* Figyeli a srácot és egyre jobban biztos benne, hogy nem fogja elküldeni, de nem is nagyon menne, tuti kitalálna valamit, hogy a fiú belássa nélkülözhetetlen a társasága.
Na persze az neki eszébe sem jut, hogy valaki csened magányt szeretne, neki az nem is nagyon menne, tuti hamar elunná magát és valamihez fognia kéne, ki ne nyírja magát nagy unalmában.
Kedvtelve szemlélgeti a szemben állót és elégedetten bólint, a döntés még meg sem született, de ő más sejti, hogy mellé csapódhat.
Milyen érdekes, mégsem olyan lehetetlen kijönni vele? Vagy még nem lendült bele, nem lehet azt tudni nála.
Egy pillanatra eszébe jut, hogy Dakotát elfelejtette megetetni, de a macskák elég élelmesek, csak talál valamit, ha más nem kifossza a lány csokikészletét.*
- Amúgy Ireth. * keze nyújt a fiúnak, amúgy nőiesen, kecsesen, ahogy az illik hozzá. Ha a srác keze nyújt finoman megszorítja, hogy ne tűnjön erőszakosnak, de gyengének sem. Elmosolyodik a feltevésen, kezeit hagyja szabadon, had fejezzenek ki érzelmeket.*
- Engem nem könnyű zavarni, szeretem a társaságot. Főleg ha az jó. * dühösen toppant, miért kell megint Ednek az eszébe jutnia? Oh, mennyire utálja, meg fogja gyilkolni, vagy csak úgy intézi, hogy kiessen az ablakon, lába törjön, vagy a nyaka egyből.
A BIT óra óta kell figyelnie, hogy ne látszódjon a mínusz 10 centi a hajából, jó, hogy hosszú a haja, és csak össze kell kuszálnia a tincseket.
Elmosolyodik, és igyekszik nem nagyon lenéző lenni, noha ez alaplételeme.*
- Köszönöm uram az engedélyezést, hogy maradhatok. Amúgy ez a hely nagyon romantikus, miért nem hoztad magaddal a barátnődet? * a mutatott pad felé lépked, hangja kedélyesen, csevegőn cseng, majd kecses mozdulatokkal leül a padra, egyenesre húzza hátát.*
- Hangosak a szobatársaid? Képzeld én egyedül vagyok a szobában. * ő ennek most még nagyon örül, de néha jó lenne valaki...*

* Vidáman kezet ráz a fiúval. Figyel a módjára, erősségére, neki azt tanították, hogy mindennek jelentősége van egy kézfogásban. Kérdő pillantást küld felé, noha nincsen mit kérdeznie, mégis kíváncsi, mit tehet ő erről?
Azonnal látja, hogy a fiú elég csendes alkat, még nem tudja, hogy mit kezdjen majd vele, nem akarja kibeszélni a haja alól, de azt sem szeretné, hogy csendben üljenek egymás mellett. Biccent a fiú nevére, megjegyzi.*
- Sam. Elöljáróban örülök, hogy megismerkedtünk, remélem majd te is örömöd leled bennem. * a kijelentés lehet akár felhívás keringőre is, vagy csak egyszerű kedves kijelentés. Mivel a lány maga sem tudja... Nála amúgy sosem lehet tudni semmit, van, hogy elindul lovagolni és teniszezni kezd, vagy végül úszásba folytja lovaglási vágyait, de az sem kizárt, hogy leül olvasni és később döglik bele a sok energiába, mely a lábait mozgatja, és az agyát is.*
- Nincsen? Pedig sok csaj álma egy csened, helyes fiú. Kitűnő partner lehetsz. * mosolya olyan édes, hogy biztosan fogakat ront.
Lassú léptekkel indul a pad felé, cipője hangosan kopog a köveken. A lány kellemes hullámos haja, vállára omlik, miközben elhelyezkedik a padon, kezeit összekulcsolja az ölében. Nem zárkózik el, csak csajos szeretne lenni.
Mióta itt van Ireth minden terve elhódítani a pasikat, csókot akar kapni, és érezni, hogy nem Edre kell gondolni közben. Kapott már érzéki csókot, nem is egyet, volt már " barátja".
Noha azt már sejti, hogy erre Sam nem lesz alkalmas, nem kap semmit tőle, de addig kell ütni a vasat míg formálható. A lány a gondolaton kedélyesen elmosolyodik, neki mindegy, csak ne a férfi járjon az eszébe, aki a sövénykertben elrabolta a szívét, vagy ne a bunkó és rondácska Ed, de akkor miért zakatol a szíve a fiú gondolatátólé is?
~ Francba ~ * újabb édes mosolyt küld Sam felé, és vidáman bólint, hiszen tudja jól, hogy nem mindig lesz egyedül, ez nem lehet örök kiváltság, még neki sem, akkor sem ha ő szeretné, és hisz benne.*
- Igazad lehet, egyedül jó lenni, de lehet nem lenne baj az sem ha valaki beköltözne, lenne kit cikizni. * felkacag, hangja visszaverődik a láthatatlan falakról, vállát finoman simogatja egy lelógó ág. *
- Nem fogod elhinni, de skót vagyok, apám szemszögéből, az anyáméból pedig angol. Jó mi? Egy félvér, mondjuk mindig jobb, mintha teszem azt indián lennék, vagy pedig német. * itt már csak reméli, hogy a srác egyik sem, hiszen nem nézi le őket, na jó de, mit lehet tenni az angolok unalmasak szerinte, tuti, hogy vannak kivételek, de a lány kevéssel találkozott. Mosolya arcára ragad, nem szűnik meg csábosan pislogni sem.*
- És te? Honnan jöttél? * nem vallja be, hogy nem nagyon érdekli, de ő már csak ilyen, ha nem róla van szó, akkor kevés dolog izgalmas, vagy ha nem bosszanthat valakit, de egyenlőre úgy tűnik, hogy Sam nem nagyon lesz bosszantható fajta, cikis lenne, ha ő itt szenvedne a srác meg hidegen lekezelné.*

///Koni még anno nagyon régről.///

*Megpróbál válaszolni a kérdésre, de megelőzik. Így csak kissé nyitott szájjal hallgatja a fiút. Elhiszi, hogy más tud akkor gondolkodni mikor nem önmaga, de ő nem. Őt így kell szeretni. Kész, ennyi. Valamiért csak beleszeret ez a fiú, hiszen megbocsátott neki. Legalábbis reméli. Persze, nem hagyja meghalni. Egyszer ha nincs ott úgyis meg fog halni. Na de semmi gond.*
-De ha nem leszel ott mikor meghalok, akkor nem tudod megakadályozni, nem?-Felhúzott szemöldökkel néz szerelmére, majd újra a föld felé fordul
*Figyelmesen hallgatja a fiút, de nem mond semmit arra, hogy visszafogadták. Most valahogy nincs kedve ígérgetni. Csak annyit tesz, hogy hirtelen odafordul a fiúhoz és megcsókolja. Majd rögtön a pad szélére húzódik, picire összehúzva magát. Olyan kis törékenynek látszik így, pedig aki ismeri tudja, hogy igen csak nagy erő van benne. Bűnbánó arccal fordul Koni felé.*
-Bocsánat. Csak annyira hiányzott. És milyen tantárgyakat vettél fel? Tudod hova fogsz menni iskola után.
*Ez neki fontos, mivel ő nem tud sehova se menni. De ez az ő gondja nem terheli még ezzel is a fiút. Hisz még csak most kapta vissza.*
-Azt mondtam, hogy Lyra is idejár? Meg hogy kitagadtak? Jó mi?-hisztérikusan felkacag, majd ijedten néz a fiúra, nem ijesztette-e el.

// Egy másik idősík Ireth és Samuel //

* Biztatóan mosolyog a fiúra, mintha ezt várnák tőle, noha tuti, hogy senkit nem érdekel, ő kit és mire biztatna. Karcsú kezei lassú mozdulatokat végeznek, ahogy a lány gesztikulálva beszél, noha ezt nem annyira lenne illedelmes, de manapság nem olyan feltűnő, ha valaki kissé mutogat, ő csak szavait szeretné nyomatékosítani. Átpillant Sam válla felett, hogy szemrevételezze a télen is viruló fákat. Na igen, van előnye annak ha valaki mágus ivadék, mindenféle csodálkozás nélkül megélhet ilyeneket. Azért ő külön örül minden kis ilyesminek, ettől lesz ő igazán boldog.*
- Reméljük, hogy mindkettőnknek öröme lesz benne, már az ismeretségbe. * újabb meggyőző mosoly, majd hallgatja a fiút, de nem akar arról fecsegni, ki honnan jött, az izgalmasabb lenne merre tart.*
- Hü, pedig azt hittem volna. * tér vissza egy kósza gondolat erejéig arra, hogy a fiúnak nincsen barátnője, majd a csodálkozástól lezuhan az álla és láthatólag elbambul valamerre Sam mögé.*
- Láttad? * * tuti, hogy hiszen a srác felé van fordulva, így hogyan is láthatta volna mi van mögötte? De azért a lány bőszen mutogat mögé, mert ő bizony látta, de maga sem tudja mit, de azt igen, hogy ott volt. Felpattan és cipő kopogva bevonul a fák és oszlopok közé, csak bízik benne, hogy Sam követi őt, mert egyedül egy kölyökmacskával sem szeretne szembenézni, főleg, hogy az ő világukban, a macskák, mégoly kicsik is nagyon veszélyesek tudnak lenni.*

* Nem sokat teketóriázik, sétál be a dühös fák közé, akik eltervezték, hogy akkor is nagyobbra nőnek a másiknál, ha fene fenét eszik is. Ágaik itt-ott összegubancolódtak, a lányt egy kósza pillanatra megbabonázza a látvány, az őrjítő illat, mely a hideg télben is a tavaszt idézi.
Jó kedélyű mosolyra húzza ajkait, és hagyja, hogy a fiú beérje, már maga sem biztos, hogy látott bent valamit.*
- Te nem láttad? Olyan volt... nem is tudom... * valóban nem tudja, de mondani sem akarja, mert ha meg nem jól látta, akkor Sam hülyének fogja nézni, azt meg nem nagyon szeretné.
Lassú léptekkel halad a fák között, ha nem jól látott, akkor meg egy kicsit sétáltak, itt elvégre nincsen annyira hideg, hogy ez baj lenne, majd ha kimennek, akkor jönnek rá, hogy milyen hamar sötétedik, és a kora este hozza magával a dermesztő hideget.
Arról jut ez az eszébe, hogy itt bent sem uralkodik már napsütötte tengerpart hangulat.
Forgolódik a fák törzsei körül, hallani is véli a hangját annak, amit látott.*
- Hallod? * úgy szól hátra, mint aki biztos benne, hogy Sam mögötte marad és nem kell majd bevárni a asrácot.*
- Minden évben járok apámmal vadászatra. Jó nem igazi vadászatra, ez amolyan csalfa vadászat. Elindulunk lovasok, mondjuk úgy 15-20-an, előtte kinevezünk valakit, aki a róka lesz. Kap 10 perc előnyt, aztán becserkésszük, na persze. * hátra pördül, hogy lássa, hol tart a fiú, hátha meglelte már amit keresnek.*
- nem lőjük le, csal elvesszük a farkát. * a kijelentéstől fülig elvörösödik, nem is tudta, hogy nem lovas körökben ez ilyen rosszul hangzik. Ott báeki tudná, hogy most egy olyan farokról van szó, amit egy róka egyszer már elhagyott és azt most a "róka" a lovára akasztotta. Aki elveszi az lesz a győztes.
Bizakodva pislog Sam felé, reméli a srác érti miről is van szó.*

* Mohó képpel kutat a fák között, a bokrok alá meg be sem mer nézni, mert mi van akkor ha tényleg olyasmit lel meg amit nem is kéne?
Talán meg sem kéne találni amit keresnek? Mert addig izgalmas amíg ki nem szúrja az aprócska állatot, mely tuti nem örül annak, hogy megzavarják amit éppen kajálni készül.
Ireth ajkán édes mosoly villan, ahogy szembefordul Sammel, nem nagyon tudja, hogy folytassa a beszámolót, ráharap az alsó ajkára, majd megáll szemben a sráccal, akkor is ha nagyon jól tudja, hogy ezt a fiúk nem szereti, azt tanulta sokat látott apjától, hogy ezt támadásnak veszik.
Arca szépen vöröslik, főleg a srác pimasz mosolyától.*
- Hátő. Elsőnek le kell vadászni a farkát, majd aki megszerzi el kell, hogy jusson vele a célba, még útközben ő is levadászható. Az nagyon izgalmas. Tied a trófea, a lovad fáradt és neked el kell menekülnöd, lehet bujkálni is. Megvallom én ki szoktam várni az éjszakát, az olyan vicces, addig meg bóklászok a környéken. Nekünk otthon Timaruban van egy hagyományunk. Egy saját kupánk, és persze az elismerés, hogy te vagy a legjobb. Minden évben kétszer rendezünk versenyt. Csak neked elmondom, hogy én kétszer nyertem meg, egyszer mondjuk csaltam. * mindezt olyan természetesen mondja, mintha ez nem is lenne meglepő, hiszen Iretnek nem is az. Őt nem hatja meg, ha csalnia kell, hiszen ez egy játék és abban az évben összetörte a kupát, nem merte elmondani senkinek, idő kellett míg megjavította. Zavarba ejtő, hogy ilyen közel áll a fiúhoz, hogy szinte érzi illatát, leheletének melegét és ebben a zavarbeejtően szép pillanatnak a közepén kell, hogy eszébe jusson a tökfejű Ed.
Elátkozza a pillanatot amikor találkozott azzal a bugyuta sráccal. Francba is vele. Orrába tolul illata arcának vonásai szemeit mulattatják, dühösen összerándul. Majd elfordul, mielőtt olyat tesz amit mind ő mind Sam megbánnának.
Ireth sejti, hogy a csók amire vágyik Ed ajkáról kell, hogy elcsattanjon, minek keverné ebbe bele ezt a helyes, kedves srácot?*
- Ott! Nézd! * elfordul, de nem mozdul el, mert nem lát és nem is hall semmit, fülében hangos zenét dobol a szíve.*

* Ami azt illeti Őt sem nagyon érdekli, hogy mi és hol bujkál, ha nem lennének itt, lehet el is felejtenék, lévén, hogy a lánynak minden időtöltés kellemes, ami kissé, na jó nagyon, de róla szól.
Elmerül a fiú tekintetében, hagyja, hogy az végigmérje és ettől még izgatott is lesz, hiszen szeretne tetszene, nem akarja azt látni a másik tekintetében, hogy nem tetszik. Megalázó lenne és azt Ireth nem nagyon díjazná. Viszonozza a kutató pillantást, gyomra megreszket, ha beszélne a hangja is elcsuklana, így csak a szája szárad ki.*
- Hogy mit? * bukik ki a száján a kérdés. Hogy mit csinált hogyan? Egy kósza pillanatra nem is érti, hogy miről van szó, elveszett a pillanatban, és a kérdés késéssel jut el az agyába, még meg is rázza kicsit a fejét, majd lezuhan neki, hogy miről is van szó.*
- Áh, jah a csalást? Hát a lehető legegyszerűbb módon. Elbújtam és így sokat pihent a lovam, nem volt sem esélyük sem utol érni, sem lefülelni, ezt elméletileg tilos, folytonos mozgásban kell lenned. De mit mondtam volna a hibás kupával? * játékosan elmosolyodik, sóhajtva tekint fel a fiúra újra. Most mit mondjon neki? Hogy azon agyal milyen jó lenne megcsókolni? Vagy csak csókot akar kapni? Hogyan mondhatná ezt ki? Mit szólna ehhez a srác? De komolyan. Megrázza a fejét, és újból felé fordul, érzi a fiú forró leheltét és a kellemes bizsergést a gyomrában. Ezek a helyzetek olyan izgalmasak, de .. valóban ezt akarja? Valóban egy csók kell neki Samtől? És mi van ha a fiú nem akarja? És nagyon megalázó helyzetbe kerül? Hogy mondja el, hogy csak egy csókot akar, és azt sem igazán tőle? Hogy lehet ezt elmondani úgy, hogy a másik ne sértődjön meg?
Sehogy. Ezt sehogy, főleg nem 10 perc ismeretség után. Azon is felkacagna legszívesebben, hogy ez eszébe jutott. Ehelyett csak áll szemben a sráccal és pislog rá, próbál rájönni mit gondolhat, mit érezhet.*
- Baj? Dehogy. Csak...* ráharap vékony ajkára, nehogy kicsússzon a mondat folytatása, jesszus Ireth. Kisördögei vitatkozni kezdenek, iszonyatos hangzavart keltve a lány fejében. Nem tudja mit mondhatna és miért kell megint közben Edre gondolnia.*

Szerencse, szerencse hátán, hogy leülhetek, s a leányzó, akiről mostmár azt is tudom, hogy Rosinának hívják egészen beszédesnek tűnik. Mosolya is bíztató, hát nem is fogom magam vissza, s szépen válaszolok is mindenre.
- Rosina - ízlelgetem egy kicsit a nevet - szép név.
Mondom s a padon kicsit felé fordulok, hogy lássam is.
- Pugnax. Azt hiszem így mondják... Olyan fura nevük van a karoknak itt. És te?
Nekem sajnos fogalmam sincs, melyik karba milyen féle fajta emberek tartoznak, de talán majd most megtudok valamit. Az az igazság, hogy én még azt sem tudnám megmondani, hogy Rosina velem egy karba jár-e vagy sem. Hiába ha az ember, alig pár hete érkezett, akkor nehezen tudja beazonosítani az embereket. Nekem legalábbis nehezen megy, de azért ezt titkolni szoktam.
A következő kérdés egy újabb mosolyt csal az arcomra. Ezek szerint nem csak érdeklődő, de figylemes is...
- Nem nem fázom. Miért te fázol? Ha gondolod sétálhatunk egy kicsit.
Egyébként furcsa, de tényleg nem fázom, pedig a napbarnított bőröm másról árulkodhat. Valójában Új-Mexikóban is van tél... De aki nyáron folyton a szabadban van, arra ragad egy kis szín. Meg aztán alapból sem vagyok egy hófehérke. Az 5°C-szal semmi bajom nincs, de azt sem bánnám ha melegebb lenne.
A sétát pedig csak azért vetem föl, hogyha Rosina esetleg fázna, akkor ne fagyjon oda a padhoz. Elvégre, nem lenne jó rögtön elveszíteni egy beszélgető partnert. Ha sétálunk ha nem, felteszek én is egy kérdést.
- Te régóta vagy itt?

//Mostantól időn kívüli, a kisasszony kérésére //

// Sam & Ireth //

* Ráharap az ajkára, nem szándékozik a mondatot befejezni. Minek tennék? Csak baj lenne belőle, olyasmi amit Ireth talán nem is nagyon szeretne, akkor meg mi a jó fenének?
Szép zöld szemeivel nagyokat pislog. Mit is gondolt? Hiszen a srácot most ismerte meg, az nem lehet, hogy neki jószerivel mindegy ki áll vele szemben? Ha meg az lenne akkor minek jutna folyton az eszébe a hülye prefektus, akiről igazából annyit tud, hogy a legváratlanabb helyzetekben bealszik, vagy hogy tök hülye, és nagy a feje. Mellé árva és elfogult és gonosz, maga a megtestesült leányálom, igaz kéne elé a rém szócska, hogy fedezze a valóságot.
Legyintve ellép Sam mellől, és újból a fák közé pislant, majd halkan felsóhajt.*
- Igazából mindegy, mire kimondtam már rájöttem, hogy nem is fontos amit szerettem volna hozzá fűzni.* kedvén csüggedtség vesz erőt, elkeseredetten ballag vissza a padhoz, de nem ül már le.*
- Mit is mondtál? Melyik házba jársz? * lehet, hogy Sam nem is mondta, de lehet, hogy csak Ireth nem figyelt, az meg nem lenne annyira meglepő, hogy akár egy kósza pillanatra is megfordulna a fejében ez a lehetőség.
Nem jellemző rá, hogy egy adott beszélgetésben minden pillanatban ott lenne, az nem is ő lenne, vele megesik, hogy elbambul, hogy sajátos kis világában tesz éppen rövidebb, avagy hosszabb sétát, miközben valaki teljesen mással áll szemközt, mint aki a fejében jár.
Az apja erre mindig azt mondja a lány meglehetősen figyelmetlen, és nem is bántja ezzel, megszokta már, hogy kevés dolog van ami leköti a figyelmét, és annak agy nagyon izgalmasnak, vagy rettenetesen romantikusnak kell lennie.
Ireth megszállottan üldözi a szerelem érzését, alig várja, hogy belekóstoljon, akkor is ha mindenki felhívta már rá a figyelmét, hogy szenvedni fog, sőt mi több sikoltozva a haját tépni, amikor majd elmúlik, vagy kiderül, hogy csak ő érzi, ilyetén egyoldalú.
De ez akkor sem lenne baj, mert akkor majd fene jól tudja sajnálni önmagát és készen áll az újabb őrületre, hogy feloldja azt ami fáj, mint minden egyes esetben, ahogy eddig is. Veszítsen el bármit a lány nem nagyon tud csüggedni... hiszen benne kevés hiba lehet, noha nem tökéletes, de közel áll hozzá.
Szép, csinos, kedves is tud lenni, aztán máskor maga a megtestesült gonosz, csíp, rúg, kapar, és mindent szavakkal teszi.
Ha kell egy kis frissítő szócsata akkor a lány erre kifejezetten alkalmas.
Válla felett hátra pillanat, majd lassú léptekkel elindul kifelé.*
- Köszöntem a társaságot Sam, biztos vagyok benne, hogy találkozunk még. * nem nagyon hiszi, hogy a srác feltartóztatja, így már azon gondolkodik, hol hagyta esernyőjét, és reméli kint már besötétedett az eső is elállt, de csalódnia kell. Kilép az esőbe, megpillantja ernyőjét és ha Sam valóban nem tartja vissza meg sem áll a kastélyig, onnan pedig irány a Minipe.*

[Rosina, a szépség & Noel]

*Lehet, hogy Rosinának korábban nem mondták, de szerintem tényleg szép a neve. Nem csak udvaraisságból mondom. Bár az is igaz, hogy általában udvarias vagyok, az őszinteség sokkal fontosabb - eltekintve bizonyos esetektől, amikor Noah-val játszunk... De az természetesen, teljesen más kategória. Rosina meg még csak nem is sejti, hogy van egy hasonmásom a kastélyban. Persze én ezt nem kötöm az orrára, legfeljebb ha megkérdezi.
A beszélgetés a karokról igen érdekesnek bizonyul vele. S ahogy a pilluamuletot mondja, az igazán édes, a számon lévő mosoly is élénkebb lesz tőle.*
- Jó a pillu-ig értem asszem, amit mondasz, úgyhogy maradok én is annál. *Visszamosolygok, és közben hálát adok az égnek, hogy Pugnaxos lettem, mert ezt tényleg meg tudom jegyezni, nem úgy mint a pillu... pillu izét. Mindegy. Nézem, ahogy felhúzza a sálját, s a hajával játszik. Igazán nehéz elhinni, hogy nem fázik, de ha azt mondja, akkor hiszek neki, és végül is a paddal sincs bajom. Sőt igazán kellemes, viszonylag szélvédett helyen van, és a társaság is megfelel. Ennél többre nincs is szükségem.*
- 4-5 hónapja? Hűűű... akkor majd segíthetsz, hogy ne tévedjek el visszafele. Én csak pár hete jöttem. És még fogalmam sincs, mi merre van. Ide is teljesen véletlenül keveredtem.
*Bár egészen jól emlékszem merre kell visszamenni, azért nem vetem meg a segítséget, főleg ha egy lánytól kapom. Meg aztán ismerkedni is kéne. Ha előbb vagy utóbb rászánom magam, hogy beüljek egy órára, akkor nem árt, ha ismerek valakit, akivel el lehet dumálni óra közben... mert figyelni ugye luxus. Amikor a télre kérdez rá Rosina, akkor ismét elmosolyodom. Oh igen... szeretem.*
- Igen szeretem. Bár a nyár az sokkal kellemesebb. Vagy nem?
*Kérdezek vissza, s kissé felhúzom a szemöldökömet is, hiszen nem ismerem még a velem szemben ülő lányt, így tulajdonképpen minden érdekel róla.*