Reggel ébredés után lánykánk elrendezi ügyes bajos dolgait, majd mivel csak délután lesz órája megteszi napi sétáját a kastély környékén. Sétája után felérve a szobájába, és olvasgatott egy kicsit mielőtt elindult volna.Aztán szép lassan felöltözött, és már majdnem útra kész volt. Körbepillantott, hogy mindent bepakolt-e, aztán eszébe jutott, hogy később még Arammal is találkoznia kell a társalgóban. Ahhoz is előkészített mindent, hogy nehogy elmaradjon valami. Mostanában kezd egyre precízebb lenni, és mindent előre elkészít, hogy biztosan meglegyenek a dolgai. A könyv amit olvasott már az éjjeliszekrényében lapul, a bájitaltanhoz szükséges dolgok nála vannak, tehát útrakésznek nyílvánítja magát.
Gina most nyugodtan ballagott az alagsor beli laboratóriumhoz, hogy megjelenjen az első bájitaltan óráján. Mikor a teremhez ér megkönnyebbűlten látja, hogy nincs még ott senki. Belép, és középtájon helyezkedik el. Majd mikor alaposabban körül néz látja, hogy mégis van ott valaki, nem is igazán érti, hogy nem vette észre a pont az ajtóval szemben elhelyezkedő kartársát.
-Szia Aram!-köszön oda neki jó hangosan.
Nem tudta pontosan mi kell ehhez az órához, így mindent magával hozott amiről úgy gondolta szüksége lehet rá. El sem késett, és ezért örül a kicsi szíve, hogy nem kell magyarázkodnia senkinek, eddig három órából kettőn sikerült elkésnie, és abból egy valóban önhibáján kívül, egy másik pedig a figyelmetlensége miatt volt.


/Bájitalkészítés: 1 /

*Késésben van, előfordul, bár ahogy eddig tapasztalta, emiatt nem neheztelnek nagyon, egyedül Owain az, aki megköveteli a pontosságot. Most viszont Francist ápolta, azt pedig nem szakítja félbe semmiért sem, ő a legfontosabb, ha egyszer belekezd. Egyre jobb a hangulata, ahogy lefelé sétál, és végre eléri az alagsort. Ijesztő lenne? Nem éppen, neki nagyon is barátságos és otthonos a légkör, szívesebben lenne itt, mint fent. A toronyban egyetlen alkalommal járt, amikor megmutatták neki, ez lenne a kh-ja és a hálója, de már menekült is ki onnan, amint lehetett, vissza egy eldugott folyosóra, ahol azóta is tartózkodik. Tökéletesen jól érzi magát a sátrában, és nincs az a pénz, amiért felmenne a többiek közé. Nem oda tartozik. Körbenéz, nem sieti el az érkezést, megáll, amikor az ajtóhoz ér.*

-13. Francis, ez nekünk való, azt hiszem, élvezni fogjuk.

*Pillant le a koponyára egy a szája sarkában bujkáló mosollyal, és végül a kopogás után benyit. Az illatokra szinte nem reagál, ismerős, csak aprót bólint, nyugtázta. Köszön a kettősnek, aztán külön tőlük áll meg a falnál. Hozott mindent, amire szükség lehet, nem kockáztatta meg, hogy hiányos felszereléssel érkezzen az első órára. Hátradől, végigmérte a két pillust, akik egyenruhában vannak, ő pedig még véletlenül sem. Megszokott dolog tőle, nem hajlandó azt felvenni, megteszi a saját ruhája és talárja is. Őt senki ne azonosítsa azzal a karral, ahova betették tévedésből. Azt ismét megállapítja, hogy tanárnak ható egyed egy szál sem, vagyis tényleg nem veszik az ember fejét, ha nem éppen pontos. Pozitív dolog, nagyon is pozitív. Egy szót sem szól, míg el nem kezdődik az óra, egyedül Francis az, akivel foglalkozik.*

//Bájitalkészítés: 2//

*Rohamléptekkel indul első órájára az iskolában. Annyira lekötötte a kastély felfedezése, hogy mire észbekapott, jócskán elkésett. A pincébe vezető lépcsőn szalad már, kifulladva érkezik meg az aljára. A folyosón lassabban halad, ismerkedik a környezettel, ami bár sötét, egyáltalán nem ijesztő, inkább hívogató. Mosolyogva ér el a 13. ajtóhoz, miközben arra gondol, milyen babonákat hallott a számmal kapcsolatban. Nagy levegőt vesz, majd a kopogás után benyit az ajtón, s a három bentlévő diák felé fordul.*

-Szervusztok.

*Halk, kissé bizonytalan a köszönés. Beljebb lépdel, körbenéz a teremben, megvizsgálja a képeket a falon. Észrevesz egy vörös ajtót ~Biztosan ott a szertár.~ Tekintete társaira siklik, s megállapítja, háztársai még nem érkeztek meg. A fal mellett ácsorgó fiún elidőz pillantása, majd leteszi felszerelését egy-két paddal arrébb. Kis hezitálás után a fiúhoz fordul:*

- Szia, Jekatyerina vagyok!- * s várakozóan tekint a megszólítottra.*

//Bájitalkészítés: 2//

*Vigyorogva lődörög az alagsori folyosón, mivel sosem vonzották a szokványos dolgok, így bejön neki a hely. A fekete ajtó kifejezetten tetszik neki, a szám rajta meg az egyik kedvence. A bentről áradó szag meg ismerős neki, hiszen az egyik kedvenc tárgya a bájitaltan, tehát sokat szokott kotyvasztani, mert imád kísérletezni.*
-Sziasztok!
*Köszön be, ahogy jócskán a kiírt időpont után vonszolja be magát a terembe. Rávigyorog Noelre, kacsint egyet Francisnak, és elsétál a fal mellett, hogy megnézhesse a kitett cuccokat. A röhögését már nem tudja elfojtani, mikor megszólal.*
-Nézd Noel, horror képregény!
*Mutogat az illusztrációkra, amik arra hivatottak, hogy azokat ábrázolják, akik nagyon mellényúltak, és elszúrták a kísérletezést. Amint kigyönyörködte magát, odaoldalog Noel mellé és vigyorogva várja a kezdést.*

//Bájitalkészítés: 2//
//Off 2.: Mivel elutazunk, csak nov. 2. után várható a következő reag, de muszáj volt Izzyt beírnom, mert igazán csak a BIT érdekli//

* Talán utolsóként esik a terembe. Már attól rosszul van, hogy az alagsorba kellett lejönni. Brrr.
Most igazán örül, hogy fekete harisnyát húzott, fekete félhosszú nadrággal, barna magassarkúja is megállja a helyét, de világosbarna blúza nem annyira. Szorosan maga köré tekeri talárját. Szinte érzi haján, arcán nedves levegőt, dohos szagok csapnak az orrába, még akkor is ha nem lenne jellemző. Ő oda képzelte és ennyi. Magasra tartott fejjel lép be, felméri a terepet, és felsóhajt. Hála az égnek a tanár így is megelőzte.
Kezében holmija, vállán csörömpölő táska, ki nem állhatja, reméli, hogy majd le lehet tenni a sok cuccost és nem kell mindig magával hordania, vagy sürgősen tanulnak valami tértágító bűbájt, hogy beleférjen a sok kacat válltáskájába.
Ennyi fölösleges bigyó, noha sejti, hogy ma talán nem is fognak kavarni. És haja sem lesz bűzős, dohos...
Kisimít arcából egy kósza tincset, hosszú haját laza lófarokba kényszerítette. Nem leplezetten körbe tekint, hogy hova is üljön le, akik viszonozzák pillantást biccentést kapnak köszönésül. Amint kiszúrja Lyons-t, kirázza a hideg.*
~ Francba ~
* Tudja jól, hogy nem kellett volna annyira kiakasztani a fiút és megfordul a fejében, hogy mellé ül, kiengeszteli. De ne már, ő nem tudta, hogy a fiú beteg. Droid, szalad át fején a meg nem gondolt szó és ettől elszégyelli magát.
Rápillant a fiúra és megakad a szeme a jelvényén, kíváncsian felszalad vékonyka szemöldöke. Aztapaszta, ezt mondjuk nem hitte volna. De nézzük a jó oldalát, ha meg akarja büntetni talán bele alszik.
Nem köszön a fiúnak külön, hanem peckes léptekkel elé felé indul és lehuppan valahova a közelébe, mégis csak őt ismeri egyedül, még akkor is ha a srác valószínűleg előbb nyírná ki semmint segítené. Összezárt lábakkal beül a padba és szemléli a termet, meg a többieket.
Mindezt olyan nyilvánosan, mintha lóvásáron lenne és most dönti el melyik mént vigye haza.
Bízik benne, hogy a Pugnaxos prefektus, a gondolattól is elmosolyodik, nem fogja gyerekesen galacsinokkal dobálni.
Kedélyesen hallgatja a csevegőket, ő maga egyenlőre nem bocsátkozik senkivel beszélgetésbe.
Magabiztosan akassza székére a nehéz táskát, kicsit lazít talárján, kifújja levegőjét és türelmesen dobolni kezd hosszú ujjaival az asztalon, várakozó álláspont.
Ez itt valahogy nem olyan, mint a magán tanórái, nem is igazán boldog a tömegtől és a "zsivajtól", de elviseli, hiszen el kell.
Állát kissé a magasba tolja, dacosan pislog körbe. *


// Bájitalkészítés: 1.
Bocsánat, remélem, hogy még csatlakozhatok //

*Jó negyed órás késéssel érkezik az órára, mert minek is bármit elsietni, lényegében így is úgy is mindegy neki meddig tartja fel szerencsétlen elsősöket. Azért magában még mindig mulattatja az a tény, hogy Gerard képes volt ilyen titulust adni neki. Oké, hogy hibátlan lett a vizsga, de a pasas pontosan tisztában van vele, hogy a lánynak semmi érzéke sincs ezekhez a pedagógiai maszlagokhoz, és hírből sem ismeri sem a tapintatot, sem a türelmet, és tulajdonképpen itt akár vérengzés is lehet, ha valakinek túlzottan eljár a szája és visszabeszél neki. Már előre jobb kedvre derül a gondolattól, hogy kiélheti magát, meg a belső frusztrációit azokon, akiket kitesznek kényének kedvének. Nem úgy néz ki, mint aki túlzottan rohant volna, kényelmes tempóban lép be a terembe, és áll meg egy pillanatra felmérni hányan is vannak azok a szegény szerencsétlen áldozatok diákok. Oké, a létszám az elfogadható, két embernek nem valószínű, hogy tartana órát (arról meg szó sem lehet, hogy az Akaneval közösen becsempészett dugipiát pisisekkel ossza meg.*
- Na üdv kis csökött tanítványaim, szerencsétlenségetekre az elsősök, azaz az olyan kis nyunyók óráit, mint ti, én fogom tartani legalábbis Bájitaltanból. Akinek nem tetszik, annak már most felajánlom a távozás lehetőségét.
*Int az ajtó felé, miközben ő maga feltelepszik a tanári asztalra törökülésbe helyezkedve. A ruházatára mindent lehet mondani csak azt nem, hogy iskolai. Az egyszerű farmernadrággal még nem is lenne semmi baj, ahogy a tornacipővel sem, azonban a fehér trikó csak kiemeli csontos alkatát, és azt, hogy a bal karján, és nyakán kívül nem is lehet tetoválatlan felületet kiszúrni rajta. A vállai, a jobb keze, a tarkója, a kulcscsontjának egy része mind "festett terület", elég lapos elöl-hátul, ha nem lenne hosszú haja, talán még fiúnak is könnyű lenne belőni.*
- Erin Corwell, de nektek csak Corwell és mielőtt ténylegesen nekikezdenénk az anyagnak, felállítanék néhány szabályt. Az én óráimon én vagyok a főnök, az atyaúristen, ha úgy tetszik. Az van amit én mondok. Ha azt mondom, hogy egy bájital szar, akkor az szar, és jogom van kiönteni az egészet a francba és azt mondani, hogy kezdd újra. Ha hiszti, nyígás van, vagy visszabeszélés, páros lábbal lesztek kirúgva óráról, -10 ponttal gazdagodva. Fintorogni, magatokban anyázni lehet, de ha észreveszem ugyanaz az eredmény, mint előző esetben. Valamint, attól, hogy én mindenféle jelzőkkel illethetlek titeket tanóra alatt, nektek ez NINCS megengedve, ha valakinek problémája van, óra után jöjjön oda hozzám, és majd kicakkozzuk egymást. Egyelőre ennyi, majd legfeljebb még menet közben bővítem a 'házirendet'.
*Elégedetten bólint, most nagyjából sikerült felrajzolni az erőviszonyokat, innentől teljesen rendben fog menni minden, arról ő majd gondoskodik. Egyetlen kijelentésével sem viccelt, nem az a humoros fajta aki csak a vakvilágba ejnyebejnyézik.*
- Ezzel meg is volnánk. Akkortehát felmérjük, hogy mennyi alapismerettel is rendelkeztek pontosan. Ki mit tud a bájitaltanról pontosan, mint mágiaágról. Ha felteszitek a kezeteket már beszélhettek is, csak egyszerre ne, mert nincs nyolc fülem mindenkire külön. Hjam, és bemutatkozással kezdjétek.

// Ha este nyolcig nem reagál még minimum 3 ember, az óra lefújva, és Noelen kívül senki nem kap egyetlen pontot sem. Nem fogok rátok ítéletnapig várni úgy, hogy máshová írtok, csak ide nem. Legközelebb így el se gyertek.
Köszöntem.//