Télikert

Küzdök én, csak nem úgy, ahogy azt mások tennék. Nekem saját módszereim vannak, amik talán nem nyerik el Zach tetszését, de nem törődöm vele. Újra érvénybe lép a megszoksz vagy megszöksz módszer, amit eléggé sokszor szoktam alkalmazni. Így megy ez, és ezzel szemben nekem nincs is semmilyen kifogásom.
Szóval a szót, nem is egyszer sikerül szegénybe belefojtanom. Szerencse, mert ez azt jelenti, hogy egyik tettemre se számított, így sikerült megtartanom a kiszámíthatatlanságomat.
Éppenséggel felkelnék, amikor ismét csikiző hadjárat indul ellenem. Ami nem meglepő, gondolhattam volna, hogy nem adja fel, így nincs menekvés. Egy darabig tűröm a dolgot, aztán feladom és elkezdek nevetni. Egyszerűen csak oldalra dőlök és ütögetek stb... Aztán, valahogyan sikerül megszabadulni, odahajolok hozzá, nyomok egy puszit neki, oda ahol éppen érem a fejét és hirtelen felpattanva elfutok tőle egy kicsit távolabb.
- Én, had írjam, alá szeretném írni. – Integetek neki, és megyek, egyre csak hátra, és hátra, közben pedig mosolygok.
- Mellesleg azt hiszem, 2-1 ide… - Kacsintok és ezzel eltűnök egy fa mögött…Pontosabban, inkább felmászok egy fára és onnan nézegetem tovább a kartársat… Hát legyen, ha ő így, akkor én is így.

*A fiú örül a kihívásnak, a lány benne van a játékban. És a játék nos...nem szokványos. Violetta megmenekült. Vagy is meg még nem, csak el. Zach kiterül a földön, szusszan egy kettőt, majd feláll, és előkotorja pálcáját, majd elmormolja a begyűjtő bűbájt, és szerez egy tollat*
-Tudod én is erre gondoltam, hogy jó volna, ha alászignóznád te magad. Aztán persze én is aláírnék neked, és reklámozhatnánk egymást.
*Pálcáját most elteszi, és a tollat csalogatóan himbálja kezében, de valószínű a lány nem fog lejönni, így kénytelen utána mászni a fára. A fára mászás nem volt egy jó ötlet, ugyan is onnan nincs menekvés, nincs le út, csak Zachen át.*
-Nahát, már megint romantikus táj, és megint egy fán, és épp csókot lopni megyek. Hát nem...romantikus?
*Csak mászik fel, és igyekszik nem úgy mászni, hogy a végén a lánnyal együtt leszakadjanak egy ággal. Inkább mindig,ahogy mászik fel, feltekint a lányra, hogy mit reagál. Majd megáll, és megbillegteti a tollat.*
-Művésznő, kérhetek hát egy autógrammot?
*Közben arcán sunyi mosoly telepedik, s terül szét*

Már mindegy, tudom én, hogy ennél rosszabb helyre nem mehettem volna. Talán még…De nem, ahogy lenézek látom, hogy nem. Ha leugrok, bokaficam, aztán elkap. Akkor talán… Nem, már jön felfele, ott, ahol én nekem is sikerült a mászás. Vagy esetleg… Ahogy felnézek, azzal se jutok előrébb. Felfele sincs menekvés, így hamar el leszek kapva. S, ahogy ránézek eléggé elszántan mászik felfele, azt a nyamvadt tollat lógatva a kezében.
- Nekem nem kell az aláírásod. – vetem neki egyszerűen. Még csak az kéne, egy aláírással a nyakamon futkorásszak az iskolában, hogy mindenki megtudja, kinek is köszönhetem ezt itt. És éppen odanyúlok a sebhez. Nem fáj, semmit se érzek, de ezért még megfizet… Nincs menekvése, bár azt hiszem jelen esetben én vagyok a sarokba szorított, de valahogy, csak sikerül majd kijátszani a helyzetet.
Érdeklődő pillantásokat küldök kartársam felé, szívesen segítenék neki a felfele mászásban, de lehet, hogy előbb kötne ki a földön, mint mellettem. Egy kisebb vigyor jelenik meg az arcomon, és tovább lesem.
- Háhh, nem kaphat mindenki csak úgy aláírást ám tőlem…Azt ki kell érdemelni kedves Zacharias… - A nevét kihangsúlyozom, direkt. Direkt mondom a teljeset, mert tudom, hogy ezzel lehet idegelni. Üdv az én világomban kedves.

-Hát ez meg mit jelentsen, hogy nem kell az aláírásom? Na mindegy, ha rajtam látják, akkor is tudni fogja mindenki. Amíg le nem mosom. És amúgy had emlékeztesselek, te akartál aláírni, most már ne vond vissza édes.
*Nem, Zachket már nem zavarja, hogy a lány rosszul ejti ki a nevét. Sosem zavarta, csak heccelte vele a lányt. De hát ha egyszer nem tudja kimondani...nagyon aranyos, ahogy kiejti, de egyben vicces is. A fiú mászik tovább felfelé, Violetta nem hagyott más lehetőséget*
-Tudod ha én megyek fel érted,lehet hogy nem jársz jól. Persze lehet hogy én sem. De azért nem állok meeeeeeee...
*Ekkor a toll miatt az egyik ágról lecsúszik a keze, elveszti egyensúlyét, és a lehető legrosszabb módon, épp a hátára esik, és koccan a feje a fűben. Aztán nem mozdul, nem válaszol. Talán nagyot esett.*

- A tied, nem kell. – Makacskodok tovább. Így van, már van tőle aláírásom a tömbömben, akkor minek is szépítsen engem is egy, még pedig a bőrömön. Na nem, azért ennyire nem vagyok odaérte. Egy darabig még nézem, ahogy egyre jobban közeledik felém, aztán eltekintek a távolba. Innen, minden más. Minden nyugodt, szép és kellemes. Bezzeg, mikor ott lent van az ember, megint más. Néha, el tud kápráztatni engem egy-két dolog, és bizony jó sokáig el tudnék gyönyörködni benne, de egy hatalmas puffanás, hamar felkelti az érdeklődésemet.
Fejemet hirtelen odakapom, ahol még utoljára láttam Zach-et de, ott nincs. Körbenézek, és fent sehol se.
Eléggé megrémülök, és csak reménykedek benne, hogy a nagy puffanás nem ő volt. Tekintetem lassan vánszorog le a földre, ahol elkezdek kutatni, keresni és meglátom szegény srácot. Egy darabig csak rémülten tekintgetek rá és nem is tudom mit kéne tennem.
Hagyd itt…Nem tehetem…Nézz rá, csak egy szerencsétlen…Akkor se tehetem. Megint hadakozok, és lassan elkezdek lefelé mászni. Eszembe jut az is, hogy csak amolyan trükk, semmi baja sincsen. De, hogy lássa a jobbik énemet, oda sétálok hozzá és fölé hajolok.
- Jól vagy kis ember? - Nézek rá egy kicsit kétségbe esetten, de azért a távolságot meglátom. Ki tudja, lehet tényleg csak szórakozik.

*Zach nyöszörögni kezd, ahogy hallja a lány hangját, majd odakapja fejét a lány felé, és válaszol*
-Nem, a kisember nincs jól, ez tényleg nem esett jól, de túl fogom élni. Viszont jó hogy itt vagy
*És kihasználja természetesen a helyzetet, gyorsan megcsókolja a lányt. Aztán megint, és megint, persze nem sieti el, egy kicsit kiélvezi a helyzetet*
-Na látod, most már sokkal jobban érzem magam. Remélem nem ijesztettelek meg nagyon.
*Zach felül, kicsit megdörzsölgeti a hátát, majd felnéz, hogy honnan esett, és elfintorodik. Majd kezében atollra néz, és elhajítja a cipők felé*
-Nahát, nem is estem nagyot, csak rosszul. Hülye toll. Azt hiszem az aláírás témát egy ideig jegeljük. Egy kicsit pihentetem a hátam, úgyhogy most rajtad kell hogy feküdjek. Ugye szabad?
*Persze most még nem fekszik a lányra, és nem is áll szándékában, most kivételesen nem akar packázni, egy kicsit szúr a tüdeje még*

Hatalmas megkönnyebbült sóhajt hagyja el testemet, mikor látom, hogy nincsen komolyabb baj. Megnyugszom, nem tudtam volna mit csinálni vele, ha nekem itt valami tényleg rosszul sült volna el. Itt hagytam volna? Igen… Egészen addig, amíg nem találtam volna valakit, aki segít neki. Lehet megfordult most is a fejemben a távozás minden lehetősége, de maradtam. Itt tartott, kezdek még saját magamtól is megrémülni kicsit…
- Ennek örülök- Egy apró mosoly is kiül az arcomra és most kivételesen még igaz is. Nem tudtam volna szívemen viselni, ha valami baja esik.
Csókjai meglepnek, megint nem tudom mire vélni őket, mégse ellenkezem... Miért nem? Nem szabad, nem kéne, mégis élvezem a helyzetet.... Visszacsókolok... Kissé érdeklődve ízlelgetem egy darabig az ajkait pedig tudom nem kéne, ezért is tekintek rá ismét érdeklődve és kissé rémülten is talán. A kisember pimasz… Egyre pimaszabb, ami már nem annyira nyeri el a tetszésemet. De mégis mit tehetnék ellene?
- Ha nagyon szeretnéd…Bár szerintem egy ágyikó kényelmesebb lenne. – Nem kell félreérteni. Nem utalok én semmire se. Csak megjegyzem, nem is helytelen meglátásom, mert azért ha rám nézünk, én inkább a csontosabb fajtából való vagyok, mint a húsosabból.

-Hát nem szeretném, ha te nem szeretnéd. Lehet hogy az ágyikó kényelmesebb,de kevésbé izgalmas. Mit csinálhatnék egy ággyal. Mert hogy az ágyban mit, azt tudom, több verzióm is van rá. De most itt vagy te, és ha nem haragszol, kihasználom, hogy itt vagy. Te is tedd ezt bátran
*Aztán Zachnek jön az a hülye gondolata, hogy ha már a lány viszonozta a csókokat, talán nem haragszik meg. A fiú túlságosan felbátorodik, nem számol most pofonnal és semmivel. Szemeit a lány ajkára szegezi, és hátán végig fut a borzongás. Aztán magához tér, hisz mindezt önkénytelenül tette. Úgy tesz, mintha eddig a Violetta nyakán díszelgő piros foltot figyelte volna. Kezével megsimogatja a foltot*
-Remélem azért hamar el fog múlni. Nem szívtam ki nagyon. Talán már holnap nem is látszik
*Aztán megint a lány ajkaira csúszik a szeme, hüvelykujjával megsimítja a lány arcát, majd lassan közelebb hajol. Most nem jár semmi a fejében. Talán szerencséje lesz, talán csak félig, pofont nem kap, csak elküldik, talán még egy pofont is kap mielőtt elküldik. De próbálkozni szabad*

Ismét egy hosszúk is blabla, aminek a lényegét úgy kell kikaparni. Az ágy megmarad, a több dolog is, amikre jobb úgy tűnik, ha nem térünk ki, és úgy látom a kis ember is így gondolja.
Tekintetemmel elkezdem figyelni a cipellőimet. Nem igazán szeretem az ilyen helyzeteket, nem tudok velük mit kezdeni. Nem tehetek róla ez van,ilyen vagyok. Máskor, már régen elmenekültem volna, itt se lennék. Kár, hogy ez most nem így megy.
Kicsit összerezzenek, mikor kezét a nyakamhoz érinti, ezért tekintetemet automatikusan a kézre szegezem.
- Szerintem a tied jobban látszik, mint az enyém. – Jegyzem meg egy apró mosoly kíséretében észrevételemet, és én is megfogom az én általam okozott kis foltot a nyakán.
- Egész jól áll, főleg, majd, ha lilulni kezd. – És csak mosolygok. Nem is tudom már, miért, de a mosoly ott maradt, valahogy nem tudom levakarni. Az arcomat végigszántó újra csak annyit tudok reagálni, hogy egy kis időre lehunyom a szememet, és gondolkozok. Majd egy sóhajtás közepette kinyitom és a közeledő fejet figyelem. Hát jó…Most ezzel mit kezdjek? Nem szeretnék pofont adni, vagyis egyik felem elmenne inkább a másik pedig maradna. Mit tegyek? Ismét harcolok, aztán sóhajtok. Belenézek a szemeibe és próbálok olvasni, mit szeretne,de nem megy… Kicsit hezitálok, aztán megteszem, egy kicsit félve, de összeérintem ajkainkat, lesz, ami lesz…

*Egyenlőre a lány nem mutatja jelét ellenkezésnek, pedig ha akarta volna, már rég megelőzhette volna a csókot. De nem tette. Talán maga is zavart még. Zach először csak lassan kóstolgatja a lány ajkait, majd egyre hosszabb, majd végül már egyetlen csókban forrnak össze ajkaik. Majd a fiú abbahagyja, szemében zavartság csillog, arcán az ábrázat elég bamba. Lassan távolítja arcát a lányétól.*
-Ne haragudj. Azt hiszem egy kicsit elszaladt velem a ló. Eldurvult a játék.
*Felsóhajt, összehúzza ajkait, és felhúzza szemöldökét, majd a lányra mosolyog*
-Viszont azt hiszem, legalább a csókcsatát én nyertem meg. Talán még jobb is mint egy aláírás.
*Bár próbálja elpoénkodni a dolgot, a zavartság még mindig látszik rajta. Kezét lassan lecsúsztatja a lány nyakáról, végig simítva azt*
-Nos meglehet, tovább őrizhetem a foltomat, de nem is tagadnám le, ha nem kell. Na jó, de csak hogy ne keltsem rossz híredet. Bár azt mondtad, van elég rossz. Akkor hogy ne cikizzenek miattam, egy "anyuci-kedvence" miatt.

Kicsit furcsa nekem, ellenkeznem kéne. Nem is kicsit, mégse teszem. Sőt egyre jobban belemegyek, a bűnbe… De ennek is hamar vége esik, szerencsére vagy nem, de így van. Érdeklődve tekintek a velem szemben állóra. Látom a zavartságot, a bánkódást, mindent. Sajnos. Legszívesebben egyiket se látnám, de itt vannak.
- Kicsit. – Jegyzem meg halkan és egy kisebb sóhajt préselek ki kivételesen ajkaim között.
- Héj-héj ez is csata volt? Ez nem ér… - Elmosolyodok. Még játszik, ami nem jelenthet jót, mert akkor nem tettünk olyat, ami halálos bűn lenne. Legalábbis remélem, bár manapság ki tudja. A nyakamat végigszántó kézhez legszívesebben utána kapnék, de mégse. Kicsit zavart vagyok… Igen én, az erős kislány zavart vagyok. Most tényleg nem tudom mi van, mi jön…És ez zavar, nem is kicsit, így inkább újra elkezdem lesni a cipellőimet.
- Engem, nem zavar a te foltod… - Jegyzem meg csak úgy mellékesen, és ismét elmosolyodok. Bár nem hiszem, hogy látja, mivel végig a földet lesem, aztán a szemem a karomat átölelő órára téved.
- Nos kedves Zacharias, azt hiszem lassan jobb lenne visszavonulást fújnunk. – Igen, a legjobb az lesz, ha lassan visszamászunk a saját körletünkbe és egy kicsit gondolkozunk mind ketten. Bár nem tudom, hogy van-e min. Ez csak egy játék volt, ami kicsit komolyabbra sikeredett és elfajult…Talán ezért is lesz jobb a visszavonulás, mindkettőnknek.

*Már kicsit bátrabb a srác, hogy nincs következmény, nem történ semmi rossz. Talán a lányon lát egy kis letörtséget. De mikor tiltakozik az ellen, hogy a csók is benne volt a játékban...nos egy kicsiit elkomolyodik, s nyugtatóan mosolyog.*
-Nem, ez nem akart beleszámítani a játékba. Csak oldani akartam a hangulatot, hisz tudod már milyen vagyok.
*Zavartsága most már eltűnt, inkább egy kis szomorúság veszi át helyét mosolygó arca eldugott zugaiban*
~Ezt is játéknak vette. Eddig hülyéskedtem, míg nem vette komolyan még ezt a csókot sem. Pedig nem csókolok csak úgy akárkit. Hát most így jártam. Majd legközelebb, ha ki merem mondani. Ha majd nem csak azt kérdem, mondtam e már hogy szép.~
*Ettől a gondolattól elmosolyodik egy pillanatra, majd újra a lány szemébe néz*
-Hát jó, talán tényleg jobb, ha most a szállásunkra visszatérünk. Későre jár. Esetleg akkor megkapom az autógrammodat? Pár napig szívesen viselném nyomát ennek a napnak. Csak amíg nem csinálunk jobb napot.
*Feltápászkodik, és a lánnyal szemben megáll, mélyen a szemébe néz. De nem csinál semmit, csak nézi, aztán elmosolyodik*
-Ugye tudod hogy szép vagy?
*Megint csak egy kérdés, de már valamivel konkrétabb. Bénaságán csak egy újabbat mosolyog, majd húzza maga felé a lány kezét, miközben maga lassan fordul a levetett cipők és a toll felé.*
-Hát akkor, induljunk lassanként!

Jó itt vége, visszahúzom az álarcot. Innentől inkább nem mutatok semmit, néha elmosolyodok és annyi. Szemeim ismét szürke, semmit mondó tekintetté folynak össze és a megmozdulásaimmal, se szeretnék semmit se elárulni.
- Autogram? Csókot lopsz és még autogramot is kérsz? Nem gondolod, hogy ez egy kicsit sok lesz? – Teszem fel mosolyogva a kérdést. Talán mégsem megy olyan könnyen mindent elrejteni? Hát ez tényleg nehéz lesz, nekem ez után biztosan kell néhány nap, hogy újra az a mogorva pimasz lány legyek, mint előtte. Jobb nap? Érdekes, tehát még szeretne összefutni, ennek örülök, csak egy kicsit kellene nagyobb távolságot tartani. Talán… Nem tudom, hogy jobb lenne-e vagy sem.
- Ööö, izé… - Csak ennyit tudok mondani, ismét kérdez. Nem értem, mire jó, az ha kérdezgeti. Van önkritikám, nem is kicsi, de azért, az, hogy folyton ezt kérdezi eléggé zavaró, ezért én is csak elmosolyodom. Talán hamar túlesünk ezen.
- Menjünk, csak kellenek a cipők … - Jegyzem meg halkan és megindulok vele a toll, illetve a cipők felé. Egy szót se szólok, csak némán lépkedek mellette. Néha rápillantok, de, amikor ő rám néz inkább csak eltekintek a távolba. Nem tudok mit mondani, ezért eljátszom a néma lányt.
Mihelyt odaérünk, lassan felhúzom a cipőimet és már csak várok, mikor is indulunk ténylegesen vissza.

*Ha csak rápillant a lányra, mindig elmosolyodik. De már ő sem mond semmit. A tollat zsebre teszi, majd felhúzza cipellőit*
~Legközelebb ígérem komoly lesz. Hagyta. Végig hagyta, és elszúrtam. Remélem nem gondolja meg addig magát. Bár még alig ismerem. De úgy érzem, lehet több. Vagy ha nem...carpe diem.~
-Na jól van, eltekintek az autógrammtól. De csak a lopott csókok miatt. Amiből persze nem volt elég
*Végét már csak halkan mormogja, még nem szedte magát össze. Minek is már, mennek a szállásra. Még utoljára a lány szemébe néz, szeméből egy kis keserűség árad, de arcán még mindig ott a mosoly. Ajtót nyit, előre engedi a lányt, majd itt hagyják ezt a gyönyörű, romantikus helyet. Az úton végig nem szólnak egymáshoz, némán, néha Zach a lányra pillant, majd mikor felérnek a klubba, ott elköszönnek, majd mindenki megy a saját helye felé*

Tárgy: Re: Télikert Vas. Aug. 16 2009, 20:55

*Serenity tényleg magányra vágyik. Jó persze ha jön valaki nem lesz bunkó, de jobban tenné ha békén hagyná. Sokat gondolkodott az elmúlt napokon. Megismerte Konit, beleszeretett. Aztán Kumikoval nagyon jóban lettek.*
~Fura, hogy ennyire otthon érzem itt magam. Talán itt maradok Midorival a nyári szünetre. Hisz úgysem tudnék otthon mit csinálni. Azt meg megint nem akarom, hogy semmibe nézzenek.~*Ilyen, meg ehhez hasonló gondolatok futnak át az agyán miközben letelepszik egy padra, és elfekszik rajta. Kék shortja talán nem a legmegfelelőbb viselet de ezt kompenzálja egy vékony pulcsi, amit most lábára terít.*
~Heh, ha most valaki meglátna, biztos nagyon idiótának nézne.~*nevet fel halkan. Hallja ugyan az ajtócsapódást de nem néz oda.

Tárgy: Re: Télikert Vas. Aug. 16 2009, 21:30

*Rufus miután a kastélyban felöltözött egy sötét kék színű melegítő nadrág és pulóver meg a fehér póló van rajta, ami egésznap is rajta van. Gitárjával a kezében jött ki a Télikertbe és míg a kertben sétálgat gitározik és egy számot énekel.*
-Szemedben könnyek, haragszol rám,
Hogy el kell menjek nem az én hibám
Kell, hogy várj, várj is meg,
Ne félj, újra visszajövök,
De addig írj, gyakran írj,
Így szerezz egy kis örömöt nekem.

Kiszáradt torkom és ég a szám,
Utolsó csókunk, gondolj majd rám.
Kell, hogy várj, várj is meg,
Ne félj, újra visszajövök,
De addig írj, gyakran írj,
Így szerezz egy kis örömöt nekem.

Nevess, hisz így szeretlek,
Vidámnak és kedvesnek
Lássalak, ha nem leszel velem.
Nehéz most messze menni,

De könnyebb elviselni,
Ha rád majd így emlékezem.
Titokban sírhatsz egy kicsit még,
Na jól van most már ennyi elég.

Kell, hogy várj, várj is meg,
Ne félj, újra visszajövök,
De addig írj, gyakran írj,
Így szerezz egy kis örömöt nekem.
*miután befejezte az éneklést meglát egy lányt aki a padon fekszik lábát betakarja egy pulóver. Rufus nem akarja megzavarni a lányt, ezért köszön neki, majd leül a fűbe tőle 6 méterrel és halkan gitározik, de nem énekel.*

Tárgy: Re: Télikert Vas. Aug. 16 2009, 21:38

*Miután az ajtó becsukódott halk éneket hall. Egy fiú hangja.*
~Milyen szép szám. És milyen szép a hangja.~
*Még hallgatja egy kicsit, majd oldalra fordul, és tátva marad a szája.*
~Pont mint Mike~
*Mikor köszönnek neki felül*-Szia, Serenity Crusade vagyok, más néven Sery. Benned kit tisztelhetek?-*mosolyog rá kedvesen*
*Feláll és a srác mellé ül.*-Tudnál még énekelni valamit. Valami olyat amit talán én is tudok énekelni. Tudod imádok és ha nem tapintatlanság, szívesen éneklek veled. Szabad?-*kérdezi reményke, majd lenéz a gitárra*-Nagyon szép gitárod van.-*Mosolyog tovább*

Tárgy: Re: Télikert Vas. Aug. 16 2009, 21:53

-Szia! Én Rufus vaygok Pugnaxos. És szívesen énekelek csak nem tudom, hogy te mit ismersz. D e ha megmondod akkor elénekelhetjük együtt. Addig is ha megengeded akkor a kedvenc együttesem leghíresebb számát eljátszom neked, bár nem tudom még olyan jól, de azért már jobb mikor jöttem a suliba, mert akkor még a szöveget se tudtam. Csak annyi a baj, hogy ezt a számot nem klaszikus gitárral játszották, de szerintem az én klaszikus gitárommal is élvezhető.*majd mikor befejezte beszédét belekezd a pengetésbe és az éneklésbe.*
-Tonight I'm gonna have myself a real good time
I feel alive and the world I'll turn it inside out - yeah
And floating around in ecstasy
So don't stop me now don't stop me
'Cause I'm having a good time having a good time

I'm a shooting star leaping through the sky
Like a tiger defying the laws of gravity
I'm a racing car passing by like Lady Godiva
I'm gonna go go go
There's no stopping me

I'm burnin' through the sky yeah
Two hundred degrees
That's why they call me Mister Fahrenheit
I'm trav'ling at the speed of light
I wanna make a supersonic man out of you

Don't stop me now I'm having such a good time
I'm having a ball
Don't stop me now
If you wanna have a good time just give me a call
Don't stop me now ('Cause I'm having a good time)
Don't stop me now (Yes I'm havin' a good time)
I don't want to stop at all

Yeah, I'm a rocket ship on my way to Mars
On a collision course
I am a satellite I'm out of control
I am a sex machine ready to reload
Like an atom bomb about to
Oh oh oh oh oh explode

I'm burnin' through the sky yeah
Two hundred degrees
That's why they call me Mister Fahrenheit
I'm trav'ling at the speed of light
I wanna make a supersonic woman of you

Don't stop me don't stop me
Don't stop me hey hey hey
Don't stop me don't stop me
Ooh ooh ooh, I like it
Don't stop me don't stop me
Have a good time good time
Don't stop me don't stop me ah
Oh yeah
Alright

Oh, I'm burnin' through the sky yeah
Two hundred degrees
That's why they call me Mister Fahrenheit
I'm trav'ling at the speed of light
I wanna make a supersonic man out of you

Don't stop me now I'm having such a good time
I'm having a ball
Don't stop me now
If you wanna have a good time (wooh)
Just give me a call (alright)
Don't stop me now ('cause I'm having a good time - yeah yeah)
Don't stop me now (yes I'm havin' a good time)
I don't want to stop at all
La da da da daah
Da da da haa
Ha da da ha ha haaa
Ha da daa ha da da aaa
Ooh ooh ooh.*
-Na, ezt ismerted? *kérdezi érdeklődve a lánytól.*

Tárgy: Re: Télikert Vas. Aug. 16 2009, 22:11

*Elámulva hallgatja Rufust, miköben lefelé néz.*
~Akárcsak Mike. Még a hangja is olyan. Istenem mért kínzol.~
-Ezt nem ismertem, de nem rossz. Megengeded hogy én is énekeljek valamit? A kedvenc énekesnőm egy kevésbé ismert, ám annál jobb száma. Elkérhetem egy kicsit a gitárod.-*kérdezi félénken.*
*Majd zengő hangon belekezd*
Sometimes you think you'll be fine by yourself
Cause a dream is a wish that you make all alone
It's easy to feel like you don't need help
But it's harder to walk on your own

You'll change inside
When you realize

The world comes to life
And everything's right
From beginning to end
When you have a friend
By your side
That helps you to find
The beauty you are
When you open your heart
And believe in
The gift of a friend
The gift of a friend

Someone who knows when you're lost and you're scared
There through the highs and the lows
Someone to count on, someone who cares
Beside you wherever you go

You'll change inside
When you realize

The world comes to life
And everything's right
From beginning to end
When you have a friend
By your side
That helps you to find
The beauty you are
When you open your heart
And believe in
The gift of a friend

And when your hope crashed down
Shattering to the ground
You, you feel all alone
When you don't know which way to go
And there's no signs leading you home
You're not alone

The world comes to life
And everything's right
From beginning to end
When you have a friend
By your side
That helps you to find
The beauty you are
When you open your heart
And believe in
When you believe in
When you believe in
The gift of a friend

*Éneklés közben csillogó szemekkel néz maga elé. Mikor véget ér a szám érdeklődve fordul a fiú felé*
-Na milyen volt?

Tárgy: Re: Télikert Vas. Aug. 16 2009, 23:03

*Rufus végig hallgatja a lányt, majd odaadja neki a gitárját.*
~De tök jó a hangja és a zene is jó~*majd miután Sery befejezte az éneklést, széles mosollyal az arcán gratulál neki.*
-Nagyon ügyes vagy! Na, mutatok neked még egy szép számot, amit könnyű gitározni is. Elkérhettem a gitáromat?*kérdezi mosolyogva, majd elkezd énekelni és gitározni.*
-Somewhere over the rainbow
Way up high
And the dreams that you dreamed of
Once in a lullaby ii ii iii oh
Somewhere over the rainbow
Blue birds fly
And the dreams that you dreamed of
Dreams really do come true ooh ooooh
Someday I´ll wish upon a star
Wake up where the clouds are
Far behind me ee ee eeh
Where trouble melts like drops
High above the chimney top
Thats where you´ll find me oh
Somewhere over the rainbow
Blue birds fly
And the dreams that you dare
To, why, oh why can´t I? i iiii
Well I see trees of green and red roses too
I watch them bloom for me an you
And I think to my self
What a wonderful world
Well I see skies of blue, and
I see clouds of white
And the brightness of day
Ilike the dark
And I think to my self
What a wonderful world
The colours of the rainbow so
prety in the sky
Are also os the faces of people
Passing by
I see friends shaking hands
Singing, „How do you do?“
They´re really saying, I...I love you
I hear babies cry and I watch them grow,
They´ll learn much more
Than we´ll know
And I think to myself
What a wonderful world (w)oohearld
Someday I´ll wish upon a star,
Wake up where the clouds are
Far behind me eeee
Where trouble melts like lemon drops
High above the chimney top
That´s where you´ll find me
Oh, somewhere over the rainbow
Way up high
And the dream that you dare to,
Why, oh why can´t I? I hiii?
Na, hogy tetszett?*kérdezi széles vigyorral az arcán*

Tárgy: Re: Télikert Vas. Aug. 16 2009, 23:14

*Miközben hallgatja a számot könnyek gyülnek a szemébe de nem iagzán érdekli. Nem, nem fog sírni.*
~Mike is mindig ezt énekelte. Felejsd el Sery. Te már Konit szereted. Oké elfelejtettük. Imádom ezt a számot, annyira szép.~
*Mikor vége a számnak, a srác felé fordul.*
-Ezt ismertem. Köszönöm. Hála neked elengedtem a múltat.-*mosolyog rá gyengéden.*
*Majd elveszi a gitárt.*-Most én jövök.*
I used to think
I had the answers to everything,
But now I know
Life doesn't always go my way, yeah...
Feels like I'm caught in the middle
That's when I realize...

I'm not a girl,
Not yet a woman.
All I need is time,
A moment that is mine,
While I'm in between.

I'm not a girl,
There is no need to protect me.
It's time that I
Learn to face up to this on my own.
I've seen so much more than you know now,
So don't tell me to shut my eyes.

I'm not a girl,
But if you look at me closely,
You will see it my eyes.
This girl will always find
Her way.

I'm not a girl
(I'm not a girl don't tell me what to believe).
Not Yet a woman
(I'm just trying to find the woman in me, yeah).
All I need is time (All I need),
A moment that is mine (That is mine),
While I'm in between.

I'm not a girl
Not yet a woman
All I need is time (All I need),
A moment that is mine,
While I'm in between.

I'm not a girl,
Not yet a woman.
-Na ez milyen volt? Szerinted jövőre mehetek Dalmágia órára?-*kérdezi vigyorogva majd visszaadja a gitárt.*-Nincs egy cigid?-*Kérdezi kissé félénken.*

Tárgy: Re: Télikert Hétf. Aug. 17 2009, 00:40

*Rufus észreveszi a lány könnycseppeit, de nem akar rá kérdezni, nehogy megsértse a lányt. Majd végig hallgatja a mondandóját.*
-Nagyon örülök, hogy az én segítségemmel sikerült a múlton túl lépned.*majd odaadja a gitárt a lánynak és hallgatja az éneket és a gitározást.*
-Szerintem nagyon jó volt! És bizony, bizony mondom neked, hogy jövőre együtt megyünk Dalmágiára.*mosolyog a lányra.*
-Jajj, bocsika nincs, de apámtól már kértem, úgyhogy holnap már biztos lesz nálam. Miért te is cigizel?*kérdezi meglepődve a lánytól.*

//Fagyunk//

Tárgy: Re: Télikert Hétf. Aug. 17 2009, 10:07

*Nem mosolyodik, sőt semmilyen érzelem nincs az arcán csak a szeme árulja el, hogy nem büszke eme szokására.*
-Igazándiból, leszokóban vagyok. Voltam. De mondjuk otthon muszáj levezetni a feszültséget meg az ilyeneket és arra jó-*nem mer a srácra nézni*-Tudod nekem elég szarul fogadták a szüleim így otthonról nem tudok kérni.-*mosolyodik el kicsit.*
*Majd pár másodpercig némán mered maga elé. Nem gondolkodik, csak üres fejjel néz. Egy kicsit megrázza a fejét mielőtt újra a fiúhoz fordul.*
-Szóval azt mondod, együtt megyünk Dalmágiára-*fordul ismét vigyorogva a fiú fel*- Jó lenne. Amúgy te hogy állsz a vizsgákkal? Mert nekem még három an, és nem tudom hogy fogom letenni.-*Ül aggodalom az arcára.*

Tárgy: Re: Télikert Hétf. Aug. 17 2009, 12:36

-Én is már voltam úgy, hogy azt mondtam, hogy leszokom róla. De sajnos utána mégis kellett szívnom. Nekem meg apám is cigizik, úgyhogy őt nem zavarja, bár nem örül neki, de nem zavarja, hogy én is cigizek.*a szóáradat után, meglepődik, hogy a lány a komoly hangnemből milyen könnyen váltott vidám arcot és ennek örömére ő is mosolyra húzza száját.*
-Nekem már csak egy vizsgám van, abból is csak az esszék, de semmi kedvem nincs megírni. Tök lusta vagyok hozzá, de muszáj leszek, ha átakarok menni a második évbe. Na, énekeljünk még valamit? Például van egy magyar előadó, akinek az egyik szám,a teccik.*miután kimondta a szavakat, elkezd gitározni, majd énekelni is.*
-Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.

Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.

És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana
Most nekem szól a legbutább dala.

Mert ugyanúgy hívlak most és,
Szánalmas hogy mindent elhiszel,
Hogy mennyire örülnék Neked.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az ég.

Tudom, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.

Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.

A magas éj...

Tárgy: Re: Télikert Hétf. Aug. 17 2009, 13:13

-Ez szép volt.-*dicséri meg.*
*Érdeklődve fordul a fiú felé. Most nincs kedve beszélni. Inkább énekelni. Jó, persze kérdésekre szívesen válaszol, de ő nem fog sokat kérdezni.
-Van egy szám amit nagyon szeretek. Eléneklem neked.-*nyújtja kezét a gitárért.*-Utána mesélhetnél.
Don't try to explain your mind
I know what's happening here
One minute it's love
And suddenly it's like a battle-field

One word turns into a
Why is it the smallest things that tear us down
My world's nothing when you don't
I'm not here without a shield
Can't go back now

Both hands tied behind my back with nothing
Oh no, these times when we climb so fast to fall again
Why we gotta fall for it now
I never meant to start a war
You know I never wanna hurt you
Don't even know what we're fighting for

Why does love always feel like a battlefield, a battlefield, a battlefield? (x2)
Why does love always feel like..

Can't swallow our pride,
Neither of us wanna raise that flag, mhmm
If we can't surrender then we both gonna lose what we had, oh no

Both hands tied behind my back with nothing
Oh no, these times when we climb so fast to fall again
I don't wanna fall for it now
I never meant to start a war
You know I never wanna hurt you
Don't even know what we're fighting for

Why does love always feel like a battlefield, a battlefield, a battlefield? (x2)

I guess you better go and get your armor, (get your armor) get your armor
I guess you better go and get your armor, (get your armor) get your armor
I guess you better go and get your...

We could pretend that we are friends tonight (oh-oh-oh)
And in the morning we'll wake up and we'll be alright
Cause baby we don't have to fight
And I don't want this love to feel like..

A battlefield, a battlefield, a battlefield,
Why does love always feel like a battlefield, a battlefield, a battlefield

I guess you better go and get your armor...

I never meant to start a war
You know I never wanna hurt you
Don't even know what we're fighting for (fighting, fighting for)

Why does love always feel like a battlefield, a battlefield, a battlefield? (x2)

I guess you better go and get your armor, (get your armor) get your armor
I guess you better go and get your armor, (get your armor) get your armor

Why does love always feel like...
Why does love always feel like...
A battlefield, a battlefield..

I never meant
to start a war
Don't even know
What we're fighting for

I never meant
to start a war
Don't even know
What we're fighting for