Sötét Varázslatok Kivédése tanterem

- Az nem jó. Szóval a pontos megfogalmazás: "Marquez a halálán van, így én helyettesítek." Remélem a szokásos túlzása volt, bár azóta nem találkoztam vele, majd meg kéne keresnünk lassan őt is a tudodmivel kapcsolatban.
*Néz rá Bittára, és a nőt figyeli. Most nem igazán tud hozzászólni a témához, el is bambul a kérdésre, így már csak a varázsigékre eszmél fel. A csoportbeosztásra elmosolyodik, majd követi a lányt.*
- Na igen, azért már akkor se vertek nagyon egymást, egyébként meg ne röhögtess, már tudom is, mit fogok ellened használni, a kedvenc varázslatomat. Kezdem én először az átokkal.
*Ördögi fény csillan a szemében, Bitta felé tartja a pálcáját, leír egy kört jobbra, majd egy pontot úgy, hogy a lány felé nézzen, és kimondja a varázsigét.*
- Infero!
*Kiáltja, és kíváncsian várja barátnője ellenvarázslatát.*

//kisebb csúszás, ma nem fogok írni ^.^ Very Happy

//

[Emmeline Way, Mya Edain, Amelie Clarkson]

*Figyelmesen hallgatja a tanárnő szavait, majd a tábláról szépen lemásolja az egészet, szálkás dőlt betűkkel. Amikor végez, gyorsan magához veszi a könyvet, és elolvassa az anyaghoz tartozó részt. Amikor meghallja ismét a tanárnő hangját, mindent elpakol a táskájába, és gyorsan felpattan, kezében a kőris pálcájával. Még épp időben, mert az asztal már el is repül a feje felett. Egy pillanatig utána néz, arcán egy halvány mosoly terül szét. Elképzelte, hogy nem áll fel időben, és vele együtt repül oda az asztala és széke a többihez, ő pedig csodálkozva néz le a többiekre. Megrázza fejét, hogy a bolondos gondolatok elszálljanak, majd kisétál a többiekhez. Megáll Mya és Emmeline mellett, miközben megpróbálja felfogni azt a tényt, hogy baseball ütővel kell, hogy majd püföljék egymást. Kíváncsi, hogy ezt a tünde Em és a fél-tünde Mya hogyan fogja kivitelezni. Magabiztosan álldogál, miközben azt hiszi, hogy neki kell majd elkezdenie a támadást, viszont annál jobban meglepődik, amikor Em hangosan elrikkantja magát, és átkokat kezd rájuk zúdítani. Nincsen sok ideje, gyorsan magára mutat a pálcájával, leír egy kört, és gyorsan kimondja a varázsigét.*
- Tutormasc! - a peravus és a torpeo felé repül, amit épp, hogy kivéd a körülötte derengő kék búra, majd rögtön semmivé is foszlik. - Egyelőre megtette - motyogja magában.
*Nem bánja, hogy elsőre nem sikerült olyan erősre, nem csodagyerek ő, elsőre amúgy is fura, ha sikerül valakinek. Közben Emet figyeli, ahogyan a baseball ütő felé szalad. Gyorsan magára mutat pálcájával, ismét leír maga körül egy kört, majd a másik igét használja magán.*
- Tutamen! - kiáltja, de nem lát semmit maga körül, így fogalma sincs róla, hogy a varázslat sikerült e vagy sem. Bátran, egyenesen áll, szemeivel Emet követi, minden lépéséről tudni akar most. Különben is, milyen pugnaxos lenne, ha félve várná, hogy egy ütő finoman megcirógassa...

[Em, Ami, Mya]

*Mya szorgalmasan jegyzeteli tanárnő szavait, pergamenjét szépen megtöltik a tökéletesen átlagos kinézetű betűi. Amint meghallja, hogy jön a gyakorlati rész, kissé megszeppen. Emlékezett még a múltkori gyakorlásra, ahol hát... enyhén szólva nem volt a topon. ~De az csak a főzőcske meg az éjszakázás hibája, ha kialudtam volna magamat, akkor biztosan simán ment volna.~ Ellenkezett saját gondolataival dacosan. ~Na, akkor gyakorlat. Most nem vagyok álmos, tehát jól fog menni, jól fog menni, jól fog menni...~ Ismételgeti magában, amint táskájába söpri a pergament és pennát, majd előhúzza a talárja belső zsebéből a szép nyírpálcát és kb. másfél méternyire sétál lányoktól. Elvégre itt varázslatok fognak röpködni, tehát nem szerencsés az össz-vissz két centi távolság. Éppen nyitná a száját, hogy megbeszéljék a lányokkal, hogy az, aki elsőként támad és majd később ki lesz az, aki a maradék kettő köré felhúzza a pajzsot. Tekintve, hogy ez a feladat csoportos védekezésről szól ugyebár. Em azonban rögtön a közepébe csap, semmi meggondoltság vagy egyéb. ~Azért nem véletlenül lettél te pugnaxos.~ Gondolja gonoszul Mya, majd koncentrálni próbál az újonnan tanult pajzsbűbájra. Magára bök a pálcájával, majd úgy tesz, mintha egy buborékba foglalná saját magát, végül kimondja a varázsigét.*
- Tutormasc!
*A varázslat jónak tűnik, egy átlátszó, kékes burával néz farkasszemet az érkező csiklandozó bűbáj és a sóbálvány átok. Ahogyan az első becsapódik, Mya kezében kissé megremeg a pálca, ő is érezte, hogy a pajzsa valamennyire meggyengült. Szemét is lehunyta, hogy még jobban tudjon fókuszálni a bűbájra, hisz tudta, hogy a pajzsát csak a koncentrációja hiánya szüntetheti meg. Egy órának tűnő másodperc után becsapódott a sóbálvány átok is, ám Mya pajzsa ezt már teljesen simán nyelte el. A féltünde óvatosan nyitotta ki a szemét, és meglepődve látta, hogy a kékes buborék még mindig körülveszi. Pálcáját leengedte, elméjét pedig ellazította, mire a bura is szertefoszlott. ~Tudtam én, csak nyolc óra alvásra van szükség, aztán megy minden, mint a karikacsapás.~ Gondolta, s szélesen elvigyorodott. Főleg azon, hogy látta, amint Em nekiront Aminek egy baseball-ütővel. Gondolt egyet, majd ő is elrikkantotta magát (ha Emmeline-nek szabad így gyakorolni, akkor neki is).*
- Way, ha jót akarsz, máris eldobod az ütőt, és felhúzod a pajzsot!
*Kiáltotta gonosz vigyorral az ajkain és rögtön támadásba lendült. Úgy döntött, az előző féléves anyagból megtanult varázslatokkal próbálkozik. Elvégre SVK-n van, nem?*
- Gelidus! Infero!

[AmEmMya]

*Emmeline meglepődve tapasztalja, hogy az átkait csak úgy elnyelte a varázslat, így amikor felkapja az ütőt, cselesen Amelie felé kezd el futni, majd egy határozot, ütéssel gyomorszájon óhajtja vágni a lányt. Látszólag. Amikor a pajzshoz értne az ütő, hirtelen lefékezi az ütést, és csak úgy tesz, mintha ütött volna, valójában pedig a lendületét kihasználva beugrik Amelie mögé, hogy a lányt találják el Mya varázlatai, ne őt. Ugyan az ugrás nem sikerült tökéletesre, mert egy pálcán, ami a földön hevert, átbotlott, de a célt elérte, Ameliet találta el a két átok, nem őt.*
- Edain, hogy te milyen... - *egy újabb átok csapódott be a pajzsába, ami ettől megremegett, bár kitartott.* - önbizalommal teli vagy. Csak vigyázz, le ne törjön a szarvad- *kiált rá a féltündére, hiszen a célja a lány felhúzása, ezzel együtt a pajzsának meggyengítése.* - És most ne magatokat, hanem egymást védjétek!
*Nevetve kiált egy újabb Tropeót Amelienek, majd egy hirteléen ötlettől vezérelve Mya felé hajítja teljes erejéből az ütőjét, bár vigyázva, hogyha a pajzs, amit Amelie húzott fel a lány köré, nem lenne elég, akkor se törjenek csontok.*
- Na mi az, ne támadtok? - *áll meg egy pillanatra, hogy a szemébe lógó haját hátratűrje, és elvégezze magán a fizikai támadások elleni bűbájt is. Reméli, hogy végre a lányok is belemelegednek a játékba, hiszen ez nem más számára, mint az a játék, amit apjával annyit játszottak, vagyis: "védd magad mindennel, amivel tudod!"* - Vagy szeretné valaki inkább szegény védtelen Emmelinet védeni? - *próbálja a lányokat az összefogásra buzdítani.*

[Kamilla, Krisztyne és Én ]

Na ez jóleső dolog, hogy az agya még nem mondta fel a szolgálatot és képes néhány szavas mondat értelmezésére. Persze ha éjszakai
kalandtúrát folytatott volna, akkor lehet még erre se lenne képes, nemhogy gyakorolni. Persze a félsz még mindig megvan benne, mert mi lesz, ha valami tényleg rosszul sül el, bár csak nem lesz visszavonhatatlan következménye. A kezdeti lelkesedése egy vajmit csökken és örül is, hogy másik két társa vállalja előbb a tesztalany szerepét, ő meg lehet addig is megfigyelő, hogy hogyan is kellene ezt csinálni. Krisztyne vállalja is a legelső alany szerepét és csodálja a lány bátorságát, bár előbb-utóbb úgyis ő következik a sorban. Mégse elég bátor ahhoz, hogy még a másodhegedűs szerepét is vállalja magára, vagyis, hogy a lányra küldjön egy átkot. Valahogy fél tőle, hogy rosszul sülne el a dolog és kétkedik a saját erejében. Mégis úgy határoz, hogy neki is mutatnia kell valamit az órán, így Kamilla kérésére gondolkodik egy nem túl ártó varázslaton. Elvégre mi értelme
lenne a lányt bántani? Talán régen élvezte volna a vörös, de ma már nem. Így végre valahára kiválasztja a szerinte nem túl nagy ártást okozó bűbájt és máris mondja kisebb köhécselés után.
- Vinculum! – kíváncsi arra, hogy most mi fog történni, de reménykedik, hogy Kamillának csak működik a pajzsa. De lehet mégse, mert tényleg mintha hallana valami bilincscsattanást, de lehet a füle
játszik csak vele. Majd kiderül, ha a lány mozdulni akar.
- Azt hiszem most én jövök – mondja egy fáradt sóhajjal és kíváncsian reménykedik, hogy neki összejön-e vagy sem. Érdekes fejlemény lenne, ha nem. Maga felé fordítja pálcáját, de mivel keze nem éppen a szilárd magabiztosságot tükrözi, így lehet, hogy nem fog sikerülni. Vagy csak a remegés miatt egy fél sikere lesz.
- Tutormasc! – hangja a kézremegés ellenére határozott és a kört is sikerül leírnia, ám ő nem érzi, hogy sikerült volna a varázs. Na majd az átok eldönti.
- Lehet ezt nem nekem találták ki? Na lássuk! –kicsit a fejét oldalra billenti, mert nem akarja látni, hogy mi fog vele történni, bár a bűvös varázsszóból már tudni fogja, hogy mit hajtanak végre rajta. Most már csak az a kérdés, hogy az elkövető Krisztyne vagy Kamilla lesz?

[Em, Mya, Amelie]

*Tágra nyílt szemmel, pislogás nélkül nézi, hogy Emmeline mindjárt hasba vágja azzal a nagyon nem szimpatikus ütővel, ami most már nem cirógatásnak fog tűnni, ahogyan még egyszer átgondolja. Nem is hallja, hogy a lányok mit kiabálnak egymásnak, levegőt sem vesz, hasát befeszíti. Aztán nagyot néz, amikor Em mögéje kerül. Félig már utána fordul, hogy megkérdezze, ez meg mi a Merlin szakálla volt, amikor hirtelen eltalálja egy kötöző és egy sóbálványátok. A hirtelen egyensúlyvesztéstől olyan gyönyörűen és kecsesen dől el, mint egy zsák krumpli, nagy puffanással. Amíg a két lány egymást hecceli, ő a plafont bámulja, és magában pampog. Amikor az átkok hatóideje megszűnik, gyorsan felpattan, és Em felé fordul. Már éppen kérdőre akarja vonni, amikor felé repül egy újabb dermesztő átok.*
- Tutormasc! - kiáltja, és most sokkal erősebbre sikeredik a búra, mint előtte. Gúnyosan Emre vigyorog, és megkérdezi tőle. - No, mi történt Em, csak ennyire futja? - szemeiben gonosz lángocska lobban fel, majd úgy fordul, hogy a két lány végül egymás közelébe sodródjon. Pálcáját felemeli, és magához hívja a baseball ütőt. - Na lányok, védjétek magatokat, és egymást - villantak meg szemei, majd jobb kézében lévő pálcájával átkokat kezdett szórni Emmeline felé. - Inhumanus! Rideo! Creatura Claudus! Infero! - az átkok elhangzása után gyorsan Mya felé kezdett szaladni, és a bal kezében lévő ütővel a lány jobb oldalára célzott vele.

[Ami, Emi, Myi Very Happy

]

- Ez kezd egy kicsit elfaju...
*Kezdte Mya, ám a szó befejezésére már nem maradt ideje, amikor meghallotta Ami átkait. Védőpajzsot akart emelni saját maga és Emmeline köré, de a baseball ütővel a kezében felé közeledő Ami (no meg az, hogy félszemmel látta, hogy Em gondoskodott magáról) arra késztette, hogy saját magát védje inkább.*
- Tutamen!
*Kiáltja, miután elvégezte a megfelelő pálcamozdulatot. Vigyorogva nézte, ahogyan Ami szabályosan felkenődött a pajzsra, majd rögtön el is tüntette azt, hogy támadásba lendülhessen a pugnaxos ellen. Gyorsan lebukott a földre a felé suhanó ütő elől, majd egész egyszerűen átmászott Ami lábai között, így mögé került, majd villámgyorsan felállt és a lány hátába nyomta a pálcáját.*
- Nézzük, hogy bírod a boogie-t. Inhumanus!
*Mondta, majd nevetve kapta ki a barátnője kezéből a baseball-ütőt, és Emet vette célba.*
- No lássuk, hogy megy neked a Tutamen?
*Mondta, majd vigyorogva futott neki a tünde pajzsának. Tudta, hogy úgy sem ér semmit ezzel a fadarabbal az ellen, ezt csak figyelemelterelésnek szánta, ugyanis az utolsó pillanatban lefékezett és az ütő helyett a pálcáját kapta elő.*
- Rideo! Capsitrum!
*Mondta ki a csiklandozó bűbájt, majd magához hívta Em pálcáját. Megfordult és a táncoslányéra is kimondta a varázslatot.*
- Capsitrum! Nocsak... Szorult helyzetben vannak a hölgyek?
*Tette hozzá vigyorogva.*

* Vivien unott képet végva jegyzetel. Érdekli a tantárgy, mert alapból hasznára válik, csak most írni nem nagyon van kedve. Esetleg naplóba írni másmilyen lenne. De ezt ő nem tudhatja, mivel nem tudod rendszeresen naplóba írni, ezért nem is vezet jelenleg naplót. Végig hallgatja a "használati utasításokat" és szemeivel a társát keresi. A szőke hajról ki is szúrja. Beszerez út közben egy baseball ütőt, és már a kezében tartva lép a fiú elé.*
- Nos azt hiszem te vagy Oliver.* Mutat az ütővel a fiúra. A kezében játékosan mozog az ütő. Nem először van ilyen a vörös kezében. A tesójával játszott is már ilyen labdajátékot. Teljesen természetesek számára a mozdulatok, de a fiúnak lehet kissé rémisztő egy baseball ütővel hadonűszó lány.*
- Úgy hallottam egy csapatba leszünk. Nem gond ha én leszek előbb az ütővel? * Gonoszkás vigyor és közben turkálni kezd a pálcájáért a zsebében.* - De felőlem te is szórakozhatsz vele...* Simítja hátra a vörös haját. Biztos magában. Nem is fél tőle, hogy mondjuk az ő gyomorszájában landol egy méretes fadarab. Miért is félne? Gyorsan jár az esze is meg amúgy is jók a reflexei, ha - kihangasúlyoznám: ha- nem sikerül a varázslat. Nem is gondol semmi negatívra, mert akkor nem is lenne ő. Ő, a határozott, kacér francia.*

**Hozzászólások** : 24 **Évfolyam** : Első

*Gyorsan leírja a füzetébe a táblán lévő dolgokat.*
~Uncsi...~ *gondolja, és valóban, szívesebben tartózkodna a klubhelyiségben. De legalább pontokat szerez a karnak, és az jó. Majd felkel, és tekintetével Vivien után kezd kutatni. Fölöslegesen, mert nem tudja, ki az. De a lány úgy tűnik, megtalálta őt, ugyanis felé közelít egy baseball ütőt lengetve. Na ja, mintha ezzel meg lehetne őt félemlíteni. Bár nyilvánvalóan nem ez a célja.*
- Jól hiszed, tényleg én vagyok Oliver. *jegyzi meg unottan.*
- Kezdj csak nyugodtan. Nekem teljesen mindegy, had örülj egy kicsit... Legalább addig, ameddig nem jön össze amit terveztél. Ugyans nekem elsőre sikerülni fog. ~Vagy nem.~

~ Nem egészen így gondoltam, de így is jó...~ * Kecses pálcamozdulatokkal kört ír maga elé majd a varázsszó*
- Tutormasc! * Hangja határozottan cseng, ugyanőgy mint a tekintete is. A szép arcon, gőgös mosoly, már csak a hecc kedvéért, és hogy már célozzon is vele a "társának": úgy néz ki sikerült. Ha nem is lenne ilyen nyugodt, még akkor is higgadtnak mutatná magát. Ha berezelne biztos, hogy Oliver is bátrabban támadna. Nincsenek itt a csillagok, hogy segíthessenek, akkor az eszét kell használja.*
- Na lássam mire megyünk! ~ Na meg azt is hogy mit tudsz...~ * Szemeivel a fiú mozdulatait követi. Ez a varázslat egyelőre sikerült, de a következő már más tészta... Nem biztos hogy szerencséje lesz ismét. Bár attól is függ hogyan támadnak Vivienre.*

*Hősünk inkább pacifista lelkületű, amolyan hippi-féle és már idejét sem tudja, hogy mikor varázsolt utoljára.*~Ezen a héten biztos nem.Mondjuk ez azért vicces egy mágus suliban...no, de majd meglátjuk, hogy mi lesz.~*Végighallgatja a tanárnőt, igyekszik minden egyes szót a fejébe vésni.A főbb pontokat pedig még a pergamenjére is felvési szép cirkalmas betűkkel.Majd magában listáz egyet.*~Hm varázsige okés, párbaj ellenfél..~*Mosolyogva végignéz Irethen*~Naná, hogy okés.Akkor a lényeg itt van.~*Valamiért hiányérzete van, de még nem tudja mi a gond.Látja, hogy a többiek bőszen varázsolnak, végignéz magán, a ruháján...és mire leesik neki, hogy mi a gond, már az nagyon fáj neki.*~Ó hogy a hét törpe és hófehérke verje meg.*Morogja.*~Naná, hogy a pálcát felejtettem el, no, hol az a pálca.~*Motyogja magában, majd benyúl a padjába és ujjai rákulcsolódnak a pálcára.De valamiért olyan furcsa a tapintása, hiányzik az a jellegzetes forma és természetes érzés, ez inkább olyan fémes...Pár pillanat alatt jut el a tudatáig, hogy nem a pálcája van a padban, hanem a fuvolája.*~Nane, most mi lesz...Amber néni ki fog nyírni.~*Dünnyögi félhangosan és félénk mosollyal Irethre pillant.*
-Most játszuk azt, hogy te varázsolsz én meg addig bírom, ameddig csak tudom.*Vázolja fel az elképzelését a lánynak.Segélykérő pillantást mellékelve hozzá, és olyan halkan, amilyen halkan csak tudja formálja ajkaival a szavakat.*
-Nincs itt a pálcám...*Kényszeredett mosoly*

[Castor]

*Ireth először döbbenten hallgatja a fiú szavait. El sem tudja képzelni, hogy hogyan lehet nem elhozni egy pálcát. Bár Ireth sem az a folyton-folyvást varázsolgató, de azért mégis magával hordja a pálcáját. Végül is a helyzet inkább komikus és így a kezdeti döbbenete után elmosolyodik. Érdekes egy gyakorlás lesz, az biztos. Kissé tétován néz körül, majd látja, hogy mindenki bőszen varázsolgat körülöttük, így előbb-utóbb fel fog tünni a tanárőnek, ha ők csak úgy állnak. Nincs mese, valamit kezdeni kell.*
- Hát... akkor én varázsolok először. *Ám hangja nem hangzik túl magabiztosan és újra a táblára tekint, hogy mit is csináljon. Majd gyorsan úgy dönt, a Tutamen jó lesz, hiszen ott csak az egyiküknek kell varázsolni. Sőt kölcsön is adhatja a pálcáját Castornak, hogy ő is varázsoljon. De aztán hogy utána a Tutormascal mi lesz, majd kiderül. Oda két pálca kellene majd...*
- Kezdjük a Tutamennel, azt lehet egy pálcával is... Én varázsolok magamra, Te pedig... üss meg. *És elvigyorodik. Majd ha Castor rábólintott az ötletére, hozzálát a varázsláshoz, miután újra elolvassa az instrukciókat a táblán. Majd meglendíti pálcáját, egy kört ír maga köré és koncentrálás közben kimondja a varázsigét.*
- Tutamen. *Hangzik a hangja, ám egyéb változás nem történik, de ez egyenlőre nem jeleni azt, hogy elszúrta volna. Majd az ütéskor meglátjuk... Castorra emeli fejét mosolyogva és bátroítóan.*
- Üss meg. *Vigyorodik el és érdeklődve várja, hogy a fiú vajon milyen ütésformát választ. Egyenlőre nem tudja elképzelni, hogy mi is lesz: kap egy gyomorrugást, vagy vállonöklözik? Nem valószínű, egyik sem nagyon illene Castorhoz, már persze Ireth szerint. És ki tudja mi lesz, lehet most jön elő a fiúból a kisördög.*

[Ireth]

*Mikor Ireth felvilágosítja a varázslat menetéről elvigyorodik, és felcsillan a szeme,hisz ez a neki való mágia!!!Olyan szinten megvilágosul, hogy szinte már ragyog, de egy pillanattal később már jelentős dilemmába kerül.*~Nagyszerű, de most akkor hol üssem meg, ahol a legkevésbé fáj neki?Ha végén még belilul a helye...~*Szerencsére eszébe jut amit az előbb még a táblán olvasott.Valamilyen ezüstös kulimász veszi körül Irethet, és megmarad a helye, ahol megüti.Számtalan kérdés merül fel benne*~Najó. de mennyi ideig marad meg a nyoma?1 percig vagy 1 órán keresztül?És utólag nem fog az fájni neki?Meg különben is, hogy üssek meg egy lányt?~*Komolyan töri a fejét s mikor eszébe jut a megoldás, újfent elámul saját zsenialitása miatt.Elmosolyodik, lendíti a kezét, már egészen messziről indítja az ütést, így Ireth valószínű befőtt lesz valamelyik polcon, ha eléri a fiú ökle.Castor behunyja a szemét, mert nem akarja látni a nagy találkozást....és ad egy puszit a lány arcára.Mikor az ajkait elveszi Ireth arcáról, a szája lenyomata ott virít ezüstösen kedvese arcán.*
-Nagyon fájt?*Kérdi mosolyogva*-Egyáltalán éreztél valamit?*Tettetett duzzogással várja lelkének válaszát.*

[Castor]

*Hát meg kell vallani, Ireth is elámul Castor zsenialitásán. Persze kezdetben becsukott szemmel várja, ahogy látja, hogy Castor kezze meglendül. Át is fut az agyán, hogy ha most nem sikerült a varázslata, érdekes lesz, ahogy majd Castor tenyérlenyomatával mászkálhat naphosszat. S mivel becsukott szemhéjai mögött ezen töpreng, teljesen váratlanul éri, hogy nem érez ütést, sőt. Amint kinytja a szemét, Castor arcát maga melett látja és leheletét is érzi a bőrén. Ám a konkréten bőréhez ért puszit, azt nem érezte. Legalább is feltételezi, hogy egy puszi volt az. Kissé meglepődött-elérzékenyült-ámulattal vegyes csodálkozó szemekkel néz a fiúra. Két pillanat alatt elolvad és ha ezt nem csak képletesen értenénk, már csak egy közepes méretű pocsolyaként úszkálna a földön. Kissé elpirulva simítja meg az ezüstösen csillógó foltot és elmosolyodik.*
- Nem fájt... de őszintén szólva.... nem is éreztem. *És kissé elpirul. Valóban furcsa, ilyen puszit még soha nem kapott eddig. Kissé zavartan egyik lábáról a másikra álldogál egy-két pillanatig, majd nevetve folytatja.* - Azért kösz, hogy nem ütöttél meg. *És közelebb lép a fiúhoz. Ha most nem órán lennének megcsókolná, de azért mégis... túl félénk ő ahhoz, hogy itt mindenki szeme láttára. Gyorsan észbe kap és így inkább csak rámosolyog, majd a tábla felé pillantva inkább újra a gyakorlára koncentrál.*
- Kölcsönadjam a pálcám? És akkor Te is kipróbálhatod. *Modja egy kicsit halkabb hangszínen, hiszen nem szeretné lebuktatni a fiút a pálca-ügy miatt.*

[ RICK WESTINGHAM, DANIEL WHITE ]

Alex már az óra legelején eldöntötte, hogy ma is a csendes megfigyelő szerepét fogja játszani. Na nem, mintha nem tudná, ez nem elméleti óra, ráadásul kedveli is a sötét varázslatok kivédését, de ezt nem különösebben szokta kimutatni.
Azt leszámítva, hogy elég sokat ásítozik, mielőtt megérkezne a tanerő, nincs különösebb ellenvetése. Lassan azért szállingóznak befele a diákok, és hamarosan még a tanárnő is megérkezik.
Alex bár nem koncentrál túlságosan, azért figyeli, amit a nő mondd, épp csak hozzászólása nincs jelenleg. Az idézeteket megemésztette magában, tudja is jó, hogy miről szól, de már vagy tízen elmondták, minek mondja el ezt ő is...?
Jegyzetel is néha, a legszükségesebb dolgokat, ha kell még a tankönyvet is kinyitja, de egyenlőre minden a táblán van, így nem kell fáradoznia.
~Csoportok...~
Úgy tűnik az elmélet kilőve, azaz most kénytelenek lesznek beépíteni a gyakorlatba, hisz a tanárnő sikeresen tájékoztatta is a diákságot, hogy gyakorlás következik. ~Ez jó poén lesz...~

Elvigyorodik egy pillanatra, aztán körbenéz a teremben. Fogalma sincs róla, kik az említett diákok, legalábbis addig nincs, amíg egy szintén pugnaxos srác, név szerint Daniel meg nem jelenik mellette.
- Ő, ja. Alex vagyok. - Válaszol nyugodtan egy biccentéssel, aztán ő is feltápászkodik a kényelmes helyéről. Előszedi a pálcáját, persze csak miután sikerült kitapogatnia melyik zsebébe tette ma. Az érdekes lenne, ha nem is lenne nála... De persze meg van az, a tiszafa. Szórakozik vele egy darabig, a másik kezét pedig a zsebébe süllyeszti és a két tagra néz.
Már csak csinálni is kéne a feladatot.

[AmEmMya]

*Mikor meglátja Amelie átkait felé röppeni, gyorsan pajzsot von maga köré. Óvatosan a lányok háta mögé oson, és mikor látja, hogy a szobatásra szabályosan felkenődik Mya szakszerűen felhúzott pajzsára, halványan elmosolyodik, bár szerencsétlen lány táncát már nem tarja ilyen viccesnek. Mikor Mya felé futott az ütővel, már cselre gyanakodott, így, ahelyett, hogy Tutament mondott volna, elhajolt az ütés elől, ami sejtette, hogy nem is felé irányult, és a hiába találta el a csiklandozó bűbáj, a kiröppenő pálcát még a levegőben elkapta egy gyönyörű hasas, és visító kacagás kíséretében. Megszüntette a bűbájt, de csak halkan, és továbbra is úgy tett, mintha a ezernyi csiklandozó toll gyötöré, majd amint Mya Amelie felé fordult, rögtön elkapta a bokáját, kirántotta alóla, és megszűntette a szobatársát kínzó varázslatot.*
- Amelie, mutassuk meg, mire képesek a vérbeli Pugnaxosok, ha összefognak! - *rikkantja, majd felhúz egy Tutormascot a lányra, és Myára küld ő magga is egy Peravust, egy Tropeót egy Rideót és egy Destinatust, gyors egymásutánban, négy különböző helyre, hogy a lány ne tudjon kitérni a varázslatok elől. Amelie-nek dob egy ütőt, majd elkezdi újra záporoztatni az átkait, hogy a Signumusos lány mozdulni se tudjon semerre, és Amelie is odaérjen remélhetőleg, fizikai támadóként.* - Mondd, Edain, nem hiszel egy kicsit túl sokat magadról?
*Vigyorog a lányra, két varázslat között, és újra a pajzsra koncentrál Amelie körül, és fogalma sincs, ő vajon kapott-e cserébe a lánytól valamilyet is.*

[Em, Mya, Amelie]

*Egyáltalán nem tetszik neki a dolgok alakulása. Nem elég, hogy felkenődött Mya pajzsára, mint hajtó a póznára, de most rákényszerítik, hogy szteppeljen.*
- Utálok szteppelni - morogja az orra alatt. - Ha keringő lenne, még ellennék, bár egyedül az sem az igazi - dohog.
*Hirtelen megszűnik a varázslat, az utolsó pillanatban még a pálcája után kap, és megpördül. Eddig nem látta az eseményeket, mert háttal állt a lányoknak. Mya kérdésére felvonja a szemöldökét. Szórakozásnak veszi ezt az egészet. Ha éles helyzetben lennénk, nem kérdezne, nem cukkolna minket, hanem támadna. De ezt az előnyét most elvesztette, jobb ha védekező álláspontba helyezkedik, mert jól mondta Em, a pugnaxos lányok most megmutatják. - gondolja harciasan.
Érzi, hogy Emmeline erős pajzsot von köré, a varázsigéktől nem kell tartania, biztos a másik erejében. Karját kinyújtja, és az adrenalin szint megnövekedése miatt, profin elkapja a baseball ütőt.*
- Csak nem szorult helyzetben vagy, Mya? - kérdezi, ugyanazzal a kicsit gúnyos felhanggal a lánytól, mint ő az előbb tőlük.
*Halványan mosolyog az átok-zápor láttán. A tanárnő talán nem teljesen így értette a feladatot, de nem hagyhatják Emmel, hogy folt essen a önérzetükön és pugnaxos büszkeségükön. Gyorsan Mya felé siet, de közben felhúz ő is egy tutormascot Em köré. Az ütő most náluk van, a másik igére most nincsen szükségük. Mikor a lány mellé ér, rájön, hogy megütni egyáltalán nem akarja, mert becsület belé is szorult, ezért lehajol, és kigáncsolja vele a lányt, aki így ismét a földre kerül. Pálcáját rászegezi, és úgy fordul, hogy Emet is lássa. Jelentőségteljesen ránéz mindkettejükre, majd megkérdezi.*
- Nem gondoljátok, hogy kicsit túlzásba visszük a dolgot? - kérdezi, miközben a többieket nézi, akik ennél sokkal nyugodtabban gyakorolnak. - Vagy folytassuk, utolsó vérig? - kérdezi vigyorogva, majd Em mellé ugrik, és a fél-tündére pillant. - Te döntesz - adja meg neki a választási lehetőséget.

~Daniel, Alex

Papírjára szépen lefirkantja mind a két varázslatot, lerajzolja a kézmozdulatot, és unottan áll fel, s hagyja, hogy az asztala szépen átcsusszanjon a terem végébe. Kis ásítás kíséretében körülnéz a teremben, keresve Daniel White-ot, és Alex Reynolds-t. Nem kell sokáig mászkálnia, az előbbi rátalál. Egyszerűen biccent felé, nem szükséges mondani semmit. Közben együttes erővel megtalálják a trió harmadik tagját is, úgyhogy kezdhetik a gyakorlást. Övéből lassan előveszi a pálcáját, és Dan felé biccent.
- Kezd te. Mondjuk a másodikkal. –
Kicsit elvigyorodik, és máris szerez két baseball-ütőt, egyik Alex kezében landol. Ha akarják persze megváltoztathatják a sorrendet, neki mindegy, csupán kezdeményez, hogy minél gyorsabban kész lehessenek. No meg teljes erőből beleütni egy pugnaxosba egy ütővel… semmi büntetés… hányan ölnének egy ilyen lehetőségért.
Ha társa végrehajtotta a varázslatot, támad is, kérdés, hogy vérzés, vagy az ütő visszapattanása lesz-e a dologból.

//Bocsánat a rövidségért, és a késésért, nem igen van/volt időm többre.//

[ Alex Reynolds; Rick Westingham ]

*Ha így lenne ötöse a lottón, mint ahogyan eltalálta a partnereit, akkor már milliomos lenne... Feltéve ha lottózhatna, ugye szerencsejáték és a 18-as korhatár. Bólint egyet, jelezve, hogy elfogadja a kezdés lehetőségét. Még egyszer rápillant a táblára, és megjegyzi magának a dolgokat róla.*
-Hát akkor...
*A pálcával rámutat magára, majd leír egy kört vele, végül határozottan a varázsige kimondása következik.*
-Tutamen!
*Nem érez semmi változást, így nem biztos abban, hogy sikerült. És az a két baseball ütő nem valószínű, hogy szép nyomott hagyna rajta feltéve, ha még mindig sérthető. Nem baj, gyors teszt következik. Ez abból állna, hogy a saját épsége érdekében saját magát gyomrozza meg. A mozdulat megtörténik, és... Semmilyen fájdalmat nem érez. Egy elégedett mosoly ül ki az arcára.*
-Nos rajta, ne kíméljetek!
*Üzeni két társának. Az ütő szépen visszapattan a találati helyéről, így próbálkozhatnak, ártani nem tudnak neki. Leszámítva ha az a körülbelüli öt perce le nem jár. Remélhetőleg Rick és Alex elégég kitombolta magát rajta, mivel egy intéssel kéri, hogy fejezzék be.*
-Jól van, ez sikerült. Most megpróbálom a másikat aztán jöhettek.
*Vet egy újabb pillantást a táblára, hogy biztos legyen a dolgában. Párszor elismétli magában, és jöhet az éles gyakorlat. A pálcával magára mutat, leír egy kört, és...*
-Tutormasc!
*Kimondja a varázsigét, elég határozottan ahhoz, hogy sikerüljön. Nem érez semmit, és most le sem tudja magát tesztelni, hogy ténylegesen működik-e a varázslata, még mielőtt ráküldenek egy átkot.*
-Rajta küldjetek valamilyen átkot.
*Mondja két társának, enyhe bizonytalansággal. Csak remélni tudja, hogy nem sül ki semmisem rosszul.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

[Cecilia, Kamilla és én Smile

]

Hallotta a csikiző bűbájt...vár, de nem történik semmi.
~Ezek szerint jól csináltam, de ha magamról van szó nincs is gond, saját életemmel játszani könnyebb mint a máséval.~
Kinyitja a szemét, és figyeli ahogy Kamilla és Cecilia próbálkoznak. Hall egy kattanás félét, de mivel Kamilla még nem próbált meg lépni, nem biztos benne, hogy innen jött a hang, lehet, hogy valaki más is ezzel a varázslattal próbálkozott.
Végignézi ahogy Cecilia elvégzi a védelmére szolgáló varázslatot.
-Majd én próbálkozom most. -Huncut mosollyal néz a lányra, felemeli a pálcáját, int vele a lány felé.
-Inhumanus! -Kimondva a búbájt várja mi is fog történni, vajon táncra perdül-e Cecilia? Elég határozott volt a hangja, és a mozdulata is jónak tűnt.
-....és most? Kezdjük újra a kört ugyanezzel amíg nem megy rendesen, vagy a másikkal próbálkozzunk? -Kíváncsi tekintettel néz a két társára, kicsit elbizonytalanodva, hisz nem igazán szeretne egy jó ütést kapni ha nem sikerül a varázslat, bár nem valószínű, hogy agyon akarná ütni a két lány.

[Susanna Hilliennel]

-Halálán? Ez jó vicc...
*Mondja Gewinn, s elmosolyodik.*
-Tegnap láttam, ahogy a kutyusát elvitte sétáltatni. Vagyis, ahogy a kutyája elvitte őt sétáltatni. Tehát csak túlzás lehetett.
*Mondja Bittus, s figyeli hogy mi történik, majd mikor nekilátnak a gyakorláshoz. Bittus kicsit messzebb áll, majd felkészül. Pálcáját előhúzza, s gyakorolja a mozdulatot, majd mondja hozzá a varázsigét is, persze még csak egy gyakorlásnak, majd nekilátnak élesben*
-Oh tényleg? Én is tudom, hogy mivel fogok rád támadni. S majd ha meg kell ütni, akkor se kíméllek.
*Mondja gonoszkásan, s ritka ördögi vigyor ül ki az arcára. Tiszta Extrás style. Túl sok időt töltenek együtt a lányok... Majd jön az átok, s egy kivédés. Ahogy az átok közeledik hozzá, Bitta felkészül megvédeni magát.*
-Tutomasc!
*Mondja ki a varázslatot, s erősen koncentrál, ami meghozza gyümölcsét. Sikerül az átkot kivédenie, annak ellenére, hogy gyorsan az utolsó pillanatokban "húzta" fel a pajzsot, majd amint az az átkot elnyelte, már "le is engedte"*
-Most én jövök.
*Jelenti ki nyugodtan, s elkezd beszélgetni Susival.*
-Remélem megpróbálsz védekezni. Kínos lenne, ha egy Signumusos legyőzné az Extremus prefektusát...
*Ül ki az arcára az elözőnél is gonoszabb vigyor, majd egy hirtelen mozdulattal, egy váratlan pillanatban Bittus küldi a varázslatot*
-Rideo.
*Mondja ki, s várja, hogy mi történik, majd elteszi a pálcáját zsebre, s sóhajt egyet*
-Na most nézzük a másik varázslatot. Most én támadok elöszőr...
*Mosolyodik el a lányka, s néz barátnőjére. Várja Susi reagálását, miután megpróbálja kivédeni a varázslatot, de vajon sikerül-e?*

[Krisztyne, Cecilia, Én]

* Kamilla csak reménykedik benne, hogy sikerült a varázslat. Ő is hallja azt a kattanást, de nem nagyon mer megmozdulni. Összeszedi magát, és végül megpróbál lépni egy aprót. Az apró lépéssel nincs is gond, de mikor nagyobbat lépne, lábai összeakadnak, és ő arccal előre zuhan. Szerencsére kezeit maga elé tudja tenni, így nem üti meg magát túlságosan. *
- Ehh azt hiszem... ezt kicsit elszúrtam. * Morogja, és megvárja, míg leveszik róla a lábbilincselőt. *
- Mindegy, majd legközelebb. * Vállat von, és végignézi, ahogy Cecilia is védekezik. Miután végigértek Krisztyne ötletére csak legyint. *
- Szerintem nézzük a másikat, hátha az nekem is jobban megy. * Végül megembereli magát és elvégzi a varázslatot. Magára mutat, majd kört ír le, és kimondja a varázsigét. *
- Tutamen! * Ez talán most jó lesz, mivel eléggé összeszedte magát a lány. *
- Oké, szerintem maradjunk finomak és nőiesek, szóval jöhet a karmolás, hajhúzás, és a pofon... lehet válogatni. * Izgatottan várja, hogy vajon mit választanak a lányok, és hogy valóban jó-e a védelme, mert ha nem akkor lehet pár hajszállal kevesebbel megy aludni. *

[Scarlet, Clio, én]

*Derek szorgosan körmölget, miközben időről időre Cliora néz. Lenyűgözőnek találja, ahogy a lány jegyzetel. Bár ez nem annyira aktív tevékenység, mégis lenyűgözi. A tartása, a kézmozdulatai, és az apró formás betük látványa is eléri a kellő hatát. Azt viszont sajnálja, és egy kicsit irigykedik is a lányra, amiért neki nincs olyan remek fantáziája, és nem jutott eszébe ilyen kreatív ötlet. De hát nem születhet mindenki zseninek. Miközben ír, megpróbálja fel is fogni a lényegét a szövegnek. Ekkor meghallja a tanárnő szavait a gyakorlatról, és arról, hogy akár ütni is lehet egymást. Felvonja a szemöldökét, majd a két lányra néz. Scarlet tekintetét látva nyel egyet, és visszafordul befejezni az írást.*
~Hát... ha nem vigyázok ez fájni fog...~
*Egyúttal azonban kellemetlen emlékek jutnak eszébe. Egy pillanatra lenéz a kezére, majd leteszi a tollat, mert elkészült az írással. Hogy tudta megtámadni a lányt, akibe szerelmes? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal áll fel, majd megfogja Clio kezét, amikor a lány mellé ér, és vele együtt követi Scarletet. Ahogy melléérnek, máris látja a sorsát, Scar huncut mosolya mögött. Halkan felsóhajt, majd elengedi szerelme kezét.*
- Jól van lányok... vállalom a szenvedő alany szerepét. De azért ne legyen nyolc napon túl gyógyuló.* előkészíti a pálcáját, felveszi a legkényelmesebb és legelőnyösebb testhelyzetet egy támadás fogadására, de mielőtt kimondaná magára a varázsigét, Scarlet megelőzi. Tekintete Cliora siklik, de a lány nem néz rá. Számításba veszi a következményeket, majd döntést hoz, és kimondja magára is az igét.*
~Legfeljebb megátkoz... majd kiengesztelem.~
- Ha kérhetem, csak finoman Clio drágám.*mondja vigyorogva, majd folytatja.* - Törékeny vagyok ám.
*Vigyora egyszerű mosollyá szelídül, és erősen koncentrálva várja az átkot.*

[Kamilla,Krisztyne és naná, hogy én ^^]

Inkább még a szemét is behunyja a nagy esemény előtt, nem akarja igazán látni, hogy mi is fog történni. De érzékszervei nem tudják becsapni és egyszerűen nem érzi maga körül azt a biztonságot nyújtó védőburkot, amit szeretne. Így Krisztyne bűbája persze, hogy talál, hisz mi védené meg attól, hogy ne érje el a hatás. Így természetes, hogy lábai máris ropni kezdik és hiába néz kérlelően a lábakra, hogy hagyják abba, azok bizony csak tovább játszadoznak egymással és lassan már egész teste tánc hatás alá kerül.
- Ohh kérlek valaki mentsen meg. Ez nem úgy jött össze most - fanyalog a szánalmas sikerén és azon, hogy páran most láthatják a vörös nem mindennapi bemutató - akcióját. Talán valaki előbb - utóbb megszabadítja ettől a kíntól. Közben fejével aprót bólogat a dologra, mert jelenleg csak dadogva tudna megszólalni, ami a lassú kifulladás számlájára lenne írható.Aztán szép lassacskán a lábak és test is befejezik a produkciót és minden visszaáll a normális kerékvágásba.
- Rendben, talán az nekem is fog menni - reménykedik valami halovány szikrában, hogy másodszorra ő is majd összehozza a dolgokat. Az utolsó pár szóra még egy mosoly jelenik meg a vérvörös ajkak szegletében és hát ő a hajhúzást választaná karmolással és jó adagnyi pofonnal együtt. A kis gonosz éne... egy variációval már nem is éri be.
- A kékeké az elsőbbség - mondja nagy kegyesen, nem akar ő lenni az első elrontó Kamilla sikerében. Na meg ha fájdalmat okoz? Így csak vár a sorára, amikor majd ő hagyja, hogy vörös tincseiből pár Kamilla vagy Krisztyne kezében landoljon.