//Ide is írom, hogy aki tud írjon, nem kell kilómétereket, csak, hogy részt vesztek e a szellemidézésben vagy sem. Legalább valamiféle jelzést kérek erre kitérően. Aki nem ír szerdáig, vagy nem jelez valahogy felém, az megfigyelőként vesz réészt a továbbiakban az órán, tehát nem tud kérdezni a szellemtől, csak leírhatja esetleg, hogy mit látott kívülállóként. Tehát hajrá.//

*Nah őt irigyelni egészen nagy ostobaság lenne, hiszen nem is azért van a leginkább kiakadva, amiért a többiek hiszik, hogy ki van, hogy biztos elvesztett valakit…Najó ez sem utolsó, de a történet komplettjében üt nagyon erőset. Szóval, rajzolgatja a köröket, igazából elvörösödik a füle, hogy szembeszegült Owainnel, ez a tagadás már tipikus Ed, vagyis kezd jobb színben lenni…nem mitikus szüzséről van szó, vagyis amikor a karakter nem változik a története folyamán, ugyanis egészen elképesztő gondolatok formálódnak meg fejében Merlin idézés közben. Igazság szerint nem is a halott szüleire gondol…Meg nem is a halott nevelőszüleire*
~Tudni fogja…Nem, nem fog belenézni a fejembe…nem gondolok rá…De mi lesz, ha ők is rájönnek, ha gyanút fognak, ha megtudják? Nem, nem szabad gondolnom rájuk, rá….Félek…nem akarok egyedül lenni…tudják, mindenki látja…Megtalálnak! Miért, miért nincsenek barátaim? Nem lóghatok mindig Tayler nyakán…Buliznak? A fenébe…mit kell ilyenkor csinálni? Mi csináljak? Miért nem akartam, hogy kedveljenek? Olyan ostoba voltam…de akkor még nem tudtam, hogy minden gondolatom gyilkos lehet.~
-Nagyon érdekes, Merlin, igaz?
~Ez gyenge volt…De mit...mi a fenét mondjak? Haza akarok menni…Nem is akarok itt lenni! Nem is akarom akarom Merlint…~
-Milyen buli? Én elmehetek?
*Igazából nem is ért semmit a beszélgetésből, pedig úgy tesz, mint aki nagyon figyel és mindennel tökéletesen tisztában van. Lehet ez megint olyan összejövetel, ahová őt nem hívták meg…Ahogy ez eszébe jut, kissé elkámpicsorodik (eddig simán kifejezéstelen volt) és annak sem tulajdonít nagy hűhót, hogy Merlin megjelenik.
~Én nem is akarok kérdezni….nem is érdekel ez az egész…A halottak már nem jöhetnek vissza…a kárhozottak nem jöhetnek vissza…Haza akarok menni! Most! Már nincs olyan, hogy haza...~
*Egyszerre azon kapja magát, hogy sokkal hangosabb, mint amilyen szokott lenni*
-A kárhozottak a pokolba kerülnek? Nem jöhetnek vissza, igaz?

*Néma csend…legalábbis a részéről, hiszen magát is megdöbbenti, milyen hangosan kiáltotta és mennyire lefagyott tőle. Mindig lefagy, és ilyenkor csak bámul maga elé, mint akinek már nincs kedve kiakadni, pedig egyszerűen csak nem tud, mert megijed. Nem is látszik rajta, ha nagyon megijed. Csak elfehéredik, aztán se hang, se kép, mint amikor kiesik az adás. Nem alszik el, nem ájul egyszerűen csak píííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííp és kell kel lennie valaminek, ami bekapcsolja, amitől rájön, hogy menni kell tovább. S akkor elindul*[/color]

//Bocsánat, szégyellem magam a késlekedésért. :S
Szintén Ed előtt olvasandó!//

*Szerinte ez akkor sem feminizmus, ha Amelie érdekes férfiakat sorol fel, arra ugyanúgy rábólint, ugyanúgy lelkesedik az ötletért. De ha Merlin, hát Merlin. Rettentő idegesen várja a kezdést, a feszültség szinte hullámzik benne.*
~Aki nem bírja szálljon ki...~
*Már majdnem ki is sétál a körből, de végül erőt vesz magán, becsukja a szemeit, és Merlinre koncentrál, ahogy csak bír. Amikor megjelenik, ismét kicsit meginog, de végül az akarata győz. Izzyt először nem érti, aztán feltűnik neki a szellem Szájtátva hallgatja Tayler és Merlin beszélgetését, aztán Noel kérdését. Ő túlságosan meg van ijedve most ahhoz, hogy bármilyen kérdést is feltegyen. Ha Tayler vagy valaki ránézne, csak megrázza a fejét: kihagyja a lehetőséget köszi. Neki nem szimpatikus dolog ez a szellemidézés, talán a rossz emlékek miatt. Gyerekként gyakran szórakoztak ilyesmivel a barátnőivel. Elvis szellemével próbálkoztak, meg hasonlókkal, aztán várták hogy kopogjon a szekrényben... vagy hogy meginduljon a pohár az asztalon. Jó móka volt végülis, amíg egyszer a szülei meg nem tudták, hogy ilyesmivel szórakozik... és sátánistának kiáltották ki a barátnőit, mert hogy állítólag fordítva olvastak a Bibliából, pedig ez egyáltalán nem is volt így. Na mindegy, elkalandoztam egy kicsit, a lényeg, hogy szerinte nem helyes dolog szellemet idézni, így nevelték belé; ennek ellenére koncentrál Merlinre és kíváncsian hallgatja Merlin válaszait a kérdésekre, már ha lesznek. *

Gondolta volna valaki, hogy a nagy Merlinnek ilyen fura kérdéseket tesznek fel? A nagy varázsló felvont szemöldökkel forog körbe, miközben a diákok felteszik kérdéseiket. Noel szólal meg először, s ő kérdez egyedül a múltról, a nagy tettekről, legendákról.
- Ne gondold azt, hogy hatalmas varázserő kellett akkoriban egy varázstalan ember elriasztására. A vár megvédésére elég néhány pajzs bűbáj, vagy távoltartó bűbáj. Nagy varázslónak neveztek, miközben nem vagyok különbb a most élő nagytudású varázslóktól. A tenger megregulázására is elegendő tudni a víz elem irányítását, melyet akarattal ti is elsajátíthattok.
Hirtelen Izzy után néz, nem értve, hogy mitől rettent meg, mikor egy rossz szót nem szólt hozzá. Mellesleg idő közben az egér is eltünt, így már teljes biztonságban kapcsolódhat vissza a fiú, hogy aztán ő is kérdezzen, ha van hozzá kedve.
Leannra emeli tekintetét, akiről lesír az, hogy fél. Szakálla mögül mosolyog rá a lányra, majd továbbfordul, hogy a másik hölgyemény szemtelen kérdésére adjon választ.
- Ó nem, engem Morgana nem bosszantott sosem. Kihívásnak tekintettem, hogy vetekedhettem vele, hisz ha gonosz volt is, mégiscsak ügyes boszorka. Aki engem bosszant még ma is, az Viviane.
...hogy ki is volt az a Viviane arról már nem mond semmit, inkább hirtelen Ed felé kapja tekintetét, akitől olyan kérdést kapott, amiről nem lenne szabad beszélni a fiúnak. Szúrós pillantását a fiú tekintetébe fúrja.
- Legyen kárhozott, vagy sem, a túlvilágról bárki visszatérhet, különsen ha valaki megidézi rossz célokra őket.
Egyre közelebb hajol a fiúhoz a szellem, s abban, hogy arcához érjen Owain akadályozza meg, aki észreveszi, hogy valami nem stimmel Edwarddal, ráadásul egyre gyengébbek mindannyian.....

//Ma jön még tanári hsz is, kérem, hogy várjátok meg!//

- Köszönjük Merlin.
Szólalok meg hírtelen, s már húzzom is el pálcámat, hogy megszünjön a különös kapcsolat a túlvilággal. Körbenézek, hogy lássam kit viselt még meg a szellemidézés. Leginkább azonban Ed áll közel ahoz, hogy elájuljon, így mellé lépek, miközben a többiekhez beszélek.
- Üljenek le az asztal köré, fiúk, ha kell segísenek a lányoknak. Leanne mintha nem lenne a helyzet magaslatán. Ha valaki nem érzi jól magát legyenszíves szólni nekem, vagy a mellette ülőnek, az pedig értelemszerűen nekem újfent. Ha minden rendben figyeljenek! Pár kisebb feladatot elvégeztetünk barátunkkal, hogy lássák milyen ha valaki transzba esik. Nem szívesen teszem ezt, mert nem szeretek irányítani senkit, viszont tudniuk kell, hogy ha most én csak pár feladatot kérek Edwardtól, akár arra is rá lehet venni így valakit, hogy nagyobb bűnt, akár gyilkosságot is elkövessen. Közben nyugodtan szedegessenek az asztalon lévőkből.
Szembe fordítom magammal Edwardot, szemébe nézek, s beszélni kezdek hozzá.
- Hallassz engem Edward? Ha igen bólints. Szeretném, ha szembefordulnál a diáktársaiddal, odasétálnál hozzájuk, innál egy pohár narancslevet, és leülnél, majd elmondanád nekik, hogy mit érzel irántuk.
Amint visszasétál elhúzom a kezemet előtte, egyet csettintek is, hogy magához térjen különös álapotából.
- Edward, ébresztő, jól vagy? Mire emlékszel?
Leülök Edward mellé, s amint a fiú megválaszolja a kérdést a többiekhez fordulok, űlve, hogy ne kelljen felfelé lesni seninek, kényelmes legyen az óra vége.
- Mára nincs más feladatuk az órán, viszont felhívnám még pár dologra a figyelmüket. Először is arra, hogy a mai leckék alatt ott van a házi feladatuk felsorolva, a szellemidézésről időben értesítsenek, mert ahoz fel kell készülnünk. Jelenkezhetnek párban, vagy egyénenként. Másodszor...Emlékeztetnék mindenkit arra, hogy van egy pályázat, ami az év végi értékelésükbe nagyban beleszámít. Harmadszor figyelmeztetek mindenkit, hogy következő óra legelején félévi dolgozatot fognak írni. Most pedig jön a kérdés, hogy kérnek-e értékelést magukról, vagy sem, bár most általánosságban azt tudom mondani, hogy mindenki a képességeinek, jelenlegi érzelmi és testi állapotának megfelelően teljesített. Én is állok elébe az óráról alkotott véleményüknek. Most pedig beszélgetés következik fél óráig körülbelül. Marhatják még egymást kicsit.
Mogorvaságom most sehol sincs, sőt, cinkosan kacsintok egyet, hogy jelezzem feléjük folytathatják az óra eleji csevelyt, ha kedvük tartja.

//Bár az órának lényegében vége, még van mit kijátszani, így ha gondoljátok nincs akadálya, én is fogok reagolni rátok. Sőt, ha Izzy van kérdésed Merlinhez, állok elébe. Viszont ha úgy gondoljátok, akkor távozhattok. Köszönöm a részvételt mindenkinek, pontok hamarosan kikerülnek:) //

Izzy kérdése, melyet Merlinhez intéz, érdekesnek bizonyul. Megérte a fiúnak visszajönni. Az azonban, hogy erre mit is válaszol a nagy varázsló, már azt hiszem, nem is oly meglepő. Úgy tűnik, szinte miden kérdésre csak kitérő válaszokat ad.
- Ó kérem, anyja mindenkinek csak egy van, apja viszont...Miért lehetnék bizonyos abban, hogy ki volt nemző apám?
Az óra anyagának szempontjából szerencsére nem fontos, hogy pontos kielemzést tartsunk Merlin éltéről, így a válaszok után el is tűnik a szellemünk. Mágiatörténelmi szempontból lenne az, de az ugyebár nem az én anyagom, így jobb is, hogy nem kaptunk határozott válaszokat. //Értsd: Nem tudom itt hogyan adják le:D//

Edward transzba esett állapota elég érdekes érzelmeket vált ki a diákokból. A két fiún inkább a döbbenetet látom, a lányokon viszont a sajnálat, valamint az irántam érzett megvetés sugárzik. Felállok és sétálni kezdek mellettük, halálos nyugalommal, nem is foglalkozva azzal, hogy rólam mit gondolnak. Kaptam ennél már százszor rosszabbat is, mégsem haltam bele. Kezemben egy üveg itallal Noel mellé lépek, s felé nyújtom azt, remélve a fiú el is veszi.
- Az. hogy etikus-e, én is el tudom dönteni. Tudniuk kell, hogy önökkel nem tettem volna meg. Számomra lényegében "idegenek" lelki világába nem tiprok bele. Az viszont, hogy Edtől ezt kértem nem volt véletlen. Persze ahogy nem tudhattam, hogy transzba fog esni, nem is tervezhettem előre.
A két lány tekintetét keresem, közel hajolva hozzájuk. Szememből fájdalommal telt pillantásom mögül olyan szeretet sugárzik, amit még nem láthattak.
- Elhihetik nekem, hogy soha nem ártanék akarattal senkinek, Ednek meg különösen nem. Több mondanivalóm nincs.
Nem kezdek újra sétálni, csak felegyenesedek, és összefont karokkal állok előttük, majd miután minden diák erejét visszanyerve távozott, jöhet a rendrakás. Akkurátusan, aprólékosan letörölgetve minden apró zugot. Eltüntetem a folyadékokat, melyből egy-egy fiolával előtte Amelie, és Noel kapnak, ha szeretnének. Felnyalábolom a koponyát és a Thor szobrot, majd eltűnök a sötét részében a teremnek.

//Elnézést, hogy nem írtam eddig....csak az írjon, aki szükségét érzi. Szombattól itt kezdődik a házi kijátszása. A részleteket megbeszéljük külön mindenkivel. Aki nem jelezte még azt, hogy szándékozik egyedileg is szellemet idézni, az tegye meg. Következő óráig szeretném befejezni:))//

*Fogalma sincs, mi a jófene van, de nem igazán tetszik neki dolog. Először is Noel lehülyézi, de arról még lila gőze sincs, miért. Szemöldökét kissé összevonja, hátát kihúzza, tömören közli.*
- Az a hülye, aki mondja. *Talán nem is sejti, hogy előtte egy Forest Gump nevű valaki szájából már elhangzott az alábbi mondat, mindenesetre reméljük Ednek több esze van. Bár kb olyan képet vághat, mikor Izzy szónokolni kezd arról, hogy Noel okos, de ő inkább idióta, mint vicces. Legalább tíz másodperc, mire ezt a szöveget tudja valahová tenni. Igen, Noelt okosnak, Izzyt viccesnek tartja, de gondolatolvastak, vagy mi? Persze csak vállatvon, Ed józan állapotban korántsem olyan közlékeny, ami az érzéseit illeti. Csúnya dolgok, sértések megint egy más kategória…*
- Szerintem az idióta, meg az okos elég pozitív jelzők, az idióta legalábbis, ha a vicces szemszögéből nézzük, de nem értem mit akartok ezzel. *Rázza meg a fejét, ahogy a kontextus második felén is, jó, hogy elment tőlük mindig, de egyrészt nem tudják miért (nem mert féltékeny volt!) másrészt nem érti hogy jön ez ide megint, úgyhogy inkább mélyre süllyed a székén és a fejét is eltakarja, mintha szégyellős lenne és azért kerülte volna fél évig a társaságukat.*
-Inkább szadista. *Dörmögi, bár ezek után kötve hiszi, hogy elmenne bármiféle létező, vagy nem létező buliba…Amúgy antimazochista, csak az usere szadista, az különbség XD Ed egészséges ebből a szempontból, ki gondolná… Leannén már egyenesen kiakad, MIÉRT SÍR EZ A LÁNY ÉS MIT CSINÁLTAK VELE? Inkább nem szól semmit, elbújik még jobban és aktívan nemlétezősdire játszik és bármennyire is kívánja az emberek társaságát, vagy inkább helyesebben fogalmazva, bármennyire is nem kívánja a saját gondolatait, most szeretné, ha békénhagynák, sőt hazamenne, csak kár, hogy onnan jött éppen. Owain szónoklata igazából már csak hab a tortán és azt érzi, hogy nem is szeretné, ha megértené mi történt itt. Egy percig csak mered maga elé…úgy tűnik, legalábbis számára, hogy órák óta csinálja…Szeretne csatlakozni valakihez, odamenni Owainhez segíteni, de az elmúlt per után egyszerűen kirohan a teremből. Még a széke is felborul mögötte.*


{{köszi az órát!{{

*Ahogy Lee törölgeti a szemét, egy tétova vállveregetéssel próbálja megnyugtatni a lányt. Az igazat megvallva őt annyira nem rázza meg, ha valakinek belelátnak a titkos gondolataiba, bár Ed vallomását nem nagyon értette, mert ő nem érezte ennyire súlyosnak a dolgot. Soha nem gondolta volna, hogy valaki féltékeny lesz majd egyszer rá, az ilyesmihez nincs hozzászokva.*
-Látod Noel, már Am is azt mondja, hogy lehetetlen vagy!
*Vigyorog diadalittasan, hiszen végre nem csak ő az, aki piszkálja a fiút, hanem talált eme általa igencsak kedvelt elfoglaltsághoz még egy társat is.*
-Igen Amelie, képzeld észrevettem, hogy lány vagy! Viszont épp ezért tudod akkor használni a fejedet, mikor hagynod kéne, hogy a vér száguldozzon az ereidben, és amikor meg hideg fejjel kellene gondolkozni, akkor meg a szívedre hallgatsz. Nézd, ameddig csak a saját pálcádat forgatod, nincs baj! Remélem, ebbe nem kell majd beszállnom! Különben sem hiszem, hogy ez egyenlő lenne egy intelligenciaszint méréssel…
*A bűbájokon és az illúziókon kívül egyszerűen nincs sok tehetsége máshoz, úgyhogy igencsak kínban lenne, ha párbajoznia kellene a lánnyal. Az oldalba bökést azonnal viszonozza is, huncut vigyorral a képén, és még össze is borzolja a sötétbarna tincseket.*
-Persze, éljen a suliból átalakított Sárga Ház! Támogatom az ötletet, szerzek tagokat, és szervezek gyűjtést is, hogy legyen pénz rendes ápolókra, és gyógyszerekre!
*Amilyen kis lökött, tényleg megtenné, sőt a gyógyszerkészletet ő maga felügyelné, nehogy véletlenül visszaélések legyenek. Mondjuk, ha netán létrejönne az intézmény, akkor ő lenne az első, aki kapna egy muszájdzsekit, és alaposan benyugtatóznák, de ez természetesen eszébe sem jut, hiszen vele nincs semmi baj, ő csak a többieknek akar jót. Legalábbis, ha kérdezik, akkor ezt fogja hangoztatni, a világért sem ismerné be, hogy nem minden kerek nála.*
-Persze, csak plüsscica, aztán majd arra ébredsz egyik reggel, hogy átharapta a torkod!
*Az sem érdekli, ha kinevetik, de ő akkor is óvatos, ha csak egy plüssállatról van szó, hiszen sosem lehet tudni, mikor bújik ki belőle a vérszomjas vadállat. Látott már ennél cifrább dolgot is – igaz akkor nem teljesen volt józan.*
-Nem csak lángész, hanem egy veszett tehetség, egy csiszolatlan gyémánt, sőt, egy igazi félisten!
*Fényezi megint magát, és lovagolja meg a kétes értékű dicséretet. Amelie nem az a lány, akit meg akarna bántani, hiszen csak azokkal szokott csipkelődni, akiket kedvel, így valóban nem is cél, hogy vérig sértse a lányt, ő csak visszaadja a magas labdákat, sőt, néha még arra is képes, hogy szándékosan hagyjon másoknak támadási felületeket *

*Merlin válaszára felcsillannak a szemei, és boldogan vigyorog. Halkan motyog az orra alatt, de akinek jó hallása van, az azért hallja, mit dünnyög.*
-Igen! Tudtam, hogy igaz a pletyka! Sőt, az is lehet, hogy nem csak egy démon, meg az ördög, hanem egyszerre többen is voltak! Ez egy olyan világ, ahol bármi megtörténhet!
*Ő miden utalást készpénznek vesz, elég egy sejtelmes megjegyzés, és máris azt hiszi, hogy igaza van. Az idézés őt is kimerítette, így félkómás állapotban hallgatja csak az ez után következőket. Abba nincs is kedve belemenni, hogy mi etikus, meg mi nem, nagyjából Noelnek ad igazat, hiszen ha Ed nem is emlékszik arra, hogy miket mondott, ők hallottak mindent, és ha igyekeznek, akkor tudnak rajta egy kicsit segíteni. Mikor nagyjából összeszedi magát, segít a pakolásban, majd elhagyja a termet.*


//Bocsi… bocsi… bocsi a késésért. Köszönöm az órát!//

*Amióta nem sátrazik, nem képes megmaradni huzamosabb ideig a szobában, örökösen mehetnéke van, ezért is érkezik jóval előbb, mint kellene. Ma ismét laza napja van, egyszerűen csak a vállára csapta a talárját, majd felöltözik, ha beért, addig nem bajlódik ilyesmivel. Csapdára még nem számít, hiszen ahhoz túl korán van, maximum mellényúl, bár morcos csak akkor lesz, ha Francisnak baja esik. Mielőtt elindult, Izzyt megpróbálta kiszedni az ágyból, ám olyan álomkóros volt, hogy ha jól sejti, azt sem fogta fel, hogy ott járt.
Elhozta a szerkezetet, remélhetőleg a fiú azt nem fogja keresni, ha elindul a terem felé. A szokásos cigarettáját nem hagyja ki, az ablakpárkányra telepszik, ott szívja el nyugodtan, csak után nyit be, és néz körbe. Ahogy számított rá, még sehol senki, de annyi baj legyen, el tudja magát foglalni, ha nagyon akarja. A szokásos helyére ül, hátra, szélre, elkülönülve mindenkitől, bár eddig mindig akadt társasága, nem volt probléma belőle. Francist lepakolja óvatosan, le ne essen a padról, a talárt is végre magára aggatja, majd elheveredik a székeken keresztbe.
Maximum vagy elalszik, vagy bámulja a plafont, pontosabban a csillagokat, amúgy is hallja, ha valaki közeledik vagy éppen benyit.*

//Elég rövid lett, ugye? //

//Vegyétek úgy hogy jöttem, csak most nincs időm írni. MAjd este pótlok!!!//