Bájitaltan laboratórium

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

*Katrina már egész nyugisan ül a padban régóta és várja hogy egy tanárt pillantson meg. Hát egyszer csak lépések zaja hallatszik majd elhalkulnak. Gynitotta hogy egy diák keresi éppen a termet. De végülis kicsapódik az ajtó és belép rajta egy borostás férfi.
Láthatóan eléggé morcos alak.*
~Itt minden tanár ilyen?~
*kérdi magától és a pillantását az imánt betoppan tanerőre helyezi.*
-Jó napot!
*köszön végül Katrina de neki is egyre rosszabb kedve kerekedik. Sajnos áthatnak rá az emberek kedélyállapotai. és a változó ekdélyállapotokat ki nem állhatja. Figyeli a tanár lépteit és amint a katedrához sétál majd a jegyzetekre is ránéz.
A professzor szavait figyeli közben agykerekei pörögnek.*
~Hm...mérgek? Ezek tök jók, bár nehezek ez igaz.
Egyből válaszra nyitja szájár és neki is kezd monológjának.*
-A mérgeknek általában olyan komponensük van amir eléggé nehéz megszerezni, az elkészitésük nagy odafigyelést igeényel. Nekem az jut eszembe a méregről hogy valakinek valami rosszat akarunk. Dühösek vagyunk rá. A piros szint találtatnám a mérgekkel, esetleg a feketét. Természetesen rossz hatása van. Okozhat sérülést és nagy fájdalmakat, és gyakran halált is. Viszont ellenmérgek is
*befejezi és a többiekre figyel.*
~Vajon jó lett? Hm...reméljük...~
*gondolja és felteszi könyökét a padra, kezével támasztja a fejét és a morcos tanárnt nézi. A többiek felé is tekintget.
Közben várja a feladatot és még mindig pörögnek agykerekei.*
~Vajon mérget kell kevernünk? Hm...jó volna~
*mindig is vonzották a sötét dolgok. Vagyis a halálközelség meg a veszély. De persze nem akart meghalni és nem akart senkit megölni de azért szeretett rettegni. És ez a jó vagy rossz tulajdonsága most is meg van.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Éppen csak, hogy a helyére érkezett máris kivágódik az ajtó, s belép rajta a most is morcos professzor. Hogy morcos? Ez enyhe kifejezése annak, amit most mutatni látszik hangulatából kedves tanár úr. Köszönésre sem méltatja a diákságot, ami azért egy kicsit érdekes, hisz illemtudónak gondolhatná az ember őt. Minden esetre Kriszty azért viszonozza a meg nem kapott köszönést egy "Jó napot"-tal, még mielőtt mondandójába kezdene az illető. S most már csak hallgatnia, jegyzetelnie kell. Vagyis fel is kellene szólalnia, de olyan sokan kezdtek egymás után beszélni, hogy szép lassan minden elhangzik a teremben, ami esetleg a kékségnek is eszébe juthatott ez idáig. Így jó ideig csak hallgat, figyel, körmöl ha valami olyat vél hallani, ami érdekes lehet a méreg témában. Minden bejegyzés alatt kihagy pár sort, gondolva arra, hogy esetleg helyesbítenie kell. S lassan megszólal ő is.
-Nem értek egyet Katrinával, hisz ahogy Kumiko mondta nagyon sok állat és növény mérgező, így aki ért ezekhez és elég ügyes könnyedén megszerezhet halálos mérgeket. Nehézséget csak azok a mérgek okoznak megszerzésükkel, amelyeket kifejezetten mérgezésre, ölésre készítettek. De egyeseknek még ez sem akadály valószínűleg. Az azonnal ölő mérgek ellen ha van is ellenméreg nem sok értelme van, mert mire észbe kapcsolunk már meg is halt az áldozat. De nem hiszem, hogy minden méreg csak ölésre szolgálhat. Árthatunk egy bájitallal úgy is, hogy nem öljük meg az illetőt, csak súlyos szenvedéseket okozunk neki, vagy egy életre szóló fájdalmat. Ebben az esetben érdemes ellenszerben gondolkodnunk. Mérgek alapjául természetben fellelhető és mesterségesen előállított anyagok egyaránt szolgálhatnak, azonban szerintem a természetbeniek a döntő többségűek és ezek a könnyebben elérhetőek, már csak anyagi viszonylatban is.
Na ahhoz képest, hogy nem is nagyon akart felszólalni, egész hosszú lett a mondandója, bár van benne olyan is, ami már valószínűleg elhangzott.. A professzor szűrheti le belőle a jót és a rosszat. Kriszty pedig megjegyzi, hogy mi volt helyes.

*Természetesen Erin Corwell késik.
Megint.
Mert nem is ő lenne, ha nem Gerard után lépne be a terembe, jó tíz perc eltéréssel, szóval nemhogy a kérdésről, de még a válaszok első feléről is lecsúszik. Persze ez a lányt nagyjából annyira érdekli, mint a hippogriffek párosodási szokásai. Egyáltalán nem. Belépve konstatálja, hogy már mindenki itt van, Gerardot is beleértve, akit előző óra végén egyszerűen csak otthagyott Amelievel azzal a felkiáltással, hogy "Tartsa meg a szent beszédeit meg a büntetőmunkáit, én lelépek. Na csá."
És lelépett.
Nem tudja, hogy mikor fogja ténylegesen kihúzni a gyufát Gerardnál, de nem direkt csinálja. Jó az elején még szándékosan ment rá, hogy azokat a kötél idegeket cérnaszálnyira tapossa, de most már nem foglalkozik ezzel. A lázadás, a polgárpukkadás, és a link viselkedés úgy ömlik belőle, mintha ő csak erre született volna. Reflexből, teljes természetességgel. Ezért sem érzi úgy, hogy az ő viselkedésében bármi kivetni valót lehetne találni. Fojtogatta Ameliet.
És? Ő nem fojtogatta, csak kicsit megsimogatta a gigáját. Annyira, hogy még helye is lett. Erősen simogat na. Erin Corwell erős testfelépítésű egyén, amit mondjuk első pillantásra nem lehet megállapítani, mert meglehetősen vékony is, és lapos is, és deszka is. Ki nem nézné az ember belőle, hogy milyen szakszerűen tud verekedni.
Késésének fő oka amúgy az idő. Olyan rohadt meleg van. Annyira, hogy még a kastélyban is érezni, ő pedig utálja a meleget, mégis kénytelen volt kimozdulni, hacsak nem akart a saját szobájában megpuhulni, aztán szép lassan átsülni. Legszívesebben egy ventilátorral a kezében közlekedne, de micsoda pech: az elektronikus kütyük nem működnek jelenleg.*
~Ez a rohadt meleg. Ehh. Mekkora szívás.~
*Zsebre tett kézzel, és sokak -plusz Erin- örömére Jezebel nélkül érkezik. Bő szárú farmert húzott, amin száz meg száz zseb található, az alja pedig a tornacipő talpáig ér, és nagy tehetség kell ahhoz, hogy nemhogy felbukjon, de normálisan járni tudjon. De kérem! A Corwell lány egy tehetséges ember. Fehér trikója láttatni engedi a jobb lapockájától induló, vállrészen egészen átívelő, tetoválást, ami végigkígyózik az egész bal karján egészen a csuklóig. Ez egyszerű mugli munka, nonfiguratív indák, pont olyan durva és éles vonalvezetéssel, mint amilyen Erin viselkedése is, a fekete vonalak leginkább éles tövisekre emlékeztetnek. Jellegzetes munkát kért, és kapott, ráadásul eddig csak a válláig ért a cucc, nemrég csináltatta meg a csuklójáig. Ezzel, szögegyenes fekete hajával, meg a morcos arckifejezésével nem kelt túl jó benyomást abban sem, aki még nem ismeri.*
- 'Napot
*Ásítva lépdel beljebb tudomást sem véve arról, hogy így is egy nagy csúszással sikerült beesnie. Befékez Alex mellett, elvégre nemcsak, hogy a teremben, de úgy az egész suliban ez a gengszter az egyetlen akit úgy nagyjából elvisel. Villant a srácra egy nagy vigyort, aztán lepakolja magát a padba.*
- Szevasz, cicavirág.
*Nem tud leszokni erről a becenévről. Egyszerűen annyira viccesek a srác reakciói, ahogy megrándul a bal arcizma.*
- Most egyébként hol tartunk? Asszem az elejéről lemaradtam. *Von vállat a második mondatnál hanyagul.*

//Gerard vagyok. A hozzászólás holnap reggel jön, addig is várom a szellemes hozzászólásokat, ötleteket. ^^//

* Kamilla kissé kómásan emeli föl fejét, hogy aztán észbe kapva a tőle telhető leggyorsabban fölpattanjon. Nagyra nyílt szemekkel nézi, ahogy a tanár bevonul, aztán pislog párat, és megrázza a fejét. *
~ Majdnem elaludtam... ~ * Rémüldözik, és bele sem mer gondolni, hogy mi lett volna, ha ez tényleg megtörténik. Végül úgy tesz, mint aki tökéletesen a helyzet magaslatán áll. Érdeklődve nézi a tanárt, majd a furcsa kérdésen kissé elneveti magát. *
~ Ez most komoly? Mégis mire jó a méreg?! Gyilkolni! ~ * Kicsit talán elszaladt gondolataival a ló, így szinte meg sem hallja a többiek válaszát. Még mindig kissé hitetlenül somolyog magában, mikor végül ő is kinyög valami értelmesnek nevezhető választ. *
- Hát a méreg szóról első sorban nekem a halál jut eszembe. Tudom, hogy nem mindegyik méreg halálos, van, ami csak károsít, de az áldozattal nem végez. Sok olyan fajtája van a mérgeknek, melyek akár kombináltak... vagyis csak egy bizonyos idő után fejtik ki negatív hatásukat. Ami a hatását illeti, szerintem az minden esetben negatív, vagyis nézőpont kérdése. Hiszen ha valaki engem támad meg és megmérgezem, akkor az illetőtől megszabadulok, ő viszont elég rosszul jár. * Miután befejezi a kis monológot egy kicsit még mindig mosolyog. Fáradtsága ellenére ez most ottragadt az arcán, és remélhetőleg nem vakarja le onnan semmi. Bár ki tudja, a tanárnak elég egyetlen nézése, vagy pár szava, és a lány máris sírva rimánkodna egy fiolányi méregért. Persze a legerősebb példányok közül... *

//Bocsi a késésért, user tegnap nem volt otthon XD//

**Hozzászólások** : 104 **Évfolyam** : Második

*Ahogy olvasgatja a kis vörös fél-tünde a bájitaltan könyvet, néha-néha felnéz, mert egyre több diák érkezik a professzor órájára. Ő az egyetlen tanár, akivel összefutott eddig az iskolában, de ez sose baj, legalább már tudja, hogy mire számíthat. Eleinte nem volt túl bizalomgerjesztő a professzor, de amikor kérdezett tőle jó pár dolog, akkor végülis mindegyikre készségesen válaszolt, na nem mintha lett volna más választása.
Tehát a lányka olvas, majd ahogy egyre többen érkeznek, úgy egyre nagyobb lesz a hangzavar. Akiket ismer és akik köszönnek neki, azokat üdvözli egy gyors „sziá-val”, de most nem akar belemélyülni egy beszélgetésbe, mivel mindjárt idő van és kezdődik a tanóra.
A susmorgásokat az ajtó nyílása zavarja meg, majd belép rajta egy mogorva férfi, az a férfi, akit bizony már ismer és tudja, hogy a karvezetője. Picit fura férfi, de mindenképpen idővel meg akarja majd ismerni. Végignéz rajta, majd meg is állapítja, hogy a tanárának bizony valami baja van… valahogy más, mint múltkor. *
~ Biztosan történt valami vagy lehet, hogy még mindig ez a középkori hangulat miatt ilyen. ~ *gondolja magában, majd amikor köszönést nem hall, csupán csak az óra kezdetét jelző bevezető szavakat és kérdést, akkor nagyot pislog. Ott ül a tanár előtt, még se ő akarja elkezdeni a válaszadást, először is jól át akarja gondolni, hogy mit mondd és összefoglalni a mondandóját. Páran késnek is, ami biztosan zavarta volna válaszadás közben, mert egy-egy ilyen ember könnyen kizökkenthet valakit a mondandójából.*
- Szép napot! *köszönti azért a tanárt, mert ő akkor is illedelmes marad, még ha a férfi most nem is az, majd a többiekre pillant. Lát pár embert, akik nagyon gondolkodnak, majd egyesével elkezdik elmondani a saját véleményüket, viszont olyanokkal is találkozik, akik nem tudják a tanár kérdésére a választ, azaz nem mondanak semmit. De az nem lehet, hiszen egy ilyen témáról mindenki tud pár szót szólni, nem volt nehéz a kérdést. Mire már jó sokan válaszolnak, már szinte minden válasz kimerül, de azért ő nem fog csöndben maradni, csak azért sem. Megmutatja, hogy neki is van véleménye és igen is ért valamicskét a bájitaltanhoz. *
- A többiek már szépen kifejtették a véleményüket, némelyikkel egyetértek, de van olyan is, amivel természetesen nem. *kezdi, majd sárga szemeivel körbepillant, majd utána ismét a tanár tekintetét kezdi el fürkészni, ahogy azt az első napján is tette, a folyosókon. *
- A mérgek az egyik legveszélyesebb és leghatásosabb gyilkolásra és fájdalomokozásra használatos fegyver. Rettenetesen könnyű előállítani, mivel rengeteg mérget ismerünk. Sokan a mérges állatoktól szerzik a különböző hozzávalókat és azokat egészítik ki a saját növényeikkel vagy bájitalaikkal. A mérgekkel nagyon könnyű gyilkolni, mivel vannak olyanok, amik bőrön keresztül szívódnak fel, van, amit csak be kell lélegezni és természetesen olyanokkal is találkozhatunk, és ez a leggyakoribb, amit meg kell inni. Ha belegondolunk, már csak békülés céljából is meg tudunk itatni az ellenségünkkel egy pohár bort vagy bármi mást, amibe könnyedén belecsempészhetünk bármilyen mérget. *kezdi, majd egy kis szünetet tart, hiszen nem akarja lehadarni az egész mondandóját és utána folytatja. *
- Vannak olyan mérgek, amik nagyon lassan, szinte észrevehetetlenül fejtik ki hatásukat, így az áldozat nem feltétlen jön rá, hogy megmérgezték. Azt is hiheti, hogy akár megbetegedett és mire rájönne, hogy mi is történt vele, már belehalhat. *mondja, majd körbehordozza tekintetét a teremben és utána még mindig van mondanivalója.*
- Viszont nem olyan könnyű előállítani egy mérget. Figyelni kell a pontos alapanyagok adagolására, a keverésre, hogy milyen irányba és hányszor keverjük meg az üstöt, a hőfokra és még sok más apróságra is, mert ha valamit rosszul csinálunk, akkor a mérgünknek oda. *egy kicsit a bájitaltanhoz is hozzákapcsolja azért a mondandóját, mert biztosan a tanár is ki fog térni ilyesmire, ha meg még se, akkor ő bizony megtette. Tanult már régen mérgekről, így van némi tudása róluk. *
- Általában minden méregre van ellenméreg és a legtöbbhöz szükség van a méregre, mert abból állítják elő az ellenszert. Ha viszont nem találják meg a mérget, akkor maximum csak lelassítható lesz a folyamat. *fejezi be a válaszát, ami kicsit hosszúra sikeredett, de hát sebaj. Most már úgy is mindenki válaszolt, így rá is maradt még bőven idő. A tanár meg nem lőtte le érte. Miután végzett, hátradől a székén és úgy figyeli a tanárt, hogy vajon helyesek voltak-e a válaszai. Kezében azért ott a penna, a pergamen pedig az asztalon, hogy amikor valami újat hall, akkor azt le tudja jegyezni. A lap tetejére már felírta nagy, szépen formált betűkkel, hogy bájitaltan. Most már biztos nem fogja elkeverni a jegyzetét.*

//Elnézést, technikai gondok sajnos gátolták, hogy tudjak ide írni, de holnap mindenképpen írom a hozzászólást.//

Bár az óra már egy ideje tart, sőt, azért határozottan sok ideje, mégsem kezdenek elszabadulni az indulatok, és rohannak egymásnak vasvillával a diákok. Elvégre ez a múltkor körülbelül ekkor már régóta tartott, Corwell és Clarkson kiadta egymás a dühén. Bár, végülis, ha azt nézzük, akkor most a kettőből csak az egyik van itt. Vagy mégsem... Elkezdenek záporozni még a késő diákok, akiken húzza a száját, de lenyugszik, arra a morcossági állapotra, melyben bejött.
- Lemaradt-e valamiről, Thulile? Körülbelül az óra 5 percéről.. Ha híve lennék a pontvonogatásnak, szemtelenségért már repülne 10 pont a házától, örüljön, hogy ez nincs így - jegyzi meg flegma hangon. Lemaradt-e valamiről... Ekkora pofátlanságot azért már az alapjában véve türelmes tanár sem fog elviselni. Lehet, hogy előveszi a nem éppen kedves oldalát a késők láttán, de nem szokott komoly következménye lenni a dolgoknak.
A kérdésre záporoznak a válaszok, rázza a fejét, vagy éppen bólogat, majd a végén mindegyikre tesz egy-két megjegyzést, és elmondja a nagy igazságot, melyet azért illik mindenkinek tudni. Némely elképzelés eléggé lagymatag, sőt, valamelyik egészen minimalista, de azért legalább gondolkoznak, mégha rosszul is. A szótlanokra mér egy elégedetlen, vicsorító képet, majd nyílik az ajtó ismét, és egy Corwell-leányzó lépked be azon vígan.
- Önnek is. Csak nem észrevette, hogy mennyi az idő? - ennyivel is le is tudja, nem az ő reszortja, hogy megnevelje a kislányt, az az APJÁÉ lett volna, de az sajátos módszert alkalmazott tanítás terén. Bár végülis megmutatta, hogy sajnos az élet milyen szörnyű, de ezt nem így kellett volna. De nem, nem az ő feladat kielemezni azt, amit nem is tud egyáltalán, csak az újságokból, miszerint a nagynevű Corwell-főnök már egy kényelmes kis cellában csücsül, valahol az Azkaban mélyén.
- A leghelyénfekvőbb választ talán Garner mondta. Végülis a mérgeknek lehet pozitív, és negatív hatása is. Ahogyan azt az előbb is említett fiatalember elmondta, a muglik által oltóanyagként ismert készítmény egy legyengített kórokozója bizonyos betegségeknek, ami ellen a testünkben lévő kicsi, erre alkalmas sejtek elkezdenek ellenszérumot gyártani. Mondhatjuk azt is, hogy a testünk egy merő ellenméreg is akár. Persze ettől függetlenül hallottam még egész jó válaszokat, mint azt Polaris is mondta, minden lehet káros anyag. Így igazán a méreg definíciója sem egyszerű, hiszen nem lehet azt mondani, hiszen mindennek meg van az ellenpéldája. Általában ezeket a kis főzeteket személyre szólóan készítjük, elvégre mindenkinek az immunrendszere másképpen reagál az anyagokra. Gondolom mindenki hallott már az allergiáról, lényegében ez is bizonyítja ezen állítást. A szervezet nem úgy képes reakcióba lépni az adott anyaggal, így irritációt vált ki. No de elég a tudományos szövegből, térjünk is át arra, amiért ezt le szerettem volna tisztázni - majd elkezd sétálni körbe-körbe, figyelve a diákok arcát.
- A mai óránk folyamán két általános, és roppant egyszerű méreggel ismerkedünk meg, a hallgatáséval, illetve a süketségével. Az első az előbbi lesz. A hallgatás bájitala egy olyan főzet, amely képes arra, hogy elnémítsa az embert, hosszú időre. Gondolom most mindenki kérdezi, hogy ez miért különlegesebb, mint a bűbáj maga. A hatékonysága leginkább abban rejtőzik, hogy itt nincs olyan, hogy kezdő varázslók esetén 5 percig marad néma az áldozat, mindenki 24 órára teljesen elveszti beszédkészségét. És, hogy egy kis extra is legyen hozzá, a hatás lejárta múlva is napokig dadog az illető, ugye, hogy erre az aktív mágia nem képes? Nos, lássanak hozzá akkor a munkához, a recept a táblán - mire kimondja, már pöccint is pálcájával, és a recept felkerül az előbb említett helyre, majd kinyitja a szertár ajtaját, és elkezd körbesétálni, figyelni a munkát.

Hozzávalók: egy hajszál az áldozattól, hollószem, csiganyálka, égetett kamilla.
Elkészítés: Legelőször is tegyünk fel fél liter vizet melegedni, az üstre. Ez olyan öt percet vesz igénybe, ilyen nyílt lángon, amíg ez tart, elkezdhetjük felaprózni a hollószemet. Szép, apró kockákra kell vágni, a túl nagyon hatástalanok. A kifolyó testnedveket egy tálkában gyűjtsük össze, ezekre még a későbbiekben szükségünk lehet, próbáljuk meg minden cseppjét megmenteni. Amint ezzel megvagyunk, a felkockázott darabokat borítsuk bele a forrásban lévő vízbe, majd kezdjük el bal irányba pár percig, maximum háromig keverni. Amint ez megtörtént, jöhet is a csiganyálka elővétele. Keverjük össze a hollószemből kiváló nedvekkel, melytől egy picit felhígul, így kanalazzuk vele az üstbe. Ezután nem kell kavarni az oldatot, hanem azonnal aprítsuk fel a már előzőleg elégetett kamillát, és mehet ez is bele. Ezután 6 perc kavarás, bármilyen irányba, majd jöhet a szűrés. Mivel a főzet személyre szóló, így muszáj egy hajszálat szerezni áldozatuktól, mely szintén bele kell, hogy kerüljön, egészben a főzetbe, de csak a pohárba, amelyet megitatunk vele.

*Arwen a későket nézi és azt, hogy a tanár úr mi képen tűri azokat, persze az elején szóvá tette, de vissza fogta magát. Professzor úr reagálását nézte amikor a diáktársai válaszára bólogatott és amint megjegyezte kié a jó Arwen lefirkantotta a füzetébe. Nézte, hogy mi is lesz az óra anyaga, bár ha a mérgekről van szó akkor valószínűleg gyakorlati óra lesz nagyrészt. Amit a méregről tudni kell azt lejegyzetelte a füzetbe, persze most azt amit Gerard professzor mondott. Mikor ezzel meg volt figyelmesen hallgatta az órát és nézte a táblát, amin megjelent a hallgatás méreg receptje. Ezt Arwen szint úgy leírta, bár most már tényleg összezavarodott és nem igazán értette, hogy most mért erről beszél elsőnek, de egy kis elgondolkozás után rájött, hogy egyszerre a kettőről lehetetlen beszélni és elsőnek egyet kell gyakorolni, majd jöhet a többi.*
~Jaj, legalább egy kis mosoly, csak ne legyen már ilyen mufurc, elmegy a kedvem az egésztől, ha a tanárra pillantok.~
*Agyában a gondolatok csak úgy beszélgettek, mintha most nem kéne figyelnie, de hamar eltüntette a gondolatait, bár az a fintor ott maradt az arcán, mikor először meglátta a tanárt. De ezt a kis arc mimikát is eltüntette mielőtt bárkinek is feltűnhetett volna. A hozzávalókkal kezdett el foglalkozni.*
~Egy hajszál az áldozattól, hollószem, csiganyálka, égetett kamilla. Nagyon jó és most ki legyen az áldozatom, mert ott tudni fogom, de itt most mi van?~
*Arwen magában vetekszik, mert nem tudja eldönteni, hogy most mit is kéne csinálnia, inkább ül a padban és nézi a többi diákot, hátha eltud valamit lesni tőlük.*

Lassacskán beszivárog a terembe minden naplopó avagy hétalvó. Mivel Lycaria hozzájuk hasonlóan nagyon is hajlamos elkésni, egy percig sem fordulnak meg a fejében bosszús megjegyzések, egyedül a tanárra koncentrál.
Kivételesen már a többiek feleleteit is leírta, amikor pedig a nevét hallja, elpirul, és hátratűri a füle mögé egyik előrebukó hajtincsét. Most két lehetőség áll fen: vagy mégsem mondott akkora butaságot, vagy a professzor van kifejezett jókedvében. Mivel pontlevonással sem sújtották az előbb érkezetteket, az utóbbira asszociál és csendben dolgozik tovább. A légy zümmögése sem hallatszik a prof. szavain kívül, maximum talán a penna sercegése a papíron, esetleg amikor tintába mártják.
A hozzávalókra már felkapja a fejét, azt hiszi, vagyis inkább reméli; ő már bájital nélkül is elindult a megsüketedés rögös útján és nem jól hall. Végülis csak nem gondolhatja senki komolyan, hogy hollószemeket fognak nyomkorászni!
Pedig mégis. Csiganyálkával.
Nem is a finnyásságról van szó, a féltünde a gusztustalan művelettel szemben nem táplál ellenérzéseket, azonban halott állatok testrészeit felhasználni neki nem fekszik. Kétli, hogy engedélyt kértek volna attól a bizonyos madártól a látószervei eltávolítására. És valószínűleg nem is várták meg a természetes elpusztulását. Ennyi holló nem szokott egyszerre kimúlni, ehhez az alapanyagmennyiséghez gyilkolni kellett.
Húú, azt ő mennyire nem szereti! Teljes vállszélességgel az erőszak ellen van, akár az Üdvhadsereg is bevenné. Szerencsére a középkorban ilyesmi nem létezett.
Rettentő nagy erőfeszítések árán tudja csupán legyőzni a viszolygását, összeráncolt szemöldökkel nyúl a varázspálcájáért. Nyílt láng. Idáig oké, egy kis tűzbe még senki nem halt bele.
Felemeli a kezét és határozott, tiszta hangon szólal meg:
- Leviflamm!
Semmi. Az a pár lángocska egyáltalán nem szándékozik megjelenni, még a legapróbb gally sem gyullad meg.
Értetlenkedve, égő arccal rakja el a pálcáját és néz körül, hátha sikerül felfedeznie, hol hibázott. Mikor a többiek mozdulatait látja, önváddal megcsóválja a fejét és újra próbálkozik. Ezúttal helyesebben.
A farakás fölé tartja a tenyerét, erősen összpontosítva a kívánt elemre, a hőmérsékletre, a melegre, akármire, amit ideillőnek gondol. Friss oxigénnel töltve meg a tüdejét, mélyet lélegzik, majd kifújja a levegőt.
A figyelmének hála pár perc múlva narancsszín-vörös szikra pattan és fellobban a kívánt tűz.
Ezzel meg is volnánk. De… hogyan tovább?

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

//Elnézést, de 2-3 napig nem tudok írni eü problémák miatt, figyelemmel kísérem az órát, és ha még lesz lehetőségem zárás előtt írok egy hsz-t.//

*Miután elmondta, amit gondolt, csendes jegyzetelésbe kezdett. A tanárt hallgatva, kiegészítí a jegyzeteit. Kiemeli a tanár által is fontosnak, jónak megjelölt mondatokat. Az óra anyaga felkelti az érdeklődését, a hallgatás bájitalának hozzávalói és készítési módja, hamar megjelenik a jegyzetfüzetében. Felírja egy új lapra a másik főzet nevét is, de mivel azt majd csak ezután veszik, visszalapoz a némító főzethez és leellenőrzi, hogy mindent helyesen írt e le. Természetesen nem hibázott, így nyugodtan veszi elő az üstjét és nekilát.
Előveszi a táskájából a varázspálcáját és a mérőpohara felett egy vízcseppet rajzolva egy vízgömböt idéz meg.*
-Aqua Tergum! Aqua Discessio.
*A második bűbáj közben lefelé mozdítja a pácáját, így a vízgolyó a pohárba kerül. A víz szintje nem sokkal haladja meg a fél litert, így elkezdi beleönteni az üstjébe. Egy kevéske víz - annyi, amennyivel több volt - a pohárban marad. Ezt egy "Aqua Nidor"-ral eltűnteti, majd begyújt az üstje alatt. A kezét az üst felett végig húzva a kellő hőmérsékletre koncentrál. A lángok rögtön vidám táncba kezdenek és kezdik melegíteni a vizet. Amíg a víz melegszik, összeszedi a szertárból a hollószemet, a csiganyálkás tégelyt meg az égetett kamillát. A padjáról maga elé vesz egy vágódeszkát késsel és egy kis edényt, amibe a hollószem nedvét felfogja majd. Egészen különleges, a célnak tökéletesen megfelelő vágódeszkája van a lánynak. A szélei ugyanis enyhén felfelé hajlanak, így nem fog a padra folyni egy csepp sem a hollószemből. Ahogy ezt végiggondolja elégedettség önti el. Ő választotta a különleges deszkát, pont az ilyen esetek miatt.
Kissé kelletlenül fogja meg a szemet. Őt nem érdekli, hogy megkérdezték-e elötte az állatot, vagy hogy csak ezért gyilkolták-e meg. Sokkal inkább zavarja, hogy trutyis lesz a keze.
~Ne légy finnyás Kumiko ez a szakmával jár. ~
*Szólítja fel magát gondolatban. Vesz egy nagylevegőt és elkezdi kockázni a golyót. Először keresztbe vágja, hogy ne guruljon szanaszét, majd mint, ahogy a hagymát szokta felkockázni, gyors mozdulatokkal, már-már rutinosan aprítja fel. A vágódeszkát felemeli és a darabokat a kezével tarva, a tálkába önti a testnedveket.
A füzetébe pillant, hogy megnézze mi a következő lépés. "...a felkockázott darabokat borítsuk bele a forrásban lévő vízbe, majd kezdjük el bal irányba pár percig, maximum háromig keverni..." Az üstjére pillantva, látja, hogy a víz még nem forr, még van 1-2 perce addig, így tovább olvas, hogy később ne kelljen a füzetét bámulnia. A szűrős részhez érve, rájön, hogy a táskájába rakta, amikor elkezdte a őzést, így most azt is kikészíti a padjára. Amikor újra az üstre pillant a víz már forr. Fogja a felkockázott hollószemeket és beleborítja az üstjébe. A keverőpálcával kavargatni kezdi egyenletes tempóban balra. Az óráját figyeli közben és 2,5 perc után úgy dönt ideje a csiganyálkát összeönteni a hollószemől kifolyt lével.
A csiganyálkát most abba az edénybe kanalazza, amiben a testnedvek vannak. Ezt is jól összekevri így valamivel hígabba válik a nyálka. Lassan belekanalazza a nyálkás anyagot az üstbe. A kanállal szépen összegyűjti a tálka szélére ragadt nedveket is és az üst szélén kopogtatva veszi rá a rakoncátlan darabokat, hogy az üstbe hulljanak. Az edényt és a kanalat ezután az asztalra teszi.*
~ Jöhet a kamilla vágás. ~
*Idézi fel magában a következő lépést, miközben az üstjében lévő bájital szépen rotyog. Ekkor veszi észre, hogy nem takarította le a már használt eszközöket. A pálcájával egy kört ír le a padon heverő tárgyak felett és egy "Lavatio"-t suttog. Magaelé húzza a már tiszta vágódeszkát és kést és felaprítja, az égetett kamilla darabkákat is, hogy végül azok is az üstben végezzék.
Az órájára pillant, majd kavargatni kezdi a főzetet. Gyakran pillant a csuklóján lévő időmérőre, s ahogy letelik a 6 perc, kiveszi a keverőpálcát a főzetből és a szűrőt veszi a kezébe.
A már tiszta edénybe leszűri a majdnem kész főzetet.*
~ Egy hajszál. Honnan szerezzek én egy hajszálat? És egyáltalán...~
*Kicsit kétségebeesetten pillant körbe, hogy most mi legyen, de nem kap választ. Így végül, lassan, nagyon lassan felemeli a kezét. Nem akar bizonytalannak tűnni... de végül sikerül egy olyan kérdést megfogalmaznia magában, ami kicsit kerülő úton közelíti meg a kínos témát. Amikor a tanár méltóztatik felszólítani, már jóval magabiztosabban teszi fel a kérdést.*
- Tanár úr kérem! Van valamilyen idő limit, hogy a főzet elkészítését követően mennyivel kell beletenni a hajszálat? És ha beletettük az áldozat haját, mennyi időnk van, hogy megitassuk vele a bájitlat?
*Reméli, hogy nem az a tanár válasza, hogy a hajszálat azonnal bele kell raknia. Különben az ő főzete már tönkre is ment.*
~ Nah igen... előbb kellett volna gondolkodni, aztán cselekedni.~
*Állapítja meg magában, majd csendben figyelve várja a tanár válaszát. Ha szerencséje, van később is beleteheti a hajszálat és nem kell elölről kezdenie az egészet.*

//bocsika egy kicsit hosszú lett ^^//

* A lány kissé fintorogva figyeli a tanár magyarázat adását, még mindig rettentően álmos, és ez az óra valahogy egyre fárasztóbb lesz. Kissé előrehajolva rákönyököl az asztalra, majd úgy figyeli az eseményeket. Ahogy a tanár elmondja, hogy mi is lesz a feladat a lány Kamilla csak reméli, hogy ezt a vackot nem magukon vagy egymáson fogják kipróbálni. Semmi kedve ahhoz, hogy játssza itt a süket némát, és ráadásul még a mugli kézjeleket se ismeri. *
~ Ahh… ez most dög unalom, vagy csak én vagyok ennyire nyomott? ~ * Teszi föl magának a kérdést, majd a szokásos rendet követve miután megkapják a receptet, mindenki elkezd tülekedni a szertár felé. *
- Imádom a tömegnyomort… * Zsörtölődik, miközben kihalássza a bájitalhoz kellő alapanyagokat. *
~ Nézzük mi kell nekem. Hollószem nagyon guszta, de megvan… csiganyálka… fujj. Égetett kamilla? Azt most én égessem vagy van itt valahol? ~ * Kicsit eltöpreng, majd mivel semmilyen szenes holmit nem talál, elvesz egy még avatatlan példányt. *
~ Az áldozat hajszála… pfff, na ezt most honnan… legyek szenya és csórjak valakitől egy hajszálat? ~ * Kissé elhúzza szája szélét, majd úgy dönt, ezzel még ráér foglalkozni. Az összegyűjtött hozzávalókat visszaviszi asztalához, majd elszalad vízért, és fölteszi forrni. Miközben a fél liter víz forr, ő elkezdi fölkockázni a hollószemet. *
~ Ezt most totál nem értem… minek kell kockázni… úgy is olyan kicsik, nem elég ha simán félbe van vágva? Akkor is kijön belőle az összes trutyi… ja ha már a trutyinál vagyunk… blá, hol egy tál? ~ * Nagy nehezen talál egy tálkát, amibe a tőle telhető legalaposabban beleönti azt a valamit, ami a szemből kifolyt. Ahogy lejár az idő, és a víz forrni kezd a lány beleteszi a fölkockázott szemdarabokat az üstbe, majd elkezdi kevergetni. *
~ Balra kettő, három, négy… és a többi, de unom már… mikor lesz vége a három percnek? ~ * Az órájára sandít, amin már közel két percet jelez a mutató. *
~ Szuper! Elég ennek ennyi. Most mi jön? ~ * Undorodva nézi a csigatrutyit, majd a szemizére pillant. *
~ Oké egyik undit a másikhoz, hogy azt kellett volna fölakasztani, aki ilyet kitalált! ~ * Szitkozódik magában, majd miután a két folyadékot összekeverte, elkezdi belekanalazni az üstben lévő félkész bájitalba. *
- Ez kínszenvedés. * Állapítja meg, majd mikor ezzel a művelettel végzett idegesen a fejéhez kap. *
- Basszus, a kamilla… * Gyorsan előkapja a még érintetlen növényt, majd bedugja az üst alatt égő tűzbe. A növény persze félig elporlad a másik fele viszont valamennyire egyben marad. Fölkaparja az összeset, majd gyorsan beleszórja az üstben fortyogó folyadékba. *
~ Remélem ezzel nem rontottam el túlzottan. ~ * Kissé elhúzza szája szélét, majd jön egy újabb remekbe szabott hat perces időtöltés, mely csodásan hat a bicepszre. A lány már majdnem megfejeli az üstöt, mert majd meghal az unalomtól. *
- Pá másodperc… éééés kész. ~ * Vigyorogva hagyja abba a kavarást, majd még átszűri a bájitalt egy kisebb pohárba. *
~ Ez eddig oké, de kitől szerezzek hajat? ~ * Töprengve néz körbe, majd szeme megakad a tanáron. Na ezzel inkább nem próbálkozik meg, hiszen milyen blamázs lenne már… „Tanár úr, megkaphatnám azt az ősz hajszálat a feje tetejéről? Úgy is rontja az összképet…” Ezen persze jót vigyorog, majd tovább kémleli lehetséges áldozatait. *

*Visszamosolyog Raphaelre, és egy pillanatra megsimítja a kezét, majd érdeklődve hallgatja, hogy mi a véleménye sok okos diáknak a mérgekről. Ma semmi nem tudja elrontani a kedvét, még a morcos, koránt sem higgadt professzor jelenléte sem.
Még Corwell megjelenése sem, akitől, bár soha az életben nem vallaná be, irigyli ezeket a látványos, hihetetlenül laza és szemtelen bevonulásokat. Még el is mosolyodik, amikor a tanár erre megjegyzést tesz. Annak azért örül, hogy azt a sötét károgó dögöt nem hozta magával. A tanár elégedetlen, vicsorító képet fel sem veszi, őt aztán ma nem lehet ilyen kis dolgokkal kihozni a sodrából.
A méreg helyes válaszait hosszúkás, szálkás betűivel a pergamenre veti, azért valamennyire megpróbál aktív lenni az órán. Bár azon elgondolkodik, hogy miért baj az, ha ő hallgat. Múltkor túlságosan aktív volt, az nem tetszett neki, most túl csendes, ez sem jó. A fene érti meg ennek a tanárnak a bónáit és rigolyáit...
Amint felkerül a táblára a helyes recept, az agya kikapcsol, és már itt sincs, csak a készítendő főzetre tud koncentrálni. A hozzávalók láttán vet egy fintort a táblára. Vajon a sors direkt ugratja őt, hogy ilyen undormányokból áll össze állandóan a recept?*
- A fene a kitalálóját - motyogja halkan az orra alatt, majd a tálcáját felkapva a szertárba masíroz és felpakol mindent, amire csak szüksége lehet.
*Közben vigyáz arra, hogy senki ne lökje meg, és lehetőleg ő se menjen neki a többieknek. Oldalasan kisasszézva siet vissza az asztalához, majd lepakolgatja külön tálakba a hozzávalókat, hogy szem előtt legyenek.
Kezébe kapja mérőpoharát, és szokásos maximalizmusát hozva kimér pontosan fél liter vizet. Az asztalra lassan lerakja, miközben felkapja a fejét egy ismerős varázsige hallatán. Kicsit meglepetten néz az extremusos lányra.*
~ Minek használ pálcát, ha csak egyszerűen el kell húznia a kezét az üst felett? ~
*S hogy demonstrálja gondolatát, el is végzi a mozdulatot, majd az üstbe önti az utolsó csepp vizet is. Szenvedő arcot vágva fordul a hollószem felé, majd miután küld egy szúrós pillantást a tanár felé, mártír arccal visszafordul. A kis vágódeszkája elé tesz egy tálkát, s csak azután kezdi el felkockázni a szemet, apróra, ahogyan arra a recept utasítja. Közben a kezével néha belehúzza a kifolyó trutyit a tálkába, nehogy egy cseppje is kárba vesszen. Finnyásnak finnyás kisasszony, ha ilyeneket kell csinálnia, de ettől függetlenül nem tudja nem szeretni a bájitalfőzést.
Gondolataiból kiszakadva pillant órájára, még van fél perce, amíg beleteheti a kockázott szemet. Addig az utolsó cseppeket is a tálkájába kotorja, majd az idő leteltével hozzáadja a forrásban lévő vízhez az első adalékot. Aztán kezébe kapja kanalát, és elkezdi keverni balra. Néha az órájára pillant, és amint letelik a három perc, abbahagyja, majd visszafordul a többi hozzávalóhoz, hogy azokat is előkészítse.
A csiganyálka láttán ismét halkan nyög egyet, de nincs ideje gondolatban sajnáltatnia magát, hozzáadja a szemből kifolyt nedvhez. Ezt a hígított egyveleget belekanalazza az üstbe, majd rögtön rá is tér az égetett kamilla felaprítására. Amint készen van, ez is a többi mellett végzi a főzetben, majd hat percig keveri jobb irányban. Az idő leteltével elhúzza kezét az üst felett, miközben arra koncentrál, hogy kialudjon a tűz. A fiolát és a szűrőt is maga elé veszi, majd szépen leszűri a bájitalt. Ha valakivel meg kell itatnia, akkor majd áttöltik pohárba, addig viszont jobb a fiolában tárolni.
A bájital befejezésével szépen hozzálát a takarításnak, végül pedig a kezét is alaposan megmossa, hogy ne legyen azoktól az undorító nedvektől ragacsos.
A helyére visszasétálva kezd körbe kémlelni, hogy vajon kinek a hajszála is kerülhetne ebbe bele. Pillantása Corwellen akad meg, ami talán senkinek sem meglepő. Szinte maga előtt látja, hogy a lány megissza a mérget, miközben majd felrobban, hogy egy napig némaságra lesz kárhoztatva, majd egy napra rá felkeresi őt, és makogva, dadogva fenyegeti meg őt.*
~ Me-me-megmondtam, ho-ho-hogy szétke-kenlek, tete ki-kis elkéké-nyezte-tett furu-furu-fruska! ~
A gondolatra halk nevetés kezdi el rázni, el kell fordulnia a lány felől, ha nem akar hangos kacagásban kitörni. Megpróbálja rendszerezni légzését, ami kisebb-nagyobb rázkódások mellett, de sikerül neki. Már csak szeme csillogásából lehet látni, hogy valamin nagyon jól szórakozott.

~Még hogy örüljek?! Nem fogom megköszönni ezt a nagy szívességet tőle~
*Amúgy se gondolja úgy, hogy a jelentősebb kezdeti öt perc bármilyen jelentősebb tudáshiányt jelentene számára. A kiszúrt helyre helyet foglal a vörös, majd nagy értelmet vágva a dolgokhoz hallgatja az állítólag értelmesebbnél értelmesebb feleleteket. Nem jegyzi le őket, úgyis vannak kis okosok, akiket majd tanév végén megzsarolhat az anyag miatt. Talán ezért nem szeret járni erre az órára, mert mindig tele vannak feladattal, amit ha saját maguk nem csinálnak meg, akkor másra nem számíthatnak. Fáradt és ugyanolyan unalmas sóhajjal néz körbe a vörös íriszekkel, hogy vajon más oly könnyedén lát-e neki a feladatnak és csak neki akadnak kisebb gondjai a hozzálátással.
Na de nagy sóhaj kifúj, felszerelés elő, hozzávalókkal való szemezgetés, egy kis idegőrlődés a fejben, aztán vagy bejön a nagy mű vagy nem. Kecses ujjait nehezékként használva emelkedik fel és sóhajt nagyot. Nincs kedve megcsinálni, de mégis mihez kezdjen? Ha nem csinál semmit, akkor megszívatják és nem akar magával kiszúrni vagy mégis? Nem, egyelőre nem, így tálcáját könnyedén magához véve masírozik ki a hozzávalókért és őt valahogy nem köti le a tény, hogy ennyi undormányt kell kezébe fognia. Miután sikeresen minden valahogy ott vírít a díszes tálcán, már csak össze kéne valahogy az egészet kutyulni és minden oly csodás lenne. De előbb szépen adagolva kezd hozzá, ráér a végén az összekutyulásra. Nem hajt ő a tökéletességre, áhh minek az. Elég, ha a kis pedáns extremusokkal elégedett a professzor.
Kezdeti lépésként még a fél liter víz kiadagolgása neki se okoz gondot, sőt még az asztalra való pontos learakás se kottyan meg. Ő aztán nem figyel a külső zajokra, inkább halad tovább és kecses kézfejét elhúzza az üst felett, és végül már az utolsó vízcseppek is belekerülnek az edénybe, de természetesen avégsőkig kiszipolyozva a mérőedényből. Nem pocsékolunk. A hollószemre íriszei meg se nyikkanak, csak egy könnyed - légies mozdulattal kezdi el kockázni, elég pedáns kockadarabokat létrehozva. Elégedettt naná, hiszen eddig nincs gikszer a művében, a kifolyt maradékot a tálkába egyengeti, majd az időméregetés jön. Utálja a várakozást és alig várja, hogy végre elillanjon a röpke fél perc és beleejthesse a forrásban lévő vízbe ezeket a csodás felkockázott szemeket. Igazán undormányos látvány, mit ne mondjunk róla. Talán egyfajta idegfelmérés is, hogy ki mennyire csípi ezeket a fincsi dolgokat, mint a hollószem.
Most jön a balra kavarás, megint a fránya időmérés, ami három percet ölel át, és persze a várakozás, hogy mikor lehet abbahagyni ezt az unott kevergetést. De az a tikk-takk csak arébb vánszorog három percet, így megfoghatja a csiganyálkát, vagy inkább simán fogás helyet hozzáadhatja az eddigi lötyihez.*
~Ez egyre izgalmasabb lesz, már csak kérdés, hogy mikor rontok benne~
*Következik az égetett kamilla felapírtása, de nem győzi magát meg szagminta alapján, hogy valóban égetett-e ez a szösszenet. Inkább csak aprít, de lehet nem éppen megfelelő nagyságra, de ahogy sikeredik úgy ejti bele eddig művészeti alkotásába. Újabb 6 percet kéne várni, de ő inkább a gyorsaságra vár, azaz lecsal egy percet a főzetidőből, és kezét inkább a lejárat előtt húzza el, talán még végigér az üst egyik végétől a másik az a nyamvadék egy perc is letellik. Nem érdekli, húzni akar innen és végre letudni eme csodás főzet kivitelét. De nem úgy van az kérem. Fiola előbb elő, na meg a szűrő, hogy a lényeg maradjon csak meg a bájitalból. Miután ezzel meg is van, már csak egy áldozati alany kell és erősen vörösen rúzsozott ajkai Ameliere voksolnak, pedig nem tudja miért. Nincs baja a lánnyal, de neki az ő hajszála kell. Vagy inkább szimplán szedjen mondjuk magától Wayer professzortól? Nem is rossz ötlet. De szemeit nem tudja kérlelő és bocisra varázsolni, hogy öreg, dobj már meg egy áldott jó barna fürttel, aminek nem vágya kínozni. Nem, inkább kemény és hűvös pillantással méreget, hogy van-e esély az önkéntes hajszál - átadásra vagy mástól kell szereznie? Bár szíve szerint a tanárét díjazná leginkább és a főzetét is vele itatná meg. Még ha az egy perc csúszás miatt nem is éppen tökéletes. De úgyse lenne baja egy bájital profnak. Egyből megérezné, hogy a vörös bájitalában van egy aprócska hiba...
És amíg kifundálja, hogy hogyan is szerzi meg, gyors pakolás és rendrakás, üstvakarás, hogy ne legyen mit a szemére hányni.*

A tanár mikor mondja az óra anyagát Silens mindent leír a jegyzetfüzetbe.Örül,hogy egy jó kis főzetet kell összehozniuk.~Még hasznát veheti.~ Aztán bemegy a szertárba és a táblán lévő anyagokat kihozza és leteszi az asztalára.~De hogyan gyújtja meg a tüzet?~Körbenéz és látja,hogy a többiek az üst fölött végighúzzák a kezüket és meggyullad a tűz.Ő is eszt teszi és közben nagyon koncentrál.
Látja,fél liter víz kell.~De honnan szerez?~Majd észreveszi Kumikót,és utánozza:
-Aqua Tergum! Aqua Discessio.-a maradék vizet a pohárba teszi majd eltünteti ugyanazzal a bűbájjal mint Kumiko.~Érdekes hogy ezek a bűbájok elsőre sikerültek.~Aztán ahogy kell elkezdi felaprózni a hollószemet.Szépen próbálja majd a levét egy pohárba teszi.~Remélhetőleg minden leve kijött.~Ezalatt letelt öt perc így a hollószemet beleteszi a főzetbe.Majd elkezdi három percig balra keverni.Aztán a csiganyálkát összekeveri a hollószemlével.Ezt is beleönti az üstbe.Majd gyorsan felaprítja az elégetett kamillát,és ez is megy bele.Aztán 6 percig keveri,majd majd leszűri egy pohárba.~Még egy hajszál....De kié legyen?~Nem a tanárét akarja,nagyon nem így csak kémlel tovább mint egy sas.

//bocsi,de csak ennyire futotta Sad

//

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

*Rengeteg késő diák érkezik. Látszólag kicsit ideges a tanár de le is nyugszik. Bár a kedélyállapotát nem nagyon lehet nyugodtnak mondani mert eléggé morcos még igy is de téyn hogy kicsit jobb mint mikor a késők megérkeztek.
A késő diáknak szerencséje van hogy nem votnak le a házától, bár lehet hogy nem is érdekelné őt nagyon, viszont háza más tagjait valószinűleg igen.
Úgy látszik a tanár nem nagyon harapja a fejeket le de azért Katrina nem szivesen késne.*
~Inkább nem kések. Ha mégis akkor bizonyára jó okom lesz rá. Hacsak nem az, hogy elaldutam és emiatt késtem.~
*gondolja. Habár ő nem nagyon szokott elaludni. Nem is nagyon tud napközben aludni. Csak éjjel. És még akkor sem nagyon.
Miközben a tanár bólogat vagy éppen megrázza a fejét Katrina is hallja az ajtónyitást. Arrapillant és egy lány jelenik meg. Ránéz. Eléggé furcsa. És úgylátszik nagyon nyugodt is hiszen tök nyugisan lépked be. Nem izgatja magát. A tanár megjegyzésére kissé elmosolyodik. Bár nem nagyon van mit mosolyogni rajta. A lány egyszerűen késett, és kész.
Közben a tanár a helyes választ is megadja bizony. A leghelyesebb választ adó fiú felé néz majd Lycariára is rápillant. Úgylátszik az ő válasza nem éppen a legjobb szóval inkább befogja a száját és a tanárra pillant továbbra is.
Az allergiára nagyot néz hiszen ő is egy csomó mindenre allergiás figyelmesen hallgatja hogy mit mond róla.*
~ Ha már ide is pont az allergiát teszik be. Meg is kérdezem hogy van- veóalami ellenszere...majd az óra végén.~
*dönti el magában és tovább figyeli a tanár szonoklatát.*
~Jajj, Isten őrözzön hogy süket legyek...~
*húzza el a száját és megborzong. Vizsont azt hallván hogy nem lesz nagyon nehéz összehozni őket kicsit megenged.*
~Végre valami biztató is van ebben.~
*gondolja és arca már nem olyan feszült mint eddig volt. Már egy apró mosoly látható arcán. Nem hiába, szereti a bájitaltan órákat, de azért neki sem kell mindenik méregnek tetszenie. A hallgatás méreg az viszont tetszik neki. Sokszot elhallgattatna egy-két emberkét akik nagyon sokat dumálnak sületlenségeket.
Mikor a tanár szavait hallja továbbra is kissé oldalra hajtja a fejét és úgy figyel tovább.*
~Hm...hát a bűbájok tényleg nem tudnak iylent csinálni...de ez akkor nem is olyan vészes ha csak 24 órára megy el a dumaképesség...~
*gondolja bár azt hogy ezt milyen lehet úgy igazából megélni el sem meri képzelni. Hamarosan a táblára kerülnek a hozzávalók. Ő elindul a szertár felé hogy vegyen ki hollószemet,csiganyálkát és égett kamillát. Bár a hajszálat nem tudja honnan vegye de hirtelen megpillant egy hajszálat az egyik fiú padja alatt. Gyorsan odaszalad és felkapja. Bizonyára az övé.
Nekitürkölőzik és már olvassa is a teendőket.*
~Fél liter viz az üstbe forralni...~
*gondolja és gyorsan el is késziti a vizet. Reméli sikerülni fog neki a bájital. Nem undorodik a hollószemtől hanem elkezdi felaprózni kis kockákra mert az elkészitésnél az volt fikálva hogy a nagyok hatástalanok. Szorgalmasan aprózza.A testnedveket egy tálkéba gyűjti össze. Az összes cseppet nem tudta megmenteni de nagyrésze megvolt.Reméli hogy emiatt nem rontja majd el a bájitalt.
A felkockázott darabokat beleboritja a vizbe amely immáron már forr.*
~Szerintem eddig jó...~
*gondollja bár inkább biztatgatja magát arról hogy nem cseszett el semmit. Majd elkezdi bal irányba kavargatni olyan két percig. Ez hamarosan meg is van és elkezdi összekeverni a csiganyálkát a hollószem nedveivel. Kissé felhigul a folyadék vagyis nyálka és kanállal adagolja az üstbe gondosan. Elkezdi apritani a megégetett kamillát. Majd ezt is beletolja az üstbe gondosan és ránéz. Egész jónak tűnik...*
~Na jó, az előbb bal volt akkor most én jobbra keverem...~
*gondolja és kezdi keverni het teljes percig a löttyöt. Azután persze le kell szűrni. Le is szűrte egy kisebb pohárba. Majd a hajszálat kell hozzáadni. Megfogta és belesüllyesztette majd a többieket kezdte figyelni.*
~Remélem jó sikerült...és ha nem hát legalább próbálkoztam. De reménykedjünk...elég jónak néz ki...~
*néz rá a főzetére*

*Elégedett mosoly ül ki a szájára, amikor megdícsérik válaszát. Ennyivel le is rendezi a dolgot, továbbra is bőszen fekszik a padon, jobb dolgában nem is tudna mást csinálni.
Az ajtó azonban nyikordul, ő pedig felvont szemöldökkel sandít hátra majdhogynem kitekerve a nyakát, összevonva szemöldökeit. Ekkor látja, hogy a késők egyike kedvenc nőnemű egyede. Megrovóan mered rá, bár nem azért mert nem eminensként jelent meg az óra előtt. Csak szimplán ennyi ismeretlen és hígagyú mellett hagyta ennyi ideig. Nah nem mintha kiegyeztek volna bármiben is, hogy Erinnek kötelezően itt kell lennie Alex szórakoztatására. Alex elvárja, hogy kötelezően itt legyen óhaja szerint. Alex szerint mindenkiben születésétől fogva be van programozva az, hogy Alex Garner kedvére tenni kell, különben ha morcos, abból bajok lesznek. Ami végülis tökéletesen igaz, csak annyi bibivel, hogy ezt a tájékoztatást nem kapta meg minden szerencsétlen születése pillanata után.
Erin pedig betalál a becenévvel, Alex arcizma megrándul, állkapcsa megfeszül és valószínűleg spontán elszámol százig, mielőtt bármi hirtelen dolgot művelne. Végül felegyenesedik így magasságilag fölékeredve a csajszikának.*
- Tudod hova dugd a cicavirágodat, Tökike.
*Azzal egy vigyorral a képén von vállat.*
- Még semmiről, éppen azt tanuljuk, hogyan mérgezzük le az abnormálisakat. Egy értelmes óra.
*Bár a maga részéről még mindig a nyílt harc és kinyúvasztás a menő és az elsődleges. Csak végső és szorult helyzetekbe használna bájitalt. Csak végső esetekben használna átkot. Egyszerűen lehet, hogy csak azért fog élvezni előnyt másokkal szemben, mert senki se hinné el, hogy egy mágiával rendelkező egyén ellen színtiszta ököllel mennének neki. Pedig Alex első mozdulatai és cselekvése mindenképpen az lenne. Egy csodálatos jobb horog, azzal annyi is. Ha még az óráját is beteszi kesztyű alá, akkor meg annál jobban fájni is fog a célszemélynek.
Egy ideig a tetoválásra mered, majd a vigyora még szélesebbé válik.
Hmm, vajon a hátára tetováltasson mondjuk egy... rókát?
Ez nem is lenne rossz ötlet. Ám mielőtt továbbra is elmélázhatna a recept már fel is kerül a táblára, őmaga pedig nagyot nyújtózkodva indul el a szertárba, hogy kihozza a hozzávalókat.*
~Hollószem...csiganyálka, égetett kamilla...Egy hajszál az áldozattól....~
*Kaján kis gonosz vigyor ül ki a képére, mert neki bizony van ötlete. Ám mielőtt letámadná azt a személyt, beleönti az üstbe a vizet, majd melegíteni kezdi. Tulajdonképpen meglepő, hogy amekkora katasztrófa a konyhában egy szendvicskészítésnél, itt még nem csinált nagy felfordulást a bájitalok főzésénél. A víz melegítése alatt szépen fogja a hollószemet és jól feldarabolja mindenféle pofavágás, vagy grimasz nélkül. Elképzelhető, hogy még élvezi is. A nedvet kifolyatja a tálkába, persze a víz már forr is. A darabkákat bedobja szépen, és kevergetni kezdi balra... Remek. Idáig megvan. Türelmetlenül mered az üstre, hogy aztán három perc múlva abbahagyja és összekeveri a hollószem-trutyival, bele az ütsbe, stimm. Égetett kamillák aprítása, bele ez is. Megvan. Kavargatás. Kész. Szűrés. Kész!
Kiönti szépen egy pohárba, még talán megspékelné egy kis esernyővel és citrommal díszítésül, ám ilyet nem talál a közelben. Szóval hajszál...
Nem is számíthat rá Erin, hogy a következő pillanatban Alex egy hajszálat tép ki a szép dús fekete hajból, hogy aztán beletegye a pohárba. Szélesen elvigyorodik és Erin felé nyújtja.*
- Úgyse mered!
*Jelenti ki határozottan, a tökéletes taktika, hogy belevigyünk valakit a rosszba.
Ő aztán nem fog ott totojázni és várakozni szerencsétlenül, hogy kit válasszon ki áldozatának. Erinnel meg úgyis kifejezetten jó szórakozni, ő érti is a poént. Bár valószínűleg most Evon gyorsan rohanna oda Erinhez, és tájékoztatná, hogy Alex egy hatalmas szerencsétlenség a konyhában, nem biztos, hogy jó ötlet meginni a főztjét.*

Mivel látja, a tanár nem dadának készült és esze ágában sincs őket tutujgatni, mit hogyan csináljanak, megrántja a vállát és belekezd a főzetbe. Először is elővesz egy vágódeszkát, és elszalad vízért. A felét ugyan kilötyögteti, de mivel úgyis többet hozott a kelleténél, ez elenyésző hiba. Miután felrakja forrni, végigsimít a homlokán és nehéz szívvel felsóhajt. Most jön a dolog oroszlánrésze. Abból is a vad, hegyi fajta.
Nagy levegővételekkel nyúl be a hollószem közé és igyekszik nem gondolni arra, ez vajon honnan származik. Nyugalomra összpontosít és próbálja nem bemutatni a spontán felrobbanást, itt, mindenki előtt. Pedig igazán közel áll hozzá, ez a szemaprítás feszegeti a tűréshatárát és mondhatni már átlépett rajta. Persze, aki a Tornerans tanulója, az ne finnyáskodjon.
Merlinre, most mit csinálok?! Hát erre tanítottak? Az elégedetlenségre? Még szép, hogy nem!
Gyerünk Lycaria, embereld meg magad!
Önmagát bíztatva kezdi el az apró kockák legyártását, menetrend, pontosabban sorrend szerint halad a műveletek közt. A kevés, kifolyt valamit egy kisebb fatálikóba csurgatja, aztán a darabkákat beleborítja a nyílt lángon bugyborékoló vízbe. Ahogy belecsapódnak, rögtön nekilát a megadott irányba keverésnek. Ugyan nem lett pontosan 3 perc, dehát ki csodálkozik! Ekkora sürgés-forgásban nincs ideje az órára bámészkodni.
Egy percre lehunyja a szemét és megpihen, nem szeretné most elszúrni a mérget. Mikor úgy érzi megint kellőképpen feltöltődött energiával, egy mozdulattal egymásba önti a csiganyálkát és a hollószemet, az edényt rázogatva és a szélét ütögetve hagyja körbe-körbe áramlani a testnedveket, mígnem teljesen felhígulnak. Ahogy megfelelőnek találja, ezt is beleönti a művébe, ami hirtelen felszikrázik. Elhajol és további teendő után néz. Kamilla… hupsz, hát azt elfelejtette.
Villámgyorsan kisegíti magát és a tűz fölé nyújtva a növényt, gondoskodik a problémáról. Egy perc múlva már vagdoshatja is a megégett virágot, utána meg jó kisdiák módjára behajítja a fortyogó lötyibe. Utóbbi egyre gusztustalanabb színt és állagot ölt, a förtelmes szagáról nem is beszélve. Legszívesebben befogná az orrát, ám az tényleg a kényeskedés csúcsa lenne, így a gőz fölé dőlve kavarja balra, immár halálpontosan 6 percig.
A hajszálon nem is gondolkozik, szerinte az ráér. Inkább leszűri a bájitalt egy tiszta és méretesebb tálba, ezennel késznek nyilvánítja a mai munkáját.
Vajon hol rontottam el?
Tépelődve nézelődik, rossz előérzete van. Vagy csak agyára ment az állatok testrészeinek nyomorgatása.

*Ásítva letelepszik, miközben felkönyököl az asztalra, és úgy hallgatja Alextől az "élménybeszámolót", meg Gerardtól a további magyarázatokat, bár úgy tűnik több érdemleges dolog nem nagyon hangzik el leszámítva persze a receptet, mert a bájital elkészítésének menetét. Ugyan a Corwell lány ügyeskezű, ha BIT-ről van szó (ez az egyik erőssége a rúnamágiákon, meg az árnymágiákon kívül), most fáradt is, abszolút közönyös is.. szóval elég monoton módon indul el végül a szertár felé, hogy összeszedje a hozzávalókat. Ennek egészen egyszerű oka van. VALAKI nem hagyja aludni, és állandóan nyúzza, egy percre sem hagyva neki nyugtot. És valóban. A holló elhatározta, hogyha már a testét nem kapja meg, minimum pokollá teszi a Corwell lány életét, és folyamatosan a fejébe duruzsol mindenféle marhaságot, amit nem is ért, meg nem is tudja hogy jönnek ide az idézőkörök meg az ilyenek. Persze ha Jezebel közölné vele azt a kis aprócska tényezőt, amin mindez alapszik, talán könnyebb lenne felfogni, így viszont egyik-fülén be másikon ki, és csak idegesíti. Ezt meg a másik is tökéletesen tudja. Már kérdéses, hogy maga Jezebel vagy Erin várja jobban, hogy találjon már magának valami nyomorult testet amibe belebújhat.
Szóval egészen gépiesen löki félre az emberkéket. A szokásos erőszakos és agresszív hév hiányzik, de a mozdulatai még így is elég erőteljesek. Annyit köszönhet a bagázs Jezebelnek, hogy folyamatosan kifárasztja a lányt, így nincs ereje a szokásos nagy jelenetek rendezéséhez meg a tomboláshoz és hőbörgéshez, helyette csak ásítozik, és közönyös ridegséggel mered a világba. Még fáradtan is szörnyen rossz az aurája, ehhez tehetség kell. Komótosan szedi össze a kellékeket és ballag vissza a helyére Alex mellé, hogy aztán nekikezdjen az elkészítésnek. Felteszi a fél litert forrni, és amíg a víz hőmérséklete emelkedik, minden finnyáskodás nélkül aprózni kezdi a hollószemet azt képzelve, hogy az az ő kedvenc kis házidögjének tulajdona. Nem csoda, hogy fele annyi idő alatt kész is lesz ezzel a művelettel. Ellenőrzi, hogy minden testnedvet sikerült-e összegyűjtenie, és egy ideges szájrángással konstatálja, hogy néhány csepp még így is meglógott. A darabokat beleborítja a vízbe, aztán széles, sietős mozdulatokkal keveri el balra, és nemigazán nézi az időt, de nagyjából két perc múlva késznek is ítéli a dolgot. A csiganyálkát, és a testnedveket elkeveri, de olyan rezzenéstelen arccal, mintha nem is tudná, hogy mivel is dolgozik épp. Dehogynem tudja. Egyszerűen hidegen hagyja. Erin sosem volt kifejezetten az a finnyás alkat, neki tökmindegy, mi kerül a keze ügyébe, a lényeg, hogy a végeredmény oké legyen, és ne köthessenek bele, plusz ő kiröhöghesse azokat akiknek kevésbé sikerül jól. Ezt az oldatot módszeresen belekanalazza az üstbe, és már majdnem megkeverné mikor eszébe jut, hogy itt most nem kell. Helyette felaprítja az égetett kamillát.. amúgy még a művelet előtt, a növény névrokonára pillant olyan tekintettel, mint aki elképzeli, hogy magát a lányt pörköli meg kicsit, és lenyes belőle egy kis darabot, és azt teszi bele a bájital eddig meglévő részébe. A magasba nyújtja a kezét. Megint valami idétlen kérdés fog következni, ami Erin szájából valahogy mégis olyan rosszul hangzik, mintha tényleg képes lenne megtenni.*
- Tanárúr, élő Kamillát lehet égetni?
*Úristen azért ennyire szadista nem volt ám eddig. Ez is Jezebel hibája. (Olyan könnyű másra kenni, nem?) Még hat percig elkevergeti a cuccot, aztán leszűri és voilá, kész is a mű, ami határozottan biztatóan néz ki. Azaz úgy néz ki, ahogy ki kell néznie. Még jó, milyen szégyen lenne már, hogy elszúr egy bájitalt. (Vicces, hogy sok átkot tud, és penge bájitaltanból, viszont egy alap virágidéző bűbájt elszúrna, hát .. ki ebben, ki abban jó.)
Szűrés után egy részét kiönti a pohárba, és nem is kell sokat gondolkodnia azon, hogy kinek a hajából tép. Alexszel ugyanabban a pillanatban nyúl a másik feje felé, csoda, hogy nem ütköznek össze, de ő is szerez egy fekete szálat a srác üstökéről.*
- A 'szt nem merem, ÉN simán! TE viszont kizárt, hogy megmerd, cicavirág. *Vigyor.*

*Jót röhög halkan Erin kérdésére, majd úgy mormogja sunyi kis mosollyal a képén Erinnek.*
- Boszorkányok boszorkányt égetnek. Ez elég morbidul hangzik.
*Némi töprengés és hallgatás után megszólal, hogy aztán a sunyi mosolyból egy hatalmas, széles vigyor keletkezzen.*
- De tetszik!
*Ekkor történik az, hogy a két kakaskodó egyszerre tép egy hajszálat a másikéból, láthatóan nagyon egyszerre gondolkoznak.. Vagy csak mind a kettő szereti ha pöffeszkedhet a keménységével. Ahogy megszólal Kiskakas2, Kiskakas1 felhördül nagy szemekkel, és kirántja Erintől a poharát felszegett állal.*
- Ha TE megmered, akkor ÉN mégjobban merem, Tökike!
*Hörgi kidüllesztett mellkassal, már csak az hiányzik, hogy amolyan Tarzanosan (vagy inkább gorillásan) a mellkasát verje üvöltve. Tulajdonképpen érthető is, hogy folyamatosan egymást kóstolgatják, hiszen Alex már hetek óta nem tudott egy jót verekedni és lemérni az erejét, meg mégis kinek mutogassa az erejét? Evonnak? Evon rég tudja mi a dörgés, kifejezetten jól tudja kezelni már ezt a vadállatot. Gabrielnek? A végén még bocsánatot kérne a srác, hogy nem tudta jobban odatolni az arcát az ütéshez.
Azonban Erin tökéletes az ilyenekre. Ugyan lány, de Alexnek meggyőződése, hogy születésekor fiúnak indult.
Azt meg egy istennek se vallaná be, hogy nem tudták egymás legyőzni anno.
Hatalmas lendülettel és hévvel gurítja le a torkán a cseppet se finom löttyöt és egy ideig nagyon nagy csöndben van. Először végülis azért, mert erősen tartja magát, hogy ne dobja vissza az üstbe gyomorfordulattal a trutyit. De aztán legyűri a torkán és büszkén húzza ki magát, Erin felé mondva. Aztán meg... Hát aztán minden hang nélkül tátogja el: "Látod kisanyám? Megcsináltam!"
Ekkor veszi észre, hogy elmegy a hangja, és eszébe jut, hogy jó pár napig így is marad.
Nos, kurta káromkodás hagyja el a száját, ami tiszta mázli, hogy jelen pillanatban nem hallatszik. Fog egy papírt és egy pennát, gyorsan ráfirkál és Erin orra alá nyomja.*
"Cukrot rakhattál volna bele, Tökike!"

//Sajnos technikai gondok miatt (nem jött be az internetcsatlakozásom miatt az oldal), nem tudtam hozzászólást írni, ezt pótlom majd, amint hazaérek a nyaralásból, mert most ott vagyok, viszont a feladat az lenne, hogy mindenki kipróbálja egy társán a főzetet, hogy mivel veszi rá, magára van bízva, kreativitást értékelem. Egy bűbáj miatt a teremből való kimenetel után minden hatás megszűnik, szóval csak nyugodtan.//

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

//Táborban leszek és most tudtam meg szóval Katrina NJK!!!//

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Figyelmesen jegyzetel, amint a prof javítja a helytelen válaszokat, vagy éppen helyesel a jókra. Majd a táblát olvassa, hisz már rákerült a mai bájital recepteje. Lefirkantja a hozzávalókat és indul a raktár felé.
"Hozzávalók: egy hajszál az áldozattól, hollószem, csiganyálka, égetett kamilla."
Kikeresget mindent szépen sorban egy tálcára pakolja, majd visszaérve az üstjéhez nekikezd az elkészítésnak.
Kezét elhúzza az üst alatt lévő farakás felett, koncentrál kicsit, és a tűz már ég is. Legelőször elégeti a kamillát és felaprítja azt, majd fél liter vizet melegedni varázsol pálcájával vízsugár formájában az üstbe. Amíg melegszik elkezdi felaprózni a hollószemet, szép, apró kockákra. A kifolyó testnedveket egy tálkában gyűjti össze.Közben időről időre a táblára pillant. Ezután a felkockázott darabokat beleborítja a forrásban lévő vízbe, majd bal iránybaháromig keveri, erre a beállított órája figyelmezteti huhogásával.A csiganyálkát elővéve, összekeverjük a hollószemből kiváló nedvekkel, melytől egy picit felhígul, így kanalazza bele az üstbe. Ezután nem kell kavarja az oldatot, hanem a már felaprított égetett kamillát teszi bele. Ezután 6 perc kavarással folytatja, melyre ismét az órája figyelmezteti. A főzet szűrésével fejezi be a faladatot. Pohárba önti, eltakarít maga körül és szétnéz, hogy ki hajlandó vele cserélni.
~Ki lesz az én áldozatom...~
Kisebb vigyor jelenik meg az arcán. Silens mellette áll ha minden igaz, a kékség felé nyújtja a bájitalát és másik kezében egy hajszálat.
-Cserélünk?
Remélhetőleg a fiú elfogadja a bájitalt, ő jól jár, hisz Kriszty mindig előírás szerint végzi el a főzetek mozdulatsorait. Ha cserélnek Kriszty elveszi a bájitalát és beletéve a fiú hajszálát megissza a lötyit egy húzásra, és várja a hatást. Ha nem felel meg a csere a srácnak akkor keres a lány más áldozatot.

Silens-nek nem kell sokáig keresgélnie mivel odajön hozzá Krisztyne hogy cseréljenek.~Jó ötlet.Így talán szerez egy kevéske pontot a Pilluamuleto.~gondolja majd válaszol:
-Igen,persze.-vágja rá és odaadja a bájitalt és a hajszálat.Gyorsan megissza a bájitalt.Mikor megpróbál beszélni egy hang se jön ki a torkán.Rámosolyog a lányra és várja,hogy mi következik.