnösöket. Kár, mert a börtön nem használ az ilyeneknek.
*Kicsit elkalandozik a gondolatai között.*
-De nem rossz.
*Azzal ott hagyja a két fiút, és tovább indul a padsorok között várva az újabb felszólalót. Amikor is valaki belép a terembe, aki meg is hajol előtte. Saját tudta szerint csak egy fehér-kék csíkos ingbe, és fekete nadrágban van, és nem valami tradicionális japán harcművészeti ruhában. Bár az öve fekete. Végül aztán bólint, hogy bejöhet az illető, aki szavakat is formál.*
-Aido, köszönöm, hogy várod az órákat, remélem nem okozok majd csalódást. És ez is jó, csak kevés.
*Azzal magára hagyja a fiút, és tovább halad a padsorok között. A következő felszólaló ismét egy fiú, vagyis Noel. Kicsit megvakarja az állát a mondataira, majd bólint egyet.*
-Ez így igaz. Mivel a név kissé csalfa lehet. Ugyanis ahogyan hallottátok nem csak a védekezést tanuljuk meg, hanem a támadást is. Mumust meg majd meglátjuk.
*Végezetül tesz egy kört, és megint a büfés srácok mögött köt ki, és úgy hallgatja Matthew. Megint neki dől a pad oldalának, és úgy firtatja a gondolatait.*
-Az első része így igaz. Azt a híres hírhedt nagyúrt meg majd mágiatörténelmen mesélje el. Itt ilyet nem tanulunk. Amúgy Voldemort nagyúr is lehet aranyos, pláne egy kis kutyával.
*Kisétál a padsorok közül, majd a noteszát, és a tollát az asztalra rakja, és kezébe veszi az egyik bontatlan csokoládét. A zacskón keresztül feltöri kockákra, és közben mondja a napi anyagot.*
-A mai napon több varázslatot is átismétlünk. Két lefegyverzőt, két pajzsbűbájt, és még két egyéb varázslatot tanulunk meg. De kezdjük, akkor az elején.
*A csokoládét az egyik kezében tartja, míg a másikkal a pálcája után nyúl, és egyet pöccint a táblára, amin megjelenik két varázsige.*
-Infero, és Destinatus. Két lefegyverző bűbáj. Az elsőnek köszönhetően ellenfelünk csuklóját, és lábát egy-egy kötél fonja át, míg a másik közismertebb nevén a Sóbálvány átok, megdermeszti az áldozatot.
*Pálcájával még egyet bök, és felkerül a táblára, hogy melyik varázslatot, hogyan kell alkalmazni.*
-Mindkét esetben egy kört kell rajzolni, az ellenfélre irányítva, aztán a kör közepébe bökni, és kimondani a varázslatot. Ellenben, az Inflatusnál jobb irányba rajzoljuk a kört, míg a Destinatusnál balra. Rajta, sok sikert a gyakorláshoz. Kérdéseket nyugodtan fel lehet tenni.
*Még egyet bök a pálcájával, mire a terem szabad hátsó részén néhány fekete maszkos egyén jelenik meg, akik csak alap mozdulatokat tesznek. Mozgatják a fejüket, a karjukat, de semmi különbet. Eközben ő elindul, és szétnyitja a csokoládés csomagolást, és minden diákhoz oda lép, elé mutatva a csokoládét, hogy nyugodtan vehet belőle.*

// A késők még nyugodtan megérkezhetnek. //

*A büfés srácok-mint nevük is mutatja esznek, merthogy a papírra érkezik a felelet:*
~~Igen, egyedül~~

*Megforgatja szemeit, szereti a kutyusukat, Mattie telibe talál, a kutyakeksz-osztogatás a gyengéje, úgyhogy lepasszolja neki csokija felét a pad alatt, s áthúzza előző mondatát.*
Csaholj, ha ízlik
*Sandít rá féloldalas mosollyal, a csaj-ügyet meg túltárgyalták, elrabolják, s leviszik a sövénykertbe. Lehet attól is meggyullad az egész, ha csak áll, és semmit nem csinál.*
-Persze, mert valaki éppen szriptízelni akart és hozzámvágta a talárját *Emlékezteti sziszegve, ha már egyszer meg lettek fedve, a dumálás kiskapuját nem kéne kijátszani. Mindig kell egy kis plusz aduász. Öregnek még nem nevezték, tacskónak meg kölyöknek állandóan, úgyhogy Noelnek jár egy vigyor.*
-Még szerencse. *Egyszerűen nem szeret osztozkodni. Ez volt az első, amit megtanítottak neki gyerekkorában: ne add oda, ami a tiéd. Főleg ne idegeneknek…barátai meg csak aztán lettek, nekik meg mindent odaadott, de meghaltak. Most legyen Teréz apu hirtelen? A mikulásra sem hasonlít…de a koponyára inkább emlékeztethet. Éppen a második kockát akarja betolni a szájába, mikor felpillant. Egy köhm. Már elég jól kezdődik, s minden diák tudja, mi fogja követni. Azértcsak kicsúszik a száján. Nem tehet róla…ő ilyen, néha egyszerűen kicsúsznak a száján olyan dolgok, ami sokkal jobban jártak volna, ha benne maradnak.*
-Robitusszin. *Bizony nem folytatódik a köhintés kellemesen, ő sem vigyorog, arca a szokásos kissé fennhéjázó makrancos-fapofa görcsbe áll be, s lassan felemelkedik a székről a csokoládéval a kezében.*
-Tudom, csak a cukor serkentőleg hat az agyműködésre. Nem nézem hülyének, elnézést. *Őszinte, tényleg. Most meg már főleg nem nézi, bár megfordul a fejében egy „dejólenne, ha az lenne” Kivánszorog megint, leadja a csokit- most már nem siet vissza sem, addig a többiek beszélnek. Különben is nem szeret járkálni. Ez a halála…Menni. Mozgatni izmokat, magától. S akkor még válasza is tele volt nyomatva hülyeségekkel, noha nem éppen a fogtündérre gondolt-abban nem hisz túlzottan már.*
-Én is így gondolom, ezért mondtam irtást. De önvédelemből ölhetnek, nem? Ha valaki olyan pajzs bűbájt csinál, amiről visszapattan egy halálos átok, s az illető már nem tudja kivédeni, teszem azt. *Ezért nem lesz ő auror, meg fel sem vennék. De hát küldetése van, Pugnaxosként csakis. 1. világotmenteni 2. felfalni a világ összes csokiját 3. nemnem, valami egészen más. Viszont sokat pofázik, úgyhogy abbahagyja és leül, más órán fele ennyit sem beszél, sőt még másokkal sem, a végén még meghazudtolja önmagára erőltetett viselkedését. Habár Mattie mellett ki tudja meddig tud még majd színlelni. Rá is sandít a srácra, aki Voldiról kaffog, Remy megjegyzésén meg kissé felnevet, nála ez már röhögésnek számít. Aidonak biccent, kartárs, de perszehogynemismeri. De Voldemortot kiskutyával elképzelni…Persze vigyora csak addig töretlen, amíg a tanár fel nem töri imádott csokoládéit.*
~Csak nem akarja megeniiii?~
*Duzzogva süllyed le a székben, mikor minden diákhoz odamegy a tanár, bár mondjuk ő is ezt tenné a helyében (felhúzná az elkényeztetett ficsúr idegeit), csak azt nem szereti (mint minden elkényeztetett ficsúr) ha vele szúrnak ki. (nem is elkényeztetett ficsúr) Közben igyekszik megjegyezni az elhangzottakat, s semleges képet vágni a cukros bácsi nagy akciójához, s nem halálosan utállak szerűt, mint öt éves korában, amikor kivették a kezéből a kislapátját. Akkor is szervezkedett a szomszéd kisfiúval, aki akkor még Mickey volt-s hadjáratot indítottak a lapátrabló ellen. Most a tanár ellen nem fog, mertmégiscsak, ráadásul az ő karának helyettese. Bevágódni viszont nem tud a fensőbb hatalomnál-ez van, bizonyára nem is lett volna Voldemort kedvence, akkor sem, ha kutyát visz neki vacsorára. (De azért fő, hogy van halálfalós tetkója. Igaz, csak majdnem halálfalós, a kígyó feje nem lett befejezve. Na ezt sem mutogatja most.) *
*Miközben leírja amit a tanár mond, firkant még egy üzenetet Mattnek.*

Gumicukor még van, elvárs, de nagyon óvatosnak kell lennünk.. * Kanyarint a végére pontot, hát hiszen azt a másik zsebébe dugta, bár még elő nem vette. A papírt padtársa orra alá dugja, s úgy néz rá, mint Hitler Sztálinra, itt összeesküvés van készülőben. Megaztán a narancslé…inni meg kell, mert kiszáradnak. Ha nem jön azzal Remy, hogy neki hátul is szeme van, jól meghúzza a dobozt, amíg járkál, a felét egyből lehúzva, nehogy jusson másnak, s gyorsan lepasszolja Mattinek, jelezve, hogy igyon bátran, tele van herpesszel a szája. Valójában persze nem (csak folyton harapdálja, ha fáj valamije, vagy ilyesmi- ez volt a háttérinfó) csak Mattie kedvét akarja elvenni. Bár a fiú biztos nem hülye, láthatja, hogy csak harapva van a szája, kelések nélkül, különben is kapott rá kenőcsöt, lehet már nem is látszik.*

*Jön a gyakorlat, ő gyorsan elmarkol még egy szelet csokit, ha a tanár a közelükbe ér, elvégre kell az erőnlét a varázsláshoz. Csenésben nagyon jó, ha akarná príma tolvaj lehetne. Ez azonban meg sem fordul fejecskéjében, ugyanis jönnek a fekete álarcosok, akiket bántani kell. Mi is lehetne ennél szebb feladat számára…Rögtön a hozzá legközelebb eső képébe vigyorog, rondán és rajzol egy kört, jobbra a szíve köré irányítva pálcáját, lendületesen belebökve a közepébe. Megpróbálja úgy csinálni, hogy közben az alak ne lengjen, tehát gyorsan, s annak ellenére, hogy lusta disznóról van, szó ebben gyors. Hirtelen. Ezért tűnik marha váratlannak. Mindegy, bök és beszél, azt is kell hozzá, s csak stílusosan, magabiztosan erőteljesen.*
-Infero
*Nem áll le élvezkedni, csak hátrapillant, s már ugrik a következő elé, úgy látszik igaza volt Remynek, mohó a srác nem is kicsit, terve mindegyik feketét lefegyverezni. Ismét kört rajzol, fürgén, megint bök, s megint kimondja.*
-Infero
*Csak egy pillantás, hogy meggyőződjön minden rendben van, ekkor jön ugyanis a másik, balra kell rajzolnia, s most ezzel támad, beugorva két figura közé. Mind a kettő megy felé, feltehetőleg. Balra kör, belebök, jó nagyot, majdnem mellkason böki az alakot is…*
-Destinatus.
*S gyorsan a másik felé bök, hoppá…előbb bökött, nem jónemjó…egy lépés hátra, így jár aki túl sokat vállal. Remélhetőleg a figura nem támad rá, mert akkor előbb kör, aztán bök, aztán.*
-Destinatus. *S megússza, s betelik ennyivel. *

*Körbenéz a társaságon, ő nem cipelt sem könyveket, sem büfét magával, csak a koponyát és pergament, no meg a pálcát. Éjjel már tanult és ismételt, elvégre szeret is és kell is neki. Mégis hogy fektetné a hangsúlyt a karrierre, ha nem foglalkozik a tanulással? Nem lehet, maximalista, illetve rosszabb. Ha 100% kell, 150-et akar, és még akkor sem elégedett, mindig javulni szeretne tovább. Hallgatja, amit Chavelier mond, azon pedig, hogy auror nem ölhet, elvigyorodik. Elvetemült lenne? Nem, csak ezzel vitába szállna. Önvédelemből, ha tényleg az élete múlik rajta valakinek, szerinte megengedett, alapos indok esetén. Az más kérdés, hogy ezt ki hogyan oldja meg, és mivel magyarázza ki. Nem fejti ki hangosan, még őrültnek nézik, holott csak másként gondolkodik bizonyos esetekben, mint az átlag. Nem döntötte még el, mivel szeretne foglalkozni, nyitva hagyta a kérdést még akkor is, ha egy nekromanta mellett nőtt fel. Örült annak, hogy Raul sosem erőltette rá a saját akaratát, hagyta, hogy maga határozzon, már ha tud. A csoki említése újabb vigyort csal az arcára, ha egyszer éhesek, akkor éhesek, van ez így. Bár elég ciki, ha a kaja osztásra kerül, így jártak.*

~Nem, professzor, én tudom mi az, csak az hülyén venné ki magát, ha meglátnák. Akkor kiderülne, hogy anyagoztam elég keményen, na azt már nem, bár van egy olyanom, így is ki fog. Örülök, hogy tiszta vagyok azóta, és csak néha veszek elő egy jointot.~

*A mumusról nem beszél, egyet tudna, de azt meg nem osztja itt senkivel, bár majd sajnos kiderül. Addig is a páncélokat tartsák tőle távol, az a biztos. Egyet sem akar látni, mert azok rátámadnak az ártatlan, éjszaka mászkálókra. Tudja, összeverekedett már eggyel, mikor éppen belőtt valami cuccot és nekiment a folyosón az egyiknek. Az természetesen rádőlt, ő eddig élet-halál harcot vívott vele, mert állítása szerint az meg akarta ölni. Persze Raul kiröhögte, amikor meglátta, hogy csépeli a vastömeget és próbál kimászni alóla, és nem akarta elhinni neki, hogy márpedig a páncél egy vérszomjas fenevad, hiába ragaszkodott az álláspontjához.*

~Voldemort kiskutyával, mindjárt egy chivavával. Hát persze, meg rózsaszín tütüben, hello kitty feliratokkal… zseniális.~

*Ezen a gondolaton röhögni kezd, vizuális típus, nem tehet róla. A kis balerina… megnézné. Voldemort megítélése számára egy érdekes kérdés. Zseni volt, egyszerűen zseni, az már teljesen más kérdés, mire használta a tudását, de vitathatatlan, hogy tudott a fickó, nem is keveset. Ugyan ez nem azt jelenti, hogy kedvelné a tettei miatt, csupán néha elgondolkodott azon, hogy a fenébe tudhatott ennyit. Még jó, hogy hátul ül, és nem ment a többiek közelébe és senki nem gondolatolvasó. Jó itt neki, Francis társaságában. Az ismétlésekre bólint, felfirkantja amit Remy mond, illetve megjelenít a táblán. Ugyan ezt nem érti most. Infero és Destinatus, utóbbi balra… Inflatus jobbra… most belezavarodik, eddig úgy tudta, az Infero megy jobbra, az Inflatus felrobbant és rá kell szegezni a pálcát, de ezek szerint rosszul. Szótlanul mered Remy-re, aztán kérdez, az a biztos.*

-Professzor, ezt lehetne még egyszer, ha kérhetem? Most akkor az Infero úgymond kötöz, és azt kell jobbra körözve, vagy az Inflatus-t? Az… az nem egy tárgy felrobbantása?

*A táblára függeszti a tekintetét, ebbe tényleg belezavarodott most, de ahogy a profra pillant, biztos, hogy csak eltévesztette, vagy tényleg rosszul próbálkozott eddig. Jobban jár, ha kérdez, mielőtt káoszt okoz és hazavágja a termet. A háta mögött megjelenő alakokra siklik a tekintete, élvezetes óra lesz ez, legalább nem páncélok. Megvárja a választ, Francist biztonságba helyezi, mielőtt valaki vagy akár ő eltalálná. A csokit elfogadja és megköszöni, legalább boldogság hormonja legyen, ha más nem is. Kár, hogy nem kávés az a csoki, az milyen jó lenne most. Pálcával a kezében sétál oda az egyikkel szembe, felveszi az alapállást, ahogy azt Raul mutatta neki. Oldalra fordul, minél kisebb felületet kínálva az ellenfélnek, kissé berogyasztja a lábát, hogy könnyedén tudjon ellépni, ha szükséges, a pálcás kezét előre emeli, a másikat pedig fel, mintha vívna. Ugyan nem mozog folyamatosan, de ahogy elnézi, az most nem kell, talán nem támadnak vissza, bár sosem lehet tudni. Hirtelen lép előre egyet, rászegezi a pálcát az alakra, jobbra leír egy kört és bök is, egyenesen a célra.*

-Infero!

*Azonnal lép is vissza, nem áll meg ott. Most vagy elszúrta, vagy nem, elválik. Kötél az van, de szerinte nem jó, nem lett szoros, vagy nem is tudja. Megrázza a fejét, és kezdi előröl. Chavelier majd értékeli, mit alkotott, lehet, már az alapállása is rossz, csak ehhez szokott hozzá. Azt az egyet tudja, soha nem lehet elég jó, mert mindig akad valaki, aki bármikor meglepheti. Ezért sem becsül le senkit, mert még öngólt rúg a végén. Felsóhajt, villámgyorsan lép előre egyet ismét, leírja a kört, és bök a közepére, egyenesen a célra.*

-Infero!

*Ismét visszazár, le sem veszi a szemét az ellenfélről. Most nem méri fel, mennyire lehet jó a varázslata, ezt majd elmondja a prof, de biztos, hogy nem kevés javítani valója és gyakorolni valója van még. Nem ezzel foglalkozik, elvégre azért van itt, hogy tanuljon, és majd tökéletesítsen. Áttér a másik varázslatra, megnyalja a szája szélét. Egy darabig figyeli a maszkost, majd hirtelen lendül előre, ír le egy kört balra, és bök rá a célra.*

-Destinatus!

*Újból visszalép, és kivár, mégis mi lesz a hatás, aztán úgy dönt, akármi történik, azért megismétli. Kettő-kettő, és utána az instrukciók alapján lehet folytatni majd. Biztos, ami biztos, tutira akar menni, nem akar leégni. Kicsit változtat a helyzetén, kilép oldalra, ne egy helyen álljon, ahogy eddig tette. Automatikusan lép egyet előre sebesen, kört ír balra és bök is az alakra.

-Destinatus!

*Lehet, túlzásba vitte, de az is lehet, nem. Visszazár és megáll. Ha valami nem jó, inkább most javítsák ki, mint később, amikor már olyan szinten rögződik, hogy vért izzad vele. Ugyan a célt nézi még, de már a professzorra vár, nem mozdul.*

*A fél tábla csokiból még épp sikerül egy kockát a szájába tömnie, mikor Remy bácsi elkobozza ezt is. Azért szépen megrágja, lenyeli, majd kinyújtja a nyelvét, és halkan lihegni kezd. Aztán abba is hagyja. Épp csak Ednek jelzi, hogy igen, ízlik, mindegy honnan szerezte, de jó csoki.*
- Sztriptízelni, mi? *vigyorodik el. Legott elhatározza, hogy megtanítja majd a srácot fára mászni. Meg még neki is gyakorolni kell amúgy. Úgyhogy nem fog az ártani, kivéve, ha leszakad az ág, esetleg felgyullad, vagy egy fúriafűz tetejét tűzik ki célul. Vagy ha megcsúsznak, leesnek. Vagy ha valamelyiküknek rohama lesz. Vagy.. Mindegy, szóval semmi okuk arra, hogy ne másszanak fára.*

Neked mi a mumusod? *firkantja a papírra a kérdést, ami felvetődik benne. Ő a sajátján gondolkozik. Sok dolog nem jut az eszébe. Talán egy világ, amiben csak pasasok vannak? Sehol egy lány? Ez mondjuk tényleg borzasztó lenne.*
- Persze, hogy lehet aranyos. Ha arany-port fújunk rá. *dünnyögi. A kiskutyás nagyurat természetesen el tudja képzelni, hiszen félelmetes képzelőereje van, el is vigyorodik, szélesen. A nagykutya mégis jobban hangzik, ezért ő nem chivavában, hanem bernáthegyiben gondolkodik. Milyen egyszerű! Meg lenne oldva a közlekedése. Csak felül a hátára, kantárként fogja a pórázt, és keresztülvágtat a városon. Szem nem maradna szárazon.
Mikor a prof feltöri a csokikat, meglepően hasonló gondolata támad, mint padtársának. Persze ő meg se lepődik, kajánul elmosolyodik. Így könnyű, lenyúlja a gyerek csokiját, aztán megeszi. Mondjuk az is igaz, hogy magából indul ki, ő is így tenne.. Mikor azonban a csoki körbejár, enyhén csodálkozó pillantást vet a tanárra, aztán gyorsan el is tüntet minden érzelmet az arcáról. Vállat von, lelkiekben legalábbis. Leírja a varázsigéket, a mozdulatot pár egyszerű mozdulattal rajzolja. Ebben semmi nem akadályozza, talán csak az arca elé tolt lap, ami sajnos nem átlátszó. Így hát elolvassa Eddie írását, mosolyát elfojtva komolyan bólint. A zsebére mutat, ő is megspórolta a cukrot.*

Azt figyeld, milyen ellenfeleink vannak. *bök a fekete maszkosok felé. Erre az izgalomra, ijedtségre és halálfélelemre inni kell. Fél liter narancslevet. A kiharapdált szájat észre se veszi, ugyan mi a fenéért nézné ő Ed száját?! Meg amúgy se látszik semmi.
Zsebéből előhúzza a pálcáját, egy másikból pedig cukrot dob a szájába - medvét -, majd megböki Eddie-t és feláll a székről.*
- Melyiket kéred? *ő már ki is nézett magának egy alakot, ami elég érdekesen vergődik, időnként végigfut rajta egy rángás. Felé nyújtja pálcáját, magabiztos mozdulattal balra rajzol egy kört, és a közepébe bök. A varázslatot sem felejti el.*
- Destinatus! *határozottan ejti ki, és ennek úgy tűnik, meg is van a hatása. A rángás, mozgás abbamarad. Talán nem végezte el tökéletesen, mindenesetre most úgy tűnik, rendben van. Már csak a másikat kell jól megoldania. Miután az epilepsziás mandróval végzett, más hatástalanítandót kell keresnie. De hát van még elég. Sikerétől felbuzdulva némiképp lelkesebben végzi el a mozdulatsort az ellenkező irányba.*
- Infero! *hoppá, valami nem stimmel. Meg van kötözve, nem is kétség, de a csomó olyan szorosan hurkolódik a csuklóira és lábaira, hogy szinte mozdulni sem tud. Ha lenne vérkeringése, egész biztosan elszorítaná.*
- Ed, szerinted ez normális? *Mattünk elbizonytalanodva figyeli a szerencsétlent. A kötél rajta van. Kiszabadulni nem tud. Le van fegyverezve. Ha kikötözik, lehet lebénul. Halk sóhajjal tudomásul veszi, hogy nem mehet minden elsőre. Hát majd gyakorolja.*

Egyáltalán nem érti a tanár meglepődésének okát, ezt el is árulja sápadt, kérdő tekintete. Úgy hordozza tekintetét ide-oda, ahogyan a tanár szeli végig a termet a padok közt, s csodálattal ámulja annak trükkjét könyvei rendberakásával. Boldog mosoly terül szét arcán a tanár simogatása után, büszkén húzza ki magát a padban, s szorítja mellkasához az aranyat érő könyvet. Ha szadista pajzán gondolkodása lenne, annak köszönhetően lepedofilozhatná a tanárt, bár ha korról van szó, Remy még csak óvodás lenne Ella szemében.
Hátrafordul, derekát félig kitekerve, a "büfés" srácokra pillant, akik kifogyhatatlanul rendelkeznek hordozható hűtővel, s hogy szegény tanár idegeit mégjobban kikészítse, bár tudatlanul, előhúz zsebéből egy szelet csokoládét. Ö ezt bizony be nem adja a közösbe, ez az ő jogos tulajdona. A biztonság kedvéért azonban megkínálja magát a tanár csokoládéjával is, olymódon, hogy a sajátját leteszi az asztalra, s mind a két kezével kivesz egy-egy kockát a csomagolás közül.
A tanár elhaladtával leírja a táblán időközben megjelent varázsigéket, egymás alá, mellé pedig kötőjellel odavési a hatásukat is...valamilyen ősrégi rúnákhoz hasonló betűkkel, a lényeg, hogy ő érti. A nagy pukkanás után majd leesik a székről, olyan döbbent pillantással ugrik fel a székről, s reflexszerűen fogja pálcáját a két fekete bábura.
-Betolakodók!
Szives örömest elintézi ő mintkettőt, neki is iramodik a terem túlsó végének, s ahelyett, hogy a megfelelő varázsigét használná, egy jól irányzott rúgást mér az egyik bábu lába közé.
-Hiába, nem értem a süket-néma beszédet!
Természetesen ezzel a mutogatásra céloz, de mikor a teremben nem tör ki üdvrivalgás, felsejtetődik benne, hogy ezt nem így kellett volna. A tanárra sandít, végül a táblára, s leolvasva a varázsigéket s a használati módját, visszafordul a kiherélt bábu felé.
-Infero!
Nem történik semmi. A botjából nem indul semmilyen varázslatos fénycsík a bábuk felé. Ajkába harapva gondolkodik tovább, s Edwardot leutánozva próbálja meg ő is. Hiába rajzolja fel a levegőbe a geometria összes alakzatát, a varázslat nem akar sikerülni. Talán ez a Sötét Varázslatok Kitérítése nem is neki való tanóra. Csüggedten áll a bábu előtt, s mered a kezében tartott varázspálcára.
-Mit csinálok rosszul?
Pillant megint a tanárra, szinte könyörögve pillant rá, tekintetéből még az is kiolvasható, hogy ha nem hajtja végre a varázslatot, nem fog majd tudni elaludni. Ha az óra este lenne megtartva, behunyt szemmel is végrehajtotta volna a varázslatot, de ilyen tudatlan állapotban... Emlékképei ilyenkor sose törnek elő, egyetlen homályos emlék se emlékezteti őt múltjára, hogy megmutathassa, igenis képes végrehajtani egy egyszerű lefegyverző varázslatot. Nem hülye ő, csak amnéziás.

-Nos, ha aurornak készülsz, akkor ott azt fogják mondani, hogy lehetőség szerint ne öld meg a keresendő célpontot... De, ahogyan mondani szokás véletlenek mindig lehetnek. Nem igaz Edward?
*Vonja fel egy kicsit a szemöldökét, miközben félmosollyal néz rá. Ez lehetséges egy igenleges válasz is a fiú kérdésére, de konkrét választ nem mond. Aztán egy következő kérdést is hall, Noel-től. Egy pillanatra összevonja a szemöldökét, majd újra átgondolja a szavait, végül egyetértően bólint.*
-Igazad van. Az Inflatust pár perc múlva vesszük, és jól tudod az a tárgy felrobbantására szolgál. Szóval az Inflatust kell jobbra körben. Elnézést a zavarért, még nekem is sok ez a sok egyforma varázsige.
*Ez körülbelül olyan helyzet, mint amikor mindenáron a hőmérséklet és az út hányadosával akarta megkapni a sebességet. Hiába, vannak ilyenek.
Aztán persze következik az óra gyakorlati része is, amit a diákok örömmel fogadnak. Vagy csak a csokoládé bontódott le ilyen hamar a szervezetükben? Képzeletben vállat ránt a dologra, és hallgatja a varázsigék sokaságát. Aztán, amikor mindenki végzett szép sorjában lepásztázza, hogy mi sikerült, és mi nem. Legelőször a büfés srácok egyikének az alkotását figyeli meg. Közelebb lép az Edward által lefegyverezett négy alakhoz.*
-Csak annyi, hogy kicsit koncentrálj jobban, mivel a kötél még egy kicsit laza, így gyorsabban kiszabadulhatnak. A Destinatus-ra is ugyanezt tudom mondani. Bár az időt nem mérem, hogy mikor olvadnak ki, így erről nem tudok vélekedni.
*Azzal magára hagyja a srácot, de előtte a jó munkáért megjutalmazza még egy kocka csokoládéval. Noel mellé lép, és szabad kezével megütögeti a fiú vállát.*
-Látom te már tanultál SVK-t. Legalábbis a mozgásodból ezt vettem ki. Amúgy a kötél egy kicsit laza, de ez így elsőre nem gond, a lényeg, hogy a varázslat sikerült. A másiknál pedig nem mozdul, vagy van annyi eszük ezeknek az illúzióknak, hogy ne mozduljanak. Bár ezt kétlem, szóval itt a jutalmad.
*És szintúgy felé mutatja a csokoládést papírt. Hagy küzdjenek valamiért a diákok, hogy ha már van. Tovább halad a fekete öltözékes alakok között, amikor meg áll Matthew által ledermesztett mögött. Kezét felemelve meglöki a kísérleti alanyt, aki ennek következtében előre esik, akár egy darab fa.*
-Hmm... Nem tört szét, nem tért magához. Remek! A kötél meg inkább legyen szoros, mint sem ne tartson.
*Azzal, mint az előző két fiúnál, hozzá és felemeli a csomagolást, hogy vegyen egy darabot. Végül még éppen látja Ella akciójának a végét, amire kénytelen kelletlen megvakarni a fejét. Bár az ötlet nem rossz, csak át kell vinni a mágiába. Az egyik padnak dől neki, és ajkain egy kis mosollyal nézi a lány ügyetlenkedését. Végül aztán leteszi a csokoládét az asztalra, és oda lép a lányhoz.*
-Figyelj, Ella. Rajzolj egy kört, jobb irányba.
*Mivel a pálcája a tanári asztlaon maradt, így csak az ujjával mutatja, hogy mit kell csinálni.*
-Aztán beleböksz egyet a képzeletbeli köröd közepébe.
*Ugyan úgy mutatja, mint az előbb, és végül befejezi a mondandóját.*
-Végül kiejted a varázslat nevét, vagyis azt, hogy Inferno. Gyerünk, ha másért nem, akkor a csokiért megtudod csinálni.
*Végül is ő biztatja a diákjait arra, hogy tanuljanak, valamilyen úton módon. Végül aztán visszalépdel a padsorok között a táblájához. Azon le kicsinyül a lefegyverző varázslatok szövege, és eltolódik a bal felső sarokba, hogy helyett adjon az újabb varázslatnak.*
-Nos, ha már tudjuk, hogy hogyan kell a másikat lefegyverezni, tnauljuk meg azt is, hogy hogyan kell kivédeni ezeket. Erre most két pajzsbűbájt fogunk tanulni.
*A pálcájával rábök a táblára, mire megjelenik a két pajzsbűbáj neve.*
-Amint láthatják az egyik a Perfacil, a másik a Lev Propugnaculum. A Perfacil varázslat az kicsi, nem mozgatható pajzsot hoz létre, ami elnyeli a varázslatokat. Míg a másik a Lev Propugnaculum nálunk úgy fél méterrel nagyobb, és mozgatható pajzs, ami az oldalunkat is védi, és a fizikai támadások ellen is védelmet nyújt, és mint az előbbinél ugyan úgy elnyeli a varázslatokat. Ezt jegyezzétek meg, dolgozatban még kérdezhetem.
*Előre figyelmezteti a diákokat, ezzel is segítve nekik a jó vizsga eredményt.*
-Perfacil létrehozása: rajzolunk egy keresztet, körbe foglaljuk és közben kimondjuk a varázsigét. Nem nehéz. A Lev Propugnaculum-nál viszont először jobbra rajzolunk egy négyzetet, majd balra és azután kimondjuk a varázslatot.
*A hátsó fekete álarcosokra bök most a pálcájával, miközben elhadar egy varázsigét. Ennek következtében újra talpon vannak.*
-Ne aggódjatok, ha nem tudjátok kivédeni a támadásukat, akkor csak virágok nőnek a talárotokra, ugyanis Effloresco igével vannak ellátva. A gyakorláshoz megint sok sikert.
*Felül a tanári asztalra, és onnan kémlelve figyeli a diákok munkáját.*

// A késők még nyugodtan megérkezhetnek. //

*Széles vigyorral az arcán konstatálja Chevalier szavait, miszerint lehetőleg az auror ne ölje meg a célszemélyt. Igen, ez az alapkoncepció, Raul is mondta, de persze ezt ha lehet, nem nagyon tartják be, egészen véletlenül a nagy halak mindig meghalnak. Véletlenül… hogyne. Erre hivatkozva felejtik el eloltani az égő egyedet, vagy csak túl későn, illetve pontosan emiatt hangzik el olyan varázsige, amibe belehalnak. Persze a magyarázat az önvédelem és társai, hallgatólagosan pedig mindenki bólogat, hogy természetesen ez így van, elkerülhetetlen volt az eset. Logikus, ki a fene örülne annak, ha velejéig romlott gyilkosok rohangálnak szabadon? Na ugye? Bár néha elgondolkodik azon, hogy mi lenne a megfelelő büntetés az ilyeneknek, mert lehet, a halál csak kiváltság. Miután Remy ismét elmagyarázza, bólint, most már nincs káosz.a fejében, így mindent ért.*

-Semmi gond, professzor, köszönöm.

*Tiszta és világos, nincs is más kérdése, már csak a gyakorlás van hátra. Ugyan igyekszik memorizálni mindent, nem akar zavart a későbbiekben, a tökéletességre törekszik még akkor is, ha tudja, arra egy egész élet sem elég. A maximalizmusa nem véletlen, erre lett nevelve, mert attól hogy valamihez egy picit konyít, az nem azt jelenti, hogy tud is. Ella akcióján ismét felröhög, hatásos. Amíg nincs veszély, addig minek használjon pálcát? Valamikor az erő is elegendő, de ez… ez tipikus női logika, ámbár nem rossz.

-Gyönyörű rúgás volt, Ella, még egyet a fejére és kifekszik.

*Ötletei neki is vannak, még ha ezen az órán nem is ez a cél. A lány megmozdulása akkor is poén, és ösztönös volt. Matematikából viszont igen jó lehet, mert már minden létező alakzatot kipróbált, talán csak a pentagram hiányzik közülük. Meg kell hagyni, aranyos, de kitartó. Még mindig ezen vigyorog, amikor Remy mellé lép.*

-Igen, professzor, valóban tanultam valamicskét, de ez édes kevés még, tudom. Gyakorolni fogom.

*Bólint, nem olyan lett a kötözéses varázslata, amit elfogadna, nem elég jó. Nem tagadja, hogy tanult már egyet s mást, és párbajozni is, mert nincs értelme, a mozdulatain látszik. Ez volt az egyik kedvence, még ha nem is vérre ment, csak gyakorlásra és fejlődésre. Ugyan Raul csak a mozdulatokra tanította meg, a többit már a csoporttól szedte össze, akik között több már visszavonult auror is volt, de ez nem is csoda, mert mindenki tudta, Raul kicsoda valójában, és miért él éjszakai életet. No ez nem mintha zavarta volna bármikor is, szereti őt, hiszen felnevelte, tanította. Sosem az alapján ítélt, hogy milyen faj tagja, bár ebbe nőtt fel, ez is sokat számít, hiszen természetesnek vette. Az átkok a kedvencei, arra valahogy sokkal fogékonyabb, mint bármi másra, de a védekezéseket sem hanyagolta el soha. Mit ér, ha támadni tud, de védeni nem? Halott ember. De a tudása az nagyon csekély, ezzel nem sokat ér még, ezért is van itt.*

-Köszönöm!

*A csokit azért nem hagyja ki, Ed hadd örüljön neki, hogy mindenki megdézsmálja a készletét, de csak nem haragszik miatta. A táblára pillant, közben hallgatja a magyarázatot, és ismét bólint. Ezeket ismeri, bár az utóbbit jobban kedveli, talán pont azért, mert mozgatható és nagyobb is, estében is védekezhet. Ismét az alakok felé fordul, virágot azt nem akar a talárjára, nem hippi, hogy örüljön neki. Bár akkor lehet, nem is nagyon védekezne, és lenne egy csinos öltözete, de akkor már nem ő lenne. Inkább ügyel a helyes végrehajtásra és a gyorsaságra. Az ellenfelén a sor, hogy támadjon, így csak a kezdeti pozíciót veszi fel, és ugrásra készen vár. Ahogy a másik megmozdul, máris előrelép, rajzolja a keresztet és a kört köré.*

-Perfacil!

*Pontosan próbál célozni, nem is kertész, aki gyönyörködne a virágokban. Azonnal visszalép, és megvárja, míg elenyészik a pajzs, kicsit elhúzza a száját is, nem volt a legtökéletesebb, jobbat várt magától, hiába sikerült. Lehet, ezt is többet kell gyakorolnia majd, hiába nem kedvenc. Ismét várja a támadást az alaktól, nem ronthat, nem engedheti meg magának. Minden mozdulatra ügyel, és reflexből mozdul ő is. Négyzet jobbra, majd balra.*

-Lev Propugnaculum!

*Azonnal visszazár ismét, és maga elé húzza a pajzsot, nem lankad. Ezzel elégedettebb, mint az előzővel, többször gyakorolta, mint a másikat. A hátuk mögött nincs veszély, hacsak Chevalier nem tervez valamit, és bebukják az egészet. Be kell vallania, azon elröhögné magát, hiszen arra senki nem ügyel, mindenki csak a maszkosokra figyel. Lenne meglepetés, az biztos. Próbálja a profot is szemmel tartani, nem szeretné, ha hátulról is érkezne valami, bármilyen röhejes lenne a beégésük, de azzal bizony kiderülne kapásból, semmire nincsenek még felkészülve. Az értékelésre vár, addig próbálja a pajzsot is fenntartani.*

*Mumus...Kissé felvonja szemöldökét a papírlapra mereve, noha meg sem fordul fejében, hogy igazat írjon...Ha tényleg gyakorolni fognak mumussal, ő nagyot szív. Óriásit. Mattire pillant, kissé sandán, biztos benne, hogy a srác is elhányná magát. Az is lehet, hogy nem tudna vele elbánni...Szembenézett az emlékkel, de éppencsakhgy emészti, a legyőzése talán még korai lenne, vannak még túlságosan friss, feldolgozatlan sebei , s amilyen hülye megint nem tudna menekülni.*
Húsos fagyi
-Kanyarintja végül a papírlapra, óvatos vigyort küldve a kérdező felé. Ő nem kérdez már rá, kisvártatva úgyis felpattannak, megteszi élő szóban.*
-Hát neked?Meztelen férfiak bolygója? *Igen, tudja, hogy Mattie csajozós, nem volt nehéz megállapítani abban a tóparti jelenetben. Lehet majd megkörnyékezi az ügy érdekében. A jelenetet, amiben rákérdez néhány dologra, persze elképzeli...*
~Te mond már milyen egy mell?~
*Gyorsan megrázza fejét, minek is lenne szüksége bárkire, különben is akció van készülőben, neki meg a melleke jár az esze...*
-Ne is mond, én már betojtam. *Vigyor.Miért ne dumálnának, még harc közben is? Még szerencse, hogy a lefegyverzések között erre is jut energiája. Különben is igyekszik Matti közelében harcolni, hogyha majd elfogy a cukra legyen kitől visszavenni. S még ő háborodott fel azon, hogy telhetetlen...Remy telibe talált. A fiú akcióját viszont nem tudja száz százalékos figyelemmel követni, hisz akkor az ő egész melója is kárba veszne, raádsul zéró koncentrációval se olyan egyszerű az árnyaharcsok elleni küzdelem. De azért fél szemmel a Mattie által furcsa reakcióba kezdett figurára sandít.*
-Nálad mi a normális? Te, amúgy nem kell kimenned? *Jó, hogy ez most jut eszébe ahogy a Matti által imbecilezett tagot nézi. Vagy lehet, hogy az terelte lentebb vizekre csapongó elméjét, hogy a közelében Ella lányékon rúgta az őt molesztálót. Így kell ezt csinálni... Mondjuk ő nem örülne neki, de a más szenvedésén elvigyorodik, hüvelykujját felmutatva a lánynak. Lehet még segítene is neki helyesen böködni, ha Remy nem lenne. De Remy nagyon is van, s inkább őt hallgatja, biztos benne, hogy elszúrt valamit. S igen...figyel a tanárra, miközben átáll egyik lábáról másikra, azt lesve Mattie mit reagál kérdésére, meg hogy hozott-e zacskót. A cukorbetegeknél zacskónak mindig kell lenni...*
-De igen *Angyalinak éppen nem nevezhető mosoly a tanárra, de egyetértőnek ez simán mondható, kár, hogy elvette a csokiját, marhajófej lenne, legalábbis gondolkodásuk hasonló (talán). Még így is, neki legalábbis teljen világos a válasz. Minden kivétel erősíti a szabályt. A csokit elkapja, majd be is kapja, félmosoly. Azt nem reagálja le, hogy a többiek is kapnak, nem fog ezért cirkuszolni, elmúlt már öt. Tudja, hogy legközelebb nem kell mutogatni a dolgokat. Azt sem bánná, ha Noel még a koponyájának is adna. Egyenek csak, nem szívbajos ő, se nem skót.*
-Értem. *Mondaná, hogy majd igyekszik, de mondja magában. Olyan erősen fog koncentrálni legközelebb, hogy lehet belekómál a dologba. Megint csak figyelnie kell, miután Ella ki lett okítva, jön az újabb magyarázat. Mattire pillant, hogy mondja már a választ, a fejével is biztatja "lökd már" aztán viszont figyel. Még ezt a faladatot meg akarja csinálni normálisan. De hogy virágooook? Fúúúj, inkább a halál. Vonásai meg is keményednek a virág szóra, noha egy percre elképzeli Mattet virágmintás talárban, szája egy apró fintorra rándul. Naaa nem, azt neeem, persze Mattnek lehet, rajta röhöghetne, de ő úgy festene min Piri nénikéje hálóingben...Úgyhogy most nagyon odafigyel a magyarázatra, az igék pontosságára, semmit nem akar elszúrni. Egyáltalán nem maximalista, de ha valamit nagyon akar, elszántad tud küzdeni. Most két dolgot is akar egyszerre, meglehetősen keményen. Elsősorban, hogy ne pisiljen be, Másodsorban, hogy ne legyen virágos a szép fekete inge. Különben is , ha igazi virágok, csak még rosszabb, hiszen mindenki tudja, hogy a virágok büdösek. Megint átáll egyik lábáról a másikra, s úgy érzi lassan táncra perdül.*
~Perfacil, Lev Propugnaculum, wááá, menni fog ez~
*Akcion! Jönnek, hogy átkozzák, tátikák, rózsák (jaj ne) kerüljenek imádott, frissen vasaltatott, fekete ingére. Pálcája ott díszeleg kezében, szerencsére azt nem kell újra előrántania. Gyorsan lenyeli a szájban rekedt maradék csokoládé, majd szembefordul legelső támadójával.*
~Ha viráhot varázsolsz rám, esküszöm összepisillek~
*Hatalmas a fenyegetés...pedig igyekszik ne gondolni az ilyesmire..Most koncentrál, most nagyon, elszánt lángban izzó tekintetével szembenéz a virágárussal, mivel a mozgó pajzs a nehezebb, hát azzal kezdi, úgy véli hatásosabb is, ha ezt jobban elsajátítja. Jobbra lendíti pálcáját, négyzetet rajzol csak ügyesen, határozott, kemény mozdulatokkal, majd ugyan ezt megcsinálja balra is. Közben pillája sem rezdül, arcizma se ráng, arca a szokásos fehér-kifejezéstelen. Szólásra nyílik szája a művelet közben, miközben szemeit összehúzva koncentrál.*
- Lev Propugnaculum! *Mondja határozottan, de nem ordítva. S térül fordul, négyzetet rajzolni alig van ideje lélegzetet venni utána, jönnek többen is. Ideje bevetni a másik "varázsfegyvert". A keresztet a körbe rajzolja, széles, de megint azt kell írjam határozott mozdulatokkal, miközben felcsattan, hogy:*
-Perfacil!
*Bizony ezt addig csinálja, erősen koncentrálva, a két fontos dologra is, míg el nem fogynak a virágosok, vagy Remy le nem pattan az asztalról, hogy azt ne mondja elég. S mikor jön már el...olyan messzi a perc, várja a tanárt, mert kérdezni akar valamit, s közben egyre szaporábban áll át egyik lábáról a másikra.*

*A húsos fagyi tényleg elég bizarr, ha így belegondolunk. Matt márpedig belegondol, elfintorodik, majd vigyorogva bólint. Elfogadható válasz, de csak akkor, ha valaki már tényleg evett.*
- Igen, valami olyasmi. *hangja egy picit meglepett, ugyanis Ed elég pontosan beletrafált a gondolataiba. Vagy kihallatszott volna? Mindegy. Különben tudja ő, hogy nagy valószínűséggel mi az ő mumusa. Csak az nem, hogy lehetne legyőzni. Lehet, hogy csak nincs hozzá elég fantáziája.*
- Ella.. *nyög, mikor látja a lefegyverzési módszerét. Szinte ő szenved, fájdalmas vigyorral néz Edre. Elrabolhatják éppen, de előbb gondoskodniuk kell a megfelelő védelemről. Páncélozott alsónadrágról, például. Meg tűzálló ruházatról. Veszélyes a csaj, csak rá kell nézni.*
- Nem, köszönöm. *hárítja a csokit, elég volt egy kocka, bőven. Na jó, igazából ehetne még, de mivel már a gumicukorból is bekajált, amit aztán végképp nem lett volna szabad, inkább nem kockáztat. Hiába az inzulin, a tömény cukrot azért mégse kéne.. Egyszer élünk, Matt meg valószínűleg nem végelgyengülésben fog elhunyni. Megfojtják, vagy valami.*
- Basszus, most hogy mondod.. *Egy bizonytalan pillantást vet a kiürült narancsleves doboz felé. Lehet, hogy ez a fél liter kicsit sok volt egyszerre. Túl sok. Zacskó nincs nála. Zacskó? Minek? Különben mégis van egy, csakhogy az történetesen tele van mindenféle alakú gumicukorral. Medvék, kutyák, lovak, ki tudja még milyen állatok. Persze a bocs a nyerő.*
- Ha kell még, szólj. *teljesen jogos ez a stílus, elvégre ő hozta.. Legalábbis a folyosótól. Ha Eddie jelzi, hogy igényt tart rá, kihalássza a zsebéből, és átpasszolja neki. Ő meg majd eszik valami csoki lightot, vagy valamit.. Esetleg Csoki Max? No cukor, maximális íz.*
~Virágok?~ *elhúzza a száját. Legalább a motiváció megvan. Nem hányná el magát akkor sem, ha nem sikerülne kivédenie a támadásokat, viszont kudarcnak fogná fel, és az romba döntené az önbecsülését. Ó, szegény, szegény Matt! A virágos talárral egyébként tudna kezdeni valamit. Kisollóval le lehetne róla vágni a növényeket, esetleg nekiesik egy fűnyíróval. Megoldható.
Hasonló gondolataival foglalkozik, inkább, mint növekvő szükségével. Arca kicsit sápadtnak tűnik, nem feltűnő. Igyekszik elterelni a figyelmét az anyaggal, mármint a varázsaltokkal. És mivel elszánt, na meg az SVK érdekli, sikerül az első bálozókkal foglalkoznia. Kicsit illetlen lehet, hogy nekik nincs álarcuk, de hát egye fene, akkor illetlenek. Keresi a tömegben az epilepsziás kedvencét, olyan jól összeszoktak már. Na de hé, egy barát nem támad virágokkal! Mattünk félreugrik egy felé vágtató ártás elől, majd egy sebzett kutya tekintetével néz a fekete alakra.*
- Hogy tehetted? *elvan ő. Szép lenne visszatámadni, meg az ő stílusához is jobban illene, de hát.. Nem azt kell gyakorolni. Úgyhogy akkor lássuk. Jobbra rajzol egy négyzetet, aztán ellenkező irányba. Precíz, a vonalak egyenesek, és ránézésre derékszöget zárnak be, persze nem nagyon lehet ellenőrizni. Az ige sem marad ki.*
- Lev Propugnaculum! *Valami meg is jelenik, méghozzá úgy tűnik okés. Mattie megbízik a művében, mögé áll, onnan les kifelé. Mivel sűrűsödnek az átkok, visszahúzza a fejét. Ott marad kis ideig, valamelyest biztonságban. Hangsúly a kis-en, mert tudja ő, hogy ideje lenne a másikkal is foglalkozni, pláne, mert meg akarja tanulni a mai anyagot, mielőtt ~~bepisil~~ szublimálódik. Egy fél pillanatra mégis kiugrik fedezéke mögül, villámgyors mozdulattal egy keresztet rajzol, majd beköríti. Pár másodpercig még ott marad, kipróbálva, hogy sikeres volt-e, majd virágos rosszkedvvel, vagy virágtalan jóval a hordozható fedezék mögé vonul. Mozdulatai meglehetősen gyorsak, mintha csak sietne valahova. A külső szemlélők annyit láthatnak, hogy az egyik pajzs Ed felé mozog.*
- Én lelépek, különben elárasztom a termet. *miután ezt bejelentette, az ajtó felé araszol a pajzs védelmében.*

Tárgy: Re: Sötét Varázslatok Kivédése tanterem Szomb. Nov. 07 2009, 23:04

*A tanár kimegy a teremből, az órának vége.*

// Hosszabb hsz majd holnap lehetséges, a pontok pedig pár perc múlva kiosztásra kerülnek. //

Tárgy: Re: Sötét Varázslatok Kivédése tanterem Vas. Dec. 13 2009, 10:34

*Konidik, felveszi talárját, és táskáját a hátára kanyarítja, majd elindul lefelé, az SVK tanterembe. Nem kell sokat keresgélnie. Egyből megtalálja a nehéz tölgyfaajtót, és bemegy rajta. Leül a harmadik padsorba. Ahogy látja nincs ott senki. Legalább nem késett. Táskájából elővesz pergament, pennát és tintát, hogy elő legyen készítve.
~Remélem nem máshol lesz az óra. Bár akkor úgy is kaptam volna értesítést, és amúgy is még korán van~
*Ettől a gondolattól megnyugodva, Oldalra csúszik az ablak mellé, viszi magával a cuccait is, és kibámul rajta. Így várja a tanárt, aki elméletileg új, és csak idén kezdett el tanítani.*

//Ön kérte hogy rövid legyen Very Happy

Remélem nem túl rövid//

Tárgy: Re: Sötét Varázslatok Kivédése tanterem Vas. Dec. 13 2009, 13:22

Morgolódva lépeget a tanterem felé, miközben az ablakokon kipillantva lesújtó pillantást küld a kinti tájra. Egész nap hideg volt, még most is, a pocsolyák befagytak, amire ő nem figyelt, és a kinti rövid sétája után akkorát esett, mint a nagykabát. Már éppen visszafelé sietett, amikor megcsúszott egy kis darabon. De ez annyira jellemző rá, előbb gyorsan megigazította a fején elcsúszott sapkát, és csak utána nézte meg, hogy eltörte e valamijét. Szerencsére nem, csak a büszkesége csorbult egy kicsit, amikor fájó derékkal, lábakkal lassan feltápászkodott a földről, és próbált olyan nemesen végig vonulni a parkon, amennyire egy sajgó fenekű aranyvérű lánytól csak telik. Elveit sutba dobva a gyengélkedőt is meglátogatta, biztos, ami biztos alapon, de a gyógyító asszony megnyugtatta, minden csontja ép. Kapott egy krémet, amitől kissé tompult a fájdalom, de a járása nem a szokásos, suhanó illanás, hanem szép lassú séta, amivel a saját idegein is táncol.
A gyógyító asszony azt mondta, ez a kis esés semmi sem volt, így nyugodtan meglátogathatja a sötét varázslatok kivédése órát, maximum jobban oda kell figyelnie magára. Ez kivételesen nem töltötte el örömmel, de nem volt mit tenni.
Még szerencse, hogy nem kell sokat gyalogolnia, hiszen a padláshoz közel van a terem. Az ajtóhoz érve végig simít egyenruháján, ez már szinte szertartásos mozdulat, minden tanterembe lépés előtt elvégzi, majd benyit a terembe. Gyorsan körbe néz, és konstatálja, még csak ketten vannak.
- Szia! - köszön kartársának, és az ajtóhoz legközelebbi első székre ül le, nagyon finoman ereszkedve. Táskáját lepakolja maga mellé, vet még egy pillantást a kinti zord tájra, majd elfordítja tekintetét, és táskájából előkapva egy bájitaltan könyvet kezd el olvasni. Igen, pontosan azt a könyvet, amit a kvh-ja, Mr. Poynter, első itt töltött napján neki adott. Arcán egy félmosollyal lassan elfeledkezik a külvilágról, ahogy elmerül a sorok között.

Tárgy: Re: Sötét Varázslatok Kivédése tanterem Hétf. Dec. 14 2009, 17:43

*Persze, miért is lenne nyugalma?! Tessék, csak kellett előszednie a nyavalyás órarendet, és a piros betűkkel beírt három betű, fogcsikorgatva vigyorgott rá a papírlapról. SVK? Fogalma sincs, milyen lesz az óra, nem volt szerencséje az új tanárral bájcsevegni. A folyosón látta már, amint laza léptekkel, hóna alá csapott szakadt papírokkal, fütyörészve lejtett be egy kanyarba. Természetesen nem okoz számára meglepetést a tanári kar új tagja, hiszen köztudott: aki itt tanít, annak valamilyen kereke hiányzik. Hogy Chevaliernél milyen, azt pár perc múlva ki is deríti.
Ironikus vigyort levágva nyit be a terembe, ahol olyan sok diák ül, hogy valószinűleg csak a szekrény tetejére fél rá jobbik esetben...összesen kettő. Pugnaxosok. Hogy ezek miért nem tudnak egyszer kimaradni óráról? Ahogy sejtette...mindkét diák mellett hordozható könyvtár, fejük fölött csak úgy izzik a levegő a "tudástól", önmagukban pedig azt a hanglejtést gyakorolják, amivel majd felcsillogtatják elméjük teljességét az órán. Nem zavarja meg a meghitt magolást, egyébként sem az a fajta, aki "szia aranybogár, láttad az új műkörmömet?" felszólalással ismerkedik, így bevetődik, mily nagy meglepetésre, a legelső padsorba. SVK? Na persze...*

//elég rövid lett? ^^" ha a tanár úr hiányolná elmúlt napjaim történetét, szivesen kiegészítem.//

Tárgy: Re: Sötét Varázslatok Kivédése tanterem Hétf. Dec. 14 2009, 20:01

~1, 2, 5, 6, 7, 8… Akkor ide jön a… 9-es. Ebbe a sorba pedig a 3-as, és ez a sor kész is.~
*Hát hány tanár töltené az órakezdés előtti szabad idejét sudokuzással. Persze csak miután szigorúan kiolvasta a napi híreket. Végezetül aztán a folyosó egyik kukájában köt ki az újság. Hosszú ujjú sötétkék-fehér csíkos ingje ujjait feltűri, és gallérját is kicsit megigazítja. A végén megint az lesz, hogy belép a terembe, és megint nem kapja meg a megfelelő tiszteletet, ami jár neki. Hiszen tanár!*
-Sziasztok!
*Ezzel a határozott köszönéssel lép be a terembe, és tekintete a padsorokra esik. Lépése eléggé megrökönyödve találja meg a padlózatot. Pislog kettőt, majd magában vállat rántva ajkai újabb mosolyra húzódnak.*
-Köszöntök mindenkit az idei első másodikos SVK órán. Ha kérhetek mindenkitől egy nevet, és egy kart. Lehetőleg a sajátjukét.
*Végig néz, majd tekintete a harmadik sorban ülő fiún áll meg.*
-Mit tennél, ha egy…
*Kicsit elgondolkozik, majd csettintve egyet, tovább folytatja a megkezdett kérdését.*
-… Illetve a Jeti rád borított volna egy hegynyi havat? Melyik SVK-s varázslattal jutnál ki a csávából.
*Következő kérdés-felelet játékosként az itt megjelent egyedüli lányra pillant.*
-A mozgókönyvtárát pár randalírozó gyerek támadja meg. Mivel védené meg magát, és a… Háziállatát.
*Per pillanat jobb szót nem igen tudott alkalmazni a tárgyra. Végezetül a trió harmadik tagja maradt, aki az első sorban üldögél.*
-Egy sűrű sötét erdőben meglátja a Farkast, amint a láncfűrészes Piroska elől menekül. Hogyan blokkolná az útját, hogy megvédje az ártatlan Farkast?
*Csípőjével neki dől a tanári asztalnak, és állát vakargatva várja a válaszokat.*
~Ha hülyeséget mondanak, akkor valami illúzióval csak életre lehet hívni a szituációkat.~