Varázsfegyvertan terem

Fogadalma ellenére, Gina most nagy, egész pontosan hatalmas nagy késésben van.
Úgy rohan a folyósókon mint akit puskából lőttek ki, bár nem akar úgy a terembe törni , mint egy puskagolyó. Mielőtt odaérne a teremhez egy kicsit lelassít, mély levegőt vesz, amolyan megnyugtatás képpen, no meg persze azért, hogy nehogy túlzottan lihegve kérjen elnézést Mr. Owaintől a késésért.
Belép a terembe - a reményt, hogy tanára nincs itt, már régen elvesztette - és rápillant tanárára.
-Elnézést kérek a késésért - szánalmas lehet amikor ezt a mondatot kimondja, de mégis, hogy kezdjen egy órát, amit már elkezdtek. Gyorsan le is huppan az egyik első sorban lévő szabad székre, és reméli karvezető helyettese nem szidja le túlságosan.

Lánykánk kiválaszt, egy rózsafa vesszőt, és a hozzáillő markolatot. Oda ballag a szerszámokért, a ragasztóért és a többi dologért, amire szüksége lehet, és nekilát elkészíteni a pálcát, mint órai munkát.

*Igyekszik napirendre térni a dolog fölött, ebben nagy szerepet játszik a tény például, hogy kezd kijönni a Jack Sperrow szerepből, a bekómálból kikómál. Talán ezért is tud jobban odafigyelni Mattire, vagy Owainre, esetleg mindkettőre egyszerre.*
-Nem, a fánál. *Legyint kurtán, és igen még mindig felidézve a jelenetet. A tótál nem szívta meg, hiszen a srác végül nem lökte be, ő sem a Mattet, valahogy kibírták, hogy egymás helyett a meztelen nőkre koncentráljanak. Bizonyára abbahagyják majd a felemlegetést…jövő ilyenkorra. Igen, van egy pár dolog, amin az ember fenn tud akadni. Könyökölés, figyelem, óra közben IS. S ez pedig mi más mint a legnemesebb szerv kifejezés… Edward szerű pillantás a fiúra, körül belül úgy kell elképzelni, mint a képen, csak szemből támad és ezúttal nem süt belőle annyi rosszindulat, mint egyébként, mások ellen észlelhető lenne, csupán néhány jól irányzott „he?” meg „anyám, pont, pont, pont”*
-Az alváshiánytól…nekem más hiánytól, de mindegy, te tudod. *Perszehogy félreérti, legnemesebb szerv. Ki a fene hívja az agyát nemes szervnek. Ő például a zsenialitás, a tökélyesség, a fantasztikum szervének nevezi, de a legnemesebb nála valami egészen más. Nem kedvenc, mert néha nem úgy viselkedik, mint szeretné. Igen, Mattit nagyon elkerüli a biztonság. Lehet éppen annyira, mint őt a zűrzavar mentes élet. Matthew most biztonságban van, Ed nem csap vissza. Az is lehet, hogy csak a frissen összeforrasztott pad érdekében teszi…
De ezt nem teszi szóvá, bólint egy kurtát, s megrándul szája széle a megjegyzés hallatán. Akár Fable, akár Matt oroginálja, tetszik neki a megjegyzés. Az már nem annyira, hogy nem kápráztathat el senkit, s a srác oldja meg a reparálást, nade mindegy. Végülis lemondott a feltűnőségi viszketegségről, inkább hitet vált, áttér az eltűnésire. Owainnak biccent, a kis félmosoly ott ragadt szájának szokásos, mosolyokat tartalmazó szegletében, hogy egy villanásnyi pillanat múltán el is tűnjön, s ajkai ismét kissé csálé lefelé állást mutassanak be. Nem hiszi, hogy Adelaidnak pont akácfa pálcája lenne, Murphy nem lehet ennyire gaz, s a sorsnak talán, jó esetben nincs is fintora. Tekintetével, de fejével nem, követi a tanár lépteit, szavainak tartalmával.
Noelból igazán nem nézte volna ki, hogy élet varázslatokra is képes, talán a koponya miatt tűnik sötét Extrásnak, egyébként fogalma sincs, hogy nem az, de ez nem is annyira érdekli. Simán csak meglepő, hogy a sráccal összefüggésbe kerül az élet szó, mikor ott trónol a padján a halál egyik jól ismert szimbóluma. Persze, nem csak ő tud meglepő lenni, s erre nem is mindig gondol. Konidik ellen használt irónia elég ahhoz, hogy szája szeletében a kis vigyor újra szerephez jusson. Szereti ezt a fegyvert na….Csak olykor fennáll a fagyi visszanyal esete. Ő persze imád fagyit nyalni, de ha visszanyalna, az már nem olyan menő. Talán pont ezért gyűlöli Irethtet, nem azért mert lány… S figyel az áldozati báránykára…Kíváncsi lesz, mi történik vele, hogyan kell kiszabadítani, s ennek szinonimái, kicsit csalódott is, hogy a lányra nem veti rá magát húsevő növény. Bár ahogy Owain szavaiból kiveszi, még támadhat. Éljenzés a gondolatra, hogy hagyja várni, ez így nagyon izgalmas, ő is várhat a növényre. S előveszik Izzyt. Nocsak! Más is van álomkóros? Szemügyre veszi ezt a srácot, de lehet csak simán elfelejtett aludni, mint az osztály kilencven százaléka. Talán valami buli volt? Hála istennek, hogy nem tudott róla…Mattra pillant, hogy mit szól, talán az álomkórhoz, mikor megpillantja a csillagot, s ezzel egyidőben magasra ível mindkét szemöldöke.*
-Új hódolód akadt. De még milyen…*Ha Matt nem is, hát ő valami fantasztikusan szórakozik, s betegsége ellenére, az egyik legéberebbnek tűnik. Igen, a sok alvás, a sok kávé, csak mert a nagy betűs varázslattan, amiért nem árt áldozatokat hozni. Az valami hihetetlen, ahogy a csillag padtársa orrát buzerálja, ő ott adja fel, s produkál egy égbekiáltó csodát:*
-Hahahahaha! *Nem, ezt nem bírja elviselni röhögés nélkül, kissé rekedten, s nem túl hangosan, de magához képest igencsak teli szájjal míveli a nemes mesterséget. Pedig lehetséges illik neki a dolog, legalábbis emberibb…*
-Wááááw nem csak a csillagok szerelmesek beléd Mattie, hanem a pálcák is. A pálcák királya, vagy Maugli, nem is a majmoké! * Hajt előtte fejet játékosan, egyébként is sokkal jobban hangzik ezt, mint mondjuk a pampák királya…vagy mint mondta, a majmoké. Különbleges a padtársa, nahát…fel sem tűnt neki. Najó, de! Nagyon is. Lehet tünde a fiú, s akkor kipiszkálhatja a füleit! Mindig nagyon érdekelte mennyi fülviasz penészedik egy tünde fülében. Mielőtt meg a Mattiébe pillanata, szerencsére akció van, s erre nem kerül sor, megnézheti ahogy a lányt nem falja fel semmi, s kiszabadul. A varázslat látványos, ez lefoglalja egy időre, legalábbis a következő feladatat kezdetéig. Ugyanis elé repül egy tálca. Nahát! Milyen pálcát csináljon…Persze, olyan kéne neki, mint padtársáé, ha az olyan különleges. Rózsafából például biztos, hogy nem csinál. Marad az ecc pecc kimehetsz. Halkan, mutogatva ki is számolja //user is megteszi// juharfa…Kiválaszt, kézbevesz, kell hozzá mag…mondjuk sárkány szívizom, úgyis kedveli őket. A fenne, miért nem sárkányos tetkót csináltatott? Nem baj, a halálfalós is menő, csak nem illik mutogatni…A sárkányt viszont fitogtathatná. Nade kinek… a lányok totál zizzentek, magára meg nem gerjed az ember, még akkor sem, ha Edward. Ezüst markolatot választ, csak mert az aranyt utálja, az ezüst mégis stílusos, elegáns. Jön a doboz, ki is nyitja, van benne egy csomó érdekes véső, hogy ezekkel mennyi mindent csinálhatna…Kár, hogy nem fog csórni, egyébként biztos megfújná a készletet, s vinné fel „szobájába” a padlásra…Szétszerelné a kakkukosórát. Na mindegy, munkához kell látni, úgyhogy gyorsan összekapkodja az alapanyagokat. Ő akar lenni az első, legalább ebben, ha az érkezésben már nem jött össze. Az első mellett pedig természetesen a legjobb, hiszen megfogadta melyik lesz az óra, amire a legtöbbet fog gyúrni. Pedig neki nem kenyere a megerőltetés…most mégis úgy tűnik lázasan dolgozik, nagyon odafigyel a véső választásra, hogy ne legyen túl vastag, de ne is vékony, hogy sokáig kelljen pepecselnie vele. A maghoz hozzá sem ér, nem akar valamit elszúrni rajta, ahogy a fehér sávot is kerüli, mint a pestist, s csak a sötétebb körül kifaragni a helyet a magnak. Nagyon koncentrál, most még Mattire sem figyel, nyelve hegyét is kinyújtja. Lélegzése felgyorsul, miközben a munka tempója is ütemesebb lesz egy idő után. Mélyül a vájat, óvatosan, de hatásosnak mondhatóan, s olyan hevesen teszi le a vésőt, hogy a maghoz kapjon, hogy az a földön landol. Nem törődik vele, majd a munka után. Szépen próbálja meg beleerőszakolni a magot, hogy az ne sérüljön, a sárkányszívizom húrra vigyázni kell. Véső újra kézbe, de nem a másr leesett, egy másikért nyúl, talán épp a Mattét csórja el, ha egy pillanatra leteszi az asztalra. Nem törődik vele, finomítani kell rajta. Csak a pálcára figyel, csak a szövegre, azt akarja, hogy tökéletes legyen. Jó, rendben, szemmértékre, elég jól kicsinosította, jöhet rá a markolat. Levágja a vésőt, lehetőleg nem Matt kezét csapja le vele, rohan ragasztóért, hogy ráerősítse az ezüstöt. Szárad vagy nem, késznek nyilvánítja, s most aztán megmutathatja mit alkotott. Szalad, a merészek klubbjába, be is pattan a körbe, hogy gyorsan és sikeresen megmutassa Owainnak „tudományát” Arca elszánt, rá is pillant a tanárra, jelentőségteljesen, de a többiek talán már csak azt látják, ahogy arca elégedett gőgöt tükröz, merthogy ő akar lenni a legjobb. Tévedés pedig, ennek okai vannak…Nem gondolkodik a varázslat alapságán, azt mondja, ami eszébe jut, hiszen szerinte fő, hogy a dolog hatásos, látványos és tökéletes legyen. Hogy Owain azt mondhassa rá, szép volt! S hogy Ed kicsit felelőtlen, ja igen…Egyik fő hibája. Merthogy aratni akar, bár nem tehetségtelen, lehet túlságosan szereti a hatalmas falatokat. Ha van tétje, s oka a dolognak. Most. Most van!*
- Flamma Globus *Kiáltja, s érkezik talán a tűzcsóva, fel a magasba irányítva, jajj, lehet jajjj lesz a csillagoknak. Ennyit arról, hogy könnyű, vagy hogy Ed normális…de remélhetőleg megússza égés nélkül.*

*Jól szórakozik Izzyn, kómás feje van, azt el kell ismernie, de amíg Francis nincs veszélyben, addig nem zavarja a dolog. Hatalmas szerencséje, hogy előélete miatt nincs akkora szüksége a fényre, mint sokaknak. Ugyan az elgondolkodtató, hogy Owain vajon hogyan tájékozódik ennyire jól? Erre nem magyarázat az sem, hogy megszokta, mert az emberi szemnek vannak korlátai. Azonban ha Raulra gondol… máris más a megközelítés. Van egy tippje, de nem foglalkozik vele különösebben, hiszen az ő tanára is rengeteget tud, tanította is úgy, hogy nem közülük való. Könnyedén fogadja el, ha valaki más, mert nem ez az elsődleges nála.*

-Normális Izzy, persze. Nem őrültél meg, hidd el, mindenki el tudja olvasni, még én is. Ha Francisnak lenne szeme, tudna válaszolni, most helyeselne.

*Elvigyorodik, roppant humoros volt végignézni a botladozásokat, főleg amit Edék is előadtak. Ezt megpróbálja Owain szemszögéből is, aki ezt a sötétben állva követte figyelemmel. Csodálja azért, mert nem röhögött rajtuk hangosan, mert mulatságos volt ám.*

-Azt majd később, Daeron, nem lehet lelőni a poént. Milyen lenne már az? Mi marad a végére?

*Súgja vissza vigyorogva, és még mindig Francist öleli magához, mielőtt a nagy kapkodásban lelökné valaki. Türelmesen végighallgatja a többieket is, ennyit ő nem szokott beszélni, ki is száradt a szája rendesen. Hátradől, úgy nézi a lány vergődését, aki azért sem hajlandó megállni, mindenáron szabadulni akar továbbra is. Érthetetlen a számára, logikusan gondolkodva, ha nem ezt tenné, akkor nem lenne egyre rosszabb helyzetben. Persze kiből mit vált ki a váratlan és ijesztő helyzet, az is igaz.*

-Ott elől pedig az a leányzó éppen belegabalyodott egy csapdába, és rémülten próbál menekülni.

*Feleli Izzynek, és azon is vigyorog, hogy Owain sem sieti el a mentési akciót. A kapálózást elnézve hamar rá lehet jönni, hogy az egy hálószerűség lesz, nem más. Azon elgondolkodik, hogy egyesek azt mondják, a pálca éppen megfelelő a számukra vagy a céljaikhoz. Minden bizonnyal van benne igazság, ám azt nem merné állítani, hogy ne lehetne még jobbat kihozni mindegyikből, illetve mindegyiknek van egy párja, kb. olyan ez, mintha azt mondaná, elem az elem ellen. Azt pedig tényleg nem tudja, milyen fából van a pálcája, nem tehet róla. Nem hanyagság ez, csak sehol nem talált olyat, mint amilyen az övé, így nem is nagyon kutatta utána.*

-Természetesen, tessék, professzor.

*Eddig egy embernek adta ki a kezéből, pontosabban, illetőnek, és az maga Raul volt. Meglepi a kérés, de miért akadékoskodjon? Sosem fogja megtuni máskülönben, őt milyen pálca választotta. Átnyújtja a markolátánál, és kíváncsian várja, Owain mit tud meg belőle. A Wenge hallatán felvonja a szemöldökét, sosem jött volna rá magától, az biztos. Szerencse, hogy a professzor hozzáértő, így most már ezt is tudja, és meg is jegyzi. Azonban valaki matat a kezén, illetve a koponyáján, amire lepillant, aztán fel Izzyre, végül ismét a professzorra. Úgy tesz, mintha mi sem történt volna, az a legjobb ilyenkor, akkor kevésbé égnek mindketten.*

-Köszönöm, professzor, nem tudtam, csak a magját. Azt mondja, fura párosítás? Bár, amit mond… van benne valami. Ő pedig idős darab.

*A koponya említésére biccent egy aprót és elmosolyodik. Jópofa darabként még senki nem jellemezte, legalábbis nem emlékszik rá. Eddig nem volt panasza a pálcára, tökéletesen összeszoktak, és most már azon se csodálkozik, hogy a fának ilyen hatása van. Ezek szerint mégis a nekromancia mellett kell maradnia, bár tényleg érdekes az is, hogy átkokat erősítő maggal van megáldva. Akkor mégis mi a helyes? Élet vagy halál? Utóbbi nem az övé, legalábbis nem úgy, ahogy sokan gondolnák. Owain most feladta neki a leckét rendesen, most gondolkodhat ezen… vagy kérdez. Nem szégyelli azt sem, mégis csak jobb kérdezni, mint hülyeséget hinni vagy tenni.*

-Azt hiszem Matt barátunk sem alszik többet az órán.

*Vigyorra húzódik a szája, a csillag hatalmas húzás, ez biztos. Be kell vallania, érdekesebb is, mint a vergődő lány. Elismeri, nem túl kellemes csapdába esni, de nem árt, ha valaki nem veszíti el a hidegvérét. Megböki Izzyt, amikor írni kellene, nehogy elaludjon a sötétben. Aláhúzza a lényeget, másra nincs talán szüksége. Ismét hátradől és Daeronra pillant, lehet, már ő is elaludt?*

-Készítsünk akkor pálcát. Azt hiszem, megvan, mit választok.

*A feladatra koncentrál, feláll, Francist persze viszi magával. Ugyan a fák említése nem nyeri el a tetszését, az az igazság. Egyik sem az, ami a kedvére való lenne, de végül egy juhar mellett dönt, az megfelelőbb a többinél. Ehhez viszont már nem a főnixtollat veszi kézbe, hanem az unikornis szőrt. Igézéses fa mellé igézéses mag dukál. Bólint, már a markolatokat veszi szemügyre, de végül az ezüstöt választja. Visszaül, a szerszámokat is előszedi, és nekilát a pálcakészítésnek. Ügyel a világos sávra, nem rohan, nem kapkod, ha más megteszi, ám legyen. A tökéletesség megközelítéséhez, nem szabad gyorsan dolgozni, ha aprólékos, odafigyelő munkáról van szó. Óvatosan fúrja és vájja ki a mag helyét, és miért is lehet, hogy azt érzi a közelben ülő, hogy mintha ilyet csinált volna? Izzy értheti, látta, hogyan ápolja Francist. Amikor már elég mély a vájat beleméri az unikornis szőrt, de nem erőlteti, amíg nem véli úgy, az passzol pontosan. Csak akkor helyezi be, és utána törődik a markolattal, amit szépen ráilleszt, és az ecset segítségével odaragaszt. Elméletben elkészült, ugyan Ed már elrohant középre, így megvárja, míg végez, addig gondolkodik.*

~Vízalapú, de a tűzre is alkalmas fa, a magnak mindegy, ázzon vagy égjen?~

*Nem szívbajos kölyök, nem ijed meg a sérülésektől sem, ha elszúrta, akkor bűnhődik, ennyire egyszerű. Döntésre jutott, amint Ed végez, elfoglalja a helyét. A robbantást választja, nem zavarja, hogy bűbáj, így kihívás igazán. Ha kriptát be tudott robbantani, amivel végül is kivívta a csoport haragját, akkor annak mennie kell. Nem a többiek felé fordul, hanem egy félreeső helyet néz ki magának, és ahogy tanulta, alapállásból hirtelen előremozdul, és a célra szegez.*

-Escendo!

*Aztán elválik, mit talál el és mi az ami berobban, már ha sikerült a pálcaalkotás. Ha nem, akkor legfeljebb hatalmasat zúg. Nem fog problémázni, előfordul, másként nem lehet fejlődni, ezt maga is tudja. Hogy nem a csillagokra célzott, van ilyen, elvégre senki nem mondta, hogy csak oda lehet, Owain csupán csak középre mutatott, ahová állni kell.*

//Gina légyszíves te is készítsd a pálcát, mint a többiek:)//

*Egy elégedett mosoly jelenik meg az arcán a dícséretre, majd jegyzetelni kezd. A többiek válasza nem olyan érdekes, a hálóba ragadó lány viszont annál inkább. Lejegyzi, a varázsigét, amivel kiszabadult, meg persze a jelenséget is, hogy Cecilia egy láthatatlan hálóba gabalyodott.
Az újabb utasítás után, kissé elgondolkodik. A rózsafát az elsők között zárja ki, hiszen egyáltalán nincs szüksége egy szeszélyes pálcára. A juhart is elveti, hiszen a mostani pálcája is kiváló a víz típusú varázslatokhoz. Mivel a levegő nem az ő eleme, a bükkfát is elveti. Végül elvesz egy mogyorófát, hozzá illő markolatot és mellé főnixtollat, majd neki kezd a faragásnak. Elvégre lények elleni varázslatokat sem akar nagyon használni, azonban a mentális varázslatok már érdekesen hangzanak. A főnixtoll pedig, szerinte jó választás a fa mellé.
A kis csillagnak köszönhetően, jól látja mit csinál, ám ennek ellenére sem egy olyan jól a fafaragás mint szeretné.*
~ Ez nem lányoknak való faladat! ~
*Bosszankodik egy kicsit, de végül ha lassan is de elkészül. A világos sávot szerencsére nem sértette, bár a pálca formája hagy némi kivetni valót maga után. Miután a magot belehelyezi, a fiókba nyúl, kiveszi a ragasztót, és a mogyorófa markolatot már könnyedén ráilleszti.
Nem siet előre, egyébként is van aki, jobban szeret szerepelni. Figyeli Edwardot és Noelt, majd ha nem tűnik fel senki más a színen, akkor kimegy és megpróbálkozik ő is egy varázslattal. Sokáig gondolkozik, hiszen az általa választott anyagok, nem éppen egyszerű varázslatokhoz valók. Sem a mentális varázslatok sem az átkok nem egyszerűek. Végül azonban úgy dönt, nem fog sem átkokat szórni sem más nehéz bűbájokat megpróbálni. Jó lesz a legegyszerűbb varázslat is.*
- Transportus hajtű!
*Mondja ki magabiztosan és a kezére bök a pálcával, miközben a szobájában hagyott hajtűjére koncentrál. Remélhetőleg, a hajbavaló hamarosan feltűnik a kezében.*

//Bocsi, többre nem futja, mert mindjárt megyünk el :/ Éljen az őszi szünet! Igyekszem majd írni, de ha mégsem jön össze, akkor bocsánatot kérek!//

-Akkor tehát nem hibbantam meg. Ez megnyugtató.
*Vigyorog erősen, hiszen azért ez nála talán nem is kérdés, hogy nincs ki mind a négy kereke. Francisra rámosolyog, sőt még kacsint is neki egyet, és gyorsan leír minden fontosat, ami az órán elhangzott.*
-Csapdába gabalyodott? Azt meg kell néznem!
*Feláll, így már látja a történéseket. Csodálja a lány hidegvérét, ha ő került volna hasonló helyzetbe, lehet hogy visítva vergődött volna a hálóban, de a lány úgy látszik, nem csinál magának nagyobb bajt, és nyugton marad, míg Owain prof. kiszabadítja. Közben picit eltereli a figyelmét Matt feje fölött megjelenő huncut csillag, ami végül az arcába ordít. Ezen muszáj felröhögnie, hiába érzi a vesztét. Ő is aludt az óra elején, hiszen kicsit elnézte az órát, és jóval előbb érkezett. Közben a lány is kiszabadul, a varázsigét gondosan feljegyzi, hatással, mindennel együtt, szinte szó szerint úgy, ahogy azok a kupolán vannak.
Mikor megérkezik elé a tálca, a bűbájok miatt vélahajat választ, és ébenfát, hátha az ő lényei ellen is jó lesz, akik időnként megtámadják. Mivel a haj nagyon vékony, így a vésők helyett inkább a kést választja, talán annak van a legkeskenyebb pengéje. Pont olyan óvatosan, mint ahogy Francissal foglalkoztak, lát hozzá a munkához. Talán túl óvatos is, ezért először épp csak megkarcolja a fa felszínét. A következő mozdulatok már egyre bátrabbak lesznek, mígnem elér a világosabb részhez, amit még épp sikerült kikerülnie, és csak az azon belüli sötétebb sávot metszi be. A vélahajat, mivel pici, és elég sötét van, nem túl egyszerű neki beletenni, de néhány sikertelen próbálkozás után ez is sikerül. A szintén ében markolatot az időközben előkotort ragasztóval rögzíti, amit az ecsettel hordott fel. Még nagyon össze sem kente magát, ami nála csodaszámba ment. Mivel már páran végeztek, megvárja míg Kumiko alkot valamit, és utána szépen ő is az adott helyre oldalog. Ciki, nem ciki, ő most bűbájolni fog, és ráadásul egy csokor virágot szeretne elővarázsolni. A kellő mozdulattal után helyes hangsúllyal ejti ki a varázsigét.*
-Effloresco!
*Áll és várja a hatást, no meg persze a többiek röhögését. Ő már csak ilyen különc, de ez ellen nem is akar tenni semmit, neki jó így ahogy van. Amint végzett, a helyére sétál, hogy a többieknek is teret adjon.*

*Nem, Noel nagy bánatára nem aludt el, hogy az majd viccből pálcákat nyomkodjon az orrjárataiba, nem nem. Éber, akár egy halott, olyan tág szemekkel bámulja az ide-oda csörtető tanárt, s ha akarna se tudna elaludni, a sarkantyúcsergés még álmában is kísérteni fogja.
Felettébb szórakoztató a későn érkező diákok kínzása, mely a korai érkezésre buzdítja őt. Véleménye szerint hatásosabb a későket zsebórává változatni, így nem csak az időben érkezéssel, hanem az időben keléssel sem lesz gondjuk, feltéve, ha a zsebóra ébresztővel is rendelkezik. Azért odameresztgeti a szemeit, akaratlanul is, a Jeges-tengeren történő halászás jut eszébe a hálókban vergődő diákokról. Végül ismét a tanáron köt ki tekintete, annak ellenére, hogy a terem kicsit fénynélküli és homályos, nem vágyódik a sötétben kettesben lenni vele.
Válaszával nem volt gond, ez némi elégedettséggel tölti el, bár még a legtudatlanabb diák is ki tudná olvasni a könyből a megoldást, mert nem az az okos, aki mindent tud, hanem aki tudja, hol kell keresni. Visszasandít Noelre, ha így folytatja Francis szorítását, pár óra múlva nem is fog kelleni használni a kezeit a hordozásához, elég lesz csak felemelnie a pólóját. Sokkal nagyobb sikert érne el vele, ha kedvenc koponyája rendelkezne beszédtehetséggel, manapság nagy divat a hasbeszélés. Lepillant a lábai alá, nem, egyelőre nem tekereg arrafele kígyó, kobra, anakonda, se mumus, se pedig könnyen hajlítható kezek sokasága. Végezetül mozdulatsorát a Noel felé intézett szavai fejezik be.*
-Veszélyes alak vagy. Ha lehet vele együtt, kerüljetek a sötétben.
*Hosszú ujjával a tanárra mutat, persze nem úgy, hogy kiüsse Noel mellett ülő, fura frizurájú uraság szemét. Ajkain alig látható hetvenkettes vigyor terül szét, ahogy Noelt fürkészi. Kicsivel odébb a tanárúr újabb áldozatot fedez fel, a kartárs Matt személyében, akit maguk a leereszkedő csillagok kezdenek el terrorizálni. Az még mindig jó, ha a fiúból csak enyhe ordítást csalnak ki, jómaga szaltót dobna, ha egy csillagszerűség motyogna ébresztőt a fülébe, s birizgálná az arcát. Vagy aludna tovább.
A csillagok talán meghallották gonosz, feléjük irányuló gondolatait, a mocorgásukból kiindulva. Most vagy egy nagy, lóbáló középsőujj, vagy netán más testrész alakját öltik fel. Tévedett, a kuppola tetején a tanár által használt varázsige leírása került ki. Lefirkantja a jegyzetei közé, hasznára válhat, ha egyszer bálnavadászok kezére akad, vagy kirúgják az iskolából, s halász lesz belőle.
Nem kevésbé lepődik meg a felé repülő tárcától, mert ha az most orron találja, még egy meteor suttogása se ébreszti fel. Az imént lebegő tálca a felnyitható asztalkán terül el, sőt, még komplett faragószerszámosládára is ráteheti kezét. Barkálcsolhat magának egy széket, kényelmesebb ágyat...esetleg...varázspálcát?!!! Ajkai nagy "O" betűt öntenek, szemei felcsillanak. Most komolyan pálcát fognak gyártani? Gondolataiba beleszökik az adás-vétel gondolata. Ha megfelelőképp elsajátítja a pálcakészítés fortélyáit, kedvére üzletelhet az iskola sarkánál a tonnaszámban, feketén legyártott pálcákkal.*
-Ez jó buli lesz!
*Súgja előre, már ha hallják egyáltalán a nagy figyelésben, s a faragószerszámot megvizsgálva bámulja meg a tárca tartalmát. Daeron Oronar pálcát készít, ebből még tragédia lesz, csoportos, bohém tragédia.
Akkor nekikezd. Kezébe veszi a fadarabot. Ráhelyezi a vésőt, majd óvatosan végighúzza a fadarab oldalán. A fakéreg az asztalra hull, jelezve, hogy Daeron sikeresen megtette a szükséges lépést.*
-Owain professzor! Kardot is gyártunk majd?
*Kiabál jól hallhatóan a tanárnak, mosolyogva, majd folytatja elkezdett munkáját úgy, hogy maradjon is a kezében valami. Cölöpegyenes valamit faragott, sima felületűt, hosszabb fajtát. Kiválasztja a tálcáról a fonálszerű vélahajat, amit nem műhajként csatol fel, hanem magként szolgálva kerül a pálcába, az ecsettel megragasztózza a sajátkezűleg faragott pálca alját, s ráerősíti a markolatot. Egy ideig még szorítja, kellemetlen lenne, ha rosszul ragadna rá, s egy pálcamozdulat során elrepülne.
A "kész" pálcát még egy ideig tartogatja. Vajon életét kockáztatja, ha lemegy, és kipróbálja? Hősi haláláért vajon az ő hamvait legalább egy gyufásdobozba beleteszik, s bekerül az igazgatói szekrénybe? Elhatározása után feláll, s megindul a terem közepe felé, jobbjában a művét szorongatva. Bükkfa, vélahajjal. A tanárra pillant, bólint, hogy a többiek után ő is megkockáztatja életét, majd bal lábáról levéve a cipőjét pár méterre dobja. A pálcát a cipőre irányítja, elvégre az helyettesíthető, viszont végtagjai nem. Egy pillanatra lehunyja a szemeit, elbúcsúzik az iskolától, végül kimondja a kigondolt varázslatot.*
-Escendo!
*Kiáltja a jobbra leírt kör, s az enyhe bökés után. A hatás....semmi. Köröz egyet szemével, majd mégegyszer megpróbálja, mostmár kissé nagy erejű bökéssel.*
-Escendo!!!!
*A pálca eleje szikrázni kezd, most menekülni kéne?, majd egy rövid szünet után a markolat leválik a kifaragott alapról, s ennek hatására a varázsige gyomorszájon találja Daeront, nekirepítve őt a katedra mögötti falszerűségnek. Ha kicsit arrébb esik, a tanár halászhatta volna ki őt is a hálóból. Valószinűleg nem ragasztotta fel rendesen a markolatot a pálcára, vagy rossz alapanyagot válaszott, mindenesetre a cipője megúszta. A puffanás után egy kicsit kábán pillog felfele, most ő hol is van konkrétan??*

Az előbbi mozdulatsor után kissé meglepődötten pislog, de arcán már ott bujkál egy halvány mosoly, csak még túl félénk ahhoz, hogy nyíltan is megmutassa magát. Ma nincs magamutogató kedvében.
Érdeklődve és figyelmesen hallgatja végig mindenki válaszát és fejtegetését a pálcájáról, amikor egy nyilvánvaló kijelentés és egy kérdés üti meg a fülét. Tény, hogy szeret sokat beszélni, úgymond bő lére ereszteni a mondanivalóját, de majd máskor megpróbál szűkszavúbb lenni. Kérdés, hogy sikerül e neki, amikor annyira szeret beszélni. És bizton hiszi, hogy ez nem felvágósság. Maximum egy picit.
- Igen, gyógyító szeretnék lenni - válaszol kis fáziskéséssel a tanárnak, miközben újra a pálcájára pillant. Bár néha úgy érezte, hogy hiányzik neki megszokott kőris pálcája, azt azért nem mondhatta, hogy gesztenyefa pálcáját ne érezné magáénak, vagy a társának.
Raphael mozgolódására oldalra pillant, és az elsuttogott kérdés hallatán összeszorul a gyomra.
- Már én is akartam valami hasonlót kérdezni - súgja vissza egy reszketeg, és meglepően félénk mosollyal. A tanár közben reagál mindenki válaszára, és a prefektus lányt is kiszabadítja csapdájából, de nem is figyel annyira oda a varázslatra, visszafordul Raphael felé. - Nincs baj, csak..., ugye nem kerülsz engem? - böki ki végre gondolatait, miközben a fejük fölé érkező csillagnak hála már látja a fiú szemeit.
- Itt még a falnak is füle van - jegyzi meg. - És jobb, ha Thierry profon kívül más nem jegyzi meg, hogy ne az órán romantikázzunk - somolyog az orra alatt, miközben keze felemelkedik, és végig simít a fiú arcán, majd a tanár felé fordul, hogy ne maradjon le a tananyagról. A tálca láttán és a feladat hallatán felnyög és morogni kezd az orra alatt.
- És honnan vette, hogy ezekhez a szerszámokhoz mindenki ért? - hangja alig hallható, de felettébb bosszús.
A rózsafa után nyúl, meg találomra az egyik szerszámhoz, de hamar rájön, hogy azzal faragni nem fog tudni. Még mindig erősen bevágva a durcát, lát neki a feladatnak, de tovább farag, mint szabadna, erősen megsértve a világos részt, amire vigyázni kellett volna. Arcán kis rózsák gyúlnak, és vesz pár mély lélegzetet. Az elrontott fát visszateszi a tálcára, és ezúttal a juharfa után nyúl, és sokkal finomabban kezdi faragni. De hiába a finomság és nyugodtság, így is belekap a szerszámmal az ujjába, mire abból kibuggyan a vér.
- Azt a szent szalamandra mindenségit az egésznek! - morogja, miközben egy zsepit teker az ujja köré. Nem nagy a sérülés, több, mint valószínű, hogy túl fogja élni, csak hát nem szereti látni, hogy vannak dolgok, amiben nem tehetséges. Lehet a tudása tökéletes, vagy annál is jobb, ha a megszerzett tudást nem tudja átvinni a gyakorlatba.
Amint a vérzés eláll, tovább folytatja a munkáját, sokkal jobban odafigyelve, és hálásan gondol a csillagra a feje fölött, ami még közelebb jött hozzá. A magnál a vélahajra esik a választása, amit óvatosan a pálcába helyez, majd a fiókból előkotorja a ragasztót és az ecsetet. A fa végét finoman bekeni a ragasztóval, majd a fához illő juharfamarkolatot ráilleszti, és fogja egy kicsit, hogy biztosan a helyén maradjon.
Még nem megy le, először gyorsan rendet rak maga körül, hogy ne rendetlenségbe kelljen visszajönnie, és addig is szárad kicsit a ragasztó. Mikor minden faforgács a tálcára kerül, a szerszámok, a ragasztó és az ecset pedig a fiókba, feláll a helyéről, és Raphaelre pillant.
- Most meglátjuk, sikerült e használható pálcát készítenem - hallani, hogy egyáltalán nem biztos magában.
Lesétál a kijelölt kör közelébe, majd egy pillanatra megtorpan.
~ Juharfa, vagyis vízalapú varázslatok, viszont a mag vélahaj, akkor legyen bűbáj. Jobb, nem elárasztani a termet. ~
Nem sétál oda, ahol világosság van, hanem marad a jótékony félhomályban.
- Lumen! - hallatszik hangja, és apró fény kezd pislákolni pálcája végén, de ez korántsem az az eredmény, amit szíve mélyén várt.
Útközben visszafelé a tanár felé veszi az irányt.
- Készítés közben megvágtam az ujjamat. Lehetséges, hogy amiatt nem működik úgy a pálca, mint kellene? - kérdezi kíváncsian, mert lehet, hogy nem ért a szerszámokhoz, de a tudásvágya olthatatlan, és ha nem ért valamit, akkor bizony megkérdezi.
A válasz után visszasétál a helyére és halk sóhajjal leül a helyére.
- Jobban is mehetett volna - motyogja halkan, miközben zavartan fészkelődik a helyén.

*Előkapar valahonnan egy pergament, meg golyóstollat, vázlatosan lekörmöl pár dolgot. Tart attól, hogy a könyvből kell tanulnia, mert a leírt szavak nem nagyon kapcsolódnak egymáshoz. Mikor visszaolvas, lehúzza a fülolajat, inkább rajzol egy akasztott pálcikaembert a lap sarkára. Köszöni szépen, jól szórakozik, ehhez legalább nem kell agyteljesítmény. Na de ki piszkálja a haját?
Meglepetten felkapja a fejét, és a szemöldöke is újfent felkúszik, és úgy tűnik meg sem áll, tud még feljebb és még feljebb menni. Mattünk ugyanis azt találgatja, hogy mifene mászkál a búbján. Létezik ekkora tetű? Kétlábú macska? Vagy mi ez, törpe? Mikor az arcába kiabál, nem ijed meg. Azzal van elfoglalva, hogy hatalmas szemekkel az égitestre (égi? Nem az égen van..) meredjen, és próbálja feldolgozni, hogy egy csillag van a fején. Kicsit döbbent ahhoz, hogy utána kapdosson, épp csak tétován felé nyúl.*
~Matthew Shady, semmire sem fogod vinni az életben. Ha már egy ilyen apróságtól is kikészülsz.. Mi ez a reakcióhiány?~ *skizofréniára enyhén hajlamos a gyerek, előszeretettel beszél magához, magával. De legalább most nem hangosan teszi. Belenyugszik a hajával szórakozó csillagba, elnevezi Starnak - micsoda leleményesség, istenem -, és már valamivel élénkebbnek tűnik. Nahát, mégiscsak sikeres volt az ébresztési akció.*
- Nahát, csak nem nevetsz? *ez a csodák napja. Megcsóválja a fejét, Starral együtt. Mikor elképzeli magát kívülről, neki is vigyorognia kell. Csak azért nem rajzolja le a helyzetet, mert nincs rá idő. Pálcaelemzés folyik ugyanis.*
- Ed, a nőtársadalom jobban járna, ha csakis akácfát használnának. *dünnyögi.
Ezúttal sokkal hamarabb észreveszi hogy hozzá beszélnek. Bólint, a Matt megszólítás tökéletes, és megint bólint, majd legközelebb hoz fáklyát. A pálcája meg..*
- Ó! *A két óra akkor is két óra, ha már egyébként egészen ébren van. Egyedi egyéniség? Csodálkozva padtársára néz, mintha csak arra lenne kíváncsi, hogy ő is hallotta-e. Szélesen elvigyorodik.*
- Végül is, lehoztam egy csillagot az égről. Ez azért csak nem mindennapi.. *persze, hülyül. Részéről nem sok olyan dolgot tud, amiben különbözne másoktól. Senki sem ugyanolyan, oké, de.. Mondjuk neki több szuicid tette van, mint egy átlagembernek.*
- Hát akkor majd később fog.. *súgja oda Ednek. A Pálcák Királya nem is rossz. Csak úgy hangzik, mint valami gyengécske Gyűrűk Ura koppintás. Figyeli a lány kiszabadítását, lám, ezt így is lehet. Semmi fehér ló, nyakba borulás, köszönetroham. Szörnyű.*
~Leikata, oké.~ *ezt imádja a memóriájában. Bármi, amit lát, megmarad a fejében, úgyhogy a legritkább esetben kell jegyzetelnie. Maximum csak akkor, ha szóban hangzanak el a dolgok, mert akkor nem tökéletes az emlékezete. Ezért van az, hogy a varázslatokat leírja, megjegyzi, a neveket nem. A felé repülő tálca láttán szeme se rebben, de nem az ösztönével van baj, csak sejti, hogy nem lesz kupán vágva. Most nem.
Juharfát választ, unikornis szőr maggal. Neki a fa markolat szimpatikusabb, egyrészt az arany azért mégse, az estüst meg.. Ne legyen már teljesen olyan pálcája, mint Ednek, még ki tudja milyen aljas dolgokkal lenne megvádolva. Hol itt az egyediség? A lustasága mégis erősebbnek bizonyul, úgyhogy szépen megvárja, míg Eddie kiválasztja a megfelelő vésőt, és - ha neki jó, nekem is jó lesz alapon - egy ugyanolyat vesz a kezébe. Mivel a szőr elég vékonyka, nem vág ki hatalmas darabot; csak egy apró rést, amibe, mintha tűbe fűzne cérnát, beleilleszti az unikornis szálát. Továbbra sem varróférfi, úgyhogy ez elég sok időt igénybe vesz, a végén már vörösödik a feje, és kivágná az egészet az ablakon, ha lenne ablak. Aztán csak sikerül, már csak a markolatot kell a helyére illeszteni. A juharfát a juharfához ragasztja, majd elégedetten hátradől, kezében a kész pálcával. Büszke magára, naná, mondjuk még ki is kell próbálnia. Ed ebben a pillanatban pattan fel mellőle, és mivel Matt rosszat sejt, rohan utána. Ő is bevállalós, követi a körbe, és mikor megjelenik a tűzcsóva, hálát ad az égnek, hogy stréberkedett egy kicsit, és beleolvasott a Természetmágia könyvbe. Pálcáját lazán tartja, miközben körkörös csuklómozdulatokat végez. A juharfa direkt jó a víz alapú varázsigékhez, az unikornis szőr meg igézésekhez, elvileg, ha jól készítette el a pálcát, és szerencséje van, akkor sikerülnie kell.*
- Aqua Tergum. *Ha a gyereknek jó adag mázlija van éppen, akkor a vízgömb már üldözőbe is veszi a csóvát.*

//Sorry, most jutottam gép mellé//

*Teljesen jól megcsinálta, ha el akarta érni, hogy minden szem rátapadjon, hát tökéletes sikert arathat magának. Pedig nem akarta, csupán fogjuk rá, hogy pillanatnyi elmezavart okozott nála a hálós csapda és mint bekebelezett hálós vad természetes, hogy szabadulni akart. De aztán szép lassan sorsába beletörődve engedte át magát az édes pihegésnek, hiszen a kapálózás jócskán fullasztotta erejét és várta a beteljesülést, hogy mikor szabadul. Részben örül a félhomálynak, hogy csak a sokat sejtető és jól fülelő párák hallhatták meg csodálatos ijedtségi rémületét, ám a fokozás és hatás érdekében hamarosan minden titokra fény derül, ahogy szép lassan a derengő és lágy fény körbevonja alakját és már esély sincs arra, hogy összebújjon és elsüllyedjen. Az éles professzori hangra egy percig némán átjárja valami hideg remegés testét, de a ruha jól takar és így a néhány percnyi unalmat kénytelen hajszálfújogatással tölteni. Mikor végre eljő a várva várt idő és szabad út nyílik előtte, részéről csak egy meghajlás jelzi a fáradtságos tevékenységért kijáró köszönetet. Dacosan felszegve állát és fejét óvatosan lépked ki a hálós csapdából, mint valami dáma és halad előre, távol a tömegtől a kis vörös szerzet. Nem pillant senkire, minek is fárassza a vörös íriszeket azzal, hogy a már rá tapadó szemeket még egyszer megörvendeztesse. Sikerül is találnia egy remek helyet, ahol ellapulhatna magában és élvezhetné a körülötte lévő csöndet, hacsak nem lenne arra kényszerítve, hogy járassa lepénylesőét, ami néha elég fárasztó dolog. Unottan és szinte mint egy betanult szöveg kezdi el az elemzést, de most istenem mitől is lenne annyira remek egy pálcát sokáig elemezni. A bemutatkozással nem is fárad, ismerik foghegyről egymást és ez bőven elég. Így monoton, egysíkú hangon kezd bele a kért anyagba, miközben tekintete sokkal inkább hosszú vörösen lakozott körmein időzik, mint a professzorén. De hát istenem, ez a pár percnyi beszéd pont elég lesz arra, hogy mindkét csodálatot egyszerre teljesítse - beszéd és fölösleges bőrtépkedés a csodás kezéről, ami nem odavaló.*
- Fűzfa, főnixtollból készült, 10 és 1/4 hüvelykes. Azt hiszem az előttem szólok között volt már hasonló mintapéldány, így a felesleges ecsetelés csak időpocsékolás lenne és senki se szereti ugyanazt hallani. Mellesleg a második pálcám és nem szívelem, de ez van, ő választott engem, tehát biztos jó valamire - *vonja meg a vállát, mintha az összes információ odapréselődött volna és most sikeresen megszabadult tőle. Szemével még mindig önmaga csodás ujjait és perceit nézegeti és a feladatra is alig van mersze koncentrálni, de ha már itt van ne vessenek a szemére akármit. Kelletlenül fog hozzá, ez nem is vitás, és valahogy a lassú ténykedés jellemzi a folyamatot, de hova is kéne kapkodnia. Kedvtelése alapján választja ki az rózsafát, majd szépen lassan kezdetét veszi az alkotó művészi kifejezés. Nem érdekli, hogy egy szeszélyes fát sikerült kiválasztania, legalább ráfoghatja, hogy olyan a pálca, mint a tulaja. Innen egy kicsi kanyarítás, ott egy kicsit élesebb bekanyarítás a vésővel, de csak finom apró mozdulatokkal, hogy még véletlenül se szúrjon el semmit. Egy csodálatos, művi pálcát szeretne magának, valami nemesebbet és hozzább valót, mint ami osztályrészül jutott. Szépen halad és a kisebb behajlításba pont tökéletesen illik ujja, így szebben tudja megfogni az új példányt, mint eddig bármikor a régit. Majd a tökéletes munka eredményeképpen jöhet a mag belehelyezése a pálcába.
Nem akar ugyanolyat és hasonlót és gondolkodik, hogy mi lenne a tökéletes kompozíció a fával. Aztán ha már a házára gondol, akkor választása tökéletesen egyértelmű, hogy miért is unikornis szőr és végül mégis határozottan erre voksol és igyekszik tökéletesen kifaragni a mag helyét, mert itt - ott még egy kis csiszolás ráfér a fára, hogy tökéletes legyen az illeszkedés. Miután szépen és lágyan belehelyezi a kívánt összetevőt a műbe, jöhet a markolat ragasztása. Nem pepecsel azzal, hogy arany vagy ezüst színbe villogjon a pálca, tökéletesen megteszi a maga pompájában fénylő markolat, ami követi a fa színét és mellőz minden külcsínt. Szépen ecsettel szorosan simítja, ragasztja rá, hogy még véletlenül se essen le pont a varázslat közepén. Aztán forgatja egyet-kettőt a kezében a művét, mikor már tökéletesen száraz a markolat ragasztós része és egy elégedett fejbólintással nyugtázza, hogy nem alkotott rosszat. Na de ez úgyis mindjárt kiderül a varázslat kipróbálásánál. Most csak azzal kísérletezik, ami elsőként jut eszébe, aztán vagy alakul ez vagy nem. A kör felé veszi az irányt, hiszen bátraké a szerencse és az élet csupa kockázattal jár vagy mi fene.*
- Mitis! *hatja végre óvatosan a kellő pálcamozdulatot, saját magán, hiszen így tudja ellenőrizni a sikerességét. De most vagy lassan hat a dolog vagy tényleg elszúrt valamit készítése alatt. Lassan, a dacos állszegés mozdulatával, mint aki semmit sem vétet fárad vissza a helyére, elkönyvelve a kudarc lehetőségét, miközben szépen lassan érezni kezd valami szurkát alsó bal karján. Vörös íriszei éppen eleget látnak ahhoz, hogy tudja jól csinálta, de ezt már a többiek orrárra nem kell kötni és hadd higgyék csak azt, hogy béna volt a kicsike.*

Cecilia beszámolójára bólintok egyet, bár ezt a magatartást nem igazán szeretem, de nem fűzök hozzá semmit.
Mindenki nekikezd ugyen a munkának, de a lelkesedés elég változó. Na majd meglátjuk, hogy ki-mire halad a végére. Had dolgozzanak nyugodtan, az istenért sem akarom őket zavarni. Még akkor sem, mikor nem egészen úgy csinálják, ahogy azt kellene.
Szerencsére tudom jól, hogy túl nagy gondot senkinek sem okozhat az a pálca, amit elkészítettek, így háttére vonulok, és a sötétből figyelem a diákok alkotásainak próbáját. Már az első próbálkozásnál felmegy a pumpa bennem, s ha nem lennék egy magát visszafogó ember legszívesebben Ed fejére koppintanék. De nem, énem ilyen vagyook. Csak csendesen morgok valamit magamban, amit le sem írok, mert úgysem hallhatja senki, hisz inkább olyan belső hang volt.
~ Ed...Ed...Ed, hát nem tanultál semmit?~
De én csak figyelek, nem szólok közbe.
Ed lángcsóvát szeretett volna, s csak egy kis pislákoló lángocska kelt útjára, az is halovány kéken világít. Matt sem jár jobban, az ő pálcáját csak egy csepp víz hagyja el, bágyatagon lecseppenve a földre....Kumiko hajbavalója is ott maradt ahol van, bárhol is legyen az....Noel kíváncsi arra, hogy mit robbanthatna fel a sötétebb részében a teremnek, de nem éri el a célját, mert Dareonhoz hasonlóan ő is repül, bár szerencsésebb, mert a kényelmes székben landol, így nem üti meg magát. Nyugodtságot mutatva a diákok felé pár hosszabb lépéésel odamegyek a katedrához (ami ugyebár nincs is) és kezemet nyújtom a pórul járt fiúnak, ha engedi, hogy felhúzzam őt, s nem taposok önérzetébe..
- Jól van Dareon?
Ha minden rendben visszatérek rejtekembe és figyelek tovább. Szerencsére van azért olyan is, akinek sikerül a próbálkozása, hisz Izzy egy gyönyörű virágcsokor tulajdonosa immáron. Talán megjutalmazhatná vele Amelie-t, akinek szintén sikerül fényt előidéznie. Cecilia kezdeti lelkesedését viszont le kell törnöm, hisz a piros csik először erősödik, aztán viszont teljesen elhalványul és semmi nyomot nem hagy maga után.
Megvárom amíg mindenki rendbe szedi magát, majd én sétálok be a fénykörbe. Arcomon kellemetlen harag látható, szemem dühösen fénylik, hangom is mogorva, bár ezt már megszokhatta mindenki. De nem ordibálok, nem szidok meg senkit külön-külön, csak csendesen elmondom amit szeretnék.
- Amelie, lenne kedves elsorolni az alap varázslatokat, hogy a többiek is tudják mik azok? Izzy esetleg segíthet neki, ha valami kimarad.
Veszek egy mély levegőt, végighallgatom a kért igék sorát, majd továbbra is csendben, de szemrehányóan nézek végig a diákokon, Eden kicsit megállítva tekintetemet.
- Bár sok mindennek nem örülök, de nem kapnak büntetőmunkát ha késnek, ha az órán művelik a párocskák a magánéletüket, ha éppen kicsit fáradtabbak és elszunyókálna, mindaddig, amíg amit mondok megcsinálják, és nem válik tanulásuk hátrányára. De ha valaki nem azt csinálja amit mondok ne csodálkozzon, ha nem sikerül a feladat elvégzése. Tehát csak egyetlen elvárásom van. Mindig...azt.... csinálják.... amit..... mondok!!! Akinek most nem sikerült a bemutató a későbbiek során lesz lehetősége pótolni, minden óra végén itt lehet maradni, ha szólnak és gyakorolni ezt, vagy a később tanultakat. Most pedig pakoljanak össze, és folytassuk az órát.
Miután minden merész egyén bemutatta vadonatúj pálcájának sikerét, vagy éppen sikertelenségét, amin persze egyesek jól szórakozhattak, ha figyeltek, és én is elmondtam a véleményemet, újabb lépés következik az óra menetében. Mégpedig az utolsó, az összevont órából a harmadik, s egyben nekem a három közül a kedvencem. A csapdaháló elkészítése. Hisz valljuk be őszintén egy tanárnak csapdába ejteni a szemtelen késő diákot kellemes pillanatokat okoz. Na de térjünk rá a lényegre!
-A könyvükből kibogarászhatják, hogy mely alapanyagok azok, melyek kellenek következő feladathoz. Kérem, hogy mindenki olvassa el a csapdaháló elkészítésének módját, majd hozzá is foghatunk az egyik alapanyag beszerzéséhez. Miss Agatha, ha lenne kedves előre fáradni!
A terem sötét, sejtelmes részére nézek, s közben fülelek, hogy ugyan milyen reakciókat fog kiváltani a meglepetés vendég a diákokból. Persze azt ők nem tudják, hogy nem pont az, aminek látszik.... Hogy mit, kit is láthatnak? Egy körülbelül 2,5 méter magas acromantula lépked komótosan előre, s szemeit meresztgeti külön-külön forgatva a diákokra.
- A feladat a következő...a csapdahálóhoz szükségünk lesz alapanyagokra. Kiváncsi lennék, hogy hogyan tudnák megszerezni valamelyiket, tehát egyesével vonuljanak ide le, és vessék be minden fortélyukat! Nincs kivétel, nincs kibúvó, mindenkit ide várok le!
Hangvételem ellentmondást nem tűrő, s szigorúságom előre tolakodik, jelezvén, hogy ha valaki önszántából nem jön le, azt én fogom levarázsolni a termetes pók elé. Kérdés már csak az, hogy ki a rémisztőbb... én, vagy a nyolc lábú hölgyike mellettem. Egy kis választási lehetőség azonban mégiscsak adódik nekik, hisz nem csak az acromantula a kisérleti alanyom, hanem egy másik lény is, melynek a nyálára van szükségünk. De látja őt valaki? Van a teremben olyan személy aki átélte már valakinek az elvesztését? Edwardról tudom, de csak róla. Az, hogy ez kiderül-e vagy sem attól függ, hogy az adott személy tudtomra akarja-e hozni azon módon, hogy az ő nyálát szerzi meg, hisz nem teszek említést róla.

//Mindenki pótolhatja még a feladatot! FEGYELEM a fiókban bármit megtaláltok, amire szükségetek lehet, hisz sok apróság van benne. Elég nagy is a belseje, mert tértágító bűbájjal van ellátva!//

-Nem vagy idióta, nem szívtál be, ő pedig csapdában kapálózik, ja ja.

*Feleli Izzynek, és kicsit arrébb húzza Francist, mert erősen esélyes, a mozdulatot esetleg a prof is félreértette, és nem éppen arra gondolt, hogy az érintés célja a koponya lenne. Elgondolkodva forgatja a kész pálcát a kezében, talán tűrhetően sikerült így elsőre, ami nem a katasztrófa kategória, csak a tragikusé. Mekkora különbség, bár még lezuhanhat oda, ha a próba nem sikerül. Daeron megjegyzésére már gúnyos vigyorral pillant fel.*

-Veszélyes? Miért? Mitől tartasz? Neked esek az éjszaka közepén, és a torkodra pályázok szerinted? Nem, az nem az én stílusom, Daeron.

*Nem agresszív, csak ha felhúzzák, de akkor nagyon. Senki nem ismeri, senki nem tudja, mire képes, és ez így van jól. Ha valaki nem érzékeli időben, itt és most állj, gondolkodás nélkül neki megy, és üt. Ritka eset, csupán pár alkalommal fordult eddig elő, de igencsak meglepődtek rajta a csoportban is. Soha többet nem mondtak semmi rosszat Raulra… előtte, és soha többet nem tettek cinikus megjegyzést rá azért, mert éppen Francissal érezte jól magát. Egy darabig nyel, aztán robban, de ki nem? A jó bulira bólint, annak ígérkezik a próba, így azonnal megy is Ed után, mert érdekeli, mit alkotott. A hatás viszont…*

-B@ssza meg!

*Valóban kíváncsi lett volna arra, mit robbantott be, bár semmi esélye, hogy megnézze, mert repül, robbanás pedig az aztán nincs. Egy kicsi sem. Egy székben landol, legalább tompította az esés erejét, és csak az „áldozatot” kell összeszednie majd a földről, ha megy. Azonban az sem sikerül, mert ül és röhög. Saját magán.*

-Azt hiszem, varázspálcát sem fogok készíteni, maximum ha fizikai repülést akarok elérni vele. Ilyet se csináltam még.

*Jobban járt volna, ha azt teszi, amit Owain mond, olyan varázslattal próbálkozik, amit akkor is megcsinál, ha idegen pálcát fog, illetve olyannal, ami talán illik is hozzá, de abban mi az érdekes? Semmi. Sokkal jobban érzi magát, ha nagyobb fába vágja a fejszét, és olyasvalamivel kísérletezik, ami nem éppen megszokott dolog. Az eredménye mindig bukás, azonban ez sem tántorítja el attól, hogy a saját feje után menjen. Owain szavaira még mindig vigyorog, érti ő, nem hülye, csak lázadó és más, mint a többiek. Magányos farkas, és soha nem a tömeg után megy, hanem a saját ötletei után. Ha éppen balul sül el, akkor is, mert nem adja fel, kitartó, és addig próbálkozik, amíg össze nem hozza. Néhány sérülés ide, néhány sérülés oda, benne van a pakliban, ha pedig valakinek nem tetszik, és azt mondja, büntetés, rezzenéstelen arccal fogadja, nem vágja padlóhoz, mert az ő hibája. Meg kell hagyni, azért jól szórakozott, a pálca pedig nem esett atomjaira. Kis lépés, de haladásnak nevezhető, óra végén újabb kísérletet tesz. Elpakol, bár a fél cuccot már bepakolta a fiókba, így nincs sok hátra. A prof láthatóan pipa rájuk, de ő sosem mondta, hogy egyszerű eset lenne, és most be is bizonyította. A csapdaháló is érdekesnek ígérkezik, az acromantulára pillant, az arcáról semmit nem lehet leolvasni, de amikor a thesztrált veszi szemügyre… akkor igen. Nem beszél róla senkinek, nem is fog, soha, de felemeli a kezét Owain kérdésére.*

-Én igen. ~Zseniális, gyűlölöm ezt a kérdést.~

*Izzyre pillant, kíváncsi, ő melyik feladatot választja majd, pláne, hogy nem éppen állatkedvelő. Azért a zsebébe tesz egy vájásra alkalmas eszközt is, és néhány igen apró forgács darabot visz magával, mert ha a sokak számára nem látható lény mellett dönt, akkor szüksége lehet rá, bors az nincs. Már csak az a kérdés, mibe tegye a nyálat? A fiókban körülnéz, és illik nem illik, a szerszámos ládát csapja a hóna alá. Közben azon gondolkodik, ha mégis a nyolclábúval „haverkodik”, hogyan vegye rá az acromantulát, hogy ne vele foglalkozzon, hanem mással, míg beszerzi, amit kell a földről. Gyors, így nem mindegy, mit tesz. A thesztrál egyszerűbbnek tűnik, ha nem is sokkal, mégis az acromantulát választaná, és most nem kísérletezne, vagyis azt tenné, amit a legegyszerűbbnek vél, és működőképes. Ugyan a tűzzel távol tudná talán tartani, de ki az a hülye, aki ilyesmivel kísérletezne egy akkorra döggel szemben? Ő nem. A sóbálvány átok hathatna, akkor nem is kellene szenvednie nagyon vele, a pajzs már neccesebb, aztán ki tudja? Az acromantula felé indul, nagyobb a kihívás, de a gáz, hogy ott a thesztrál is, és látja. Két lehetősége van, vagy hülye és vakmerő, mivel nincs baziliszkusza sem, vagy a tuti biztosra megy, amit könnyedén megszerezhet, feltéve, ha van nála valami kaja, vagy… tüsszentésre bírja a lényt. Fogós feladat, de nem lehetetlen. Talán nem is olyan meglepő, hogy a választása mégis a thesztrálra esik, mégis mi tenne, ha annak van köze a halálhoz? Nem lép túlságosan közel, ki tudja, mennyire szelíd vagy sem. Harapást nem akar semmi áron. Óvatosan lép közelebb, nem kockáztat, talán.*

-Mennyire vagy vad vajon? Harapsz vagy sem?

*A saját pálcáját használja, ha kell, Owain nem mondta, hogy nem lehet. Az előzőt elszúrta, ezt nem szeretné, magát vagdosni nem fogja, nem őrült meg teljesen azért, hogy a vérre a thesztrál felfigyeljen. Először kinyújtja a kezét a forgács darabokkal, hátha tüsszent a thesztrál, legfeljebb leszedi a ruhájáról a nyálat. Ha nem megy, akkor viszont tesz egy kört balra, a lényre bök és a Destinatus-t veti be. Akkor már könnyedén „kanalazhat keveset a nedűből, már ha nem olyan szerencsétlen, hogy a dög szája csukva van. Akkor aztán bebukta az egészet és ismét lecseszést kap. Ha sikerrel járt, bármelyik próbával is, és nem vad a lény, akkor megveregeti a nyakát gyengéden és meg is simogatja, és visszavonul a helyére. Ebben az esetben maximum azért ordítják le, mert azt használta, ami a fiókban volt.*

*Csendesen beoson az ajtón, s próbál egy csendes, sötétebb zugban megbújni. Leereszkedik egy székre, de az asztalkát meg sem kísérli lehajtani, túl nagy zajjal járna. Megjelenésére nem figyeltek fel, a félhomályban nem tűnik fel a most érkezett diák. Lassan előhúzza a pálcáját, amit édesanyjától örökölt meg, s az iskolába induláskor kapott. ~Gesztenyefa, 10 és egynegyed hüvelyk, magja vélahaj.~ idézi fel, mit hallott róla. Nem igazán engedelmeskedik neki, s pont kapóra jön, hogy a teremben körbepillantva vésőket, faforgácsot, ragasztót lát, s mindenki serényen dolgozik új pálcáján. Elrakja a régit, s odalép az alapanyagokhoz. Pár pillanat múlva már a helyére siet, s a fiókból előszedve a szerszámokat nekilát a munkának. A markolaton hosszan elidőz, tenyérbe simulóra faragja, majd indamotívumot és rúnákat farag rá, melyek meggátolják, hogy pálcáját más is ugyanolyan hatékonyan használni, mint tulajdonosa. Mikor végez, ezüsttel díszíti. Kedvtelve forgatja az elkészített pálcát: tíz és fél hüvelyk, tiszafa, unikornis szőre adja a magját. Majd megpöccinti.*
- Effloresco! -
*Ha jól dolgozott, egy szál margaréta jelenik meg előtte. ~Tökéletes.~ Újabb pöccintés.*
- Caecus!-
*S a virág eltűnik. Körbepillant, s azt látja, hogy a többiek asztaláról már eltűntek a vésők, mindenki feszülten figyel. A tanár éppen az új feladatot vezeti be. Elősétál egy acromantula, majd ahogy jobban körbenéz, egy thesztrált is észrevesz. Közben figyel az utasításra, s rájön, ideje lesz színt vallania. Beáll a sor végére, s figyeli, hogy boldogulnak mások a feladattal. Elől egy diák éppen azon tanakodik, vajon melyikkel kezdjen?* ~Én a thesztrállal próbálkoznék.~ *jegyzi meg magában. Egy jól irányzott Rideo az orra felé, és az állat máris eszeveszetten rázza a fejét, nyála fröcsög. Gyorsan összegyűjti a kellő mennyiséget, majd az acromantula körül állókhoz lép. Figyel, mivel próbálkoznak mások, vár egyelőre.*

//Bocs hogy csak most, Németországban voltam//

*Konidik teljesen azt hitte, hogy itt elvarázsolt fegyverekkel fognak harcolni, persze úgy lennének elvarázsolva, hogy ne sérthessék meg egymást.*
- Aha, értem.
*Válaszolja, hamarosan megjelenik egy tanár és elkezd pörögni az óra, végre nem kell unottan ülni egy sötét szobába, most már nem unatkozol egy sötét szobában. Az első feladatát nem éppen a legjobban csinálta meg, de hamar elterelődik róla a figyelme. Most már tudja, hogy kell szólítani tanárát, de egy elgondolkodtató dologba ütközik, honnan tudja a nevét Konidiknak?*
~Biztos elvarázsolta az ajtót.~
*Ezzel lezárja magában a témát. És mielőtt elkezdene, megint unatkozni egy diák érkezik, késve. Egy lány. Beleakad egy hálóba amit Owain professzor tett még oda. Kicsit elmosolyodik magában Konidik. Az arca viszont rezzenéstelen marad. Mikor a csillagok megint írást formálnak, előkap egy füzetet a táskájából és írni kezd. Utána jön a következő feladat. Pálcát kell készíteni. A tálcáról levesz egy bükkfát egyelőre a többi neki tetsző fát és magot nem veszi le, először farag aztán majd a többit. Kihúzza a fiókot, kiveszi a szerszámokat és utána visszatolja a fiókot. Kezébe veszi a bicskát, kinyitja és elkezdi faragni a fát. Először kicsit bizonytalanul, de aztán egyre magabiztosabban. Nem sokára kész is lett. Mivel a saját pálcájában jó a főnixtollmag ezért abba a pálcába s azt tesz, amit most csinál. A magon nem változtat semmit, ahogy mondták. Egy ezüst markolatot választ. Leveszi a tálcáról és maga elé helyezi. Utána kihúzza a fiókot és előveszi a ragasztót és az ecsetet. Az ecsettel bekeni ragasztóval markolatot és utána fölragasztja azt a pálcára. És tá dám, kész is van. kicsit izgul, hogy mit szól hozzá Owain professzor. Kisétál, és egy varázslatot mond.*
- Lucianira!
*Ha sikerül a varázslata, akkor a falon meg jelen egy tüzes X. Utána meg ezt mondja:*
- Galcialis!
*Ha ez is sikerül eltűnteti az X-et, ha nem akkor megkérdezi:-*
- Nem tudja, mi lehet a baj, Owain professzor?

//És a kövi feladat//

*Szóval csapdaháló készítés. Még mit kell vajon csinálni ezen az órán? Fürgén leszalad a pók elé. A könyvét viszi a kezében.*
- Jó napot kívánok!
*Köszön a nagy póknak. Nem akarja hogy megharagudjon rá csak azért mert nem köszönt. Hiszen nagyon utálja a pókokat, főleg ha üldözik. Elkezdi lapozgatni állva a könyvet. Egy állat nyálát kell megszereznie, méghozzá egy olyanét akit nem is lát! Tehetetlenségében kérdez:*
- Owain professzor! Hogy szerezzem meg a nyálat ha nem is látom hol az-az állat? Lenne szíves megmutatni, kérem?
*Hát igen, nem akar pontlevonást kapni azért, mert nem teljesíti a feladatot. Ezért segítséget kér. Ha megkapja és megmutatják hogy hol az állat akkor elkezd gondolkodni. Most mit is csináljon. Kell neki a nyála. De miközben gondolkodik gyorsan visszaszalad a fiókjához és kivesz belőle egy fiolát. Gyorsan visszaszalad a Thesztrálhoz és útközben támadt ötletét kipróbálja.*
- Transportus Thesztrál nyál!
*Ha sikerül a varázslat akkor próbál annyi nyálat átteleportálni amitől tele lesz a fiola. Ha nem, eszébe jut hogy anyukája csomagolt pár almát neki, amiket persze nem evett meg. Már kicsit elkezdtek rohadni de a Thesztrálonak remélhetőleg megfelel.*
- Transportus alma!
*Mondja miközben erősen gondol rohad almáira. Reméli ettől elkezd nyáladzani és akkor megtölti a fiolát nyállal.
De ha nem segítenek neki megmutatni hogy hol van az állat amit nem lát, akkor követ valakit aki megszerzi a nyálat. Utána meg követi a könyvben lévő utasításokat a háló elkészítéséről, próbálja minnél pontosabban megtenni azt, amit parancsol a könyv.*

*Ott áll és várja, hogy a tűz leégessen néhány csillagot az égről, még jó is, hogy Matt szalad mellé, mert majd látványosan eloltja a tüzét, s akkor büszkén rámosolyoghat Owainra, hogy lám betartja, amire esküdött neki. De nem…úgy áll ott, mint akit arcon vágott Noel robbanása, s leszakadt a fél pofája. Fel sem tudja fogni, hogy a másik srácé sem sikerült, sőt Daeron repül, csak áll, meredten bámulja a tökéletes bukás eredményét, csak akkor eszmél fel, mikor tekintete találkozik Owainével. A villámsújtotta agy, vagy valami ilyesmi, bámul mint borjú az új kapura, s lassanként eljut neki a kudarc ténye. Tekintetét a földre szegezi, igencsak makacsul, úgy hallgatja Tayler véleményét arról hogy járnak azok, akik nem hallgatnak rá….Most foszlik semmivé magabiztos tartása, dölyfös mosolya, mintha sosem mert volna arcára merészkedni, hidegen összeszűkülő szemei egészen kitágulnak, szomorú értetlenkedéssel ajándékozva meg a padlót. Nem olyan nagy tragédia ez…majd újra próbálja óra után, majd rendesen szereli össze a pálcát, majd alap varázslatot választ…Most mégis úgy érzi becsapta professzorát, mikor megígérte neki, hogy küzdeni fog azért, hogy jó legyen, mert soha életében nem küzdött, akkor majd lesz valami, amiért most megteheti. Csak ezt az egy ígéretet kellett volna betartania. Szomorúan meglengeti pálcáját, lehet az ezüst markolat még le is válik róla, a ragasztónak alkalma sem volt rendesen megszáradni. Mattnak szívesen beköpne valami hülyeséget, nehogy azt higgye, hogy ennyireee szomorú, elvégre csak egy feladatott rontott el, mégis olyan képet vág, mintha összedőlt volna benne egész Tokió. Még akkor is, mikor könyve felé görnyed, s magában vontatottan olvasni kezdi. Acromantula, unikonis, thesztrál, hernyó, véla…jé ez nem is állat. Még ha nem kéne fonni, de biztos benne, hogy ebben is nagyon béna lesz, s csak abba a gondolatba próbál kapaszkodni a teljes letargia előtt, hogy Agatha véla, mikor megjelennek az első szőrös lábak.*
-Már borotválkozni sem tudnak? *Morranja Mattnek, hangja még barátságtalanabb mint egyébként, pedig az nagy szó ám. A dolog akkor válik komikussá, mikor felfogja, hogy nem nők jönnek, szőrös lábbal, hanem egy bazi nagy pók…Döbbenten hőköl hátra, pontosan olyan képet vág, mint amikor vélát vár az ember, de acromantulát kap cserébe, Agatha pedig azonnal megnyeri nála a világ legborzalmasabb nősténye címet. Nem vacillál sokat, mindenki a pókhoz megy, de neki már nincs kedve nagymenőnek lenni, a Thesztrált célozza be. Odaáll Noell mellé, figyeli mit művészkedik a srác, rögtön fordul is vissza vödörért, s az már nála van mielőtt újra visszaállna mellé. Forgácsok…Ő bizonyára nem fog kreatívság versenyt nyerni, nincs nála csak vödör, meg saját pálcája.*
- Nyers hús kéne neki…mondjuk, ha levágom a kezem rengeteg nyálat fog adni. *Kedves első benyomás, de most igencsak rossz kedve van, már pozitívum, hogy megszólalt. Persze ilyenkor szokott jönni az, hogy az illető azonnal azt gondolja, bár ne tette volna…s az is lehet, csak ironizál megint. Annyira nincs a toppon, hogy simán megvágná magát, csakhogy emoig még nem akar süllyedni, így jobbik énjét veszi elő.*
-Effloresco … *A virágidézés talán csak menni fog a saját pálcájával, legalábbis a thesztrál orra alá dugja, hátha allergiás alapon.*
-Ajánlom neked barátocskám, hogy te se bírd a virágokat…*Neki máris rendetlenkedni kezd az orra.*
-Mert megnyalni nem hagyom magam, de mivel minden álmom a te nyálad, csiklandozás lesz a következő lépés…*A thesztrálok értelmes állatok, talán még a fenyegetés is hatni fog…Ha nem, végső esetben majd átváltoztat valamit nyers hússá... Közben azon lamentál, ha már látja, el kéne vinni legalább egy körre a kicsikét.*
-Azt láttad meghalni, akinek a fejét a kezedben hordozod? *sandít Noelre, kezével az állat csontvázfejét simogatva. El tudja képzelni micsoda élmény lehet a másiknak, hogy ismét koponyát érinthet tenyere.*
-Te nem akarsz vele repülni néhány kört? *Minek beszél??? Ez is a depresszió első jele lehet, már annyira összedőlt Tokió, hogy a mindenkit utálok álarc teljesen félrecsúszott és átadta helyét a csak fura, sötét figura vagyoknak?*

Kicsit letörten üldögél, úgy érzi, hogy nem sikerült a megfelelő szintet teljesítenie. A maximalizmusa mások számára talán idegesítő lehet, és sokan azt gondolják, hogy csak okoskodik, pedig nem. Egyszerűen, ha tudja a tényeket, akkor miért ne mondhatná ki? Nem fogja szégyellni magát a tudásáért, arra inkább büszke. Az már más kérdés, hogy a gyakorlatban nem mindig úgy jönnek össze a dolgok, ahogyan ő szeretné.
A tanár hangja ragadja ki mélabújából, és helyéről felpattanva sorolni kezdi az alapbűbájokat.
- Máris, tanár úr - cseng tisztán a hangja. - Az alap varázslatok a következőek: Direectus, Sinus, Peravus, Emoveo, Fascia, Torpeo, Leviflamm, Argumentum, Lumen, Somnus, Efflo, Inflexi Amplio, Effloresco, Renovo, Rideo, Lavatio, Inhumanus, Pennea, Comitatus, Destinatus, Vinculum - számol közben a kezén úgy, hogy azt a háta mögé rejti, majd zavartan elhallgat. - Azt hiszem, kihagytam párat - összeráncolja a szemöldökét -, kettőt vagy hármat, tanár úr - hangja bocsánatkérő, de ha megfeszül, se ugrik be neki a többi.
Dolga végeztével visszaül a helyére, és gondolatban vállon veregeti magát a tanár szavainak hallatán. Ezek szerint mégis csak jól végezte el a varázslatot, ami lelkének és nem mellesleg önbizalmának nagyon jól esett. Az már kevésbé érinti jól, amikor a kifakadásban a tanárúr a magánéletet is megemlíti, de csak sóhajt egy aprót. Már megszokta, hogy emiatt teremtik le, hol finomabban, hol elég célzatosan.
Amíg a többiek esetleg újra próbálkoznak, addig ő a helyén marad, és hol a csillagokat, hol a diákok munkáját követi figyelemmel. Egy apró mozgásra felkapja a fejét, kiegyenesedik ültében, még a szemét is megdörgöli, de mire újra abba az irányba néz, nem lát semmi mást, csak sötétséget. Ellazulni most már nem tud, így amikor jön a következő feladat, kicsit idegesen csapja fel a könyvét az adott leckénél, és gyorsan elolvassa, hogy miről is fognak tanulni. A hozzávalók láttán kínosan hangosan nyel egyet, és nem mer felnézni, mert már sejti, hogy amit látott, talán mégsem káprázat volt, érzéki csalódás, hanem a rideg valóság.
A tanár hangjára oldalra kapja a figyelmét, és bármennyire is tartja magát, és egy rémült nyöszörgés hagyja el ajkait.
- Nem, nem, nem és nem - hangja furcsán magas, és talán egy kicsit nyávog is, meg mintha megremegett volna, de nem törődik vele.
Egyelőre úgy ül a székén, mintha odaragasztották volna, háta olyan egyenes, hogy az etikett tanára semmi kivetnivalót nem találhatna a viselkedésében. Aztán kiereszt egy reszketeg sóhajt, és a fiúkot kinyitva kutatni kezd. Amikor egy nagyobb fiola akad a kezébe, kikapja, és végtelenül lassan feláll székéből, és elindul a tanár és az acromantula felé. Aztán bevág egy huszáros kanyart, és arra indul, ahol az előbb látott valamit.
A késő lány már végzett a nyál beszerzésével, ahogyan előtte Noel és Ed is, de ő csak megilletődötten áll ott. Nem akarja bántani az állatot, sőt. Lassan odasétál hozzá, és végig simít annak fején. Szegény, ronda egy állat, de ez nem jelenti azt, hogy bántani kellene. Halkan duruzsolni kezd hozzá, úgy, hogy csak az állat hallja.
- Figyelj rám, nem akarlak bántani - nagy levegőt vesz -, de nekem is szereznem kell a nyáladból egy kicsit, ez a feladatom. Szóval, a konyháról idevarázsolok neked egy kis husit, cserébe te pedig segítesz nekem, jó? - pálcáját felemeli, a földre mutat vele, és pöccint egyet.
- Transportus konyhai nyers tarja! - a földön megjelenik egy véres hús.
Közelebb sétál az állathoz, mire az a hús láttán nyáladzni kezd. Gyorsan alátartja a fiolát, és amikor az teljesen telítődik, még utoljára megpaskolja az állat nyakát, és hagyja, hadd falatozzon. A fiolát bedugaszolja, és visszasétál a helyére, feltűnően elkerülve a hatalmas pókot. Sőt, úgy tűnik, mintha kicsit futna is. A pugnaxosság nem jelenti azt, hogy az ember semmitől sem fél...

*Előbb meglepetten, majd csüggedten nézi az egyetlen cseppjét. Hát ez nem sok. Nem lesz pálcakészítő, világos. De vajon tényleg a pálca rossz? Mi van, ha ő a béna?
Héhé, álljon meg a depimenet! Nem úgy van az. Vele, Mattel egész biztosan nincs semmi baj. Hogy is lenne? Talán csak annyi, hogy nem tud normális pálcát készíteni. És a legritkább esetben hallgat a jó tanácsokra. Miután ily módon megnyugtatta magát Edre pillant. Valahogy őt is ki kéne szedni a depresszióból, mielőtt felvágja az ereit. Sok mindent nem tud felajánlani, két darab kockacukor van nála, azzal még az életben nem vigasztaltak embert. Az egyik vállát mondjuk fel tudja ajánlani, hogy a fiú kisírhassa magát rajta, de csak akkor, ha utána elviszi a pucerájba, illetve odaadja a manóknak. Nos úgy tűnik, Ednek magának kell feldolgoznia a problémáját.*
- Az összes borotva kicsorbulna. *elképzeli, ahogy egy acromantula borotválkozik.. Muszáj felröhögnie. Na meg hogy nézne ki? Csupasz csiga oké, de csupasz pók? Egyébként meg nem teljesen normális, hogy egy ekkora pók van a teremben. Miért?*
~Na ne.~ *milyen agybeteg ötlet már az, hogy egy acromantula fonalát ők szerezzék meg? Nincs neki semmi baja a nemnormális dolgokkal, de ez azért mégiscsak túlzás. Látja ő, hogy ott egy thesztrál is, illetve ezt pont nem látja, de kikövetkezteti. Sajnos ő nem olyan menő, hogy egy láthatatlan állat láthatatlan nyálát be tudja gyűjteni, úgyhogy kénytelen az ízelt lábúval foglalkozni. A megfutamodás, mint olyan, természetesen meg sem fordul a fejében. Elgondolkozva, és a szükségesnél lassabban közeleg az állathoz.
Imperius átokkal simán rá lehetne venni, hogy adjon fonalat. Kár, hogy az főbenjáró, és nem is biztos, hogy menne neki. Aztán ott van még a begyűjtő bűbáj, ami olyan banális, hogy biztos nem működne. Na meg a figyelem elterelés. Szépen hangzik, de hogy tereled el egy 2,5 méteres valaminek a figyelmét? Egy 1,5 méteres léggyel?*
~Hol van Frodó, mikor szükség lenne rá?~ *ez az, valakit fel kell áldozni! Odalökik elé, szépen behálózza, aztán már csak le kell róla tekerni. Jó terv. Vagy kiszúrhatná a szemeit. Na de melyik pók kezd el fonni, ha kiszúrják a szemeit? Lehet, hogy rá kéne venni, hogy hálót csináljon. Mit is kell tudni a hálókészítéséről?*
~Harang alakú hálóját a talajon szövi.~ *nem jó, ez nem talaj, hanem padló, nem ugyanaz. Akkor ez kilőve.. Lehetne hipnotizálni. Mélyen a szemébe nézel..*
~Melyikbe?!~ *amúgy is nőnie kell még ahhoz, hogy szemmagasságban legyen Miss Agathával. Megvan! Ki kell neki deríteni valami bűntényt. Nyilván.
Matt nagyot sóhajt, körülnéz. Szomorú, hogy mindenki azzal a lófélével van elfoglalva. Úgy tervezte, hogy amikor meghal, az hősies lesz, és sokan fogják látni. Ehelyett..? Megeszi egy pók és csak az int neki a fehér zsebkendőjével, aki épp felpillant a nyálgyűjtésből. A sors kegyetlen. Ráadásul fogalma sincs, hogy kezdjen hozzá. Ilyenkor jön jól a szülői nevelés. Az anyukája mindig azt mondogatta, hogy „ha kapni szeretnél valamit, kérd”, mire az apja hozzátette: „ha nincs más módja a megszerzésének”. Úgyhogy Mattünk felölti legjámborabb, legjólneveltebb arcát, és udvariasan így szól:*
- Jó napot Miss Agatha. *kezet nem nyújt. Viszont közelebb lép.* Lekötelezne, ha lenne olyan kedves, hogy adna egy adag pókfonalat.
~Hülye vagy, fiam. Miért jó az neki, ha a lekötelezettje vagy?~ *Egyébként mást nem nagyon tud csinálni. Gondolatban átveszi a dolgokat: köszönés megvolt, kérés kipipálva. Már csak a reakcióra kell várni. Az az elkeserítő, hogy nem mondhatni, hogy legrosszabb esetben kiröhögi. Mert korántsem ez a legrosszabb eset. Ha nem nagyon reagál rá, akkor hősünk a fogát szívva hozzáteszi.*
- Esetleg tehetek valamit ennek érdekében?
~Ja, menj közelebb. Matthew Shady. Élt: 16 év. Halál oka: gyengeelméjűség, vakmerőséggel kombinálva. Nyugodjék békében.~

*Remekül szórakozik azon, amit a többiek alkotnak. Sejthette volna, hogy jó móka lesz a pálcakészítés. Daeron szikrázó, majd széteső és így gyomorszájon vágó pálcája tetszik neki mind közül a legjobban. Persze Amelie véres jelenete is bejön neki, annak ellenére, hogy az nem járt végtagvesztéssel. A mellette ülő két srác repülése is vicces látvány, bár egyből azt lesi, hogy Francisnak nem esett-e baja közben. Gondosan elraktározza magában az információt, hogy ezentúl nem kell mennie már moziba, ha szórakozni akar, elég ha bejár órákra. Lehet, hogy mégiscsak hallgatni fog Sandy néni tanácsaira, és felvesz még 1-2 tárgyat?*
-Francis, nézd mit hoztam neked!
*Vigyorog büszkén, ahogy visszatrappol a helyére. Még szerencse, hogy nem tudja, mi jár Owain prof fejében, hiszen a virágcsokrot boldogan teszi a koponya elé. Az együtt töltött délután azért nem múlt el nyomtalanul, úgyhogy még egy simogatás is jár mellé. Arra már nem figyel annyira, hogy Noel keze is épp ott van, ahova ő ér. Még jó, hogy nem mereng el nagyon, mert akkor el sem jutott volna hozzá a kérdés. Így viszont roppant mód figyel Amelie-re, és megpróbálja kiegészíteni a listát.*
-Ami kimaradt, az a ragasztós bűbáj, a Gluten, meg hátráltató átok, ami annyira nem megy, a Creatura Claudus, és talán még a lefegyverző sem volt, a Capsitrum.
*A fejét vakargatja, miközben válaszol, és azon töpreng, vajon mi maradt ki, de más már nem jut az eszébe. Ahogy a következő feladatra térnek, előhalássza a könyvét, is fellapozza a csapdahálónál.*
-Nézd Noel, kell hozzá Acromantula fonál, meg Thesztrál nyál is! Ugye van a fiókban?
*Csak akkor jön rá, mekkorát tévedett, mikor a terem sötét részébe téved tekintete és esik le neki, hogy mit is jelent az, hogy be fogják szerezni az alapanyagokat hozzá. Mivel az állatfóbiája nem ismer határokat, és mindkettő hatalmas (igen, még a Thesztrált is látja, hiszen Bean bácsikáját vesztette el), így visítva ugrik a széksor alá, majd öklét a szájába tömeszelve, reszketve kuporog lent, és akkor sem fog előjönni, ha megbukik varázsfegyvertanból. Neki biztos, hogy nem lesz beszerezve az alapanyaga, képtelen arra, hogy közelebb menjen. Talán esetleg akkor van erre esély, ha mentálisan megnyugtatják, egyébként meg ha tehetné kirohanna a világból, de jól tudja, hogy az ajtó zárva van. Innentől megszűnik számára a külvilág, és csak a rettegés az, amit érzékel, úgyhogy időnként vinnyog egyet az öklével a szájában.*

*Magában jól szórakozik, tudja, hogy nem azt a feladatot hajtotta végre, amit Owain kért, illetve nem egészen azt, bár ez megbocsátható talán. Legközelebb majd betart mindent legfeljebb, és nem tér el a kívánttól. A thesztrál nem volt túl nehéz, az acromantula más kérdés. Izzy reménykedése hamar eljut arra a szintre, amikor már a pad alatt lesz, ebben egészen biztos, mivel nem véletlenül kell megszerezni valamit a megjelent lényektől. Nem akarja nagyon elkeseríteni, de ami tény, az tény, nem fog mást mondani helyette.*

-Nem, Izzy, a fiókban nincs, ott van náluk, sajnos.

*A visításra elhúzza a száját, de megérti a fiút, nem neveti ki miatta, ő a páncélok közelébe nem megy, neki az a heppje. Elég nyálat hozott, így lesz kettejüknek talán bőven, most már csak a pók maradt. Ha lenne baziliszkusza, könnyedén megoldhatná a kérdést, hiszen az acromantulának nem kellene vadásznia, hanem tálalná is a vacsorát. Edre pillant, egy pár percig csak mered rá, aztán szólal csak meg.*

-Nincs hús, a kezedet hagyd a helyén, az nem nő vissza, nem vagy te gyík.

*Elvigyorodik az ötleten, ha szemét lenne simán bólogatna mellé, persze, máris megoldották volna az egész csoport nyálát. Mármint a thesztráltól. A virágcsokorra összevonja a szemöldökét, ha azt Ed neki szánja, akkor az életben nem mossák le magukról, hogy ismerik egymást igencsak közelről. Erőteljes reménykedésbe kezd, ne neki akarja adni, és megnyugszik, amikor azt a lénynek szánja. Kőszikla gördül le róla, de a vigyora szélesedik.*

-Allergiás, vagy sem? Nem, nem azé a koponya, Francis öregebb nála jóval. Repülni a thesztrállal? Hm...

*Elképzeli a tüsszögő thesztrált, már csak egy zsebkendő kell mellé, hogy megtöröljék az orrát. Azonban Ed nem is sejti, mekkora ötletet mondott most a repüléssel. Ha a thesztrált rábírják, hogy elfogadjon utast is, akkor nem lenne probléma a pók mögé kerülni és elcsórni némi fonalat, amíg valaki diskurálni készül vele. Nem sötét figura, egyáltalán nem az, bár nem simerik és nem is nagyon társalog a többiekkel annyit, hogy változzon a véleményük. Na jó, néhányukkal igen, de nem mindenkivel. Azért annyi benne is van, hogy köszönés nélkül nem kezd akcióba, bár még nem látott olyan acromantulát, aki szívesen ad bármit is kérésre. Nem Aragog a neve, Owain pedig biztosan nem olyan, mint Hagrid. Kételkedik abban, hogy kikönyörögni lehet tőle bármit is. Egészségére annak, aki beszélgetni akar, ő nem fog, nem őrült meg teljesen. Még a végén valaki azt hiszi, hogy az erdőben is közeledni lehet hozzájuk és abba hal bele. Szép lenne.*

-Hölgyem! Nem zavarnánk sokáig.

*Biccent is mellé köszönésképpen, a többit pedig Matt már elmondta. Ugyan mesedélutánra sem kedve, sem ideje, így óvatosan megkerüli az acromantulát, és biztos ami biztos alapon pajzsbűbájt alkalmaz, de a mozgatható típust. Legalább az első pár másodpercet élje túl, a többi már nem érdekes. Jobban járnak, ha nem egyesével próbálkoznak, hanem együtt. Matt beszél, ha ehhez van kedve, a többiek meg begyűjtik a fonalat és kész. Aztán majd osztoznak. Izzytől nem vár semmit, örül, ha kiimádkozza majd a pad alól egyszer. Egy keze szabad, fél szeme a dögön és a thesztrálon. Az sem lenne utolsó megoldás, ha valaki megböki az acromantulát, mire az feldühödik, és mivel a prédát el akarja kapni, persze, hogy hálót sző. Együttes erővel leterthetik, fonaluk pedig máris van. Mindenre felkészül, ha a pók támad, akkor egyértelmű, Matt tippje nem jött be. Ő nem fog cseverészni, mert nincs kedve a csáprágókkal megismerkedni közelebbről. Az acromantulák nem nagyon szeretik, ha sokan veszik őket körül és sokan zargatják.*

-Matt, ha már beszélgetsz, akkor hajrá, de talán együttes erővel többre mennénk akkor itt... hátul. ~Nem, nem fogom a potrohát dicsérgetni, ezt ne várjátok tőlem.~

*Pont ő mondja, aki nem csapatjátékos. Csoda történt? Nem, csak nem hülye, hanem az eszét próbálja használni. A pók helyében ő sem lenne boldog, ha egymás után kunyerálnának tőle valamit, az biztos. Ebből indul ki elsőként, és azért nem óhajt egy lábat sem magára, így a pajzsot sem szünteti meg. aztán majd elválik, hogy az ötletüket Owain mennyire díjazza. Már most esküszik arra, hogy ha összehozzák, és a professzor sem hajtja el őket melegebb éghajlatra, akkor egy gyönyörű virágcsokrot ad neki cserébe, bepótolva az elszúrt varázslatot.*

Izzy

Teljesen nyugodtan figyelem a művészkedéseket, és nem is szólok közbe. Had ötletelgessenek nyugodtan, még a végén vaami nem úgy sikerül, ahogyan azt ők szerették volna. Azonban szükségesnek érzem, hogy egy illetőt kiimádkozzak, vagy éppenséggel kirángassal a széksor alől. Előkecmergek rejtekemből, és felmegyek Izzy mellé. Leülök Noel helyére, kezembe veszem a koponyát, és körbeforgatom. Nem ez az első, és valószínűleg nem is az utolsó, amit a markomba fogok, bár kétségtelen, hogy házi kedvencként még senkit sem láttam magával hordozni.
- Izzy, mióta került ilyen közel a koponyához?
Célzatos kérdés, ami persze nem a tárgyra, hanem annak tulajára utal, s nem is olyan hangosan teszem fel, hogy azt a rejtőzködő fiún kívül bárki is hallja. Sem ezt, sem a későbbi szavaimat.
- Jöjjön fel ide mellém kicsit, én nem harapom meg.
Nem hát...nem ettem még diákot...bár az is igaz, hogy ez az első órám. De megnyugtathatok ezennel mindenkit, hogy nincs is efféle szándékom. Önembe engedem a koponyát, rákulcsolom a kezemet, és figyelem a fiút, aki valahogy szintén elvesztette a fésűjét.
- Le fogjuk ám ezt a félelmet győzni.....szépen kijön velem oda, és én biztosítom, hogy nem fogja bántani egyik állat sem.
Goromba hangomon érezhető valami megnyugtató hangvétel, egy magabiztosság. Tudhatja a fiú, hogy semmi olyanba nem akarom belevinni, ami neki, vagy bármelyik diáknak veszélyes lenne. Nem vagyok szadista, nem akarom őket megetetni a pókkal, csak ezt ők még nem tudják.
- Nos? Megbízik bennem?
Lenyújtom a fiú felé jobbomat ha még nem ült volna fel mellém, erős kézfogással, határozottan felsegítem. S ha talán velem tart, akkor együtt megyünk le, miután a koponyát visszateszem oda ahol volt, de szándékosan másképp fordítom. De mi lesz ha nem akar kijönni? Na azt majd akkor meglátom.

*Azért nem fog belehalni a depresszióba, sírni sem sokat sírt életében, sőt már egésze jól van, sok sikert kíván az acromntulás Mattnek, ő bizony nem akar a pókkal haverkodni, sokkal jobban szereti a lovakat, különben is mindenki ott tolong szerencsétlen nő előtt, mint hivatásos hősjelöltek. Edward nem csorda szellem, elvan a lóval egyedül, miután Noel is átpártol a pókhoz. Elég neki a nyál, fonálért már ezrek állnak sorba, úgyis leszerepelt ezen az órán-láss csodát nincs önbizalma.*
-Majd a következő életemben bepótolom ezt az apró hiányosságot. *Szája szegélye alig észrevehetően megrándul, a fejre bólint, valamint arra is, hogy reménykedik benne, rokonlelkek a Thesztrállal, ő is allergiás a virágokra. Mert bizony kénytelen megtörölni orrát thesztrál-orr facsarás közben, amíg a többiek körüldongják a pókot. Futó pillantás arra is, hogy Izzy valami rohamot kap, Owain pedig érdeklődik a koponya s a fiú furcsa viselkedése iránt, ekkor jut el neki:*
-Francis? *Nem hitte volna, hogy még neve is van, bár ezt is csak halkan suttogja maga elé, aztán pedig már a thesztrálra figyel, s hogy rásegítsen kicsit arra az allergiára, bágyadtan elsuttog egy:*
-Transportus hús, konyhából, véresen. *Annyira már csak ért a varázsláshoz, hogy ide tudjon hívni valami nyerj húst, s ez együtt a virággal igazán nehéztüzérség lesz- szerinte. Csak egyre bágyadtabb..
Képes és nekidől a rém lónak, átkarolja nyakát, mint jó cimborának egy részeg napon, s el is nevezi…*
-Pityu…mi lenne ha majd elrepülnék egy szép napon? *Tudja ő milyen zseniális ötletei vannak…noha valóban nem az acromantulával akarta összefüggésbe hozni. Inkább elmenni valami elképesztő helyre, s egy thesztrállal valóban el is lehetne menni…Owain biztosan megengedi, annak ellenére, hogy rémesen haragudhat rá gyatra órai viselkedése miatt, habár most nem figyel, Izzyt vigasztalja, akinek biztos meghalt az anyja, meglátta a thesztrált és rohamot kapott…elvégre Owain tanár, s nem csak neki van megfejtésre váró sötét múltja. De visszatérve a thesztrálhoz, szinte érzi is már, hogy száll vele, szeret repülni, csak kviddicsezni nem tud, de magát a száguldást élvezi, s ez jobb is, neki be kell szereznie egy ilyen Pityut, majd kér karácsonyra Owaintól…Vajon venne neki karácsonyi ajándékot? Lyonsékét úgyis ki fogja dobni, semmi joguk, hogy ajándékot vegyenek neki…de ha megkapná Pityut, akkor repülhetne vele…Antarktisz, Ázsia…japánok, gésák közé! Igen neki gésák kellenek…hogy erre eddig nem gondolt? Háremet fogadni…Vajon elindult már a thesztrál nyáladzása? Mi lesz ha Owain csak Izzynek és Noelnek fog répát venni karácsonyra? Persze kezében a nyers hús…Amelie is adott már neki? Amelie kedves lány, örülne ha kapna karácsonyra tőle halat. A romlott hal nagyon finom…vinnie kell majd az útra Pityuval. De hogy nincs ébren az egészen biztos…
Ennyire hülye gondolatai csak álmában vannak, a narkolepsziások képesek nagyon cifrákat összeálmodni… Persze, csak egy percre akart elaludni, arról gondolkodni, hogy hová szökik majd a thesztrállal, de már Japánban jár, meg Szibériában, meg ki tudja hol, s lassan nem is az állat fog nyálazni…Bár remélhetőleg, ő is, ő pedig éppen háremet és egy húsvéti malacot kap ajándékba a maharadzsától…*

*Ha a pók támad, akkor már bőven mindegy, hogy Mattnek milyen tippje volt. Mondjuk a legtöbb lénynek nem az az első reakciója, hogy meggyilkolja azt, aki szépen, udvariasan szólt hozzá. Izzy asztal alá vonulását csak azért veszi észre, mert hátrasandít megnézni, mit csinál a professzor. Csalódottan kell tudomásul vennie, hogy tőle akár pókeledelek lehetnek, elvégre az egészséges, fóbiától mentes lélek tényleg fontosabb, mint egy két és fél méteres döggel szemben álló valaki. Rendben, Izzy nyilván jobb ember, mint ő, ki ki azt kapja, amit érdemel.*
- Beszélgetek, mert az megy. *köszöni szépen, ő a pók alá nem mászna be, ha van rá mód, mert akkor egész egyszerű halála lenne. Miss Agatha leül, maga alá temeti, aztán eheti is a sajátos alakú palacsintát. Vállalja a csali szerepét, ha a kérés tényleg nem használ, viszont akkor soha többet az életben nem kér semmit. Ennek két oka is van: 1: minek, ha úgysem kapja meg, amit szeretne, 2: ha ő a csali, akkor valószínűleg lehetősége sem lesz rá. Ed felé pillant, megnézi, jön-e ő is fonalat gyűjteni.
Elég érdekes látvány fogadja, egy pillanatra meg is feledkezik a hatalmas pókról. A fiú egy egészen különös testhelyzetben átkarolja a levegőt, és ami szép, az az, hogy neki is dől. Amennyire ekkora távolságból meg lehet állapítani, eléggé bágyadt, a szemei is készülnek lecsukódni.
Visszapillant Noelre, és az ízelt lábúra, majd rövid tétovázás után elhúzza a száját. Ő már elkezdte a babérok aratását, ezennel átadja a maradékot Noelnek. Ed ebben a pillanatban csúszik lejjebb, és ki tudja, hogy a láthatatlan paták mikor rúgják agyon..? Igaz, Hamlet talán nagyobb veszélyben van, csakhogy ő nem a barátja, és Matt hajlamos az elfogultságra. Úgyhogy szépen biccent a fiúnak.*
- Sok szerencsét. Hajrá. *Ezzel hátat fordít nekik, és a földön heverő fiúhoz vonul.*
~Mit is mondott, hogy kell felébreszteni, ha rohama van?~ *franc, hogy nem írta le. Már majdnem odaér hozzá, mikor észreveszi a felé száguldó húsdarabot. Elugrana, de túl késő, épp csak arra képes, hogy kicsit oldalra mozduljon, és így eléri, hogy a hús csak vállát zúzza meg.*
~Aztakurva~ *Nem elég, hogy fáj a válla, még össze is dzsuvázta valamelyik idióta idetranszportált kajája. Hát ez tényleg nem az ő napja. Márcsak az kéne, hogy a thesztrálnak is nekimenjen. Kitapogatja az előtte tébláboló állatot, megpaskolja az oldalát. Különben elég hülye érzés a levegőt tapogatni.
Igyekszik kikerülni, és mikor ezt sikerül véghezvinnie, lehajol Edwardhoz. Tornacipőjének elejével finoman megböki.*
- Hahó, kelj fel. Nem a legjobb időpontot választottad az alváshoz. *Amennyiben a böködés nem elég, rázogatni kezdi.*

//Holnap jön hsz-em, addig bárki írhat még....//

*Páran átpártolnak a thesztrálhoz, és hússal próbálkoznak. Csak tessék, ő már túl van rajta, bár kicsit sajnálja szegény állatot, galád dolog volt megcsiklandozni. De most nagyobb baja is van, mint ezen sajnálkozni. Elfogynak, pontosabban kiájulnak előle az emberek. Kissé meglepődik, mikor Edward furcsa pózban dől, mint aki... aludni készül. Szerencsére van, aki már ébresztgetni kezdi, így ő foglalkozhat a feladattal.*

~Munkára!~

*Kihasználva anyai örökségét, azaz, hogy élesebben lát, mint az emberek, tekintetével megkeresi a pók fonószemölcseit, ahonnan a mirigyekben termelődő pókfonál származik. Mikor megvan, előhúzza pálcáját, majd elkiáltja magát.*

- Vinculum!

*Reménykedik, hogy sikerül. A pók lábai megmerevednek, majd hátára fordul, lábai az égnek merednek. Akkor a második lépés jöhet.*

- Peravus!

*Tekintélyes adag fonalat lövell ki a pók. Gyorsan össze is gyűjti a kellő mennyiséget, majd megszünteti a bűbájt, és odébb lép.*

~Csodás, jut másnak is. És még mondják, hogy a tündék nem szeretik az embereket...~

*Most, hogy végzett, Owain és Izzy párosa felé fordul.*

*Hallja, hogy mindenki húst "hív" ide, hát ő nem élt a lehetőséggel, mert megpróbálta azt használni, ami itt helyileg akad. Mi van, ha olyan területre kerül, ahol aztán sehonnan nem szerez ilyesmit? Most viszont az acromantula köti le, a dobozt már biztonságba helyezte, legalább a nyál ne vesszen kárba. Elmélete szerint a terv működne, ha valaki figyelne is egy kicsit, de ahogy elnézi, mindenki megy a feje után. Ráadásul Matt is lelép, ami már most jó. addig eljutott, hogy köszönt, és eltűnt a pók hátsójánál fonál reményében, de ahogy látja, itt így vége is. Azt még észlelte, hogy a prof felment Izzyhez, de azt nem látta, hogy a koponyát is megfogta. Ki a fene nézné, amikor egy ekkora dögtől kellene komponenst szereznie? Az megőrült, vagy már az is volt és már most halott. Elméletben. Owain nagy arc, nem szórakozik, lehet gyakorolni élesben rögtön. Majd megkérdezi tőle, mekkora az elhalálozási százalék az óráin, hogy tudjon viszonyítani, már ha eljut odáig, mert jelen állás szerint nem úgy tűnik, hogy sikerrel jár.*

-Kösz, majd elválik, mire jutok. ~Csodás. Itt hagytak az acromantulával egyedül. Ezt nem hiszem el. ha most leátkozom, akkor Owain leszedi a fejemet, ez tuti, kinézem belőle. És minek tenném, ha a veszélyesebbet jobban élvezem?~

*Kínjában röhögni tudna azon, hogy egyedül maradt, ráadásul Owain is Izzyt könyörgi ki a pad alól, ahogy így látja, így végleg egyedül maradt. Döntenie kell, mi a fenét kezdjen most, hiszen a potrohnál állni nem éppen életbiztosítás, bár elől sem. Ha társalog, akkor sem biztos, hogy kap fonalat, azt pedig nem várja meg, míg érkezik egy b@zi nagy csáprágó felé. A lábak alá sem óhajt kerülni, még szeretne élni is. Szívás. Van egy pajzsa, ami védi valamennyire, és van Ms. Agatha. Ha szelíd lenne, kkinevezné házikedvencnek rögtön, mert miért is ne? Végül merész lépést tesz, azt veti be, amit más esetben meg nem próbált volna.*

-Hölgyem, kiegyezhetünk egy adag fonálban? Baziliszkuszt nem tudok adni cserébe. ~Csinos a potroha, így hátulról nézve. Előről nem néztem, mégis mi a fenét mondjak? B@szki, beszélgetek egy acromantulával...én.~

*Lehidal saját magától, második ötlete az, hogy tényleg megböki a dögöt, hadd induljon el utána, és akkor talán még valami hálót is hajlandó oda lepakolni, míg őt akarja elkapni. Maximum belehal az órába, olyan se volt még ezek szerint. Majd most. Harmadik lehetőségnek tartogatja a sóbálvány átkot, de akkor Owain minden bizonnyal megnyuvasztja érte, de mindent a cél érdekében. Nyálat legalább szerzett, ennyi előnye van a dolognak, már csak a fonál hiányzik, ha sikerül rávenni a dögöt, adjon olyat is. Abba belehal, ha profnak kell osztogatnia, mert annyira pancserek, hogy ezt sem hozzák össze. Pedig erősen esélyes a dolog, mindenki thesztrálozik, csak ő szenved itt az acromantulával, és nem adja fel egykönnyen, az biztos. Ha bárminemű fonálféleséget lát a földön, azt azonnal felszedi, és reméli, hogy nem lankadt a koncentrációja, mert akkor a pajzsa is ugrott. Nem, nem bántja a pókot, azért sem, csak ha támad. Így isten igazából az sem érdekli, hogy Jekatyarina mit kezd a döggel, elvonul onnan.*