Bájitaltan laboratórium

*A mai nap csupa boldogság. Prefektusi teendőit már tegnap le tudta, átnézte az átváltoztatástant, ráadásul bájitaltan órája lesz. Igaz a tanár lehetne jobb is - már ami a hangulatát illeti-, de alapvetően nincs vele baja. Épp ezért nyugodtan, kipihenten és kiegyensúlyozottan indul el szobája felől a közeli tanterem fele. Igaz van még ideje az óra kezdetéig, de jobb előbb érkezni, mint késve. A bájitaltanhoz szükséges felszerelése, már össze volt készítve íróasztala mellett, így csak felkapja és már megy is a terem felé. Talárján most is ott csillog az Extremusos és a prefektusi kitűző. Léptei nyomán tompa visszhang kell az alagsori folyosókon, ahogy térdig érő bakancsában a terem felé igyekszik. Az öltözete ma is fekete ujjatlan ruhából áll, haja azonban mivel bájitaltanról van szó szoros kontyba tűzve pihen a tarkóján. A teremhez érve mosolyogva lép be, s körül tekintve Kriszty-t pillantja meg, aki szemmel láthatólag jól szórakozik az üstjével.*
- Szia! Bűbájtan?
*Köszön mosolyogva, majd teszi hozzá a második szót nem is igazán kérdezve, inkább csak megerősítést várva a nyilvánvalóra. Cuccait az első padok egyikére teszi, s a padnak támaszkodva figyeli, lesz-e folytatása Kriszty "produkciójának". Akkor legalább nem unatkozna, amíg megérkeznek a többiek...*

*Csend és egy kis szuszogás, más nem igazán hallatszik ki Serena szobájából. Épp az elmúlt napok eseményeit piheni, főként a kilátós eseményeket. Az biztos, hogy hosszú éjszakájuk volt. De most már ideje felkelnie, szinte már a félnapot..sőt a félnapot végig aludta. Szemeit megrezegteti, óriási nyújtózkodás és felül az ágyában. Az órára pillant, és hangosan felnyög..*
-Miért én?
*Mondja hangosan, mintha lenne mellette valaki, de nincs senki... már megszokásból beszél magában. Lerúgja magáról a takarót és megindul a tükör felé. A látványtól a gyomra is felfordul. Megszállja a fürdőt, egy jó 10perces zuhanyzás és máris jobb a látvány. Kisétál törölközőben, majd magára erőszakolja kedvenc egyenruháját. Magassarkúba belebújik, füzet és egy penna a kezébe.
Megindul a kedvenc laborja felé, a kedvenc tanárjához.
A folyosón meglepő módon senki sincs. Csak Serena ennyire elvetemült, hogy órára menjen? Meglehet..
Kopogáson kívül semmi, más zaj nem halható. Végül eléri az ajtót. Ez valóban kedvenc teremnek mondható, nincs messze a szobájától.
Benyit, majd jó szokásához híven körbe pillant. Szemöldökét felvonja először a kék hajú lányt látja. Az ajtót becsukja majd elindul a padok felé
-Hello
*Köszön a lánynak. Aztán hirtelen megpillantja Kumikot*
- Sziaa! mi újság?
*Érdeklődik, közbe a leghátsó padot kiszúrva magának, legbelülre telepedik le. Lerakja a kezéből a dolgokat, majd a pódiummal szembe felül az asztalra. *

*Az órákra való járásba igencsak beleélte magát az utóbbi időben. Mit mondhatni, év vége felé éppenhogy rájött, ideje lenne magát hasznosítani. Beolajozta magát még a szobájában, azután életvidám, zsebre dugott kezű léptekkel indult meg a Bájitaltan tanterme felé. A tegnapi nap alatt tökéletesen túlpihente magát, így egy nagyon jókedvű nyögés hagyta el ajkait az órarendjére pillantva. Társadalmi fóbiája még a tudatalatt rejtőzik, nem is szeretne az kitörni, elvégre, itt nem kell varázsolni mások előtt, csak vigyázni, hogy az összes testrésze épségbe maradjon az óra végére.
Viszonylag morcos képpel lép be az ajtón, egyelőre még nincs miért mosolyognia. Azonban az a szent hátsó pad elhozza azt a pillanatot is, amikor a mosolyra gördülő száj, a felvont szemöldök és az élegedettség megjelenik. Rápillant a már terembe benntlévőkre, fejével bólint, s köszön is.*
-Szép napot Hölgyek!
*Természetesen és illedelmes köszönés, melynek egyik betűje mögött se rejtőzik hátsó szándék. Nem kérdés, hová veszi útját. Nem azért megy most is hátra, mert félne elölre ülni, de valahogy barátai furcsa módon mindig a hátsó, eldugott padban foglalnak helyet. Az pedig hogy nézne ki, ha nem Serena mellé ülne. Végigsétál a padok közt, kiszúrva a lány melletti helyet. Dolgait rápakolja az asztalra és nyomban, könnyedén helyet is foglal.*
-Azért nem kérdem, mert tudom a választ előre.
*Vigyorog kartársára, s kényelmesen hátradől a széken.*
-Hogy aludta ki magát Serena kisasszony?
*Érdeklődik, nem csupán pszichológiai háttérel, és nem is az esetlegesen felmerülő alvászavarok miatt. Baráti alapon. Míg Serena megvillogtatja beszédtudását, ő addig körbepillant a teremben, mintha sose látta volna még.*

*Az időra, és napra való tekintettel jön csak rá arra, hogy milyen nap van... Illetve nem is a nap, hanem, hogy milyen óra lesz. Bájitaltan lesz, vánszoroghat le a pincébe, majd kicsattan az örömtől. Nem a kedvenc órája, de mivel minden tantárgyat felvett, csak mert hajtotta a kíváncsiság, -gy most mindenből le is teheti majd a vizsgákat.*
~Végül is csak 65%-ot kell érnem... Azt hiszem, az pedig nem sok.~
*Gondolataiba mélyedve sétál át a bejárati csarnokon, a lépcsők felé. Gondolataiból kizökkenve lép le az utolsó lépcsőről, hogy megtalálhassa a termet. Még egyszer megigazítja magán a talárját, és leellenőrzi magát. Aztán végül benyit a terembe, reményei szerint nem fog késni, ha meg igen, akkor is csak pár percet. Benyit a terembe, és körbenézve nem találja a tanárt. Úgyis megígérte Wayner professzornak, hogy nem fog többet késni.*
-Sziasztok!
*Szétnézve a terembe nem talál egy pugnaxos diákot sem, amire elhúzza a szája szélét. Végül is vállat ránt, majd leül a szélső padsorba, várva, hogy majd megjelenik valamelyik kartársa.*

//Bocsi nagyszülők terrorja miatt nem ment több. -.-"//

Igen gyorsan szedi ám a lábait a mi kis vércicánk, miközben siet az alagsori bájitaltan termébe. Itt van a legközelebb az Extremus hálókörletekbe, erre meg mindig az utolsó pillanatban indul el. Tulajdonképpen (mint mindig) most is jó oka van a késlekedésre.
Besiet a terembe és széles mosollyal az arcán pillant körbe, hogy nem késett kedvenc tanárja órájáról. Persze ahogy beér, és látja a bent lévő diákokat, zavartan köhint egy aprót és gyorsan besunnyog az első padok közé. Nem, most nem bújik meg hátulra, de azért köszönni még mindig nem mer a többieknek, főleg a múltkoriak után. De mielőtt odaülhetne a kiszemelt padok egyikébe, Daeron mögé sunnyog és a fülébe fúj nevetve.
- Sziaaaaaaaaaaaa!
Olyan gyermekien nevet fel csillingelő hangon, majd a padjuk mellé lépdel és azonnal mutatja is, amit neki feltétlen be kell mutatnia, mintha valami szenzációs világtalálmány lenne.
Késlekedésének tárgya: buborékfújó.
Tulajdonképpen a hálókörlet nappalijában találta, de mint ahogyan egyéb szófordulatok és viselkedések, a lopás és a kölcsönkérés között sem tud különbséget tenni. Mivel nem volt ott a fújó gazdája, ezért tökéletesen természetesnek veszi, hogy amit talál, az az övé is. Így aztán széles mosollyal az arcán készíti elő nagy műgonddal, majd a kis karikát kupakjánál fogva benyomja a szappanvizzel teli gurigába, hogy kihúzza és naaaaaagy buborékokat fújjon vele maga fölé. Serenának persze nem köszön, és nem is szól semmit se, a kis bemutató csak a srácnak van küldve. Ebben persze nincs semmi rossz, az ok mindössze az, hogy azért Daeront már ismeri, amióta itt van, Serenával azonban még nem találkozott, azokkal pedig még sajna elég bizalmatlan a cica. Meg alapvetően most az új játékszerével van teljesen elfoglalva.
Láthatóan nagyon jól elszórakozik, mert halkan nevetgél ezen, csillogó szemekkel pillantva Daeronra.
- Víííííí! Látod? Fújsz és bubi jön ki belőle!
Magyarázza a világ nyolcadik csodáját látva a kis játékban, majd kuncogva markolja is fel szerzeményét, intve a fiúnak széles kis mosollyal az arcán.
- Megyek játszani!
Jelenti ki, és már spurizik is a kiszemelt első padokhoz, hogy aztán nagy lendülettel lecsüccsenjen és tovább fújdogálja a buborékokat, de mindegyiknél halkan kuncog és jól szórakozik, főleg amikor azok kidurrannak. Apró, kissé hegyes körmeivel néha direkt arra játszik, hogy kidurrantson egy-egyet. Alig pár perc múlva pedig egyszerűen csak önmagával verseng, hogy minél nagyobb és nagyobb buborékot fújjon.
Igen. Tökéletesen készül ám az órára.

*Talárját rángatva magán rohan fele a sok-sok lépcsőn, tudván, hogy bármit is tesz, teljesen felesleges, el fog késni az óráról, vagyis már most elkésett. Délután lepihent egy kicsit, mert mondhatná úgyis, hogy fárasztó és lelkileg megerőltető napokon van túl. Összetalálkozott valakivel, aki csak összekutyulta a magánéletét, Raphaellel veszekedtek, amit az ablak üveg bánt... Valószínűleg a fiú sem sejtette, hogy kivágja a csukott ablakon a rózsát, vázástól. De megbeszélték a dolgokat, tisztázták a helyzetet, kibékültek. És akkor a gyógynövénytan órára jobb, ha nem is gondol, ahol megint veszekedésbe torkollott félig az óra. Miközben az alagsor felé veszi az irányt, erősen elgondolkodik azon, hogy lehet, nem is másokban van a hiba, hanem benne, hiszen ahol veszekedés van, ő ott mindig feltűnik... De aztán az is lehet, hogy a többiek ezt csak kiprovokálják belőle, nem gondolván, hogy ha akar, akkor ő is tud szenvedélyes, mérges és dühös lenni.
A terem előtt lefékez, most nem fut tovább, majd gyorsan megigazítva a vállán a táskát, egy elég kezdetleges kifogással fejében benyit a terembe. Már kezdené a védőbeszédét, amikor meglepetten konstatálja, hogy a tanár még sehol. Bosszúsan húzza el orrát.*
~ Hát ezért szaladtam én úgy, mint egy őrült? ~
*Ha a tanár közvetlen utána toppanna be, lehet, hogy még kérdőre is vonná. De mivel tanárnak se híre, se hamva, ezért beljebb lép, halkan becsukva maga mögött az ajtót.*
- Sziasztok! - köszön jól hallhatóan, majd Raphael mellé siet, és egy csókot nyom ajkaira, miközben táskáját a padra ejti. - Elaludtam kicsit - közli késésének okát, majd nem tétovázik, gyorsan kipakol a táskájából, hogy ne akkor kelljen, amikor kedves professzoruk már a teremben méregeti őket.
*Éppen végez a dologgal, amikor az orra előtt szétpukkan egy buborék. Ijedten kapja fel a pillantását, és keresgélni kezd, hogy vajon csak hallucinált, vagy tényleg valaki játszik a teremben. Szemei végül a különleges lányon állapodnak meg, és ajkaira vidám mosoly kúszik, ahogyan hallgatja kuncogását. Megfeledkezve magáról bámulja meg megint szegényt, miközben azon kezd el morfondírozni, hogy ő vajon mikor tudott valaminek ennyire ártatlanul és őszintén örülni. Ebben a pillanatban kérdéses, hogy sajnálja e a lányt mássága miatt, vagy irigyli azért, mert úgy látszik semmi sem törheti le felhőtlen boldogságát és jókedvét...*

//Holnap délelőtt jön a hozzászólás, lehet késni az óra végéig. ^^//

Lépések. Körülbelül csak annyit lehet hallani a diákoknak kintről, ha alaposan figyelnek, de később már ezek is elhalkulnak... Majd kicsapódik az ajtó, és belép rajta a borostás férfi. Morcos, azonnal lerí róla. Ezzel még nem lenne semmi probléma, hiszen ilyenkor jöhet a kérdés, hogy mikor nem, ez most sokkal rosszabb. Már pár napja ilyen állapotban van, és senki sem tud rajta javítani, még azok sem, akik azt hiszik, hogy képesek lehetnek talán rá. Egyszerűen a dolgok megtörténtek, nem tud rajta változtatni, de azért a levét magában ugyanúgy főzi, sőt, már-már szinte felforralja.
Jó titoktartó, azonban mégis, a Tornerans óta ezen képessége sokkalta meggyengült. Itt olyan együttműködésekre van szükséges, amelyek sajnos nem engedhetik meg a bizalmatlanságot. Így hát kénytelen egy kicsit kivetkőzni magából, és a világ tudtára adni életében egy részéből valamennyit. És ezen kívül még annyi dolog van, mely ide köti, és arra kötelezi, hogy őszintén beszéljen... Ez pedig a szerelem, mely már régóta fűti szívét. De talán lényegtelen is... A lényeg végül is annyi, hogy nincs jó kedve határozottan, az okok pedig nem ismertek, még a diákok sem tudnak róla, csak az érzés kiülését pillanthatják meg az arcon.
Pár jegyzetet hoz magával, melyeket letesz az asztalra, majd a díszes publikum felé fordul. Végigméri a diákokat, és bele is kezd a monológba. Nem köszön.
- Újabb nap, újabb bájitaltan óra. No, kezdjünk is bele, mivel mindjárt itt vannak a vizsgák, így egy kis felmérést tartok, mégis ki hogyan készült fel az órára, előzetesen. A mai napon amúgy újabb gyógyfőzeteket fogunk venni, középhaladó szintűeket, tehát nehezebbeket, bekeményítünk. Jövőre pedig feszített tempót fogunk felvenni, már el is készítettem, mivel ismerkednek majd meg. Én élvezni fogom, de, hogy maguk... Kérdéses.
Blackcat mesél nekünk az ellenmérgekről. Midorikawa, a maga feladata ismertetni a kelések elleni főzetet, csak nagyvonalakban, illetve a hozzávalókra vagyok kíváncsi, nem kell az elkészítés. Serena, kérem mesélj nekem a Leis-féle ellenméregről, ugyanúgy, mint Kumiko. Oronar, maga az mérgekről tart előadást. Wyld, maga Centrim-féle ellenmérgünk elkészítését ismerteti. Weeko, te a bájitaltanról mondod el a véleményed. És végül Clarkson, regélj nekem az altató italról, mindent. Munkára, nem késlekedhetünk ma.

*Miközben maga elé mered, egy ismerős alak ül le mellé. Nem is kell sokat gondolkoznia, hogy ki az, ugyanis a következő pillanatban egy lágy csók éri az ajkát. A késés indokára csak bólint egyet.*
-Hidd el, én is azt tenném.
*És ennek eleget téve ledől a padra. Kezeit a feje alá teszi, bár onnan még félszemmel felpillant Ameliere.*
-Ha nagyon horkolnék, akkor vágj oldalba.
*És ezzel megadva az engedély, hogy a lány bántalmazhassa, legalábbis egy kis ideig. Bár amint lehajtja a fejét, be is lép a tanár, lepakolva a jegyzeteket. Álmosan megdörgöli a szemeit, miközben a monológ első felé hallgatja. Már-már reménykedik abban, hogy nem lesz felszólítva, ugyanis nem hallotta a nevét, de aztán még sem lesz akkora szerencséje. Egyetlen szerencséje csak annyi, hogy óra előtt elolvasta a jegyzeteit, így mondhatni tudja a dolgokat. Feláll a székről, majd úgy kezd bele a saját monológjába.*
-A Centrim-féle ellenméregről érdemes azt tudni, hogy amint a nevében is észrevehető egy ellenméreg, vagyis hatástalanítja az adott mérget. Kevés információnk van róla, amit de egy valami biztos, hogy egy Centrim vezetéknevű alak alkotta meg. Viszonylag kezdetleges mérgek ellen használható. Hátul ütője lehet az, hogy az elkészítéséhez szükség van az adott méregből is pár cseppre, és ha nem tudjuk, hogy milyen méreg az, ami az áldozat szervezetében van, vagy éppenséggel nincs belőle, akkor nem feltétlenül lehet megfelelően elkészíteni.
*Végül egy pillanatra megáll, mindent szépen elmondott a bájitalról. Vagy legalábbis azt, hogy mit érdemes róla tudni. Aztán esik csak le neki, hogy az elkészítéséről kell kis előadást tartania. Kicsit elhúzza a szája szélét, majd folytatja.*
-De az elkészítése. Khm… Elkészítéséhez a következő anyagokra van szükségünk: keselyűtoll, kelpinyál, unikornisszőr, levendula, egy kevés a méregből. Legelőször négy deciliter vizet felrakunk főzni. Aztán a levenduláról leszedünk körülbelül 5-10 darab virágszirmot. Egy keverőtálba összekeverjük a kelpinyálat, és a virágszirmot, és ezután a felvágott, körülbelül három milliméter széles keselyűtollat is. Ezután háromszor bal irányba elkeverjük a keverőtálba lévő anyagot. Aztán beletehetjük, a vízbe, ami ha jól időzítünk éppen elérte a forráspontot. Három percen keresztül jobb irányba keverjük a főzetet, aztán 5 percig hagyjuk. Beledobjuk az unikornisszőrt, majd az eredeti méregből is egy keveset. Újfent hagyjuk 10 percig állni, majd átszűrjük, és már készen is van.
*Ezzel be is fejezi a mondhatni szó áradatát. Jól van, mással is előfordulhatott már, hogy másra akart az elején válaszolni. De lényeg, ami a lényeg, hogy válaszolt a feltett kérdésre is. Leül a székére, és kicsit megvakarja a szemöldökét, nem zavarodott bele a mondandójába, de azért nem biztos, hogy jó néven fogja venni a vizsgáztató, hogy ha túl sokat beszél.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

~Ismét morcos...milyen is lenne? Minden bizonnyal meglepődnénk ha vigyorogva érkezne. Az osztály fele valószínűleg azt hinné, hogy beteg, hogy az agyára ment a diákság. Fele....? Az egész iskola hanyatt vágódna, ha a profot vigyorogva látnák órára menni.~
Bazsalyogni kezd bajsza helye alatt, mikor elképzeli hátast vágni a diákokat a tanárúr képét látván. Hallgatja ugyan miket beszél, el is jut tadatáig, a gondolata mégsem hagyja nyigodni. Még akkor is széles mosoly terül el arcán, mikor a felszólításra feláll és nekikezd az ellenmérgekről beszélni.
-Az ellenmérgek, mint ahogy azt a nevükből is tudhatja akárki a mérgek ellenszerét tartalmazza. ~Ez logikus.~ -A legtöbb csak kifejezetten egy bájital hatástalanítására alkalmas. Azonban van néhány olyan is, ami egy bizonyos kategóriájú mérget tud közömbösíteni, azon kategórián belül többfélét.
....és igen, még mindíg mosolyog. Jól el van magának a gondolataival. Válasza sem volt most olyan, mint szokott lenni. Megpróbál a többiekre koncentrálni, hogy elhesegesse a képet, amit maga elé képzelt. Remélhatőleg sikerül is, mert ha nem egész órán olyan lesz mint a tejbe-tök, és nem biztos, hogy tolerálja a professzor is eme állapotát. Még a végén azt hiszi, hogy ivott valamit óra előtt. Na nem teára kell gondolni, mert azt rendszeresen iszik is a kékség. Vagy netán abban volt valami?

*Illetlenség vagy sem, de a tanár betoppanásáig végig a lányt nézi kíváncsi, vidám tekintettel, de Raphael megjegyzésére odapillant rá és nevetve megrázza a fejét.*
- Még csak az kéne, a prof azt mondaná, hogy bántalmazok egy prefektust...Akkor tuti nem úsznám meg büntetés nélkül - kuncog jókedvűen, de a vidámság gyorsan tovatűnik, amikor kivágódik a terem ajtaja, és a tanár bemasírozik a terembe.
*A beszédet hallgatva óvatosan elhúzza a száját. Semmi baja nincsen a nehezebb tananyaggal, de miért kell ilyen szadista, előre viruló arccal előadni az egészet? Bár talán mégis jobb, mintha sírna... De le sem tagadná, hogy arra is befizetne... Szórakozott gondolatai közül a tanár hangja rángatja ki, miszerint regéljen el neki mindent az altató bájitalról.*
~Altató bájital? Te jó ég, mintha ezer év telt volna el azóta, hogy azt tanultuk...~
*Kicsit összeszedi gondolatait, alaposan átgondolja a választ, mert a tanár bármennyire is sietteti, ő bizony nem fog csak azért butaságot mondani, mert nem volt egy perce megrágni a dolgokat. A hirtelen beálló csendben kiáll a pad mögül, és megfontoltan beszélni kezd.*
- Rengeteg altató-bájital létezik, de amit mi vettünk órán, azt valamikor az ókori görögök korában találhatták fel, pontos dátuma nem ismert. A bájital már a kevés varázserővel rendelkező embert biztosan elaltatja, persze a készítő ugyanezen varázserejét véve alapul. Ha egy nagyobb varázserővel rendelkező mágus készíti el a bájitalt, akkor az már egy szintén erősebb mágussal szemben is hatásos. Az főzet nagy előnye, ha megfáztunk, akkor enyhítheti a tüneteket, és a fogyasztása után kipihenten ébredhetünk - fejezi be a feladat első részét.
- És akkor a hozzávalók; szükségünk van a főzet elkészítéséhez 15 gramm őrölt macskagyökérre, 2 szirom golgotavirágra, 4 kamilla sziromlevelére és 2 cl 100%-os citromlére.
Az elkészítése a következő: Az üstbe pontosan kimért fél liter vizet öntünk, majd meggyújtjuk alatta a tüzet. Míg felforr a víz, kimérjük a 15 gramm macskagyökeret, aminek a pontos mennyiségére ügyelni kell, mert egy gramm eltérés is elrontja a főzetünket, több mellékhatást kiváltva ezzel a rossz főzet elfogyasztójánál. Amint a víz felforr, hozzáadjuk a macskagyökeret, és háromszor elkeverjük bal irányba. Ezután addig várunk, míg a főzetünk fel nem vesz egy jellegzetes barnás színt. Ha ez megtörténik, akkor folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a kimért citromlevet. Ezután a golgotavirág szirmokat és a kamilla szirmokat egy tálkába tesszük és két percen keresztül jó alaposan összenyomkodjuk és kevergetjük őket. Ha letelik a két perc, ezt is az üst tartalmához adhatjuk, majd öt perc kevergetés után majdnem késznek tekinthető a főzetünk. Az utolsó mozzanat a ...leszűrés - elhúzza a száját. Van, amit soha sem felejt el az ember. - Ezek után a főzet közvetlenül fogyasztható, hatását két napig tartja meg. Onnan tudjuk, hogy a főzetünk jól sikerült, ha az elkészült bájital sötétbarna színt vesz fel, mint egy csésze forró kávé - fejezi be a feleletet, és a pad mögé visszaállva hallgatja végig a többiek válaszát, miközben lopva, csak egy pillanatra végig simít a mellette ülő fiú karján.

*Láblengetéssel tölti idejét még nem egy érdekes arc jelenik meg a leány számára. Szeme felcsillan, mint úgy általában és érdeklődve figyeli. Tekintet kapcsolódás és már is jobb napja van a lánynak, és úgy látszik ez kölcsönös. ÉS még annál is jobb, hogy ez az egyén Serena mellett foglal helyet.*
- Nem is lehetne szebb
*Mosolyog a mellette elhelyezkedő szőkeségre.*
- Túl jól ismersz
*Csóválja a fejét megadóan. Nincs mit tenni, ha az ember túl sok időt tölt egy másik társaságában egy idő után kiszámíthatóak lesznek a lépései, válaszai.*
- Hogy aludtam?
*Néz kérdőn, jó kérdés...nagyon is*
- Hát...szerintem sejted, inkább nem részletezem
*Forgolódás, forgolódás hátán. De, hát ez van. Túlélte az éjszakát majd következőre jobban alszik...vagy nem.*
- Nos és ön uram?
*Kérdez vissza, csak azért hogy ne álljon a csend. Beszédes kedvében van. Mielőtt Daeron válaszolhatott volna, egy fekete hajú, kis cicás beütésű lány jelenik meg. És Serena még nem is tudja, hogy nem sokat tévedett a megjelenés alapján. Érdeklődve figyeli a jelenetet, nem szól bele, hisz nem ismeri a lányt, de néha-néha felszökik a szemöldöke. Mint valami kis lány, akinek még nem sikerült felfedeznie a világot. Majd nagy boldogságban tovább áll a lány, Serena csak nagy szemekkel pillog utána. Fejét szőkesége felé fordítja*
- Ő ki volt?
*Kérdi halkan és kisujját az idegen lány felé mutatja. Még nem látta itt órán, vagy csak nem volt itt amikor ő is, megeshet. De biztos, hogy új még a karban.
Aztán a kellemes társalgást már megint a csúnya bozontos bácsi zavarja meg. Úgy látszik Gerard élvezi, ha úgy nézhet ki mint egy mackó. Serena átlibbenti a lábát és elhelyezkedik Daeron mellett.*
- Szerintem ma már megint nem járt tükör közelében
*Jegyzi meg halkan, most kivételesen figyelni fog és nem aludni. Érdeklődve pillog a tanár felé, aki már megint áldozatokat vadászik. Úgy látszik ezt élvezi. Mikor meghallja, hogy mit kap feladatnak lemondóan sóhajt. Felpillant a mellette lévőre, majd elhúzza a száját. Felcsapja a füzetét, hogy felelevenítse, hogy miről is van szó. Nem zavartatja magát, hisz körülötte vagy húszan kezdik el mondani a feleletüket, így van ideje belepillantani. Majd felemeli a fejét és ő is mondani kezdi választ.*
- Nos a Leis- féle ellenméreg, a nevében is benne van, hogy ez egy ellenméreg. Körül-belül az 1600-as években fejlesztette ki Francesco Leis, a középkategóriás és kezdő mérgek ellen. Lényege ennek az ellenméregnek, hogy csak a szájon át bevihető, folyékony főzetek ellen hatásos.
*Zárja le a monológot, majd kérdőn pillog kékségeivel*
- Hozzávalók is?
*Érdeklődik, de választ nem vár, hanem csak sorolni kezdi*
- Kezdetnek másfél liter víz, egy cseppnyi kivonat az eredeti méregből, 2 dkg hollóbél, 3 csepp borostyánkivonat, őrölt selyempillangó-szárny és a kelpinyál, de ebből csak egy csepp kell, mert mellékhatásokat eredményezz
*Fejezi be feleletét, levegőt kifújja, majd várja Gerard apuci reakcióját*

Egészen elvan ő magában, tulajdonképpen észre se venné, hogy sokan őt figyelik. Legalábbis ha nem figyelnék ennyire feltűnően, merthogy Amelie bizony eléggé megbámulja, ami azért az ő érdeklődését is felkelti. Kíváncsian pislog a másik felé, ismerős az arca... Hát persze, hogy ismerős! Ő is ott volt annak a gonosz kígyónak az óráján! Nos igen... csak jó kérdés, hogy a megvetés, vagy a barátkozás céljából bámulja meg.
Bizonytalanul tapogatja meg a saját arcát, majd törli meg a száját, fél, hogy valami esetleg van az arcán, amit ő nem lát.
Lehet nem kellett volna azt a csokis muffin-t megennie az óra előtt?
Végül szélesen elmosolyodik és integet neki vidoran. Már éppen szólni is akar oda, hogy ki akarja-e próbálni a lány a bubifújót, de a lány egy fiúval beszélget, ráadásul kedvenc tanárja is megjelenik a színen, úgyhogy azonnal egyenesen ül a helyén és kíváncsian pislog felé. A bubifújót biztonság kedvéért kint hagyja, hátha Gerardnak is kedve lesz hozzá. Mert azt látja rajta, hogy kissé feszült, de szerinte a bubifújóval minden megoldódhat!
Tulajdonképpen a bubifújó lehetne valami univerzális nyugtatójáték is.
Kicsit helyezkedik még, majd nagy szemekkel pislog fel a férfira, várja izgatottan az ő kérdését.
Mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, mindjárt, és ő jön!!!
Ahogy kiosszák a kérdéseket, és ő jön, rögtön egyenesedik is fel, és őszinte lelkesedéssel és boldog csillogással a szemében válaszol is hőn szeretett tanárának (aki, ha már itt tartunk, olyan, mint az apja xD), hogy a legtökéletesebb választ adhassa, ami tudásából telik.
- Szerintem a bájitaltan egy nagyon jó tantárgy! Egyrészről azért, mert a tanár aranyos és kedves, másrészről azért, mert nagyon finom innivalókat csinálunk, amik nekem nagyon ízlenek.
Nyilván mindenki azt nézné ki egy normális emberből, hogy ez most egy olyan erős khm...hízelgés a tanárnál. Csakhogy tegyük hozzá, hogy Weeko cseppet sem normális, és cseppet sem szimpla ember. Szemében pedig tényleg ez a két indok a legjobb és legalapvetőbb ok, amiért a bájitaltanra jár. A múltkori méreg is nagyon ízlett neki, az ellenméreg utána már annyira nem, de azt ráfogta arra az unikornis szőrre. Még amikor a főzetben nem volt, már akkor prüszkölt tőle. Majd legközelebb sunyiban nem rakja bele.
Mielőtt még leülne, a padján finoman a széléhez tolja a bubifújót, egyértelművé téve, hogy ő tényleg nagyon szívesen megosztja Gerard-dal. Szépen lecsüccsen, de a buborékfújást most nem gyakorolhatja, így viszont tétlenül fészkelődik és nézelődik, és persze hallgatja a többiek válaszát, meg a tanárét, közben várakozik a következő nagy feladatra, amit persze ő zokszó nélkül nagy lelkesedéssel fog végezni, ez száz százalékig biztos.

*Csak az ő szőke feje volt képes megkérdezni Serenától, hogy aludt. Mintha jómaga nem tapasztalta volna meg a párszoros arconvágást, kitúrást, veselerúgást. Vörös fejjel mosolyog Serenára, még a vállát is megvonja. Szívás.*
-Ahogy kegyed is tudja, hogy aludtam.
*Nyelvét az adott helyzetben nagyon nem meri öltögetni, még talán gyengeelméjűnek képzelnék, amiért tizennyolc éves feje a nyelvét ölti egy lányra. Reménytelen eset mind a kettő, ez nem vitás. Még mindig Serenát nézi, ajkai szétnyílnak, hogy mondjon neki valami érdekeset, egy rövid "aa" hang meg is szökik szájából. A következő pillant azonban kritikus. Pupillája veszett méretűre tágul, ajkai teljesen szétválnak, arca elfehéredik, egyre jobban kezd hasonlítani az élőhalottakra. Érzi, amint szive pár másodpercre felmondja a szolgálatot, és amint bőre libabőrös lesz. Akkor lenne az igazi, ha még a haja is az égnek állna.
Halálának kiváltó oka Weeko. Olyannyira el volt merülve gondolataiba, hogy észre se vette, amint a lány mögé lopózik, s legkevésbé se számított rá, hogy dobhártyaölő sikolynak lesz tanúja. Döbbenten fordul hátra, kezével megkapaszkodik erősen a szék támlájában, nameg Serena lábában. Weekora pislog, hullaként, halálra rémisztve.*
-Weeko. Téged mindig öröm látni.
*Ha most nem esett le a székről, nem is fog.
Nagyokat sóhajtva fogja meg fejét, aztán azért a lányra mosolyog, mert megbántani végképp nincs szive.*
-Látom találtál magadnak szórakozást.
*Mondja a buborékfújóra bökdösve mutatóujjával. De hogy vajon honnan szedte a lány, az jókérdés. Kitudja milyen játékszerekkel fog megjelenni a következő órákon.
Weeko amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan lépett le az első padba, tovább fújni a buborékokat. A tömegre pillant, látja, amint érdekes pillantásokat vetnek Weeko felé. Az a lány olyan itt, mint a leghíresebb színész, sőt, annál is nagyobb sikere van.*
-Nem ismered?
*Vet pár döbbent pillantást Serena felé.*
-Weekona hívják. Kicsit fura teremtés, de ez teszi aranyossá.
*Válaszol Serena feltett kérdésére, majd rácsap a lány combjára, természetesen nem erősen, hogy kettéhasítsa.
Megérkezett az, akire vártak. Milyen meglepő? Megint nagyon jó kedvében van. Csak úgy sugárzik belöle a boldogság, még arca is rózsapíres.*
-Egyszer nem ártana neki rózsacsokrot hagyni az asztalon óra előtt.
*Súgja oda Serenának kicsit közelebb hajolva hozzá. Aztán következik a már jól megszokott válaszadás, remélhetőleg utánna szadista feladatot kapnak. Elérkezett az a pillant is, amikor sor kerül rá, így tehát már automatikusan áll fel...a székről.*
-A mérgek azok közé a veszélyes anyagok közé tartoznak, amik az élő szervezetre káros hatással vannak. Azonban érdekességük, hogy tartalmazhatnak pont élő szervezetből, ezalatt növényeket és állatokat értem, hozzávalókat, anyagokat. Léteznek olyan mérgek, amik történetesen nem károsak a szervezetre, vagyis nincsenek rossz hatásai.
*Hangzik máris a válasz mély hangon, s túlélte, leülhet a székére, s innen figyelheti tovább az órát.*
-Kíváncsi vagyok, mit talált ez ki mára.
*Súgja halkan a mellette ülő lánynak, miután az is válaszol a hozzá intézett kérdésre.*

*Egy darabig míg figyeli Krisztyne-t aztán Serena tűnik fel, s köszön neki. Kumiko csak int válaszként, arra pedig, hogy mi újság nem válaszol, ugyanis megjelenik egy kartársuk -akivel még nem beszélt, de attól még tudja kicsoda -, aki láthatóan eltereli Serena figyelmét.
A tanár szokás szerint morcosan és késve érkezik. Kumikot ez a legkevésbé sem érdekli. Záporoznak a kérdések, és természetesen ő sem maradhat ki. A biztonság kedvéért lejegyzeteli őket, és a válaszokat is leírja.*
~ Talán a vizsgán is hasonlókat fog kérdezni. ~
*Gondolja, és figyel, mit válaszolnak a többiek. Amikor rákerül a sor, gondlatban végig futja a kelések elleni főzetről tanultakat, majd megszólal.*
- A kelések elleni főzet rendkívül hasznos, mivel használható átok, méreg vagy fertőzés útján szerzett kelésekre is. A gyógyítók is előszeretettel használják, de saját kezűleg is elkészíthetjük. Külsőleg alkalmazandó, néhány percet alatt eltünteti a nem kívánt hólyagokat. Színt és nyomot nem hagy, a kelésbe szivárogva belülről szünteti meg azt. Hozzávalók: 6 deciliter víz, 15 gramm szárított csalán, 6 db tarajos-sül tüske, Golen sűrítőkészítmény és 4db kígyófog.ó főzetekről fognak tanulni.*
*Meghallgatja a többiek válaszát is, közben pedig azon kezd agyalni, vajon melyik gyógyító főzetekről fognak tanulni.*

Őszintén szólva nem szereti a gyógyfőzeteket. De sajnos a tanítási követelménysorozat elmondja, hogy ezeket is oktatniuk kell, mert ha nem, akkor komoly összetűzésbe kerül a mágiaügyi minisztériummal, és ahhoz meg valljuk meg, semmi kedve sincsen. Pedig lehet, hogy be tudná igazolni a maga igazát, de minek erőlködjön, és szolgáltasson nekik ki energiát, amikor meg lehet előzni. Jövőre amúgy is jönnek a nagyobb kedvencek, amelyeket más kifejezetten szeret, és akkor aranyvilága lesz. Már előre elképzeli Gretchent.
Nem véletlen, a kedvenc mérge, és az a nő is... Elképesztő, miket tudott. Lehet, hogy vissza kellene menni majd az időben, és meglátogatni, vagy a szellemét megidézni.
Mindenki sorban válaszol, néhol ingatja a fejét, hiszen nem kap teljes képet, de amúgy meg van elégedve a társasággal, szóval úgy igazán nem is tesz szóvá semmit sem, csak pár dolgot, de majd csak akkor, amikor mindenki végigmondja a mondandóját. Weeko érdekesen fogja már fel megint a feladatot, és csak a saját véleményére hagyatkozik, de a lényeget elmondja, hogy italokat készítenek. Nem véletlen a mérgek iránti vonzereje, minden bizonnyal a Másik kedveli a rosszat, és a méreg egyértelműen az. Na meg persze a méreg az tényleg finom, hiszen ha rossz lenne, akkor máris kiköpné az áldozat, és nem biztos, hogy teljesen hatna, ha kevesebb dózist visz a szervezetébe.
Nem is véletlen, hogy a mérgek java részét egy kis gyümölcskivonattal "felhigítják". De erről majd jövő évben többet fognak tanulni, főleg a személyre szóló bájitaloknál, melyből azért lesz sok, ugyanis ez a része a bonyolultabb. Oda már DNS is kell sok esetben, vagy egyéb szervi hozzávaló, hogy mit is keressen a kis vírus, drog.
- Wyldra úgy érzem, hogy egy kis értelmezési készség ráférne. No mindegy, mindenkivel előfordulhat. - Még ő maga sem hiszi el, hogy ezt mondta, pedig tényleg így van, és talán a diákság is ledöbbenhet kicsit. Persze ha nincs hangulatuk hozzá, akkor nem kötelező, csak egy baráti javaslatként esetleg ez belefér még az órába. - Köszönöm a dicséretet, Weeko.
Serena és Daeronra nem mond semmit, őszintén szólva, amíg a beszélgetés nem zavarja az órát, ő nem fog ezért szólni. Viszont onnantól kezdve, hogyha akadályozza őket a munkában az enyelgés, akkor már lépéseket fog tenni, elvégre annyira azért még nem üdült fel így, a bájitalok között. A buborékfújóra őszintén szólva egyáltalán nem reagál, észreveszi a tárgyat, de a célzás értékű oldalra rakás nem ragadja meg az elméjét, és nem él a lehetőséggel. Inkább körbenéz ismét a társaságon, és kiválaszt egy személyt.
- Blackcat, ha ennyire boldog, hogy fülig ér a szája, akkor ugyanilyen kedvvel sétáljon be a szertárba, és hozza elő az elkészített hozzávalókat a következő főzetünkhöz, mely az arcregeneráló lesz. Amint végez, el is kezdhetjük a főzést, mindazonáltal a táblán ott lesz a recept is. Ennyivel is megkönnyítem a dolgokat, nem kell könyveket cipelniük - persze abba nem gondol bele, hogy azzal, hogy csak varázsolva igézi fel a szöveget, ő sem fárad.
- Előljáróban annyit mondok a főzetről, hogy egy bizonyos Gretchen Morgen találta fel a bájitalt, akitől még fogunk tanulni főzeteket, az újkor talán legnagyobb specialistája. Az arcon szerzett sérüléseket, és a komolyabb töréseket tudja regenerálni, könnyen, és ügyesen.

Hozzávalók: két darab füge, kamilla, mantikóragyvelő, aszalt szilva
Elkészítés: Fél liter vizet tegyünk fel a tűzre. Kezdetben a mantikóragyvelőből kell a lehető legtöbb folyadékot kinyerni, amennyit csak tudunk. Amint ezzel megvagyunk, az asztalt szilvát felkockázva tegyük bele, majd keverjük össze a két hozzávalót jó alaposan, és együtt, egymás társaságában tegyük bele a főzetbe. A füge egy eléggé lédús növény, azonban nekünk most mindenféle nedvességtartalom nélkül van rá szükségünk, így nyomjanak ki mindent belőle, amennyire csak tudják. Javasolt az, hogy ezüsttőrrel nyomjuk, ne pedig kézzel. A magokat kell belőle kinyerni, minél többet, majd beletenni vissza a külső "héjba", és azzal együtt beletenni a főzetbe. De mindezt csak az egyik fügével csináljuk végig! A kamillát magában tesszük bele a főzetbe, majd hagyjuk állni két percet, hadd érjenek össze az alapanyagok. Amint ez megtörtént, keverjük meg, olyan három percen át folyamatosan, felváltott irányba, de végeredményében tetszőleges, mikor váltunk, majd szűrjük le a főzetet. Ekkor egy adagnyi italt kapunk, mely sokáig felhasználható. A másik fügét akkor tegyük bele a főzetbe, amikor azt felhasználni szeretnénk, kétfelé vágva, hogy a magok szétússzanak.

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Figyel, fülel...hallgatja a diákok szavait, melyeket mondatokba rendezgetnek, ki könnyebben, ki nehezebben.
~Jó szeme van a tanár úrnak, észreveszi, hogy fülig ér a szám, mintha olyan nehéz lenne. ~
Valami fura oknál fogva iróniával gondol most a professzorra, akit alapvetően kedvel.
~Mi a fene van velem, hisz tetszik, ahogy tanít.~
Nem hervad le a tenyérbe mászó vigyor az arcáról, mikor elhangzik feladata beslattyog a szertárba. Szeme elé kerülnek a gusztusos alapanyagok, mint például a mantikóragyvelő. Szépen össze vannak készítve egy tálcára. Na de azt nem mondta el a professzor hogyan is hozza ki az anyagokat. Cipekedni nem sok kedve lévén, és mivel kezdi elfogadni, hogy varázslótanonc, így egyszerűen a előveszi szépen kiművel, ezüst markolatú pálcáját és egy kört leírva a tálca felé pöccint.
-Crispo!
Maga előtt lebegtetve a holmikat sétál ki a raktárból, majd leteszi az egyik első asztalra.
-Szét is osszam tanár úr!
Piszkosul szemtelen mosollyal néz a szemébe, de hangján nem érezhető semmijen illetlen hangsúly, s ha kéri kiosztja az anyagokat, ha nem akkor majd mindenki elveszi magának innen. Saját anyagait szépen elviszi az üstjéhez és nekikezd főzni.
Fél liter vizet önt az üstbe, majd felteszi a tűz felé, melyet akaratával, s a fa fölött kezét elhúzva gyújt meg. A mantikóragyvelőből próbálja a lehető legtöbb folyadékot kinyerni, . Majd az asztalt szilvát felkockázva összekeveri az agyvelővelével, és együtt teszi bele a főzetbe. Az egyik fügéből egy ezüsttőrrel kinyomkodja a lehető legtöbb nedvet, kinyerve belőle annyi magot, amennyit csak tud. Így már a magokhoz jut, amiket visszapakol a növény héjába, majd így rakja bele a főzetbe, majd a kamilla is belekerül.
~Két perc...~
Beállítja óráját, s egy pillanatra felnéz a profra, most is mosollyal arcán. Felváltva keveri körülbelül 3 percig a bájitalt, hol jobbra-, hol balra. Szűrőedényért nyúl, azt használva kap tiszta főzetet imméron, amibe beletesz még egy fügét kettévágva, így annak magjai szétüsznak a főzet tetején.
Elkészülve összepakol, eltakarít mindent, cimkét rak a főzetére, névvel, készítési dátummal. Most is, mint mindig előnyére válik, hogy tünde nevelője, Miss Agatha precizitásra tanította. Karját összekulcsolva áll az üstje mellett. Kék haját szép lassan rikító narancs színűre váltja, hozzá hasonlatos szemének színe is. Ahogy ajkai mosolyra formálódnak, tekintete is üde és vidám.

*Ajkain egy mosollyal pillant fel Ameliere, amikor végig simít a karján. Azonban, amikor meghallja a tanár mondatát legszívesebben vissza szólna, de inkább csak az asztalba rúg bele, amit aztán ő bán meg, mivel egy fájdalom hasít végig rajta. De mindegy, inkább nem foglalkozik vele, mivel, ahogyan a professzor is mondta, ez bárkivel előfordulhat. Inkább morgolódva, de összeszedi a szükséges anyagokat, és nekilát a főzet elkészítéséhez. A szokásos víz melegítéssel kell kezdeni, amit szinte már reflexből az üstbe rak, pontosan kicentizve a fél litert. Aztán neki lát, hogy a mantikóragyvelőből szedje ki a benne lévő levet. Először is bele teszi egy tálba, majd ketté vágja, és a kés lapos felével kipréseli belőle amit tud. A megmaradt ketté vágott darabot pedig kiszedi a tálból, és félre rakja. Az aszalt szilvát felvágja kis kockákra, majd belerakja az agyvelőlevébe. Összekeveri őket, majd a vízbe önti. Ezután jön a füge, amit szintén a kés pengéjével lapít szét, ügyelve, hogy minden egyes kis magot megtaláljon. A héját még felvágja, hogy kissé kikapargassa a magokat, ezzel kissé fellazítva a kötést, és úgy dobja bele az üstbe. Végül a kamillát is csak egy laza mozdulattal beledobja. Az órájára pillantva figyeli, hogy mikor telik le a két perc. Két perc leteltével feláll, majd keverni kezdi a főzetet egyszer jobb, másszor bal irányba, még hozzá három percen keresztül. Aztán egy üvegcse fölé tartva a szűrőt, átszűri a főzetet. Aztán kicsit elgondolkozik, hogy mégis mikor fogja felhasználni a főzetet. Végül vállat rántva ketté vágja a fügét, és belerakja a főzetbe. Felemeli, és megnézi, kissé meg is rázza, hogy tisztán láthassa a tetején úszkáló magokat. Megpillantva párat elégedetten lerakja, majd leül a székre, és várja, hogy mi lesz a továbbiakban. Közben Ameliere pillant, és egy kis mosollyal ajkain úgy határozz, hogy a hátához lép. Gyengéden végig simít a gerincén, majd mosolyogva nézi meg, hogy hol tart a lány.*
-Na, hogy megy?
*Érdeklődik közben, csak, hogy ne unatkozzon az órán, miközben a tanárra várnak.*

//őszintén szólva egy sietés eredménye lett a főzet, így elnézést azoktól, akik már elkészítették, és a hibás receptet látták. ha jól látom, a hibákat kijavítottam, körülbelül, ha valami még nem egyértelmű, írjatok.//

*Szorgosan jegyzeteli a válaszokat és mivel a tanár nem fűz hozzá többet nem is javít bele. Egyenlőre. Aztán majd ha visszamegy a szobájába, akkor a saját könyveiből, na meg persze a könyvtáriakból, kiegészíti majd, ami most még hiányos maradt.
Feljegyzi Gretchen Morgen nevét is, hogy nézzen utána könyvtárban, majd a bájital receptjét és hatását kezdi el körmölni a tábláról.
Amint Kriszty visszaér a hozzávalókkal a szertárból neki is lát a főzésnek.
Kezét az üst felett elhúzva, most is megjelennek a vidám lángok mint mindig, s ettől rögtön jobb kedvre derül. Előbb a mérőedénybe, majd abból az üstjébe tölt pontosan fél liter vizet. A matikóragyvelőt a speciális vágódeszkájára helyezi és a kés lapjával kezdi kinyomni belőle a levet, remélve, hogy így a lehető legtöbbet sikerül kinyernie belőle. Amint ezzel megvan felkockázza az aszalt szilvát és összekeveri az agyvelő lével, majd az így kapott keveréket a vízbe önti. Mielőtt a fügéhez nyúl letisztítja a kését, majd ahogy korábban az agyvelővel tette ugyanúgy nyomni kezdi a gyümölcsöt. A már száraz fügéket kimagozza, majd visszateszi őket a külső héjba és a főzetbe dobja. Ezután a kamillát is a bájitalba teszi. Két perc letelte után keverni kezdi váltott irányban, pontosan 3 percig. Az idő letelte után a szűrőt veszi a kezébe és egy pohárba szűri a már majdnem kész főzetet. A másik fügét, egyenlőre nem teszi bele, nincs olyan problémája, hogy használnia kelljen a főzetet.
Körbe pillant, de a többség még dolgozik, ezért gyorsan rendet rak maga után, majd a kedvenc mangáját elővéve olvasni kezd, hogy e zavarja a még dolgozókat.*

*Félrenyel a fiú kijelentésén, köhög, párat majd nagy szemekkel néz rá*
- Nane.. komolyan?
*Kuncog párat. Majd fejcsóválással arrébb viszi tekintetét. Ugyan nem gondolnák gyengeelméjűnek.. hisz tudják azt.
A Weeko által kiváltó reakción jót nevet, de már úgy megszokásból nevet a fiún. Csupa szeretetből. Miután a lány tovább somfordált, választ is kap a kérdésére.*
- Nem, nem ismerem..
*Motyogja eltűnődve*
- De majd pótolom
*Vigyorog a fiúra. Mint aki be van állva, pedig nincs. De ez a mosoly le is hervad az arcáról, mikor kap egy pofont, a combja*
- Gyerekk, tudd, hogy hol használd a kezed
*Jegyzi meg sunnyogva, aztán megjött Geri bácsi, aki mindig olyan víg.*
- Kövire megcsináljuk
*Kacsint a fiúra. Már most elképzelte a férfi arcát. És hát nem sok tartotta, hogy elnevesse magát. A legérdekesebb szituáció lenne az biztos.
Miután megtörtént a válaszadás, és semmi reakció nem volt rá, így Serena úgy vette, hogy tökéletesen teljesített.
Végig hallgat mindenkit, a mellette lévő uraságot is, aki a mondókája befejeztével már Serena fülébe nyomja az igét*
- Hát édes, nem tudom. Szerintem meg halunk mind
*Súgja vissza, hisz azért nem akarja zavarni az órát. Még a végén Geri bácsi nagyon megbüntetné őket és ő azt nem akarja. De már megint ezek az optimista meglátások.
Kezébe veszi a pennáját és forgatni kezdi az ujjai között, közben figyeli Geri bácsit és csak hallgat. Üres lapra lapoz, a füzetben leír egy pár gondolatot. Majd a kék hajú leány kimegy, aztán hozza a hozzávalókat.
Feláll, a helyéről kisétál a hozzávalókért, duplán pakol fel, hoz a mellette lévő kedvesnek is. Lepakolja, majd tüzet gyújt az üstje alatt.*
- Válogass
*Mondja Nagy Dének, közben ő is kiszedi a neki való hozzávalókat. Persze mielőtt bár mit is tenne, fél liter víz landol az üstben, hogy felmelegedjen. A vágódeszkára helyezi a mantikóragyvelőt és ahogy fel a táblára fel van írva, kinyomkod, annyi levet az agyvelőből amennyit csak lehet. Aztán felkockázza az aszalt szilvát és egy kisebb tálban összekeveri az agyvelő levét és a felkockázott aszalt szilvát, és ezt a trutymót önti az üstbe.
Jön következő hozzávaló a füge. Mivel ebből is ki kell szedni a levet, ezért ahogy csak tudja, kibogarássza belőle, majd kiszedi a magukat is és a száraz füge héjba teszi és csak utána dobja a főzetbe. Végül a kamilla is a főzetbe landol. Két percig hagyja érni, addig Daeronra pillant aki szintén hadakozik a főzettel. Majd visszatér a sajátjához. A táblára pillant és elolvassa az utolsó részt. Három perces keverésnek áll neki, felváltott irányba. Miután ezen is túlesett, megelégedve pillant főzetre. A másik fügére szükségen nem igazán volt. Pont neki lett volna, egy bájital készítő lányának? Szép is lenne.
Gerire pillant, majd Nagy Dére*
- Hogy haladsz?
*Kérdi a fiút, aki szintén már a vége felé halad. Szemeit tovább viszi a társaságra. Úgy látszik Kumikoban már megint nem kellett csalódni, mint a villám, olyan gyorsan lett kész. Hát igen, a kedvenc prefektusától mit várjon.*

*Serena is megmutta azt, hogy anélkül tudja a feltet kérdésre a választ, hogy az óra előtt kinyitotta volna a jegyzeteit. Néha egyébként kételkedik abban, hogy Serena hétköznapi leány egyed-e. Sután oldalra pillant, de nem lát a lány homlokán harmadik szemet, vagy épp hat ujjat. Az utóbbit volt is szerencséjére megtapasztalni.*
-Tudom, hol kell használni...
*Fintorog oda egyet a lánynak, amikor Gerry olyan helyzetben van, hogy nem őket bámulja, amint az előbb. Bár az ő beszélgetésükre nem az enyelgés szó illik, tudna mutatni a teremben olyanokat, akikre viszont ige. Ök művelten csevegnek az óráról, amelyre a hivatalos kifejezés a mások kibeszélése.
Félfülell meghallja Serena válaszát az ajtóleszedős ötletére. Nos, ha kiderülne, melyikőjük mocskos fantáziájából született egy ilyen frappáns idióma, büntetésből asztalost játszva szerekesztene új ajtókat az iskola minden helyiségére, Serena pedig mázolná.
Egy mellette, egyáltalán nem feltűnő hajú lány elhaladtára figyel fel, egy kicsit meg is ráng a szeme, és kisebbségi komplexusa támad, amiért ilyen "hagyományos" hajszine van. Mágia, mágia...nem törődik túlságosan a lánnyal, inkább visszafordul a katedra felé, mégmielőtt Gerry fejebedobná egy üsttel.
A hozzávalókra pillant, majd Serenát követve ő is kinyitja a jegyzetfüzetét. Ekkor döbben rá, hogy üres. Nem túl nagy híve a jegyzetelésnek, mindig elfelejti, hogy azt is kell. Egyáltalán, tud-e még írni? Mindenesetre felír egy-két, általa fontosnak talált szót a füzet első lapjára, amin még gyűrődés sem található, majd a bájital receptjét nézegetve megharapdálja alsó ajkát.*
~Konyhaművészet, szakácskodás.~
*Gondolja vigyorogva, majd visszatér az órára Serena hangjára.*
-Válogassak? Remek.
*Sunyi mosolyt küld padtársa felé, leteperni nem fogja természetesen. Az üstjét előhalászva megtölti vízzel, majd tüzet gyújt alatta. Ujjait végighúzza a bájital sorain, nehogy valamit rosszul csináljon. Hosszú ujjai miatt könnyen ki tudja nyerni a folyadékot a mantikóraagyvelőből, majd egy kisebb tálba helyezi. Következik a szilva felkockázása, ami nem tűnik vészesen nehéz dolognak. Mikor ezzel is végez, összekeveri a mantikóraagyvelővel, majd szépen a felmelegített vízzel teli üstbe helyezik. Ekkor jön a szórakozás. Füge. megfogja a kezéve, majd az oldalára helyezett kis tőrtokból előhúzza a kését. Óvatosan dolgozik, kiprésel annyi levet a fügéből, amennyit tud, majd a magjait kihalászva a léből visszarakja a fügébe, s ezt is az üstbe helyezi, ahogy utánna a kamillát is. Két perc leteltével, amit zsebóráján mért le, kavargatni kezdi a főzetet jobbra-balra, végül leszűri az üvegbe.*
-Hát ezzel is kész lennénk.
*Mondja nagyot sóhajtva, a mi főző-shownak is vége szakadt.*
-Szerinted milyen szakács lennék?
*Kérdi Serenára pillantva, mikor rakja el a már nem használt dolgokat. A terembe szétpillantva látja, hogy a többség készen van. Hát....nem verseny a BIT óra.*

Weeko olyan, mintha valami kis színfolt lenne az unalmas, szürke hétköznapokban. Ő az a fajta "ember", akivel hogyha leáll beszélgetni a másik, utána mindjárt sokkal derűsebb lesz a napja, a szemléletmódja nem is. Mert ha mindenki úgy nézne a világra mint Weeko... talán minden sokkal könnyebben is menne. De legalábbis könnyebbnek látnánk és sokkal jobban tudnánk keresztüljutni azokon.
Amíg azonban erre nem vagyunk képesek, egyszerűen csak Weekoval kell beszélgetni, vagy játszani.
Gerard szavaira, széles, boldog kis mosoly jelenik meg az arcán, a szemei pedig nagyban csillognak.
- Nincsmit, Gerard.
Azért is örül ennek, mert kezdi megtanulni, hogy ne csak a sajátos kommunikációs módján fejezze ki mások iránt a gondolatait, de mostmár a szavakkal is kezd jól bánni. Ténylegesen jó hatással van rá ez az iskola, és az újdonsült barátok, gazdi, apuci (magában már így hívja Gerardot xD), akiket szerzett itt.
A kék hajú leányzó hozza is a bájitalhoz való cuccokat, Weeko pedig lebiggyeszti az alsó ajkát, ugyanis a füge és az aszalt szilva nagyon finomnak hangzik. Tény, hogyha Weeko hozza ki a hozzávalókat, akkor rá fog járni valamire. Ha nem éppenséggel az említett gyümölcsökre, akkor a mérgekre fog kattanni, azt meg ugyebár nem szeretnénk, ha az lenne, mint múltkor is. Persze, valószínűleg nagyban megvan a vonzalom a Másik miatt is, de Weeko eredeti énjének ezek nem mérgek... üdítők. Képes lenne úgy lőtyölni belőlük, mint egy hatéves gyerek a kólából. Az megint más kérdés, hogyha a gyerekek fogának és egészségére káros a kóla, akkor vajon Weekora milyen hatással lennének a mérgek?
Noh, de ez talán majd a későbbiekben kiderül.
Komoly tekintettel, kissé összevont szemöldökkel és grimaszolva sandít a receptre. Olyan nagy koncentrációval kezd neki a műveletnek, hogy még a nyelve hegyét is kidugja. Szélesen elmosolyodik, felteszi a vizet, közben el kezdi egy kis tálkába gyűjteni az agyvelő gusztustalan nedvét. Ő azonban nem igazán tűnik finnyásnak, sőt, halkan kuncog és nevetgél, ahogy dúdolgatja.
- Sziiiiiivacs. Sziiiiiiiivacs. Sziiiiiiiivacs.
Aztán aprócska darabok az aszalt szilvából, persze szemtelen kölyök lévén lopkodik a kis minikockákból, néha még lopva körbe is néz, hogy ne lássa senki se a bűntettét. Amint ezzel megvan, összekutyulja a trutyival és beledobja az üstbe. Szélesen elmosolyodik, lelkesen, azonban van valami, amit már most láthat a kívülálló: túlságosan is lendületes. Nem azt mondom, hogy kapkod, csak igen nagy vehemenciával áll neki a főzöcskének, halkan dudolászva, néha már-már dorombolva. Nah mármost: mivel a kést tökéletesen feleslegesnek látja, annyi erő még van a pici kezecskéiben, így voltaképpen összeköti a lány a kellemes a hasznossal. Az egyik fügét kiválasztja, finoman megvágja, majd maga fölé emeli, s ahogy facsarja, úgy nyeli is le a fincsi nedvet.
Ekkor olvassa a recept további szövegét, de késő bánat, jó sok fügemag is odaveszett a torkán, szóval gyors kipréseli az utolsó csepp nedvet is, és a másik fügéből kikaparja a magokat, most úgyse akarja használni a főzetet, legalábbis nem tud róla, hogy használnia kellene. Így persze megmarad neki a másik füge is, és ha már úgyis kiszedte belőle a magokat, tökéletesen hasznavehetetlen és...
Körbenéz. Tökéletes. Nem figyeli senki. HAMMM.
Kamilla bele, sálálá....várjunk két percet, sálálá....kevergessük meg tili-toli oda-vissza, sálálááá... beleesett a bubifújó sálálááá...MIH?!
Elkerekedett szemekkel mered le a főzetre, ugyanis a nagy kavargatásba és dalolgatásba a buborékfújó és annak tartalma is beleömlik az üstbe. Vagy.. Lehet, hogy a figyelmetlensége miatt azt is beleöntötte automatikusan? Óh, fenéket, kit érdekel, megtörtént, benne van! Ami a legborzasztóbb, hogy mostmár nem tud buborékot fújni, hogy fog így tovább versenyezni, hogy nagy bubikat fújjon? Hogy fogja Gerard így kipróbálni? És Gabriel???
Már éppen szólna Gerardnak, hogy lefújva a bubifújás, amikor a főzet bugyborékolni kezd. Hatalmas nagy trutyis buborék jön fel, majd pukkan szét, s nagyobbnál-nagyobb, egyre több buborék kezd kijönni a főzetből, olyan mértékben, hogy a teremben bizony a diákok bubiinváziónak lehetnek tanúi. Ráadásul egy-egy kipukkanásnál vagy fügeillatot, vagy szilvaillatot, vagy a szerencsétlenebbek agyvelő szagot érezhetnek. Persze nem töményen, csak azok érzik, akik ott vannak a közelében a pukkanásnak. Weeko szemei egészen felcsillannak, feltalálta a bubifújás ipari termelését bájitalban. Lelkesen pillant a tanárra csillogó szemekkel.
- Nézd! Csináltam bubifújó bájitalt!
Felsikkant, mint egy boldog gyerek és Daeron felé fordul izgatottan toporogva.
- Daeron! Daeroooooon! Bubifújó bájital!!!!

Bájitaltan laboratórium - Page 11 Can_you_swallow_this_bubble__by_DWAZ4

Érdekes illatok keringenek a teremben, ahogy mindenki egy emberként kezd neki a főzet készítésének. Páran, akiknek nincs itt a userük, tehát nem kijátszott karakterek, már az első lépést elrontják, amik később színelváltozással, vagy azonnal robbanással járnak. De hát ez természetes, el is vigyorodik rajtuk, és sétál tovább. Még Krisztyne előző kérdésére sem reagál, elég, ha a többiek elmennek érte, nem kell fáradnia a lánynak. Persze azért a kérdést hallotta, csak nem méltatja szóval, ennyi bőven elég, szerinte legalábbis.
Azt nem árulta el senkinek sem, hogy a kamillát célszerű egy kicsit felvagdosni, nagyobb darabokra, hiszen így mindenhova eljut a hatóanyag, körülbelül, a főzetben, ezt majd mindenki fedezze fel magának, jobb úgy, hiszen ezzel még teret is ad, a bájital-kísérletezés terén, az pedig csak jóval származik, jó, ha már korán feltérképezik maguk előtt a lehetőségek tárházát.
- No, akinek nem sikerült, az még gyakoroljon egy kicsit, de mehetnek. Gratulálok Weeko, de legközelebb azért mellőzd a buborékfújót, és tökéletes lesz - mosolyog kissé a lányra, majd leül az asztalához, és elgondolkozik. Serenára tekint, és elpakolja a jegyzeteket az asztalról, a fiókokba egyenesen, majd megszólal mély, jellegzetes, és határozott hangján. - Hmm... Serena, idejönnél még pár percre? Szeretnék beszélgetni veled.
Nem mond semmilyen más konkrétumot, majd később megtudja a lány, mégis miről lenne szó. Nem kell félnie, végülis a bozontos arc mögött még mindig egy mosoly van. És hát annyira nem is szőrös most az arca, inkább olyan két napja borotváltnak tűnik, és tényleg, az is. Nem tehet róla, valamint nem is akar tenni érte semmit, jobban szereti magát így, hiszen kifejezetten jól áll neki ez a megjelenési forma. Valamint különféle szerekkel is kezeli, gondoljunk itt bájitalokra, így egyáltalán nem is szúr maga a szőrszál.
Amennyiben a lány odasétál, lassan odafordul felé, és érdeklődni kezd.
- Hogy van apukád? Régen találkoztam vele, gondoltam megkérdezem, te hátha gyakrabban tartod vele a kapcsolatot, elvégre mégis csak a lánya vagy.

//bocsi a nagyon rövid hozzászólásért, csak sietnem kell, és ezt még ma el akartam intézni. pontok kiosztva.//

*Hát valóban nem hétköznapi leány, de erről Daeronak még nem kell tudnia, majd idővel. Viszont a hat új és a harmadik szem…az még nem található meg a lányon. Rápillant a fintorgó fiúra*
- Na persze, látom
*Horkant fel, de nem feszegeti a témát, mert kedvenc professzoruk még a végén kibelezi őket itt helyben. És Serena még élni akar egy darabig.
Miután Serena végzett, a főzetével, érdeklődve figyeli Daeron munkásságát, majd mikor meghallja a kérdést, felnevet*
- Hát.. ilyen ujjakkal inkább lesz belőled nőgyógyász, mint szakács
*Remélhetőleg, tudja, Daeron miről is hadovál a lány*
- De majd egy közös sütögetést beszervezhetünk
*Kacsint a srácra, ő nem gondol rosszra, most se és soha se. Tiszta lélek, szabályokat nem sért… csak titokban és arról is csak a mellette elhelyezkedő szőkeség tud. Végül is ebben a témában csak a lányra tud ő is támaszkodni.
Miközben a cuccait pakolja, elől valami érdekes dolog történik. Úgy látszik Weeko nagyon élvezi a szituációt, Serena csak vigyorogva figyeli az eseményeket. Sőt Gerard bácsi reakcióján lepődik meg rendesen.*
- Te, mióta lett ilyen kis kedves?
*Bújik Daeron füléhez, hogy más ne hallja a dolgokat. Sőt még játékosan meg is harapja, majd vigyorogva visszatér a pakoláshoz. Elpakol minden felesleges dolgot, nyoma se maradjon a munkájának. Miután végzett, szőkeségére pillant.*
- Mehetünk?
*Nyújtja karját, de mielőtt valami reakció lenne is rá, a fülébe mászik egy most nem kellemesnek mondható hang.*
- Igen?
*Pillant a bozontos fej felé*
- Persze megyek
*Motyogja, közben egy fintort vág le, amit a tanár nem láthat, maximum Daeron*
- Bocsi kicsi szívem
*Gügyög, mint egy óvodás*
- Majd később huncutkodunk
*Odahajol a fiúhoz, ohh de nem csók, csak egy puszika, majd elsétál mellette, és egyenesen a férfihoz, majd végig hallgatja, hogy mit is akar.*
- Apa?
*Néz kérdőn*
- Hát meg van tudtommal, pár napja írtam nekik, mert azért aggódnak... még, ha tudják is, hogy a te kezeidben vagyok
*Már nem magázza Gerardot, mivel mindenki kiment és régóta ismeri a férfit az apja lévén, így valamivel közvetlenebb a kapcsolat. *
- Nem rég írta, hogy már megint valami okos főzeten ügyködik, nevet nem írt, szóval, ha érdekel, szerintem meglátogathatod.
*Mondja, mivel régebben azért sokat járt náluk Gerard, mióta az iskola ügyeivel foglalkozott az óta nem nagyon ment feléjük*
- Van egy olyan érzésem, hogy nem csak apuról akartál kérdezni
*Néz a bozontos arcra, amin egy vigyor ékeskedik, régen látta ezt már rajta, sőt talán egyszer.. még kisebb korában. Kezeit összekulcsolja, neki dől a padnak és úgy mered a vele szemben elhelyezkedőre. *