Bájitaltan laboratórium

*Arwen felállt a helyérôl, mikor látta, hogy társai mit is csinálnak, majd elindult Raphy felé. Mikor megállt a fiú mellett, majd zavartan kérdezett tôle.*
- Cserélünk hajszálat?
*Arwen mikor megkapta a hajszálat visszament a helyére, majd elkezdte a bájitalt. Mikor kész lett a fôzet, odasétált Raphy-hoz és odanyújtotta neki a bájitalt.*
- Tessék, kóstold meg.
*Mosolyogva néz rá Arwen, mikor a fiú kis idôvel a fôzet megivása után elkezdett dadogni, Arwen elhúzta a száját. Bûnbánóan nézett a fiúra, majd igy szólt.*
- Bocsi, lehet rossz a fôzet, de az nem lehet...
*Arwen próbálta megnyugtatni, hogy semmi baja nem lesz, hisz ha kimegy a terembôl elmúlik a hatása. De mégse sikerült neki leplezni és halk nevetésbe kezdett. Csak nézte a fiút ahogy próbált beszélni.*

*Kumiko gyanakodva pillant körbe, amikor utasítást kapnak, hogy párokban cseréve teszteljék a bájitalukat. Biztos benne, hogy az ő főzete tökéletesen sikerült, azonban nem bízik másokban. Kriszty felé pillant, de a lány a kartársával cserél. Tovább szemlélődik. Az extremusosok közül nem sok mindenkit ismer, mást se.*
~ Nem fogok meginni valamit, amit ezek a kétbalkezesek főztek. Ki tudja, nem hibáztak-e valahol~
*Nem nagyon tudja ki lehetne elég jó, hogy cseréljen vele. Serenával már főzött közösen, de az most éppen nem ér rá. Végül megrántja a vállát és úgy dönt, magán is tesztelheti a főzetét.
Elvégre, most csak az a lényeg, hogy kiderüljön jól sikerült-e. Azt pedig magán is tudja tesztelni. Szépen eltisztít mindent egy pálcamozdulattal, majd kihúzza a kontyából a pálcikát, amit a haja összefogására használt. Lassan kitép előlről egy rövidebb hajszálat és a pohárba teszi. A hajszál azonnal eltünik a főzetben, Kumiko pedig visszatűzi a haját. Már készül, hogy megigya, de eszébe jut, hogy a tanár mondta, hogy óra után elmúlik a hatás. Kíváncsi milyen bűbájjal szüntethető meg a hatás. Így mielőtt felhajtja a pohár tartalmát felteszi a kérdést.*
-Tanár úr! Milyen bűbájjal lehet megszüntetni a hatást? Ha jól értettem azt mondta, ahogy kilépünk az ajtón újra képesek leszünk beszélni. Pedig a bájital hatása 24 órás.
*Amíg a tanár válaszol megissza a főzetet. Semmilyen ízt nem érez, így gond nélkül nyeli le, minden csepjét. Szólásra nyitja a száját, de hang nem jön ki a torkán. Csak a gondolatait hallja, és ez elégedettséggel tölti el.*
~ Biztos azért íztelen, hogy keverni lehessen. Pedig az összetevők alapján nem gondoltam volna... ~
*Újra próbálkozik, ezúttal kiabálni szeretne, azt amúgy sem szokott, de érdekes lenne. A sikolyból semmi nem hallatszik, max az látszódhat, hogy nagyra nyitotta a száját. Hamar be is csukja, nehogy hülyének nézzék.
Elégedetten várja, a folytatást.*

*Füzete fölött gubbasztva hallgatja végig a tanár beszédét, és pár dolgot lejegyzetel, amit fontosnak talál. Aztán, huss, máris fent van a bájital elkészítése a táblán. Talán lemaradt volna valahol, hogy már itt tartanak? Lassan lejegyzeteli, majd elő is készül hozzá. A természetmágián tanult mozdulatokkal meggyújtja a tüzet, és fél liter vizet tölt az üstbe. Lepillant az órájára, hogy tudja, mikor kezdte, és, hogy tudja mikor telik le az a bizonyos öt perc. Tekintete a feldarabolandó hollószemre esik.*
~Hát nem étvágygerjesztő…~ *De nem panaszkodik, ki tudja, hogy még mi kell fog találkozni az órákon. Egy tálba teszi, hogy minél több megmaradjon a kifolyó nedvekből. Megpróbálja minél apróbbra felvágni, majd a kése élére helyezi a felvágott darabokat. Amíg még várja az öt perc leteltét, addig a kamillát óvatosan megégeti a tűzhöz közelítve, és a csiganyálat is előkészíti. Egy újabb pillantás az órára, és bele is dobja az üstbe a feldarabolt hollószemet. Aztán balra kezdi el, kevergetni és az óráját nézi.*
~Maximum 3 perc… Na jó, akkor legyen kettő, és fél perc.~ *Tudja le magában, majd ahogyan a keze lassan elfárad, egyre gyakrabban pillant az órájára. Közben egy ismerős hangot hallott meg.*
-Szia Arwen. Persze cserélhetünk.- *Ennél gyorsabban nem is lehetett volna megoldani, majd tekintete a talárjára esik, de nem talált rajta egy hajszálat sem, így a tarkójához nyúl, és kitép egyet, amire kicsit összerázkódik.*
-Parancsolj!- *Nyújtja át, majd a lány hajszálát a többi mellé teszi. Órájára pillant, és gyors számolás után azt veszi le, hogy körülbelül két perc és harminchét perce kevergeti.*
~Jó is lesz.~ *A csiganyálat hozzáadja az edényben lévő nedvekhez, bár a kése végével egy kicsit összekavarja, és undorodva húzza el a száját. Egy apróbb fejrázással beleönti a főzetbe a keveréket, és lerakja az edényt. Az előbb megégetet kamillát, kezdi felaprózni, és, amint ezzel kész van, már megy is bele a bájitalba. Aztán 6 percig kavargatja jobb irányba, mondhatni nagyon élvezi. Árgus szemekkel néz az órájára, hogy mikor fog lejárni, de persze ilyen esetekben nagyon lassan akarnak megmozdulni a mutatók. De mint mindig az idő megint letelik, és lekapja az üstöt. Egy szűrő segítségével beletölti a bájitalt egy pohárba, majd végül Arwen hajszálát is hozzá adja. Már meg is indulna a kevésbé bizalom gerjesztő lével a kezében, amikor a lány ott áll mellette.*
-Nos, akkor… Egészségedre.- *Nyújtja át a poharát, és újra elhúzza a szája szélét.*
-Am… Tehát… Egy húzásra.- *Mély levegőt véve lehúzza a pohár tartalmát, aminek izére megremeg. Hirtelen az fut át az agyán, hogy inkább a legerősebb nachos szószt issza meg így, és nem ezt, de már nem tehet semmit. Beszédbe kezdene, de szó nem hagyja el száját, csak tátong. Morog, illetve szitokszavazik egy sort, aminek a jó oldala most az, hogy senki sem hallja, de mégis ki adhatja magából. Végül fejét felemelve Arwenre pillant, hogy vajon az ő főzete sikeres lett-e.*

*Miközben jókedvűen mosolyog befelé, figyeli, hogyan oldják meg a többiek a feladatot. Aztán felkapja fejét, és forgolódni kezd, ugyanis érzi, hogy valakinek a pillantása szinte lyukat éget a hátába. Mindenkit alaposan megnéz, majd Cecilián állapodik meg a szeme, amint elég feltűnően őt nézegeti, és Amelie van olyan okos, hogy sejtse, mit akarhat a lány.
Amint meghallja a feladatot, fiolájából áttölti egy pohárba a mérget, majd egy sóhaj után elindul a szinte vörös szemű lány felé. Kissé zavarban megáll előtte, majd egy mosolyt varázsol arcára.*
- Azt hiszem, itt az idő, hogy elégtételt vegyél az élőhalottas óra után - viccelődik. - De én is szeretnék rajta gyorsan túl lenni, szóval szerintem gyorsan mérgezzük meg egymást, aztán menjünk, semmi kedvem hosszú távon itt bolondot csinálni magamból - súgja a lánynak, miközben a pillus lány válláról lekap egy kihullott hajszálat és a főzetébe dobja, majd leteszi a lány elé. - Kedves egészségedre! - ajkaiba harap, majd átnyújt egy hajszálat önként, hogy a lány azt a főzetébe téve átnyújtsa neki a mérget tartalmazó poharat.

*Arwen elvette Raphy-től a főzetet, majd egy húzásra meg is itta. Próbált volna megszólalni, de semmi. A főzete sikerült, így néma lett. Mivel nem tudott megszólalni, így csak a hüvelyk ujját felmutatta, hogy használt. Közben mosolygott, megszólalni úgy se tudott.*
~Na, ez remek, megszólalni nem tudok, de remélem hamar vége lesz az órának, mert ez így rossz.~
*Magában beszélgetett, ha már a torkából nem jött ki a hang.*

(Lycaria és Kamilla)

* Kamilla kicsit tétovázik, hogy ki legyen az áldozata. Nem szeretne senkit se magára haragítani, viszont a többiek már javában párba rendeződtek. Ekkor megpillantja az új signumusos lányt, majd gyorsan odavágtat elé. *
- Szia! Figyi, mi lenne, ha cserélnénk? Semmi hátsó szándék, csak be szeretném fejezni ezt a feladatot. * Hogy jó szándékát jelezze ki is tép egy hajszálat saját kajából. *
- Aú... tessék, az enyém már itt is van. * Mutatja a másik lánynak, aki remélhetőleg el is fogadja azt. Közben várja az ő hajszálát, hogy beletegye saját főzetébe. Ha megkapja, akkor azonnal bele is teszi, és várja a csodát, vagyis, hogy történjen valami. *
- Hát lehet, hogy csak ennyi... * Megrántja vállát, majd odanyújtja a másiknak a poharat. *
- Semmi harag... ez csak egy feladat, de idd ki az egészet. * Vigyorog mellé, persze még neki is át kell esnie ezen. *

Lycaria érdeklődve néz körül, a számításai nem bizonyultak helyesnek, vagyis inkább csak részben. A társai már nagyban hajtják le a főzetet, mintha sütőtöklé lenne, egyedül ő és még páran álldogálnak tanácstalanul. Zavartan vakarja meg a fejét, hát ma se számított arra, hogy elmegy a hangja. Nem mintha ez akkora baj lenne, de így is külön katasztrófaelhárító egységre lenne szükség azért, hogy legalább egy napig ne keveredjen bajba. Mi lesz vele némán?
Na igen, a nagy kérdőjel ott lobogott láthatatlanul a feje felett.
Végül azért erőt vesz magán és saját korlátait átlépve bámészkodik, hátha meglát egy hozzá hasonlóan első pillantásra elveszettebbnek tűnő egyént, mikor legnagyobb meglepetésére valaki villámgyorsan mellette terem. Boldogan fellélegzik és rámosolyog a kartársára, utóbbit a talárja színéből azonnal megállapítja..
- Szia!
- Persze, köszönöm, egy pillanat. – nevet fel halkan, ez aztán a sebesség. Elfogadja a hajszálat és beledobja a serlegbe, majd a hajához nyúl és magát is megszabadítja egy szőke száltól. Odanyújtja a másik lánynak és amennyiben elfogadja, bugyborékoló lötyivel teli poharat cserélnek.
Nem tétovázik, szemét a partnerére szegezve, mint biztos pont a teremben – ki tudja milyen érzése lesz ennek hatására -, lehajtja az egészet. Némán csuklik egyet, a szája elé kapja a kezét és tágra nyílt szemmel próbálna hangot adni megdöbbenésének, de csak levegő távozik a fogai közt. Hang már nem.

* Kamilla szinte azonnal elfogadja a hajszálat, majd beledobja a pohárba. Az nem valami sokat reagál, viszont ezt nem is tartja túl nagy bajnak. Ránéz a másik lányra majd elvigyorodik, ahogy kicserélik a folyadékot. *
- Ha ez most nem jön össze és néma maradok, annak páran tuti fognak örülni. * Neveti el magát, majd a pohárra pillant. *
- Hát akkor fenékig! * A kis köszöntő után ő is lehajtja a pohár tartalmát, majd kissé fintorogva az íz miatt kiölti nyelvét. Próbálna panaszkodni, hogy ez mennyire szörnyű, de hang nem jön ki a torkán. *
~ Ááááááááááááááá nincs hangom. ~ * Lehet, hogy hangja nincs, de a gondolatai szinte üvöltenek róla. Úgy tátog akár egy hal, majd a másik lányt látva nevetni kezd... vagyis kezdene, ha jönne ki hang a torkán. Az egész szituáció olyan nevetséges, mintha egy mugli néma filmet néznének. Az emberek mozognak és beszélnek, de hang nem jön ki a torkukon. *
~ Ez kész röhej... ~ * Vigyorog, majd gondol egyet és a pergamenért nyúl, melyre ráfirkant valamit. *

Ezt megcsináltuk! * Még mindig vigyorog, ahogy a másik lány elolvassa. Végül a tanárra pillant, hogy ez után mi következik. *

Miután a másik lány is bedöntötte a hát, nem éppen frissítő italt, rajta is jelentkezik a bájital hatása. Lycaria kezdi egyre jobban érezni magát, hiszen a teremben lassan mindenki egyenes úton halad a megnémulás felé, hacsak nincs már eleve ott. Egy-egy diák kezében lát teli poharat, a többiekhez képest eltörpül a számuk.
Érdeklődve nézi, mi van a pergamenen, majd válaszul visszavigyorog.
Bizony, megcsináltuk! Ahhoz képest mennyit izgultam előre, nem is lett olyan vészes. Sőt!
Észbe kapva csap a fejére, alapvető dolgot felejtett el az óra hevében. Kicsit megilletődve saját kelekótyasága miatt igyekszik pótolni a mulasztását és gyorsan a társa mondata alá firkantja a sajátját.:
Igen, hála Merlinnek! Egyébként Lycaria vagyok, nem mintha némán túl sokat számítana a név.
Lerakja a pennát és rámosolyog, aztán ő is a professzor felé fordul. Kíváncsi, vajon mi következik. Talán elkészítik az ellenmérget? Esetleg most már meg is vakítják magukat? Az nem lenne jó, bár legalább úgy takaríthatná az ágya alatti papírfecnis és porgomolyagos helyet, hogy nem kell szembenéznie az odalent uralkodó állapotokkal.
Hasznos ez a bájitaltan…
Viszont akkor mást se láthatna, szóval hosszútávon inkább a hangja visszakapását preferálná.

//Sorry, usernek összejöttek a gondok Sad

//

*Nos igen, abbéli reményei, hogy majd önként és dalolva odalibeg a tancsi elé és könyörgőre (mit könyörgőre, ilyent nem játszunk), azaz utasítóra véve a figurát kéri a haja átadásra. Valahogy ez tudná igazán lekötni és felébreszteni kíváncsiságát, hogy hogyan is sülne el, hiszen egy tanárral minden más. De álmodik a nyomor és még mindig a tanerő arcát és kobakját fürkészi, amikor elé toppan a nemrég még kiszemelt áldozat és önként dalolva máris azt akarja, hogy essenek túl a dolgon. Hát ha nincs más áldozati bárány jó lesz ez a kis barna is, bár semmi érdekes sincs benne így elsőre. Kezeit szépen összefonja, és elégedett mosollyal nyugtázza, hogy még a haját se kell miatta megcsonkítania. Sajnálná a kezeivel kitépni egyetlen vörös tincsét is, hiszen olyan csodás ez a természetes hajszín.*
- Nem akarok én elégtételt, csak olyan elveszettnek láttalak, aki nem tudja, hogy kitől akar hajat lopni - *na igen, számára most lopást jelent az, hogy csak úgy a válláról kapnak fel egy vörös hajtincset. Szemöldökét fel is emeli kétkedve, majd már csak az eredményt várja. Ő aztán nem fog egyidőben szolgálatára állni ennek a lánynak, majd ha látja, hogy van értelme, akkor bedobja azt a hajszálat és kipróbálja, de addig nem.*
- Neked is! *csak méregeti, hogy mikor következik már be a csuka-életmód, de egyelőre még valami hatás kell vagy lehet, hogy a lassított folyamatba pottyant bele. Ő se húzza tovább a dolgot, mert a végén még lassúságért is megbélyegzik, pedig elég gyors tempójú. Átadja a másik fiolát, vagyis csere-csere, aztán karjait összefonva kíváncsi, hogy meddig bámulják itt egymást, vagy tényleg cselekednek. Bár ő igazából arra vár, hogy Amelie cselekedjen.*

*A lány magabiztos, kissé beképzelt és pökhendi stílusára csak egy mindentudó mosoly kúszik arcára.*
~ Ennek a lánynak nem a pilluamuletoban lenne a helye. Esetleg az extremusban vagy a pugnaxban, de nem a szendék között, az is biztos... ~
- Nem loptam én azt a hajszálat - mosolyog elbűvölően, miközben szemei megvillannak. - Csak voltam olyan kedves, és eltávolítottam a válladról annak nyomát, hogy valami gondod lehet, ha hullik a hajad... - édes mosoly arcán, hangja kedves marad, majd elneveti magát.
*Ez a lány sincs nagy hatással rá, csak úgy, mint ahogyan Corwell hisztije is inkább csak mulattatta. És azt még ő is tudja, hogy nincs annál rosszabb a piszkálódó fél számára, ha az "áldozata" nem hogy nem borul ki vagy sértődik meg, de még nevetgélni is kezd. Szemeit forgatja, ahogyan Cecilia halogatja a méreg elfogyasztását. Ő könnyű szívvel átveszi a poharat, melyben már eltűnt hajszála. Felemeli a lány felé, majd egy nagy levegővel megpróbálja egyszerre lehúzni az egészet. Két korty híján sikerül is neki. Egy pillanatra megborzong, végül a lányra pillantva kinyitja száját, és kicsit gonosz mosollyal alig hallhatóan, de megköszörüli torkát.
Megszólalni nem tud, mert azért valamennyire működik a bájital, de abban is biztos, hogy a lány valahol valamit nem a recept szerint csinált. Majd morfondírozás helyett inkább a mérgére bök, utána a lányra, hogy tessék, igya csak meg, mert ha ő mérgez, akkor tényleg mérgez, és nem végez fél munkát.

//Ha lenne még valami, Kumiko NJK.//

- Végtére attól függ, hogy mit számítunk lopásnak. Ha önkezeddel kérdezés nélkül emeled el akár a vállamról is az is lopás. Mert nem kérted, én nem egyeztem bele, hogy elveheted, vagyis elloptad a saját szemem láttára - *kár a témát ennyire ecsetelni, de hát a szívére vette egy kicsit azt a hajemelést és csak nagy nehézségek árán sikerül túllépnie végre rajta, hogy a feladatra koncetráljon, de aztán rájön, hogy az a hajhullás se csak úgy van...*
- Nézd, átlagban neked is hullik a hajad, egy normális ember naponta száz hajszálat veszít el és nem én választom meg, hogy melyiknek hova van kedve kihullani - *kicsit kioktatóan bánik a lánnyal, de hát a természetes vörös haját egyfajta saját különleges adottságnak tekinti még a vörös szempáron túl és ha valaki ezt támadja, hát nem hagyja annyiban.
De most nem is a hajkérdés a lényeges itt, hanem hogy elfogyassza azt az undormányos italt és utána rögvest valami tápláló folyadékot keressen, bár a vasgyomrának úgysem lesz gondja ezzel a bevitt lé-félével.
Érdekesen és megtámasztott fejtartással nézi a másik műveletét és annyira nem is rossz, bár ő magában mosolyog, hiszen egy ponton elszúrta a dolgot, bár úgy tűnik, hogy ennek semmi hatását se érzékeli a másik vagy simán nem mutatja. A bökésre egy fejbólintással és kirívó szájrángással válaszol és le is gyűri az italt, hogy a testében hamarosan megérezze azt a parányi ingert, ami bizonyára a bájital hatására mulasztja el hangját. Igen, észre veszi, hogy megnémult, hiszen bugyborékolna fel egy nevetés belőle, de csak üres tátogásra futja. Hát a mű bevégeztetett sikeresen. Most már csak az ellenszer beszedése a lényeg, és az, hogy hangja normálisan visszatérjen, mert ha nem, akkor megismerik a szúrós nézését is.*

//Krisztyne Blackkat - BT házi//

*A tanár úr csak egy kicsit volt ideges, de végülis ő zavarta meg őt. Most viszont, hogy megvan az engedély, némileg megkönyebbültebben sétálnak el a bájitaltan laboratóriumig. Kinyitják az ajtót, és Melinda tüzet gyújt, persze csak miután meggyőződik róla, hogy a választott üst száz százalékosan tiszta. Aztán eszébe jut, hogy először a víz kellene, így gyorsan eloltja, majd beleönt fél liter vizet, majd újra meggyújtja a tüzet. Megvárják, amíg a víz felforr, közben belekezd a terv ismertetésébe.*
- Szóval. Én kevergetek és vágom a csalán-, és aloe vera leveleket, te pedig hozzáadod őket, és a futóféreg nyálkát.
*Közben a víz felforrt, és ő apró darabokra vágja a csalánleveleket, majd odaadja őket Krisztyne-nek.*
- Tessék. Ne feledd, kis adagonként kell beledobálni őket, egy-két másodperces szünetekkel!

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Bólintással jelzi, hogy a felosztással egyet ért. Elveszi a lánytól a csalán leveleket, melyek már apró darabkákra van vágva. A forró vízbe adagolja, apró részekre osztva, körülbelül egy másodperces szünetekkel. mikor minden darabka belekerült , kavarja körülbelül 2 percen keresztül a főzetet, amíg zöldes beütése nem lesz. Ezt követi a közel egyforma darabokra felvágott aloe levél, ami szintén belekerül, miután Melinda megszabadította a felső bőrszerű fedőrésztől és vonalzó mellett összedarabolta. Kriszty 5 darabot beletesz, majd megkeveri, így folytatva addig, még l nem fogy az össze darabka, ezt újabb két perces főzés követ, melyre a kékség órája figyelmeztet majd. Mikor huhogásba kezd a beállított óra hozzáadja a futóféreg nyálkát, és nekikezd kevergetésnek. Egészen addig keveri, amíg krémszerű állagot nem kap, ekkor eloltja alatta a tüzet.
-Keresel pár tégelyt, nem lesz mindre szükségünk úgysem. Ha kihűlik beleadagoljuk.

*Kevesebb dolga akadt, mint sejtette. Krisztyne magára vállalta a kevergetést is, de nem baj. Biztos jobb is így, mivel Melinda més sosem volt bájitaltanon. Közben Mel megfosztja az aloe vera leveleket a bőrszerű részekről, és vonalzó mellett, hihetetlenül precízen két centis darabkákra vágja őket, majd az egészet Kriszty elé tolja. Ezután a futóféreg nyálkáért nyúl, és azt is a lánynak nyújtja. Aztán már el is indul két-három kis üvegcséért. Hamarosan visszatér a fiolákkal, amiket neki kellett kimosnia. Aztán, mikor kihűlt, beletöltik az üvegekbe, a maradékot pedig Melinda eltünteti.*
- Emoveo! Na, most akkor ezt meg kell innod, vagy pedig a sebedre kell kenned?

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Kicsit kuncogva figyeli a lányt.
-Meginni? Nem szeretném...
Bekeni a kezén a sebet, ami nem csípi egyáltalán, így ezt jó jelnek veszi. Majd nekikezd összepakolni. Igaz, hogy a maradék kenőcsöt már Mel ügyesen eltüntette, de azért a helyére kell rakosgatni mindent, mert ha valami nem jól lesz a professzor következő órán összeszidja őket rendesen. Ha egyáltalán megvárja azt az időpontot. Miután mindennel végeztek az egyik üvegcsét a zsebébe teszi, egy másikat Melnek ad.
-Ez még később jól jöhet. Szerintem mehetünk...
Még egyszer azért körbenéz, majd az ajtó felé indul el.

- Akkor végülis jól gondoltam, hogy nem kell meginni...
*Segít Krisztyne-nek összepakolni. Ő inkább az üst kitisztításával foglalatoskodik, mivel a bűbája nem lett teljesen tökéletes. Ezután elveszi, és megköszöni az üveget, majd pedig kimegy a teremből.*

//Pontok beírva, a teremben védőbűbáj volt, így amint elhagyja azt a karakter, megszűnik a bájital hatása. ^^//

*Kumiko ma jóval korábban indul el a bájitaltan terem felé, mivel már nem tud magával mit kezdeni a szobájában. Szokás szerint feketében van. Mint mindig, most is bakancs, szoknya, harisnya és pántnélküli felső van rajta. Persze magára terítette a talárját is mielőtt kilépett a szobájából. Most hogy a terem elé ér, még egyszer ellenőrzi, hogy minden meg van-e majd, benyit a helyiségbe. Egyenlőre senki sincs még a teremben, szóval az első sorban telepszik le, az ajtóhoz közel. Mivel nincsenek székek, a pad tetjére ül, és úgy kezdi olvasni a kedvenc mangáját. A táskáját és az üstjét a többi felszereléssel együtt a földre dobja. Ha szerencséje van, a beeső diákok nem fognak vele foglalkozni és ő kiolvashatja a mangáját. Az egyik lábát felhúzza, a másikat kinyújtja, ellenőrizve, hogy a szoknyája mindent takar-e. Amint ez is meg van, már tényleg nyugodtan tud olvasni.*

//bocsi, hogy rövid, de most nincs ihletem xD//

*Az iskola által előírt talárban sétál lefelé a padlástól a pinéig. Pedig a pajzsboarddal mennyivel egyszerűbb lenne. Vagy csak egy szimpla lifttel, de tényleg nem kér mást csak egy liftet. Ezt most miért olyan nehéz megvalósítani? De mindegy, ezzel nem tud mit kezdeni, ha indítványozna egy ilyet, akkor talán még páran hülyének is néznék, hogy "He, lift azt eszik vagy isszák?". Így letett a tervéről, és inkább lefelé bandukol. De mondjuk van egy jó oldala a dolgoknak. Sokkal hidegebb int lent a levegő, így valamivel neki is jobb kedve lesz, hogy nem pusztul meg a hőségben. Belépve a bájitaltan ajtaján csak egy diákot vesz észre, akit név szerint köszönt.*
-Szia Kumiko! Upsz, bocsi, nem zavarok.- *Jellemzően csak az után veszi észre a könyvet a lány kezében miután jó hangosan ráköszön, de hát hiába, ez Raphael. Az extremusos lánytól kicsit messzebb helyet foglal a terem szélső padsorában. Árgus szemekkel nézi a bejáratot, hogy vajon ki fog megérkezni még az órára. De igen, csak egy személyt vár, és ki lehetne az a személy, mint Amelie.*

*Nagyon is korán elindult már bájitaltanra. Sőt, a Pilluamuleto toronytól egészen a bájitaltan teremig a könyvét bújta, tekintve, hogy igencsak szüksége van rá. Mármint a tanulásra.
Talárját kénytelen volt felhúzni, mármennyire nem akarta, muszáj... Az a hülye házirend, igaz? Igaz hát, mert én mondom.
Mielőtt belépne a terembe, még gyorsan végigtekint magán. Miután mindent rendben talált, kinyitja az ajtót, és besétál. Ha azt hitte, ő lesz az első. tévedett.*
- Sziasztok. *köszön alig hallhatóan Kumikonak és Raphaelnek. Ezután, elképesztő módon, még mindig a könyvét olvasva elkezd manőverezni a padok és üstök között, egészen addig, amíg elér a terem másik végébe, az első padig. És hihetetlen, de semmit sem borított fel, semminek sem ment neki.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Raphaelnek talán csalódást okozva Melinda után sem Amelie lép be a bájitaltan terem ajtaján. Nagyon bohókás hangulatú lány érkezik éppen, ami talán egy kis jókedvet hozhat a mélabús hármas hangulatába. S mivel az egyenruhát magára kellett húznia jó hangulata másképpen mutatkozik meg. Hajának színe élénk narancs színű, benne néhány sötétebb, bordós árnyalatú csíkkal. Szemei is inkább a bordóba hajlanak most eredeti kékjüket mellőzve.
-Sziasztok!
Köszön csengő hangon, miközben végignéz a már megérkezetteken. Van még idő az óráig, szívesen beszélgetne valakivel, így gondolkodóba esik ki mellé üljön le. Főképp azért a két lány között vacilál, de mivel Kumiko nagyon elmélyedt olvasmányaiban inkább Melinda felé igyekszik. Odaérve háttal nekitámaszkodik a padnak, félrebiccenti a fejét, és a lány szemeit fürkészve próbálja kitalálni mire gondol.
-Rossz kedved van Melinda?
...és, hogy jókedve minek köszönhető? Lehetséges, hogy a szobájában való meditálás során a borostyán minden negatív energiát kihúzott a kékségből?

*Lassan bandukolva közelíti meg a bájitaltantermet, kezében egy könyvvel. Fel sem pillant, annyira elmerül az olvasásban, aminek következtében ügyesen a falnak sétál, mert elfelejt lekanyarodni. Zúgolódva, komor pillantással jutalmazza a falat, miközben azért hálát ad az égnek, hogy nem látta senki ezt a kissé kínos pillanatot.
Majd egy sóhaj után folytatja útját, de a könyvet inkább elteszi a táskájába. Menet közben megigazítja magán talárját, majd a terem előtt megtorpan. Végül is az előző órát túlélte, ez is menni fog.
Lassan benyit a terembe, majd a többiekre halványan mosolyogva besétál és becsukja maga mögött az ajtót.*
- Sziasztok! - köszön a többieknek, majd Raphaelt meglátva rögtön felé indul meg.
*A táskáját ledobja az asztalra, lábujjhegyre áll, és csókot nyom a fiú ajkaira, majd szélesen elmosolyodik.*
- Szia! - köszön vidáman csillogó szemekkel külön is a fiúnak, majd a táskájából kipakolja a pergamenjét, pennáját és tintáját, hogy ezzel már ne legyen gondja.

Bittus vidáman, és végre kipihenten sétál egyenesen a klubhelyiségből az alagsorba. Arca piros, vagyis enyhén piros színű, tekintete sugárzó. Tudott aludni kivételesen, hála az olvasottaknak. Volt a könyvtárban és olvasott a rémálmok leküzdéséről, s egy lelki egyensúlyról, ami lehetővé teszi, hogy az álmait saját maga tudja irányítani. Ez bőven elég volt a lánynak, s ki is próbálta. Sikerült... Álmában elkapta, s börtönbe záratta a szülei gyilkosát, ami némiképpen megnyugvást jelent a lánykának, ezért sokkal boldogabb. Ahogy megérkezik a teremhez észreveszi Melindát, és Raphael-t is akivel egyszer sikerült beszélgetnien. Először rájuk néz, aztán köszön mindenkinek.
-Sziasztok.
Majd veszi a bátorságot, és Melinda mellé veszi az irányt, majd a lány mellett megáll, és lepakol.
-Szia. Na mi újság?
Kérdezi, s tekintetével a teremben jelenlévőket figyeli meg, s sajnálattal taglalja, hogy ő az egyetlen diák a Signumusból. Kissé elkeseredetten néz maga elé, de nem szól semmit. Csak áll és vár hátha egy Kami, vagy egy Sal, esetleg egy Togi, vagy valaki betoppanjon. Persze bennük bízik csak hogy megjelennek, ezért másra nem is számít, de reméli, hogy Kamiék itt lesznek bájitaltanon.

//user nem biztos h tud lenni, de megpróbál... Smile

//