Átváltoztatástan terem

Mielőtt Akane megérkezne, épp puskát rajzol a padjára, nagyon halványan egy ceruzával megrajzolja a padon a varázsköröket, s apró betűkkel felírja magának, hogy melyik mihez tartozik. Figyeli a nőt, ahogy belép az ajtón. Felidézte, ahogy az egyik mellette ülő diáktársa szó szerint megijed a professzorral töltött óra elején, amikor belépett a tanterem ajtaján. Vicces volt, arcára is vigyor költözik, ami kívülről az önbizalom jelének is tűnhet. Nehezére esik udvariasan köszönni neki, ha valaki még köszönni sem képes neki, akkor ő miért tegye? De kivételesen elfelejtkezik életfelfogásáról, s ajkait szólásra nyitja.
- Szép napot, Sensei.
Négyszemközt még sosem beszélt a tanerővel, így hát nem tudja, hogy kéne szólítani őt, de ha már Japánban volt valami császárnő-féle, akkor felhasználja azt a kevéske tudását a japánokról.
Végighallgatja a nő mondanivalóját, figyeli a szükséges felszerelés megjelenését, majd biccent. Körülbelül egy percig szót sem szól, csak felidézi magában a szükséges dolgokat, majd készen állva, feltesz egy egyszerű kérdést.
- Sensei, kezdhetem inkább a másodikkal?
Logika. Végzett már el Bútorból nagytestű állat varázslatot, s tudja jól, hogy eléggé kifáraszt egy olyan kezdőt, mint Rick. Persze mondhatni, hogy ennek nincs értelme, hiszen pont azért jó, hogy az a második. Nem kimerülve kell végrehajtani a könnyebbnek mondhatót. Nagy hibája, hogy gyakran apró varázslatokba sokkal több erőt fektet, mint kéne, s bár azok ritkán lesznek erősebbek, mint a társaié (ha meg igen, akkor irányíthatatlanok), így ha megint előfordul ez, kevés esély van rá, hogy sikerül lényt teremteni egy padból. Tisztában van a saját gyengeségeivel, ha alapból az átlagnál gyengébben érzi magát, tudja, hogy mennyi erőt használhat fel a varázslathoz, s nem fog feleslegesen elszállni egy csomó energia.
Megvárja a választ, majd a válasz szerint sorrendben kezd neki a feladatoknak.

[Bútorból nagytestű állat]
Elmélet

Kifújja magát, hátradől, s belekezd. Nem hadar, vagy ilyesmi, úgy beszél, ahogy mindig, szépen, nyugodtan, nem túl lassan, de nem is gyorsan. Próbál nem úgy beszélni hogy Na az van, hogy ŐŐŐŐŐŐ, van ez a ŐŐŐŐ izé, mint sokan mások, ha gondolkodó időre van szüksége inkább megáll, s pár másodperc múlva folytatja.
- Na akkor. A történelme. A pontos keletkezési dátum ismeretlen, valószínűleg a középkor elején találhatták ki. Egy mágus unatkozott, és gondolom valami humoros dolgot akart végrehajtani, amivel elszórakoztatja magát, s talán a környezetében élőket.
Hirtelen csak ennyi jut eszébe, ha jól rémlik neki, a jegyzeteiben is körülbelül ennyi szerepelt. – Az eredetéről ennyi elég is szerintem, bár ezt döntse el maga. És akkor még néhány dolog:
Nos tudjuk, hogy segítség, ha a tárgy némely szempontból hasonlít a kívánt állatra, például egy állatszobrot valószínűleg nagyobb eséllyel tudunk átbűvölni, ám a hasonlóság nem kifejezett feltétel. Némi kreativitás és logika nem árt. A kreativitás az elképzelés miatt, a logika meg azért jó dolog, mert leegyszerűsíthetjük vele némely esetben a dolgunkat. Például ennél a padnál. Négy lába van, ezért inkább próbálkoznék valami négylábúval, mint egy tyúkkal. Fontos megjegyezni, hogy selejt anyaggal nem érdemes foglalkozni, mivel az állat birtokolni fogja ezeket a hibákat, mint például ennél a padnál ha törött lenne a lába, és átváltoztatom kutyává, akkor az ebnek is törött lesz eme testrésze. De vicces lenne, ha ennek az asztalnak 5 lába lenne, és az ötödik lenne törött, ami a fiú kutyus intim része lenne.
Nem is veszi észre, hogy utolsó mondatát hangosan is kimondja, mondjuk valószínűleg ilyen gondolata is csak azért volt, mert majdnem leblokkolt, mert fogalma sincs, hogyan kéne folytatni az elméleti részt. Gyorsan kitalál még egy példát, amit elmondhat, amíg a következőn gondolkodik.
- Vagy, hogy ne ragadjunk le padoknál, ha egy teáskanna egyik füle le van törve, ha madarat varázsolunk, lehet, hogy hiányozni fog az egyik szárnya. Az állatnak nem lesznek szervei, a belsejében a kiinduló anyag nyugszik, amiből varázsoltuk a lényt.
És már nincs is olyan sok, csaj egyvalami rémlik még: A fontossági listán Első az energia, második a képzelőerő, harmadik a koncentráció.
Nem veszi észre, hogy néhány helyen tévedett, mint például az utolsó mondatban, csak érzi, hogy valami azokon a helyeken nem igazán stimmelt. Körülbelül két perc plusz tanulással kiküszöbölhette volna ezeket, de szerinte túl sokat esze ágában nincs görnyedni a könyvek fölött.

Gyakorlat

Miután befejezte a gyakorlatot, pár másodpercig hátradőlve pihen, majd hirtelen nyújtózkodik egyet, felül, s ujját a vérbe mártja. Sajnos épp arra a puskájára tette a sensei a vérrel teli tálat, ahol az ehhez a varázslathoz tartozó kör volt, de mivel a többi látszik, kizárással, s némi felidézéssel tökéletesen maga elé tudja képzelni. Szándékosan az asztal azon részén kezd el dolgozni, ahol biztos nem fogja érinteni a még szükséges segítséget, s rá is könyököl, hogy ne vegye észre a tanárnő.
Szépen rajzol egy kört, aztán elkészíti azt a csillagszerű valamit, majd tesz a közepére egy pontot. Pár pillanatig csodálkozik, hogy milyen jól sikerült, szerény rajzképességeihez képest.
Elképzeli az állatot, amelyet meg szeretne formálni, ahogy csak tud koncentrál. Íriszeit lehunyja, újra is újra felidézi az alakot, majd mikor kinyitja szemeit, azt veszi észre, hogy az ő asztala előtt lévő pad hirtelen változni kezd, már szőrös, s lám, ott is van egy hatalmas fekete párduc, a maga tökéletes pompájában. Rápillant ingére, melyen ott van az extremusosok jelképe, s úgy találja, szinte tökéletesen sikerült a varázslat. Egyetlen szépséghibája, hogy egyik füle furán lekonyul, de amikor a tanárnő felé fordítja az állatot, már kész is van a magyarázat, amelyet el akar mondani.
- Egy picit be volt horpadva, biztos valamelyik idegbetegnek nem sikerült a varázslata, és belevágta a fejét.
Nem vicceskedni próbál, vagy ilyesmi, szimplán kitalált valami mondvacsinált indokot a hibának.

[Halmazállapot-változás]
Elmélet
- Nos, mint sok-sok varázslatnak, ennek is rengeteg rizikói vannak, persze némelyikek jól jönnek. Például ha öngyilkos szeretnék lenni, akkor tök stílusos lenne, ha átváltoztatnám valamivé a levegőt, és megfulladnék. Sokkal ötletesebb, mint kést döfni magunkba, vagy ilyesmi. Akár gyilkosságra is jó, vagyis inkább öngyilkos merényletre.
Próbálja húzni az időt, mivel semmi sem jut eszébe, úgyhogy szövegelget, valami általánosat, amíg eszébe ötlik valami értelmes.
- Nézzük a varázsköröket. A pentagramm csillagot használjuk, a nagyobb hatás érdekében. A három pont – melyek összekötve egy háromszöget alkotnak – a három halmazállapotot jelölik. A varázskört bal kezünkkel kell felrajzolni, a lehető legjobban koncentrálva az anyagra, amit létre szeretnénk hozni. De mivel unom a beszédet, jöhet már a gyakorlat?
Tudja jól, hogy elég lapos lett a feletet, de nem érdekli, a gyakorlattal majd helyrehozza.

Gyakorlat:
Elveszi a levegővel teli üveget, jobb kezét finoman ráteszi, s a rendkívül hasznosnak bizonyuló puska alapján bal kezét vérbe mártva megrajzolja a kört, a pentagrammot, majd a három pontot. Folyamatosan koncentrál, koncentrál és koncentrál, ám közben hang hallatszik. A fekete párduca ideje lejárt, szépen visszaveszi pad formáját. Egy pillanatra ki is zökkenti gondolataiból, de nem hagyja. Fejét lehajtja, behunyja íriszeit, s tovább koncentrál. S bár már fáradt az előző gyakorlattól, úgy tűnik Ha végez, s minden rendben van, amikor felhajtja fejét, már nem levegővel, hanem vízzel teli üveget lát maga előtt.
Elvigyorodik, feláll, továbbra is jobb kezében tartva munkája eredményét, s lerakja, pontosan a professzor elé. Fáradtságát álcázva, mosolyogva megkérdezi.
- Megfelelő, professzor? Vagy egyszerre szeretné értékelni a két munkát, és változtassam vissza a padot párduccá?
Miközben ezeket mondja, odalép az előbb még éjszín szőrzetet hordó asztalhoz, nekidől, s amikor a tanerő elfordul, a lehető leghalkabban próbálja behorpasztani a felületét, hogy előállítsa a hibát, mely a lekonyuló füleket okozta. Ha végzett, oda is tolja a császárnőhöz, hogy megmutassa neki, milyen szép horpadás van a közepén.
- Valamelyik pugnaxos feje jó nagyot koppanhatott ezen, biztos fájt neki.
Ajkai felfelé görbülnek. Hulla fáradt, de még áll, s a lehető legjobban tudja elrejteni.
- Nos…? Átmentem, vagy még csinálnom kell valamit?

Felvonja szemöldökét a srác stílusára, ami, hát valljunk be, igencsak magabiztos. Persze magának a magabiztosságnak nem mindig van alapja, így sensei-ünk is inkább úgy van vele, hogy majd meglátja gyakorlatban és elméletben, hogy mit is tud diákja. Ahogy elkezdik mondani az elméletet, néha grimaszol kicsit. Nem olyan nyílvánvaló grimaszok ezek, sőt, lehetnek csak szimpla mimikák is, hiszen az érzéktelen kígyó tekintet mellett minden olyan eltúlzottnak néz ki.
Közben persze jegyzetel magának bőven. Leírja, hogy milyen véleményt alkot az előadásról, külön a személyről, a szavakról, a varázslatokról. Egyszerűen mindenről, amit csak fontosnak tart, hogy memorizálja, és szükséges. Persze japánul ír, hogy még véletlenül se tudja esetleg diákja is elolvasni. Néha aprókat biccent, néha csak hümmög egy kicsit. Nagyon ügyel arra, hogy ne mutasson ki se jó, se rossz véleményt. Ez természetesen nem a srác kedvéért van, sőt, lehet ha olyan típus, akkor még sokkal jobban fel is idegesítheti a kételkedés.
A puskázást nem veszi észre, ám nem azért, mert annyira vaksi lenne. Mindössze csak az ő korában nem volt olyan, hogy puskázás. Akkor hogyan is tudná, hogy mit kellene figyelnie? Így a srácnak most szerencséje van, mert a tanerő nem figyel fel egyik turpisságra sem.
Végül ahogy befejezi Rick, nagyot szusszant és sóhajtva méregeti a jegyzeteit és hümmög elgondolkodón.
Mintha direkt akarná húzni a srác idegeit. Tulajdonképpen nagyon jól is csinálja, ám végül csak szólásra nyitja ajkait.
- Rick Westingham. Nos, úgy gondolom, hogyha egy kicsivel többet foglalkoztál volna a jegyzeteiddel, akkor lett ez volna 100%-os is. Azonban mindenhol voltak kisebb hibák, félrebeszélések, főleg az elmélettel nem vagyok megelégedve nálad. Javaslom, hogy jövőre figyelj oda, tanulj többet, és memorizálj rendesen. Ha nem látok ezen a téren javulást, akkor minden órán megfeleltetlek.
Jelenti ki határozottan, majd a pennáját finoman az első bekezdésre teszi.
- Bútorból nagy állat, elmélet: Erre a feladatra a húszból tizenötöt adok. A gyakorlati részére húszból tizennyolcat.
Pennájával finoman odajegyzetel aprócska hiraganakat és hüllő tekintetét továbbfuttatva folytatja.
- Halmazállapotváltoztatásnál elmélet: húszból tizenkettőt adok. A gyakorlati részére pedig huszat kapsz.
Morfondírozva játszadozik a tollal, majd újra ráfirkál valamit a lapjára.
- Ez összesen... nyolcvan pontból hatvanöt. Százalékra átszámítva pedig 81,2 %. Az idei százalékos értékek elosztásánál ez...
Igen, és akkor most jönn a dobpergés, meg a dobhártyaszaggató zene.
- Várakozáson felüli munka.
Jelenti ki, nagyot húz valami alatt a papíron (vélhetőleg az eredmény alatt), majd felvonja a szemöldökét, kezeit összekulcsolja és állát azokra fekteti elgondolkodva pillantva a srácra. Csak egyszer néz oda a papírra, mielőtt folytatja.
- Viszont itt az áll, hogy Mitológiák és Vallásokból is akarsz vizsgázni. Ugyan csak Átváltoztatástanra voltál bejegyezve, de akkor tudjuk le egy körben az egészet, és utána sayonara!
Elővesz pár másik lapot, jegyzetet. Láthatóan keresgéli a régebbi, egész éves tananyagokat, hogy miből is tegyen fel kérdéseket. Végül egy kisebb adagot szed ki a nagy stócból.
- Négy kérdés lesz, amire válaszolnod kell. Az első; mondd el mi a főistenhit definíciója, illetve kultúrákból példákat rá alátámasztva, megindokolva. A második; mesélj nekem a kelta kultúráról. A harmadik; mi a görögök és a rómaiak vallásának hasonlóságai és különbségeik? A negyedik; mi a kedvenc kultúrád, vallásod, mitológiád, és miért?
Szépen lassan mondja el, hogy Rick-nek legyen ideje értelmeznie és lelkileg feldolgoznia a szavakat. Aztán leteszi szépen a papírokat, elővesz egy friss, üres lapot, és mosolyogva készíti elő a pennáját.
- Jöhetnek a válaszok, Rick.

//És holnap folytatjuk ^^//

*Még az utolsó percekben is izgatottan bújja a könyveit, mert bár készült, azért ő még mindig úgy érzi, hogy hagyhat kivetnivalót a tudása, még ha már most többet tud, mint a vele egy évfolyamba járó diákok. Végül becsukja a könyvet és barna szoknyájára, meg fehér blúzára felhúzza a fekete talárt, hiszen még is csak vizsgáról van szó.
Így indul hát meg lefelé a terem irányába. Még szerencse, hogy múltkor felfedezte a kastélyt és jól megjegyezte, hogy mi hol van. Nem is kell sokat keresnie és végül meg is érkezik az ajtó elé. Megigazgatja kissé a talárját majd a szemüvegét is kicsit feljebb tolja az orrán, hogy biztosan minden tökéletes legyen. Majd emeli a kezét, hogy kopogjon, de aztán gyorsan vissza is húzza. Nagyon izgul. Még kétszer végigsöpör a talárján, amin nagyjából egy szöszön kívül semmi sem volt, de azért szükségesnek érzi azt is helyre rakni. Majd ismét emeli a kezét és kopog két halkat az ajtón. Pillanatokkal később már nyomja is le a kilincset és belép a terembe.
Körbenéz, de a helyiség üres. Gyorsan leellenőrzi, hogy a pálcája nála van-e, de ott van a talárja belső zsebében. Nincs kifogás ami miatt kimeneküljön innen. Gyorsan keres hát magának egy üres széket, még egyszer gyanúsan körbeles, hátha figyeli esetleg valaki, majd gyorsan leül. A taláron lévő egyik gombot birizgálja mind a két kezével, ezzel igyekszik levezetni a feszültséget. És türelmesen vár.*

**Hozzászólások** : 104 **Évfolyam** : Második

*A mai nap nem csak Linda fog vizsgázni, hanem Lisianthus is. A kis vörös hajú fél-tünde leányzó is idegesen sétálgat a folyosón. Természetesen a megfelelő ruha nála se marad el. Talárja rajta, Extremusos kitűzője most kivételesen a ruháján van, tehát minden megfelelő. Haja szépen fésült, mert kócosan azért még se mehet vizsgázni.
A folyosón picit megáll, átismétel magában pár dolgot, majd elmosolyodik. Mindent tud. *
~ Még szerencse, hogy a karvezetőm fog vizsgáztatni, így azért könnyebb. ~ *gondolja, de természetesen nem azért, mert így valamilyen kedvezményben részesülhet, csupán csak kevésbé kell félnie a tanárnőtől. Órákon már látta, szimpatikusnak tűnt neki, így csak nem lesz gond. Lassan továbbindul a folyosón, majd befordul egy sarkon és már hamarosan meg is érkezik az átváltoztatástan teremhez. Nagy levegőt vesz, majd négyszer kopog az ajtón, utána pedig lassan benyit. Először csak fejét dugja be az ajtón, majd körbenéz és csak egy lányt lát meg. Elmosolyodik, belép és becsukja maga mögött az ajtót, utána pedig odalép a lányhoz. *
- Üdv. Lisianthus vagyok, de hívj csak Siannak. Gondolom te is most fogsz vizsgázni… *próbál egy kis beszélgetést kezdeményezni, de látja a lányon, hogy nagyon izgul. Pálcáját előkészíti, majd leül az egyik üres székre, de nem túl messze a lánytól. *
~ Vajon mikor érkezik meg a tanárnő? ~ *teszi fel magában a kérdést, de így egy kis idegesség kezd úrrá lenni rajta. Megrázza fejét, majd inkább a másik lányhoz fordul. *
- Te nagyon ideges vagy? Biztosan menni fog, szerintem nem kell aggódnunk. *lényeg, hogy pozitívan álljon a dologhoz. Mondjuk szívesen levizsgázna a másik tantárgyból is, de először csak eggyel lehet kezdeni. Még jó, hogy kapott egy új esélyt ezzel a pótvizsgaidőszakkal, mert ha nem, akkor újból járhatná az első osztályt, ami azért annyira nem hiányzik a lány számára. Ő fejlődni akar és nem ismételgetni. Tehát most eltökélten ül a széken, lábait keresztbe téve, kezei között pálcáját tartva és az ajtót fixírozza. De persze ha a mellette ülő leányzó szól valamit, akkor rá is figyel és válaszol is, de jelen pillanatban más jobban leköti a figyelmét.*

Sietősen lépked be a termébe, tudja hogy most két diákot kért egy időpontra, ami azt jelenti, hogy a szokásos kényelmes időbeosztás szempontjából most egy kicsit összesűrűsödött a program. Így azonban legalább két diákot le is tud egyszerre, és akkor nem kell később is még bejárkálnia termébe, mielőtt elkezdődne a normális tanítási év. Szóval száz szónak is egy a vége: az idő pénz.
Kivételesen nagy léptekkel érkezik meg a terembe, végigméri a felhozatalt, majd elsomolyodik. Minek szívassa őket, amikor kár futni a felesleges köröket ilyenkor? A gyerekek izgulnak, ő meg unatkozik. Ha próbálná őket piszkálni, vagy direkt valami nehéz feladatot adni, esetleg cseszegetni, abból semmi jó nem sülhet ki. Csak több idióta maradna neki első évfolyamba, azt meg nem szeretné. Minél több a másodikos, annál jobb. Bár... azért kivételek lehetnek, van egy-két olyan diák, akit szívesen megbuktatna.
Szusszantva csüccsen le szépen a székére, majd szinte peregve pörgeti végig a lapokat, ahogy nézegeti a diákok adatlapjait és az éves tananyagokat. Végül szinte találomra húz ki négyet.
Hümmögve olvasgatja végig, köszönni nem köszön, csak órákon szokása. Azzal rácsap a papírlapokra, és először Lindára emeli hüllő, érzéketlen tekintetét.
- Te jössz először Linda, Lisianthus-nak még úgyis itt kell majd maradnia a Mitológiák és Vallások tantárgyból is vizsgáznia. Szóval tőled kérek egy halmazállapot változtatást. Az elméletét és a gyakorlatát szintúgy add elő kérlek.
Tapsol egyet, mire a lány előtt megjelennek a szükséges eszközök, avagy: három üvegcse levegővel, vízzel és kaviccsal megtöltve, mellettük egy edényke vérrel.
- Második feladatodként pedig bútorból változtatás állattá, szintén elmélet és gyakorlat.
Tapsol, és egy másik edény jelenik meg, ami egészen más vért tartalmaz, mint az előző. Elvégre ez az átváltoztatás egy kicsivel komolyabb, mint az elsőként feladott. Érzéketlen tekintetét Shigure felé veti, majd a papírlapokra pillant. Direkt nem ad nekik olyan varázslatot, amivel pálcával kellene végrehajtani. Nem is szereti, másrészről meg nem akarja megkönnyíteni a dolgukat. Az, hogy ki tanult emelt és ki alapszinten, az végképp nem foglalkoztatja. Így ha valaki emelt szintű feladatot kap, közben meg alapszinten tanulta, az bizony megszívta.
- Lisianthus, te is halmazállapot változtatást csinálsz gyakorlatban, de elméletben kérem a kisebb állatok átváltoztatását hozzáhasonló tárgyakká. Órán kismajommal és babával vettétek a tanár úrral.
Taps, szintén megjelennek a gyakorlathoz ugyanazok a tartozékok jelennek meg, mint Lindánál.
- Második feladatként viszont a varázslatos klónozást kérném, elméletet-gyakorlatot egyaránt. Nos, hajrá. Linda kezdi, ha ő végzett minden feladattal, Lisianthus jön.
Újabb taps, aminek köszönhetően a lány előtt megjelenik az osztódáshoz szükséges ketrecben patkány, illetve a hozzá szükséges véredényke. Amint kiosztotta a feladatokat, nagy sóhajjal dől hátra a székében, és kezébe tollat véve kezd el jegyzetelni, ha a feleletek megkezdődnek. Hüllő tekintetével figyeli hol az egyik, hol a másik lányt, persze sok érzelmet nem olvashatnak le róla. Vagyis azt sem fogják tudni, hogy jó vagy rossz választ adnak neki.

*Amikor nyílik az ajtó, azonnal arra gondol, hogy a tanárnő lép be és azonnal kezdik is a vizsgát. Gyorsan ölébe teszi a kezeit, mintha nem is szórakozott volna a gombbal és nem is lenne ideges. Pedig nagyon az, bár talán neki van a legkevésbé oka erre, hiszen sokak szerint ő egy lexikon. Vagyis csak Virág szerint, de a lány nem jár olyan messze a valóságtól.
És nem a tanárnő, hanem egy évfolyamtárs. Azért hatalmas kő esik le a szívéről, hogy még van ideje kicsit átgondolni a tananyagot.*
- Szia. Linda. *Mutatkozik be röviden és a megállapításra meg bólint. Mi másért ülne ő is itt. Most szépen elmerül a gondolatainak legmélyén. Csak azért is átgondolja még egyszer az egész átváltoztatástant. Legalább is azon részét, amit tudnia kell. Vagy is ez nála a mindent jelenti nagyjából.*
- Nem aggódok. *Csak sikerül kizökkenteni, de a válasz elég barátságtalanra figyel. Nem szeretne fecserészni, hiszen most sokkal fontosabb dolgokon kell törnie a fejét.
És ekkor belép a tanárnő. Mély levegőt vesz és egy jódarabig nem is engedi ki. Ha neki nem köszönnek, akkor ő sem fogja törni magát, szóval csak csendben figyel rá, amíg hozzá nem szól a nő. Persze megállapítja magában, hogy a tanárnő egyáltalán nem úgy fest, mint egy igazi tanár. Legalább is borzalmas stílusa van. Ezt pont ő véli így a nagyiról leszaggatott ruháival. És aztán jön a feladat. Bólint egyet rá, majd egy pár másodperc alatt felméri a "hozzávalókat". Mély levegő és magabiztos hangon kezd bele.*
- A levegőből szilárddá változtatást választom. Az átváltoztatás ezen ágához nem szükségeltetik pálca, hanem a mágia egy pentagramból adódik és az ember tapasztalatától függően megfelelő koncentrációból. A pentagramot vérrel kell felírni bal kézzel. *Végre eljut addig, hogy levegőt vegyen, majd folytatja is.* - A légnemű anyagból való átváltoztatás, ezesetben levegő, van némi veszély is, hiszen megeshet, ha hibát követünk el, hogy a helyiségben tartózkodó egyének megfulladnak levegő hiányában. levegővé való átváltoztatásnál meg szintén csak hiba esetén, akár mérges gázok is keletkezhetnek, amik ugyebár káros hatással vannak az azt belélegzőkre.
- Nos, akkor most felrajzolom a varázskört, természetesen bal kézzel.Nagy koncentrációt igényel. *Ezzel most meg is indokolja, hogy amíg rajzol, miért nem szólal meg. Hát szépen belemártja bal kezének ujját a vérbe és szépen fel is rajzolja a varázskört az üres pohár köré. A varázslat annak rendje és módja szerint végbe is megy és az üres pohárban kavicsok lesznek. Linda halványan elmosolyodik, majd nem is sokat gyönyörködve művében, már néz is fel róla ismét a tanárnőre.*
- A három pont jelöli a három halmazállapotot, ezért lehet felhasználni ugyanezt a kört bármely halmazálapot változtatásnál. Az esetek 80 százalékában a körben lévő pentagram csillag az alapja az átváltoztatásnak, így lehet nagyobb hatást gyakorolni. *Szusszant egyet, még egy kicsit elnézegeti a kavicsait, majd egy újabb mély levegő után folytatja is a másik kérdéssel. Nem zavarja különösebben, Akane kifejezéstelen arca, talán jobb is így, hogy nem tudja, ha hülyeséget mondott, bár tény, hogy néhány helyen nagyon hajazott az eddig elmondott szöveg a tankönyvire. Könnyen megjegyez dolgokat, legyen az akár egy teljes szöveg is.*
- Nos, bútorból állattá. Ehhez a varázslathoz sok fantázia szükséges, hiszen a bútordarabnak nem szükséges hasonlítania az állatra, amit szeretnénk belőle csinálni. Viszont ha a bútornak van valami hibája, mondjuk asztal esetében hiányzik az egyik lába, akkor az állatnak is fog. Bár az állat kifejezés nem teljesen helytálló, hiszen nem egy igazi állat, ugyanis a belseje a bútor anyagából van, csak éppen mozog. A hatóidő a mágus erejétől függ, nekem nagyjából öt percig fog működni, ha a tankönyvnek igaza van. Elsősorban energia, majd koncentráció és végül mint azt már mondtam, képzelőerő kell hozzá. Valószínűleg a varázslat a középkorban alakult ki egy unatkozó varázslónak köszönhetően, aki ezzel szórakoztatta magát. De természetesen ezek az állatok nem teljesen hasznavehetetlenek, hiszen nem egy mágikus csata volt a mágustörténelemben, ahol feljegyzetten használtak ilyen állatokat. *Végignéz a véren, amit kapott, majd kiszemeli a maga melletti padot, így feláll és odasétál hozzá. A vért meg persze viszi a kezében, hiszen azzal most majd rajzolgathat. A pálcásakat jobban szereti, de igazából nem retten meg különösebben a vértől.*
- Maga a varázskör kifejezetten leegyszerűsített, annak ellenére, hogy ez egy nehéz varázslat. Amint láthatja a vér egy mágikus lényé, ezesetben griff vére, ha jól látom, de lehetne unikornisé is. Csak ezen két mágikus lény vérével lehet alkalmazni ezt a varázslatot. És most felrajzolom. *Kommentálja, hogy mit fog csinálni és határozottan elkezdi rajzolni a pad köré a varázskört. Annak ellenére, hogy kifejezetten úgy tűnik, hogy kézben tartja a helyzetet, nagyon izgul, de ennek jelét sem adja. Hangja magabiztos, mozdulatai, mintha már gyakorolta volna. Talán azért mert gyakorolta is, csak nem vérrel. Csak azért, hogy menjen a rajzolás is rendesen. A varázskör most is tökéletes és amint elkészül a pad elkezd változni és egy barnamedve lesz belőle, ahogy ezt a gazdája is akarta. Nem véletlenül magasabb az intelligenciahányadosa az átlagnál, könnyen tanul, így ezt az akadályt is könnyen veszi. Egy nagyon szép barna medve áll előttük, amint nézelődik jobbra-balra.*
- Ennyi lett volna. *Mondja, majd határozottan visszaül a helyére, szépen ott hagyva az állatot, hiszen innentől fogva már nem az ő baja, ő végzett. Most nem mer nekiállni állatot simogatni, pedig kedve lenne hozzá. Szereti a medvéket.* ~Biztos megbuktat. Mit hagyhattam ki? Apu csalódni fog, amikor elmondom neki, hogy megbuktam átváltoztatástanból. Pedig milyen lelkesen magyarázta, hogy varázskör így, meg úgy...biztos megbuktat.~ *Arcára valahogy nem ütköznek ki a gondolatai. Viszont már borzalmas képek jelennek meg a szemei előtt. Például, hogy kétkezi munkát kell végeznie, mint a tudatlan népek.*

**Hozzászólások** : 104 **Évfolyam** : Második

*A lány nem tűnik épp a legszimpatikusabbnak, na de sebaj. Ő eddig eléggé ideges volt, de mostanra már sikerült valamennyire megnyugodnia. Tehát csak ül a helyén és néha Lindára sandít. Nagyon látszik a lányon, hogy ideges és ez nem a legjobb megoldás, legalábbis Sian szerint. Ő nem szokott annyit aggodalmaskodni, na meg most az a cél, hogy átmenjen, nem a tökéletes. Na jó, nem lenne rossz, ha remek teljesítménnyel végezné el az első osztályt, de majd meglátjuk, hogy a tanárnő milyen feladatokat is ad neki.
Apropó, tanárnő. A karvezető-helyettes már meg is érkezik a terembe, majd köszönés nélkül ül le a székébe. Ha a másik lány nem is köszön, ő bizony mindenképpen fog. Megadja ennyire a tiszteletet a tanárnak. *
- Szép napot! *még egy apró mosoly is társul a köszönéshez. Ő nem áll olyan negatívan ehhez az egész vizsgázáshoz. Nincs baja Akaneval. Néha kicsit furcsa, de hát az emberek nem egyformák. Még jó, még egy Sianból az már mindenkinek sok lenne. Tehát kényelmesen hátradől és hallgatja a nő szavait.
Megtudja, hogy most a másik lányon a sor, hiszen ő még marad még egy tantárgyból is. Talán jobb is. Így legalább megtudhatja, hogy a furcsa külsejű lány vajon okos-e vagy pedig olyan, ahogy kinéz. Nem tagadja a fél-tünde, neki nagyon nem szimpatikus a lány. Látszik rajta, hogy bizonyítani akar és jól akar teljesíteni, még se köszön a tanárnőnek, aki azért több tiszteletet érdemelne.
Sian kezeit keresztbe teszi és úgy hallgatja, hogy mi is lesz a feladatuk. Csak bólint egyet, jelezve, hogy mindent ért és amíg Linda csinálja a feladatokat, felkészül ő is a sajátjára. Nem mondd semmit, csak néha a tanárra néz, viszont ő is úgy gondolja, hogy sokkal jobb, hogy Akane nem reagál semmit se a lány varázslatára, hiszen így azért könnyebb túllenni a dolgon. Nem tart sokáig, Linda már végez is a vizsgájával és akkor most ő jön. Lassan feláll, megigazítja ruháját, elteszi pálcáját, hiszen arra nincs szükség, majd a tanárnőre pillant. *
- Én először akkor megcsinálom a halmazállapot változtatást, utána pedig elmondom a kisállatok átváltoztatását hozzájuk hasonló tárgyakká. *mondja kicsit halkan, majd megköszörüli a torkát és az előtte lévő üvegcsékre pillant. Furcsa mód, arcán ismét átfut egy mosoly. Talán azért, mert így magát nyugtatja vagy azért, mert a lány általában mindig mosolyog, mindig jókedvű. Furcsa, egy Extremusos nem ilyen, legalábbis a közhiedelem szerint, de ha valaki jobban megismeri, akkor tudja, hogy ő is tökéletesen illik a karához.
Jobb kezét belemeríti a vérbe, azaz csak az újját, majd a köveket tartalmazó üveg körül szépen felrajzolja a pentagrammot a három ponttal természetesen, közben pedig folyamatosan koncentrál. Sárga szemeire nézve az ember tényleg láthatja, hogy nagyon igyekszik. Amikor elkészül a rajz, megnézi munkáját. Az eddig köveket tartalmazó üvegcsében most víz található, tehát sikerült a varázslata. *
- Így lett a szilárdból folyékony. *mondja, majd Lindára pillant, de csak egy rövid időre, utána pedig a tanárra néz. *
- Akkor hát jöhet az elmélet. *kezdi, majd visszaül a helyére és tekintetét a tanárnőre emeli. Nem vár semmi reakciót, de szerinte úgy illik, ha a vizsgáztató szemébe néz, legalábbis más helyeken az sokat szokott számítani. Na levegő, majd lassan belekezd.*
- A kialakulásáról több legenda szól. Egyesek szerint egy szegény varázsló találta ki ezt az átváltozást, mások szerint alkimisták, de vannak olyanok, akik szerint csak szórakozásból találta ki ezt valaki. De ha belegondolunk, a kialakulás nem is annyira fontos. *mesél egy kicsit a varázslat kialakulásáról, majd pedig tovább folytatja. Egy picit mint ha kezdene izgulni. Ez hangján is megfigyelhető, hiszen egy picit talán gyorsabban beszél a kelleténél, de még így is tökéletesen érthető azt, amit mondd. *
- Ez a varázslat emberekre nem alkalmazható és a 30 kg feletti állatokra pedig már mást kell alkalmaznunk. Ahogy szinte minden varázsigéhez, ehhez is sok koncentráóra van szükségünk és nagyon kell figyelnünk mindenre. Minél nagyobb állatot szeretnénk átalakítani tárggyá, annál jobban kell figyelnünk, mert különben az állat életével szórakozunk. Tehát ha nem vagyunk elég jók, akkor inkább ne próbálkozzunk ezzel a varázslattal, mert megölhetünk egy élőlényt. *mondja és mivel tünde vér is folyik az ereiben, ő ezt nagyon nem akarná. Persze utálja a tündéket, tényleg mindennél jobban gyűlöli őket, még is azért valamilyen szinten hasonlít rájuk. Ő embernek tartja magát és akik ismerik, szintén annak tekintik. Egész életében próbált kitűnni mások között, nem úgy, hogy más lénynek gondolják, hanem egy olyan embernek, akihez nincsen fogható. Tehát egyedi akart lenni mindig is és úgy érzi, hogy ez sikerült is neki. *
- Az Obses varázsigét kell használnunk és a pálcamozdulatot pedig bemutatom. *mondja és gyorsan előkapja a pálcáját, egy félkört rajzol vele a levegőbe, majd szúr. *
- Az élőlény felé kell szúrnunk a pálcánkkal és közben el kell képzelni, hogy milyen tárgyat akarunk belőle. *fejezi be végül, majd elteszi a pálcáját és utána a második feladatára koncentrál. *
- Most pedig a varázslatos klónozásról szeretnék beszélni… *nagy levegő ismét, majd már bele is kezd az elméletbe. A gyakorlat még ráér, addig is, amíg elmondja az elméleti részt, átismétli magában, hogy mit hogyan is kell csinálni. Így biztosabb a végeredmény. *
- Szóval ezzel a varázslattal maximum három klónt tudunk csinálni. Hogy meddig maradnak meg, az a varázsló erejétől függ, az enyémnek viszont körülbelül 10 percig meg kell maradnia, ha minden igaz… *mondja picit elgondolkodva, hiszen nem teljesen biztos a dolgában, na de sebaj. Az elméletből soha nem volt annyira jó. *
- Ha az az állat, amelyiket másolni akarjuk már megsebesült, akkor ezt a sebet a másolt állatok is megkapják. *gondolkodik egy picit, hogy nem hagyott-e ki semmit és mivel úgy gondolja, hogy mindent elmondott, akkor áttér az átváltozás eredetére. *
- Ezt a varázslatot is, mint sok másikat, a középkorban találták fel. Viszont mi tudjuk, hogy mi okból. Egy sötét varázsló el akarta még jobban terjeszteni a pestist és mivel neki nagyobb ereje volt, mint például nekem, így a klón több napig is életképes volt. *magyarázza és akkor végre eljön a gyakorlat ideje is. *
- Szerintem minden lényegeset elmondtam… Most le fogok rajzolni bal kézzel két varázskört, amik kapcsolódnak egymáshoz. Koncentrálnom kell, hogy jó legyen a rajz, mert különben az állatok sérültek lesznek. *mondja és akkor ismét belenyúl a vérbe, természetesen abba, ami ehhez a varázslathoz szükséges, majd a patkány körül felrajzolja azt, amit az előbb részletesen kifejtett. Nagyon koncentrál és igyekszik nem elrontani semmit se. Miután kész van, a ketrec egy új lakóval bővül, méghozzá egy ugyanolyan patkánnyal, mint amilyen az előző volt. *
- Kész is lennék. *mondja egy apró mosollyal az arcán és valahogy nagyon jól esik neki, hogy befejezte ezt a vizsgát. Mondjuk annak nem örül, hogy még egy hátra van, de legalább átléphet majd… legalábbis ha minden jól megy, a második évfolyamba. Visszatér a székéhez, kezét megtörli egy zsebkendőbe, ami mindig van nála, majd várja a tanár értékelését. *
~ Remélem, hogy nem voltam nagyon béna. ~ *gondolja, majd a másik lányra

//olvad//
*figyeli továbbra a nő reakciót,nem egészen tetszik neki amit csinál,de csak a lány megvonja a válát a nő kijelentésére.*
-Pontosan..Igaza van Cassandra tanárnőnek.
*Bevág egy bágyu vigyort,aztán figyeli a nőt tovább.ahogyan halgatja a kis meséjét magában kuncog egyett,mit sem törödve a nővel..*
~Hmm középkor? hol van az már.. Meghogy ő császárnő.. ugyan... azért ilyen nagyképű és sokratartsa magát.~
*A nőre pillant mérgesen,amikor ő mutatja neki az üveget..*
~Ha megölne,akor anyámék nem hagynák annyiban a dolgot,szóval nem ölhet meg.. meghát csak egy TANÁR~
*gondolja magában,majd le nem veszi a szemét az üvegcséről..*
~Igyam meg?...Huu gyümölcs ízű ehhh..~
*Ugyis kellet lennie,a lánynak lekelet hajtania a löttyött..Ki itta az utolsó cseppeg,majd megmeredt egy pillantra az üres üveg kiesett a kezéből és a padon landolt összetörve,maga a lány is ugyanigy járt,a a padra zuhant,és mély álomba merült..De ez az álom nem a legkellemesebb volt.Minden rosszat össze álmodot,hogy a szüleit megölték,az összes barátai meghaltak,vagy megkínozták őket.A lány ezek közben rángatózni kezdett álmában,és verejtékezett a víztől.Olyan volt ez mintha egy álomanó fogságba tartotta volna.ami a legszörnyűbb volt a számára hogy elveszítette kedvesét.a történet így kezdődött..:Rufus és Naomi találkoztak az erdőben,amig a fiu egyszercsak el nem tünt,a lány össze vissza kapdosta a fejét hogy hol lehet a kedvese..Már sírva kereste,amikor ráakadt,és fogságban tartották kikötözve egy fánál.A lány odasétált hozzá,de amint közelebb ért a fiuhoz, egy erő visszadobta vagy két fával arébb,ugyanis a fiu köré varázsgyűrűt helyeztek.a lány már álmában sírni kezdett,a padjairól,folytak le a könnycsepek.Ugylátszot hogy ezt a nő különösebben élvezte,és mosolygott.Na de térjünk vissza.Megint megpróbálta a lány merényletett nem sikerült neki...Aztán mikor feltápászkodott a földről ottermet Akana.*
~Dejóó végre segít valaki.~
*A nőn látszot egy bágyu vigyor.Naomi ránézett,de nem hatotta meg,majd Akana előkapta a varázspálcáját,és egy suhintássl levette a fiurol,a varázsgyűrűt.a lány elmosolyodott indult volna kedvese felé,amikor akane Naomira mutatott és most ő került abba a helyzetbe mint a fiu.Rufus tétlenül ált és nézet,aztán kérlelte a nőt hogy vegye le az átkot.De a nőt nem haotta meg,majd Rufus felé fordult,és a pálcájával rámutatott,majd addig kínozta amig térdre nem eset,és megnem halt a fiu.Naomi felkiáltott.*
-Neeeeeee átkozoott nőszeméééély!!!!!!!!!!
*Kiabálta hogy csak tudta...*

[Lindához, és Lisianthushez]

A felelések lassacskán el is kezdődnek, mire a nő hüllő tekintetét az első felelőn, azaz Lindán tartja. Mivel alapvetően nem szándékozik bármiféle bíztatást, vagy egyebet kimutatni az arcán, ezért egyáltalán nem mutatja, hogy mit is gondol a lány szavairól. Csak szépen csendesen jegyzetel magának japán betűkkel, hogy véletlenül se lehessen kiolvasni az írását, ha esetleg valaki úgy próbálna meg visszajelzést kapni a feleletéről. Ez amolyan "alapeljárás" nála most a pótvizsgákon.
Amikor a lány befejezi, nem fűz hozzá semmit se. Az egyetlen változás, amit látni, hogy tekintete most átsiklik Lisianthusre. Meg persze még annyit, hogy a teleírkált jegyzetlapot most leváltja egy üresre, a pennáját a tintába mártja, azzal hallgatva figyeli a másik feleletet is szintén. Természetesen mit is várhatna egy extremusos diákjától, a felelete nagyon is jó lett. Ám eme tetszését szintén nem mutatja ki a nő. Szépen végighallgatja a szavakat és a varázslatoknál is pontosan figyel mindenre. Ahogy vége van annak is, nagy levegőt vesz, majd leteszi a pennáját, és a két teli jegyzetelt papírlapot olvasgatja, nézegeti, mintha annyira nehéz lenne a válasz.
Hüllőtekintetét a lányokra veti, majd az asztalra pakolva a papírlapokat egyenesedik fel és veszi elő a legyezőjét.
- Nos, úgy látom nagyon sokat tanultatok a vizsgákra, így nem látom akadályát annak, hogy a vizsgátokat letegyétek száz százalékosra.
Mosolyodik el végül, bár a kígyótekintet nem enged kedves pillantásra, mosolyra következtetni. Lehet akár amolyan hideg, avagy kegyetlen mosoly is a nő részéről, azt se lehetne kitalálni. Nagyot szusszantva ül vissza aztán az asztalához, és úgy jegyzeteli le magának a két diák eredményét.
- Linda Johnstone, az Átváltoztatás vizsgád 100%-os lett, tehát átmentél ebből a tantárgyból.
A másik lány felé fordul.
- Lisianthus Shigure, az Átváltoztatás vizsgád 100%-os lett, tehát átmentél ebből a tantárgyból.
Az előző lányra pillant intve egy aprót, hátrafőlve a székében.
- Nyugodtan távozhatsz, úgy tudom veled már nem kell több tantárgyból vizsgáztatnom. Lisianthus, viszont te itt maradsz még MitVallra. Mindjárt mondom is a feladataidat...

//Köszönöm a vizsgát, elnézést a rövid hsz-ért. Shigure, te akkor a MitVall-nál nyugodtan küldd be a vizsgalapot! ^^//

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Szer. Nov. 04 2009, 15:59

Kíváncsian nézelődik, miközben az átváltoztatástanterem felé halad. Nem volt sok dolga erre felé, így nem is nagyon ismeri ki magát ezen a helyen. Amivel nem is lenne gond, ha nem lenne már-már kóros, hogy az egyenes úton is rossz helyen kanyarodik le. Pedig a császárnő azt mondta neki, hogy most.
- Hát köszönöm, azt nem mondta neki senki, ha velem akar valahol találkozni a kastélyban, mellékeljen térképet is? - dünnyög az orra alatt, de egy bosszús, majd egy beletörődö mosoly is feltűnik az arcán.
Végül is, ez a nap már úgy sem lehet rosszabb. Elbóbiskolt a foteljában, éjjel nem aludt valami fényesen, és arra ébredt, hogy egy madár betörte az ablakát. Választ sem várt, távozott ott, ahol bejött. Ő meg annyira félálomban volt, hogy abban sem volt biztos, hogy felébredt e igazán, vagy csak álmodott. De a hideg levegő, és a csepegő eső ütemes hangja biztosította afelől, hogy a holló nem álom volt, mint ahogyan a törött ablak sem. Igaz, hogy egy pálcaintéssel el volt intézve a dolog, de ez rányomta a pecsétjét az ébredésére, és kissé idegesen lépdelt az asztalhoz.
A rövid levelet elolvasva inkább érezte parancsnak a megjelenést, mintsem meghívásnak, mégis úgy döntött, hogy meglátogatja a kolleginát, mert hallott róla egy s mást. Arról nem is beszélve, hogy majd ő is szeretne kikerekíteni valami hasonló bemutatkozást, mert rangokat ő is tud felsorolni, nem is keveset.
Ezen felül fúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon a nő miért akarja látni őt, miről szeretne beszélni vele. Nagyon reméli, hogy nem a diákjaival van gondja, mert ő mellettük anyatigrisként áll. Ezért is kapott fel gyorsan egy méregzöld pulcsit, meg egy fekete nadrágot, meg kényelmes topánt és indult meg az alagsor felé, kihagyva a lehetőséget, hogy felkészüljön mentálisan a nővel való találkozásra, és még a teáját sem kortyolta el, amely mindig megnyutatja őt.
Máskor írt volna egy kedves levelet, hogy amennyiben a kolleginának van valami problémája, a harmadik emeleten megtalálja a lakosztályát és irodáját egyben, ott bármikor szívesen fogadja. Hiába, az utasításokat mindig nehezen tudta kezelni, sőt rendszerint vissza is utasította a teljesítésüket, de most tényleg a kíváncsiság az, ami hajtotta.
Idáig jut gondolatban, amikor megjelenik előtte a terem ajtaja. Vagy ő jelent meg az ajtó előtt? Mindegy is. Felemeli kezét, és határozottan kopogni kezd az ajtón, majd kicsit hátrébb lép és vár.

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Szer. Nov. 04 2009, 16:59

Mérgelődve ül és várakozik a termében, miután a hollóval elküldte az üzenetet.
Igazából ennek az egésznek semmi köze a diákokhoz, vagy éppenséggel a tanításhoz, éppen ezért talán nem is érthető, hogy miért pont a termében akart beszélgetni? Elvégre a lakosztályához hozzátartozik egy iroda is, többnyire az ilyen ügyintézéseket ott szokta lebonyolítani.
Legyezőjével szaporán legyezgeti magát, hogy lenyugodjon és levegőt kapjon, majd folyamatosan az órára pislog kelletlenül. Pedig nemrég küldte el a levelet, a nyavalyás madár is visszaérkezett már, de a "meghívott" sehol. Ha Akane azt mondja, hogy "most", akkor az most is van. Az persze mellékes, hogy ebben a korban már nem mindenki ugrál úgy, ahogyan azt a nő kívánja.
Egészen elgondolkodva mered az asztalra, kivételesen egy teljesen fekete kimonót visel, mintázatnak csak egy aranyfonállal készített sárkány szolgál a hátrészen. Tulajdonképpen olyan, mintha csak szimplán egy fürdőköpenyt vett volna fel, amolyan otthoni öltözet. Ezt csak még jobban erősíti, hogy mezítláb van, és a haját se fogta fel azokba a szigorú kontyokba és egyéb frizurakölteményekbe. Egyszerűen csak leengedve viseli ébenfekete hajtincseit, miközben egyre türelmetlenebbül várakozik. Még sosem látta a meghívott kolleginát, tulajdonképpen nem igazán szokott foglalkozni, hogy kik is a tanári gárda részei. A nevüket tudja, információkat tud róluk, egy-kettővel talán találkozott is, de se több, se kevesebb. Az egyetlen, akivel folyamatosan komminukál az Christian, de az a pasas agresszíven belefúródott az életébe, pedig ő aztán nem kérte. És mégis volt pofája...
- Mikor jön már....?!
Csattan fel, amikor fejét az ajtó felé kapja a kopogásra. Nagyot sóhajt, aztán tapsol párat, hogy kinyíljon az ajtó Dorothea számára. Nem, ő aztán nem tipeg oda kinyitni, arra valók a szolgák, meg az inasok, egy úrnő nem fog a vendég előtt alárendeltet játszani. Főleg nem Akane, ez cseppet sem az ő stílusa lenne.
Ahogy meglátja az ajtóban álló nőt, egy pillanatra méri végig, elvégre még csak fényképről látta.
Kényelmesen hátradől székében, aztán lábait felpakolja az asztalára és fejével biccent a bútor másik oldalán lévő székre.
- Foglalj helyet.
Int egyet nagy kegyesen, még a csettintésére egy kis ital és két pohár is megjelenik az asztalon, bár ő most inkább inna alkoholt. Az meg úgyis el van dugva a kimono ujjában, szóval ha szükség lesz rá... na de térjünk a lényegre.
- Az adatlapodban olvastam, hogy te ilyen meta-doki vagy, vagy mi a fene. Igaz ez? Mennyire vagy jó ebben? Hogy csinálod?
Azonnal kérdez, nem kertel, nem szövegel mellé, neki a tények kellenek. Hüllő tekintetével folyamatosan a másik arcát és reakcióit fürkészi, mintha csak a lelkébe látna, pedig kivételesen, ebben a helyzetben fordítva lenne szükség erre.

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Szer. Nov. 04 2009, 18:31

- Mikor jön már? - utánozza vicces hangon a hangosabbra sikeredett mondatot, de mire az ajtó kinyílik, már csak egy halvány, udvarias mosoly marad az arcán.
Az, hogy végig mérik, nem zavarja, nincsen vele gondja, de ő inkább a kollegina arcára és szemeire fókuszál. Hiába tartják ostoba mugli frázisnak, tényleg igaz, hogy a szem a lélek tükre, és ezt ő talán jobban tudja, mint az átlagos boszorkák vagy varázslók.
A helykínálásra és a lábfelpakolásra megrándul a szája széle, nem is olyan gond már, hogy lehívták, jó látni, hogy nem csak ő maga viselkedik lazán.
- Szép napot! - köszön somolyogva, majd a hollóra pillant. - A madarad elég agresszív állat, megtaníthatnád neki, hogy kopogjon az ablakon, és ne jöjjön be azon keresztül - bűvöl bűbájos mosolyt arcára, de a kérdésözön minden mást elfeledtet vele, még azt is, hogy kissé gyerekesen ő is bemutatkozzon úgy, ahogyan Akane tette.
- Az értesüléseid megfelelőek - bólint, miközben lábát keresztbe teszi, ujjait pedig összefonja. - De, hogy pontosítsak, medi-pszichológus vagyok. Eredetileg gyerekekre specializálódtam, de a tanulmányaim során voltak felnőtt pácienseim is - kényelmesen hátra dől, és ahelyett, hogy a többi kérdésre válaszolna, a nő arcát kezdi újra fürkészni.
Több észrevétele is van, mint az ideges pillantás, a legyező használata, a lazának tűnő testtartás, ami talán csak egy álca.
- Mindenkit máshogyan közelítek meg - hangja csendessé, puhává, halkká válik, kellemesen nyugtatóvá. - Először is fontos, hogy valamiféle bizalom alakuljon ki köztem és a páciens között. Mindenkivel meg kell találnom a megfelelő hangot, hogy a másik meg tudjon nyílni előttem. Én leginkább a felnőtteknél a kényelmes elhelyezkedést szoktam javasolni, miközben hallgatom őket, de a gyerekeknél már megszoktam, hogy izegnek-mozognak, és jobb esetben csacsognak - mosolyodik el egy pillantra.
- Az alapkezelések általában úgy folynak, mint egy mugli beszélgetés, de van, aki képtelen elmondani azt, ami bántja. Ilyenkor használom a legilimenciát, amivel hozzáférhetek a másik elméjében lakó érzésekhez és emlékekhez - egy pillanatra elhallgat, majd folytatja tovább. - Ez persze csak akkor lehetséges, ha megvan a kellő bizalom, különben a legilimentált páciensnek fájdalmat okozok - sóhajt egy nagyot, mintha csak tapasztalatból beszélne. - Ha nincs meg a kellő bizalom, vagy megvan, de a beteg képtelen végig nézni az őt bántó emlékeket, akkor, de csakis a legvégső esetben átadhatja nekem az emlékeit, amit én egy merengőbe töltve végig nézek, és utána megpróbálunk beszélni róla - félre billenti a fejét, mire göndör tincsei oldalra mozdulnak, egy pedig pont az arcába hullik, amit laza modulattal tűr el.
- Esetleg van még egy lehetőség, de ezt meglehetősen ritkán alkalmazom, mert a beszélgetés híve vagyok, és ez a varázslat sem helyettesíti teljesen a kommunikációt, maximum könnyebbé teszi - kicsit összeráncolja a homlokát, de egy pillanattal később már nyugodtan folytatja tovább. - Ezzel a pálca nélküli varázslattal, ha a páciens mély depresszióba esik, a rossz érzéseket el lehet vezetni a földbe, és kicserélni úgymond annak a pozitív energiájával. De, mint mondtam, ez sem hoz végleges gyógyulást, a kommunikáció elengedhetetlen, különben olyan, mintha semmi sem történt volna - ezt igazán csak felvázolta, de nem hiszi, hogy Akanénak szüksége lenne rá, nem úgy tűnik, mintha az ereje végét járná, és már mindent feladott volna, köztük az élethez való ragaszkodást is.
- De gondolom nem véletlen, hogy ez iránt érdeklődsz? Volna esetleg valami, amiben segíthetek? - kérdezi, és már nem is tűnik úgy, mintha valaha is bántotta volna, hogy csak úgy ide parancsolták. - Mielőtt még válaszolnál - hajol előre -, biztosíthatlak, amit nekem mostantól elmondasz, az én ajkamat el nem hagyhatja - visszadől a székébe és figyelmesen hallgat.

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Szer. Nov. 04 2009, 19:17

A holló becstelen viselkedésére csak könnyedén vonja meg a vállát. Nem igazán izgatja őszintén szólva, hogy a madár az mit csinált, mit nem. Őmaga kígyóval akarta volna küldeni a levelet, de túlságosan is féltette volna a kicsikét, még agyon taposták volna a nagy rémületben. Így aztán csak kiválasztott egy aberált madarat, aztán vigye csak szépen azt a levelet. De persze azért nem lenne ő, ha nem jegyezne hozzáfűzést az esethez.
- Bizonyára egy olyan mágus tanáron, mint te, nem éppen egy törött ablak fogna ki. De persze... Szólj ha tévedek.
Bájos kis mosoly a porcelán pofira, természetesen cseppet sem ártatlan hangnemben. Hiába, a sok hadakozás Christiannel szinte folyamatos készültségi állapotba hozta, ergo mindenre agresszívan és feszülten reagál.
Felvonja a szemöldökét, hallgatva a másik nőt csendesen, de az elejénél jól láthatóan elhúzza a száját grimaszolva. Gyerekek... már jól kezdődik. Aztán összevonja íves szemöldökét és megrázza a fejét értetlenül.
- Nem lehetne ezt a procedúrát mindenféle idióta bizalmi izé-mizé nélkül csinálni?
Kérdi elkínzott hangon, mintha valóban tömény fájdalom lenne számára valakit a bizalmába fogadni. Már alapvetően elkönyvelte magát őrültnek, amikor azért hívta le a másik nőt, hogy valahogy segítsen neki megoldani ezt a kis... problémát.
Lehet, hogy szépen át kéne pakolnia az emlékeit Christianről egy merengőbe? Vagy töröltetni? Hát nem zseniális lenne? Akkor mindjárt nem fájna a feje ettől az idegesítő alaktól.
Nah tessék, elég csak rágondolnia és azonnal felmegy benne a pumpa!
Csendben hallgatja Dorotheát és erősen tűnödik ezeken a lehetőségeken. A hüllőtekintet egyelőre teljesen érzéketlen, mintha csak egy kígyó szemeibe bámulnak. Bezzeg belül, hogy forrong az indulattól... Nagyot sóhajt újra, aztán a hajába túr feszülten. Tényleg erősen át kell gondolnia, hogy akar-e egyáltalán beszélgetni az... érzéseiről. Még magában kimondva is gusztustalan egy gondolatnak hat, aztán halkan mormogva nyúl be a kimono ujjába.
- Jól van... Megkapod a bizalmat.
De persze ez nem megy olyan könnyen, kell egy kis rásegítés, nevezetesen egy kis szaké keretében. Nagyot kortyint bele, aztán Dorothea felé nyújtja kérdő tekintettel. Elvégülis mit köntörfalazzanak itt kis üdítőkkel, meg gyümölcslevekkel, amikor ilyen problémákhoz kemény ital kell. Egy ideig még hallgat is, aztán elhúzza a száját mormogva pillantva a másik nőre. Nem. Még nem megy ez olyan könnyen.
Nagy levegőt be, majd...
- Van egy barátom, akinek problémája van egy pasassal. Szegény, ő tényleg mindent megtett, hogy elzavarja magától, de az makacsul maradt vele, mint valami hülye pióca!
Persze alapvetően attól az állítástól, hogy "van egy barátom", tudhatjuk, hogy bibis a dolog, mivel Akanenek nincsenek ilyesfajta kapcsolatai. Ráadásul amikor az említett pasasról beszél, érezhetően indulatosabbá válnak a szavai, és a merev arca sem a régi, minden egyes kis érzelem látszódik rajta. Újabb nagy korty az italból, aminek köszönhetően igencsak megered a nyelve.
- É... Ő megmondta neki, hogy nem szexelhetnek, mert az halálos lenne a palira nézve! Erre az a barom mit csinált?? Nah mit??? Izgalmasnak találta ezt, és csak azért is vele maradt! És... és... az a pofátlan dög elérte, hogy a barátom is akarja! De hogy a fészkes fenéket akarhatná, amikor olyan, mintha mérgező kaját, vagy piát tolnának az orra alá, amikor éppen éhhalálon van, vagy szomjanhal. Tökéletesen tudja, hogy végzetes hiba, mégis kísérti!
Nagy levegőt vesz, nagy kortyot nyel, folytatja.
- Persze én mondtam neki, hogy szerintem ki kéne nyírni azt a szerencsétlen barmot! Igen! Úgy van! Bevinni a kínzókamrába jól meg... megkínozni, aztán kampeca!

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Szer. Nov. 04 2009, 22:04

Ha Akane azt hitte, hogy a szurka-piszkálódástól meg fog ijedni, akkor tévedett. Eme kis "kedvességet" is csak egy nevetéssel jutalmazza.
- Nem fogott ki rajtam, de köszönöm aggodalmadat - somolyog a nőre, direkt nem piszkálva vissza, talán, hogy megmutassa, ő jött ide, mégis ő az, aki vezeti a beszélgetést.
Komoly arccal várja a kérdéseket, de az első félmosolyt csal arcára.
- Nem igazán lehet, mert ha nem tudod őszintén elmondani nekem, hogy mi bánt, akkor én sem tudok segíteni, vagy megoldást találni a gondodra, problémádra, vagy éppen feldolgozni valami rossz eseményt - adja meg a választ, szépen kifejtve véleményét.
Aztán a pontos meghatározások után hallgat és vár. Vár arra, hogy elfogadják a feltételeit, vagy pedig megmutassák neki, hogy hol a kijárat. Abban az egyben viszont biztos, ha Akane el is kezd beszélni, nem fogja belőle egykönnyen kiszedni az információt. A tekintetéből semmit sem lehet kiolvasni, így aztán a megszavazott bizalom hallatán kicsit hangosabban ereszti ki a vissza tartott levegőt.
Az italt egy fejrázással visszautasítja.
- Neked kell a bátorítás, nekem viszont tiszta fejre van szükségem - kopogtatja meg halántékát, majd biccent egyet, mintegy jelezve, hogy hallgatja őt.
A "van egy barátom" kezdetű problémákat már ismerte, no, nem a gyerekek szokása volt így beszélni a problémákról, hanem a felnőtteknek. Ő teljesen komolyan bólint, és érti a ki nem mondott szavakat. A barátnak fog tanácsat adni, mert ezt kérik tőle. És ez is több, mint a semmi, így ismeretlenül.
- Ez a barátod, miért engedte már az elején olyan közel a másikat, ha sejtette, hogy ez lesz a vége? Mert hát a szavaidból úgy veszem ki, hogy a barátod már ismerte korábbról a másikat... - egyszerű kérdés, valószínűleg nehéz válasz. - Amúgy sajnálom a barátodat, én sem örülnék, ha nem hagynának nekem egy kis szabad teret - szúrja közbe, mintegy megpróbálva hidat építeni a barát és saját maga közé. Vagy legalábbis a két sziget közé lefektetni egy fát, és azon egyensúlyozni át a túloldalra.
Ahogyan Akane egyre jobban belelovalja magát a történetbe, úgy kezd egyre jobban kíváncsi lenni, hogy vajon mi lehet a nőben, ami miatt a másik meghalhatna? Közben persze a mondanivaló is eljut a nőig, és előre dőlve rákönyököl térdére, és kézfejére teszi állát.
- Nem hiszem, hogy lehetetlen lenne az együttlét - töpreng el. - Mindenre van megoldás, csak keresni kell, ezt mindenképpen mondd meg a barátodnak - néz Akanéra, és halkan sóhajt egyet.
- Az, hogy megkívánta...a barátod ama másikat, abban én nem hiszem, hogy bármi gond lenne. Ez teljesen természetes, nem szabad szégyellni, inkább beszélni kell róla - visszadől az előbbi pozicíóba.
- Bár, azt nem értem, hogy miért kellene kinyírni, főleg akkor, ha a barátod is kívánja a másikat - néz rá felhúzott szemöldökkel. - Úgy gondolom, hogy neked támogatnod kellene a barátodat, és inkább segítséget keresni neki, mert a viszonzatlan vágy egy idő után elviselhetetlen - azzal, hogy ténylegesen elkönyveli, hogy létezik egy harmadik, a barát, talán kicsit összezavarja a nőt, és ezzel ráveszi, hogy beismerje, saját magáról van szó.
- Mesélj még a barátodról, milyen ember ő a hétköznapokon? Te milyennek látod őt? - kívülről szemlélni magunkat nem mindig könnyű, főleg, ha látjuk, és be is ismerjük a hibáinkat, ezt ő nagyon tudja. - És miért van rá ilyen hatással ez a másik? Mi van meg benne, ami a többiben eddig nem volt meg?

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Csüt. Nov. 05 2009, 02:22

Megvetőn morrant egy aprót, ahogy újra meghúzza a szakét lendületesen. Somolyogva hunyja le a szemét, aztán elégedetten pillant vissza Dorotheára.
- Nekem nem kell bátorítás! Én éppen eléggé bátor vagyok!
Hördül fel méltatlankodva, majd újra nagyot kortyol italából ennek örömére. Elvégre ő bátor, meg magabiztos, meg határozott, meg minden, mindössze nem szeret beszélni az érzéseiről. Meg milyen, miféle érzések? Egy baromi nagy tövis állt bele az életvitelébe és most kimondottan szeretne valahogy megszabadulni tőle.
Nagy sóhaj, nagy kortyintás újra és újra, amíg észre nem veszi, hogy kiürült az üveg. Felszisszen japánul káromkodva egy sort, aztán somolyogva rajzol egy helyes kis vérkört az üvegre hümmögve.
- Na! Most már nem fog kiürülni ez a kis huncut...
Kajánul, szélesen elvigyorodik, majd hátra túrja hosszú fekete hajtincseit lendületesen. Remek, már kezdi jól érezni magát, és ez a beszédén is látszik eléggé. Ahogy figyel a másik nőre, összevont szemöldökkel méregeti és figyeli, hogy aztán sóhajtva forgassa meg a szemeit. Egyre több a mimika és a gesztus is, arcán egyre több érzelmet lehet beazonosítani, ami elég hihetetlen, tekintettel a jellemére és az alapvető arcberendezésére. Lendületesen legyint egy nagyot.
- Ez egy hosszúúúúúúúúúú történet! A barátom is a középkorból jött, és kinyírta a nagyszerelmét, mert nem lehettek együtt egymással. Remélte, hogy majd a reinkarnált lélekkel jobb körülmények között találkozik, erre meg ebben a baromban látta viszont. Képzelheted micsoda sokk volt! Mármint neki.
Teszi hozzá hadarva és indulatosan. Mormogva csóválja meg a fejét, hogy újra igyon a szakéból, elmerengve a történteken. Jó régen történt már mindez, mégis eléggé élénken él benne. A további szavakra felhördül, majd röhögve lötyögteti meg az üvegét, a plafonra meredve.
- Nehéz úgy d***i valakivel, ha a tested egy merő méreg.
Dünnyögi halkan mormogva, aztán felvont szemöldökkel méri végig a másik nőt. Idegesen csapja üvegét az asztalra.
- Ez annál sokkal bonyolultabb!-hördül fel méltatlankodva, széttárva a karjait feszülten. Mérgelődve folytatja:- Hogy egy ilyen alpári, idióta, egomán, beképzelt, szemtelen, szexközpontú, bosszantó, gyerekes és szemét alaké legyen egy császárnő, az abszúrd és morbid!
A végére már egészen indulatosan hadar és szaval, ahogy lendületesen gesztikulál hozzá bőszen. Egy ideig csendesen mered maga elé, majd köhintve hozzáteszi.
- Merthogy a barátom is császárnő, amúgy. Véletlenül.
Aztán nekidől a szék háttámlájának hümmögve.
- Pontosan ezért kell kinyírni. Mert túl sok probléma, túl sok gond, túl sok feszültség.
Hagyja annyiban a dolgot, aztán a következő kérdésre kissé furcsálkodva sandít a másikra. Hirtelenjében nem tudja hova tenni, hogy hogyan is jön most ez a pasi-témához. Végül csak rááll a dologra, lehet csak az ital homályosítja el az elméjét, azért nem érti. Szélesen elmosolyodik, aztán neki is kezd.
- Nos, ő egy nagyon karakán, határozott, magabiztos, kegyetlen és gyönyörű! Sosem téved semmiben és nem ismer kegyelmet! Tökéletes királynő és császárnő, a férfiak mind megbolondultak érte... egyesek meg is haltak. Szóval szerintem hibátlan nő.
A következő kérdésre azonban elhúzza a száját és a vállát vonogatja dünnyögve, mormogva kelletlenül.
- Fogalmam sincs. Nem tudom. Biztosan a.... mondjuk a mellkasa... a teste... hogy jóképű... a levegő meg forr a vitáknál.
Csend.
- Legalábbis ezt hallottam tőle.

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Csüt. Nov. 05 2009, 23:51

~ Persze, nem kell neki bátorítás. Csak azt nem tudom, hogyha így folytatja, hogyan megy vissza a lakosztályába. Mert, ha rajtam múlik, háromszor is eltévedünk, mire odaérünk. ~
Kívül nem látszik gondolataiból semmi, figyelmesen hallgatja Akanét, csak néha rándul meg a szája, de olyankor sikeresen megharapja a nyelvét, vagy a szája sarkát, és már el is múlik a nevethetnék.
~ Nem is gond, hogy iszik. A végén teljesen eltűnik a barát, és ő marad egyedül, meg a problémája. ~
- Van időm, és szeretem a nosztalgikus története... - beleforr a szó, amikor Akane kiböki, hogy embert ölt. Legszívesebben felpattanna, de nem teheti. Őt köti az esküje, így csöndben marad és hallgat tovább.
- El tudom képzelni - bólint lassan. - Semmiképpen sem lehetett könnyű eleve egy másik testben viszont látni a nagy szerelmet - hangja lágy. - Fel volt egyáltalán erre készülve a barátod? És itt most a lelkiekre gondolok - kérdez rá erre, mivel úgy tűnik, hogy Akane nem igazán készült fel erre lelkileg.
Mert a nő, bármennyire is tagadja, van lelke, csak jól elzárta, de az mostanában egyre többször lázadhatott, ha Akane idáig jutott, hogy vele, egy jószerével idegennel beszélje meg a gondjait.
Közben pálcájával int egyet, mire előtte lebegve megjelenik kedvenc bögréje, tele finoman illatozó jázmin teával. Nagyot kortyol a teából, de a bejelentés kissé váratlanul éri, és félrenyeli a teát, ami fuldoklást von ugye maga után. Talán egy perc is eltelik, mire csillapodik a köhögése, és levegőt is kap rendesen. Hogy mitől nyelt félre? Jó kérdés, hiszen jómaga is szabad szájú, és arra biztatta a nőt, hogy beszélhet vele a vágyairól, vagy a szexről is. De nem gondolta volna, hogy Akane tényleg annyira fel tud oldódni, hogy egy ilyen kijelentést tegyen.
~ Úgy látszik, hogy hatott a bátorító itóka... ~
Arcára halvány mosoly ül ki, és megrázza fejét, mire tincsei ide-oda kezdenek röpködni.
- Akane, modern világban, a 21. században élünk. Manapság már szinte mindenre van megoldás. Nem tudom, hogy pontosan milyen méregről van szó, ez egy betegség, vagy valami más, de ez nem lenne szabad, hogy megakadályozzon benne..., akarom mondani a barátodat és a másikat, hogy engedjenek a vágyaiknak - a botlásnál legszívesebben ráharapott volna a nyelvére, de inkább a folytatást tartja célszerűnek, mintha mise történt volna.
A dacos válaszra megint ajkába harap, hogy ne nevessen fel. Szemei viszont akaratlanul is vidámabban csillognak.
- Ahogy így lefested őt, nem is tűnik olyan vészesnek, és ezt komolyan mondom. Talán a barátod túlozza el egy kicsit - a nyelvbotlásnál egy pillanatra behunyja a szemét, és magában diadalittasan elmosolyodik. Hamarosan kipenderíthetik a barátot, és csak Akane marad. - Ezen felül talán a barátod kissé sokat vár el, nem gondolod? Végül is, te ismered őt. Nem érzed úgy, hogy azt képzeli, senki sem elég jó neki, hozzá? - dől előre, miközben a kérdést felteszi, majd újra kortyol egyet a teájából. Kezd egyre izgalmasabb lenni ez a beszélgetés. A kinyírásra megint megrázza a fejét.
- Rossz úton keresgéls..., a barátod. A megoldás után kell kutatnia, nem szabad ilyen gyorsan feladni. Ha úgy érzi, hogy nincs megoldás, üljön le, vegyen pár mély lélegzetet, és másfelől közelítse meg a problémát. Én amúgy is azt mondom, ha valaki nagyon idegesítő, akkor mosolyogj - példaként széles, vidám mosolyt varázsol arcára. - Ezzel lehet a legjobban felbosszantani a másikat, mert tudja, hogy a piszkálódással nem éri el a célját - kacsint a nőre, egy pillanatra feltör belőle igazi énje, de gyorsan összekapja magát, és újra koncentrálni kezd.
- Summa summarum, a megölése nem hiszem, hogy megoldást jelent a barátod problémájára, hiszen akkor azzal elveszti szerelme lelkét is, nem igaz? - tapint rá a lényegre.
A "barát" jellemzésénél komolyan néz a nőre, és halkan felsóhajt egyet.
- Szóval, úgy érzed, hogy a barátod hibátlan nő? Sohasem vétett senki ellen, nem volt soha idegesítő vagy bosszantó, ő tökéletesség mintapéldánya, és ezért nem való hozzá a szerinted kissé idegesítő, szexközpontú, beképzelt másik? - válaszokat szeretne és nem köntörfalazást.
Ezért is szegezi nyíltan a nőnek a kérdést. No meg már reményei szerint eleget ivott ahhoz, hogy választ kapjon. Ha nem, akkor később felteszi még egyszer.
- És ha jóképű, és a levegő forr a vitánál a barátod és közte, és tetszik neki a teste és kívánja, akkor miért hadakozik ennyire erősen? Miért akarja eltaszítani, amikor ő is tudja, hogy képtelen volt rá már az elejétől kezdve? - hangja egy pillanatra sem emelkedik meg, sőt, már-már tárgyilagos, bosszantóan nyugodt Akanééhoz képest.

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Pént. Nov. 06 2009, 02:27

Igazából Akanet cseppet sem érdekli, hogy ölt már embert.
Ez persze észrevehető a hangnemén is, ahogyan közli, mintha csak azt mondaná: "Tegnap vettem egy új ruhát". Se több, se kevesebb, bár tény, hogy Jin megölése sokkal jobban nyomasztotta, mint a többi halál eset. Talán ezért is temette el anno az iskola hátsó udvarában, hogy pontosan tudja hol van a sírja még ebben a korban is. Végülis ő egy erős nő, miért is ne bírta volna ki?
A nagy elmerengésből egy kérdés zökkenti ki és felvont szemöldökkel pillant a másik nőre, nagyot kortyolva italából.
- Nem tudom. Gondolom igen, bár arra nem, hogy így fog kinézni. Azt hitte, hogy ugyanúgy japán lesz és legalább egy kicsit hasonlítani fog rá. Nem pedig egy nyugati gorillaként...
Elhúzza a száját fintorogva, haragosan a természetre, vagy akárki is felelős ezért a rossz viccért. Akane tulajdonképpen nyugati ugyanúgy, de elég sok időt töltött Japánban, így sokkal jobban azonosult a keleti kultúrával, mint a szülő földjének hagyományaival. Amikor arról a bizonyos "betegségről" van szó, mérgelődve húzza el a száját és legyint egy aprót, amolyan beletörődő módon.
- Gondolom azt azért sejted, hogy animágus vagyok. Az átváltozott alakom pedig kígyó, pontosabban szólva fekete mamba.
Ekkor megtorpan pár pillanatra, ugyanis nem sokkal később rögződik benne, hogy kivételesen nem a "barátot" testálta fel a saját tulajdonságaival, hanem magáról beszél. Aprót morrantva húzza meg a szakét, amolyan "Hát ha így esett, akkor így esett..." jelleggel és lendülettel. Ezért is folytatja szavait könnyedén és az italát kortyolgatva.
- A testem teli van méreggel... meg állítólag ezek is ezért vannak...
Mutat szépen a hüllőszemekre és elhúzva a száját iszik újra. Végülis idáig tökéletesen elégedett volt ezekkel az adottságokkal. Most azonban, hogy nem ölésre akarja használni magát, kevésbé olyan fenejó a helyzet. Hallgatja közben Dorotheát és hevesen rázni kezdi a fejét tagadón, majd hirtelen egyenesedik fel, teljesen váratlanul. A szakés üveget az asztalra csapja és komor tekintettel mered le a másik nőre. Már éppen azt lehetne hinni, hogy már köszöni, nem kér több lelkifröccsöt. Azonban meglepő módon csak hátracsapja előrehulló fekete hajtincseit és mogorván lépdel a falig, majd vissza.
A hüllő tekintet most haragosan mered Dorotheára, bár kétséges, hogy valóban ráharagszik-e? Lehet, hogy csak magára, amiért ez az eszement ötlet jutott eszébe. Vagy csak szimplán azért, mert nem volt képes egyedül megoldania ezt a problémát.
- Sok embernek ártottam már és soknak is fogok! Én pedig császárnő vagyok, nekem nincsenek hibáim!
Csattan fel rögtön feszülten, hogy egy apróbb dühhullám csapódjon ki belőle, de ahogy végigfut az a szobán, nagyot sóhajtva ül vissza a helyére és már vedeli is tovább az italt, mintha mi sem történt volna. Csendesen hallgat, miközben a szakét iszogatja, aztán folytatja.
- Mosolyoghatok én rá aztán egésznap, akkor se tudja abbahagyni! Mintha külön élvezetet lelne abban, hogy az idegeimre menjen... Eddig tökéletesen megvoltam egyedül, azt csináltam, amit akartam, úgy, ahogyan azt ÉN akartam! Erre meg jön ő, fenekestül felborítja az életemet, ott zsong folyamatosan körülöttem, a minap még az ágyamba is bemászott!
Hadarja felháborodva és feszülten lépdel oda az egyik szekrényhez, kivesz belőle egy whisky-t, most kell egy kis váltás a piák terén, azt nyitja meg és kortyolja szomjasan.
Mogorván húzza el a száját, a hüllőtekintetével figyelve Dorotheát, majd dünnyögi.
- Vannak elveim és szabályaim. Christian meg olyan, mint egy elefánt a porcelán boltban, belegázol és széttapos mindent. És ez rohadtul nem tetszik. Az meg még rohadtabbul nem tetszik, hogy tetszik.
Elkínzottan nyög fel, hogy aztán egy nagy húzással eltüntessen jókora mértékű alkoholt, miután a másik nőre sandít. Látszik rajta, hogy mostmár erőteljesen koncentrálnia kell a mozgás koordináció terén, de azért derekasan tartja ám magát.
- Neked vannak ilyen problémáid hímmel?

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Pént. Nov. 06 2009, 03:17

A válaszra csak megrázza a fejét, és furcsán néz Akanéra.
- Csak nem lehetett olyan naiv, hogy azt higgye, a lelke ugyanúgy egy keleti férfi testét választja majd földi porhüvelyéül? - szalad ki a száján. - És azért a nyugati férfiakkal nincsen semmi gond. Kicsit férfiasabb felépítésük, de ettől még ugyanúgy tudnak szeretni, érezni - feleli apró mosollyal, miközben ő is néha kortyol egyet a teájából. A jázmin illata és íze tompítja az alagsor és a terem ridegségét, és valahogyan közvetlenebb is tud lenni. És közben megtörik a jég is...
- Hallottam kósza pletykákat, de nem igazán hittem nekik - motyogja az orra alatt. - Ha már beszélgetünk, azt hiszem elárulhatom, hogy magam is az vagyok, de az én animágus alakom egy rétisas - több szót nem ejt róla, de talán ez valamennyire elfogadtatja magát a nővel. Vagy nem.
A hüllőszemekre néz, és mint akinél az utolsó hiányzó kis kockák is a helyükre kerülnek, megcsillanó szemekkel bólint egyet.
- Még mindig azt mondom, hogy a problémádra kell lennie megoldásnak - köti az ebet a karóhoz. - De neked is tenned kell valamit érte. Nem fog az öledbe pottyanni megoldás, és nekem úgy tűnik, mintha te a tehetetlen, lehetetlen nők közé tartoznál - fejtegeti ki véleményét, finoman rámutatva, hogy a nőnek nem sajnáltatnia kellene magát, hanem megoldani a problémát.
~ Ahogyan a muglik is mondják, segíts magadon, Isten is megsegít... ~
Aztán egy elég fura helyzet alakul ki, ahogyan Akane a szavaira vehemensen rázni kezdi a fejét, ő meg lassan bólogatni kezd.
- Nem jó a tagadásba merülni, Akane - szólal meg halkan, kedvesen. - Mindenki követ el hibákat, tesz ostobaságokat, mondd olyan dolgokat, amiket később megbán. Ezért ember az ember. Ha tökéletes lennél, nem ember lennél, hanem csak egy rideg gép, ami képtelen érezni. És tudnod, látnod kellene, hogy a hibáink tesznek minket széppé a másik szemében - mondja halkan, míg a nő fel-alá sétál. - Emellett, ne haragudj, de tudtommal már semmi sem maradt meg a régi életedből. Talán ideje egy újat elkezdeni, nem? Ne a múltban élj, hanem a jelenben. Próbálj meg alkalmazkodni, különben nehezen találod meg a helyed, és még sok hasonló bosszús helyzetben lesz részed. Ha nyitsz a világ felé, az is nyitni fog feléd. Csak az első lépés nehéz, a többi már könnyen menni fog.
A haragos tekintetet már megszokta, hányszor megkapta már életében egy-egy kezelés alatt. És mindig túlélte őket. Az dühhullám meglepi, és kicsit megrázkódik. Valakinek, aki állandóan tele van vidámsággal, kedvességgel és pozitív energiával, ez valami olyan, mintha jeges vízbe nyomnák. De ahogyan jött az érzés, úgyis múlik el. Már pálcáját sem veszi elő, csak kezével int egyet, mire bögréje újra megtelik kellemesen meleg teával, amibe jólesően kortyol bele, talán hogy nyerjen egy kis időt, mielőtt válaszolna, választ adna. A férfi leírásán, "gaztettein" elmosolyodik.
- Olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek. Közöld vele, hogy neked arra van szükséged, hogy úgy viselkedjen, mint egy felnőtt férfi, ne úgy, mint egy éretlen kölyök, mert nekik este tízkor takarodó van. Játssz vele te is - biztatja a nőt. - Ha gyerekként viselkedik, kezeld úgy, mint egy gyereket. Hidd el, hamar változtatni fog - somolyog az orra alatt. Tapasztalatból beszélt, és állíthatja, a dolog működik. A felháborodott mondatra meglepetten néz a nőre.
- Engedd meg nekem, hogy egy középkori boszorkánytól idézzek. Bizonyára egy olyan mágus tanáron, mint te, nem fog ki egy ajtó bezárása - mosolyog a nőre, ahogyan oldani próbálja a feszültséget.
A whiskys üveget látva fáradtan sóhajt egyet, de csendben marad, és hallgatja a nőt. A meglepően őszinte szavakra bólint egyet.
- Nemcsak Christian ilyen - végre megtudta a férfi nevét. - Sok nő érzi ezt, amikor egy új kedves úgymond becsörtet a szépen kialakított, törékeny, finom, nőies életükbe. A férfiak mások, mint a nők. Nem könnyű velük élni, de valljuk be, szomorú lenne az élet nélkülük - mosolyodik el, de arcáról eltűnik a mosoly, amikor meghallja a kérdést. Nem tudja miért, de halványan elpirul, emiatt viszont zavartan felnevet.
- Van valaki, aki talán több, mint szimpatikus, de hozzám képest felettébb tartózkodó, pont Christian ellentéte - néz fel nőre, majd inkább a teás bögréjét kezdi feltűnően tanulmányozni. - Eléggé szereti a szabályokat, és azok szerint élni, míg én pont ezek miatt is tanultam meg az animágiát, mert szabad akartam lenni - elhallgat, majd halvány mosollyal néz a nőre. - Csupa-csupa ellentét, azt hiszem, ez jellemez mind a kettőnket, de meg kell, hogy mondjam, egyáltalán nem zavar a dolog. Élvezem a társaságát, még akkor is, ha éppen semmiben nem értünk egyet - neveti el magát. - Számmisztikából is elemeztem, de csak mert ő kérte. De mikor olyat mondtam, ami nem tetszett neki, finoman leállított, és ahelyett, hogy kikérte volna magának, fehér liliomot kaptam érte - beszéd közben észre sem veszi, ahogy bal lábát maga alá húzza, kényelmesebb helyet keresve magának.

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Pént. Nov. 06 2009, 06:09

Apró kis mosoly a pletykák hallatán, mintha attól lenne elégedett, hogy beszélnek róla.
Na de egy olyan nagy királynő és császárnő, mint annak idején volt, miért ne örülne annak, ha beszélnek róla? Az csak azt jelenti, hogy van neve, nem számít, hogy ezekben a pletykák negatívak, vagy pozitívak. A hírnév a lényeg, bármilyen formában.
Dorothea szavai hallatán kissé felvonja íves szemöldökét, úgy méri végig. Mintha megpróbálná elképzelni, hogy ebből a nőből sassá változik. Kíváncsivá tette, az tény, elvégre Akanet minden érdekli, aminek köze van az átváltoztatásokhoz, az animágiához. Mondhatni mániákusan kutatja az átváltoztatástan újdonságait, jómaga kísérletezik is. Elmosolyodik, aztán elismerően biccent egy aprót.
- Rétisas... Nemes ragadozó madár.
Ejti meg könnyedén szavait, és elkönyveli magában, hogy Dorothea most örülhet, hogy "bókolt" neki, elvégre nem mindenkinek osztogat ám elismeréseket. Jahjj, a régi szép időkben, amikor egy jó szóért rimánkodtak neki...
Ám a további szavak kevésbé tetszenek neki, ez nagyon is jól látszik az arcán, és ahogy markolja a whisky-s üveget. Hallgat és figyel, aztán mogorván felcsattan, feszülten és csípősen.
- Kikérem magamnak, hogy lehetetlen, avagy tehetetlen nő lennék! Korom egyik legkarakánabb és függetlenebb nője voltam, egy egész császárságot foglaltam el mindössze egy apró kis cselszövéssel, és te tehetetlennek nevezel...?!
Ingerülten mered rá, aztán, hogy dühét oltsa, szomjúságát is leveri egy nagy kortyintással. Egyelőre dühhullám nem is jön elő a testéből, úgy tűnik mostanság már jobban tudja kontrolálni magát, mint amikor ide jött. Akkor óriási patáliát csapott, hogy elvették a kastélyát, meg ellepték apró kis parasztok és senkiházik, és hogy tűnjenek el, stb. Most azonban csak ritkábban jön elő, és akkor se folyamatosan, hanem egy-kettő kósza kis hullámocska. Lehet ez a férfi számlájára írható?
Pontosan ugyanúgy nem tetszenek neki a további szavak, amikkel firtatják tökéletességét. Ilyet az ő korában nem tehetett meg senki se vele, és cseppet sem jó érzés, hogy most mégis engednie kell.
- Remélem tisztában vagy vele, hogy régen ezért a fejedet vehettem volna...?
Mormogja feszülten, aztán szinte hirtelen csap át a düh jókedvbe, mivel felnevet telten és örömtelin. Vagy nagyon jó viccet mondott a másik nő, vagy nagyon kifordult humora lehet Akane, hogy egy komolyabb beszélgetésnél felnevet. Somolyogva csóválja meg a fejét hümmögve duruzsolva.
- Én minden időben, minden helyen ugyanúgy császárnő és királynő maradok. A világ pedig köszönöm szépen, nem érdekel. Mindössze csak annyira, hogy a hatalmamban legyen.
Mondja ki nyíltan, nem kertelve, hogy fő célja a világhatalom. Persze ha ilyen tempóban halad, ebből még Farquem uralma sem lesz... A gondolatra elhúzza a száját kelletlenül és sóhajtva mormogja, miután meghúzza az italát.
- Gyerekként? Cöhh... Pelenkát ne cseréljek..?
Kérdi szemeit forgatva, és újabbat kortyolva italából. Tulajdonképpen nagyon is jó ötlet, de nem Akane-nél. Főleg ha azt vesszük, hogy Christian gyerekes húzásaira a nő pontosan ugyanolyan gyerekességgel válaszol. Igazából nagyon is élvezi a vitákat és a folyamatos szívatásokat. De ezt be nem vallaná, annyi fix. Újabb szájhúzás, mielőtt elégedetlenül nyújtózkodik el tanári székében lazán.
- Jobb addig nekem, amíg a méreg még a szervezetemben kering. Addig legalább nem csak őt, de magamat is meggátolom, hogy akarjam őt. Attól tartok, hogyha egyszer ez a gát leomlik, nem is akarom majd, hogy újra felépüljön. ÉS...
Szól, még mielőtt a másik nő szólhatna, majd folytatja.
- ... ez számomra cseppet sem természetes. Nem szoktam hozzá, hogy a partnereim megélik az este végét.
Jelenti ki egészen határozottan és egyenesen, nagyot biccentve. Persze mindennek megvan a maga előnye és hátránya. Akane könnyedén tudott manipulálni, illetve ölni embereket. Ennek hátránya azonban igen nagy mértékben, hogy sohasem tudhatta meg mi is az együttlétek lényege, a férfiak ugyanis addigra mind kinyúvadtak. Talán érzi is ezt valahol belül, hogy valami nem stimmel, valami hiányzik az eddigiekből a méreg miatt. Viszont ha az megvan, akkor lehet ragaszkodni fog hozzá, kiköveteli magának, ennél fogva pedig gyenge lesz.
Hüllőtekintetével figyeli a másik arcának változásait, ahogyan szó esik arról a bizonyos személyről. Felvonja a szemöldökét kissé talán értetlenül. Őmaga még sosem pironkodott, vagy jött zavarba (nah jó, a Hello Kitty kivétel, de akkor sem pirult el). Figyeli csendben, majd nagyokat bólogat dünnyögve.
- A szabálytartó példányok tökéletesek! Azoknál legalább az ember lánya tudja, hogy mire számítson. Mázlista vagy, csak hogy tudd.
Morrantja nagyot húzva az italból és összevonja a szemöldökét a nőre pillantva.
- Számmisztika? Hm. Elemezz ki!
Igen, egy újabb parancs, ám a whisky kiürült, újabb itókának nézz utána. Csoda, hogy eddig még egészen normálisan el lehetett vele beszélgetni, legutóbbi alkalomnál ekkora mennyiségű alkoholnál lett egy gyereke, meg egy Hello Kitty-je. Mormogva vesz le polcáról bort és szépen visszacsüccsen székébe, várakozón figyelve a másik nőt.

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Pént. Nov. 06 2009, 17:44

A finom dicséretre bólint egyet, majd kicsit megvonja a vállát.
- Nekem az volt a fontos, hogy szárnyáljak, szabad lehessek, arra repüljek, amerre a szívem visz, és sikerült, mindig elérem, amit akarok - jelenik meg egy magabiztos, önbizalommal teli mosoly az arcán, meg némi büszkeség is, hogy tényleg nem ismer akadályt.
Az asztalon koppanó üveg aztán visszatéríti a jelen helyzetbe, és zavartan néz a nőre. Visszapörgeti magában a szavakat, majd ajkába harap mérgében.
- Ne haragudj, ugyanis nem ezt akartam mondani, de már annyira előrébb jártam gondolatban, hogy egy kulcsfontosságú szó, ami megváltoztatja a mondat értelmét, kimaradt - neveti el magát zavartan. - Azt akartam mondani, hogy nem fog az öledbe pottyanni megoldás, és nekem _nem_ úgy tűnik, mintha te a tehetetlen, lehetetlen nők közé tartoznál - nyomja meg a kimaradt szót, és zavartan tűr göndör, kissé kusza tincsei közé.
- Tényleg sajnálom, ez egy banális félreértés volt csupán - magyarázza még egyszer. - Csak annyit akartam belőle kihozni, hogyha akarsz valamit, akkor tegyél érte, és ne várd, hogy megoldás megálljon eléd egy táblát lóbálva, hogy itt vagyok, vegyél észre - próbál kissé határozott lenni.
A kérdésre meglepetten néz rá, majd elneveti magát.
- Szerencsére nem abba a korba születtem, vagyis talán azon a koron már túl vagyok. Gondold azt, hogy egyszer tényleg a fejemet vetted, hátha akkor kicsit jobb lesz - nevet vidáman.
Nagyon sokszor mondták már neki, hogy lenne a helye, sajnos gyerekek is dacoltak vele éppen eleget, de ő sikeresen tudja alkalmazni a mosolyogj akkor is, mikor hadakozni támad kedvet elvet, így mindig kimenti magát a kínos szituációból anélkül, hogy megmutatná, ő hogyan tud felsőbbrendűen viselkedni. Mert azért mégis csak McFarlane Bristow vér folyik az ereiben.
A makacs ragaszkodás a titulusokhoz valahol szórakoztatja. Meg a világhatalom megszerzése kissé nagyra törő vágynak tűnik a szemében, de régen még tanultak az iskolában a nőről, így ezen annyira nem lepődik meg.
- Én pedig mindig a McFarlane dinasztia családfője maradok -legalábbis, míg élek-, és az egyedüli örökös is, mégsem hiszem, hogy ezt állandóan hangoztatnom kellene - szúrja közbe, hogy azért megmutassa, a rangokkal nem csak ő tud dobálózni. Bár királynőnek nem vallhatja magát, azért ez sem rossz dolog.
A mormogott válaszra hangosan felsóhajt egyet. Talán nem csak Christianban van a hiba.
- Nem, nem hiszem, hogy igényelné a dolgot, de ha te akarsz győztesen kikerülni a kis csatáitokból, akkor kerekedj felül rajta - ajánlja az orra alatt somolyogva. - Ha nem mutatod meg, hogy te vagy a komolyabb kettőtök közül, akkor mindig fel fog idegesíteni, bosszantani, és te mindig ilyen lelkiállapotba fogsz kerülni miatta - jósolja meg a nem is olyan távoli jövőt.
Hallgatja a nőt, és próbálja megérteni, de nem megy. Amikor leintik, egy pillanatra szigorúan összevonja a szemöldökét, majd előredől, miközben beszélni kezd.
- Persze, hogy nem szoktál hozzá, mert ahogy látom, azzal is gondjaid vannak, hogyan fejezd ki, hogy mit érzel - tapint rá valószínűleg a lényegre. - Meg kell engedned magadnak, hogy néha érezhess, mert ettől érzi az ember igazán azt, hogy nem csak van, hanem él - nyomja meg az utolsó szót. - És ennek természetesnek kellene lennie. Ebben gondolom közrejátszik a neveltetésed is. Nehéz lehetett egy olyan korban megfelelni, ahol a nőket elnyomták, és gyakorlatilag semmibe vették - vált egy kicsit halkabb hangra.
Így talán rájöhet a probléma gyökerére, amit általában mindig a gyerekkorban kell keresni, mert ott alakul ki a későbbi felnőtt személyisége, az emberekhez való viszonyulása.
- Én inkább zavarban érzem magam olykor, mert elég őszinte vagyok, és ha tetszik a mosolya, azt vele is közlöm, amitől viszont ő jön zavarba. Azt hiszem, nagyon modernkori lány vagyok, attól függetlenül, aranyvér csordogál az ereimben, és nekem is napi szinten volt etikett órám - neveti el magát, majd a poharát az asztalra teszi, és ujjait összefűzve teszi kezeit ölébe. A felszólító hangnemre bosszúsan szusszant egyet, majd megforgatja szemeit olyan " már megint kezdi " stílusban.
- Akane, az nem úgy megy - szólal meg kissé emelkedett hangnemben. - Szükségem van a pontos évre, hónapra és napra, hogy mikor születtél, és akkor készséggel kielemezlek. Persze, csak ha biztosítasz, hogy az elemzés után nem veteted a fejemet - ugratja vidáman a nőt, és figyelmesen vár, hogy megkapja a kért információt.

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Pént. Nov. 06 2009, 21:50

A másik nő bocsánatkérésére kissé felvonja a szemöldökét.
Hirtelenjében nem is érti, hogy hogyan lehet ennyire félremondani valamit, hogy teljesen ellentétes legyen az értelme, de aztán hosszas gondolkodás után biccent egy aprót. A biccentés eléggé túlzottra sikerül, de azért még egészen józannak mondaná az ember, ha a koordinációs képességei nem lennének a nullán. A nagyra sikerült bólintás után egy szintén lendületes legyintés következik és úgy mormogja halkan.
- Bocsánatkérés elfogadva.
Szól nagylelkűen a hivatalos jellegű mondat és a nő elhúzza a száját, összevonja a szemöldökét. Erősen koncentrál, nagyon erősen, tényleg elképzeli, hogy szegény Dorotheának a fejét veszi. Miután a kis fantáziálást abbahagyta csalódottan sóhajt.
- A mosolygó hullákat sose szerettem.
Jegyzi meg fintorogva, ezzel is utalva, hogy nem tudja túlságosan elképzelni a nőt, ha ennyire sugárzik róla a vidámság. Mondjuk az is igaz, hogy Akane életében elég sok embert ölhetett meg úgy, hogy az mosolygott, de ez már részletkérdés. A halálnak tessék csak csúnya, eltorzult arcokat produkálnia, ez a rendje.
Már éppen elelmélkedne egy halál szonátán, vagy versen, novellán, eposzon és groteszken, amikor a másik kizökkenti eme részegen magasztos gondolatmenetből és felhördülve forgatja meg a szemeit. Egyik kezét csípőre vágja, nagyot húz az italából morrantva.
- Látod, ez egy nagy hiba!
Jelenti ki egészen határozottan, aztán kihúzza magát büszkén és magasztos hangon, lendületes gesztikulálásokkal folytatja szavait.
- Nekünk nőknek, akiknek megvan a hatalmi rangjuk és pénzük, igenis hangoztatnunk kell! A hímeknek mindenképpen tudniuk kell, hogy hol a helyük! Bezony ám! Igenis lássák csak, hogy nem csak ők tudnak az tenni, amit akarnak! Háhhá! Tudod hány pofán röhögtem már, amikor közöltem, hogy császárnő és királynő vagyok? Tudod?! A teremtés nagy koronáinak piszkosul nem tetszik, ha a mi kezünkben az irányítás! Éééééééééééééééééééééés mindnek az arcán ezt akarom látni! Mindnek! Érezzék csak úgy magukat, mintha telibe rúgtuk volna a tökü...
Nagy szavalásnak nagy bumm a vége, Akane hátracsapódik a székkel együtt a földre.
Nyögve tápászkodik fel, természetesen segítséget semmiképpen sem fogadna el. Aztán felállítja a széket kissé ingatagon és helyet foglal rajta újra, megköszörülve a torkát, próbálva minden kis darabka királynői büszkeségét összekapirgálni, ami az akció után maradt. Persze a következő téma sem éppen olyan, ami hidegen hagyná, és felhördülve csap az asztalra újra.
- Az érzések hülyeségek! Öl, butít, nyomorba dönt! Úgy van! Ha lennének ilyesfajta extráim, nem tartanék most ott, ahol vagyok!
Jelenti ki büszkén, de aztán fintorogva pillant körbe a tanári szobán. Köhintve teszi hozzá.
- Ott, ahol voltam.
Persze, hogy nem tetszik neki, hogy nincsen már meg a palotája. Hogy nem egy egész országon uralkodik, mindössze pár taknyoson, ami lássuk be, nem igazán valami nagy dolog. Nincs se trónja, se trónterme, és még azt a hülye festményt is, amit elkezdtek készíteni róla, azt se tudták befejezni. Azonban a kincsei megvannak, magával hozta előrelátóan, ahogyan a koronáját is. Hm. Lehet ezután a kis traccsparti után le kéne menni a pincébe, hogy megnézze magát újra benne. Néha szokása részegen illegetni magát a lenti nagy tükör előtt a koronában, hogy legalább ezáltal is emlékeztesse magát kicsoda is valójában.
Összevonja a szemöldökét, majd flegmán dünnyögi, kissé hanyag módon.
- A neveltetésem tökéletes volt! Anyám nagy reményeket látott bennem, apám tudta, hogy tehetséges vagyok. Királynőnek neveltek! Nem királynénak. Nem császárnénak. Királynőnek és Császárnőnek... nagy különbség.
Felvont szemöldökkel mered Dorotheára, ahogy figyeli az arcát és a beszédét eme férfi egyedről, végül félrebillenti a fejét.
- És eljutottatok az ágyig?
Kérdi már-már pofátlan módon, dehát a részegség ezzel jár. Mindezek mellett az ő elve, ha ő fesztelenül képes gyilkolásokról és egyéb intim dolgokról nyitalkozni, akkor másnak is képesnek kell lennie rá.
Megrökönyödve mered a nőre az emelkedett hangnemnél, de aztán fintorogva grimaszol egyet.
- Csak? Nos... -utánaszámol szépen magában- Az Úr 1334. évében, április 4-én születtem. Ez így megfelel?
Kérdi elvigyorodva szélesen, hogy újra nagy korttyal vedeljen a borból elégedetten.
- A fejvesztést meg utána megtárgyaljuk.
Legyint nagylelkű királynőként. Lábait újra felpakolja az asztalra, nyújtózkodva és mormogva, kíváncsian várva az elemzés eredményét.

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Szomb. Nov. 07 2009, 14:45

A kissé kínos baki lerendezése után nyugodtan szusszant egyet. Nem is emlékszik arra, hogy praktizálása alatt valaha is vétett volna ekkora hibát. Pedig oda akarta mondani azt a nemet, gondolatban ott is volt, csak beszéd közben maradt ki valahogyan a dolog.
Ezért is érzi furcsán magát, amikor a bocsánatkérése után még mindig szuggerálják és méregetik. A valószínűleg nem viccnek szánt replikára mégis nevetni kezd.
- Akkor, azt hiszem, szerencsém van - válaszol, és kényelmesen hátra dől a széken.
De emellett a nő mellett egy percre sem lehet nyugton maradni, erre kezd nagyon gyorsan rájönni. És Akane talán akaratlanul is olyan pontra tapintott, ami Dorothea életében inkább volt áldás, mint átok. Bár őt nem ilyen feminista okok miatt próbálták arisztokrata kisasszonynak nevelni, aki büszkén kihasználja nevét és rangját, de akkor sem tud egyet érteni a nővel. Neki a rangja átok, mindig is az volt. És ezen gondolatán nem mostanában szándékozik változtatni.
Akanéra is figyel közben, és elterelve gondolatait rájön, ha csak azt nézi, hogy a nő hogyan gesztikulál, és milyen vehemensen mondja a magáét, akkor a szituációt még viccesnek is lehet mondani. Illetve, az is, onnantól kezdve, hogy a kissé kapatos nő hátra vágódik a székével. Ijedten dől előre, de amikor meglátja, hogy a másik egyben van, kiengedi a benntartott levegőt, vele együtt egy halk nevetést is. Csak azért nem kacag, mert akkor úgy kihajítanák innen, hogy meg sem állna Kenyáig, az biztos.
- Tudod Akane, neked a szüfrazsettek korába kellett volna születned. El tudlak képzelni, amint a nők egyenjogúságáért küzdesz - somolyog. - Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a nőknek nem kell átvenni a férfiak szerepét. Egy nő maradjon nő, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy csendben kell ücsörögnie, amikor igenis van véleménye - a vége kicsit vehemensre sikeredik, a régi neveltetés elleni apró lázadás ilyetén megnyilvánulásán már nem is lepődik meg, ez örök tüske marad a szemében. Aztán jönnek az ingerült szavakra összeráncolja a szemöldökét, és halkan sóhajtva újra belefog. Ha kell, ezerszer fogja még ezt elmondani.
- Az, hogy érzel, még nem tesz gyengévé - feleli határozottan. - Csak azt bizonyítja, hogy ember vagy. És nem kell szétfolyni, tündér rózsaszín világban élni ahhoz, hogy elmondhasd, érzel valamit - ugratja a nőt. - Ettől még ugyanúgy lehetsz erős, okos, lenyűgöző, de meglesz a tudat, hogy az életednek van egy olyan szegmense, amiben feltöltődhetsz, elengedheted magad, kiengedheted a feszültséget, és _élhetsz_ - nyomja meg az utolsó szót. - Ne felejts el élni, Akane, mert ezért születtél le a földre. Hogy _élj_! - néz rá bátorítóan, de ha a nő ebből sem fogja megérteni, hogy mire gondol, akkor nem használ magasztos szavakat, hanem kerek-perec megmondja a véleményét. Talán az a nőbe fojtaná a makacsságát egy percre. Vagy kettőre.
A szüleit pedig magában elátkozza, még akkor is, ha az más kor volt, más felfogással, más ideákkal, más törvényekkel. A szülei tehetnek igazán arról, hogy Akane elfelejtette, hogy...
- Egyet mondhatok neked, amit nem szabad elfelejtened, és ha nem most, akkor később megérted. Te elsősorban nem Császárnő vagy, és nem Királynő, hanem nő - felemeli a kezét. - Nem tiltakozz, nem kell mondanod semmit. Csak ne felejtsd ezt el. Majd egyszer megérted, hogy mit akartam ezzel mondani.
Nem is firtatja tovább a dolgot. Nem biztos benne, hogy a nő most megértené, hogy ezzel mit akar mondani, vagy ha meg is, akkor tiltakozna ellene. Nem kell, csak emlékezzen erre majd a későbbiekben. A kérdés hallatán szemei meglepetten néznek Akanéra, és végül maga sem tudja miért, de megrázza a fejét.
- Még nagyon az elején vagyunk - motyogja. - Ahogy megismertem, tudod, ő nagyon komoly férfi elvekkel - néz fel a nőre, majd legyint egyet. - De nem is rólam van most szó. Majd, ha egyszer kedved támad, te is kianalizálhatsz engem, de most maradjunk a te problémádnál - hárít finoman ugratva, kedvesen, de határozottan.
- Szóval, 1334. április 4-e - közben almafa pálcájával egy pergament és egy pennát bűvöl magához szobájából, majd gyorsan körmölni kezd. - Azért elmondanám, hogy a fejemhez akkor is ragaszkodom - mondja, miközben ír. - Meg úgy a többi testrészemhez is - néz fel egy pillanatra, majd újra a pergamenen feltűnő adatokkal kezd fogalmazni.
- Először kezdjük a neveddel - mormogja csak úgy magának. - Nomen est omen? - kérdezi halkan, majd beszélni kezd. - A névszámod a négyes, ami meglepően egyezik születésed napjával. Ez ritka - ámuldozik, majd gyorsan magyarázni kezd. - A négyes számhoz tartozókról úgy tartják, hogy bármilyen teljesítmény elérésére képes, csak akarnia kell. Könnyen válik bizalmatlanná, viszont gyakorlatias, szorgalmas, megbízható és hűséges, akinek fontos, hogy a családja, és a barátai jól érezzék magukat a környezetében. Negatívum, hogy gyakran kitör belőlük az erőszakosság, amivel csak az életüket nehezítik meg. Viszont, ha elérik sikereiket, akkor kenyérre lehet kenni őket - tétován a nőre néz, és szabadkozva felemeli a kezét.
- Ha nem is teljesen, de azért részigazságot remélem, hogy te is látsz benne - egy halvány mosoly tűnik fel szája sarkában, amint elképzeli, hogy Akane olyan szelíd lesz, hogy kenyérre lehet kenni.
~ Remélem, hogy ő nem legilimentor... ~
- De nézzük a születésednek az egyszerű kulcsszámát, ami ugye a négyes. A négyes uralkodó bolygója az Uránusz, mely magasabb szintű, kifinomult értelemre, bizarr gondolkodásra, különc foglalkozásra, nagyfokú fogékonyságra az érzékfölötti dolgokra, torz értékítéletre, egzaltáltságra, szokatlan életútra hajlamosít - oldalra biccentett fejjel nézi kicsit a nőt, majd halkan folytatja.
- A négyesben az a furcsa, hogy csak bizonyos időnként mutatja a rá jellemző tulajdonságokat, viselkedési formákat, mely nagy mértékben függ az éppen uralkodó zodiákus jegytől. Ezért néha az egyén viselkedése annyira eltér a megszokottól, hogy nemcsak másokat riaszt meg, hanem gyakran magát a négyes személyt is meghökkenti. Jellemző rájuk, hogy öntudatosak, kiváló szellemi tulajdonsággal rendelkeznek, nyitottak, érdeklődnek az új dolgok iránt, hajtja őket a kíváncsiság, a megismerés, a felfedezés vágya. Magas célokért képes küzdeni - itt egy pillanatra megforgatja a szemét, annyira jellemző ez a nőre -, és rendkívüli eredetiség jellemzi.
- Környezetét ügyesen tudja befolyásolni, cselekedeteit az ész vezérli - ezzel nem biztatni akarja a nőt. - Önállóságra és függetlenségre törekszik - legszívesebben leharapná a saját nyelvét. De a jó rész csak most jön. - A barátság életbevágóan fontos számára, segítőkész, becsületes, nagylelkű. Az élet minden területén szerez barátokat, mindig több baráttal rendelkezik, mint ellenséggel - most viszont feltűnően nem néz a nőre.
- Az Uránusz negatív hatása miatt a négyest hajlamossá teszi excentrikus, féktelen, erkölcstelen magatartásra. Rögeszméssé, rigolyássá válhat - bólogat nagy komolyan.
- Az egészségére vigyáznia kell, mert a négyes vibrálása nehezen diagnosztizálható, titokzatos betegségeket okozhat, idegrendszeri labilitást, pajzsmirigytúltengést, vérszegénységet, vérkeringési panaszokat, légzőszervi bajokat, gyakori fej- és hátfájást - ami fontos volt, azt most elmondta.
- Persze ilyenkor mindig jól jön egy férfi, aki jól tud masszírozni - jegyzi meg csendesen, feltűnően rendezgetve a darab pergament, várva az elemzés utáni hatást.

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Szomb. Nov. 14 2009, 02:00

Tény, hogy Dorothea bizony elég nagyott bakizott, és elég rossz embernél. De úgy tűnik, hogy a nagy császárnő bizony ma kegyes hangulatában van, főleg úgy, hogy jó pár üveg ital van már benne, aminek köszönhető ez a nagy kegyelem. Persze, ha már nevettek volna a székkel való akrobatikus mutatványán, akkor már nem biztos, hogy az alkohol eléggé elnyomja szadista, agresszív énjét. Szerencsére ez nem történik meg, így Akane boldogan tovább kortyolgatja italát.
Összevonja kissé íves szemöldökeit, ahogy Dorothea véleményét hallgatja, aztán felhördül szemeit forgatva.
- Ósdi egy elképzelés! Nincs semmi olyan, amit mi ne tudnánk megcsinálni, amit ők is!
Szegi fel az állát büszkén és akaratosan. Ha lenne is olyasmi, arra is biztosan kitalálna valami légből kapott megoldást.
Elfintorodik és lendületesen gesztikulálva legyint egy nagyot.
- Én neeeeeeeeeeeeeeeeem erre születtem! ÉN arra születtem, hogy világuralomra törjek és uralkodjak!
Bólogat nagyokat, aztán kuncogva, somolyogva vonogatja a vállát.
- Utána tejben-vajban fogok fürödni, annyi szent! Hmmm...
Elgondolkodik egy pillanatra, aztán vigyorogva vonja fel a szemöldökét.
- Nem is tejben-vajban... piában! Töménytelen mennyiségű alkoholban! Isteniiiiiii lesz!
Bólogat nagyokat, majd folytatja lelkesen.
- Egyszerűen le fogok igázni mindenkit! És akkor mindenki engem fog szolgálni feltétel nélkül. Ezért is jöttem a ti időtökbe, hogy meghódíthassam ezt a világot.
Azt persze elfelejti említeni, hogy részben Jin miatt is jött a jövőbe, plusz Japánban már üldözték a császárgyilkosság miatt. Ezek végül is teljesen lényegtelen dolgok, nem igaz?
Valószínűleg vannak és lesznek mindig olyan gondolatai Akane-nek, amiket egyszerűen lehetetlenség lenne megváltoztatni. Vagy egyszerűen csak valami drasztikusnak kellene történnie, amitől a nézetei megváltoznának. Persze... Ki tudja, hogy valaha történni fog-e ilyen? Lehet, hogy a nő elvakultan addig vallja ezeket az elveket és abszurd gondolatokat, amíg csak él.
Már éppen tiltakozna a másik nő szavaira, amikor leintik. Természetes, hogy ellenkezne és tiltakozna, elvégre nem érti, hogy mire gondolhat Dorotha. Sokáig valószínűleg nem is fogja érteni, na de nem is várhatnánk mást egy ilyen keményfejű nőnél. Összevonja a szemöldökét a hárításra, de aztán megvonja a vállát kecsesen, újabbat kortyolva italából.
- Ahogy akarod.
Hümmögi röviden és nagylelkűen. Túlságosan is önző és egoista nőszemély, hogy további apróságokat tudjon meg a másikról. Az apró kis viccre apró kis sanda mosolyra rándul szája széle, jelezve, hogy kivételesen tetszett neki a poén.
Italát kortyolgatva mered az asztalra bólogatva, miközben hallgatja a másik nőt. Néha grimaszol egyet, néha hatalmasakat legyint tiltakozón (utóbbi igen sokszor fordul elő).
Mire végig hallgatja a másik nőt, szélesen elvigyorodik és nevetve veti fel a fejét.
- Még hogy családok, meg barátok! Háááát, ez röhejes!
Nevetgéli vidoran, aztán vigyorogva pillant Dorotheára, kígyó szemeivel.
- Igazán szórakoztató kis tudomány, azt meg kell hagyni...
Jelenti ki határozottan, aztán mormogva tűnődik el kissé.
- Persze, jól jön a férfi, ha nem lenne méreg...-megáll hirtelen és visszasandít Dorotheára- Van még sok olyan animágus, akiknek kígyó az állatalakjuk, nem igaz? Biztosra veszem, hogy ők is megoldják valahogy az ágy részét... Ha pedig megoldom... akkor bebizonyíthatom magamnak, hogy nem is érdekel és akkor meg is ölhetem!
Csillannak fel szemei, lelkes mosollyal az arcán.

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Kedd Nov. 17 2009, 12:55

Kezd feloldódni Akane közelében, és egyre inkább érzi, hogy ez inkább egy rendes beszélgetés, mintsem egy olyan, amit egy rendelőben folytatnának le.
- Szerintem sincsen olyan, amit ne tudnánk megcsinálni! - nevet fel, majd magyarázni kezd. - De képzelj el egy olyan szituációt, amikor a férfi megmutathatja, hogy milyen erős, ügyes, okos - csillannak fel a szemei. - Éltem már muglik között. Hidd el, szép dolog például a khm... az izmaik játéka, mikor helyetted pakolásznak - hirtelen igazgatni a ruháját, lesöpör egy láthatatlan szöszt, miközben ajkán ott csücsül egy mindentudó, komisz, huncut mosoly. Majd felpillant a nőre, és elneveti magát.
- Nekem nem degradál legyezgetni néha mások hiúságát, tudod? Mert az is kell, azt hiszem - von vállat, majd legyint egyet.
- Lehet, hogy abban a korban erre neveltek, de most már _nem ott vagy_ - nyomja meg a szavakat. - Egy kicsit alkalmazkodhatnál az adott korhoz, Akane - teszi hozzá finoman. - Különben is, manapság arról szól a fáma, hogy nőuralom van, mert azokat a munkákat, amiket eddig csak férfiak végeztek el, manapság már nők is megcsinálhatják. Így aztán csak finomítani kell a felfogásodon - ugratja a nőt vidáman.
- Az ital meg szerintem már most megvan, és belülről már szépen eláztál - teszi hozzá. - Szerintem elég az alkoholból, nem gondolod? - számít a robbanásra, a letolásra, de nem átallja, meg kell kérdeznie.
Különben sem valami könnyű úgy kielemezni valakit, hogy állandóan belekotyog, felhördül és zajong. De hát gyerekekre specializálódott, és Akane tényleg elázott már annyira, hogy viselkedése és zajos beszéde hasonlítson egy gyerekéhez. Valamilyen gondolattal el kell szórakoztatnia magát neki is...
- Igen, a családok, barátok résznél is megrekedtem egy kicsit - ráncolja a homlokát. - Nem lehet, hogy amikor fiatalabb voltál, igenis vágytál arra, hogy legyen valaki, akivel minden titkodat megoszthatod? És, hogy a testvéreid jobban szeressenek? - néz fel a nőre kérdőn.
Ő maga rengeteget szenvedett az alatt az évek alatt, míg otthon tanult. Hiányzott a korabeli társaság, amiből csak ritkán kapott, ahogyan az igazi szeretet sem volt igazán jelen az életében szülei elvesztése után.
- De meg kell hagyni, elég sok minden jellemző volt rád - pillantása kicsit meglepett. Még mindig le tudja nyűgözni a számmisztika és rejtelmei.
Bizonytalanul néz a nőre, majd lassan válaszolni kezd.
- Nézd, megmondom neked őszintén, hogy én még nem hallottam arról, hogy létezik olyan animágus, aki az átalakult formájából ember testében is úgymond hasznot húzhatna - böki ki az igazságot. - El kell ismernem, hogy valószínűleg nagyon egyedi vagy a világunkban ebből a szempontból - hajt fejet komikusan a nő előtt.
- De még mindig nem értem, hogy szerencsétlent miért akarod megölni? Nem kell belemrülni a rózsaszín maszlagba, lehettek egyszerűen csak partnerek, vagy szeretők - néz a nőre jelentőségteljesen. - És akkor nincsen elkötelezettség, mindenki arra megy, amerre akar, ha úgy érzi, a másik már teher a számára. És itt most nem arról a teherről beszélünk, amit te érzel - mondja el gyorsan, mielőtt Akane megszólalhatna.

Tárgy: Re: Átváltoztatástan terem Csüt. Nov. 19 2009, 10:12

Ahogy Dorothea szemei felcsillannak, Akane szája széle megrándul tulajdonképpen mosolyként. Ám igyekszik bőszen takarni, hiszen az hogy nézne ki, ha itt a másik nő szavain elmosolyodna? Még a végén valamiféle pozitív előjelnek venné a nő, azt meg Akane nem igen szeretné. Beszélgetni hívta, de nem barátkozni. Legalábbis nem áll szándékában ilyen kapcsolatot létesíteni bárkivel is, elvégre sohasem voltak barátai. Tulajdonképpen majdhogynem mindenféle nemű kapcsolat kimaradt az életéből. Persze, a szerelem megvolt, de korlátok között, meghatározva, nagyon kevés és nagyon rövid ideig jutott ki belőle a nőnek.
Végül morrantva legyint egy nagyot.
- Áhhhhh! Elég csak rabszolgamunkára bírni őket, aztán annyi. Nekem aztán ne fitogtassák, hogy mi van nekik. Azt tudom, hogy mi nincs.
~Például eszük.~
Teszi hozzá magában grimaszolva. Persze Dorotheának annyiban igaza van, hogy egy-kettő igen jó felsőtesttel bír, mintahogy korábban is említette, például Christian felsőtestéért kifejezetten oda meg vissza van. Általában mindig csak titokban lesi meg, méri végig, amikor éppen átöltözik, vagy félmeztelenül járkál a lakásban. De persze erről nem Akane tehet, hanem a férfi felsőteste, amiért szinte kiköveteli magának a figyelmet. Egyértelmű, nemde?y
A férfién kívül pedig csak Jin teste érdekelte még, a többieké cseppet sem.
De a boncolásoknál az anatómia szempontjából kifejezetten hasznosak voltak.
A kollegina további szavaira nagy szemekkel hördül fel rápillantva, majd megrázza a fejét.
- Az lehet, de ha én elfoglalom a világot, akkor olyanná alakítom és formálom, amilyenné csak akarom!
Jelenti ki igen határozottan és nagyravágyóan. Ahogy mondják: kutyából nem lesz szalonna, Akaneből meg nem lesz angyalka. Bár előfordulhat, hogy valóban hatnak rá Dorothea szavai, de az tény, hogy nem fogja kimutatni ennek változását. Inkább harapná le a nyelvét, mintsem valakinek igazat adjon.
Felhördülve csap hirtelen az asztalra, felegyenesedve, megvillanó tekintettel.
- NEM! NEM GONDOLOM!
Majd morrantva, mormogva ül vissza szépen lassan a székére és az üveg száján játszadozik ujjahegyével eltűnődő tekintettel. A kígyó tekintet valahova messze réved, talán már el is tévedt, annyira el van ázva a nő. Így is csoda, hogy a továbbiakban képes értelmesen beszélni továbbra is. Habár hangján a kótyagosság érződik, hallatszik.
- A pia kell. Ha ez nincs, nekem kampeca.
Húzza el a száját, majd mormogva legyintget nagyokat.
- Ha feszült vagyok mindig előjönnek ezek a hullámos izék és minél idegesebb vagyok, annál erősebbek.
Itt persze abbahagyja szavait. Hallotta már némi kis pletykából, hogy a régi könyvek szerint ő hogyan halt meg. Bár nem feltétlenül kellett ezt tudnia, hogy féljen ezektől a dühkitörésektől. Megtapasztalta már párszor, hogy elég fájdalommal járnak, ha túl sokáig engedi dühét szabadon. A valamit valamiért elv mindenhol érvényesül. Akanenek nem szükséges pálcát használnia a varázslataihoz, azonban a teste vezeti és irányítja a varázslatokat, aminek következtében a súlyosabb érzelemváltozásoknál kissé elszabadul ez az energia. Ha van Akanenek félelme, akkor ez lenne és Jin lelkének elvesztése. Utóbbinál persze néha legszívesebben hagyná a fenébe a dolgot, annyira az idegeire megy a férfi. Előbbnél azonban a saját bőrét teszi kockára. Nem... cseppet sem vágyálma fiatalon meghalni. Neki még több időre van szüksége. Ő nagy dolgokra született, nem azért, hogy a saját ereje szétszabdalja.
Megrázza a fejét, mintha az elűzné onnan a rossz gondolatokat, majd sóhajtva húzza el a száját a kérdésekre.
- Egy férfi volt az, akivel megosztottam a dolgaimat. Ugyanezt a férfit megöltem.
Mosolyodik el keserédesen a második kérdésre pedig csak felröhög, ami már magában is elengedő válasz. Kicsi korukban ő kínozta a testvéreit, ahogyan az apja mutatta neki, természetesen nem kedvelték őt. Ő pedig nem is várta el, hogy bármiféle érzelmet tápláljanak iránta a gyűlöleten kívül. Ez van, ezt kell szeretni, Akane élvezte, több nem is kell.
Elfintorodik, aztán elhúzva a száját csóválja meg a fejét.
- Ha egyedi vagyok, nem jó. Ebből a szempontból nem. Az én koromban nem volt ritka, hogy egy-két tulajdonságot átvett az emberi alak is. Ez főként akkor volt jellemző, ha az illető túl sokat volt az állati alakban.
S mint ez is mutatja, a nő bizony sokszor használhatta fel ezt a remek képességet. Tulajdonképpen a kígyószemei már fiatalabb korától megvannak, az az egy, amit nem igazán lehet tudni pontosan, honnan is ered.
De megtalálja a módját a méreg ideiglenes hatástalanítására, annyi szent. Mindenképpen meg kell próbálnia, különben örök életére ezzel az áldással lesz megátkozva. Aztán jöhet több száz Jin reinkarnáció is, ha nem tud mit kezdeni a korlátaival. Majd morrantva pillant a másik nőre fejét csóválva.
- Mert idegesítő alak, olyan mint egy... mint egy... pióca!!!!
Hördül fel rögtön, de aztán csak elhúzza a száját halkan dörmögve az orra alatt.
- Én meg nem akarok érezni.
Dünnyögi halkan, már-már alig érthetően, mintha csak magának jegyezné meg. Lehet, hogy Akane-nek van még pár félelme például az érzésekkel kapcsolatban? Lehet Jin-t megölni is csak egy egyszerűbb megoldása volt az érzelmi kavalkádnak?