Varázsfegyvertan terem

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Szomb. Nov. 07 2009, 10:39

*Szerencsére már nem kell semmilyen állat közelébe mennie. Csak megkötni pár csomót és kész. Bár kicsit ragacsos a ”kötél”. Koni örül annak, hogy még otthon jól elszórakozgatott néha a csomózásokkal. Bár nem profi, de azért hamar végez. Kumiko rá is köt a széleire egy-egy színes szalagot. Nincs nagyon ideje megdicsérni mindenkit. Bár nem is nagyon akarta gondolta azért illene. De Owain professzor már beszél is. Jellemez sok embert. Aztán meg megadja a lehetőséget, hogy elmondják a diákok, hogy mi bajuk van vele. Koninak személy szerint nincs semmi baja Owain professzorral. Valahogy számított rá hogy nem lehet minden tanár teljesen normális. Bár ő nem volt vészes. Szerinte vannak itt sokkal rosszabb tanárok, is mint minden iskolában. De végre el távot kapnak! Koni gyorsan odamegy a székéhez, fölkapja a táskáját és diáktársait követve elindul kifelé a teremből. Nem siet, tetszik neki ez a terem, egészen megszokta már a sötétséget. Erről jut eszébe, hogy kinn még világos lesz!*
~Ez nem lehet igaz! Itt azért van ilyen sötét, hogy mikor kimenjek, megvakuljak?~
*Szerencsére párszor kinyitják előtte az ajtót, ezért a néha-néha bevillanó fény kicsit hozzászoktatja a világossághoz. Mikor kinyitja, az ajtót még elköszön.*
- Viszontlátásra professzor!
*Tisztán hallhatóan mondja, nem csak motyogja. Persze ez után kimegy, nem tartóztatja fel azokat, akik esetleg még ki akarnak menni. Elindul föl a szobájához. Ott végre átöltözhet, bár a talár is kezdi megszokni egy kicsit, de csak egy egészen kicsit. Mindent összevetve tetszett neki az óra. Bár nem pálcakészítő mester és nem tudott pókhálót se szerezni, azért tetszett neki. Legalább föl elevenített pár csomózási technikát.*
//Én is köszönöm az órát!//

Tárgy: Varázsfegyvertan terem Vas. Nov. 08 2009, 01:07

*Kumiko szerencsére szerez a fiókból szalagot, így kész is a háló. Épp időben, az óra a végéhez közeledik, jön az értékelés. Owain szavaira odafigyel, magában rábólint.
Igyekszik legközelebb nem elkésni; már tudni fogja, hova kell jönni.
Amikor betoppant, kissé furcsa volt a tanár, de óra végére egész belerázódott a stílusába. Az értékelésnél korrekt volt, és segített is, ha úgy adódott, szóval neki semmi baja Owain professzorral. Találkozott ő már itt roszabbal is. Összeszedi a holmiját, az ajtó felé tart, de távozás előtt még köszön.*

- A viszont látásra, professzor!

* Majd kilép a világos folyosóra, s elindul az alagsori szobája felé, hogy lepakoljon és átöltözzön.*

//Köszönöm az órát! Smile

//

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Vas. Nov. 08 2009, 01:12

[ Tayler Thor Owain, Amelie Clarkson ]

Szigorú szemekkel szemléli a koromfekete ajtót, és bosszúsan szuszog előtte karba tett kézzel. Az egész kastélyt átkutatta, mert beszélni akar a professzorral. De a férfi vagy nagyon jól elrejtette az irodáját, vagy ő tévesztette szem elől, de sehol nem talált a férfira. Legutolsó mentsvárként az osztályterem ugrott be neki, de ide, a kellemetlen epizód színhelyére semmi kedve nem volt amúgy jönni. Még túl friss volt a sértettség és a megbántottság. Ő pedig válaszolkat akart. Most. Azonnal. Vagy legalábbis két perccel ezelőtt.
Egyszerűen még most sem képes felfogni, hogy mondhatta rá azt a férfi, hogy buzgolkodó. Hiszen, ha nem szólították, csendben dolgozott, és csak egyszer ment oda kérdezni valamit a férfihoz, de hát ő ajánlotta fel nekik. Most ült volna kukán, csendben, amikor kíváncsi volt?
A szobájában bosszankodva persze simán elkönyvelte tanárát egy himsoviniszta pasinak, akinek biztosan azzal van baja, hogy nem veszi fel egy szép, de ostoba kislányka szerepét. Most jobb lenne, ha bájologna, nagyokat pillogna, édesen csacsogva? Még jó, hogy azért vannak férfiak, akik az okos lányok, nők társaságát jobban preferálják.
Ingerülten kopogni kezd az ajtón, miközben lopva végig néz magán. Vasárnap van, ezért kedve szerint öltözött, kényelmesen. Fekete pulcsi, egy térdig érő rakott fekete-citromsárga kockás szoknya, vastagabb fekete harisnya kis mintákkal, és egy kényelmes térdig érő csizma. Haja magasan összefogva, ami miatt inkább néz ki tizenhatnak, mint tizennyolcnak. Elégedetten bólint a látványra, hétvégén senki ne mondja meg neki, hogyan öltözzön. Így is már minden majdnem kopár, kellenek a színek körülötte, mert a szürkeséget nem átallja.

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Vas. Nov. 08 2009, 17:18

Na ennyit egy kellemes vasárnap délutánról, melyet egyedül, belefeledkezve egy könyvbe tudtam volna eltölteni. Na de mit van mit tenni. Ha kopognak ajtót kell nyitni. Még akkor is, ha nem vagyok a teremben. Hiszen saját lakásomban risztott ki mélázásomból a kopogtatás, hogy kényelmes papucsomból ki kelljen bújnom, hogy szakadt farmeremet ki kelljen cserélnem egy olyanra, ami még azért egyben van, s magamre kell, hogy vegyek egy makulátlanra vasalt, fekete inget a puha, pamut felsőm helyett. Lábamat beledugom a sarkantyús csizmába, melynek csilingelését már oly sokan ismerik. Egy pillantás a tükörbe, egy borzolás a haamon, és már indulhatok is. Na azért nem kellesz sokat rám várni, hisz csak egy ajtón kell belépnem, hogy a teremben kilépjek rajta. Közben egy pár másodpercig különös érzés járja át testemet, de mivel már megszoktam a zsupszkulcsokat ez nem visel meg.
Az ajtót veszem célba a sötét teremben. Na ennyire azért én sem látok jól, hogy a teljes sötétségbe burkolt helyiségen végig tudjak botorkálni, így fényt varázsolok mgamnak pálcám segítségével. Minek ennél több, ha csak téves riasztás.
Odaérve kitárom az ajtót, s végigpislogok gyorsan a lányon. Alig észrevehetően, feltünés nélkül. Meg kell, hogy jegyezzem magamban, hogy bizony csinos a lányka. Ez a gondolat azonban nem úl ki mogorva ábrázatomra.
- Üdvüzlöm kisasszony...Segíthetek esetleg valamiben?
Természetesen modosan beszélek, figyelve arra, hogy minden szavamban érezhető legyen mennyire szeretem a jó modort mivelni. Pálcám fényét persze eloltom, hisz a folyosón nincs anyira sötét, mint bent. Sőt...kiejezetten világos van.
- Ha igen, akkor fáradjon beljebb.
Kicsit oldalra állok, hogy beljebb lépdelhessen rajta a lány.

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Vas. Nov. 08 2009, 17:41

Idegesen toporog az ajtó előtt, száját harapdálja, miközben reménykedik benne, hogy a tanár talán a teremben lesz. Mert neki beszélnie kell vele. Már indulna a keze, hogy újra kopogjon, amikor az ajtó kinyílik, és szembe találja magát a keresett személlyel. Megvárja, míg a férfi leereszti a pálcáját.
- Jó napot, professzor úr! Ne haragudjon, hogy ilyenkor zavarom, de beszélni szeretnék Önnel - mondja el gyorsan itt létének okát, feltűnően tisztelettudó hangnemben, hiszen azt azért már tudja, hogy azt az egy lehetőségét eljátszotta, hogy megmondja a tanárnak a véleményét.
- Köszönöm - bólint és gyorsan belép a tanár mellett a terembe.
A hirtelen sötétség persze megint megzavarja, úgy mint az előző órán. Nem tehet mást, mint vár, hogy szeme hozzá szokjon, miközben szíve veszett iramban dobog, ahogy újra és újra elpróbálja magában az előre eltervezett szöveget.
Kezeit észre vétlenül tördelni kezdi, amíg csak terv volt, addig feltűnően nagy volt a szája, de most már azért érzi, hogy talán nem volt a legjobb ötlet felkeresni tanárát amiatt, hogy felelősségre vonja őt a kijelentése miatt. De nem véletlenül osztották a pugnaxba. A férfi felé fordul, és bár úgy érzi, hogy csomó van a torkában, beszélni kezd.
- Rengeteget gondolkodtam, és próbáltam rájönni, hogy miért az a véleménye rólam, ami - nem, kiejteni sem hajlandó most azt a szót. - Azért jöttem, hogy megkérjem, magyarázza el nekem - ez viszont inkább hangzott egy gyengébb parancsnak, mint kérésnek.
- Csak próbáltam jól teljesíteni az óráján, most mégis úgy érzem, hogy kudarcot vallottam, nem csak a teljesítményemben, de egy tanárom szemében is - ez az, amitől a legjobban félt.
Hogy kudarcot vall, hogy nem elég erős, és ezt megérzik rajta, és a szemébe mondják.
- Magyarázza el nekem.

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Hétf. Nov. 09 2009, 12:07

Ahogy végigsétál mellettem a lány érzem rajta, hogy mekkora zavarban van. Nem tudom még, hogy miért is jött, bár van rá némi sejtésem. Amíg ő nekem háttal állva eltöpreng azon, hogy meghátráljon, vagy kimondja mi böki a csőrét én egy kis fényt varázsolok az első széksor két székéhaz, hogy ne üljünk a korom sötétségben. Bezárva magam mögött az ajtót elindulok a lány felé. Majd mielőtt megfordulna a háta mögé kerülök.
Amint szembe fordul vele kénytelen vagyok egyet hátrébb lépni, hogy ne kelljen felfelé emelnie tekintetét. Végighallgatom kisé még mindig zavart hangján elmondott szavakat, s a lányra mosolygok. Baráttságos mosolyom talán fúrcsa is lehet, hisz legtöbbször engem mogorvának láthatnak ugyebár. Legtöbbször? Mindig.
- Nem gondoltam, hogy ekkora fejtörést okozok önnek. Talán üljünk le.
Kezemet a két megvilágított szék felé kitárom, majd miután a lány leült én is helyet foglalok mellette.
- Természetesen válaszolok önnek, kíváncsi lennék azonban, hogy ön mit gondol, miért is mondtam azt amit.
Megnyugtató pillantásaimmal fürkészem végig a lány arcát, hogy leolvashassam onnan a választ, mielőtt belekezdenék egy kis magyarázatba.
- Nem kérem, diák előttem nem tud kudarcot vallani. Mindenkinek van második, harmadik, sokadik esélye. De önnek nem lesz szüksége erre, nyugodjon meg.

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Hétf. Nov. 09 2009, 13:23

Meglepetten, talán megszeppenten néz a férfira, aki ahelyett, hogy mérgelődne vele, mosolyog rá. Sőt, még hátrébb is lépett, hogy ne legyen olyan kellemetlen így beszélni hozzá. Kicsit összeráncolja a szemöldökét, nem igazán érti, hogy mi folyik itt, de ha már egyszer belefogott, akkor "végig játssza" a beszélgetést.
- Pedig igen - reagál megkésve. - Köszönöm - fogadja el a helyet, és leereszkedik a székre, szoknyáját, pedig eligazgatja. Kezeit nézve nem emeli fel a fejét, de a tanár szavaira felpillant, és kissé tanácstalanul megvonja a vállait.
- Nem tudom, professzor úr, hogy miért mondta - oldalra pillant, majd egy kisebb sóhaj után vissza a tanárra. - Higgye el, vannak rosszabb tanórák is, amikor többet beszélek, mint kellene, tudom - mosolyog kényszeredetten. - De sohasem éreztem úgy, hogy a megszerzett tudásomért feszengenem kellene, vagy... hallgatnom róla - kényszeredett mosolyra húzza ajkait.
Szürreális, hogy milyen felpaprikázva jött ide, és mégis milyen csendesen beszélgetnek. De végül is ő kért négyszemközti beszélgetést a férfitól, és úgy látszik, hogy ezt a professzor biztosítja is neki. A tanár szavai valahogy mégsem nyugtatják meg, hanem még tanácstalanabb pillantást vet rá, és feladva a tényt, hogy megérti, halkan sóhajt, és hátra dől a székben.
- Ezt nem értem. Ön azt mondja, hogy nem vallottam kudarcot. Én mégis úgy éreztem, hogy nem elégedett az órai teljesítményemmel, vagy nem tudom - a vége kicsit sutára sikeredik. - Miért mondta rám azt, hogy buzgólkodó vagyok? - néz egyenesen a tanár szemeibe. - Nem is látta még, hogy milyen vagyok, amikor igazán lehetőségem van beszélni - motyogja az orra alatt egy kis adag öniróniával, miközben lassan lehajtja a fejét.

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Hétf. Nov. 09 2009, 19:59

Talán ha mogorván összeordítom se értem volna el ezt a hatást, melyet a fura mosolyommal sikerült. A meglepetés ereje mire nem képes.
Itt ül mellettem egy megszeppet lányka, vagy inkáb már egy ifú hölgy, aki most igazán önmagát adja. Nem hordja magasan az orrát, mert többet tud a többieknél, nem akarja elkápráztatni a tanárát sem, csak csendesen, megszeppenten közli, hogy nem akarja véka alá rejteni amit már elsajátított.
- Nem akartam igazán megsérteni. Ha azt mondta volna, hogy így beszéljük meg, vagy nem is kíváncsi rá, én azt is tiszteletben tartom.
Ahogy tettem azt a többiekkel, akik nem kértek a véleményemből. De Ő kérte, és bár nem lepett meg a felháborodása, és a visszadobott szavai, kicsit érdekesnek találtam. Hátradőlök én is a széken, lábaimat kinyújtom, s kereszbe teszem egyik csizmámat a másikon. Óvatosan megfogom állát, s magam felé fordítom leszegett fejét, hogy a szemébe tudjak nézni miközben beszélek, majd karjaimat is összefonom.
- Na szóval...Nincs a tudásával semmi baj. Csakhogy meg kell tanulnia, hogy sokszor többre halad ha megtartja magának. Nem kell mindig mindenkinek tudnia, hogy mennyit tud, mert azzal kiszolgáltatja magát. Csak annyit mondjon, amennyi kell ahhoz, hogy a tanára tudja, hogy az ön tudása magas fokon van.
Kíváncsi szemekkel nézek a lányra, hogy érti e mit akarok kihozni ebből az egészből. Talán neki van igaza, hogy kimutatja tudását, de én azt tapasztaltam, hogy jobb a háttérben maradni, és ha kell már kész tervvel cselekedni.
....és hogy miből is tudom, hogy bőbeszédű? Elég volt végighallgatnom azt, ahogy a két pálcájáról beszélt. Ha megfigyelte legtöbben csak annyit mondtak, hogy ilyen, és ilyen pálcám van, erre használható. Egy mondat az egész. De ön nem...ön egy kiselőadást tartott nekünk. Nem tudom, hogy mire következtet abból, amit hallott, de kíváncsi lennék rá. Megosztja velem?

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Hétf. Nov. 09 2009, 20:29

Figyelmesen hallgat, bólogat, majd amikor egyáltalán eljut hozzá, hogy mit is mondott a férfi, megrázza a fejét.
- Nem, én tényleg szerettem volna, ha elmondja rólam a véleményét, csak - elakad, és zavartan babrálni kezdi szoknyája szegélyét -, nem igazán erre az értékelésre számítottam. Azt hittem, hogy megjegyzi, mennyire ügyetlen voltam, amiért tönkre tettem az egyik pálcának való kikészített ágat - nevet zavartan -, amit meg is értettem volna, sőt egyet is értettem volna. Nem vagyok híve annak, hogy megmondjuk, mit kell egy nőnek, vagy egy férfinak tennie, de nő kezébe igazán nem való szerszám. Vagy legalábbis az enyémbe biztosan nem. Vagy, hogy nem is vagyok olyan katasztrófa az óráján, mint amilyennek éreztem magam - ajkaiba harap, már megint rengeteget beszél.
Feszeng egy kicsit, egyáltalán nem könnyű neki ez a helyzet, de amikor az álla alá nyúlnak, enged a szelíd erőszaknak, és felemeli a fejét, hogy a tanár szemeibe nézzen. A mondanivalójának első fele megnyugtatja, de a másodiknál összefacsarodik a szíve és a lelke.
- Tudja, szeretem, ha tudják, nem vagyok tehetetlen és gyenge - vallja be. - De nem gondoltam soha, hogy ez másokban azt az érzetet váltja ki, hogy ...okoskodok - használ egy másik szót, miközben ajkába harap.
Tényleg nem hitte, hogy a diákokban ez inkább visszatetszést okozhat. Szemei tanácstalanul csillognak, de most amiatt, hogy hogyan fogja megoldani azt, hogy ne kelljen változtatni szokásain, a személyiségén, mégis visszafogottabb legyen. Aztán a professzor szavai után lassan piros rózsák gyúlnak orcáján, és kezét felemelve arcát tenyere mögé rejti.
- Édes Merlinem! Buzgólkodtam - nyögi a kezei közül, majd leeresztve azokat kis elkeseredett nyögés hagyja el ajkait. - Nem lehettem ennyire szörnyű. Nem fitogtatásnak szántam, én csak..., no, hát tudtam beszélni a pálcámról. Szeretek olvasni, minden érdekel - motyogja alulról felpillantva, majd megadóan felsóhajt.
- Innen nézve viszont rémes volt a reakcióm, így bocsánatot kell kérnem, professzor úr - kér elnézést. - Ön lehetőséget adott a vélemény nyilvánításra, én meg jól kihasználtam a helyzetet - arcát újra elrejti kezei között, majd egy pillanat múlva megint leereszti őket, és fejét kicsit hátra ejtve a csillagokat kezdi szemlélni. - Azokhoz bezzeg nem értek - mutat fel az égre, talán ezzel is kifejezve, hogy van tudás, amit nem tud elsajátítani.

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Kedd Nov. 10 2009, 18:35

- Na a miatt igazán nem kellett volna aggódnia, hogy egy pálcát elrontott. Majd Edwardnak megköszöni, hogy nem egy, hanem két kupacot sikerült begyűjetnünk. Ha mindenki elsőre megcsinálna mindent jól, az maga lenne a csoda. Tanulni jöttek, hát tanuljanak. És nem hiszem azt, hogy egy nő kezébe nem való szerszám, vagy egy férfi kezébe nem való a rokka és az orsó. Nem véletlenül hoztam össze első órára ezt a két különböző anyagot, és nem véletlen az sem, hogy próbáltam vegyes csoportokat összehozni. Természetesen ez nem fog mindenkire menni....
Na azt nem gondoltam volna, hogy az óra végén magából kikelő lány ennyire félszeg lesz egy négyszemközti beszélgatés során. Lassan olyan bizonytalanná válik, hogy nem fog magára ismerni. Ennyire nem volt az a buzgolkodás szörnyű...
- Amelie, én nem állítottam, hogy ön magatehetetlen, vagy gyenge lenne. Sőt. Tudom nagyon jól, hogy okos lány, aki mindent megtesz azért, hogy sikere legyen minden téren.
Nézem, amint kezébe temeti arcát, s azt várom, hogy krokodilkönnyek kezdjenek potyogni le szeméből, hogy aztán utat törjenek magiknak a föld felé arcába kis vályatot kialakítva maguknak.
- Na el ne sírja itt nekem magát. Attól erősebb lány klegyed. Különben sem volt szörnyű az, amit mondott. Csak sok, egyesek szemében sokk lehetett.
Na most mit csináljak vele? Kezdek tanácstalanná válni? Velem olyan nem szokott előfordulni. De el kell ismernem most már másodszor, mióta tanítok, hogy a fiúkkal sokkal könnyebb. Nekem.
- Tudja mit, kössünk alkut. Én nem fogom többé buzgolkodónak hívni, ön pedig saját érdekében megpróbál visszafogottabb lenni.
Én is felnézek az "égre", hogy belemerüljek a csillagok fényébe.
-Azokhoz én sem sokat, pedig szeretem a csillagos eget.
Sóhajtok egyet, felpattanok, s a lányra nézek.
-Ne haragudjon kisasszony, de ha nem akar már másról érdeklődni, akkor én visszamennék a lakásomba. Mert azért vasárnap a vasárnap, hogy pihenjen az ember fia, és lánya. De ha van még valami, akkor szívesen állok rendelkezésére.

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Kedd Nov. 10 2009, 23:09

A tanár szavaira megfontoltan bólogat, azért nem vedli le ő teljesen gúnyáját, csak szavaz egy kis bizalmat a tanárnak.
- Értem, majd alkalomadtán elkapom és a kezébe nyomok egy tábla csokit, azt szereti - szinte látni lehet, ahogy láthatatlan pergamenre ezt feljegyzeteli. - Amúgy nem tudom, de nem csak a szerszámokkal van gondom, a kertészkedést sem nekem találták ki - nevet fel röviden, tisztában van vele, hogy tud rettenetesen kétbalkezes is lenni. - De próbálkozom, azt hiszem, ez a lényeg - dünnyögi halkan, és megpróbál nem többet mondani.
~ Ejh, de nehéz keveset mondani... ~
- Tudom, vagyis remélem, hogy nem hiszi ezt rólam - sóhajt nagyot -, egyszerűen csak attól tartok, ha nem beszélek, mások fogják ezt hinni, érti?
Olyan zavaros ez az egész. Kell, hogy tudják, hogy nem buta, hogy meg tudja védeni magát, de tényleg nem szeretné, ha emiatt buzgolkodónak tartanák, mert nem az, csak ez egy fajta kapaszkodó neki. Saját magának. Nem tudná teljesen megmagyarázni ő maga sem. Kicsit kesernyésen, de felnevet.
- Nem fogok sírni, tanár úr, csak...kínos és kellemetlen - nyögi ki az utolsó két szót, és hatalmasat sóhajt.
Ő sem így tervezte ezt az egészet, azt hitte, hogy majd tovább fog háborogni, de kellemesen csalódott a helyzetben.
- Rendben, professzor úr, én megteszek minden tőlem telhetőt - bólint egyet, arra pedig, hogy a tanár sem ért a csillagokhoz, csak elmosolyodik. Talán csak azért mondta neki, hogy ne érezze vacakabbul magát. Talán nem.
A felpattanó tanár láttán ő maga is sietve feláll, és lesimítja szoknyáját.
- Nincs más, tanár úr - bólint a férfi felé. - Köszönöm, hogy beszélhettem Önnel, hogy tisztázhattuk ezt a kellemetlenséget, és elnézést, hogy vasárnap zavartam meg, a pihenőnapján, és hogy most is ömlik belőlem a szó, pedig az előbb megígértem, hogy visszafogom magam - szemtelen kis mosoly ül ki arcára. - És hagyja csak, kitalálok egyedül is - cserfessége rögtön visszatér, bólint egyet a férfinak, és gyorsan elindul az ajtó felé.
- Viszlát, Owain professzor - köszön el a tanártól, és gyorsan elhagyja a tantermet.

// Köszi a játékot. Very Happy

//

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Hétf. Jan. 04 2010, 16:13

*Mivel az előző órán látta azt, hogy hogy jár az, aki késik, így időben felkelt, hogy el ne késsen az óráról. Nem csak megfürdött, és hajat mosott - amit természetesen jó alaposan összekócolt, amint megszáradt, de még a borotváját is megtalálta. Ez sajnos látszott is az arcán, úgyhogy volt alkalma kipróbálni a sebgyógyító főzetét. Mivel most nem szúrta el, így már nyoma nincs a véres küzdelemnek az arcán, úgyhogy egy vigyorgós, egyenruhás Izzy lép be világító pálcával a terembe, hiszen most volt annyi esze, hogy ne a sötétben bukdácsoljon, mint ahogy azt az első órán tette. Szokásához híven egyenruha van rajta, bár az egyszarvú át van alakítva rajta virággá, ugyanis utál már tőle folyton sikítófrászt kapni. Biztos léptekkel közelíti meg a hátsó sort, és terül el az egyik székben, maga mellett helyet foglalva néhány üres lappal Noelnek. Amíg a többiek ideérnek, szundít egy kicsit, hiszen ő bármikor képes ingerszegény környezetben elaludni.*

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Hétf. Jan. 04 2010, 18:07

[módosítva és kiegészítve]

~Hmm, komolyan ez lenne az?~
*Nézi tűnődve a fekete ajtót, aztán ismét a házilag rajzolt térképére pillant, amire a többiek ráírták neki a termek, helyiségek neveit.*
~No jó...~
*Odasétál és reflexből nyomná is le a kilincset, amikor észreveszi hogy nincs. Sebaj, ajtó elkezd nyílni, ő pedig belép. Aztán ki is. Tudniillik egy kukkot nem lát.*
- Elnézést, ez a Varázsfegyverterem?
*Választ nem várva úgy dönt, fényt bájol pálcája végére és belép. Egyébként ő is fekete talárt visel, Extrás kitűzővel, kezében a tankönyv, vállán szürke táska lóg benne tollakkal és egy üres füzettel. Körbejár a termen.*
~Elég fura...~
Jó estét Tanár úr!
*És észreveszi Izzyt, a hátsó sorba baktat és megbökdösi a vállát.*
Szia...
~Mindegy, inkább hagyom aludni egy kicsit.~
*Leül kettővel arrébb, mivel Izzy odapakolt a szomszéd székre és vár egy kicsit. Ekkor veszi észre az agyagtálakat.*
~a francba... tudtam, hogy elfelejtettem valamit...~
*Gyorsan a fejéhez kap és kiveszi az egyik hullámcsatot. A haja így most jól a szemébe lóg, de sebaj, inkább ezt áldozza be mint valamelyik ékszerét, hajcsatból ugyanis van még vagy száz a szobájában, az ékszerei viszont egyediek és nem akar belőlük valami veszélyes varázsfegyvert csinálni. Visszaül előbbi helyére és várja a többieket.*

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Hétf. Jan. 04 2010, 18:15

//Még Leanne megérkezése előtt, csak leelőzött Very Happy

//

Jóval az óra előtt jövök fel a kastélyba, hogy bizonyos dolgokat elintézzek. Kezemben egy jókora, mozgó tárgyal lépek be a terem sötétjébe, s fénygyújtás nélkül matatok a teremben. Fejem fölé azonban nekem is lekerül most egy aprócska csillag, ami éppen elegendő fényt bocsájt rendekezésemre. Próbálok minél halkabb leni, hogy a bent szunyókáló fiút ne zavarjam. Fel-fel pislogok olykor oda, de a feladatommal vagyok főként elfoglalva. Egy kis emelvény kerül ki a terem közepére, melyen elő ízben felkerül a Thor istennek állított szentély féle. Thor apró hasonmása elhajítja kalapácsát, majd az visszarepül hozzá, körülötte villámok cikáznak, feje felett fekete fellegek sorakoznak. A kis ábrát a villámocskák sora világítja meg, ez látható is, mindaqddig, m íg le nem takarom egy fekete kendővel, hogy ne vonja el a figyelmet, amíg nem kerül rá sor. Másodjára egy kristálykoponya kerül ki az asztalszerű emelvényre, melyre szintén kerül egy lepel. Végül két szépen díszített agyagtálat teszek az előző kettő mellé, melyeket már nem takarok le. A zöldes mintájú elé kis tábla kitéve, s rajta a felirat: "Ide kérném a hajékeket betenni!". A sárga színű elé kerül a másik felirat: "Ebbe a nyakláncokat, karláncokat helyezzék!"
Mindkettőbe öntök valami féle oldatot, majd elég fénnyel megvilágítom, hogy ne tévesszék el. Körbepislogok, hogy minden rendben van-e, majd csendben visszahúzódok a terem sötétebb részébe, ahol a kialakított kis burokban maradok észrevétlen.

//Leanne, Izzy, majd dobjatok le valamit ti is a két edény valamelyikébe.//

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Hétf. Jan. 04 2010, 19:13

*Az nem mondható el róla, hogy elsiette volna az órára érkezést, sőt, ám ha valaki tudná, mivel foglalatoskodott, lehet, nem is csodálkozna ezen. Késni nem késik, nincs kedve semmiféle láthatatlan csapdához, a sötéttel pedig továbbra sincs baja, simán tájékozódik benne, bár most kisebb fény is van, így még könnyebbé teszi az asztalhoz jutást. Szokásos öltözékben van, saját ruha és saját talár, továbbra sem hajlandó bemenni a körletekbe, nagyon jól megvan a maga sátrában. Körbenéz, azt azért sajnálja, hogy most jobban lehet látni, a múltkorit jobban élvezte. Belép a terembe, becsukja az ajtót maga mögött, Lennae-nek odaint, Izzyn vigyorog, alkalmasint majd megkérdezi tőle, mit művelt az éjjel, hogy itt piheni ki a fáradalmait. Owaint sem nehéz kiszúrnia, hiszen az elmúlt órán teljes sötétség volt, most viszont több dolog is a segítségére van, ráadásul már tudja, hol lehet, és ki is használja, hogy érzékeli. Lehet, nem illendő dolog, de köszönés nélkül csak nem megy el mellette, hiszen az sem nevezhető annak.

-Jó estét, professzor!

*Nem hangoskodik, még Izzy felébred, egyébként is van itt látnivaló. Thor szentélye és a híres kalapácsa, amit éppen elhajít, és bumeráng módjára vissza is érkezik hozzá. A villámok... elegendő fényt adnak azok is, hogy többet lásson, mint kellene, ám nem törődik tovább vele, pár perc után ellép a szentélytől, és a tálak felé tart. elgondolkodik, beletegye-e a sajátját, ám ez az utasítás, egyszer elég volt végighallgatni, hogy már megint a feje után ment, bár ezt a jó szokását pillanatok alatt képes elővenni. Leemeli a medálját és a sárga tálba teszi. Francisnak sem esett baja a professzornál, akkor a medálja is épségben megússza.. már ha minden igaz. Krétát hozott, nem véletlenül, felkészült. Mit akar vele tenni, azt nem árulja el senkinek, majd ha itt az ideje, és egyáltalán szükségessé válik, majd akkor veszi elő. Egyelőre ott hagyja a medált és a tálat is, majd felsétál és leül a kettős közé. Francist az asztalra teszi, hátradől, így várja az óra kezdetét, ami igencsak érdekesnek ígérkezik. Azt már csak remélni tudja, hogy Ed nem rágott be túlzottan azért, mert reflexből bemosott egyet neki, amikor a koponyáját piszkálta úgy, ahogy nem kellett volna. Furcsállta is, hiszen tudta, hogy Francis a számára szent és sérthetetlen, mégis megtette. Ő is, automatikusan, csípőből. Ez van. Leanne-re pillant, ha beszélgetni van kedve, vele szívesen megteszi.*

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Hétf. Jan. 04 2010, 20:48

Órájára pillantva megszaporázza lépteit, cipőjének kis sarka mégis halkan kopog a lépcsőkön, ahogyan puhán siet lefelé a terembe. A földszinten aztán kihúzza magát, megigazítja válláról lecsúszó táskáját, és már indul is tovább. Közben azért elkönyveli magában, hogy lefelé még mindig könnyebb jönni, mint fel a padlásra.
Hamar megtalálja a termet, volt már itt órán, és külön beszélgetésen is. Türelmesen vár, míg az ajtó magától kinyílik előtte, hiszen itt nem a kilincs az úgymond titok, ez esetben a bemenetel nyitja.
Körbe néz, pár diákot lát csupán, tanár még sehol, ezért nyugodtan simít végig egyenruháján és talárján.
- Sziasztok! - köszön halkan, nem akar ő zajongani.
Majd kíváncsian az emelvényhez megy, azért persze jobbra-balra néz, hátha valaki rászól emiatt, de úgy látszik, hogy minden nyugodt marad. A kis agyagtálak melletti utasítást elolvassa, majd a tálba pillantva elhúzza picit a száját.
- Ebbe az izébe tegyem a nyakláncomat? - motyogja alig hallhatóan, majd megadva magát a sors akaratának kicsit hangosabban sóhajt egyet, és lekapcsolja fehérarany, vékony, diszkrét kis nyakláncát, és finoman a sárga színű edénybe ereszti. Vet még rá egy utolsó pillantást, végül szokásától eltérően a hátsó padok felé veszi az irányt, miközben a feje fölé érkező csillag megvilágítja neki az utat. Szereti a terem különleges hangulatát, és ameddig a csillag követi, addig még talán a sötétet is el bírja viselni.
Az egyik székre finoman leereszkedik, pergament és pennát vesz elő a táskájából, amit aztán szépen letesz maga mellé, végül kényelmesen hátradőlve, mintha csak valami színházi darabra érkezett volna, arcán udvarias érdeklődéssel várja a professzor megérkeztét, akinek azért tartogat némi meglepetést.
Arcán halvány mosoly suhan át, talán csak egy másodpercre látható, végül felölti újra előző maszkját, csak szemének fura csillogása árulja el előbbi mimikáját.

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Hétf. Jan. 04 2010, 20:56

*Amikor benyit a terembe, ahová a tőle megszokott lezser járással érkezett, egy pillanatra megmerevedik. Első gondolata az, hogy még senki sem érkezett meg, de aztán eszébe jut a Gina által elmesélt Varázsfegyvertan óra, amire ő nem tudott elmenni, mert éppen... nos beteg volt.
De csak néhány másodpercig torpan meg a kitárt ajtóban, aztán óvatosan beljebb lép, amint meglátja az apró fény alatt munkálkodó Owain professzor alakját.*

- Jó napot, Professzor!

*Mondja illedelmesen, közben magában elmosolyodik, hogy ez milyen abszurdnak hangzik ebben a csaknem sötét teremben, amit ráadásul Izzy Maddison kartársának egyenletes szuszogása ha lehet még álmosítóbbá tesz.
De ő szereti a sötétséget, számára mindig megnyugtató volt, és sosem borzongós, mint a nagytöbbség számára. Mint ahogyan általában az órákra, most is a pilluamuletós egyenruhában érkezett, amin ráadásul a nem rég megkapott prefektusi jelvénye is díszeleg. Egyébként az egyenruha alatt most a tőle megszokott koromfekete ruha van.

Amint beljebb lép a teremben, a szerény fényviszonyok ellenére, mégis megcsillan a markában valami; az utasításnak megfelelően hozott magával egy ékszert, történetesen egy ezüst nyakláncot, amit direkt erre az alkalomra vett, mivel nem volt neki ilyesmi. Ami a fiú véleményét illeti, a nyklánc nem egy kiugróan szép alkotás, dehát nem is fontos ez. Owain egy nyakláncot kért órára, ő pedig hozott egyet, viszont nem bízik annyira a profban, hogy nyugodt szívvel rábízzon egy ennél drágább, vagy nagyobb eszmei értékkel bíró ékszert.
Bár az ékszeresnél, ahol ezt vette, látott egy igazán szép női ezüstnyakláncot, és egy darabig eljátszott a gondolattal, hogy azt veszi meg, s majd, miután lejárt ez az óra, akkor majd félreteszi addig, amíg valakinek oda nem ajándékozza... mondjuk Ginának, hiszen nemsokára születésnapja lesz úgy is... De aztán mégis meggondolta magát, és letett róla egyelőre, de azért a biztonság kedvéért félretetette, hátha mégis...
Odalép a sárga agyagtálhoz, és beleengedi a nyakláncot. Időközben megfigyeli a professzor által kirakott tárgyakat, és a szentélyt, majd felsétál az egyik középső részen levő ülőhelyek egyikéhez. Már megszokta a szeme a fényviszonyokat, így tisztán ki tudja venni, hogy kik ülnek még rajta kívül a teremben, így még menetközben nekik is biccent, majd leül.*

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Hétf. Jan. 04 2010, 21:00

Noel...hogy én téged, hogy...na nem, annyira azért nem.
Sőt, legszívesebben hozzávágnék valamit, mikor rámköszön. Természetes, hogy köszön azoknak, akikkel találkozik, de annak, akit nem lát, s nem véletlenül nem akarja, hogy lássák, vagy tudjanak jelenlétéről nem egy nyerő ötlet. De már mindegy, megtette, én pedig mint jó modorú, morcos medve visznzom a köszöntést.
- Jó estét Noel, és jó estét önöknek is ott fent. No meg Amelie kisasszonynak, aki még időben befutott.
Előlépek hát a terem közepére, fekete garbóm előtt keresztbetett karokkal. Sarkantyúm halkan csilingel, miközben lépkedek, farmerem kopott része mutatja meg először, hogy merről is közeledek. Több lépés, talán 8-10 is szükséges, hogy elérjemk célomat, a két tálat. A sötétség jótékonyan takarja az arcomon már halványuló véraláfutást.
- Hat óra elmult jócskán, aki ezek után érkezik póruljár.
Az ajtó felé intek, ahol egy kikerülhetetlen szélességű medence jelenik meg, futóhomokot rejtve magába. Aki ezek után belép, szép lassan mellkasáig süllyed bele, s ki sem tud onnan addig mászni, amíg a varázslatot meg nem szüntetem.
- Kezdhetjük tehát az órát. Az óra legelső része nem lesz bonyolult, csupán meg kell jegyezniük, hogy melyik ékszerhez melyik főzetet kell használnunk, s annak milyen hatása lehet, és persze a mellékhatásokra is kitérünk. Aki bármiféle csatot tett a zöld tálba, az a Mixerazon nevű főzetbe pottyantotta bele, ami a gondolkodst kavarja meg. Két óráig kellene bene tartanunk, hogy teljes hatásfokát elérje, de mi nem is akarjuk ezt most, csak egy kis ízelítőt kapunk abból, hogy Leanne hogyan csinál mindent fordítva, mint azt szeretné. A sárga tálban a Etremendo nevű oldatozt találhatjuk, amiben fél óráig hagyva az ékszerünket, majd azt vissz feléve remegés járja át testünket.
Közben persze rámutatok a két tálra, de tekintetem a öt, tőlem jó messze ülő diákon pihen meg.
- Egyik sem okoz tartós problémát, csupán 10-15 perc, és elmúlik a hatásuk. Azonban a hajbavalókkal vigyázni kell, mert ha megsértiaz illetőt, az komoly, életveszélyes problémához vezethet. Jelen esetben, mivel nem hagyjuk két óráig a folyadékban a csatot maximum egy kis émelygést érezhet, ha megsérül Leanne, de inkább ne tegye, ha kérhetném.
Kiteszem az asztalra a tárgyakat, hogy megszáradjanak.
- Amelie, Aram és Noel, mivel nyakláncot tettek be a tálba az egész testüket erős remegés járja át majd. Minden bizonnyal Izzy is, hacsak nem egy karláncot tesz a tálba, mert akkor csak a karját nem fogja tudni kordában tartani. //Gondolom nem diadém lesz a használt tárgy Very Happy

de ha mégis hajbalód van, akkor a szerint járj e légyszi.// Ha feljegyezték amiket elmondtam, már ha szükségét érzik, akkor vissza is kapják a tárgyakat. A hatás megszünése után semmi változás nem lesz egyiken sem.
Fellebegtetem a tulajokhoz az immáron varázstárgyakat.
- Jah igen, kérdezhetnék, hogy ennek mi értelme van. Részemről az ég világon semmi, de gondoljanak bele, hogy egy féltékeny nő, vagy férfi meg akarja leckéztetni a hűtlen kedvesét, vagy annak szeretőjét, de csak megleckéztetni. Nos, lássuk, hogy mit tapasztalnak, ha kipróbálják. Aztán kérem a véleményüket, és egy-egy felhasználási lehetőséget is.

//Figyelem, félreértések elkerülése miatt megjegyzem, hogy nem veszti el senki a mozgássképességét, nem remeg annyira, hogy ne tudja levenni a láncot, vagy ha egy kicsit gondolkodtok az észkeverőt is ki lehet játszani Very Happy

//

//Csatlakozni lehet nyugodtan, de figyelembe véve a fent említetteket. Nem megy olyan könnyen a késés Very Happy

Késésért elnézést kérek, de kétszer kellett átírnom, mert mindig megelőzött valaki Very Happy

//

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Hétf. Jan. 04 2010, 22:09

Ijedten kapja a tanár felé a pillantását, ő bizony nem vette észre a sötétben rejtőzködő férfit, nem mintha konkrétan kereste volna.
- Jó napot, professzor! - köszön a tanárnak, fel sem véve az utolsó szavakat, miközben ő is biccent egyet Aramnak.
Sanda pillantást vet Noelre, aki úgy látszik, az átlagosnál talán jobban lát a sötétben, majd figyelmét az ajtó előtt lévő futóhomokra veti, majd a tanárra, és elkönyveli magában, hogy ennek a pasinak az órájáról soha sem szeretne elkésni, vagy ha késik, inkább kihagyja az órát, de az tuti, hogy ő nem akar semmilyen csapdába belefutni. Kirázza kicsit a hideg, miközben a tanár beszélni kezd, ő pedig szélsebesen körmölni. Minden új információt megpróbál papírra vetni, és szemei csillogásán látszik, hogy örül, hogy valami újat tanulhat. És mire fel ez a nagy lelkesedés? Nos, ez egyelőre még nem fontos.
Az a tudat, hogy teste folyamatosan remegni fog, egyáltalán nem tölti el örömmel, és már szinte a nyelvén van, hogy köszi, de én ezt most inkább kihagynám, de az a büszkeségén erős csorba lenne, így amikor a tanár végül felé röpteti az előtte oldatban ázott nyakláncát, gyorsan elveszi, és a nyakába csatolja, hogy minél előbb túl legyen ezen az egészen. Testén remegés fut át, aztán még egy, és még egy, de azért tudni kell, hogy nem az a kellemes fajta...
Próbaképpen kezébe veszi pennáját, de a folyamatos remegés hullámok miatt meg sem próbál írni vele, csak leejti azt a pergamen mellé. Egy ideig csendben tűr, szótlanul, és méltóságteljesen, ahogyan tőle az elvárható, de aztán csak kicsúszik a száján a kérdés, ami azóta motoszkál benne, hogy megtudta, mi lesz a hatása, ha felveszi a nyakláncot.
- Nekem lenne egy kérdésem - az átlagosnál kicsit lassabban beszél. - Miért szeretik a tanárok a diákokon demonstrálni egy-egy varázsige, bájital, vagy varázsfegyver hatását? - teszi fel kissé szemtelen kérdését. - Azt még egyszer sem láttam, hogy egy tanár magán mutatta volna be az adott dolog hatását - morogja, mert azért valljuk be, elég kellemetlen és kínos, hogy nem tudjuk kontrollálni mozdulatainkat. Nyel egyet, majd folytatja tovább.
- Nagyon kellemetlen a hatása, és nem is csak fizikailag, hanem lelkileg is. Kínos - mondja el végre véleményét. - Én azokon a háztársaimon alkalmaznám ezt, akik rendetlenséget hagynak vagy a hálókörletünkben, vagy a klubhelyiségünkben. Megtanulnák utána, hogy rend a lelke mindennek - hiába a remegés, szemei vidáman csillognak, ahogyan kicsit elbagatelizálja a dolgokat.
Ezután csendben remeg tovább, amíg le nem telik a nagyjából 15 perc, addig nem szólal meg többet, és próbálja megfeszíteni magát, ellenkezve a hatással.

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Kedd Jan. 05 2010, 18:18

*Rendkívüli érzéket fejlesztett ki az utóbbi időben, valahogy mindig rátapint arra, amire nem kellene, és ha nem is szándékosan teszi, mégis sikerül beletenyerelnie. Tudná, hogy Owain nem véletlenül tűnt el a sötétben, akkor meg sem szólalt volna, most már késő, túl van rajta. A hozzávágott tárgyat nem szívesen fogadná, elvégre a prof jóval erősebb nála, és lehet, beépülne a hátába az a tárgy. Egy mosolyt csal az arcára az újabb csapda említése és látványa is, érdekes lesz, ha valaki belesétál, majd elsüllyed. Amelie kétkedő pillantására a lány felé fordul, bocsánatkérően mosolyodik el. Az éjszakában nőtt fel, valóban jobb az érzékelése a többieknél, nem volt véletlen, hogy a múltkor játszi könnyedséggel kerülte ki az akadályokat, és nem ment neki semminek. A teljes igazságot még ő sem tudja, számára mégis teljesen természetes, hogy ez így van. Owain szavaira a csapdára szegezi a tekintetét, kíváncsi rá, hogyan oldja meg az illető majd a helyzetet. Nem lesz egyszerű, hisz a legtöbb ember azonnal pánikba esik, ami nem igazán segíti a szabadulást. A bevezetőre felvonja a szemöldökét, semmi kedve szórakozni, ám ahogy nézi, ezt nem lehet majd kikerülni, így visszaveszi a medált. Túléli, ha morogva is, bár azért poénos, olyan érzés, mikor elvonási tünetei vannak valakinek.*

-Csodás, így próbálj meg bármit is csinálni. Ehh.

*A végére már vigyorog, majd halkan felnevet. Nem is jegyzetel, majd utána, ha megszűnt a hatás. Amelie kérdését nem érti, számára teljesen egyértelmű, miért van ez így. Persze megérti őt is, hiszen ahogy megismerte eddig, nem nagyon kedveli a hasonló szituációkat. Ő maga kísérletező típus, így nem vágja földhöz, ám azokat is megérti, akik másképp vélekednek erről.*

-Azt hiszem, a tanárok pontosan tudják, milyen hatása van egy-egy főzetnek, tárgynak, vagy igének, és azért mi vagyunk az alanyok, hogy a saját bőrünkön is tapasztaljuk. Másként nem lehet tanulni. Amennyiben te magad nem éled át, nem fogsz tudni felkészülni a védekezésre, az pedig nem megoldás, hogy paranoiássá válasz, és semmihez nem nyúlsz hozzá, senkihez nem közeledsz, mert arra számítasz, esetleg átver. Másrészt az rdekesen veszi ki magát, ha egy tanár magát üti ki, hogy te lásd, vagy nem? A hatása pedig szerintem kellemetlen, professzor, de vicces is egyben. Ezt én nem hűtlenség esetén használnám, hiszen attól semmi nem változik meg, és inkább gyerekes. Ám jól jöhet akkor, ha valamit elrejtek, valaki pedig eltulajdonítja. Így hiába kerüli meg a védelmi rendszeremet, ezzel le is bukik, hiszen nem tudja kontrollálni a mozdulatait. A másikat pedig ki lehet játszani, hiszen ha valaki rájön arra, mi a hatás, nincs más dolga, mint az ellenkezőjére gondolni annak, amit eredetileg tenni akart. Eleve lányoknak neccesebb lehet, férfiak nem igazán viselnek hajbavalót, hacsak, nem a fésűt áztatják be. Már ha fésülködik az illető egyáltalán.

*Egyszerre válaszol Amelie kérdésére és a feladatra is, bár a gyerekes megjegyzése nem biztos, hogy megértő fülekre talál. Sajnos többnyire mindig kimondja, amit gondol, ez van. Türelmesen kivárja a az időt, és utána áll neki leírni mindent, a medált nem veszi le. Nem találja annyira kínosnak, mint a lány, képes elpoénkodni, persze a korszakalkotó ötleteit nem lövi le, azt megtartja magának. A krétát közben kikészíti, hátha arra is szüksége lesz. Hogy a feje után megy vagy sem, ez más lapra tartozik, lehet, Owain nem fogja értékelni azt, amire készül, sőt, ezt már most elkönyveli.*

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Kedd Jan. 05 2010, 18:38

*Köszön persze az összes érkezőnek, ismeri is már őket, többnyire látásból. A futóhomokra csak felvonja a szemöldökét, nem szeretne ezen az órán késő lenni. Még szerencse, hogy kicsit előbb elindult a mai órára. Jól megjegyzi hogy a híres Micro...akarom mondani Owain professzor nem szereti a későket.
Elolvasta a tankönyvben, hogy mi fog történni a csatjával, így nem lepődik meg, de sajnálja, hogy ő lesz az egyetlen aki csattal próbálkozik majd. Valószínűleg ő ég majd be a legjobban, jessz. A csattal óvatosan feltűzi a frufruját, még véletlenül sem ér a fejbőréhez, nem sért fel semmit. Aztán ahogy visszatenné a jobb kezét a padra, az felemelkedik a magasba.*
- Ööö, izé nem jelentkezek csak... wáá
*A másik -bal- kezével nyúlna az első után, hogy visszahúzza (), de erre az meg lenyúl valahová az előtte lévő szék aljához. Tök tehetetlen, még szerencse, hogy Noel ekkor mondja el a dolog nyitját.*
~Egyik kezemet sem akarom a padra rakni.~
*Először nem történik semmi, de ahogy egyre erősebben akarja nem a padra tenni a kezeit, úgy kerülnek vissza.*
- Ajándékba adnám az illetőnek a csatot, aztán könyörögnék, hogy tűzze fel, mert kíváncsi vagyok hogy áll neki... bár ha valakinek ilyet rosszat akarok, akkor nem biztos hogy vagyunk annyira jóban, hogy elfogadjon tőlem egy ajándékot gyanakvás nélkül. Akkor talán belecsempészném a hajába, asszem.
*Tisztában van vele, hogy hülyeségeket beszél, de jelenleg nem jut jobb eszébe. Közben türelmesen vár hogy elmúljon a csat hatása. Addig semmit sem csinál, jegyzetelésbe pláne nem fog, ahhoz túlságosan kéne koncetrálnia.*

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Kedd Jan. 05 2010, 18:58

Vagyis csendben maradt volna, ha Noel nem reagált volna a szavaira. De kérem, pugnaxos leányzó ő, nem hagyhatja szó nélkül, hogy finoman kioktatták, csak amolyan Noelesen. Remegve feláll a székről, persze nem a méregtől, hanem a nyaklánc miatt, nagy nehezen összeszedi a dolgait, és kisebb-nagyobb szerencsétlenkedéssel, de a hármas mögötti székhez megy, és egy koránt sem nőies huppanással lecsüccsen a székére. Táskáját ledobja a földre, majd pennáját a kihajtható asztalkára, miközben eddig minden siker nélkül megpróbálja kisimítani összegyűrt pergamenjét. Végül hagyva a csudába a dolgot, ledobja azt is pennája mellé, majd gondolkodás nélkül válaszolni kezd a fiúnak. Bár mágusirodalmon lett volna így felvágva a nyelve...
- Akkor sem értek egyet, mivel... - halkan csettint egyet nyelvével -, nem szeretem, ha rajtam kísérletezgetnek. Elég, ha nekem leírják, hogy milyen hatása van. Mindenki elhiheti, hogy rendelkezem akkora mennyiségű fantáziával, hogy el bírjam képzelni a hatást - morogja, alig véve levegőt mondandója közben. - Ha meg annyira szeretnénk demonstrálni, akkor meg kérhetnének például önként jelentkezőt. Mondjuk én legközelebb téged foglak javasolni, ha szerinted ez annyira vicces - rázkódik meg, de még a perlekedés közben sem tudja elnyomni halvány mosolyát. Na, most már kezd szórakoztatóvá válni a helyzet.
- A másik meg, gondolj bele, milyen vicces lenne, ha a tanárok mutatnák be magukon a különböző dolgok hatását. Lehet, hogy az önbecsülésüket rombolná a szituáció, de miért hiszik azt, hogy a diákokét nem? - teszi fel a tízmilliós kérdést.
Végül, mint akire némító bűbájt szórtak, csendben marad, és arcán most már nyíltan látható mosollyal hátra dől a székén. Szóval az volt a gond, hogy múltkor túlságosan meg akart felelni? Na, többet nem akar, annyi szent. Ha lesz véleménye, elmondja, mert amúgy sem tudná befogni azt a kis száját, de annyi biztos, hogy nem fog előre olvasni a tananyagban, nem készül fel, csak hogy dicséretet kaphasson, nem fog kapálózni, ha kérdést tesznek fel. Nem fog buzgólkodni...
Mintha egész tartása, az utolsó pár perc remegés közben is, valamiféle kihívást sugallna. Meg lehet, hogy gyerekes, de ő jelenleg csak így tud harcolni a helyzettel. És azt reméli, hogy senkinek sem volt kérdéses, hogy harcolni fog, nem fogja annyiban hagyni a dolgot...

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Kedd Jan. 05 2010, 19:58

*Még mindig vigyorog, akkor még inkább, mikor Amelie felé veszi az irányt és végül sikeresen a széket találja el, nem a földre huppan. Vicces kedve van, megnézte volna, mit tesz, ha azt egy icipicit arrébb húzza, ám megállta, mégis csak egy lányról van szó. Szórakoztató látvány, ahogy kísérletet tesz a pergamen nem összegyűrésére, erről azonban csak a tekintete árulkodik, ahogy Amelie-re pillant. Ő nem oktatta ki, csak a véleményét mondta el, miszerint nem bánja, ha éppen kísérleti nyúl szerepében tetszeleg. Figyelmesen hallgatja végig, az arcára kúszó, egyre szélesedő mosolya mutatja, egyáltalán nem haragszik érte, kedveli, ha valakinek önálló gondolata van. A remegés... nos, igen. Jól festhetnek, ahogy így egymás felé fordulva beszélik meg a kérdést, mint két alkoholista.xD*

-Az, hogy te nem szereted, Amelie, az nem azt jelenti, hogy ez megalázó lenne. Én személy szerint nem találom annak, ha gondolod, nyugodtan vállalkozom az önkéntes szerepre. Mondd meg, mit érünk azzal, ha éppen kiterül a professzor, mert olyan varázslatról van szó? Mindezt csak azért, hogy te lásd azt, hogyan hat. Onnantól kezdve nem lenne óra, csak órákkal később. Hidd el, nem az önbecsülésedbe akarnak belegázolni, igazán csak akkor tudod, mire számíthatsz, ha megtapasztalod. Senki nem fog ezért másért tekinteni rád és ujjal mutogatni.

*Még mindig széles a mosolya, ő maga nem riad vissza az ilyesmiktől, betalál, bekapja, megszívja, van ez úgy, bár tény, teljesen más habitusú, mint Amelie. Ami neki megalázó, számára egy cseppet sem. Kedveli az olyan tanulási módszert, amikor a saját bőrén érzi, mit is fejt ki valami. Igaz, nem is ismeretlen előtte, mert az italait mindig lehúzta, aztán vagy jól sült el a dolog, vagy mehettek menteni. Hátradől, logikára hagyatkozott eddig is, nem másra, remélhetőleg Owain pedig nem akad ki nagyon a megbeszélésért, rá már így is zabos lehet a belépője után.*

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Kedd Jan. 05 2010, 20:46

Éppen nagyszabású terveit szövögetné a nem buzgolkodásra, de Noel mosolya olyan égbekiáltó, hogy muszáj visszamosolyognia, a helyzet kezd egyre kötetlenebb lenni, és számára vicces is egyben. Már rég nem érzi kínosnak, hogy rángatózik, remeg, főleg, mert az előtte ülő fiú is hasonló procedúrán megy keresztül. Persze ezt a világért sem vallaná be sem Noelnek, sem a tanárnak, és hát nem is ő lenne, ha ne lenne még egy replika a tarsolyában.
- Nem tudom, ha a barátaim, vagy ne adj merlin, a szüleim látnának így, engem nem járna át az öröm oly édes érzete, hanem biztosan azért fohászkodnék mindenhez, ami szent, hogy nyíljon meg alattam a föld, és nyeljen el azon minutumban - veszi kicsit drámaira a figurát.
~ Színésznőnek kellett volna mennem... ~
Apró mosollyal szája szegletében folytatja tovább, miközben konstatálja, hogy remegése is végül alább hagy, és szépen lassan tényleg elmúlik.
- Bár meg kell hagyni, ha mást látnék rángatózni, lehet, hogy én is kacajra fakadnék egy pillanat erejére, de nem hiszem akkor sem, hogy ez annyira humánus lenne. Persze, ha egy gaz szeretőt kellene így megleckéztetni, semmi problémám nem lenne vele, de tudtommal én nem vagyok az - von vállat, kezd egyre merészebb lenni. - De azért köszönöm, hogy kipróbálhattam, mire számíthatok, ha nem vagyok elég szemfüles - mintha egy kis gúny is került volna a hangjába.
- Különben meg, ha kiterül a professzor, pontosan le tudjuk írni a hatását, lesz elég időnk egy komolyabb esszét írni mind fizikai, mind a lelki síkon bekövetkezett hatásokról.
Úgy látszik, neki tényleg mindenre van válasza. Ha meg nincs, gyorsan kiötöl egyet...
- És végül is van időnk, nem? Nem rohannánk sehová sem. Megvárnánk, míg rendbe szedi magát, és folytatódna az óra - úgy néz a fiúra, mint aki azt kérdezné, hát ez nem evidens? Felvont szemöldökkel néz a fiúra, majd aprót bólint.
- Ha megpróbálnák, meg kellene ismerkedniük velem és a pálcámmal - somolyog az orra alatt, látszik, hogy alig bírja visszafogni széles mosolyát.
De szemei még most is annál beszédesebbek, ahogyan vidáman csillognak, miközben ő maga lazán hátradől, és várni kezd.

Tárgy: Re: Varázsfegyvertan terem Kedd Jan. 05 2010, 21:33

*Amelie zsörtölődik, ő csak mosolyog, még mindig jobban jártak, mintha éppen elfelejtettek volna mindent. Így pedig vicces helyzetben vannak, szerencsére nem napokig fognak így járkálni, ami azért reményre ad okot. A lány mosolyán érzi, azért nem is látja annyira tragikusan a történteket, mint ahogy előadja, csupán a sértett női hiúsága került előtérbe, amin tényleg jól mulat.*

-Nem aurornak készülsz, ez evidens, ott vannak furcsa helyzetek, ott sem nevet senki sem a másikon. Miből gondolod, hogy rajtad a többiek nevetnének, vagy azt jegyeznék meg egy életre, hogy egyszer ez megtörtént? Ne fogd fel ennyire tragikusan, ez maximum egy kisebb csíny, nem komoly. Kellemetlen ugyan, ha ez van, akkor nem kell senki előtt mutatkoznod, már ha tényleg zavar.

*Most már vigyorog, elvégre ő is medált tett be, így Amelie tényleg nincs egyedül. Ezt inkább betudja április elsejei tréfának, nem másnak. Mást látni így persze, hogy poénosabb, saját magán csak nem nevet az ember, hacsak nem úgy ítéli meg, ez tényleg mulatságos. A hála is, amit előad, holott ott van az él benne, mégis komikus így együtt.*

-Látod? Ha máson tudsz nevetni, magadon is tudsz. Humánus vagy sem, ez még a finomabb verzió, egy szavunk sem lehet, azt pedig senki ne mondta, hogy te megcsaló lennél. Egyszer még jól jön ez is, és örülni fogsz annak, hogy tudod, milyen a hatása, vagy tévedek? Hé, ha kiterül a professzor, mégis hogyan tudod, mi játszódik le benne? Ülsz, és nézed, mikor tér magához? Ezt te sem gondolhatod komolyan, akkor egy óra kitart egy évig is.

*Most már hangosan nevet, hogy órán van, és nem kellene, azt most félreteszi, bár nem biztos, hogy jó ötlet, ha ezt éppen Owain óráján adja elő, így próbál komolyságot erőltetni magára, bár már mindegy. Az utolsó megjegyzésre pedig széles mosollyal az arcán bólint, ez a beszéd, bár jelenleg ilyesmiről szó sincs, mindenki megkapta a magáét rendesen. Leanne is, bár nem tudja, miként alkalmazza azt, amit mondott, csak a sikertelenséget látja. Szórakozottan pillant a professzorra, talán nem verték ki a biztosítékot nála nagyon, ha mégis, az majd kiderül hamarosan.*