Bájitaltan laboratórium

*Meleg döglesztő meleg, még ha az ember az alagsorban lakik a sok patkány között. És az a meglepő, hogy Serenának ez meg se kottyan, pont neki szánt hőmérséklet. Nem igazán gondolta volna, hogy egy eldugott szigeten ilyen hőmérséklet is lehet. Mert, ha Kaliforniáról van szó, akkor oké, ott még ennél is melegebb van, így az extremusos lány remekül bírja a klímát.A többi diák meg.. ők megszívták, ha nem éppen az egyik hírhedt forróságot árasztó szigetről származnak.
Meglepő módon megint órára sétálgat, még korán van igaz, de sétált egy kört az udvaron és csak utána tért vissza az alagsorba, hogy Gerard apuci barlangjába üldögéljen egy darabig.
Az udvaron sehol senki, mindenki a kastély falain belül döglik. Félóra séta után, Serena is visszatér lakhelyéhez, átöltözés a nagyon kellemes iskolai egyenruhába, ami meglepő módon mindent takar, kezébe kapja a füzetét egy pennát és már indul is a nem messze lévő bájitaltan labor felé, hogy kielégítse tudásszomját.
Kopogó léptekkel halad a kiszemelt helység felé, ahogy eléri, rögtön be is nyit, nem várja, hogy sokan lesznek bent, de úgy látszik tévednie kell.
Már vannak bent egy páran, ami azt jelenti, hogy nem csak ő ilyen elvetemült.*
- Üdv
*Köszön a sokaságnak a leány, tanár még sehol, mit is keresne itt, majd az óra kezdése után félórával megjelenik, és annyival később is engedi el őket. Miután ajtócsukódás megtörtént, a barnaság mivel most barna hajszíne, körbepillant és kiszemeli magának kedvenc áldozatát.. Kumikot, aki elég jól tűri Serena makacsságát. Oda tipeg a lányhoz, letelepszik mellé.*
- Héjj hello
*Köszönti a feketeséget, aki meglepő módon már megint olvas. Azonban most nem hagyja magát Serena és rákérdez.*
- Mi ez az izé, amit olvasol már megint?
*Felvont szemöldökkel kíváncsian pillog a japán hölgyikére. Aki remélhetőleg még megismeri a volt feketeséget. Néha kell egy kis változás, ha már az is csak egy pillanatba telik.
Mosolyogva fürkészi a lányt, akinek úgy látszik, van másik társasága is, de Serena nem zavartatja magát. Rég látta a „barátnőjét” , így kell vele egy kicsit beszélgetni néha. A lány extremusos jelvényére pillant, ami mellett még egy helyet foglal. Szemei kidüllednek, majd megszólal.*
- Csak nem Prefi lettél?
*Néz a lányra, de nem csodálkozik, hisz már várta mikor kapja el Apjuk a lányt és nevezi ki fejesnek*
- Gratula hozzá
*Mosolyog a lányra, közben neki dől az a mögötte lévő asztalnak és ide-oda nézelődik*

*Zachariás is letipeg az alagsorba, megfelelő uniformisát vette magára természetesen, s válltáskáját átvetve nyakán belép a Bájitaltan Laboratóriumba. Látja, hogy már nem elsőként érkezett, így mosolyogva int a többieknek, még talán egy "Sziasztok!"-ot is elmormol, majd keres egy megfelelő helyet, ahova letelepedhet. Próbálja az új arcokat memorizálni, tán majd fel is ismeri őket, ha szembejönnek, bár a nevüket attól még nem fogja tudni. Igazán nincs is lényege az egésznek, egyszerű képmemória. Persze van akit már látott, ezt örömmel nyugtázza. Már hogy az az egyetlen ember, akivel már kapcsolatot teremtett eddig, itt van. De most már ideje valamelyest az órára koncentrálni. Táskáját az ölébe teszi, kiguberálja belőle a pergament, na meg a pennát. De egyelőre még nincs mit jegyzetelni. Még társalogni sem nagyon. Majd egyszer. Addig is, hogy elfoglalja magát, a pergamen széleit kidekorálja, addig is pörög az idő, és remélhetőleg majd észre veszi, ha valaki belép, főleg ha az a tanár lesz majd.*

*Arwen siet órára, bár nincs késésben még van ideje. A klubhelyiségből kicammogott és utána vissza is fordult. Felment a szobájába, majd a táskáját felkapta és úgy indult el. Lefelé lassú léptekkel ment, majd elővette a bájital könyvét és közben azt kezdte el olvasgatni. Ügyet se vett arra ha esetleg ráköszöntek, mert belemerült a könyvbe.*
~Tökre érdekes ez a bájital könyv, legközelebb is olvasgatnom kéne.~
*Mereng el, majd közben leért egy emeletet és olvasgatva sétált tovább. Mikor már teljesen leért, befordult a folyosón, majd megkereste az ajtót és benyitott. Odaköszönt a többieknek.*
- Sziasztok!
*Belépett jobban a terembe, majd egy üres padot keresve leült és lerakta táskáját a pad mellé. Kinyitotta és elővette a füzetét, majd a pennáját. Készenlétben várta a tanár érkezését.*
~De jó csak egy signusos van itt rajtam kívül...Ez tiszta ciki és Kamilla vajon hol járkál?~

* Kamilla ismételten késésben van. Sajnos most nem szolgál mentségére semmi. Pusztán fáradt volt, és kissé elbóbiskolt, de ez nem mentség. Most sietősen halad a terem felé, hogy remélhetőleg még a tanár előtt odaérjen. *
~ Ó anyám... segííííts. ~ * Gondolatai szinte már hallhatóak, főleg ahogy odaér a terem elé. Félve kopog be, majd kinyitja az ajtót. Meglepetésére még pont időben érkezett, így gyorsabb beslisszol. *
- Heló... * Köszön egyet egészen halkan, majd lepakolja táskáját az asztal mellé. Próbál úgy tenni, mintha egész végig ott lett volna. Még szapora lélegzetét is megpróbálja elnyomni. *
~ A fene, ilyen nincs, én mostanában mindenhonnan elkések. ~ * Felkönyököl az asztalra és úgy néz körbe, hogy kik is vannak jelen. Egészen sok diák eljött a mostani órára, ami biztosan az évvégének tudható be... vagy a tanár fenyegetéseinek? *

* Salquë lélekszakadva rohan az alagsorba lévő órájára. Már megint késik. És elég sokat. Mostanság megint baja van az időérzékével. Pedig már hord órát is. Vagyis csak erre az órára, de ma egész nap rajta volt, hogy ne feledkezzen meg bájitaltanról. Azonban még is megtörtént. Így aztán most rohan, tallárja és haja mögötte úszik a levegőben, tásákájával egyetemben. Olyan nagyon igyekszik, hogy eltéveszti az ajtót. Lefékezz, csóválja a fejét és visszaindul. Mostmár lassabban, hogy biztosra menjen.
A terem előtt vesz egy mély levegőt, majd bekopog. Nem számít semmi jóra. Wayner prof nem szereti a későket. A késő signumusosokat meg pláne nem. Reméli nem kap büntetőmunkát és nem vonnak le pontot a kartól. Az nem zacarná, hogy ha leordítanák a fejét, vagy elmondanák mindennek. Az előbbi jobban aggasztja.
A kopogás után félve nyit be. Ám a tanár még nincs bent. Hallhatóan fújja ki a benttartott levegőt. *
~ Ekkora mázlit! Remélem ez így folytatódik az egész órán. ~
* Optimistán gondolkodik, míg keres egy szabad helyet a sok diák között. Ritkán vannak ennyien egy órán. Bár a bájital általában népszerű volt, ami nem a tanárnak volt köszönhető. Lepakolja táskáját egy üst mellé és csendben várja az óra kezdetét. *

Lépések. Körülbelül csak annyit lehet hallani a diákoknak kintről, ha alaposan figyelnek, de később már ezek is elhalkulnak... Majd kicsapódik az ajtó, és belép rajta a borostás férfi. Morcos, azonnal lerí róla. Ezzel még nem lenne semmi probléma, hiszen ilyenkor jöhet a kérdés, hogy mikor nem, ez most sokkal rosszabb. Már pár napja ilyen állapotban van, és senki sem tud rajta javítani, még azok sem, akik azt hiszik, hogy képesek lehetnek talán rá. Egyszerűen a dolgok megtörténtek, nem tud rajta változtatni, de azért a levét magában ugyanúgy főzi, sőt, már-már szinte felforralja.
Jó titoktartó, azonban mégis, a Tornerans óta ezen képessége sokkalta meggyengült. Itt olyan együttműködésekre van szükséges, amelyek sajnos nem engedhetik meg a bizalmatlanságot. Így hát kénytelen egy kicsit kivetkőzni magából, és a világ tudtára adni életében egy részéből valamennyit. És ezen kívül még annyi dolog van, mely ide köti, és arra kötelezi, hogy őszintén beszéljen... Ez pedig a szerelem, mely már régóta fűti szívét. De talán lényegtelen is... A lényeg végül is annyi, hogy nincs jó kedve határozottan, az okok pedig nem ismertek, még a diákok sem tudnak róla, csak az érzés kiülését pillanthatják meg az arcon.
Pár jegyzetet hoz magával, melyeket letesz az asztalra, majd a díszes publikum felé fordul. Végigméri a diákokat, és bele is kezd a monológba. Nem köszön.
- Újabb nap, újabb bájitaltan óra. Elkezdjük venni ezeken az órákon is venni az ellenmérgeket, egy totál kezdőszintűvel, ami pontosan megfeleltethető az Önök szintjével. Azonban a kérdésem leginkább nem erre fog vonatkozik, hanem egy kicsit előretekintünk a jövőbe. Mit várnak második évben a bájitaltantól, mire számítanak, milyen megpróbáltatásoknak, lelki sokkoknak lesznek kitéve? - vigyorodik el az utolsó szavak hatására, majd elégedetten dől hátra az asztalához, miközben várja változatlan ábrával a válaszokat.

*Nem is gondolt rá, hogy ennyire kapós lesz ezen az órán. Legalábbis arra nem számított, hogy Kriszty és Bitta is mellé ül, de ő ennek csak örül.*
- Szia! Nem, nem vagyoyk rossz kedvű. Csak egy kcisit félek az órától, mivel még soha nem voltam bájitaltanon. *válaszol Krisztyne-nek, mikor megérkezik. Ezután újra "beletemetkezik" könyvébe, és észre se veszi az idő múlását. Csak akkor tér magához, mikor Bitta is melléjük ül.*
- Szia! Velem nincs semmi különös, és veled? *közben újra olvasni kezd, de közben azért figyel a többiekre.*
- Szerintetek mit fog szólni a tanár, hogy még nem voltam az óráján? *a választ hamarosan első kézből tudhatja meg, ugyanis az emlegetett tanár bácsiXD is megérkezik. A kérdésre egy pillanatra elgondolkozik, majd keze a magasba lendül... És mlyen különös? Ő az első.*
- Szerintem a százfűlé főzetről, és egyéb hasonló nehézségű bájitalokról tanulunk majd... *tudja jól, hogy valószínűleg orbitális baromságot mondott, de nem baj.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

-Örülni biztosan nem fog neki.....
Már meg is érkezik a tanár, hangos ajtócsapódással jelezve jöttét, mint álltalában. Mintha nemrégen éppen ennyire rossz lett volna a kedve...ezek szerint semmit nem javult a helyzet, bármi is okozza a tanár úr rossz kedvét. Ráadásul még gonoszkodni is akar. Tudja jól a kékség, hogy jövőre sem számíthat kellemesebb hangulatú órákra, hacsak ....na de ezt inkáb hagyjuk. Most nem ezen kell a lánynak törnie a fejét, hanem a feltett kérdésen. Kezét magasba nyújtva várja meg, hogy felszólalhasson.
-Minden bizonnyal az ez évinél komolyabb bájitalokat fogunk készíteni. esetleg az előkészületeket is fogjuk tanulni, gondolok itt akár a növények leszedésére, vagy akár egy patkány, varjú kibelezésére.
Szemrebbenés nélkül mondja el az utolsó szavakat, jó hangulata most sem csökkent, hanem még fokozódik talán, akkor is, ha nem jó a válasza.

*Szép lassan gyűlnek a többiek, de Kumikot ez nem különösebben érdekli. Raphynak még odavet egy "szia"-t de egyébként örül, hogy a srác gyorsan kapcsol és békén hagyja. A többiekkel már nem igazán foglalkozik. Inkább örül, hogy késik a tanár és ő nyugodtan olvashat. Nem sokára azonban egy ismerős hang, tolakodik be a fülébe így kénytelen föl nézni a mangájából.*
- Szervusz Serena!
*Köszön nem túl lelkesen, majd meglátja, hogy a lánynak megváltozott a hajszíne és kicsit meglepődve folytatja.*
- Mi történt a hajaddal?
*Nem mintha nem látná, csak a miértet nem érti, de igazából mindegy is. Kissé oldalra fordul, hogy lelógjon a lába a padról és oda férjen mellé a másik lány. A mangájára utaló kérdésre gyorsan becsukja a kötetet és a háta mögé dugja, majd ahogy lehal a táskájáért, hogy elsülyessze benne, közben pedig tök közömbösen válaszol.*
- Semmi érdekes, csak egy japán képrgény. Nem tankönyv.
*A második mondatot csak úgy mellékesen agyja hozzá, hogy biztosítsa a másikat, nem olyan stréber. Aztán Serena megpillantja a kitűzőjét és gratulál az újonnan szerzett prefektusi címéhez. Kumiko mintha ez valami teljesen természetes dolog lenni úgy válaszol. Persze nagyon örült, amikor megkapta ezt a "kitűntetést" de ezt nem mutatta, ahogy most sem teszi.*
- Jah, kösz. Semmiség. Mizu veled?
*Teszi fel a kérdést csak úgy mellékesen, hogy ha már nem olvas, akkor elüsse az időt valamivel, amíg megérkezik a tanár. Szokás szerint az elég soká érkezik, de akkor igen hatásos belépővel. Ahogy kinyílik az ajtó és meglátja a morcos, borostás arcát, Kumiko már biztos benne, hogy ma sem lesz túl szerencsés. Hamarosan felhangzik egy kérdés, hogy mit fognak tanulni a jövő évben. Kumiko el is csodálkozik, más órákon is elhangzott már ez a kérdés.*
~ Azt akarják, mi adjunk ötletet vagy mi? ~
*Fut át a fején, majd Serenához fordul, és suttogva megkérdezi.*
- Szerintem mért kérdezi ezt meg? Úgyis azt fogunk tanulni, amit ő akar tanítani...
*Mindezt próbálja nagyon kevés szájmozgással és szinte csak tátogva elmondani, hogy ne kapják rajta. Pedig ő normális esetben nem csinál ilyesmit. Valószinűleg az évvége és a hőség az, ami miatt mostanság kifordul önmagából.*

*Zacharias csak figyeli a többieket ahogy helyezkednek, ki kihez hogyan viszonyul, s effélék. De aztán a figyelmét megzavarja az az igen hangos ajtócsapódás, mely a BIT tanár érkezését kísérte. Elég hamar rá is jön a fiú, hogy kit tisztelhet a vandálban, s közben gondolkodik, hogy az ajtót védi e valamiféle varázslat a károsodástól. No de a lényeg*
~Tehát a Bájitalt ez a felettébb kedves úr fogja tartani. Előre repesek a boldogságtól. Persze ne vonjunk le elsőre következtetéseket. Másodikra lehet még rosszabb is~
*A kérdés elhangzására most ha lehet nem felel, hisz még annyira új*~Még az ez évi anyagot sem néztem át.~*Próbálja pillantását minél mélyebbre vinni, persze úgy, hogy azért mindent lásson, s így lesütött szemekkel forgolódik össze vissza, hogy kinek mi lehet az ötlete jövőre.*
~De ez milyen kérdés? Mit várnak jövőre? Én a másodikos BIT tananyagot, bármi legyen benne. ~
*Zsörtölődik egy kicsit magában, már az első napon, csak hogy ne unja el magát, önszórakoztatás képpen*

*Felpillant a buksijára, mikor megkérdezi tőle mi történt a hajával. Részletezni nem fogja, hisz Mido van olyan okos gyermek, hogy megértse a dolgokat magyarázkodás nélkül is. Így csak megvonja a vállát.*
- Ilyen kedvem volt, ez még annyira nem nagy váltás, a narancssárgához képest.
*Mondja unottan, nem szereti ezt a dolgot részletezni, mert végül is nem tartozik senkire se, bár Kumikot nem nevezzük senkinek.
Úgy látszik az olvasmányával való kérdés kicsit felzaklatta a lányt, hisz olyan gyorsan csukta be a magazint, hogy Serena csak pillogni tudott kékségeivel.*
- Öhmm értem, biztos érdekes lehet
*Elgondolkodva bámul, majd megint megszólal.*
- Nem ezt hívják Mangának?
*Lehet, kicsit butuskának tűnik, de mostanában ilyen, érzi az otthoni klímát és otthon nem kellett megmutatnia senkinek se, hogy milyen okos is, hiszen szinte mindenki kis hisztis liba volt hozzá képest, és buták, mint a föld.
Nem lepi meg a lányt, hogy Mido tele van szerénységgel, úgy kezeli a kitűzőt mintha csak egy karácsonyi ajándék lenne.
Az ajtóra pillant, ahonnan csak úgy száguldoznak a gyerekek. Az órájára pillant, és elhúzza a száját. Reméli így lesz ötöse a lottón is, hisz tudta, hogy késés lesz, a tanár részéről.
Ahogy felnéz, hallja az ajtó mögül a lépteket és végül megjelenik teljes nagyságban kedvenc tanár, akin teljes mértékig látszik, hogy már látott jobb napokat is, de ma a tükröt erősen elkerülte.
Érdeklődve figyeli, ahogy elfoglalja díszes pódiumát, és mint egy tigris az áldozatát, úgy méri végig a tanár a díszes társaságot.
A kérdésen csak felvonja a szemöldökét, közben Kumiko már mocorog mellette, látszik rajta, hogy rohadtul nem tudja mire vélni ezt a kérdést és ennek hangot is ad.*
- Hát azért kérdez ilyet, mert reméli, hogy mindenki teljesen beleéli magát a bájitaltan rejtelmeibe, és azt várja, hogy a diákok lelkileg is felkészüljenek mindenre ne csak szellemileg.
*Véleménye szerint, de ő nem változtat hangmagasságán, talán egy picit, hogy a sok választ azért ne harsogja túl. Majd kék szemeit leemeli Kumikoról és Tancsibácsira sétáltatja. Közben hallja a sok stréber válaszát mi szerint, ezt meg azt tanulunk majd.. A százfűlé főzetnél és állatok kibelezésénél ezerszer rosszabb dolgok is vannak ebben a tudományban.. Majd miután végig hallgatott egy-két eszmés választ ő is azért válaszol a bácsinak, nehogy már pont az extremusosok nem válaszolnak neki.
- Hogy mit várok?
*Mintha gondolkodna, olyan fejet vág, pedig erre a kérdésre egyszerű a válasz*
- Hát az biztos, hogy nem sok jót
*Ez magába foglalja a mindenfajta undorító és visszataszító dolgot, amit a tanár meg akar velük majd valósítani.*

- Áááááh!
*Hangos ásítás, amit egyébként hangtalanul is megtehetett volna, de annak úgy mi értelme van? Szóval minden nőiességet mellőzve az asztalon könyökölve egy hangos ásítást megejt nem zavartatva magát, hogy minimum a fél bagázs rá fog nézni, mint a beazonosíthatatlan hanghatás okozójára. Tök mindegy, az érzés nem új, meg úgy ásít ahogy jól esik nem? Ha nem tudná, hogy egy csomó merev kis görcs van itt, akkor még egy cigire is rágyújtana, de azzal csak azt érné el, hogy valami túlbuzgó kislány elkezd vinnyogni.
Mondta már, hogy utálja az iskolát, meg ezeket az idegesítő szabályokat, amiknek amúgy a XXI. században már abszolút semmi értelme nincsen? Ne dohányozz! Nem mindegy? A statisztikák szerint a kiskorú dohányosok 60%-a 11 évesen kezdi. Ne igyál! Szintén. Ne drogozz. De most miért? Ne csináld ezt, ne csináld azt. Nem tök mindegy? Erin hal meg tőle, nem ők. Kultúrbanda. Elmorzsol egy fáradtságtól kiserkent apró könnycseppet a szeme sarkában, aztán egy újabb, ezúttal hangtalan ásítást követően szenvedve arccal előre a padra borul és ünnepélyesen halottnak tetteti magát. Kész. Őt már temethetik, de nem gond, majd feltámasztja magát, no para. Nem kellett volna lelógnia a városba tegnap este, de megnyugtató tudni, hogy teleportálni még mindig tud. Mindenki tud, semmi más alapfeltétele nincs, hogy elég részeg legyél, és még arra megigyál egy Hubit. Aztán képszakadás és reggel az ágyban ébredsz hasogató fejjel. Apropó hasogató fej...*
~Meghalooook..~
*Gerard először semmi reakciót nem kap az ásításon és a halk koppanáson kívül amit a lány fejének, és a pad felületének a találkozása generál. Valljuk be, Erin nem is igazán figyel arra mit mond a férfi. Az egészből nagyjából annyit sikerül leszűrnie, hogy bla - blabla - bla - blablablabla - bájitaltan - bla - blabla - is - bla - blablabla - egy - blablabla - Önök - blabla - bla - jövőbe - blabla..
De mentségére szóljon legalább az utolsó kérdést sikerült felfogni. Kicsit jobban kiegyenesedik, megdörzsöli az orra tövét, aztán a maga mély, karcos hangján bevágja azt a kérdést, ami a lehető legjellemzőbb rá, és nem is ő lenne, ha nem kérdezne ezzel vissza.*
- Mondjuk másnaposság elleni főzetet tanulunk? Lenne valami hasznos cucc is ..
*Alkarvakar. Igazán esztétikus, ahogy a nyárra való tekintettel fekete trikót vett fel, amitől nagyban elüt a kissé már betegesnek ható sápadt bőre, hozzá a 175 centis vékony elöl-deszka-hátul-léc alkat. Olyan tipikus link alak, aki inkább lóg, mint órán üldögél. Amúgy ezt is szokta csinálni, de BIT-en csak ő csak itt csak most boldogítja kedvenc igazgatónkat.*
- Amúgy meg jövőre tutifix, hogy taplóbb lesz, meg gondolom többet fog várni tőlünk meg ha rajtam múlik ránk is, meg nehezebb löttyök, és biztos vért fogunk izzadni blabla.. De túlléphetnénk ezen az elméleti maszlagon. Mi ez? Terápia?

A válaszok röpködnek, de valahogy egyik sem olyan, mint amilyet elvárt volna. Talán Blackcat válasza az, amely kielégíti az igényeit, viszont ez is csak vérszegényen, a többieknek az ötletei eléggé érdekesek. Corwell válaszán nemes egyszerűséggel nevet fel, de még várakozik, majd a végén úgy körülbelül mindenkire mond egy-két megjegyzendő dolgot. Ellöki magát az asztaltól, és elkezd körbejárni, úgy hallgatja az egyre nagyobb sületlenségeket, amelyeket a tinédzserelmék alkotnak.
A végén, amint azok körülbelül befejeződnek, szólásra nyitja a száját, de előtte csak az állán húzogatja a kezét, a bőrt irritálva ezzel. Mazochista, és rossz szokás, de most csak ennyi jár.
- Hát, ha százfülé-főzet még nem is, bár ez sincs kizárva, attól még pár erősebb bájitallal mindenképpen meg fogunk ismerkedni, amelyek remélhetőleg el fogják nyerni a tetszésüket. A másnaposság elleni főzet jó ötlet, de erre a legjobb gyógyír az, ha megelőzzük, és nem iszunk. Bár mondjuk természetesen ezt egy hormontomboló korszakában élő fiatalnak nem mondhatjuk, mert még a végén a tiltásra fogja a vedelést. Silverfeather eléggé erősen rátapintott a lényegre... Sok ezernyi könnycseppet fognak még maguk után felnyalni, hogy tisztára mossák nyelvükkel a padlót, és sok kínt fognak még átélni, az álmatlan éjszakákról ne is beszéljünk - vigyorog erősen. - De profi bájitalfőzőt faraguk magukból, legalábbis akiben van remény.
Fejezi be a kis monológot, majd elgondolkozik, olyan két percre, maximum, és ezután szólal meg ismételten.
- Corwell, mondjuk el mindent az ellenmérgekről, amit csak tud. Blackcat, maga mondja el, hogy mégis mik azok a mérgek, és miért olyan nehéz tudományág. Hadd tudja mindenki, hogy mikről van szó.

Nemrég jutott csak eszébe, hogy neki órára is kellene mennie. Így aztán csak késve tudott elindulni a Bájitaltanra. Magában persze nagyban szidta magát, amiért pont a felügyelője órájáról mer késni.
Nagyon is siet, sőt, futott is, de ahogy belép a terembe, nem liheg, nem fárasztotta le cseppet se a futás, mintha csak kényelmesen elsétált volna a teremig. Bizonytalanul pillant körbe, majd a tanárra pislog. Mivel az még beszél a többiekhez így csak ácsorog az ajtóban. Nem vág a másik szavába, annyit azért megtanult, legalábbis érzi, hogy az egy helytelen dolog lenne.
Azonban már kérdezik is a többieket, szóval még azok válaszát már nem várja meg, gyorsan elhadarja.
- Elnézést a késésért, Gerard.
Igen, arról meg fogalma sincs, hogy a tanár urat nem így hívják mások itt, nem tegezik.
Motyogja halkan, azzal körbepillant és a hozzá legközelebb eső, leghátrébb lévő székre ül le gyorsan. Megpróbálja a legminimálisabb mértékben zavarni az órát.
Zavarodottan pislog körbe, próbálja memorizálni az arcokat, és igyekszik minél kisebbre összehúzni magát. Tulajdonképpen tökéletesen úgy néz ki, mintha odakint hatalmas zivatar és vihar lenne, ő pedig ázott kiscicaként esett csak be az órára. Cseppet se néz ki egy Extremusosnak, egyáltalán nem gondolná az ember róla.
Szóval körbepillant, figyeli az arcokat, néha a levegőbe szimatolgat, de aztán majdhogynem a hideg kirázza. Felvont szemöldökkel pislog Erin felé, amerről a furcsa energiákat és aurát érzi.
Olyan... hulla.
Nem, nem igazán úgy mondaná, hogy unszimpatikus számára. Ez így nem egészen helytálló kijelentés lenne. Inkább az lenne a legmegfelelőbb szó rá, hogy tart tőle. Mint amikor tudja, hogy valami veszély fenyegeti, csak nem biztos benne micsoda az. Ő pedig óvatos, nagyon is körültekintő, tehát tökéletesen kerülni fogja ezek után. A többieknél nem érez ilyet, így azok felé csak bizonytalanul pislog. Tétován pillant fel Gerardra, majd a válaszadókra, hogy megfigyelje hogyan is működik egy tanóra.
Úgyhogy egyelőre csak hallgat és figyel ügyes kislányként.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Figyelemmel kiséri az órát, s mikor felszólítja a prof természetesn, minden bizonnyal sokak szerint stréber módon válaszol.
-Mérgekkel nagyon kellemetlen perceket okozhatunk bárkinek. Olykor sokkal hatásosabb, mint egy bűbáj, mert amíg a bűbájoknak rövid ideig van hatásuk, vagy fel lehet oldani egy másik varázsigével, addig a mérgeket csak az ellenméreg közömbösíti, ha a mérgezett személy tud róla, vagy van ideje alkalmazni ellenmérget.
Mérgeket találhatunk a természetben, mint például a kígyóméreg, pókok, sokféle növény mérge. Ezen kívül saját magunk is keverhetünk mérgeket, de elég nehéz eltalálni a megfelelőt, annak a személynek, akit így akarunk tönkretenni, esetleg megölni..
Azért az egyik legnehezebb, mert pontosan úgy kell kimérni minden alapanyagot, hogy a megfelelő hatás jöjjön létre. Ugyanakkor magát a kiválasztást is jól át kell gondolnunk. Tudnunk kell, hogy mit akarunk elérni. Csak egy kis leckéztetést, apróbb kínokat, ha a kínokat aprónak lehet nevezni, vagy súlyosabb szenvedést, esetleg az illető halálát. Nem mindegy, hogy hogyan adagoljuk a mérget, mihez keverjük, egyszerre adjuk e az áldozatunknak, vagy kisebb adagokban, hatását kinyújtva. Leplezni akarjuk-e, hogy ne lehessen kimutatni a szervezetben, vagy nincs rá szükség.
De hogy ne legyen ilyen egyszerű, a mérgeknek lehet pozitív hatásuk, mint például a muglik által oltóanyagként ismert készítmények.... egy legyengített kórokozója bizonyos betegségeknek, ami ellen a testünkben lévő sejtek elkezdenek ellenszérumot gyártani. Ezzel természetes ellenmérget alkotva.Általában ezeket a főzeteket személyre szólóan kell elkészíteni, mert mindenkinek az immunrendszere másképpen reagál a különböző anyagokra.
Miután befejezte továbbra is érdeklődve hallgatja a mogorva, gúnyos tanárt. Fura, de még mindig jobban kedveli az ilyen stílust, mint ha egy tűlságosan is kedves okítójuk lenne. Szadista hajlam bújkálna ebben a naívnak tűnő lányban?

*Baromi zavarja, hogy egy kutató tekintetet érez magán,. csak épp azt nem tudja megállapítani, hogy ki nézi annyira, hogy a pillantása szinte lyukat éget a bőrén. Szerencsére a mai napon nem érez ingerenciát arra, hogy bárkinek is nekiessen. Jobbára most leginkább csak aludni szeretne ami azt illeti, és már borulna is a padra, hogy ezen kívánságának legalább még pár percig eleget tegyen, de persze nem hagyják. Mert már mért is hagynák az isten szerelmére?
Bosszús sóhajjal könyököl fel, miközben igyekszik összeszedni a gondolatait az ellenmérgekről. Elméletben valahogy sosem domborított, neki inkább a gyakorlathoz van tehetsége, de ahhoz van. Viszont, hogy egy fél könyvet elmondjon, mint az előző lány? Na, hát az nem valószínű. Soha életében egy verset nem jegyzett meg nemhogy ilyeneket. Azért igyekszik mégiscsak nagyjából, úgy emlékezetből összerakni valami válasznak látszó valamit.*
- Hát az ellenmérgek valamivel az első mérgek után jelentek meg..
~Ja, ezt tudom volt róla szó valamelyik órán.. úhbazz, én figyeltem akkor?~
Aztáánn.. elég egyértelmű, hogy az ellenmérgek a mérgek ellenszerét tartalmazzák.
~Na ehhez sem kell diploma.~
Aztán még rengeteg fajta ellenméreg létezik, amik csak egy adott fajta mérget gyaknak le, de a többinél egy kalap szart sem érnek, de azért 10% még kifejezetten olyan, hogy egy bizonyos kategóriába sorolható összes méreg ellen hatásosak.
*Hátradől. Na tessék. Vagy jó neki a válasz vagy nem csak hagyja már békében szenvedni.*

*Nem túlzottan érdekli, hogy nem jó a válasza. Az sem foglalkoztatja, hogy nem kapott kérdést, neki az is bőven elég, hogy végre idetolta a képét erre az órára, még ha nem is olyan bájitaltan-mániás.
Az ajtó nyíilik (újra), és egy számára eddig teljesen ismeretlen lány lép be.
~Elnézést a késésért... Gerard!? Mit képzel ez magáról?~
Egy pillanatra felháborodik, főleg azért, mert úgy néz ki, Wayner prefesszor úr hagyja, hogy letegezze az egyik diákja. De ez sem érdekli túlzottan, inkább a falnak támaszkodik. Ha az a csaj letegezheti, akkor ez már igazán semmiség. És ha büntetőmunkára küldi? Na és, volt már benne része. Nem hal bele, olyan rssz nem lehet.*

*Kumiko csak fújtat egyet Serena válaszára.*
- Persze beleélem magam... Nincs is jobb dolgom.
*Mondja még mindig a nem létező bajsza alatt. Aztán mikor padtársa ismét szóra nyitja a száját, hogy a tanár kérdését is megválaszolja, kedve lenne felnevetni, de természetesen visszafogja magát. A kezét a szája elé kapja, így nem láthatja senki sem, hogy mosolyra görbült a szája. Pedig igaziból nem vicces a dolog, és még egyet is ért vele, de nem kell mindenkinek tudnia, hogy mi jár az ő eszében.
Szerencséje van a tanár nem veszi észre a kis "színjátékot", amit csinál, és másokat szólít fel. Igaz az is előfordulhat, hogy csak későbbre tartogat neki, valami kérdést... Most mindenesetre nem különösebben érdekli az ilyesmi. Hallgatja a többiek válaszait, és ha valami érdekeset hall, azt lejegyzi. Aztán figyeli tovább Gerard bácsit, hátha mégis kap egy kérdést, vagy esetleg mond valami értelmeset a tanár, amire a vizsgán szüksége lehet...*

Végighallgatja a válaszokat, és lassan biccent is egyet, végülis körülbelül elmondták a dolgokat. Legyint egyet a kezével, jelezve, hogy mindenki írja le azt, amit már elmondtak a felszólított diákok. Az idő tellik, ő pedig természetesen nem bár túl sokat, a tempóhoz mindenki szokjon hozzá, és majd szépen lassan mindenkiből még gyorsíró is lesz faragva.
Hirtelen nyílik az ajtó, az érkezőt pedig egy szelíd mosollyal köszönti, nem fogja most lekorholni, az pedig teljes mértékben a magánügye, hogy miért. Nem akarja előhozni a másik ént, hogy utána a testét cincálja szét, szóval mintha mi sem lenne természetesebb, tudomást sem vesz a tényről, csak megjegyez pár dolgot.
- Semmi gond, de legközelebb ne nagyon forduljon elő, Weeko - na már most, az első furcsa dolog, ami feltűnhet, az az, hogy a férfi igen, engedte a lánynak, hogy letegezze, és nem mondott semmit. Végülis ez a gyerek olyan, mintha a lánya lenne, hiszen felügyeli, vagy mi a fene. A másik pedig az, ami azt tényleg túlmegy minden határon, pedig ez azért gyakran előfordul Gerardnál, hogy keresztnevén szólította. Más diák megmásíthatatlanul a vezetéknevét kapja, megszólítás képpen.
- Nos, akkor most jöjjön a bájital, amit átveszünk, ezután pedig összefoglalunk, röviden, és tömören. Centrim ellenmérgét fogjuk venni, akik már hallották a dolgot, azok egy kicsit unni fogják. Ez egy általános, gyenge mérgek elleni anyag, tehát bizonyos kategóriára hat, nevezetesen apróbb sebesüléseket okozó mérgek ellen. És, ahogy Corwell is elmondta, sajátos módján - vigyorog a lányra. - a legtöbb méregnek viszont saját ellenanyaga van, ezek már komolyabb főzetek, és később szinte csak ilyenekkel fogunk megismerkedni. De erről már a későbbiekben. A recept a táblán, hozzávalók a szertárban, munkára. A méreg ki van készítve a szertárban, előre.
Osztja ki a parancsot, majd ezután azonnal Weekohoz sétál.
- Ha kell segítség, szólj nyugodtan.

Hozzávalók: keselyűtoll, kelpinyál, unikornisszőr, levendula, egy kevés a méregből
Elkészítés: Tegyünk fel pontosan négy deciliter vizet az üstbe, majd várjuk meg, amíg az felfő. Ezidő alatt nyugodtan elkezdhetük feldolgozni az alapanyagokat, melyeket használnunk kell. Legelsőnek a levendulát vegyük elő, és tépjük le a szirmokat a növényről. Körülbelül olyan 5-10 darabra lesz szükségünk. Amint ezzel megvagyunk, a kelpinyállal keverjük össze a szirmokat, majd a keselyű tollát vágjuk fel 3 miliméter széles darabokra, és ez is mehet a keverőtálba. Ha jól időzítünk, akkor a víz ezidő alatt forrásponthoz ér, így hozzáadagolhatjuk az elkészítet egyveleget, de előtte, még a tálban, keverjük háromszor bal irányba a dolgokat. Amint az üstben van a massza, itt is keverjünk, viszont most jobb irányba, három percen keresztül. Amint ezzel megvagyunk, öt percig hagyjuk állni a bájitalt. Az unikornisszőr jön, talán a legértékesebb összetevő, ezt az idő letelte után nemes egyszerűséggel dobjuk a főzetbe, majd közvetlenül utána jöhet az eredeti méregből is egy kevés. Ismét hagyjuk pihenni, főni a főzetet, olyan 10 percig, majd szűrjük le, és végeztünk is.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

A biccentés egész jó jel....legalább azt tudja Kriszty, hogy elértek szavai a tanárhoz. Amit elmondtak itt ketten, nem kezd el leírni, hisz már benne van a füzetében is és a fejében is szépen helyet talált neki. Szerencsés alkat, könnyen megmarad a lényeg a kobakjában. Az újjonnan hallottakat azonban leírja, majd a táblára felkerült bájitalt tanulmányozza.
Kezébe firkantja a szükséges anyagok listáját, majd egy tálcával nekiindul a szertárat bevenni. Minden előírtat összeszedeget, majd gyerünk vissza az üstjéhez. Neki kell állni a főzőcskézésnek újra. Belepillant az üstjébe, amit tisztának talál.
Négy deciliter vizet önt az üstbe, megvárja , amíg felfő. A levendulá letépkedi a szirmokat. Körülbelül 5-10 darabot a kelpinyállal összekever. majd a keselyű tollát vágja fel 3 miliméter széles darabokra,ezt is a keverőtálba teszi.A tálban megkeveri háromszor bal irányba az alapanyagokat. A víz ezalatt forrásponthoz ért, így hozzáadja az egyveleget. Huhogással figyelmeztető óráját három percre állítja, és a elzésig jobbra kevergeti a főzetet. Újabb óraállítás következik, ezuttal öt percre van szükség, melynek letelte után belekerül az unikornisszőr is, közvetlenül ezt követi az eredeti méregből egy kevés.
Szegény óra, ma sokat kell huhognia, hisz ismét igénybe veszi a kékség. Tíz perc, ennyi időt hagy a főzetnek lassan rotyogni a tüzön. Közben elpakolja ami már nem kell és előkészíti a szűrőedényt, fiólákat és a cimkézésre szolgáló papírlapokat. Leszűrve, kiadagolva az ellenmérget várja akövetkező feladatot.

Sóhajtva ellöki magát a falból, és leugrik a padról. Sejthette volna, hogy bájitaltanon főzőcskézni is fognak, de ő akkor is bejött. Szóval most ne panaszkodjon.
Lassan a szertár felé vonszolja magát, és elkezdi keresni a hozzávalókat.
Keselyűtoll, kelpinyál (fúj), unikornisszőr (szegény), levendula, méreg. Milyen méreg? Á, ez biztos jó lesz.
A hozzávalókat leveszi a polcokról, és visszasétál a helyére.
Először is ellenőrzi, hogy tiszta-e az üstje, majd négy deciliter vizet önt bele. Amíg felforr, elkezdi kitépkedni a levendula szirmait.
Ha legalább nagyobbak lennének a szirmok!
Naná, hogy csak a kitépett mennyiségnek a fele kell. Azokat beledobja egy kis tálkába, majd pedig hozzáönti a kelpinyálat. Ezután a keselyűtollat veszi kezelésbe, és nagyjából három miliméteres darabokra vágja őket, majd ezt is a tálba dobja. A víz már felforrt, de ő először háromszor megkeveri bal irányba, mielőtt beleöntené az üstbe. Ezután a trutyit az üstbe önti, majd jobbra kevergeti három percen keresztül. Öt percig állni hagyja a főzetet, közben pedig megemlékezik az unikornisról, melynek a szőréből most éppen egy valószínűleg igen gyatra ellenméreg készül. Ezután az üstbe dobja, és a mérget is beleönti.
Körülbelül tíz percig pihenni hagyja, majd leszűri, és kis fiolákba tölti, melyeket a táskájából vesz elő.

Arcán hálás kis mosoly jelenik meg, amikor nem orrolnak meg a késésért.
- Igenis!
Vágja rá boldogan, nehézkesen visszafogva dorombolását. Örül, hogy a szidást megúszta, de legalább megtanulta, hogy legközelebb nem lustálkodik órákig a kis fészkében, amit összerakott. Ugyanis ahogy a macskák, hajlamos arra, hogy ellustálkodjon és csak heverésszen egész nap a meleg szobában. Végülis macskaszemmel teljesen érthető okok miatt késett.
Ahogy mosolyog eléggé zavarba is jön, mert ha nagyon az emberi dolgokhoz nem is ért, annyit azért bőven felfog, hogy a bánásmód felé kivételezettnek mondható. Zavartan megvakargatja a tarkóját, majd igyekszik úgy viselkedni, mintha ő nagyon értene az elmondottakhoz. Vagyis legalább egy kicsit konyítana hozzá.
Kissé még egy apróbb grimaszt is bevág a hallottakhoz, nem igazán van baja, csak számára furcsa, hogy ellenmérget kell készíteni. Pontosabban szólva a mérgek nagy részét a szervezete fel tudja dolgozni, elviekben nincs szüksége ilyenekre. Gerardnak minden bizonnyal ezért is lehetne jó kísérleti alany, ami a mérgek kipróbálását illeti. Lehet a kivételezés is erre játszik? Persze naiv leányzó ő, cseppet se gondol ilyenekre, főleg nem a felügyelőjétől.
De azért jó kislány módjára nem szól egy mukkot se, ha ellenmérget kell készíteniük, akkor azt készít.
A parancsot kiosztják, Gerard pedig odalépdel hozzá, mire zavarodottan elmosolyodik.
- Ühm, igen, kö...
Egy pillanatra elbizonytalanodik, de az újdonsült "gazdija" úgy magyarázta, hogy ilyen helyzetekben kell ezt mondani.
- Köszönöm.
Szép, sudár kis mosoly az arcán, azzal gyorsan spurizik be a szertárba, és igyekszik az elmondottaknak megfelelőt hozni magának. Kicsit grimaszolva és prüszkölve tesz-vesz a szertárba, tekintve, hogy nemhogy egy embernek, de egy vérlénynek is erős illatok vannak itt. Az adalékok megvannak hozzá, de azért még odalépdel Gerardhoz macskaszemeivel felpillantva.
- Ezek jók?
Kérdi zavartan lepislogva az adalékokra. Ha jókat hozott ki, akkor csüccsen is le a helyére, és a receptre pislog, hogy mit is kell csinálnia. Odáig még egész jól megvan, hogy a vizet felteszi a tűzre. Megsúgjuk, hogy az egyik fura mágustól kapott egy mérő edénykét is, ezért nincs ezzel még probléma. Aztán jön a szirmok letépdesése. Itt azért már kuncogva teszi az egyik szirmot az orrára, hogy aztán felfelé fújogassa halkan nevetgélve hozzá. Igazán furcsa látvány, hogy valaki bájitaltanon jól érzi magát. A szirmok összekeverését a nyállal pedig egyszerűen vigyorogva emelgeti meg a keverő kanalát, és kuncogva figyeli, amint a nyál megnyúlva placcsan egy nagyot a tálkában. Láthatóan ezt a placcsanást viccesnek találja, mert kuncogva folytatja még egy ideig. Utána rájön, hogy a keselyűtollnál sokkal viccesebb ha felfelé fújja, mert ott még a levegőben is marad egy ideig. Bazsalyogva fújdogálja, és bele is feledkezne talán, de aztán észbekap és gyorsan felvagdossa azt is, viszonylag jól bemérve. Nem egy őstehetség, de a maga módján igyekszik. Megkeveri az előírt módon, beleönti, keveri az előírt módon. És elő nem írt módon csóválja a fejét, értetlenül meredve az üstre.
Nem igazán érti, hogy miért kell pont annyiszor megkeverni a főzetet, de már teszi is a következő lépést, azaz csücsül a helyén és az üstöt figyeli. Majd érdeklődését a megmaradt alapanyagok keltik fel, bár az unikornis szőr feleannyira se tűnik érdekesnek, mint a méreg. A szőrtől maximum prüszköl. Beleteszi a szőrt is, amint eljön az ideje és egy pici mérget is. Valószínűleg azt már maximum csak Gerard látja meg, amikor a lány érdeklődve figyeli a megmaradt mérget, szagolgatja, szimatolgatja, még az állagát is megnézi. Valószínűleg magában finomnak titulálja, mert a következő pillanatban megnyalintja az üveg száját. Igen, határozottan finomnak találja. Ugyanis a maradékot megissza. Szélesen elbazsalyodik, mintha másvalaki valami finom üdítőitalt ivott volna, olyan természeteséggel teszi vissza az üveget az asztalra. Elégedetten szusszantva tuszkolja át a főzetet a szűrőn és felvont szemöldökkel pillant az ellenméregre.
Fogalma sincs, hogy néz ki egy tisztességes ellenméreg, de ez nagyon annak tűnik.
Már emeli is a kezét és széles mosollyal az arcán mutatja Gerardnak új alkotását.
- Gerard! Kész van! Készen vagyok! Ellenmérget csináltam! Ellenmérget!
Körülbelül ezt olyan izgalommal és örömmel újságolja el, mintha valami nagyon bonyolult főzetet sikerült volna összehoznia.

*Nem zavartatja magát azon, hogy ki milyen viszonyban van a proffal és hogyan köszön neki. Ő tisztelettudó lány, de ha valaki nem az sem zavarja. Annyira. Most viszont hidegen hagyja, hisz nem őt tegezte le egy diák. Igaz Kumiko nem is tanár. De ha az lenne biztos nem engedné meg, hogy letegezzék. Erről eszébe jut egy tanára még a korábbi iskolájából. A senseinek legalább 4 gyereke volt, de az iskola területén egyik sem tegezte a férfit.*
~ Persze ez még mindig egy másik kultúra ~
*Sóhajt fel és lejegyzeteli a receptet, és amit még tudni kell erről az ellenméregről, majd elindul a szertárba a hozzávalókért. Visszaérve szépen mindent kikészít a padjára. Az mérőedényébe ismét varázslattal tesz vizet, majd 4 dl-t az üstbe önt. Az üst fölött elhúzza a kezét és a víz rögtön melegedni kezd a megjelenő lángok hatására. Kezébe veszi a levendulát és vigyázva kezdi el leszedegetni a szirmokat, hogy ne tegyen kárt bennük, ami nem olyan egyszerű lévén igen apró szirmokról van szó. A kívánt mennyiséget a keverőtálba helyezi, majd hozzáönti a keplinyálat. Szépen összekeveri őket, majd a keselyű tollért nyúl és késével vágni kezdi. Vonalzója segítségével ellenőrzi, hogy azok pontosan 3mm-esek legyenek. Ahogy kész ezt is hozzáteszi a a keplinyálhoz és a levendulához és balra háromszor megkavarja. A víz forrni kezd, ő pedig beleönti az eddig elkészített anyagokat. Az órájára pillant, hogy pontosan tudja mikor telik le az 3 perc közben a jobbkezével jobbra kavarja a főzetét. 2,5 percnél huhogás zavarja meg. S köre nézve fel is fedezi, hogy az idegesítő zaj forrása Kriszty órája. Visszapillant az órájára, még egyet kever a főzetén, majd 5 percig állni hagyja. A huhogással nem foglalkozik többet. Legalább ha Kriszty is jól dolgozik, az azt jelenti, hogy mindig fél perccel azelőtt fog huhogni az a nyamvadt óra, hogy neki meg kell tennie a következő lépést.*
~Tulajdonképpen még jól is járok vele.~
*Mosolyodik el, mintha csak azt mondaná, mekkora haszon. És tényleg. Hamarosan megint csipog a baglyas óra, így Kumiko is felpattan, az óráját ellenőrizve, megállapítja, hogy Kriszty jól csinálja a bájitalt, majd ő fél perccel később beledobja az unikornisszőrt a főzetbe. Ezt követően az eredeti mérget veszi a kezébe és egy keveset az üstbe önt belőle. A biztonság kedvéért ellenőrzi az időt és várja, hogy leteljen a 10 perc.
Közben a többieket figyeli, hogyan dolgoznak. Nagyra nyílt szemekkel figyeli, ahogy Weeko először megnyalja a mérget tartalmazó üveg szélét, majd felhajtja a mérget. A szó is elakad a torkán, de biztos észreveszi a tanár. Ha meg nem, akkor a lány így járt. Nem az ő dolga. Azért csak döbbenten figyeli az új lányt és talán meg is feledkezne a saját ellenmérgéről, ha nem kezdene el huhogni ismét Kriszty órája.*
~ Lehet mégis csak praktikus az az óra. ~
*Állapítja meg magában majd az üstjéhez fordul. Gyors idő ellenőrzés után kioltja alatta a tüzet és kezére húzza a kesztyűt, hogy a még forró üsttel ne égesse meg a kezét, amikor a szűrőn leszűri a kész főzetet. Kis fiolákba önti a bájitalt. Pontosan ötbe. Mindegyikbe egy decit. A hozzávalóktól, ennyivel lett több a főzete. Ahogy végez a kesztyűt visszateszi a táskájába, majd egy Lavatio-val eltisztít mindent. Csendben várja, hogy mi lesz a következő feladat.*

Figyeli, ahogyan a diákok készítik a főzetet, de el sem mozdul Weeko mellől, még a végén valamit rosszul csinál, és akkor felrobbant mindenkit. Elvégre a többieknek előnyük van, ők jobban értenek az ilyenhez, de ez az ártatlan kis macska még azt sem tudja, hogy mi az a bájital. Na jó, azt talán igen, hisz az előző rezervátumában is itattak vele biztosan kontrolláló főzeteket, de azok csak kész, forgalomba hozott termékek, melyeket nem maga készített el.
Biccent a kérdésre, és mosolyog, egész ügyesen megtalálta a dolgokat, bár olvasni remélhetőleg tud, és mindenre ki van írva, hogy mégis micsoda az. Néha odanyúl, segíteni aprítani, vagy hasonló dolgokat csinálni, de amúgy próbálja "kislányát" kibontakozni hagyni, és nem túlzottan beleszólni. Néhol súg neki egy kis trükköt, hogy mégis hol érdemes valami mást, a recepttől eltérőt alkalmazni, amely szintén hatásos, mintegy mentorálva, terelgetve a tanítványt, azonban ekkor észbekap, hogy mások is vannak itt, akik lehet szintén kíváncsiak lehetnek.
- Annyit megjegyzek, hogy ezt a receptet megtalálják a tankönyvben is. Egy kis extrát mondanék hozzá. Ha a végén meghintik fahéjjal, akkor még jobban hatni fog, ez amolyan kis katalizátor - jegyzi meg finoman, majd ekkor veszi észre, hogy Weeko már a mérget kósolgatja. Egy pillanatig nem néz oda, máris valami oltári nagy marhaságot csinál a lány, és már késő is, hogy kivegye a szájából azt.
- Nee..! Idd meg gyorsan az ellenmérget is, még valami bajod lesz tőle. Tudom, hogy finom, mert tényleg ízletes (naná, próbálta, és ő készítette), de gondolom nem szeretnéd, hogy púpok nőjjenek a hátadon - mondja, a lehető legnormálisabb hangnemben, amely tőle kitellik, majd amint Weeko engelmeskedik, biccent, és előresétál, miközben a főzeteket nézi.
- Nem lettek olyan rosszak, végeredményében, szóval elismerésem a társaságnak. Most pedig akkor foglaljunk össze, vagyis felvázolom, hogy körülbelül mikre számíthatnak a vizsgán, és miket vettünk ebben az évben. - Majd pöccint, és minden felkerül a táblára.

1. Általánosságok: Általános bájitaltani ismeretek; Altató-ital.
2. Gyógyfőzetek I.: Sebgyógyító-főzet; Kelések elleni főzet.
3. Gyógyfőzetek II.: Fertőtlenítő főzet; Pótcsont-rapid.
4. Alapvető mérgek: Arctorzító főzet; Dentis-főzet.
5. Méretbefolyásolás: Méretnormalizáló főzet; Zsugorító-főzet.
6. Félévi összefoglalás
7. Érzékjavító bájitalok: Macskafőzet; Bagolyfőzet.
8. Általános ellenmérgek: Leis ellenmérge
9. Alapvető mérgek: A hallgatás bájitala; Süketítő-főzet.
10. Általános ellenmérgek: Centrim-féle ellenméreg.
11. Középhaladó szintű gyógyfőzetek: Égési-sérülés elleni főzet; Arcregeneráló főzet.
12. Évvégi összefoglalás

- A vizsgán egy teszt lesz, esszékérdésekkel tarkítva, bármelyik anyagból kérdezve, illetve szabadon fogok a saját álláspontjuk felől érdeklődni, kíméletlenül. Nem tartom magam olyan tanárnak, aki begyepesedett, és csak a magam megoldását tartom előnyösnek, bár az mindig egy egyszerű, de nyitott vagyok minden újdonságra, szóval engedjék szabadon a fantáziájukat, teljes nyugodtsággal. Találkozunk a vizsgán - mondja, azzal megvárja, míg mindenki kifárad a teremből, az írás után, és Weekoval együtt távozik. Vagyis remélhetőleg vele.

//Tananyagokat folyamatosan töltöm, a hónap végéig minden felkerül. Pontok hamarosan kiosztva.//

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Tegnap pihenő, ma újra óra. Ráadásul bájitaltan. Ebben a melegben még állljanak a edves diákok az üstök mellé főzőcskézni? Szörrnyű gondolat. De azért itt van....Lassan már érdekes is lenne hiánya. Na de, hogy a profnak tetszik-e, hogy az uniformist teljesen mellőzve, egy rövidke szoknyában és egy spagetti pántos, kérmszínű együttesben jelenik meg...Hát ezt majd ő eldönti. Egy vékony kardigánt hoz a karján, a hűsebb alagsori levegő miatt, és a felszerelését, tartja kezében ami a bájitaltan könyvéből, egy jegyzetfüzetből és pár íróeszközből áll. Lecuccol egy ablakhoz közeli asztalra, belepislog az ott lustálkodó üstbe, ami tisztának találtatik a Pillus lány szemei által. Milyen is lehetne, hisz ha nem takarítaná ki mindenki maga után, akkor a tanár úr leszedné a fejüket. Na de akkor mihez kezdjen, amíg valaki megérkezik. Tanulnia nem kell, mert jó eszének köszönhetően megmaradnak a dolgok az agyában könnyen. Valamit mégiscsak kezdeni kell az unalom ellen. Kedvenc könyve fent maradt....Körbetekint a teremben gondolkodva., majd nekikezd egy kis gyakorlásnak.
-Reducio!
Rákoppint az üstre, miután lefelé húzta a pálcáját. Az üst felére zsugorodik, majd ezt fordítva megismétli. Kopiint a mini főzőedényre és húzza a pálcáját.
-Mereo!
Háromszorosára nagyítja, s mikor valaki bejön eredeti méretűre varázsolja vissza. Jól elvan magának egy ideig ezzel.