Hátsó kerti lugas

*Konidik felé egy ember jön. Nem is akárki. Sery jön felé. Igen. Konidik fölpillant, amikor a cipője koppanását hallja. Kip-kop, kipp-kopp… Ezért fölpillant. A könyökét leveszi térdéről ezért nem rég lecsúszott ingujj visszacsúszik a kézfeje kezdetéig. Megizzadt tenyerét beletörli a farmerébe.*
-Szia. ülj le, ha ahhoz van kedved. Bár nem bánom, ha maradsz.
*Koni tényleg nem bánná, ha maradna Sery. A lány haja színét furcsállja, bár nem említi.*
~Szóval hogy vagyok? Vicces. Ő is prefi? Ez több mint fura. Szerintem kb. egyszerre választhattak ki. Biztos valami nagy prefi csere van. És szerintem maradjon-e? Nem is tudom. Talán jó lenne.~
-Ha akarsz, maradhatsz. Bár nekem jobban esne, ha maradnál.
*Teljesen nyugodt arccal mondja, csak egy dolgot lehet belőle kiolvasni: A nyugodtságot. Pedig ez egyáltalán nem így van. Ez látszik is a kicsit meggörbített ujjakon. Nincs ökölbe szorítva Koni keze, de közel áll ahoz. A lány már el is megy egy másik padhoz. Konidik odafordul, de nem megy közelebb.*
-És milyen prefinek lenni?
*Teszi fel z első kérdést, ami az eszébe jut. Sery válasza közben föláll és a lány felé veszi az irányt. Mikor mellé ér leül.*
-Képzeld, én is prefi lettem. Eddig ugyan olyan az élet, mint rendes diákkoromban. Neked volt már valami teendőd?
*Konidik fölvonja a szemöldökét. Gondolatai Seryre és arra a titokzatos Edwardra tévednek. A tekintete elsötétül. Nem is tudja, hogy elmondja-e a lánynak a döntését. Bár ez biztosan egyértelmű. De utána belegondol, hogy lehet, hogy pont ezen a padon voltak Edwardal Kicsit elfintorodik magában, de nem megy el.*
-Tudod döntöttem, gondolom, tudod miről…- kicsit megáll, de hamar folytatja- én még mindig, még mindig, szer… szeretlek.
~Nah most ez is megvolt. Most jön a lényeg.~
-Én meg szeretnék neked bocsátani. Hogy ez sikerül-e tudod, kitől függ. Te szeretnéd, hogy megbocsássak vagy inkább ne is fáradozzak?
*Kérdése után feszülten várja a választ. De mielőtt azt megformálnák Sery hangszálai a fiú keze fölemelkedik a helyéről és utazásba kezd. Egy rövid utazásba. A lány keze felé. Azt végig simítja, majd Konidik mellet landol, mikor visszatér. A fiú még egy mosolyt is erőltet az arcára.*

//Fagy, bocs hogy sokáig írtam...//

*Lassú léptek kopogása töri meg a csendet, valaki, nem túl hangos, de azért hallható nesszel halad a parkban. Már ismeri a járást errefelé, nem azért mert túl sokszor járt itt, de tudja, hogy lehet eljutni a birtok eme igencsak csodálatos részére. Azért választotta ma ezt a helyet, mert régen relaxált már a szobáján kívül. Ráadásul úgy sejti, a kilátás estefelé még lélegzetelállítóbb, mint különben, nem is kell csalódnia.
Amint megérkezik, a szeme elé tárul a csoda, s neki a lélegzete is eláll. Eddig este még nem járt itt, de a látvány minden képzeletét felülmúlja. Az a típus, aki tudja értékelni az élet apró örömeit, ráadásul számára egy szép hely még nagyobb öröm, mint egyébként, bár sejti, hogy ezt egy fotó nem igazán tudná visszaadni úgy, amilyen saját szemmel, így most nem is fényképezget, majd máskor. Inkább élvezi a látványt, miközben a lemenő nap fénye járja körbe.
Barna haja, most kivételesen szabadon omlik vállára. Igen csak ritka az ilyen eset, önmaga sem érti, mi üthetett ma belé, de most így érzi jól magát, és be kell, hogy vallja, egészen tetszik így neki a haja, de azért valószínűleg ezek után sem fogja gyakran kiengedve hagyni, ugyanis a felgumizást jobban szereti. Szemét szemceruzával húzta ki, hogy így nagyobb hangsúly kerüljön az ezüstszürke íriszekre. Talán ez az egyetlen testrésze, amivel meg van elégedve, s amit szeret magán, így mindig is szerette kiemelni szemceruzával, ennél több sminket igazán ritkán használ, leginkább jeles napokon.
Öltözetileg stílusa természetesen változatlan, hiszen minek változtatna, ha egyszer ezt szereti, így érzi jól magát. Nem érdekli őt az emberek véleménye, s bár már többen néztek rá érdekesen, ő nem foglalkozott velük.
Tehát felülre ma zöld, spagetti pántos toppot vett fel, rá egy kék cipzáros pulcsit, amin a cipzárt most csak félig húzta fel. Kapucni most nincs a fején, és baseball sapkáját sem hozta ma magával. Úgy néz ki ez a nap, a kivételes események napja.
Alul egy bú, farmer anyagból készül csípőnadrág van rajta, amin sok zseb van. Ezt is nagyon szereti hordani. Egy zöld-fekete kockás anyagövet is belefűzött övtartójába. Lábán szürke edzőcipő zöld cipőfűzővel, ami nincs bekötve, csak lazán befűzve, s oldalt betűrve a cipőjébe.
Kottáit ma is magával hozta, reménykedve hogy majd megkapja az ihletet és fog tudni haladni a dalával.
Halkan dúdolni kezdi az első sorokat, bele sem kell néznie a kottába, majd ahogy új hang jut az eszébe elővesz egy ceruzát és kijavítja az egyik hangot, majd ír még a végére néhányat.
Hangja igazán szép, és tehetséges a dalszerzésben, legalább is elég sokan mondták már ezt neki.
Leül az egyik kis fülkébe, hogy ott aztán folytassa a munkát.*

*Még maga sem tudja, hogyan keveredett ide, csak egy sétára indult a koponyával együtt, hogy felfedezzen mindent. Az utat nem figyelte, mire észbekapott, már itt találta magát. Kinyújtóztatja a tagjait, a sátorra nem lehet azt mondani, annyira kényelmes lenne, inkább csak egy szükséges elem, hiszen valahol aludnia is kell. A helyszínt eltalálta, tényleg nagyon ritkán jár arra valaki, fel sem fedezték még, Seon pedig nem követelte tőle, hogy menjen a körletekbe. A lugasra megvonja a vállát.*

-Látod Francis? Szép, itt aztán el tudsz rejtőzni mindenki elöl, ha nagyon akarsz. A kutya sem keresne. Mit szólnál hozzá, ha áttelepülnénk ide egyszer?

*Magára kanyarintja a köpenyét, kifejezetten hűl a levegő, és nem akar máris gyengélkedőre kerülni. A bezártságot nem viseli el, a korlátokat nem tűri meg maga körül. A szabadság az övé, a függetlenség és a magány, amire oly sokszor vágyik. Rágyújt, ismét olyan helyet talált, ahol nem fognak ezért rászólni. Bár ki szólna rá, amikor alig érintkezik valakivel, és ha igen, az is hasonlóképpen hódol a káros szenvedélynek. Már ha ez az, bár neki semmiképp. Sosem félt a betegségektől, a haláltól még kevésbé. az csak gyengék sajátja, nem másé.*

-Gyere, menjünk beljebb, nézzünk körül és válasszunk egy olyan területet, ahova majd átcuccolhatunk.

*Tovább sétál, amikor egy dúdolásra lesz figyelmes. Nem oson, az nem szokása, nyugodt léptekkel közelíti meg az illetőt, illetve a fülkét, ahonnan a hang érkezik. Egy darabig hallgatja, nem zavarja meg, ha alkot, az nem lenne illendő. Az öltözékén nem botránkozik meg, már miért tenné? Pont ő, aki képtelen a beilleszkedésre, aki nem találja a helyét és nem áll messze attól, hogy le is lépjen? Nincs joga hozzá, és nem is akarja. Ha a lánynak ez így felel meg, akkor így, nem kéri változásra. Percekig csak némán figyel, utána lép közelebb.*

-Szia! Zavarlak?

*Áttetsző szürke szemei zavarba ejtőek lehetnek, ahogy az is, hogy éppen egy koponyát tart a kezében, akihez még az előbb beszélt is. Nem lepné meg, ha a lány felugrana és elrohanna, vagy elutasítaná a közeledését. A cigit nem oltja el, nem pazarol, elszívja szépen, csak utána tünteti el a csikket. Francist óvatosan a hóna alá veszi, úgy pillant a lányra a válaszért.*

*A mai dal, amin éppen dolgozik, egy mélabúsabb, elgondolkodtatóbb, lelkizősebb dal, mint amilyeneket szokott alkotni. Akár depressziósnak is mondható egy csöppet... A hangulata olyan szokványos, így önmaga sem érti, hogy honnan ez a melankolikus dal, de tetszik, így folytatja. A szövege az elhagyatottságról, egyedüllétről, a magányos barangolásról szól.
Éppen szöveggel együtt kezdi el énekelni, mikor megjelenik a fiú, így hát abbahagyja az éneklést. Amúgy is gitárja nélkül igencsak nehéz eltalálnia a megfelelő hangokat. Végignézve a fiún szeme megakad az igen csak bizarr tárgyon, a koponyán. szemei egy pillanatra kikerekednek, mikor felfedezi, de aztán visszanéz a fiúra.*
- Persze, ülj csak le nyugodtan. *Mondja, s jellegzetes, kedves félmosolya jelenik meg az arcán. Egyből levágja, hogy egy rendesen kívülállóval lehet dolga. Önmagát is időnként kívülállónak érzi, de ez csöppet sem zavarja, akit jó fejnek tart azzal beszélget, akit nem, az meg hagyja lógva, ennyi az ő elve.*
- Clio Wynmore!*Mutatkozik be, miközben kezet nyújt a fiú felé, észreveszi igazán különleges szemszínét, s felfedezi, hogy neki is, amolyan szürkés szeme van, akár csak Clionak.*
- Ez egy igazi koponya?*Kérdezi érdeklődve, hiszen nem gyakran látni koponyával rohangászó embereket. A kérdése talán kissé bugyután hangozhat, hiszen milyen lehet még egy koponya, ha nem igazi, mert ha csak valami gyurma, vagy egyéb utánzat lenne, abba semmi pláne nincsen, de hát ki tudja, remélhetőleg a fiú nem fogja kinevetni, max ha mégis, akkor azzal biztosan Clio negatív listájára kerülne, de hát ez még a jövő zenéje. Egyenlőre nem kérdez többet, nem akar rátámadni a fiúra, meg ki tudja, hogy ő milyen típus. Hát csak nézi érdeklődve hol a személyt, hol pedig az akár bizarrnak is mondható "játékszert".*

*Az az arc, amit elsőként lát, nem lepi meg. Francisra mindenki így reagál, mert nem értik vagy nem megszokott látvány. Nem szól érte semmit, végül is érthető, egyébként is a többség mindig meghökken. Pedig nincs miért. Francis csak egy koponya, az ő amulettje és tartozéka, bár ezt elmagyarázni másoknak nem éppen a legkönnyebb. Ezért nem is erőlteti, hogy megpróbálja, elág, ha ő maga tudja, miért van vele. A válaszra bólint és leül, de nem tolakodóan, nem rámenősen, nehogy baj legyen. Nem keresi a bajt egészen addig, amíg nem kényszerítik rá, de ha ez megtörténik, akkor kőkeményen lázad.*

-Noel Wyard, örvendek. ~Ha már a koponyára így mered és rám is, lehet, nem volt jó ötlet leülni. Viszont felállni sem illik, ha már hellyel kínált.~

*Végigméri a lányt, sejti, mit gondolhat róla, azzal maga is tisztában van, olyan szinten különc, hogy az lehetne fájdalmas is. Mégis nyugton marad, nem von le semmiféle következtetést, majd kiderül, miként alakul minden. Ha zavar, vagy túlságosan is bizarrnak ítéltetik, akkor távozik, de addig nem fog. Elvégre nem sikítás volt a válasz vagy rémült rohanás, és nem is utalt arra a hangnem sem, hogy ez most csak egy kötelező udvariassági formula lenne. A kérdésre elmosolyodik, tudta, ez következik. Mint egy előre kiszámított sakkjátszma lépése.*

-Igen, igazi. Idős, valódi koponya, a neve pedig Francis. Amit dúdoltál, az saját szerzemény, igaz?

*A fellépése közvetlen, nem zárkózott és nem arra utal, hogy bármelyik pillanatban átmenne sündisznóba. Felettébb érdeklődő tekintettel néz a lányra, a szája szélén egy halvány mosoly bujkál csak. Nem neveti ki a lányt, sokan kérdezik meg tőle, valódi-e, tényleg csont-e, vagy csak amolyan hóbortból készített utánzat-e? Érti ő, hogy ez esetleg nem mindennapos dolog, ahogy nézte, itt mindenkinek kisállata van, vagy valami hasonló. Koponyát senkinél nem látott, ez csak neki számít rutinnak és megszokottnak. Nem ítéli el a többieket, más az érdeklődésük, ennyi az egész. Kilóg a sorból, más mint ők, ezt maga is tudja, és akkor is tudta, amikor ide megérkezett. Azért sem értette, miért oda tették ahova, ahol még annyi esélye sincs hasonszőrűekkel találkozni, mint máshol. Ugyan pár érdekes figurába már belefutott, őket egészen megkedvelte. Bár ha most fogná a ládáját és távozna, senki nem mondaná azt, ne tegye. Izzy mázlista, ő sosem volt az, sosem volt társasági ember, bár ez is inkább azért alakult így, mert hamar felismerte, amit ő csinál, amiért ő rajong, az másokat felháborít és megbotránkoztat.*

*Noel is méregeti őt, ő is Noelt, tehát elvannak, közben a beszélgetésük első csírái megjelennek, kérdésre válasz, majd újabb kérdés és így tovább. Szokásához híven első benyomását nem vési kőbe, illetve még nincs is első benyomása. Nem híve a gyors ítélkezésnek, előbb egy személyiségbeli benyomásra is szüksége van, hogy utána be tudja határolni az embereket. Ezt tartja tisztességesnek, még akkor is, ha legtöbben nem így teszik, hanem elsőre ítélkeznek, és nem figyelik meg a körülményeket és az igazán fontos belső értékeket.
Megkapja a választ a kérdésére, s még egyszer végigméri a koponyát, már látott igazit, régen a varázstalan iskolájában is volt ilyen, a biológia szertár része volt. Bár nem hinné, hogy ez nagyon érdekelné a fiút, ugyanis eddigi tapasztalatai alapján aki varázsló családban született, azt nem igazán érdekli a varázstalan világ, aki meg eddig is varázsmentesen élt, annak meg az ilyesmi túl mindennapi ahhoz, hogy számottevő legyen. Nem tudja, hogy Noel melyik csoportba tartozik, esetleg egy harmadikba, de azért nem szólal meg, helyette a fiú tesz említést a dalról.*
- Hát, ömm, igen, de még félkész csak nemrég kezdtem el.*Mondja csöppet zavartan, először ugyan is, mindig szégyenlősebb ha a dalairól van szó, aztán ha már kész van és már legalább egy valakinek tetszett - aki általában először a bátyja szokott lenni, utána már kevésbé feszélyezi a dolog.*
- Tudod, időnként firkálgatok ezt-azt aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem.*Teszi még hozzá, aztán hirtelen ötlettől vezérelten felemeli kottáit.*
- Érdekel?*Kérdezi, s ha a fiú igent mond, akkor a kezébe adja a mappát amiben több szerzeménye is, van, de most a tetejére csíptetve ez a félig kész dal "ücsörög". Szövege teljesen kész van már, a dallam csak körülbelül a háromnegyedéig van meg. Ha a fiút esetleg még sem érdekli a dolog, az sem bántja meg őt, hát akkor nem adja neki oda a mappáját.
Az érdeklődő pillantás, és a mosoly apró jele, amit felfedezni vél, igen csak felbátorítja, azt jelzi, talán egy jó beszélgetőpartnerre bukkant. Örül neki, ugyanis szokása elhanyagolni a világgal való kommunikálást, inkább csak elvan magányosan a szobájában olvasgat, vagy a dalain dolgozik, vagy pedig a szabadba kiszabadulva fényképeket készít, esetleg gördeszkázik. Így telnek a napjai, pedig anyukája gyakran figyelmezteti, hogy többet kéne emberekkel ismerkednie, hát néha igaza van, de hogy ezt Clio elismeri e vagy sem, az hangulatfüggő.*
- Régóta vagy a suliban?*Teszi fel a kérdést, csak úgy mellékesen, de azért kíváncsian várja a választ, ugyanis feltételezése szerint a fiú még újszerű lehet, bár ebben nem lehet biztos.*

*Nem harap elsőre, nem is mond végítéletet, vagyis nem tör pálcát senki felett, míg meg nem bizonyosodik arról, miféle szerzet. Hogy ez fordítva meg szokott történni, és még meg sem szólal, de már elítélik vagy beskatulyázzák, arra legyint. Mindig így van, bár azt is el kell ismernie, hogy ha ráerőltetnek valamit, akkor tényleg ellenállást kapnak válaszul. Minél jobban erősködnek, annál inkább lázad, annál inkább az ellenkezőjét csinálja annak, amit mondanak. Direkt? Is. Nem szereti, ha kényszerítik olyasvalamire, amihez sem kedve, sem köze. Így viszont hosszú lesz az este, ha csak ülnek és méregetik egymást, ez biztos, azonban nem az a típus, aki beszélgetést kezdeményez egészen addig, amíg nem érzi azt, a társasága elfogadja ilyennek, amilyen. ha megkérdeznék, ő koponyákat és csontokat többet látott temetőben, mint máshol, de magától ezt el nem mondja, még véglegesen elriaszt mindenkit maga körül. Így is szenved egyelőre, nem kell még tetéznie is az egészet.*

-Semmi sem áll össze magától munka nélkül. Az lepett volna meg, ha azt mondod, teljesen készen vagy vele.

*Francis feje búbján pihenteti a kezét, a másikkal öleli, mintha védelmeznie kellene. Nem mintha bárki is fenyegetné, de a mozdulata rutinosnak látszik. Ha nem látják teljesen, akkor nem zavaró tényező talán, bár Clio nem úgy fest, mintha megrémült volna tőle. Az pedig egy jó pont a szemében, hogy nem tett megjegyzést rá, és nem őrültezte le, pedig valami ilyesmivel számolt az elején, ahogy a koponyára meredt.*

-Az baj? A legnagyobb művészek mindig ezt teszik. Alkotnak rengeteget, aztán egy-kettő lesz olyan, amit az egész világon ismernek. Ez így van rendjén. Érdekel, igen, bár kottát olvasni azt nem tudok, csak szöveget értelmezni.

*Elmosolyodik, soha nem tanult zenét igazán, nem is próbálkozott vele, más terület érdekelte. Énekelgetni szokott, de azt is inkább Francisnak, ő nem hurrogja le, hogy fogja be a száját. Igazából mindenevő ezen a téren, sosem a dallamra figyelt, hanem a tartalomra, a mondanivalóra, az volt az, ami alapján eldöntötte, tetszik-e vagy sem. Nem skatulyáz, nem rajong, csak érdeklődik. a mappáért nyúl, ha megkapja, akkor beleolvasgat, ha nem, nem fog megsértődni. Betudja egy művészlélek hóbortjának, aki a féltve őrzött kincsét mégsem szánja mutogatásra még. Kivár, és kérdőn pillant a lányra, vajon meggondolja magát vagy sem.*

-Nem, pár napja csak. Ennyire látszik, hogy keresem a helyemet és a társaságomat? Bizony, így van.

*Mit tagadja, amikor szinte rá van írva, ez sugárzik belőle? Nem az a típus, aki elhallgatja a véleményét, vagy könnyedén egyezik bele bármibe is, ha nem úgy látja jónak. Sőt, akkor egyáltalán nem hajlandó elfogadni, és lázad ellene. Új, és még abban sem biztos, hogy maradni fog. Az egyetlen ami itt tartja még, az Seon kérése volt és a tanulás iránti vágy, nem más. No és az a pár arc, akiket megismert eddig, addig ugyanolyan különcök, mint ő maga.*

*A fiú szavai újabb mosolyt csal az arcára. Igaza van, s ezt a lány is tudja, bár nem tartja magát nagy művésznek, még művésznek sem igazán, maximum művész léleknek, az ő fogalomtárában ez teljesen mást jelent. Azért jól esnek a fiú szavai, még akkor is, ha nagy általánosságban beszél, persze, hogy oda adja neki a mappáját, s kíváncsian várja a reakcióját, s hogy addig is meg tudjon még többet róla feltesz egy kérdést.*
- Egyébként neked mi a hobbid?*Emeli ezüstszürke szemeit a szintén szürkés szemekre, igazán érdekli ez a téma, nagyjából minden új ismerősétől ez az elsők között van amit megkérdez, hiszen ő a hobbiinak él, a Noel kezében lévő mappa csak egy kisebb gyűjteménye a legújabbaknak, amiket magának szerzett, azokat, amiket a bátyja együttesének készít, azok külön mappákban hevernek és akkor még a fényképeiről nem is beszéltük, abból is van rengeteg, több portfóliója is van. Persze minden csak hobbi szinten.*
- Abból következtettem, mivel nem láttalak tavaly egy órán sem.*Vallja be, az arcmemóriájára lehet hagyatkozni, a névmemóriája azért már képlékenyebb. Ráadásul Noel elég feltűnő ahhoz, hogy megjegyezze, és ezt csöppet sem rossz indulattal gondolja, sőt egészen jó fejnek tartja így elsőre a srácot, bár még mindig eléggé hamar lenne ítélkezni.*
- Hát én már itt bútordarabnak számítok, még az első év elkezdése előtti időszakban érkeztem, ami már régen volt.*Mondja mosolyogva, bár nem kérdezték, de remélhetőleg nem untatja a fiút, ő most egészen jól érzi magát, az idő kellemes, hála a fűtött fülkének, a fény is pont ideális, nem túl erős így nem vakulnak meg, nem túl gyenge, így romantikusnak sem mondaná senki, ráadásul még látnak is. Ilyen szempontból nagyon szerei a varázslatot, hogy praktikus megoldás sok mindenre, viszont ezáltal el is lehet lustulni tőle, több szempontból is, mert nagy luxust is biztosít, de hát ilyen az élet, minden jin és jang, és így a helyes.*

*Egy bólintással az arcán veszi át a mappát, és temetkezik bele egy rövid időre. Nem udvariasságból teszi, egyszerűen érdekli, mi az, amivel a másik foglalkozik. Ha valaki tud vagy alkot, azt elismeri, sosem szólja meg vagy le. Nyitott és érdeklődő, csak ezt igen nehezen mutatja ki, annyira képes magába zárkózni. Most viszont olvasásba kezd, és de fél füllel azért ott van, válaszol is, mert meglepő módon férfi létére képes megosztani a figyelmét is.*

-A sírrablás.

*Jelenti be teljes komolysággal megemelve Francist, és visszatéve az ölébe. Nem látszik az arcán, hogy most viccel vagy sem, egyedül az árulkodik, hogy pár másodperc után nevetésben tör ki. Nem rabolt még ki egyet sem, csak engedéllyel nyitott fel, és mások jelenlétében.*

-A nekromancia elsődlegesen, illetve még az átkok, azok minél magasabb szintű megismerése és használata, aztán a bájitalok nagyon, mert szeretek elbíbelődni ezekkel, kísérletezni. Illetve még a rúnák azok, de nem fejteni szeretném őket, az nem érdekel. Ezek a hobbijaim igazán. Azon felül szeretek olvasni, tanulni, nagyon kedvelem a legendákat és a mitológiákat, így a történelmet is, de emellett még imádok gyakorolni, kutatni. Ám nem fogok elmenni Egyiptomba sem, hogy esetleg minél ősibb koponyát szerezzek be, ez nem célom.

*Kiegészíti az előző válaszát, nehogy teljesen őrültnek nézzék, de már csípőből vágja rá a sírrablásos sztorit, amióta meggyanúsították azzal, hogy onnan szerezte Francist. Mekkorát tévedtek. Kapta, Raultól, és imádja. A dalszövegek érdekesek, mind mind egyediek, egyik sem hasonlít a másikra, és ez nagy szó. Nem lehet azt mondani, hogy egykaptafa, van tartalom, van értelem bennük, és ez igen ritka dolog. Elismerően bólint, ő ilyesmire sosem lenne képes.*

-Nem is voltam itt, jó a meglátásod, tényleg csak pár napja érkeztem. Kötelező órákra járni, igaz? Van olyan, ami benne van a választott csoportban, de te nem akarod?

*Mennyire feltűnő jelenség, abba sosem gondolt bele, hiszen ami neki alapból természetes, azt nem is tartja döbbenetesnek. Azt pedig tényleg megszokta, hogy rá hogyan tekintenek, így megtanulta figyelmen kívül hagyni, nem észrevenni. Ez nem azt jelenti, hogy nem látja vagy nem tudja, csak nem reagál rájuk, mintha nem is léteznének.*

-Kitartó vagy, le a kalappal. Én még nem tudom, hogyan tovább, ahogy azt sem, itt maradok végleg vagy nem. Sok dologtól függ. Hamar be tudtál illeszkedni? Arra a karra kerültél, ami a legközelebb áll hozzád?

*Érdeklődve pillant fel, mert azt is tudja, hogy aki művészlélek, az nehezen találja meg a helyét egy közösségben. Ő még vívódik, és pont az zavarja, hogy képtelen boldogulni, képtelen azokhoz közeledni, akikhez a döntés alapján kellene. Tényleg kíváncsi, mégis ezt Clio hogyan oldotta meg.*

//Konikám és én. És bocsika hogy csak most.//

Mikor a fiú mellé ül, meglepődik. Tehát ő is prefi. Ennek örül, hiszen így el tudja majd mondani, hogy mennyire fáradt. Lehajtja a fejét, és úgy válaszol a feltett kérdésekre.
-Hát tudod, én már felkísértem egy diákot, és utána egyedül maradtam prefi. Az egész Signuban egy prefi van, én. Nem tudom hogy fogom megoldani, most hogy még vezetőváltás is történt. Úgyhogy szerintem ki fogok készülni, és legközelebb a gyengélkedőn fogunk találkozni. De mondjuk ez neked jó hír, egy hülyével kevesebb.-nevet fel keserűen és ránéz Konira, és észreveszi a fintort. Átfut arcán a fájdalom, de csak egy pillanatra. Akkor viszont már egyenes kiül az arcára mikor elmondják a döntést. Viszont mikor kiderül hogy Koni még mindig szereti, egészen apóra húzza össze magát. Magában elvigyorodik a kérdésen, majd nem néz szerelmére gyorsan válaszol.-Szerintem ezt csak te tudod eldönteni. Nekem minden vágyam az, hogy elhidd csak téged szeretlek, és soha nem tennék semmit ami fájhat. Abban a percbe nem voltam önmagam.Nem én irányítottam a cselekedeteim, és nem is emlékszem pontosan mi történt.-a végét szinte suttogja, nem akarja felidézni magában azt az estét.
*Mikor megsimítják a kezét, kérdőn néz Konira, de látva a mosolyt, ő is elmosolyodik, bár ez a mosoly nagyon gyenge. Tisztában van vele, hogy ha Konin múlik nem fog megbocsátani. De reménykedik benne, hisz ő a legfontosabb az életében*
-Azt azért tudnod kell, hogy ha kellene én meghalnék érted.-Mondja hirtelen, majd addig fészkelődik,míg fejét Koni vállára nem dönti, és egész testével hozzá nem simul. Úgy gondolta a fiúnak tudnia kellett ezt. Térdeit még mindig átfogva, kissé oldalra billentett fejjel becsukott szemmel hallgatja a fiú légzését, és egy kicsit még mosolyog is.

//Serenity//
*Igaz, Koninak még nem volt semmi dolga prefiként, el tudja képzelni milyen fölkísérni egy új diákot. Először is el kell teleportálni a csomagjait, legalábbis mikor őt kísérték föl így volt. Aztán mindent el kell neki magyarázni. Ki a karvezető, karvezető helyettes és a prefik. Meg minden szabályt. Elég nehéz lehet.*
- Szerintem nincs mit ünnepelni azon, ha valaki a gyengélkedőre kerül. Még ha az a személy az ellenségem is. Azt hogy hülye vagy-e nem tudom megállapítani. Attól függ, mihez viszonyítjuk, ha az átlaghoz, akkor nem egy hülyével lenne kevesebb, hanem egy okos, bár néha túl keveset gondolkodó lánnyal.
*Koni tovább hallgatja Seryt. Kicsit elgondolkodik a szavain. Még mindig nem döntötte el, hogy megbocsát-e de azt tudja, hogy talán, de csak talán igazat mond most, ebben a percben. Talán tényleg szereti. De lehet, hogy szenvedést akar okozni. Abban viszont alig hisz, hogy nem akar neki fájdalmat okozni. Hiszen egyszer már megtette.*
- Szóval nem voltál önmagad? És gyakran szoktál nem önmagad lenni? És ha szeretsz miért tetted azt, amit?
*Koni nem szeretné, ha válaszolna Sery ezért megelőzi azt, mielőtt szóra nyithatná a száját.*
- Tudod mit? Inkább hagyjuk, megtetted, ez a lényeg és nem az, hogy miért. Néha én se vagyok önmagam, vagy is az vagyok, de ahogy te érted nem vagyok az, de akkor is tudok gondolkodni.
*Hangja nyugodt, semmilyen érzést nem lehet belőle ki olvasni. Bár haragszik még, nem tudja, hogy miért ne bocsátana meg? Hiszen végre van valaki, aki szereti, aki feltétel nélkül szereti. Csakhogy ez nem olyan biztos, mert valamikor mással van, vagy is hiányzik Koniból valami. Valami, ami másban megvan. Lehet, hogy a szépség? Vagy egyszerűen mindenki a kigyúrtakra hajt? Megint elgondolkodik.*
- Ha kellene, se halj meg miattam, és szerintem nem is fogsz. Mivel nem hagynám.
*A vállára egy fej nehezedik.*
- Tudod eldöntöttem, hogy megbocsátok-e, sokan butának tartanának, szép szóval mondva, ha itt lenének, de én megszeretnék neked bocsátani, de figyelmeztetlek hogy ez még hamar megváltozhat, ha megint más fiúval leszel úgy mint azzal az Edwarddal és olyan dolgokat művelsz akkor nem is fogok gondolkodni hogy megbocsássak-e!
*Kíváncsian várja Sery regálását.*

**Hozzászólások** : 16 **Évfolyam** : Első

*Semmi sem lehet jobb annál, mint egy hűs, már már csípős hidegnek számító őszi estén kijönni a szabadba és tenni egy hatalmas, gondolkodásra tökéletesen megfelelő sétát. Már vagy fél órája kint bolyong, sok felé elindult már, most ez a hely következett a listán. Némi töprengés után lépett csak be az egyik ösvényre amelyet a körülötte lévő növényzet szinte azonnal el is zárt. Itt jól érzékelhetően más volt a klíma, mint a park többi részén, és a világítást is kedvére szabályozhatta. Bár ide általában a diákok többsége nem egyedül érkezik, ő msot mégis ezt tette, hiszen nincs is annál jobb, mint magányba burkolózva, elrejtőzve a világ elől nézni a nagy semmi, és tudni azt, hogy itt nem zavarhatja meg senki. Vagy mégis?*

*Ed vetődik arra éppen, nagy semmittevésében nem igazán tudott kitalálni magának semmi érdemeset, erre pedig még úgysem járt. A lugast különben marha izgalmas területnek tartja, nem csak mert fel lehet gyújtani, hanem mert például fel lehet gyújtani…az egyedüli ok, amiért nem esik neki mindjárt a műveletnek az fekete ingén virító jelvénye…Noha így is nagy a kísértés, hogy rágyújtson, még cigit sem szerzett. Egy ilyen kölyökképű suhancnak nem könnyű tilos dolgokat szereznie…nem mintha ez őt annyira gátolná. Futó pillantást vet a fiúra, ő is magányos farkas típus, egyáltalán nem akarja megzavarni, mégis ezt teszi.*
-Van cigid?
*S aztán már csak mered maga elé…mintha a válasz sem érdekelné különösebben. Vár valami megváltást, vagy csak elmerül gondolatai kavargó forgatagában…*

Asuki sétálgat a lugasban. Rövid,de nem mini farmerszoknyát visel,és felül egy vékonyka pulcsit,ami nem takarja a vállát.Szőke haját kiengedve viseli.Amint itt sétálgat, észrevesz egy alakot.Odamegy hozzá,majd bemutatkozik.*-Szija.Edoh Asuki vagyok.Téged hogy hívnak?-*mosolyog kissé rejtélyesen a fiúra,majd leül a földre.Hát igen...Asuki nagyon szeret a földön ülni.Ekkor zsebéből kikandikál a feje Kororonak, a fekete 2 hónapos kölyök cicának.Halkan nyávog egyet,majd kijön zsebéből és lefekszik mellé.*

*De hopp, egy tünde! Gondolatai mindjárt nem olyan elmélyültek, ahogy arcán enyhe csodálkozással a jelenségre pillant. Régóta, nagyon régóta szeretett volna már szemügyre venni egy tündét egészen közelről, s beletekinteni a fülébe…Kissé kimért, óvatos pillantásokkal megszemléli a hegyes testrészt, majd arcán a szokásos, borzasztóan magabiztos félmosollyal elindul felé. Főleg, mert a tünemény még be is mutatkozik, mialatt ő részleteiben is megfigyelheti mint libben hosszú, szőke haja, vagy hol villan elő egy- egy nem annyira eltakart testrész. *
-Szevasz. Én meg Edward Lyons…*S nem utolsósorban a fülei azok, amiket szemérmetlenül megbámul, ezen nem tudja túltenni magát, átmenetileg még zavarban lenni is elfelejt. A rejtélyes pillantás külön reakciót igényel, szájának másik fele is mosolyra húzódik. Enyhén nekidőlne a falnak éppen, hogy közelebb kerüljön a lány füléhez, s valami furfang folytán sikerüljön csak úgy belelesnie…mikor ő hirtelen lehuppan a földre. Csak egy döbbent pillantás, egy lélegzet, ami kimarad, ezt a „mi van?” szerű fintort a lány nem igazán láthatja, noha a srác kivártatva letelepedik mellé. Ő sem szeret állni, de újfent kénytelen arra a következetésre jutni nem érti a lányokat.*
-Nagyon szép neved van…a füled, azt is rendszeresen pucolod, nem igaz? *Éppen közelebb hajolna hozzá, hogy végre belepillantson…mikor megzavarja egy macska feje, amihez hajszál híján odaérintette a sajátját.*
-Úh…*Kapja fel azonnal, jó fél méterre távolabb húzódva. Nem igaz, hogy minden lány macsekokkal ijesztgeti…Olyan ez, mint a foghagyma, védekezés a vámpírok ellen, ezzel lehet távolabbi területekre űzni Edet is.*
-Muszáj, hogy ő itt legyen? *Nem igaz, hogy nem tud belenézni a fülébe!*

*Asuki kissé furcsának találja a fiú viselkedését, és mikor közel akar hajolni hozzá, akkor kissé belepirul.*-ÜLj le mellém-*Mosolyog a fiúra.Ahogy végignéz rajta,olyan érzése támad,hogy valamit a fiú nem mond el neki.*-Talán...szeretnél valamit mondani?Mert olyan érzésem van,minthogyha valamit szeretnél megkérdezni,vagy ilyesmi.*-Ha van valami, nyugodtan megkérdezheted,vagy megteheted -*Mosolyog,bár vannak dolgok,amiket nme engedne,de tudja,hogy egy tündétől sokmindent lehet kérdezni,Vagy esetleg megtenni.Például már sokan kérték,hogy hadd nézhessék meg a fülét közelebbről.*

[Kicsit Edoh és Ed....aztán Matt....de jól hangzik így ez Very Happy

]

Különös, de mostanában olyan vagyok, mint egy véreb, aki őrzi az iskola területét. Mi a fenét kószélok itt kint ilyenkor, fogalmam sincs. Tudat alatt kerülök be mindig a park bizonyos részeire, vagy akár a hátsó kertbe? Mindegy, ez most nem érdekes. Itt vagyok, a....hol is vagyok?
~Pff.... Tayler, hol jár az eszed, térj már magadhoz.~
Kicsit megrázom a fejemet, és körbepislogok. Rádöbbenek, hogy bekavarodtam a hátsó kert lugasába. Mi a fene, mintha Edet látnám egy dünde lányka mellett ülni. Elmosolyodok, persze csak úgy magamban, s lassan haladok közelebb hozzájuk. Zavarni azt nem fogok, csak olyan mogorván, morcosan biccentek feléjük.
- Szép estét Önöknek.
Ed "fiam" azért egy kis kacsintást észrevehet. Imseri már ő ezt, olyan alig észrevehető, csak neki szóló kacsintás. Mások, akik nem ismernek nem is tudják, legtöbbször úgy vélik, hogy ez csak egy . szemrángás. Pedig nincs semmi idegi alapú betegségem, legalábbis nem tudok róla.
Farmmeremet szárát kicsit megigazítom, mert rácsúszott a western csizmám sarkantyújára, és valahogy hiányzik a csilingelése. Ezek után már a fekete dzsekimet is meg kell regulkáznom, mert a nyakamba csuszott ahogy előre hajoltam.
~Na ez már sok, itt szeded magad rendben?~
Sóhajtok egyet, kihúzom magam, és továbbhaladok. Feltűnik egy hosszú hajú lány, legalábbis hátulról ezt gondolom első pillantásra. Na szép, remélem nem járok vele úgy, mint Irethtel. Közelebb megyek, mert arra visz az utam, ha be akarok hatolni a lugas közepére. Elhaladok mellette, mikot ránézve rájövök, hogy az illető bizony fiú, és gondolatai valahol nagyon messze kalandoznak. Mogorva hangommal szólítom meg, s csak remélem, hogy nem ijed meg érces, durva, de modoros szavaimtól. Bár ha megijed se fogom magam a földhöz vágni.
-Szép estét ifjú úr! Talán valami gond van?

//Matt jó lesz a hsz úgy ahogy van, folytassuk így tovább.//

*Nem kell sokáig nógatni, rühell állni, bár támaszkodik,ülni mégiscsak sokkal kényelmesebb. Engedi lecsúszni magát támasza mentén, a tünde mellé huppan.*
-Áh... csak megnézni mennyire zsíros a füled. *Akár eljut neki milyen hatással lehet ez a mondat a lányokra, akár nem, ő közelebb hajol hozzá, hogy beletekintsen, sőt nem is zavarja, ha esetleg csúnyát mondott volna. Tényleg érdekli, hogy zsíros-e a tündék füle, már nagyon régóta...*
-Azt mondod kérhetek bármit? *Erre azért kénytelen rákérdezni, lehet csak rosszul hallotta, ám ha felmerül egy ilyen lehetőség, hülye lenne kihagyni. S Edward nagyon jó Aladin tudna lenni, az egészen biztos...Éppen feltekint, hogy ihletet nyerjen, mivel vegye rá a lányt dolgokra...bár tanulhatott volna már hibájából, Viviennel is rosszul sültek el a dolgai. Mindenesetre, mikor felpillant, hát Tayler "apját" pillantja meg, mire kénytelen meghazudtolni nem is annyira önmagát, szélesen elmosolyodik. Persze veszi a szemrángást, nála a mosoly volt a ritka, csak neki értendő visszajelzés.*
-Jó estét professzor úr.
*Tekintete pedig már elválik a lánytól, s fülétől, követi tanárát a fiúhoz.*
-Szerinted mi baja lehet a srácnak? Lehet, hogy beszívott? *Kérdezi félhangosan, Edohtól is, bár a tündelány honnan tudhatná, csak őutána jött.*
-Gyere, nézzük meg! *A hátha ad nekünk is anyagból kezdetű mondatot most kihagyni kényszerül, fogalma sincs Tayler hogyan fogadna egy ilyen kijelentést, meg az is lehet, hogy Edward csak viccelt. Nála sosem lehet tudni...Feltápászkodik, miközben nagyvonalúan kinyújtja kezét a lány felé. Nem illetlen ő annyira, hogy ne segítse fel, mégha fog egy kis erőfeszítésébe is kerülni...S ha a lány elfogadja jobbját lopakodásra adja fejét, Owain, valamint a kémlelődő fiú irányába surran.*

**Hozzászólások** : 16 **Évfolyam** : Első

*Annyira elmerült gondolataiban, hogy meg sem hallja az érkező srác kérdését, és mivel az feladja nem is ugrik vissza a valóságba. Valahol nagyon messze jár éppen, és igen nehéz léenne visszahozni az iskolába, de mégis akad aki megpróbálja.*
-Mi? *semmibe révedő tekintete hirtelen zavarodottságról árulkodik, kicsit megrázza a fejét ez valamennyire helyrehozza.*-Elnézést.
*Kér azonnal bocsánatot, amint meglátja, hogy nem egy diáktársa "zavarta meg" hanem egyik tanára. Elpillant a professzor mellett és meglátja a közeledőket.*
~Mikor lett itt ekkora tömeg? Úgy tűnik már megint nagyon kikapcsoltam. A fenébe!~
*Visszafordítja tekintetét a tanárra, akad-e még mondanivalója, mert biztos benne, hogy tartogat még pár szót a számára.*

Tárgy: Re: Hátsó kerti lugas Vas. Nov. 08 2009, 16:23

* Tanácstalan arccal áll a kissé már csupasz fák előtt, látható, hogy van ott bent valami, de vajon mi? Egy kert? Egy lugas? Egy terem. vagy csak egy folyosó?
A szemerkélő eső ellenére is be szeretne menni. Az esernyője alól felnéz az égre és összecsukja a tákolmányt, hogy elhajtogassa az ágakat, melyekről az eső csizmájára hullik.
Az esernyőt letámasztja, és belép az oszlopok közé, hogy aztán ámuljon a szépségen.
Kisimítja haját az arcából, és szemügyre veszi öltözékét. Fekete vastag harisnyájával minden rendben, csizmája sem engedett át vizet, sötétszürke kardigánja pedig melegséget őriz neki. Így vidáman lépked az oszlopokkal ellátott folyón.
A télies idő ellenére itt nem látszik, hogy szomorú lenen odakint az égbolt, vagy hogy a hideg képes lenne tovább csípni az arcát, hogy végül paprika piros legyen.
El sem hiszi, hogy ennyire szép is lehet valami.
Bízik benne, hogy nem fut össze egy ostoba emberrel sem, főleg nem Edel, akit szeretne megfojtogatni, vagy lenyomni a torkán egy egész padot.
Lassan sétálgat a növények előtt.
Boldogan elmosolyodik. Még tervezi, hogy ellátogat az istállóba is, de ez a hely véletlenül állta útját, és muszáj volt ide bejönnie, egyenlőre nem is bánja, hiszen a hely meseszép és kellemes meleg van. Kikötözi kardigánja övét, majd kigombolgatja, jól esően csóválja meg a fejét.
Azért is örül ennyire, mert otthon is van egy ilyen kertjük, igaz az teljesen fedett, ez pedig nem tűnik annak. Az otthon illatai is az orrába kúsznak, lehunyja szemeit és boldogan mosolyog. Széttárt karokkal, párszor körbe fordul, fejét az ég felé hajtja.*

Tárgy: Re: Hátsó kerti lugas Vas. Nov. 08 2009, 16:58

*A hatalmas, indás növények között megbújó helyet már felfedezte magának, hát tudja, hol keresse. Zsebre vágott kézzel cammog végig az oszlopok között, a maga lassú, nyugalmat árasztó stílusában. Mint valami megfáradt bácsika, holott még csak 17 és a csontjaival sincsenek problémái.
Fekete haja ma reggel is csak messziről köszönt a fésűnek, így olybá fest, mint valami varjú. Ázott varjú, mert a bőrdzsekiről a tervezője lefelejtette a kapucnit. Varázsolni meg nem volt kedve. Különben sincs gumicukorból…
A cipője szerencsére jól bírja a vizet, zokni pedig ma sincs rajta. Mert neki az nem kell.
Tekintete a maga nyugodt kifejezésével nézelődik erre is, arra is, de látszólag határozott célja van, meg se áll a folyosó végéig. Csak szeretne elbújni a világ elől kicsit és ehhez a hálója túlságosan zajosnak bizonyul.
De úgy fest, nem csak ő van ilyen véleményen. Ahogy látja a kecsesen mozgó alakot, lassít léptein. Hátha elmegy addigra, mire ő odaér… de nincs ilyen szerencséje, a lány… körbe-körbe kezd forogni? o.O És akkor még őt tartják furának…
Csendesen igyekszik elslisszolni a padok felé a lányt kikerülve, de eléggé kitűnik az éjfekete üstök a zöld környezetből, Samuel pechjére.*

Tárgy: Re: Hátsó kerti lugas Vas. Nov. 08 2009, 17:23

* Megáll egy kis szédülős érzéssel a fejében.
Ezen is mosolyognia kell, mert ma nagyon jól érzi magát, amíg csak meg nem érzi, hogy valaki nézi. Megbizsereg a háta közepe, majd azonnal sarkon perdül, hogy lássa ki érkezett, vagy kit zavart meg nyugalmában.
Kíváncsian dől kissé oldalra a feje, ahogy szemmel követi a fiút.
Szemmel látható, hogy a srác bujkál, és hogy el akarja kerülni őt, hiszen távolabbról meg sem közelíthetné, az sem lepné meg, ha a fekete srác belibbenne a bokrok közé és ott osonna, mint egy kígyó.
Gonosz mosolyt villant és egyenesen felé indul, nah csak mert ez nagyon vicces lesz.
Ha srác csak jönne, meg sem érintené Ireth-et, de így, hogy láthatólag nem akar vele semmilyen kontaktust...
Pofátlansága azonnal felé hajtja.
Élénkzöld szemeiben boldog kíváncsiság csillan, valahol mélyen egy kaján mosoly is. A srác helyeske ezt be kell vallani, sexis az ázott varjú szerep is.
Most meg örülne, ha itt lenne Ed és azt látná, hogy Ireth más pasikkal szórakozik, még akkor is ha asrác elhajtja, de akkor is kitalál valamit, hogy okosan legyen vége a beszélgetésnek, még az sem biztos, hogy Ő maga leereszkedik-e hozzá.*
- Szia! * köszön a srácra, miközben mosolyogva befordul elé, hogy meggátolja abban, hogy kikerülhesse.*
- Téged is a sors vezérelt ide? * érdeklődik még mindig nagyon bájosan mosolyogva. Fehér egyszerű felsője talán megfogja a fiút, ha más nem akkor a rajta található sárga nyuszi karikatúra igen.*

Tárgy: Re: Hátsó kerti lugas Vas. Nov. 08 2009, 17:40

*Az, hogy nézi, nem egészen pontos kifejezés, hisz a sötét színű szemek szinte velőig hatolhatnak, ahogy a lányra tekint. Mi lenne, ha még stírölné is szegény csajt? De nem teszi, nem azért jött, hogy holmi kósza lánykákat lessen. Különben se szokása.
Ő személy szerint van annyira szórakozott, hogy nem veszi észre, hogy a lány már felhagyott a körbe-körbével és felé tekintget kíváncsian. Csak slattyog, zsebre vágott kezekkel a kiszemelt pad felé, hogy bebirtokolja magának azt.
Ám hirtelen elé perdül az imént látott hölgyike, ő pedig megtorpan és pár megilletődött pislantás után köszön, mert van neki anyukája, aki megnevelte.*
Szia. *ahogy megszólal, hangja tökéletesen passzol a nyugalmat árasztó aurához, amivel vadóc, kissé olaszos külseje mellé megáldották fentről.
A kérdésre végigpillant a lányon, persze a mintán kicsit elidőzik a tekintete, de nem feltűnő ideig ahhoz, hogy illetlenséggel vádolhassák. De attól, hogy kissé kocka, még férfiból van.*
- Nos tulajdonképpen… nem. *fordul oldalra, kissé elhajol, nehogy a lányra menjen a vízből, merthogy hajába túr, lerázza róla a vizet. Borzas varjú…
Mikor visszafordul újfent, igyekszik azért lelapogatni a zabolázatlan ében tincseket.*
- Ez a hely tökéletes, ha a szobatársai elől el akar bújni az ember, és nekem most erre van szükségem. *magyarázza nyugodt, lassú modorban.*

Tárgy: Re: Hátsó kerti lugas Vas. Nov. 08 2009, 17:57

* Áll a srác előtt, arcán igéző mosollyal. Nem tehet róla, hogy ilyen, mivel amúgy egyunalmas fruska, a magán véleménye szerint, azonnal a külsejével kell, hogy magára vonja a tekinteteket.
Elidőzik a sötét pillantás alatt, szépen, egyenesre igazított háttal állja.
Tetszetős a hangja, amolyan ólmos, biztosan nagyon szépen tudna neki mesélni egy forró éjszakán. Szereti ha szórakoztatják, ilyen hanggal nem lehet nehéz. Majdnem rákérdez, hogy játszik-e valamilyen hangszeren, de lehet ez elég illetlen lenne, noha ez Irethet addig nem zavarja, míg nem egy felnőttel áll szemben, akinek minden izében meg akar felelni.
Az anyja nem lenne büszke rá, ellenben az apjával, aki kicsit okosabb és sejti jól, hogy ilyen hozzá állással, nem igen fog magának pasit keríteni, így ez valahol jó hír is.
Valaki meg egyszer majdcsak felnyitja a lány szemét, hogy ha szebben viselkedne, akkor nem lenen nagyobb baj.*
- Menekülsz? * hátrébb lép, hogy ne legyen vizes, kényes ízléséhez nem lenne méltó, halkan fel is cicen, hogy kifejezze nem tetszését, ami persze csak a víznek szól, nem a srácnak, mert ellene nincsen kifogása, csak abban bízik, hogy nem egy készülő emo sráccal futott össze.*
- Akkor lehet, hogy nekem sem nagyon örülsz, de hidd el mesterien tudok menekülőset játszani. * noha ez elég bután hangzik, mosolyával igyekszik elvinni a figyelmet.*
- Magányra vágysz? * elfordul cseppet a sráctól, hogy ha azt kéri máris távozik, nem akar azért zavarni, ezt tiszteletben kell tartani, ha valaki nem akar beszélgetni, de Irethnek lenne, kedve, akkor nem gondolna folyton arra az undok Edre, vagy a férfira a sövénykertből. A gondolattól is megjelenik Owain illata az orrában, olyan erősen, hogy a lány hökkenten fordul körbe, hátha a férfi a közelben van.*

Tárgy: Re: Hátsó kerti lugas Vas. Nov. 08 2009, 18:23

* Jól be lehet rajta aludni, az egyszer biztos. Bár ez attól is függ, hogy épp a relativitáselmélet bizonyítását, vagy valami teljesen mást mesél. Mert bizony bármily meglepő is, mindkettőre képes. Három húga van, Sam szerencsétlenségére ráadásul hármas ikrek…
Egyébként nem kis feladat belopnia magát valakinek a srác szívébe, akárhogyan is nézzük. Szóval erre a mesélésre még rá kell gyúrni. A kérdésre apró somolygós mosolyféle szökik ajka szegletébe.*
Csak nem akartalak zavarni. Amúgy nem szokásom... Kellene? *egy pillanatra mintha pimasz félmosolyra szaladna szája, majd újfent nemlegesen fejcsóvál. Egyébként nem ’imó’, csak zseni. XD*
Csak csendre. *három testvér mellett megszokta már a zajongást, de otthon elmenekülhetett a saját, külön bejáratú szobájába. Itt ugye ezt sajnos nem teheti meg. *
Ha szeretnél, maradhatsz. *bök fejével kínálón a pad felé, erre a lány ismét körbefordul riadtan. Búgócsiga.*
- Minden rendben? *kérdezi felvont szemöldökkel.*