Az órán kezd egyre nagyobb káosz kialakulni.....
Izzy mellől figyelem egy ideig, majd remélhetőleg vele együtt lesétálok és háta mögé kerülve figyelem ahogy közeledik valamelyik állathoz. Nem várok tőle sokat most, csak annyit, hogy le merjen jönni velem. Idő közben persze a többiek művészkedését is figyelem, de nem fűzök hozzá egyenlőre semmit. Majd az óra végén kap mindenki egy kis értékelés a mai munkájáról. Most viszont már tényleg abba kell eztz hagyni, mert kezdenek az állatkák idegesen viselkedni. Toporognak, forgolódnak, egyes diákokat fellóknek. Nyugtalanságuk abból adódik, hogy eltelt már annyi idő, hogy a bájolásuk kezd feloldódni. Amint látom, hogy Ed bealszik gyors meghajlás után a két teremtmény felé egy intéssel eltüntetem őket.
-Noel, vigyázzon Izzyre, nem szeretné, ha bepánikolna! Mármint mégegyszer...
Odalépek Edhez, legugolok mellé, zsebemből előkeresek egy fiolát, amit az orra alá tartok. Az órán nem igazán van idő, hogy nekikezdjek finoman ébresztgetni, mintha csak ketten lennénk. Amint felébred az orrába illanó szúrós szagtól, és derengeni kezd neki, hogy hol is van, egy fura félmosollyal köszöntöm. Ezzel a szép képpel kell beérnie, na meg Matt érdekes aggodalmával, ami még nekem is meglepő. Barátunkat oldalba rugdosással ébresztgetnénk?
- Jól vagy fiam?
Persze a kérdés most Ednek szól, akinek segítek felállni, de felpillantok a véres fejű Mattre is. Ha mindenki rendben van, és senki nem akar már sokkot kapni, vagy elaludni, akkor egy kis rendrakásba kezdek.
- Aki szeretne megmosakodni, az sorakozzon be mosdóhoz. Azok is , akik rosszul érzik magukat. Ihatnak is belőle, ha szükségét érzik.
Pár apró mécses kezd égni a szélén, hogy megvilágítsa, és láthatóvá váljék. Lassan rendeződik minden, a vérpacnikat is eltüntetem a földről, na meg a nyálmaradványokat is. A póktól ugyan nem sikerült fonalat szerezni senkinek, ugyanis arra nem hatnak a bűbájok, nem lehet tőle kikényszeríteni, hiába fog a hátára fordulni, a potrohát lezárja úgy, hogy ne lehessen hozzáférni ilyen könnyedén a fonalához. De ez nem fog megakadályozni azért az óra folytatásában.
- Remélem mindenki megnyugodott.....Így folytathatjuk az órát. Szeretném, ha négy csoportra oszlanának és nekikezdenénk a csapdaháló elkészítésének. Mindenki megpihenhet közben, mára már nem tervezek ilyen fárasztó eseményeket. Csendesen szeretném lefolytatni az órát, így munka közben lehet kérdezni, és várok beszámolót a mai óra élményeivel kapcsolatban is, és ha ezzel kapcsolatban bármi eszükbe jut, azt is megoszthatják velünk.
Tapsolok egyet, s a hosszú munkaasztal fényben úszik immáron. Megtalálhatóak rajta az alapanyagok középen sorakozva, és négy rokka az orsókkal, az asztal négy sarkán. Én beálok az asztal végére, és figyelem a munkát, miközben nekikezdek válaszolgatni az eddigi kérdésekre.
- Amelie, a kezének megvágása nem befolyásolja a munkáját, de adhatok rá kenőcsöt, ha igényli. Daeron kérdése ha jól emlékszek az volt, hogy fogunk e kardokat is készíteni. Hát nagyon nem megyünk bele a szúróeszközök kidolgozásába, azt meghagyjuka koboldoknak, viszont fogunk alkalmazni a már kész fegyvereken, pajzsokon pár rúnát, amiről majd akkor részletesebben. Minden esetre kipróbálhatják majd a kardokat is, és egy-egy páncélt is magukra ölthetnek. Remélem kielégítettem a kicsit ironizáló kérdését. Konidik, ha a kretívságukra vagyok kíváncsi nem fogom megmuatni, hogy én hogyan csinálnám. Most viszont ha valami nem megy megmutatom, csak szóljanak. Ha kihagytam valami kérdést, akkor tegyék fel újra kérem.
Közben figyelem ahogy dolgoznak, és hallgatom a fecsegéseket, remélem ők is figyelnek rám....
- A varázslatok azért nem sikerültek, mert nem figyeltek arra, hogy elmondtam csakis alap varázslatot hajtsanak végre. Nem gondolhatják komolyan, hogy ilyen egyszerűen el lehet készíteni egy jó pálcát. Akkor minek lennének mesterek? Aki komolyabban akar ez irányban fejlődni, az csapjon fel inasnak egy pálcakészítőhöz. A két állattal viszont egész jól elbíbelődtek. Gratulálok mindenkinek, bár arra rájöhettek, hogy Agathával nem vol könnyű. Megsúgom önöknek, hogy így nem is lehet megszerezni a fonalát. El kell menni a fészkébe, és ott begyűjteni a fonalat. Elnézésüket kérem a hadicsel miatt, de így most leszűrtem azt, hogy ki hogy áll az ilyen feladatokhoz. No de lássuk azt a hálót....Ha megszőtték, akkor egy-egy színes szalagot kössenek a sarkaira, mert nem fogják később látni. Azok sem, akik már láttak valakit meghalni, mert ez a hálóra nem vonatkozik, csak a tresztrálra.

Csoportok:
1.Amelie Clarkson, Edward Lyons, Bitta Gewinn,
2.Matthew Shady, Noel Wyard, Cecilia Thulile
3. Izzy Maddison, Daeron Oronar, Georgina A. Greene
4.Konidik Longin, Jekatyerina Ithilion, Midorikawa Kumiko, Raphael Wyld

//Várom még azokat is, akik eddig nem igazán voltak aktívak x ok miatt....aki tud az még írhat. Az órát kb ötödikén minden képpen lezárom:) Egy kis vizuális segítség: http://www.mountex.hu/productimages/beaver_borond_halo$$m.jpg //

Az asztal végénél állva figyelem a cselekményeket, figyelem, hogy ki milyen módszerrel próbálja összehozni a feladatokat. Mennyire tudnak kisebb csapatokban dolgozni, hogy alkalom adtán össze tudjam őket egy nagyobb feladatra is rántani, vagy sem. Elégedetten állapíthatom meg, hogy hellyel-közel mindenki kiveszi a részét a munkából.
- Mivel ez a kérdés elég sokszor elhangzik én visszakérdeznék. Látnak itt szövőszéket? El tudják képzelni milyen egy pók, vagy éppen egy halász hálója? Talán csomózással, vagy esetleg ragasztással próbálkozzanak, és ne a szövésre koncentráljanak.
Komor ábrázatom nyugodtságot sugároz, s ha valaki még mindig nem érti, hogy mi is a feladat, ahhoz odamegyek és be is mutatom neki. Közben fogalmazom már magamban az értékelést mindnkiről, ami felvet egy kérdést is.
- Pár szóban elmondanám az órai munkájukról alkotott véleményemet. Aki nem szeretné a társai orrára kötni ezt, az óra után négyszemközt is meghallgathatja. És mivel, hogy ez nem kötelező, az is szólhat, aki nem kíváncsi rá.
Innentől már csak tovább figyelek az óra végéig....

//Rövid, mert csak a kérdések miatt írtam. Kérem, hogy valamilyen módon mindenki közölje velem kéri e az értékelést:)//

-Sejthettem volna…
*Válaszol elhalón Noelnek, immár a pad alól. Már többször gondolt rá, hogy kezeltetnie kellene a fóbiáját, vagy leállni a szerekről, de eddig még egyik sem jött össze. Így most a helyzetnek megfelelően érzi magát. A félelemtől nyüszítve dekkol a szék alatt, csak akkor hallgat el, mikor tőle nem messze megpillantja a sarkantyús csizmát. ~Upsz, ez csak Owain lehet.~ Nagyokat pislogva, még mindig kissé recegve dugja ki a fejét, és hatalmas szemeket mereszt a kérdésre.*
-Öööö…ööö… hátőőő… nem sokkal Dalmágia óra után tisztogattuk meg együtt Francist.
*Még a füle is vörös, hiszen nem csak egy egyszerű csontápolásról volt szó, hanem ennél jóval többről, de erről nem fog senkinek sem beszélni. Ezt úgyis csak ők ketten érthetik meg igazán.*
-Oda fel? Biztos hogy nem ugranak rám a dö.. illetve azok az állatok?
*Kicsit még hezitál, így a következő felszólítás a pad alatt éri. Hogy ő menjen ki oda közéjük? A gondolattól is sikítozni támadna kedve, hiszen a puszta látványuktól is rosszul lesz… apropó látvány… mi lenne, ha oda sem nézne, és úgy menne ki? Közben dúdolhatna, hogy ne kelljen folyton a két dögre gondolnia, vagy kitalálhatna valami egyéb mentális gyakorlatot, amivel elterelheti a figyelmét a szörnyetegekről.*
-Ööö… talán…
*Lehet hogy egy őrült, de hazudni ritkán szokott. Nem fogja azt mondani Owainnek, hogy igen, bízik benne, mikor ez a dolog nála hosszú-hosszú idő alatt szokott kialakulni. Viszont valamilyen szinten tiszteli a tanárt, hiszen nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nem lépett le egyből a suliból. A felé nyújtott kezet megfogja, és már csukott szemmel mászik ki a pad alól. Nem, nem fogja kinyitni addig, míg a dögök el nem tűntek. Arról nem volt szó, hogy be is szerzi mindazt, amit kell, csak arról, hogy kijön hozzájuk. Igazából csak akkor ijed meg teljesen, mikor Owain elengedi a kezét, amit emiatt rögtön a szájába is töm. ~Csak ne lennének ennyire nagyok! Miért nem nyúlszőr kell hozzá? Az talán még menne visítás nélkül is.~ Hogy úgy nézzen ki, mint aki csinál is valamit, így elindul valamerre. Mivel csukva van a szeme, próbál a hangok alapján tájékozódni, és minél messzebb kerülni az állatoktól. Persze nem halad túl gyorsan, épp csak pár lépést totyog, mire már ott is van mellette Noel. Azon nyomban, ahogy meghallja, megszűnt a veszély, máris visszarohan a padjához, és reszketve ül le.*
-Huhh… ez kemény volt! Azt hiszem óra után nadrágot kell cserélnem. Bocsi, hogy nem tudtam segíteni… tudod, mennyire irtózok tőlük…
*Miután meghallja a csoportbeosztást, engedelmesen battyog oda a többiekhez, a könyvével a kezében. Kissé kínosan érzi magát, amiért ennyire képes bepánikolni az állatok miatt, úgyhogy most odatolakszik az asztalhoz, hogy magához ragadja a kezdeményezést, belepislog a leírásba és máris magyaráz.*
Tehát először is össze kell fonni a rokkán a szálakat.
*Még mindig remegő kezeibe veszi az orsót, és megpróbálja ráügyetlenkedni az akromantula fonalát, a vélahajat, a selyemhernyós selyemszálat, és az unikornis farkszőrét, végül pedig oda is köti, biztos ami biztos alapon. Mivel most csinál ilyet először, leejti több körben, mire sikerrel jár, és meg is böki az ujját az orsóval. A rokkával nem fog próbálkozni, neki ez bonyolultnak tűnik.*
-Remélem, nem mérgezett, mert akkor kell egy királyfi is, aki visszacsókol az életbe.
*Ráröhög Daeronra, és megpróbálja összesodorni a szálakat. Azért látszik rajta, hogy a kézügyessége pont olyan, mint egy átlag fiúé, de az igyekezet, hogy kiköszörülje a csorbát, szárnyakat ad neki, így idővel csak sikerül kitalálni, hogy miként is működnek a dolgok. Szépen lassan, komótosan húzza a szálakat bal kézzel, és sodorja őket össze, a jobb kezével pedig az orsót pörgeti, hogy feltekeredjen rá a fonál. Mikor elfogyott az alapanyag, akkor a többiekre vigyorog.*
-Remélem, valami hasonlót kellett alkotni. Most már csak a hálót kell összedobni. Én csomózok, Georgina mér, Daeron meg odateszi az ujját két centinként, ahol összefűztem, hogy pontosak maradjunk és ne csússzon szét az egész.
*Persze ez is olyan dolog, amit most csinál először, és csak logikázik, hogy is lenne ez jó. Vesz négy egyforma szálat, és összecsomózza a végüket. Leteszi maga elé, és két-két szállal derékszöget formál. Először a felső részt kezdi el, Georginával kiméreti a 2 cm-t, majd az alsó szálat alulról felfelé áthurkolja a felsőn, és visszahúzza lefelé, hogy a másik szárral párhuzamos legyen, tehát ez most már nem függőlegesen, hanem vízszintesen fog elhelyezkedni. AZ első függőleges sor kész, így jön most a vízszintes. A műveletet az adott irányban megismétli, kiméréssel, Deareon ujjával, mindennel együtt, majd a két szálat, ami a háló első nézete lesz, szépen keresztezi egymással.*
-Egy négyzetünk már van. Jöhet még két szál.
*Két újabb szálat szerez, amit félbe hajt és az új négyzetének a felső, illetve az alsó szárára ráméreti a távolságot, a vezető szálat derékszögben le, illetve oldalra vezeti, majd a dupla szál viszi tovább a háló széleit. A belső részeknél megint két cm-re keresztezi a szálakat. Innentől pedig minden úgy halad tovább, mint az elejétől. Ha nem gubancolja össze az egészet, és szerencséje van, akkor sikerül neki összeraknia a hálót.*
-A ragasztás a tiétek.
*Az órai munka véleményezésére meg csak lesüti a szemét, és legszívesebben kirohanna, hiszen igen kínos helyzetbe keveredett a fóbiája miatt, úgyhogy ha lehetne, ő egyáltalán nem kérne ilyesmit.*


//Csak hazaértem... köszi a türelmet//

//Bocs, csak most értem haza suliból.//

Szép lassan elérjük azt, hogy az órán már nem a káosz, hanem a nyugalom uralkodik. Amíg egyeseknek fejtörést okoz az, hogy hogyan is csinálják meg a hálót, és mernek kérdezni is, addig másokban nem sok hajlandóság látszik a munka iránti elhivatottságra. Na sebaj, legfeljebb itt fognak dekkolni az idők végeztéig, hisz az iskolát csakis egy kézzel fogható munkadarab elkészítése után tudják majd elvégezni, már ami a Varázsfegyvertant illeti. Agy nem is nagyon foglalkozok velük. Ha nem érdekük, hogy tanuljanak, akkor nekem miért lenne az? Én tanitom azokat, akik nyitottak az új dolgok felé, és ez nekem elég.
- Nos aki ma nem dolgozott rendesen az órán magára vessen! De ha akarat van bennetek, én hajlandó vagyok itt maradni plussz órákra, hogy bemutassátok akartok valamit, és nem csak melegedni tértetek be az órámra.
Persze, hogy mogorva vagyok, hisz pár emberke meglapul a széksorban, és le se dugja az orrát, hogy részt vegyen a feladatokban. De akik dolgoznak, azoknak elmagyarázok még pár dolgot, mint például azt, hogy a csomózási technika egész jó, ha ügyesek az ujjaik, és boldogulnak a vékony szállal. A ragasztásos módszer is egész jónak bizonyu, ha nem esik szét, mikor felemelik. Végeredményben minden háló elkészül lassan, s én egy-egy bólintással jutalmazom azokat. Vegye ezt mindenki elismerésnek.
S már nincs más hátra, minthogy azok, akik kérték a véleményezésemet végighallgassák, hogy milyen kép alakult ki bennem róluk.
- Nos nem fogok nagyon belemeni abba, hogy mikor mit rontottak el, az óra közben már kiderült, így inkább a jellemükre térnék ki.Noel őn az az ember, aki sosem akar az ész érvekre hallgatni. Ha megtenné, hogy azt csinálja amit mondok, nem is ön lenne már, ami nekem persze cseppet sem tetszik, mert ahogy mondtam, az órán elvárom, hogy azt tegye, amit mondok. Ha jól tudom azt valllja magáról, hogy nem egy csapatjátékos, hát most az ellenkezőjét bizonyította, aminek örülök is. A pálcája jól sikerült ahogy azt be is bizonyította az újabb próbával, és a hálónál is voltak önálló ötletei, ami kézügyességre, és leleményességre utal. Agathánál értékeltem, hogy nem bűbájjal próbálkozott. Matt elég zűrösen indította az órát azzal a megérkezéssel, és azt sem díjazom túlzottan, hogy kis hijján elaludt, de ettől függetlenül úgy vélem, hogy nem végzett először alapbűbájt a pálcával őn nem annyira önfejű, mint Noel, és legközelebb hallgatni fog rám. Csendes, nyugodt emberkének vélem, akinek jó kézügyessége van, és van akarata is, hogy sikeresen haladjon az órán. Drága Ceciliám...nem elég, hogy elkésik kedves prefektus társával egyetemben, még attól függetlenül, hogy valami kis hajlandóságot is mutat a munkához azt hiszem jobban érdekli az, hogy a körmén a festék megmaradjon, és szép vörös haja rendezett maradjon, mint hogy egy kicsit aktívabb legyen, és ne aludjon meg a tej a szájában menet közben. Az amit csinált azért megfelelő volt. Edward te olyan buzgalommal estél neki a pálcakészítésnek, hogy nem jutott el a tudatodig, hogy mit mondtam? Mert neked már tudnod kellett volna, hogy mi az elvárásom. Csináld azt, amit mondok! Az, hogy a tresztrállal közeli kapcsolatba kerültél egész tetszett....A kisebb gondot leszámítva. A hálónál viszont kicsit többet is kivehettél volna a munkából, bár tudom jól, hogy az ilyen munka elég nőies. Kézügyességed, leleményességed neked is jó. Amelie....*kicsit elgondolkodok* Hát kisasszony, önről elég érdekes szó jut eszembe, és remélem nem fog megsértődni, de véleményem szerint jelenleg ön a kis buzgolkodónk. Mindenre csak tökéletesen tud válaszolni, mindig igyekszik a legjobb lenni, csak nem mindig sikerül. Ügyes ötlet volt az, hogy a húst elsőnek hozta fel a konyhából. De....mintha jobban tudná tőlem a tananyagot, és valahol ez azt érezteti bennem, hogy őn már feleslegesen jár ide. Talán elvégezte az iskolát már egyszer? Igaz ennek ellentmond az, hogy a háló szövésénél mintha kicsit elakadt volna. Csapatban viszont ön is tud dolgozni. Jekatyerina legnagyobb hibája, hogy az óra felére esett be. De értékelem, hogy igyekezett gyorsan bekapcsolódni az óra menetébe, és kivette a részét a csapamunkában is, mégpedig egészen szépen dolgozott. Végül, de nem utolsó sorban Kumiko kisasszony. Azt ugyan látom, hogy tudása magas fokon van, de nem értem, hogy miért ilyen félénk, és olykor hol kóborolnak gondolatai, hogy nem elég figyelmes. Pálcájának bemutatása után csalódtam a pálca próbájánál önben. E mellett pedig nem igazán volt túl leleményes az állatkáinkkal kapcsolatban sem. A hálónál viszont ötletes volt, és nagyon jól tud dolgozni csapatban. Lehetséges, hogy ön is olyan, mint Amelie, és úgy érzi már felesleges órára járnia, csak akkor nem értem, hogy miért nem volt aktívabb, és miért nem csinálta meg hamarabb a feladatot, mint azt én elmondtam. Az, hogy valakinek van fóbiája, vagy valami betegsége a szememben nem hátrány. Nem fogom a szemükre vetni, inkább ha kell segítek!
Na egy nagy sóhaj, a sok levegő kifújása után újra tudok normálisan lélegezni.. Lesem, hogy ki milyen arcot ág a róla lejött képemről, közben persze a világért sem árulná el arcom, hogy az is érdekelne, hogy nekik mi volt a véleményük rólam. Így csak a szokott goromba hangvételben, a mímelt iróniámmal kérdezek rá.
- Őnök előtt a lehetőség, hogy szemembe vágják, ha bajuk van velem. Első és utolsó eset ez.
Amint meghallgattam én is a bátrabb szószólókat levonom belőle a következtetéseket, de ehhez is csak goromba morgásokat fűzök, majd az óra befejezéseként egy kis munkára még befogom őket.
- Ha valaki akar maradni valami okból, akkor szóljon, egyébként pedig pakoljanak össze és mehetnek útjukra! A könyvet elvihetik! A viszont látásra!
Már ha még ezek után valaki is be mer merészkedni a barlangomba. Én pedig mindent szépen makulátlan sorba pakolászok saját kezűleg. Eltüntetem a maradványokat, amik pacákat hagyhattak, kitakarírom mosdót, a fiókokba visszapakolok, ha valami kimaradt belőle.

//Köszönöm szépen az órán való részvételt...a pontok legkésőbb holnapra felkerülnek!//

*A háló nem esik szét, ami azt jelzi, hogy viszonylag elfogadhatóan dolgoztak… már amennyire. Matt válla az, ami kárát látta az egésznek, így azt nem is csodálja, ha kivonja magát. Meg kell hagyni, jobban érzi magát, ha egyedül dolgozik, igencsak rá kellett erőszakolnia magát arra, hogy márpedig csapatban vannak. Nehéz volt, roppant nehéz, de túlélte. Ed kiabálásra felpillant, egy bólintással jelzi, vette a lapot. Nem állnak rosszul, de lényegében könnyebb így, hogy Cecilia nem vesz részt semmiben. Miután vége, visszamegy a helyére, elpakolja a romhalmazt. Megszokta, nem hagy szét semmit maga után. Most már csak Owain lecseszése van hátra, így az ölébe veszi Francist és vár. Nem menekül el, nem futamodik meg egy negatív vélemény elől sem, mert minek tenné? Azzal nem lesz előrébb, és csak azt éri el, hogy máskor is ezt tegye. Nagyjából tudja, hol hibázott, de mégsem kívülálló, így biztos, hogy valamiről elfeledkezne. Sokan pont a menekülést választják, de az ő dolguk, nem foglalkozik velük, érdekli, mi az, amin még dolgoznia kell. Rezzenéstelen arccal hallgatja végig a kritikát, csak miután befejeződött az értékelés, utána szólal meg.*

-Sajnálom, professzor, bár nem fogok szabadkozni, tudom, hogy az elején a saját fejem után mentem. Megszoktam, hogy a magam kárán tanulok, valahol rögződött már, holott nem mindig kifizetődő, mint a példa is mutatta, igaza van. Azonban nem, tényleg nem vagyok csapatjátékos, ez kényszer volt, mert azt mondta. Köszönöm! Nincs bajok önnel, miért lenne? Azért, mert nem tűri, hogy az óráján azt tegyük, amit mi akarunk? Ez inkább vall vezetői alkalmasságra, mintsem fölényeskedésre, és ez kell is, különben romba döntetnénk a termét. Szigorúan veszi, ennyi az egész, viszont tetszik, hogy teret hagy, és nem ad mindent készen a kezembe. Vagy megszerzem úgy ahogy tudom, vagy elbuktam..

*Nem az ész érvekre nem hallgat, bár néha az is előfordul, de kedveli, ha a saját ötleteit próbálgathatja. Befürdött vele, előfordul, Owain tisztázta a játékszabályokat, erre rábólint. Raulnál is így ment mindig, nem szólt semmit, csak a végén, de akkor keményen. Nem zavarja a negatívum említése, abból tud tovább lépni, nem másból. Önfejű és makacs lenne? Van benne valami, ezt hozza ki belőle az, amit az évek során tapasztalt. Vagy megküzdött a saját igazáért és terveiért, vagy csúnyán lebőgött. Úgy tűnik, itt inkább a csapatmunkán van a hangsúly sok esetben, ez viszont nem a sajátja, van mit dolgoznia ezen is még. Azt most levonta, hogy jobb, ha azt teszi, amit Owain mond, különben repül. Az óra végeztével feláll, a romhalmazt már eltüntette, így már csak Francist veszi a hóna alá.*

-Viszlát, professzor! Sziasztok!

*Izzyt bevárja, ha Daeron csatlakozik, akkor őt is. A sötét továbbra sem zavarja, könnyedén talál el az ajtóhoz. Nem marad feleslegesen, nem tart fel senkit, ideje, hogy a maga útját járja ismét. A harmadikra tart, a saját sátrába, hogy neki kezdjen a napi rutinjának, és Francissal töltse az elkövetkezendő órákat. Később majd elvonul rágyújtani, nem kergeti senki.*

//Köszöntem! :-)//

*A professzor bólintása a hálójukra megnyugtató. Nem mintha kételkedett volna abban, hogy nem sikerül a dolog. Igaz ő nem nagyon vette ki a részét, de végülis a sodrásban segített, a csomózás is az ő ötlete volt, és a szalagot is ő tette rá a már láthatatlan hálóra. Így tulajdonképpen már nem is mondható, hogy nem segített.
Az értékelése egészen jól indul, s talán még el is mosolyodna, ha nem úgy folytatódna, ahogy... Mert ő egyáltalán nem félénk, csak nem beszél feleslegesen. A figyelmetlenségével kapcsolatban egyet ért, magának is csalódást okozott vele, de utána korrigálta a hibát, tehát ezt nem kéne a szemére vetni. Ami pedig a leleményességet illeti, nem érezte szükségét, hogy valami látványos dolgot találjon ki, azok után, hogy látta a többiek módszere milyen jól bevált. Miért is kéne megerőltetnie magát, ha felhasználhatja a másoktól látott technikát? Ezt egyszerűen nem érti, de nem mond rá semmit, inkább csak bólint egyet, s magában feljegyzi egy gondolatbeli kis cetlire, hogy: "Mr. Owain óráján produkálnia kell magát az embernek." - amit ő természetesen nem fog megtenni. A csapamunkával kapcsolatos megjegyzést elengedi a füle mellett, már csak azért is, mert enyhén felháborítja a tanár következő megjegyzése.*
~ Ha feleslegesnek érezném, be se jöttem volna, és még szép, hogy nem csináltam meg előbb a feladatot, mivel nem tudtam mi lesz a feladat! Áh! ~
*Bosszankodik magában, de az enyhe sértettség most nem látszódik az arcán. Egészen megkomolyodott vonásokkal hallgatja meg, mit akar még a férfi, s amint utasítást kapnak rá, összepakol, a könyvet egy hanyag mozdulattal a táskájába hajítja, majd mintha mi sem lenne természetesebb kisétál a teremből.*
- Viszontlátásra Professzor!
*Mondja teljesen normális hangerővel, kissé közömbösen az ajtóból. A fényes folyosóra lépve pár pillanatig hunyorognia kell, de nem áll meg, megy az alagsor felé, miközben próbál nem arra gondolni, mennyire igaz a mondás: A férfiak hülyék.*

//Én is nagyon köszönöm^^ //

Amint végeznek a feladattal, és a tanár elkezd beszélni, a helyére sétál, és mindent elpakol a táskájába, majd vár, hogy ő is sorra kerüljön. De amit hall, egyáltalán nem tetszik neki. Éjkék szemei jegessé válnak, mint a hideg téli éjszaka, ajka egyetlen vonallá préselődik, de hallgat. De amint meghallja, hogy lehetősége van beszélni, táskájával együtt felpattan, és a tanárhoz siet. Természetesen megvárja, míg Noel befejezi a mondandóját, majd nagy levegőt vesz, és kissé rideg hangon beszélni kezd.
- Ha nem lenne gond, élnék a lehetőséggel, ugyanis értetlenül állok a megjegyzése előtt. Tudtommal tőlem semmit sem kérdezett, és én is azon emberek közé estem, akiknek csak arra volt lehetősége, hogy bemutassa a pálcáját. És, szóljon, ha tévedek, de szerintem az a normális, ha tudunk egybefüggő minimum három mondatot beszélni róla - néz hűvösen a férfira.
- De nézzük csak tovább. Az, hogy fel tudtam nagyjából sorolni az alap varázslatokat, nem hiszem, hogy buzgólkodásnak - nyomja meg a szót -, számít, de ha Ön ezen a véleményen van, ám legyen. Ezek után viszont nem tett fel nekem kérdést, így egyáltalán nem tudom, honnan vonta le ezt a, számomra sértő, következtetést - néz egy pillanatra kérdőn a férfira, de szeme újra hideggé válik.
- Nem igérem meg, hogy nem fogom az órai anyagot előre elolvasni, és úgy ülök majd itt, mint egy szép, de üres fejű, buta lány, és nézek majd nagy szemekkel, meg hebegek-habogok egy nehezebb kérdés hallatán, mert az nem én lennék, és nem is akarom magam ilyen kínos szituációba hozni. Az, hogy az elméleti tudásom megfelelő, de a gyakorlatiban segítségre van szükségem, megfelelően prezentálja, hogy miért melegítem a széket az óráján - megvonja a vállait. - Más tanár megdicsérné a diákot, amiért megpróbál megfelelően teljesíteni, és biztatni, ha valami nem sikerül. Tökéletes meg soha sem leszek, mert tökéletes ember egyszerűen nem létezik - ránt egyet a táskáján, ami le akart csúszni a válláról. Kimérten bólint egyet a férfinak.
- Mindenesetre kösznönöm, hogy elmondhattam a véleményemet. Bízom abban, hogy elkövetkezendő években az órákon jobb véleménye alakul majd ki rólam. Az órát köszönöm szépen, felettébb érdekes volt. Viszontlátásra! - köszön el, majd kimért, lassú léptekkel elindul az ajtóhoz.
Azon kilépve hunyorogni kezd, majd amint megszokja a szeme a világosságot, elindul a padlás felé. Valahol még van egy kis mazsola a nemezzsákjában.

// Köszi az órát! //